Ellenzék, 1936. március (57. évfolyam, 50-75. szám)
1936-03-18 / 64. szám
4 BLLfíN TŰK 193 6 m á re I it* M ÉLŐ-HALOTTAK KOZOTT Mostoha sorsban anyagi gondokkal küzd az ideg- és elmegyógyintézet Két beteg egy ágyban a harmad-osztályon CLUJ. A/ Ellenzék tudósi tójától.) Mikor H7 olvasó az újságcikk végén ezeket olvassa: .......a szerencsétlen embert az elmegyógyintézetbe szállították“ pillanatra megáll és elgondolkozik. Megjelenik előtte egy zord és sötét épület, komor falakkal és az élei sok száz szerencsétlen emberével. Még maga előtt látja az elmegyógyintézet fekete, vas- rácsos kapuját, amelyen az előbb olvasott újságcikk áldozatát beszállították. Gondolat- világa messzi területeket ölel fel és igyekszik megnyugtató képet alkotni magának arról az életről, melyet ennek az épületnek falai mögött lát. Mm egy ógy i n t éze t Milyen különös három szó összetétele. Már kiejtésénél, vagy betűinek láttán valami borzongás, vagy talán lakói iránti szánalom érzete szalad keresztül az emberen. Egy rettenetes betegség sulya alatt sínylődő emberek százaira gondolunk, akiknek életére valami sötét lepel borult. Akik egy tőlünk teljesen elszakadt világban tengetik napjaikat, akiknek egyetlen megváltása, a legnagyobb ajándék: a halál lehetne. És mégis, mikor a Cluj-i ideg- és elmegyógyintézet kapuján pár perces látogatás után kilépünk, megnyugvás tölt el. Betegek Az intézet egyik fiatal orvosa érdekes dolgokat mesél. Elmondja, hogy a betegek egy része annyira otthonának tekinti az elmegyógyintézetet, hogy mikor az orvosok — néha részleges gyógyulás esetén is — a távozás idejének elérkeztét közük, a beteg nem akarja azt tudomásul venni. Pár heti itt tartózkodás elegendő arra. hogy megszeressék az uj környezetet, megbarátkozzanak egymással a betegek. És ha mégis távozniok kell. mert szükség van a helyre az újabb érkezők számára, kinos jeleneteket rendeznek. Annál több gondot okoz azonban azoknak a betegeknek kezelése, akik meg vannak győződve teljes egészségükről. És annak ellenére, hogy az orvosok és ápolók minden kétségei kizáróan megállapítják elmebeli fogyatékosságát az illetőknek, kitartóan ragaszkodnak álláspontjukhoz, hogy egészségesek és csak a rokonok rosszakaratának tudják be az elmegyógyintézetben való elhelyezésüket. Ezeknél a betegeknél van a legnagyobb felügyeletre szükség, mert különben az első kedvező alkalommal megszöknek az intézetből. Nagyon sokan azt hiszik közülük, hogy meg akarják mérgezni és éppen ezért csak nagy nehézséggel lehet táplálékot vinni közelükbe. Ezek a betegek rendszerint búskomorságban, vagy üldözési mániában szenvednek. Érdekes, hogy azok a betegek, akik minden körülmények között egészségüket hangoztatják, viselkedésükben is annyira tudnak magukon uralkodni, hogy megtéveszthetik könnyen orvosaikat. Volt már példa arra, hogy ilyen betegeket elengedtek az intézetből, de távozásuk után nem sokkal, újból be kellett szállítani. Ezek előtt a betegek előtt csak egy lebeg, a szabadság. Olyan nagy kincset jelent ez számukra, hogy erejük megfeszítésével, heteken keresztül tudják palástolni betegségüket. És ténylegesen itt jut szerephez a teljes orvosi felelősségérzet. Bele kell illeszkednie az orvosnak a beteg lelkivilágába, napokon át egészen közelről kell figyelnie minden ténykedését, hogy végül is tiszta képet alkothasson magának, mert különben megtörténhetik, hogy a betegnek van igaza, akit a rokonság egészségesen adott át az elmegyógyintézetnek. Rögeszmék Amint a helybeli ideg- és elmegyógyintézet parkszerű udvarának ösvényein végigmegyünk. jobbról és balról is álldogáló betegeket látunk. Egész barátságosan néznek ránk. Különben is kedvelik az idegent. Egy idősebb, borotvált képii ur lép mellénk és az intézet épületeire, udvarára mutatva ezeket mondja: — Látja kérem, ez az egész szanatórium az enyém, rövidesen azonban részvénytársaságot csinálok belőle. Nemsokára megkapom az egész ország szeszmonopóliumát s annak jövedelmét mind ebbe a szanatóriumba fogom fektetni. Olyan halálos komolysággal mondja mindezt, hogy ha utcán találkoznék vele és ott hallanám, hitelt adnék szavainak. És amint az egyik ápoló mondja, mindig ilyen komolysággal szokott tervezgetni, meg van győződve arról, hogy' az egész intézet kizárólag az 6 szanatóriuma. .Számtalan hasonló beteg van. Az egyik például azzal erősködik. hogy övé volt Törökország s most bosszúból felgyújtották. Rámutat egy másik betegre, hogy ez az. ö építőmestere, aki nemsokára fid fogja építeni a felgyújtott országot. Ilyen és hasonló szerepeket adnak egymásnak a betegek. A fiatal asszonyok és leányok „udvarló- kal“ néznek ki maguknak a betegek és néha az. orvosok közül s számon tartják ezeket a ..barátságokat1'. Az intézetnek nemrég volt ' egy másik ápoltja, aki Napóleonnak tartotta j magát és nemcsak parancsokat adott ki, de öltözetében is teljesen Napóleont akarta utánozni: oldalán nagy kardot viselt, fején pedig hálranyuló szárnyu sisakot. Az a benyomásunk, hogy — eltekintve a súlyos betegektől, akik állandóan gondos felügyelet alatt, zárkában tengetik életüket az elmegyógyintézet betegeinek nagy száma boldogságban éli világát. Mindenkinek van valami különös gondolatvilága, amelyben elmerülve, teljesen meg tud feledkezni a tényleges valóságról. Ez pedig megnyugtató lehet az olt élőknek és azok sorsát aggodalommal kísérő hozzátartozóiknak. Mostoha sors És ez az intézet, amely jelenleg is közel hétszáz ember számúra BECS. (Az Ellenzék tudósítójától.) Lehár Ferenc tudvalevőén becsületsértési pert indított Lanlk-Laval asszony ellen, aki azzal vádolta Lehárt, hogy Guiditta című operájának szövegkönyvért o zeneszerző tudtrlval Lctnik-Laval asz- szonynak egyik müvéből plagizálták. A becsületsértési por mai tárgyalásán a vádlott nő beismerte, hogy gyalázkodó leveleket szerkesztett, sokszorosított és többezer példányban a postán szétküldött. Amikor megtudta, hogy a Guidittát Párisban elárulják, háromezer levelet küldött valamennyi francia újságnak, ügyvédnek és mindazoknak az ismertebb személyiségeknek, akiknek lakását meg tudta a párisi lakes cimjegyzékből. Ezekben a levelekben az LONDON. (Az Ellenzék tudósítójától.) Nagy feltűnést keltett bünpörben hirdetett ítéletet pénteken délután a manchesteri es- j küdbiróság, amelynek döntéséről röviden már megemlékeztünk. Az érdekes per részleteit itt közöljük: Buck-Ruxton 36 éves indiai orvost felesége és egy nevelőnő meggyilkolása miatt halálra Ítélték. A vádlott ellen nem volt semmi közvetlen bizonyíték s a vizsgálat csak hónapokig tartó megfeszített munka után' tudott összehozni annyi közvetett bizonyítékot, ami elegendő volt ahhoz, hogy az indiai orvost vád alá' helyezzék. Dr. Buok-Ruxton 1928-ban jött Indiából s az edinburghi egyetem orvoskarára iratkozott be. Edingburghban ismerkedett meg későbbi feleségével, Kerr Izabellával, aki egy ottani kávéház üzletvezetőnője volt. Az orvos beleszeretett a feltűnően szép nőbe, aki egyébként elvált asszony voll s 1930-ban, amikor elkészült tanulmányaival, feleségül vette. A házaspár Lancasterben telepedett: le. A házasság azonban nem sikerült, mert Ruxton határtalanul féltékeny volt s állandóan gyötörte az asszonyt. Ismerősök elbeszélése szerint vak dühében többször fenyegetödzött, hogy egyszer majd végez feleségével. A múlt év szeptemberében Ruxtonné és a nyújt otthont, gondoskodik u lx-ti-gi-k ápolásáról, gyógykezeltetéséről, u többi klinikákkal együtt siilvm unvugi gondokkal küzd. Ha pedig a jelen költségvetésbe felveti üs/ szeget nem emelik fel, egyenesen kapuit kénytelen bezárni Hogy a helybeli ideg- és elmegyógyintézet mennyire hivatása magaslatán áll, bizonyítja az a számszerű kimutatás, amely az ideforduló betegek számának emelkedésére világit rá. Az egyszerű vizsgálatok száma például 1920-ban 368, 1925-ben 014, míg 1935- ben mái 1010 volt. A klinikán elhelyezett és állandó kezelés alatt álló betegek száma is nagyban rnegnövekodett az elmúlt 15 év alatt: 1921-ben 290 hidege volt az intézetnek, inig az elmúlt évben ez a szám 000-ra emelkedett. Hol van azonban azoknak a szánta, akik a klinika vezetőségén kívüli okokból nem szerepelnek a fenti kimutatásban. Az elmegyógyintézet helyzetére jellemző, hogy — amint azt egyik román lap Írja — a harmad osztályon a klinika kénytelen két beteget is egy agyi»:» fektetni. Az ideggyógyászat a háborús kártalanításból évekkel ezelőtt egy „X“ sugarú készüléket szerzett be, amelyet felsőbb rendeletre később a Vacaresti-i fogháznak kellett átadnia. Ennek következtében az intézet egyik legnagyobb jelentőségű készülékét kénytelen nélkülözni. Emellett azonban számos sérelme van az intézetnek, amelyek sürgős orvoslásra várnak. Talán n központi egyetem mostani Bu- curesti-i kilincselése fogja meghozni ezeknek a kérdéseknek is megoldását. Mikor az intézet kapuját elhagyjuk és a napsugaras márciusba lépünk, önkéntelenül is azokra az emberekre gondolunk, akiknek életére talán soha nem száll tavasz, akiktől váltakozhatnak az évszakok, amelyek úgy sem jelenthetnek számukra uj fordulatot. (L. Z.) állítólagos plágiumról volt szó. A bíró azután követelte a vádlott nőtől, mutassa be azt a munkáját, amelyből a Giuditfál az ő állítás szerint plagizálták. A nő izgatotton kiáltotta: — Ezt nem fogom megtenni INem akarom, hofjy ellopják ismét gondolataimat. Inkább ítéljenek el mindjárt. A bíró kijelentette, hogy ba nem kapja meg Lanik-Laval asszony kéziratát, házkutatást rendel el nála. A magából kikelt asz- azony erre igy kiáltott fel: — Inkább elégetem összes müveimet, nem engedhetem meg, hogy újra meglopjanak! A biró végül elnapolta a tárgyalást azzal a megjegyzéssel, hogy amennyiben a vádlott nő a legközelebbi tárgyaláson nem mulatja be müvének kéziratát, a rendőrség fogja megszerezni. házaspár gyermekeinek nevelőnője nyomtalanul eltűntek. Utoljára szeptember 14-én látlak őket Lancasterben. Két héttel később, szeptember 29-én, a skóciai hegyekben, Moffant falu közelében, az országút mentén papírba csomagolt női holttesteket találtak. A szétszórt darabokat összeállították és megállapították, hogy két nő holttestéről van szó. Hamarosan a személyazonosságot is kiderítettél;. Megindult a nyomozás, amely különböző közvetlen bizonyítékok alapján a következő tényállást állapította meg: Az asz- szony szeptember 14-én este későn ment haza s férje emiatt felelősségre vonta. A veszekedésre bejött a szobába a nevelönő is s ekkor történhetett a gyilkosság. Az orvos féltékenységi rohamában agyonlőtte az asszonyt s hogy ne legyen tanúja a gyilkosságnak, a nevelönőt is megölte. Még az éjszaka folyamán elégette a vérfoltos szőnyegeket, szétdarabolta a két holttestet és azután autójával Skóciába ment, ahol kidobálta az egyes testrészeket a kocsiból. Az elégetett -szőnyegek maradványait megtalálták a kályhában. Az orvos — bár mindvégig tagadta a vádat — olyan feltűnő ellentmondásokba keveredett, hogy a kettős gyilkosságot be bizonyítottnak vették. A fő tárgyal ás tizenegy napig tartott és bővelkedett izgalmas mozzanatokban. Több, mint száz tanút hallgattak ki. izgalmas lümtm leltár i?cc?ölef- sertcsi pcrfticft tirgpfisái laitik-LayaS esszonv iiáromezer gyalázto^ó leveíeí külílödí széi Ipasiciaorsjt? qh an a Gíuditffa párisi benntriatőfa Halálra ítélte a manchesteri esküdtbíróság az orvost felesége és eww nevelőn© meg- gyilkolása miatt ismeretlen tragédia ... Az apró robbanások egybefolynak a lármájuk egyforma mély bugás s ezt .i bugást rendetlen darabokra tépi az idegkinzó, vészt Ígérő, rikoltozó szirénájajgalás. A mentőautó iramodik, suhan, siklik, szögűd, miként utána néznek, azután tovább indulnak megint. Gyakori látvány és mégis kevéssé megriad tőle minden gondolat, könnyű árnyék borul a kacagások sokszínű és gondtalan mezejére —, de csak könnyű az árnyék és a percek megint eltakarít ják csakhamar... A széles főutcán .száguld a gépkocsi, az állomás végén lassít s a hidra tér, majd kis házuk között, keskeny, rosszul szabott s göröngyös utcák szalagára érve óvatosan, most már keresve megy. Végül megáll egv ház előtt, amelyet mondhatnánk kunyhónak, vív kónak is. olyan, mintha esős időben játszó gyermekek gyúrták volna össze igy, majd a jó nap keményre szívta volna, hogy a sár ne folyhasson szél megint. Udvara is van, de kapuja nincs — és lehet, hogy az udvart, a köréje szelídülő kis földdarabot is a szomszédos ház nyomorúsága c-sak azért hagyta meg, hogy elkerítse magát attól a mégna- gyobb nyomortól, melyet itt őriznek a sár- falak . . . I Bent: a ház egyetlen bűzös szoba, amelyben ágynak rendelt furcsa lim-lom jelzi, hogy ide csak aludni járnak s nyomorult emberek álmai gyűlnek a nappalok nyomába éjjelente, beteg, rosszagu 1 i heg évek utján, horkanó feüjodések között. Az egyik sarokban fekszik szegény, a hős, kiért idenyargalt a fényes, kénvelmes ágyat hordó gépkocsi, fekszik, a melle már ^ zihál s ajka alig rezdülő mozdulattal még formál gatja a nyögéseket, de már nem tudja hanggal tölteni ezeket a lehelletből kiöntött, szétfősz!ó buborék-idomokat ... az orvosnövendék melléje- térdel, aztán feláll s legyint: — Percek . . . talán ... A másik zugban most halk nesz fakad. Á üm-lomok közül elévonaglik egy csodálatosan sovány alak: ember ö is, de — különös és egyben érthető is ebben a környezetben — nem sok jel őrzi rajta már az ember, az! öntudatos eml>er jellegét. Közeledik. Rut, furcsa, béna mozgás a közeledése: — ez nem jövésl — apró vonag!ásóknak egybefolyó rendszere ez, örökös reszketős, melyet már csak a halál tud lekötni s amelyből idegeink szinte hallják a rokkant csontok összekoccanását — s amely a lelkűnkbe is átszürődik s ütemén lelkünk is remegni kezd. Már nem csak szánalom az, amit érzünk, nem csak részvét — irtózás ez talán, valami olyan dermesztő didergés, amilyen .feneketlen szörnyű mélység peremén fogja el az arra járót, mikor rágondol, hogy csak egy hibásan kimért. lépés kell és az életének további útja: zuhanás a mélybe, amelyben jeltelen minden halál Kérdezzük tőle, hogy mi a neve a haldoklónak s erre sirni kezd. — Hogy hívják? — kérdezzük megint s az arcán különös ámuliás szélesedik. ... A neve? Hiszen eddig senki, senki nem volt kiváncsi a szegény nevére, nem kérdezték tőle, minek nevezték, el születésekor — és mégis élt . . .Élt?! . . . .Akárhogy is volt, elfeledte régen a magáét is — és ez itt. a másik? Neki is volt neve bizonyosan, de az egy másik életet jelentett, ritka emlékek vezérfonalát tán: minek bolygatni? Elmúlt, elfelejtett időt jelent, a mához nincs köze ... — Sokráncu arcán a csodálkozás ilyenformán felelte meg a kérdést. Szóval nem mondta, a szót el taposták ajkán a zokogás csuklásai. Újabb kérdés: , — De mégis, hát ki ez? Rokona magának.. hogy úgy siratja? Csuklik. — ... ember... — mondja s megint zokog. — Egy ember ... — sírja s fogait vacogva összekoccantgatja a reszketés. A tragédia hőse ezalatt leszámolt múlttal, jelennel, jövővel. Boldog-hékületre szelídült az arca, mintha sosem lett volna semmi gondja, mintha reményei se lettek volna, mintha esések, küzdések, kudarcok, ritka olcsó öröm s jótékony álmok nem látogatták volna soha meg . . . Halott . . . nyugodt... (hobán.) Néhány óea alait megtanulhat könyvelni, ha megveszi és áttanulmányozza a Neuländer—Maroevich-féle „Útmutató a kettős könyvvitel gyors és könnyű elsajátítására“ könyvecskét. Kapható 30 lejért az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékiek 35 lejt küldjenek be pénzben vagy postából yegben.
