Ellenzék, 1936. március (57. évfolyam, 50-75. szám)

1936-03-28 / 73. szám

TAXA POŞTALA PLĂTITĂ \

IN NUMERAR No. 141 .>6ţ/î<no j

0? ÄRA 3

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Galaa Morilor 4 Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaţa Unirii 9 yrám — Telefonszám: 109. ~ Levélcím: Cluj, postafiók 80,

LVli. ÉVFOLYAM, 73. SZÁM.

MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS

Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 440 évente 840 lej, — Magyarországra: negyedévre io, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel többi

SZOMBAT

193 6 MÁRCIUS 28.

\ Híic mellen sicáezíc le Anglia Mfllpolltlhátál a londoni olsOház ?itató

Estess támadás esetére bigfosltáitá a (ranciálcai ,4og!sa iásstánai segi'«égé*©!, de poiitíbáját albisem a mosidaihan foglalta ilssse: „leni akarunk háborúi! 4»

„Hitler iifclilsiaciefei rcüeiet! eg® Iip§rö®irt$aif és leiés Utánozott sül, hogy minden nem röpült 0 feiegihe“

A rsjnavidéki német katonai bevonulás nyomán keletkezett nagy nemzetközi válságban határozott fordulópontot jelent az angol alsóház tegnapi vitája. Ebben a vitában félreérthetetlenül körvonalazták a brit birodalom álláspontját, melyben a válság további folyamán sem várható különösebb változás. Eden külügyminiszter rövid, de jelentőségteljes mondatban foglalta össze az angol külpolitika főcélját: „Nem akarunk háborút!“ Ezután kifejtette, hogy a londoni kormány tárgyalásokkal akarja a válságot megoldani, ami azonban nem jelent annyit, hogy a locarnói aktában szerződésileg vállalt kötelezettségeinek ne akarna eleget tenni. És ezen a ponton olyan kijelentést is tett, mely kétségtelenül arra hivatott, hogy a francia nyugtalanságot eloszlassa. „Nem vagyak hajlandó eljátszani azt a szerepet. — mondta — hogy én legyek az első angol külügyminiszter, aki megtagadja Anglia aláírását44. E kijelentésnek volt némi éle Németországgal szemben, melyei Edén mostani beszédében is a ! ocara ói szerződés kétségbevonhatatlan megszegésével vádolt. Beszeúe további folyamán azonban megőrizte a legteljesebb mérsékletet és a jóindulatú barátságos hangot Németországgal szemben is. Szavait a két nagy ellenfélhez intézett felszólítással végezte, hogy a németek tegyék meg a szükségeseket az általuk Európában okozott aggodalom eloszlatására, a franciák pedig értsék meg végül, hogy Anglia is csak akkor tud hozzájárulni a béke biztosításához, ha francia részről is hajlandóak rniuden előítélet nélkül megvizsgálni azokat a problémákat, melyek őket a németektől elválasztják. A vita végén pedig Neville Chamberlain kincstári kancellár, aki Baidwin helyett a kormány nevében zárta be a vitát, újra megerősítette Eden kijelentéseit. „Mielőtt a válság megoldására a tárgyalások megindulnának, — mondta a kormány képviselője — feltétlenül tenni keli valamit a megrendült nemzetközi bizalom helyreállítására. Németország eddig csak javaslatokkal állott elő, de tettekre ilyen irányban még nem mutathat rá. Hitler beszédében erősen hangoztatja, hogy úgy ő, mint a német nép őszinte hívei a békének. Ha ez igaz, — folytatta Neville Chamberlain — akkor a német kormánynak nem kell tartania Anglia, Franciaország és Belgium vezérkarainak tárgyalásaitól, melyek tisztán az esetleges támadás elleni védekezés megbeszélésére szolgálnak“. Neville Chamberlain ennek kapcsán válaszolt a vita folyamán felmerült egyik kérdésre is, hogy Anglia kötelezettségei kiterjednek-e arra, hogy esetleg katonai lépéseket tegyen a Rajna-vidékre bevonult németek ellen. A kérdésre Neville Chamberlain határozott nemmel felelt. Anglia — mondta Chamberlain — csak támadás ellen nyújt katonai biztosítékot, amit senki sem magyarázhat úgy, hogy Franciaország oldalán más államba akarna betörni4'.

A kormány két képviselőjének beszéde között felszólalt az angol alsóház majdnem minden vezető egyénisége. Egymás után szólaltak föl Lloyd George, Austen Chamberlain, Winston Churchill és a kisebbrendü, de még mindig vezető politikai személyiségek. Az elhangzott beszédek között Lloyd George beszéde tette a legnagyobb hatást. A volt háborús miniszterelnök, aki ezúttal különös ékesszólással óvta Angliát a háború lehetőségeitől, még mindig az angol parlament legnagyobb szónoka. Lloyd George kifejtette, hogy

a Fehér Könyvben említett angol katonai kötelezettségek csak támadás esetén Téphetnek hatályba. Az angol nép — mondtá Lloyd George — nem hajlandó háborúba menni azért, mert Németország katonái saját területükre vonultak be. „Ünnepélyesen óvom a kormányt — mondta Lloyd George — minden uj katonai szerződéstől. Katonai szerződés legbiztosabb ut a háborúhoz. Most is ugyanolyan katonai egyezményről van szó, mint amely 1914-ben a háborúhoz vezetett44. A szerződésszegés vádjával óvatosnak kell lenni — fejtette ki ezután Lloyd George. —1 Clémencean is megígérte, hogy a német lefegyverkezés után Franciaország is le fog szereink Anglia Is kénytelen volt háborús fizetési kötelezettségeit megszegni az Egyesült- Államokkal szemben. Ezek szintén szerződésszegések. „Elérkezett az idő — fejezte be szavait Lloyd George — a háború kapcsán vállalt kötelezettségek felülvizsgálására“. Beszédében, melyben egymást érték a szellemesen és színesen jellemző mondatok, a helyzetet egyebek között a következőképen jellemezte: „Hitler fákiyásmenetet rendezett egy lőporgyárbau és kevés hiányzott ahhoz, hogy minden nem röpült a levegőbe44.

Austen Chamberlain és Winston Churchill, akik a kormánypárt vezető egyéniségei közé tartoznak, már más hangot ütöttek meg. Chamberlain szerint Hitler huszonöt évre szóló békeiervére igazában szükség sincs, mert a Briand—Kellog-paktum amugyis örök időkre megtiltja úgy Németországnak, mint más államoknak, hogy háború utján oldják meg a felmerült viszályokat. Churchill pedig kijelentette, bogy a német fegyverkezés óriási növekedése jogosulttá teszi az érdekelt államoknak azt a törekvését, hogy a Nép- szövetség védelme alatt egyesüljenek közös védelmük érdekében. A rendkívül érdekes »itat közös megegyezéssel szavazás nélkül zárták be.

Iáén körroaaioua Angik: állásponttal

Franci a ország és Belgium kívánták a had- mentesitett zónának felállítását. Ennek a zónának létesítését Németország kérte a locar- nói térgyatások során. Eden visszautasítja a németek érveléséi arra vonatkozólag, hogy a francia—szovjet paktum és a locarnói szerződés összeférhetetlenek. Ennek épp az ellenkezője áll és a locarnói egyezmény kilátásba is helyez ilyen külön paktumokat. Csodálkozását fejezi ki, hogy a birodalom a hágai nemzetközi bíróságot illetéktelennek tekinti ebben a kérdésben.

„Nem akarok Anglia első szószegó külügyminisztere lenni“

— Németország nem vette tekintetbe Belgium különleges helyzetét sem. Belgium áldozata a rajnai zóna megszállásának már ama körülményénél fogva is, hogy sohasem kötött paktumot a szovjetekkel, mint azt Franciaország tette. Mindenki elitéli Németországot, hogy az erőszakot választotta, ez pedig nem a helyes ut. Garantálói vagyunk a locarnói szerződésnek és ebben a minőségünkben mostan megállapított kötelezettségeink vannak. Teljes őszinteséggel kívánom kijelenteni, hogy nem akarok Nagybritannia első külügyminisztere lenni, aki az angol aláírást be nem tartja (hosszai taps). Célunk békés megoldást találni és olyan megegyezés létrehozását megismételni, amely nem veszélyezteti az összesség bizalmát a mi jóhiszeműségünkben ama kötelezettség végrehajtása iránt, amelyet egy szerződésben aláírásunkkal vállaltunk. A franc a kormány szükségesnek mondotta, hogy Németország vonja visz- sza csapatait a rajnai zónából. Megkérdeztük, hogyan lesz ez megvalósítható, ha Németország visszautasító választ ad? Erre azt a választ kaptuk, hogy ha békés megegyezéssel nem érhető el a csapatok visszavonulása, akkor pénzügyi és gazdasági szankciók fokozatos nyomásával kell erre szorítani a német birodalmat. Nem tettem magamévá ezt a véleményt és úgy láttam, hogy kötelességünk tovább tárgyalni a bizodalom helyreállítása érdekében. Elsősorban azt akartuk tudni, miként lehet helyreállítani a nemzetközi törvény érvényét.

Eden ezután a Fehér Könyv-ről beszélt, hangsúlyozva; Világosan meg keld mondanom, hogy ezek a javaslatok mindig csak javaslatok voltak és nem képeztek ultimátumot, de a németek konstruktív közreműködése nélkül azoknak a küldetése, akiknek céljuk és ambíciójuk e tárgyalások lefolytatása, lehetetlen feladattá válik.

„El akartok kcrölnl a háborúi"

LONDON. (Rador.) Az alsóhá'z tegnap délutáni ülésének megnyitása után Eden külügyminiszter szólalt fel, aki köszönetét mondott a politikai pártoknak, a sajtónak és a közvéleménynek az utóbbi napokban tanúsított mérsékletéért. Ezek a napok annyira telve voltak aggodalommal. Különbségei, kdl

tenni — mondotta nemzeti érzések és nemzeti kötelezettségek között. Beszélt a rajnai hadmentesitett zóna keletkezéséről, majd hivatkozott arra a jegyzőkönyvre, amely Franciaország biztonságát garantálni volt hivatva, melyet azonban az Egyesül-Államok nem akartak ratifikálni. Tévedés azt hinni, hogy

— Ami Anglia kötelezettségeit illeti, ezek szigorúan meg vannak állapítva, technikai természetűek, semmiesetre sem fokozhatják politikai kötelezettségeinket. Ha Németországnak más javaslatai vannak a Rajna-vidék nemzetközi megszállása helyett, Anglia hajlandó megfelelő alapon megegyezni. A német kormány hozzájárulása nélkül semmiféle uj tárgyalásoknak nem volna értelmük. Sajnálja, hogy a német kormány legalább annyit nem válaszolt, hogy a rajnai zónát nem fogják megerösiteni.

— Anglia politikáját a népszövetségi paktum diktálja. El akarjuk kerülni a háborút, újabb tárgyalásokat kívánunk és ezeknek sikerét. Hitlernek az a kijelentése, hogy nem fogja emelni a rajnai csapatok létszámát, nem elegendő. Európa pacifikálása nagyban függ Hitler jövőheti javaslataitól. Hitlernek meg kell értenie, milyen aggodalommal várja Európa az ő javaslatait.. Legyen meggyőződve, hogy azokat nemcsak nyílt lélekkel fogadjuk, hanem azzal az óhajjal is, hogy azokat Európa pacifikálása érdekében fel is használhassuk.

Eden igy fejezte be beszédét;

Meg akarom mondani Franciaországnak, hogy nem tudjuk biztosítani a békét, csak ha a francia kormány hafkmdó minden előítélet nélkül megvizsgálni azokat a problémákat, amelyek ma Franciaországot Németországtól elválasztják. Viszont a német birodalomnak is meg kell tennie mindent, ami szükséges, hogy eloszlassa az Európában keletkezett aggodalmat.

— Apellálok az összes politikai erők egységére, a pártviszályok kiküszöbölésére e nagy problémákkal szemben, melyek messze túlhaladják egy pártpolitika kereteit.

„Uj fejezet kezdődik a német nép sorskönyvében“

LIPCSE. (Az Ellenzék távirata.) Hitler kancellár Lipcsében nagy választási beszédet mondott, melyben többek között a kővetkezőket jelentette ki:

—• Németország rendkívül súlyos és veszélyes feladatot végzett el. Hálásak vagyunk a sorsnak, hagy jogaink érvényesítését nem ajándékképen kaptuk a népszövetségi intézménytől vagy valamelyes nemzetközi értekezleten, hanem magunk küzdöttük ki Németország feltámadását. A gesztust és a jelképes cselekedetet március 29-én a világ elé tárjuk és ekkor uj fejezet kezdődik a német nép sorskönyvében, amelynek első szava a becsület, a második a szabadság, a harmadik ped g a béke lesz.

— Akik olyan megoldást ajánlanak, amely nem fér össze a német nép becsületével, azoknak csak azt válaszolhatjuk, hogy ne sértsenek meg 67 millió német embert, ezt kikérjük magunknak.

Jövő tervek

LONDON. (Rador.) Á Reuter tudni véli, hogy Von-Ribbentroppal való ma délelőtti megbeszélésük alkalmával Baldwin és Eden arra az álláspontra helyezkedtek, hogy Németország tegyen olyan természetű javaslatokat, amelyek csökkentenék a francia—német ellentéteket. Az angol miniszterelnök azt h’- szi, hogy ilyen módon korábban vennék kezdetüket a tárgyalások, amelyek érdekesebbek lennének, mint Hitler javaslatainak aprólékos tanulmányozása.

Az alsóház tegnap esti ülésén Lord Arnold munkáspárti többek között ezeket mondotta a nyersanyagok eloszlatásának kérdéséről. Az angol birodalom a föld területének egy negyedét uralja, az övé a búzatermelő egy negyede, a gyapottermelés negyede, több mint a fele a kancsuktermeLésnek, több mint a negyede a széntermelésnek, egy harmada a réz 'és 94 százaléka a nikkel évente kiaknázott mennyiségének. Végül még 25 feltétlen szükségességet képező anyaga felett rendelkezik Anglia nagyobb mennyiségben. A brit birodalom megfelelő tartalékkal van ellátva a nyersanyagok 18 válfajából.

A szónok ezután felsorolja, milyen nyersanyag mennyiség felett rendelkezik Németország, Japán és Olaszország és azt tanácsolta, vegyék figyelembe a hatalmak kéréseit a nyersanyagok uj elosztását illetőleg.

Ezután több más képviselő nemzetközi konferencia összehívásának szükségességét hangoztatta.

(Folytatása a & oldalon}