Ellenzék, 1936. február (57. évfolyam, 25-49. szám)

1936-02-07 / 30. szám

TAXA POŞTALA PLĂTIT A îN NUMERAR No. î^t.i6ţ/»?î«. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Calea Moţilor 4 Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaţa Unirii 9 szám./— Teltfonszám: 109. — Leveleim: Cluj, postafiók So. 3LVIÎ. ÉVFOLYAM, 30. SZÁM. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS PÉNTEK Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 110, félévre 420, évenm 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre ao, éven re 4a pengő A többi külföldi államokba ejak a portókülönbözettei röbb IO.Uí FPRP I] Á l? 7. SSB A párisi tárgyalások szenzációja a távolból... A jövendő üdvös lehetőségeire cikkázó fényjelek . .. Majdnem ezt irtuk lei jelzések a Marsról vagy a végtelen világűr egy közelebbi pontjáról. Ami tegnap vagy a történeti tegnapelőttbcn még szokatlan, meg­lepő, talán csodás káprázat lett volna, most pedig száraz és tárgyilagos távirati jelentés tanúságában egész valódi, gyakorlati, magá- tólértetődő, természetes és időszerű. Mert a heves változások, ingerült átértékelések, ben­ső és külső ellentmondások mostani korá­ban könnyűszerrel rá kenik az érthetőre, szükségesre, elkerülhetetlenre, jogosra, igaz­ságosra: hogy boldogitóan uj, remek, nagy­szerű, vakító. Pedig a legtöbb nem egyéb, iránt aminek már jó ideje meg lennie kelteit volna és megvalósítása több oldalú jótevő érdek, aminek az útját csak az elvakultság, a mámor, a veszéllyel játszás, a makacsvágy, az elkerülhetetlen fölt adóztatása céljából vágta be mostanáig, valahogy ható és éltető valóság ne legyen belőle, vagy ne legyen még sokáig. Bizony sok ily elháríthatatlan érdeke és szükséglete van mostani világunknak, ami­kor az emberi szellem helyére lépő nyers lelkiség a középkorban való visszahajlásokat és visszasóoárgásokat próbálja f-ötiámasztani, amikor a megölhetetlen egyéniséget a közös­ségi jelszó és tömeg hasznos orvén igyekez­nek megsemmisíteni és mégis — oldhatatlan' ellenmondáskép — a kivételes jogú és er­kölcsű vezér, a tévedhetetlen és önimádó nemzetiség kizárólagosságát sérthetetlenné s szentté avatni. Föltétien kényszerűségek so­rába kezd sorakozni a kisebbségi ~"p" é'~ ’ czn, | amelyet lehet ideig-óráig megcsufolni, de nem lehet inaszakadtáig üldözni és nem lehet örökkévaló halálra ítélni: igen, helyre kell állítani, föl kell támasztani és minden jog­ból, igazságból, bölcsességből eredő sürgős j érdekét kielégíteni. A fényjelek, amiket most fölszürcsöl vidor szemünk, éppen, a kisebb­ségi balsorsra és jogvédelmünk romjaira su­gárzónak. Ugylátszik kisebbségi jogvédelem igazi értelme, lényege, jelentősége, érvénye, szóval napja hajnalodik. A fényjelek ismételten Csehszlovákiából nsyilaznak. Massaryk elnök klasszikusan rö­vid bucsuiratában feltűnő hosszú sorokban utalt a kisebbségi jogvédelem szükségére és alkalmazására, az elnök, akinek irodája ma­gyar beadványra magyarul válaszolt mindig, aki maga is megtanult magyarul s magyar helyeken a fogadtatásra magyarul válaszolt. Most nemrég leánya, ki jótékonysági intézmé­nyek élére kerül sorjába, egyszerre csak meg­lepte a szlovenszkói magyar kisebbségi köz­véleményt, hogy megtanult és hivatalos he­lyeken megszólalt magyarul. Ismételten fog­lalkoztunk Benes Ede elnökké választásával és folyományaival, melyekben oroszlánrésze volt a magyar kisebbségi pártokkal való megegyezésnek és ennek során a prágai tör­vényhozásban magyarul beszélő, magyar po­litikusok írásba foglaltatták a letagadhaHatlán kisebbségi jogokat és a megmásitlíalatlan kö­telezvényeket ezek érvényesülésére. A tárgya­lás és minden megállapodás jelszava ez volt: magyar kisebbségi loyalitás, de a magyar­nál< való megmaradás minden korlátozás és minden fönntartás nélkül. Ismételjük-e még Hodzsa Milán miniszterelnök kijelentéseit és föltűnő közeledését a magyar kisebbséghez, amelyet összekötő hídnak látszik fölhasznál­ni külközéleti célokra is? Nem, hiszen ez a Hodzsa Milán, aki a történeti Magyarország törvényhozásában nevelkedett, mosd már I nagy jelentőségű lépéssel előbbre is ment. Nem regény, hanem valóság, hogy megjelent a csehszlovákiai kisebbségi újságírók kon­gresszusán, hol a magyar párt prágai hivata­los lapjának a szerkesztője, mint elnök, üd­vözölte és beszédében megismételte a felvi­déki magyar kisebbségi jelszót: államigenlés és állampolgári hűség, de változatlan s a szabadság jogai révén akadálytalanul virág­zó magyarság! Hodzsa válasza nyelvi és tár­gyi tekintetben az uj helyzethez és az uj ér­dekhez alkalmazkodott. Nincs mit magyaráz­ni többet, mindezt egyszerűen a magyar ki­sebbségi szellemiség ható és alkotó tényező­jévé kell tenni, mint minden jelet, amely emberi és történelmi értékű. ■ Is m megjelent Parisban Diplomáciai körökben nem itsdiák mim vélni ©ff© királyfi meg- ieienését. —Startmmherg herceg szerint Ausztria a hatalmak megkérdezése nélkül nem gondol Habsburg-resiauráesőra FIAMOIM: „Olaszországnélkül lehal megoldani a Dana-völgyi kérdéseket* A Parisba összpontosult külpolitikai megbeszélésekről nyert kép ma zavarosabb, mint valaha. Az a látszat, hogy a már elért eredményekről szóló hírek szinte mind­annyian alaptalanok voltak. Vau azonban a mozgalmas diplomáciai életnek mára egy szenzációja is. Parisba érkezeti Habsburg Ottó királyfi, akinek újabb ausztriai trónra- lépésérol nyilvánvalóan sok szó esett a londoni és párisi tárgyalásokon. Ottó királyfi megjelenése a francia fővárosban érthető feltűnést kelt annál is inkább, mert különböző jelek szerint a párisi megbeszélések az osztrák trón azonnali restaurációs lehetőségeire vonatkozólag nem végződlek kedvezőt ^ Parisban nem is igen tudják, mire magyaráz­zák öííó királyfi váratlan megjelenését.' nz osztrák követség hangoztatja, hogy ez nincs semmi kapcsolatban Starhemberg herceg, osztrák alkancellár tárgyalásaival. A sajtó azonban nem hisz ennek és párisi lapok szerint Starhemberg herceg tegnap is találko­zott a Parisba érkezett trónkövetelővel és pár nappal előbb Wiesncr báróval tárgyalt, aki az osztrák legitimisták vezetője és kapcsolatfenntartója a Stenokerzeeleben élő volt császári házzal. Sőt, egyes párisi lapok arról is tudni akarnak, hogy Zita ex-császúrné és királyné titokban szintén Párisban tartózkodik. Az osztrák függetlenség garantálása körüli tárgyalásokról, melyek eddig nem na­gyon látszanak eredményesnek, Starhemberg herceg, osztrák alkancellár tegnap szintén szükségesnek tartotta nyilatkozatot adni főleg a Habsbarg-kérdéssel kapcsolatban. Kije­lentette, hogy Flandin francia külügyminiszterrel folytatott megbeszéléseiben hangoz­tatta az osztrák kormány megváltoztathatatlan álláspontját, mely szerint belpolitikai kérdéseklMMi, így a királyság visszaállításának kérdésében is Ausztria fenntartja magá­nak elhatározásának és cselekvésének teljes szabadságát. Ez azonban nem egyértelmű semmi olyan lehetőséggel, mely veszélyeztethetné Európa nyugalmát. Az oszlTák kor­mány a külpolitikával kapcsolatos fontos kérdésekben nem készül dönteni anélkül, hogy előbb az érdekelt hatalmakkal érintkezésbe ne lépjen. A dunai kérdésre vonat­kozó megbeszélésekkel kapcsolatban kijelentette Starhemberg, hogy ezek csak akkor lehetnek eredményesek, ha belevonják Olaszországot is, mint Ausztria függetlenségének eddig is bevált kezesét. Starhemberg kijelentései arra engednek következtetni, hogy az osztrák kormány a Habsluirg-restauráció tervét az eléje háruló nehézségek miatt kény­telen volt egyelőre elejteni. Hogy ezek a nehézségek miben állanak, arra élénk fényt vet Titulescu külügyminiszternek a prágai lap tudósitója előtt tett kijelentése, mely szerint Ausztriának a Habsburg-kérdésben ugyan szabad választása van, ha azonban a Habsburgok újabb trönraültetését választja, akkor három hadsereggel (nyilvánvalóan Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia hadseregeivel) fogja magát szembe találni. A dunai kérdés rendezése ügyében lefolyt párisi tárgyalások nyilvánvalóan azt is bebizonyították, hogy a kérdést nem lehet megoldani az elsősorban érdekelt két euró­pai nagyhatalomnak, Olaszországnak, és Németországnak a tárgyalásokon kívül hagyá­sával. Oroszország behelyettesítése a másik két nagyhatalom helyeit már azért sem sikerült, mert erre a tisztán népszövetségi megoldáshoz ragaszkodó oroszok maguk sem mutatnak hajlandóságot. De nyilvánvalóan belátták a dolgot, legalább Olaszországra vonatkozólag, a franciák is és Flandin, aki annak idején résztvett a strezai front meg­alkotásában, tegnap kijelentette Cerntti párisi olasz követnek, hogy francia felfogás sze­rint Olaszország nélkül gondolni sem lehet a dunavölgyi kérdések megoldására. Cerutti a francia előzékenységre olasz kedveskedéssel válaszolt, kijelentve, hogy Olaszország komoly európai hivatását abban látja, hogy őrt álljon a Brenner-hágó előtt s ezen az alapon követel részt továbbra is az európai politikából. Ugyancsak Olaszország jelentő­ségét hangoztatta a középeurópai kérdések rendezésében a tegnap Budapestre vissza­érkezett Kánya magyar külügyminiszter is. „Ki kell jelentenem — mondta Kánya kül­ügyminiszter — hogy ennek a kérdésnek rendezése Olaszország részvétele nélkül telje­sen lehetetlen. Olaszország pedig mindaddig nem vehet részt a középeurópai kérdés ren­dezésében, amíg az afrikai háborút be nem fejezte'6. anr Őfelsége átvette legnagyobb f randa kitü PÁiRTS. (Az Ellenzék távirata.) II. Károly király őfelsége Fnamchet d'Espareay marsall kezéből tegnap vette át a legnagyobb francia kitüntetésit, a katonai érdemkereszite 1. őfel­ségén graracsár tábornoki egyenruha volt és csupán egyetlen érdemrendet, a becsületrend nagyszaJagjlát v'selte. A marsall üdvözölte a királyt', minit a román hadsereg legfőbb had- urát, majd Maurin had ügyminiszter adott dfezebódet II. Károly király tiszteletére. A disizebéden a következő előkelőségek jelen­tek meg többek között: Franci vet d‘Esperay, Peftain marsall, NolOet tábornok, volt had­ügyminiszter, GuilUvumi’n tábornok, a frani- cia hadsereg északi főparancsnoka a világ­háborúban, Gamelán tábornok, vezérkari fő­nök, Menni tábornok, Piccamdard tábornok, Braconmier tábornok, M-aroes ezredes, Titu­lescu külügyminiszter, Angbelescu Paul tá­bornok, román hadfelszerelésügyn miniszter, Dinu Cesianu párisi román követ, Ilasievici marsall, Urd akarni tábornok, palota pa­rancsnok, Pietri francia haditengerészeti mi­ni tsz tér és Paul Boncom tárcanélküli minisz­ter. Királyi sajtónyilatkozat Ii. Károly király Őfelsége az ünnepség után nyilatkozatot adott a sajtó képviselői­nek, amelyben többek között a következő­ket mondotta: — Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy az a fogadtatás, amelyben nemcsak a hiva­talos személyiségek, hanem a nagyközönség is részesített, mélyen meghatottak. Ennek a fogadtatásnak kiemelkedő pontja a ma reggeli ceremó­nia volt, amikor a köztársaság kormánya szives volt nekem adományozni a legma­gasabb katonai kitüntetést: a katonai ér­demkeresztet. Ez a gesztus a szivem mélyéig meghatott. A francia hadsereg megtiszteltetését érzem benne, amelyet a francia—román fegyver­barátságnak hozott. Ez a fegyverbarátság mindig fennállott és fenn is fog állni a két hadsereg között. Ami a politikai szemponto­kat illeti, ki kell jelentenem, hogy Románia politikája mindig egyenes vona­lat mutatott. Ilyen volt az utóbbi évek folyamán és ilyen lesz továbbra is, sze­mélyileg biztosíthatok mindenkit erről a dologról. Mellettem az én drága munka­társam, Titulescu áll. akivel teljes egyet­értésben dolgozom a népszövetségi szerződések és a kollektiv biztonság szellemében, a béke megszervezé­se és fenntartása érdekében. Ez késztet arra, hogy közvetlen és közvetve érdeklődjünk az Összes, de különösen a középeurópai politi­kai kérdések iránt. Románia mindig készen áll arra, hogy közreműködjék Közép-Euró- pa gazdasági és biztonsági megszervezése érdekében. Szavaim befejeztével arra kérem Önöket, hogy juttassák el még egyszer úgy Párisnak, mint egész Franciaországnak méh megbecsülésemet és szeretetemet és ismétel­jék meg előttük azt az örömöt melyet akkor érzek, mikor hat év után újra ebbe a ked­velt városba tartózkodhatom. Olaszország nélkül nem lehet meg­oldani a Duna-kérdést LONDON. (Az Ellenzék távirata.) Az an­gol sajtó nagy fontosságot tulajdonit annak a hosszabb megbeszélésnek, amely tegnap délután folyt le a Quay D‘Orsay-n Flandin külügyminiszter és Cerutti párisi olasz nagy­követ között. (Folytatása a 10. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents