Ellenzék, 1936. március (57. évfolyam, 50-75. szám)

1936-03-15 / 62. szám

1936 március 15.

ELLENZÉK

11- ffiODAIOM ÉS MUv£szET

ftfgagyár művészet És erdélyi művészet“

Vita az ErriéSys magyar művészet körül

Biró József, a fiatal magyar ntövészettörté- nész gárda, egyik legértékesebb tagja „Magyar művészet és erdélyi művészét" címem nemrég tu,tu ílmán yf íizepct adott ki, melyben erdélyi ladturtörténeti szempontból! is rendkívül érdekes vitát folytait: Comeliu Petranu egyetemi tanárral. Petranu professzor két- .sógjbe vonja az. erdélyi magyarság müvészet- teremtő múltját, ami «Men Biró József az erős érvek egész sorával száll harcba.

Az erdélyi román művészettörténetnek legfőbb tárgya a fatemplomokkal valló foglalkozás. A cluji, mütörténeti intézet Petranu vezetésével 1274 fatemplomot tart számon Erdélyben. Ezek a Történelmi Emlékek Bizottságának védelme alatt állnak. Mint művészeti stiluscsoportot a román mü- történészek a bizantológia szempontjai szerint dolgozzák fel. A fatomyok eredetét a német Róth Viktorral és körével egyetértve az erdélyi szósz őrtornyok hatásának tudják be. Az erdélyi magyar egyházi művészet Petranu szerint minden eredetiséget nélkülöző vidékies művészet, melyet idegen művészek és építészek késve hoztak nyugatról. Minden eredetiséget nélkülöző közepes értékű művészetnek minősíti tehát Petranu az erdélyi magyar egyházi .művészetet, melyben semmi nemzeti karakter nincsen. Petranu egyébként elismeri, hogy a magyarországi j és erdélyi művészetek közt kölcsönhatás észlelhető, kívánja azonban annak kimutatásit, hogy magyar mesterek és magyar mecénások közreműködése révén jöttek-e lettre ezek. Szerinte a nyugati stílusok körébe tartozó műemlékek, az idegen nevű alkotók és a müpártoló szervezetek befolyásának jelentéktelen volta azt murattja, hogy még a helyi szineződésü művészi jelenségek se magyar eredetűek.

Petranu ezek után a feltevések után megállapít ja, hogy az erdélyi magyar farem- plomépitészet nem lehet eredeti, e fatemplom sziléziai, norvég, lengyel és kisázsiai hatások folytán kerül a román egyházi építészetbe, még azoknak a szász íróknak sem lehet hitelt adni, akik a fatemplomot, minit eredeti szász építkezési formát tartják számon Erdélyben. (Arról a háromiszáztizenkét magyar fatemplomról, melyet Balogh Jolán, minit ki zároltig magyar műemléket sorol fel munkájában, nem is beszél.)

Bíró József sorra veszi Petranu állításait.

A román műtörténészeit imponáló és szép munkát végez, de a magyar művészeti vonatkozásokra vonatkozólag lényeges tévedésekbe esik. Az egyházi építkezések terén a féíkönves, a reneszánsz és borok olasz, a gótika délfrancia' eredetű. Egyék se nemzeti művészet, hanem a katolicizmus művészete, mely olasz építőmesterek révén terjed a világban. Gerevich Tibor szavai szerint: „A régi magyar művészetet csak európai vonatkozásában lehet megérteni. A külföldi ösz- szeköttatések és haltások kimutatása korántsem szállá íja le művészetünk értékét, sőt módot nyújt annak bizonyítására, hogy részesei v oltok az európai nagy művészeti áramlatoknak és együtlt haladtunk a vezető nemzetek műveltségével.“ Nemzeti jellegről! beszélni -izek szerint nem lehet, legfeljebb színeződésekről. Az idegen, nevű mesteremberek építészek és művészek mellett összehasonlíthatatlanul több magyar alkotó szerepel Magyar- országon és Erdélyben. Még külföldi importra is Heit képtábliafest akiből, ötvösökből, építészekből és szobrászokból, amint ezt a ílegújabb magyar kutatások bizonyítják;. A német lovag-rendnek letelepülése előtt már az Árpádházi királyok oly csúcsíves építkezést folytattak Erdélyben, amely monumentalitásban páratlan. A régi Románia egyházi műemlékei bizánci hatás alatt épültek. Biró József emlékezteti Petrfanut sima, hogy a Havasalföld és Moldva templomainak építői es művészéi között csak elvétve találunk román nevet, holott a megrendelők kivétel nélkül románok voltak. Az erdélyi magyar temp'lbrnok építői nagyrészt, megrendelői pedig kivétel nélkül magyarok voltak. Még hozzalehetnenk Bíró megállapításához azt is, hogy a történelmi Parist háromnegyed részben olaszok épitették, mégis egyetlen egy francia műtörténész se igyekszik leplezni ezt

tényt. Az olasz műtörténet pedig távolról l se tart jogot az olaszok által épített francia ? műemlékekre, melyeknek megrendelői min- J

donikor franciák. Nem állja meg helyét az az állítás, hogy a nyugati stílusok késve érkeztek volna el hozzánk. Az időjárás és tö- rökdulás által elpusztult reneszánsz-műemlékek minden európai országot megelőzve kerültek Magyarországra s ormán Erdélybe.

A gótika a fénykorában kerüli hozzánk s ha 3 bárok késett, annak oka a reformáció volt, mely puritán formákhoz szokott, a paitéti- kus görbéket idegenkedve fogadta, a katolicizmus gótikus templomait a reneszánsz motivu maival, tornyait pedig gótikus elemekkel restaurálta, mint anyagot a természeti adottságok révén szívesen vette igénybe a fát. Az erdélyi magyar fatemplom és torony minden idegen hatástó1! függetlenül született; meg. A napnál világosabban mutatják ezt a kiváló erdélyi művészettörténész, Debreczeni László kutatásai, akinek felbecsülhetetlen gazdagságú gyűjteménye még kiadásra vár. A szász őrtorony és magyar gótikus fatorony Balogh Jolán összehasonlításainak alapján két egymástól teljesen különálló valami, a román fatornyok nem szász, hanem erdélyi magyar haitás alatt keletkeztek.

Petranu és köre annak okát, hogy Erdély- ţ ben nem fejlődött ki a monumentális román építőművészet, a kőépitészet, a kőfaragás és festészet éppenugy, mint a többi ittlakó népeknél, abban llátják, bogy az erdélyi románság politikai és vallási elnyomatásban élt a múltban. Biró József történeti visszapillantással cáfol ja meg ezt az állít ásít. Román templom építészetben a monumentalitás hiányát a bizanto-romín stilus természete magyarázza, mely nem tűr meg ég,benyúló arányokat. A régikirályságboli kőtemplomok is messze eltörpülnek az erdélyi római katolikus gótika cluji, vagy brasovi méreteitől.

Bíró tanulmányának második része az er- délíyi barokkal foglalkozik. Megállapítja, hogy ha az erdélyi bárok első mesterei idegen nevű, többnyire német mesterek is vol- j tok, később magyar mesterek viszik tovább és fejlesztik jellegzetesen magyarrá. N évelem- zéssel nem lehet művészettörténetet csinálni.

,,A különböző nemzetekhez tartozó magyar, román és szász kutatóknak a kevesebb indulaitossága s türelrnet’Bensége volna a legfontosabb és minél több szeretete és megértése egymás műemlékei irántj Egyszóval a nemzetiségi elfogultságtól ment tárgyilagosság, melyet Erdélyben, Petranu szavaival élve, nem liehet elég magosra becsülni. S ha meglesz e tárgyilagosság, akkor a müemflé- kek, a művészettörténet leghivatottabb magyarázói, a tudományos' igazságot fogják su- gallani kutatóiknak. Mert minden műtörténésznek el kell ismernie azt az igazságot, hogy saxa loquuntur.“

Ezekkel a szavakkal zárul Biró József tanulmánya s mikor a> végig tudományos komolysággal és becsületességgel megirt vitairathoz kritikai megjegyzéseket is csatolok, éppen az idézett rész alapján kell megállapítanom, hogy Biró tudományos prózája nern elég fejlett, nem elégi pontos és a Íegkevésbé sem művészi. Anyagtudása és mondanivalóinak biztonsága üt át nehézkes és sok helyen az értelmetlenség határát súroló nyelvén. Pompás előadó s ha eszcéticizáló készségét messze felülmúlja pozitív tudományos módszere, annak csak örülni keli, hisz Erdélyben a magyar művészettörténet nagy anyag- tárámak még csak kis részét tárta fel s ha olyan jóhiszemű tudósok, mint Petranu tévedésbe esnek, az annak tudható be, hogy a felderítetlen1, fejezetek miatt még nem lehet általános képet nyújtani. Egy biztos, tudományos alapokon nyugvó erdélyi magyar műtörténet a román tudományosságnak is felbecsülhetetlen szolgálatot tenne s akkor a felmerült polémiák helyett a három nép művészeti szemlélete is könnyebben találna, közös megegyezési pontokat.

Kováts József.

Hacseh és Sajó tréfái 3 kötet best Í5*— Séfért kotetenhint

az Ellenzék könyvosztályában Cluj, Piaţa Uni- nj — kaphatók! Vidéki megrendelésnél — plusz kötetenkint 3 lej portókölcség — pénzben vagy postabélyegben előre kérjük beküldeni. Kérj« a legújabb könyvszenzátiók jegyzékét.

FURCSASÁGOK A NAGYVILÁGBÓL

A Bostoni kötőverseny szenzációja. Bostonban kötőversenyt rendeztek, melyen sokszáz nő és egyetlen férfi vett részt. A versenyen bámulatos eredményeket értek el gyorsaság tekintetében, a harisnyák elké,p- zelheteteln sebességgel nőttek az ügyes kötő- nők ujjai alatt, a győztes azonban ezen -a különös versenyen a résztvevő egyetlen férfi Jett. A furcsa eredmény akkora feltűnésit keltett, hogy a győztes urat a rádió is meghívta. Néhány szót kellett mondania1 a mikrofonba, azután pedig „belekötött“ a műsorba, tudniillik hangosan kellett kötnie közvetlenül a mikrofon előüt. Úgy hallat- ; szott a furcsa műsonszám, mintha valami I százlábú járását erősítették volna fel.

*

j Hidegvérrel mait a halálba a Sing-Sing I fegyházban két halálraítélt. Egy negyven- j hároméves asszony, Eva Coo, akit egy raun- j kas meggyilkolása miatt ítéltek halálra, a I viMamosszékre ülve, a teremben tartózkodó birósági tisztviselők és újságírók felé mosolyogva intett és így búcsúzott: „Good bye: darlings!“ Kat perccel' később végezték ki Scarmaci rablógyilkost, aki a viilamosszék- 1 hez való szijazás közben még nyugodtan elszívta utolsó cigarettáját. ->

*

Lassanként kővé válik egy kis gyermek.

Newyonkból jelentik: Borzalmas, ritka betegségben szenved egy szerencsétlen amerikai kisgyermek a wisconsini Madison város kórházában. A kisgyermek, Dolores Bresfea, 16 hónapos korában került a kórházba. Olyan betegsége van, mellyel gyakran évtizedeken át nem találkoznak az orvosok: myosotis ossificans. A betegségnek az a lényege, hogy a gyermek latssankint elveszti mozgási képességét, tagjai megmerevednek, mintha csonttá váltak volna. Alig néhány hónapos volt, amikor szüleinek feltűnt, hogy fejét nem úgy mozgatja, mint más gyermek. Nyakának és fejének merevsége egyre fokozódott. Most már egyáltalában nem tudja a fejét forgatni, háta is alig hajlik és karját egyre nehezebben tudja felemelni. Az izmok teljesen megkeményednek, elnehezednek. Az orvosok, sajnos, úgyszólván semmit s'em tudnak erről a betegségről, nem tudják, mi okozza és nem sejtik, hogyan lehetne gyógyítani. Különböző gyógymódokkal kísérleteznek, de eddig eredménytelenül. Attól tartanak, hogy a meg- gémlbéredés lassan kint át fog terjedni a gyermek lábaira. A kisgyermek egyébként nem szenved fájdalmakban, nem is különösebben rosszkedvű. Szeli ami képességei élénkek, hangulata aránylag jó, csak éppen alig tud mozogni. Szülei hétről-hétre kétségbeesetten várják tu. orvosok közlését.

Hitler-bajusz osztrák tizschilEngeseken. Az utóbbi időben számos 10 schillinges bankjegy került forgalomba, amelyen a női alak arcára ceruzával Hitler-bajuszt rajzoltak. Hivatalosan közlik, hogy ezeket a bankjegyeket senki sem tartozik elfogadni. A rendőrség azt hiszi, hogy nemzeti szocialisták engedik meg maguknak ezt a tréfát.

*

Erzsébetkor! lakomát terveznek a londoni társaság előkelő hölgyei, köztük Norfolk hercegnő, Lady Oxford és mások. A Tudorételek receptjét régi szakácskönyvekből másolták ki, nagy szerepet játszanak benne a potage-ek, ahogy a tizenhatodik században franciásan nevezték a 'levest és a gyümölcs- torták. Különösen jó konyhájuk akkor sem volt az angoloknak. Az előkelő rendezőség sokat vitatkozott, megengedje- e az abrosz ás a villa, használatát, amit Erzsébet királynő idejében még nem ismertek. Végül meg- könyöriiltek 2 villáin, de a burgonya nem kapott kegyeimet: a tizenhatodik században még nyoma sem volt Angliában. A lakoma nyolcszáz meghívottja a történelmi ételeken kívül hiteles arlequinade-ban, más szóval olasz rögtönzött vígjátékban gyönyörködhet. Az olasz színészek Erzsébet királynő korában kerültek el Angliába. Azonkívül régi angol madrigálokat adnak elő.

*

Ahol elefántokkal szántanak. Az indiai elefántárak zuhanása következtében Assan tartományban mezőgazdasági munkára próbálják az eladhatatlan elefántokat idomítani. Hatalmas láncokkal, fából készült óriási ekébe fogták őket. Az elefánt-szántás kísérlete fényesen sikerült, az állatok nagyon tanulékony, ügyes, megbízható munkások, úgyhogy a nagyobb földbirtokok rövidesen áttérnek az „elefántüzemre“.

*

Részeg bakkecske, mint antialkoholista propaganda. Csikágóból jelentik: Amerikában még mindig áll a harc szárazak és nedvesek között. A szározak nem akarnak belenyugodni a nedvesek győzelmébe. Mindent elkövetnek, hogy Amerikát meggyőzzék a maguk igazáról. A legkülönbözőbb trükkökkel igyekeznek nevetségessé tenni ellenfeleiket. Legutóbbi' ötletük általános tetszést keltett Wisconsi-ban. Fogtak egy jámbor kecs- kebakkot, megitatták mindenféle jóval, csak éppen a vizet tagadták meg tőle. Amikor a derék kecske már az eget is nagybőgőnek nézte, akkor útjára bocsátották. A kecske mögött a szárazak mentek és nagy táblát vittek maguk előtt, amelyen hatalmas betűkkel ez állt: „Pfuj, nézzétek , milyen részeg ez a bakkecske! Ilyen visszataszító a részeg ember is-“ Arról nem tud a krónika, hogy hány embert sikerült igv eltéríteni . l j ivástól, csupán annyi szivárgott ki, hog;

Wisconsi állatvédő egyesülete állatkínzás ci- I mén feljelentette a szárazakat.