Ellenzék, 1936. március (57. évfolyam, 50-75. szám)
1936-03-15 / 62. szám
1936 március 13. ELLENZÉK 15 Nehézségek a gyógynövénykivitelben Berlin helyett London felé irányulhatna a kivitel CLUJ. (Az Elftenzek tudósítójától.) A gyógynövénykiviital a szegény emberek istápolója. A legtöbb gyógynövény úgy mis va- j Jen nő, mint a gaz és a dudva, nem kell földbirtok a termesztéséhez, csak sok idő és sok szorgalom, amíg annyit gyűjthet össze belő'fe a szegény ember, hogy érdemes legyen eladni. A gyógynövények legtöbbjéhez semmi *6ke sem kell és mégis egy jól megszervezett gyógynövénykivitel sok-sok milliót hoz be devizában, egy országnak. Természetesen, mint minden kivitelhez, a gyógy- növénykiviteLhez is elhelyezési piac szükséges, aminek eKengedh etedben feltétele a külföld különböző államaival való olyirányu megállapodások rendszere, mely a gyógynövények elhelyezését biztosatja. A mi folyton változó külkereskedelmi rendszerünk éppen ezért hátrányos a gyógynövényexport szempontjából. Az a kereskedő, aki ma gyógynövényt vásárol, mert a kivitelt jövedelmezőnek tekinti, sohasem tudhatja, hogy akkor, mikor a. kivitelre sor kerül, nem-e változott mag annyira a .külkereskedelmi rendvált. A mi ‘kivitelre kerülő gyógynövényeink legnagyobb felvevő piaca Németország, mely Románia exportra kerülő gyógynövényeinek 8o százalékát veszi fel'. De nem mindig. Az ■idén a kormány éppen akkor léptette efiklbe a 44 százalékos importfelárat, amit nyomon követtek a német kormány megtorló intézkedései, amikor a gyógynövények nemzetközi befedezési, ideje volt. Németország erre itőlünk majdnem- semmit sem vásárold. Azt a bizonyos zűrzavart, melyet a gazdasági élet több terén gyökeresen volt alkalmunk megismerni, üdvözölhettük a gyógy- növényki vitel, szervezése körül is. Ezen. körülménynek a következménye, hogy Románia gyógynövénykivitele hasonli th atatil tanul Magyarországé és Jugoszláviáé alatt van, sót az előbbi két ország irányítja az árakat. Itt van például a kamilla. Vadon, termo növény, amelyből minden ápolás nélkül nagy mennyiségek teremnek a Bánságban, ) Románia a múlt évben 5—6 vagon kamillateát exportált, ezzel szemben Magyarország 80 vagont. A magyarázat nagyon egyszerű, Jugoszlávia 31 százalék felárat fizet az exportőröknek, Magyarországnak pedig oly megállapodása van. a németekkel, hogy a magyar komilMát behoztak!! engedély nélkül lehet Németországba bevinni, holott a román kamilla behozatalához engedély kell. Ezek utón érthető, ha a német behozatali kereskedelem a magyar kamillát részesíti előnyben. Egy másik cikk kiviteli .tragédiáját a kormány gondos intézkedésein kívül az időjárás is okozta. Mentát tavaly több, mint xooo holdon vetetlek. Ez a növény rendkívül háiádatos, normális évben egy holdon 15.000 lej jövedelmet hajt. A szárazság következtében azonban nagyon kevés menta termett és az is silány minőségű. Hozzájárult!: a Németországgal éppen az eladási idényben lefolytatott vám háborúnk és az egész menta a nyakunkon maradt, a szezon elmúltává! pedig a külföldön való elhelyezés éppen a silány minőség miatt majdnem lehetetlen. Az eíltső próbálkozás balsikere nagyon sok termelőnek el fogja venni a kedvét a mentátermesztéssel való kísérletezéstől. A hársfavirág tavafy lefagyott. Van még néhány gyógynövényünk, melyeit kivihetnénk ugyan, de a kivitel nem fizetődik ki, mert tulmessze vagyunk o> fölvevő piactól. Ilyen cikkek a boróka (Wacholder), a Belládonnagyökér, melyből Amerikában atropint készítenek és a. páfrány- gyökér, amelyből a Dóstól' cimü juh oltószer készül. A cseh határ Dreztától csak néhány kilométernyire fekszik, ahol a gyógynövényeket gyűjtik és Hamburgba szállítják, Jugoszlávia. a susaki kikötőből közvetlenül szállíthat, mig nálunk hatalmas fuvar terheii az árut, amíg eljutunk a tengerhez. A Constantái ki- I kötő ebből a szempontból nem jön tekintetbe, mert .azt amerikai hajók nem érint.k és egy újabb átrakás nem fizetődne ki. Gyógynövénykivitelünk mult évben a ro millió lejt sem érte el. Ezt a kivitelt meg lehetne ívokszorozn i helyes kormányintézkedésekkel. A kivitel erős fokozásának egyetlen eszköze abban, állana, hogy a kormány a Németországgal való gazdasági tárgyalások ifkalmával azt a feltételt fogadtassa el a német kormánnyal, hogy a Németországból Romániába behozott német gyógyszerek értékének bizonyos százalékáért kötelesek legyenek a németek romániai gyógyfű vet és gyógynövényeket átvenni. A Prezentul jelentése szerint utóbbi időben angol részről több figyelmet szentelnek a balkán! gyógynövénytiermelésnek.. A kp több céget ajánl, melyekkel jó üzleteket lehetne kötni. Ajánlatokat következő címekre lehet küldeni: Joseph Fkch and Son. Ltd. 64 Mark Lane. London E. C. 3. Potter and Clarke Ltd. 60 Artillery Lane. London E 4. Stafford Allen and Son Ltd. Cooper Str. Finsbury London E. C. Az árait angol-fontban kell megjelölni. E ■tekintetben a Banca Naţionala árfolyama irányadó, melyhez 38 százalékos „jrimat“ keil! hozzászámítani. így körülbelül 750 lejbe kerül egy angol-font. Az ajánlatban fel kell tüntetni, hogy az ár a Constanta-i kikötőben, hajóra •szállóivá értendő. Az érdeklődőknek A. Bianu londoni román kereskedelmi attasé ad felvilágosítást. Címe: 4. Cromvva! place. London S. W. 7. Reményik Sándor uj verses kötete: ROMON VIRÁG. 134 uj vers gyűjteménye 242 oldalon. Ára too lej az Ellenzék könyvooztályábin, C’uj, Pjata Unirii. Vidékre utánvéttel is szállítjuk. HWU.m Í-BÍ-8FS § I ! A MÁSIK VILÁG 46. Fordította: PINTÉR LÁSZLÓ Szemben ülnek egymással. Pieter újságot olvas, Betty kézimunkázik. Mindegyikük saját gondolataiba mélyed. Pieter a gummiáitakra gondol, pénzre, szépen növekvő kis tőkéjére... Szabadságáig még szépen fel fog gyarapodni... Takarékoskodni kell... Mig azután hazamennek... Ujjongó örömet érzett... Azután kissé józanabbul végiggondolta, hogy is lesz.... Szabadságra Bettyvel... Bettyt el kell vinni otthonukba, fiatalkora szegényes környezetébe. Félt ettől, kissé szégyelte othonát. Még, ha Betty sem származik különb környezetből, de mégis sokkal finomabb, előkelőbb, mint ők. Lien még megjárná... De anya és apa, kopott ruháikban, kérges munkáskezükkel. És Klaas, meg Marie, a kis Klaas. Biztosan csak amolyan proletárgyermek. És a szomszédság1 Még, ha Bettynek is lenne valakije otthon, akkor valahogy csak kiegyenlítődne a dolog. De ő árva, senkije sincs. És hirtelen felvillant előtte egy vágy, melytől még maga is megrémült és szégyentől piruló arca elé kapta az újságot: ha meghalnának, ha én is árva maradnék. Hirtelen enyhítette kíméletlen kívánságát: nem, nem meghalni, csak elmenni valahová, ahol nem kellene találkozniok. Bettyre nézett: „Mondd, Betty... nem gondolod, hogy jobb lenne szabadságunk alatt valahová utazni... Hollandia, az nem igazi üdülés...“ „Szabadság...“, felelte Betty révedezve, „hol van az még?“ Szabadság... kapta el Betty a fonalát és tovább szőtte... akkor? Merengve öltöigette a tüt — ki-be. Négy év — mondta Brinkman — és akkor Bettynek jó sora lesz. Nem vette számításba Pietert, csak saját vágyaira, terveire gondolt. Most azonban már ismeri. Ismeri őrült rögeszméjét: Pénz, pénz... minél több pénz... És hozzá fogalma sincs a pénzről. Sem jelentőségét, sem értékét nem ismeri. Kiadni sem tudja, csak gyűjteni, a bankba küldeni és azután otthon leülni és számolgatni. Mint valami Istenség, úgy áll előtte a pénz. Hozzá sem mer érni — a pénzhez. Látta, mikor a bútort vették... Nyolcezer forint! Betty!... Mennyit kesergett még ezen! Hányszor kellett becézgetéssel, simogatással eilcsititani! De csak nem tudja elfelejteni. — Nyolcezer! Betty!... Mintha utálná is emiatt a bútorokat... Hányszor kiszámította már kamatveszteségéi... Négy százalék, Betty... Háromszázhusz forint egy évre... Betty... Egyszer mégis elvesztette türelmét: „Az Isten szerelmére, elég már ebből a nyolcezer forintból! Eredj vissza a csatorná mellé és enyvez szekrényeket!“ A szavaiból áradó lenézés és a célzás megné- üiiíotta Pietert. Az asszony ismerte pénzsóvársága inditóokát: reszkető fogyatékossági érzete... Ez volt az egyetlen fegyver, amivel mindig meg lehetett fé- lemliteni... Betty lassanként megutálta egész környezetét, gyűlölte az egész szigetet. Ha esténként kitekintett és látta a sötét vizen imbolygó, íiirkésző fénycsóvát, úgy érezte, mintha egv hosszú kar tapogatózna a láthatár mögött lévő világ leié. Egyszerre hatalmába kerítette a nyugtalanság és szerette volna minden felgyülemlett türelmetlenségét belekiáltani az éjbe: Nem birom tovább! Hát nem látod rajtam, te szerencsétlen Pieter, nem látod? Dobjál ki inkább, engedj visszatérnem, százszor inkább éhezem, de élni akarok, mig fiatal vagyok! És ebben a percekben mérhetetlenül gyűlölte Pietert. Gyűlölte, mert eladta magát neki, mert az megvette. De legjobban azért gyűlölte, hogy ilyen múlván tud ülni, böngészi az újságot és számolgat és elégedett életével. Mert nem megy tönkre, nem lázadozik ez ellen az élet ellen, hanem mindent elvisel jövőjéért, fillért-fillérre rak, lépésről-lépésre haladva akarja elérni célját. És hirtelen haragjában arra gondolt: megsemmisíthetné a férfi jövőjét, mindent tervezgetését, ha akarná, ahelyett, hogy ül itt elkeseredetten és vár, mig elmúlik egész ifjúsága. De rögtön belátta, hogy ez esztelenség volna, szegény leje nem tehet semmiről, nem lehet megváltoztatni egy ember természetét. És végeredményben jövőjét nemcsak a maga, hanem az ő számára is biztosítja. Mellé kell állni, segíteni kell neki, nem pedig rombolni... Keresett valamit, amitől elfelejti kínzó gondolatait. Felugrott, lemezt rakott a grammofonra. L>al- lambos tánczenével egy csapásra a fehér emberek világa vonult be a trópusi éjbe. Karon ragadta Pietert. „Gyere, Pieter... megtanitlak táncolni...“ Pieter kacagva védekezett: „Elment az eszed, Betty? Én és táncolni? Sohasem tudnám megtanulni! Nem, de nem, engedj el. kérlek!“ Betty ebievette magát a férfi rémült arca láttára. „Jó. Akkor egyedül táncolok“. És körülperdült, bohókás, vidám ugrándozással táncolta körbe a szobát. Pieter szívből kacagott rajta, de egyszerre csak ijedten sandított az ajtó felé: „Te, még be talál jönni a boy...“ „És meglátja, hogy a Mim Besar táncol...“, fejezte be Betty. Nagy lendülettel Pieter ölébe vetette magát és arcát cirógatta: „No és unt szólna ahhoz a boy, ha Mimet, a Tuan Besar ölében látná henteregni? Mi?“ Megfogta Pieter orrát és meghuzogatta. „Mi? Mi? Mit mondana akkor? És ha...“ Szájon csókolta, szenvedélyesen, vadul... „és mit szólna , ehhez?“... Szája hosszan tapadt Pieter szájára. Pieter érezte feltörő izgalmát, de igyekezett nyugodt maradni. Az asszony mereven szemébe nézett, pillan- ^ tása szinte égette Pietert, hallotta lihegő hangját: , „Csókolj! szoríts magadhoz, légy kedves hozzám!“ { Pieter magához szorította, vadul csókolta, egyszerre f mindent elfelejtett, korábbi morcosságát, Asininah- l^val való összehasonlítását. „Gyere...“ Karját nyaka köré fonva húzta magával az asszony, be hálószobájába, a díványra. Remegő kezekkel szaggatták le magukról a ruhát, izgatott mohósággal ölelték át egymást, elmerültek a feledésbe, lebuktak a teljes öntudatlanságba... erre a pillanatra, az örökkévalóság pillanatára vágytak mind a ketten, ahol teljes a béke, nem gyötör többé semmi, semmi... Egymás mellett hevertek félhomályos szobában, meztelenül, szégyen nélkül, csaknem közömbösen. A lassú éledés, újjászületés hangulatában megpróbálta Pieter a régi bajtársias közösségüket helyreállítani. Olyan tárgyat keresett, ahol régen a legjobban egymásra találtak — munkáját. „Brinkman levelében, Betty...“ „Igen...?“ hangzott Betty válasza, kissé kedvetlenül. Hangja alig rejtette hirtelen tudatosodó csalódását, hogy kielégülését nem találta meg, a boldogságot nem tudta megtalálni Pieternél. Azt, amit Brinkman karjai között érzett, idegborzongató, remegő csókjai alatt, odaadó és mégis erőszakos ölelése közben... „Olvastad tegnap délutáni levelét? Ugy-e? Mi a véleményed róla?“ Az asszony tehetetlen, kétségbeesett dühe fellángolt. „Majd én megadom rá a választ! Jó lesz. ha jobban ügyelsz Brinkmanra, gazember az, kiszámíthatatlan csirkefogó... aljas gonosztevői“ „De Betty“. Pieter meglepetten bámult az asz- szonvra. „Igen!... Igen!...“ folytatta Betty izzó gyűlölettel hangjában — „hidd el... gazember! Te nem tudod, milyen alávaló! Egyetlen szavát sem lehet elhinni!“ „Miket beszélsz, Betty?“ Lappangó féltékenysége bizonyos nyugtalansággal vegyült. Megijedt az asszony hevességétől. Magában érezte, hogy igaza van, igyekezett elnyomni egyre növekvő bizalmatlanságát Brinkman rendelkezései iránt, homályos sejtelmeit megbizatása igazi céljairól. Sejtette, hogy valami nincs rendben, dolgok történnek, mikről. az igazgatóság mit sem tud, de amelyeket bizonyítani sohasem tudna, mert Brinkman gondosan ügyelt, hogy minden nyomot eltüntessen. Tudta, hogy gyáva félelmére számit Brinkman, amikor rendelkezéseit úgy fogalmazza meg, hogy csak minden ravaszsága segítségével tudja a sorok között kiolvasni titkos utasításait a meghamisítandó kimutatások, szállításokra vonatkozólag. Már érezte a veszélyt, állandó homályos retegésben élt, hogy egyszer rájönnek a dologra és tudta, hogy Brinkman öt fogja kiszolgáltatni, ha csalásuk napvilágra kerül. És mégis, mint valami hipnotikus álomban, vakon engedelmeskedett előírásainak. Most, hogy Betty hirtelen fellázadt Brinkman ellen, megidöbbenve eszmélt a fenyegető veszedelmekre és rémülten védekezett a gondolat ellen, hogy kilépjen a hunyászó gyávaság önámító szerepéből. Betty megérezte hangján a kétségbeesett tiltakozást. Tudta, hogy Pieter nem akarja hinni, amit Brinkmanról mond, ő továbbra is vakon engedelmeskedni akar, mert fél. mert képtelen harcolni. Gyáva! — gondolta megvetéssel. Keserűen arra gondolt, hogy e gyáva fráter sohasem fogja majd megvédeni, ha rákerülne a sor. Nyomorult gyáva1 De jobb erről nem beszélni vele. Egyszerre halálos ernyedtség vett rajta erőt. Csiiggedés. Majd meghatott részvétet érzett Pieter iránt. Nem, nem fogja megmondani neki, hogy gyávának tartja. Hiszen éppen eléggé tudatában van úgyis, vele szemben való alárendeltségének. „Talán igazad van“ — mondta halkan — „talán tényleg túlzott vagyok. Mindenesetre rossz hire van, az kétségtelen.“ (Folytatjuk.) Néhány óm alatt megtanulhat könyvelni, ha megveszi és áttanulmányozza a Neuländer—Maroevich-féle ..Útmutató a kettete könyvvitel gyors és könnyű elsajátítására“ könyvecskét. Kapható 30 lejért az Ellenzék könyvosztályában, Cluj. Piaţa Unirii. Vidékiek 35 lejt küldjenek be péuzben vagy posta bélyegben.
