Ellenzék, 1936. február (57. évfolyam, 25-49. szám)
1936-02-06 / 29. szám
ELLENZÉK / i (> f c b r a a r M4BH4N íllieiA A MÁSIK VILÁG Fordította: PINTÉR LASZLŰ kap ennivalói és szobái, ahol alhat és amiért im^- li/et. Egv kosztos. akinek semmije sincs, még az. agy, amelyben alszik, az is Roestingé. Igaz, az. ágyneműket ti vette, az sajátja. Atoon vette meg Klóm utasítására. I'ieter úgy találta, hogy \toon túl sokat is számított lel akkoriban. „Valószínű, hogy valamit magának is megtartott", mondta akkor Klóm, ,,de hiszen mindenki pénzt akar keresni a másikon, miért ne tenné meg ö is?'* Pieter szerette volna megmondani, hogy Atoon nem az ö házvezetőnője és rajta ne akarjon keresni. Miért is nem mondta meg? Palán nem akart ilyen apróságokból kellemetlenséget csinálni? Beletörődött a dologba, de magában sokáig dühöngött. Most is dühbe jött. mikor erre gondolt. „Boy!“ ordította. Hangjába mintha minden mérgét, ma esti hosszúságát belesüritetie volna. „Gyerünk már azzal a lámpával!* A veranda megvilágosodott. Mit is csináljon egész este egyedül? Végiglapozta az újságot. Most olvashatna a Bibliából, de ahhoz túlságosan nyugtalan. Bement a szobába, arcát a moszkitóhálóhoz nyomta és kibámult a szurokfekete éjszakába. Lassan felmerültek szeme előtt a rég nem látott, megszokott képek: otthoni házuk, a csatornák, a széles bárkákkal, kopott kérgii. partszéli fák; a vödrös, seprős asszonyok. a virágárus lapos taligájával. Szeme beleveszett a zümmögő, susogó trópusi éjszakába. felnézett a sötét égre. melyen halványan pislákolták a csillagok. Hirtelen megfordult és leült az Íróasztalhoz. I gv iv papirt vett maga elé — írni fog haza. De, mint már annyiszor, most sem ment a levélírás. Szavakba szerette volna önteni, mennyit szenved a magánytól, mennyire vágyódik valami igaz barát után. De szavai élettelenek voltak — semmitmondók, nem is irt le mást, mint a napi eseményeket. Rosszkedvűen hajtotta össze a levelet, megcímezte a borítékot. Ernyedten ült egy ideig. Az asztal sötét lapján feküdt a boríték, mely néhány hét múlva hazaér. Haza... Fejét tenyerébe hajtotta, lustán, elkeseredetten liinődött. Unta ezt a házat, a hajlékot, mely nem az övé. Otthon... Vájjon lesz-e valaha otthona, saját hajléka? Egy napon Knechtmans Biommal járta az ültetvényt. Egy keresztutnál, valahol kerületük határában állt egy asszisztensi ház. Hónapok óta állt üresen, az ültetvény és a töretlen őserdő határán. Ut csak a házig vezetett, azontúl csak süppedékes ösvények húzódtak az őserdő szélén. Az ösvényt bensziilöttek használták, akik a pihenő napokon gyümölcsöt, zöldséget, csirkét hoztak a telepekre. A ház mögött sürii bozót nőtt, szúrós szövevény, melynek helyén valaha irtottak, de a talajt ültetvényre alkalmatlannak minősítették. Amint otthagylak, burjánzásnak indult rajta bozót, cserje, kúszónövény és magas alang-alang fii nőtt ki a puha. nedves földből. A tisztáson, ahova a nap szakadatlanul tűzött, minden növény bőkezű pompával virított és hívükben rengeteg állat tanyázott: skorpiók, kigvók, százlábúak, hangyák. Tigrisek és majmok is jó otthont találtak itt. A ház lapos, széles faépület volt, kőcölöpökön, ütöft-kopott bádogtetővel. Hónapok óta állt elhagyatottan, behúzott zsalukkal, felcsavart napellenzővel. Néhány zsalu hiányzott is, helyükön, mint sötét szemüregek tátongtak az ablakok. A kertet benőtte a gaz; az utakat gyom lepte el. a gyepet keresz- tül-kasul hálózta be a sok kúszónövény. A melléképületeket befutották a zöld kúszónövények. A ház az ültetvényre nézett, háta mögött fenyegetően emelkedett a sötét erdő. Knechtmans nem látott mást. csak azt. hogy három zsalu hiányzik. Jól tudta, kik lophatták el. Gyakran fordult elő, hogy megszöktek kulik, akik tisztában voltak azzal, hogy az őserdőben biztos menedéket találnak, ide nem követhetik nyomaikat. Ezek a szökevények akasztották le a zsalukat, hogy azzal tüzeljenek. Szúrós pillantással fordult Biom felé: ..Ttt nincs éjjeli őr?‘* ..Éjjeli őr?“ csodálkozott Biom. Odament a házhoz, megkereste a szolga szobáját, mely egy dróttal volt bekötözve. Kioldotta a drótot és botjával benyomta az ajtót. Köpadtós, piszkos falusi kis szobát látott, melyben egy koszos hálóval körülvett prices állt. A gerendán bádog olajlámpa 1 iiggött, fölötte füstös, fekete volt a fal. A padlón néhány banánlevél és valami rizsmaradék bevert. ..Itt egész jól lehet lakni“ mondta. ..De hát, tudja Uram. nem szívesen laknak itt egyedül a kulik.“ „Nem szívesen. nem szívesen! Ki a fene törődik azzal — szívesen, vagy nem szivesen! A kuli. az kuli leszerződött, vagy mi a feue! Azt teszik, amit parancsolnak nekik!“ Biom csak áll és a szobába bámult. Végül megszólalt. halk. elnyújtott hangon: „A szerződés még nem kötelezi őket arra, hogy eremiták legyenek.“ Knechtmans ingerülten nézett rá. Biom szokása, hogy idegen szavakat használt, melyeket meg sem érlelt, bosszantották. „Az ördög törődik azzal, hogy mire kötelezik őket“ kiabált. Aíz a tonlos, hogy leszerződlek és azt tegyék, amit parancsolunk nekik! Arra való az asszisztens, hogy utánanézzen, hogy meg is tegyék; ha pedig az asszisztens urak man tudnak, vagy man akarnak ezzel törődni, akkor nekem semmi szükségem rájuk. Megértette?“ Klóm lassú mozdulattal! csípőre tette kezét. Kalapja hátraesuszolt, csak hólongalott, minden különösebb felindulás nélkül. „Kérem, Knechtmans ur, mondjuk, hogy én beköltözöm ebbe a házba. Akkor aztán éjjel-nappal leshetem Pasmant, hogy vigyáz-e a házra, nem esa- varog-e el a telepre. Ebben az esetben tényleg felelhetek azért, ha innen eltűnik valami. Ha ezt parancsolja. készséggel megteszem.“ Elhallgatott, rámosolygott Knechtmansra, gyermekszemével az öreg felfújt paprikavörös arcába nézett. Knechtmans ineg- hőkölt egy pillanatra, nem ludta, hogy Biom meg- bolondulil-e, vagy csak játsza a bolondot. Elhatározta, hogy a legelső kínálkozó alkalommal kirúgja. Indulatosan fordult félre. „Az a sinkeh jöjjön ide lakni, maga maradhat ahol van! Majd szólok az asztalosnak, hogy tegyen fel uj zsalukat: holnaputánra megcsinálhatja és Voss azonnal beköltözhet. Maga ad neki egy csapat csapoló és egy csapat nyeső kulit, azokkal aztán már önállóan dolgozhat. Gyerünk! Csak az időmet pocsékolom, ha magával mászkálok a kerületében. Nyomorult népség van ebben a körzetben!“ Biom mögötte ballagott és mégegyszer visszapillantott a házra. Kiváncsi volt, vájjon Pieter, bármennyire emberkeriilü is, tud e majd élni ezen Isen- töl elrugaszkodott helyen. Majd Knechtmans széles hátára nézett, vastag nyakára, mely kidagadt a fehér gallér fölött és kimondhatatlan undor töltötte el. Ugv érezte, gyűlöli ezt a hátat, ez[ a vastag bikanyakat, gyűlöli az egész érzéketlen embert, aki nem tud egyébre gondolni, mint anyagi kárra, vagy haszonra. Magában azt gondolta: Házvezetőnőt kell keresni ennek a hülye Vossnak, ha majd itt lakik ebben a magányos odúban. Érdeklődöm Asminah után — az rendes lány. éppen ilyen sinkehnek való. különösen egy ilyen szó fukar, bamba kölyöknek. És Asminah is megérdemel egy jó Tuant. « Knechtmans hirtelen megállt. Biom majdnem nekiment. „Van a fickónak bútora?“ kérdezte, káromkodásra készen arra az esetre, ha a szerencsétlennek nem lenne és emiatt nem költözhetne be azonnal. Akkor persze még egy pár zsalut ellophatnának és a társaságnak újabb kára lenne. Biom megnyugtató mosolya azonban megkímélte egy újabb dühro- h a intól. „Igen, valami bútora van. Bármikor beköltözhet.“ Az öreg újra előtte rótta az utat. Biom kétfajta bútorára gondolt, örült, hogy most megint megszabadul az ostoba módon megvásárolt holmik közül, pár darabtól, ő ugyan soha nem járt templomba, a Bibliát sem olvasgatja, de azért ő is hisz valamiben. Lám. semmi sem történik hiába, gondolta most is, minden dologban Isten keze van, még az ilyen ostobaságnak is megvan a rendeltetése. Már az előbbi hirtelen gyűlölet fellobbanása is kialudt benne. Vidáman csücsörítette vastag ajkát és halkan iü- lyürészni kezdett, nagyon halkan, nehogy Knechtmans meghallja. Nézte az elölte imbolygó széles hátat. az izzadságtól átnedvesedett kabátot és azt gondolta: Ha felkötnének sem tudnám megmondani, mi haszna van a világnak egy ilyen disznóból; de valami csak van, gondolom. No csak ugrálj öregem, ját- szad csak kisded játékaidat. Legfontosabb, hogy Vossnak saját háza lesz, saját vacka, bútora, most már aztán magának kell ügyelni, hogy megállja a helyét. VI. Végre saját otthona volt. Pieter fontoskodva járkált a gazos, kis kertben. Tisztában volt azzal, hogy a háznak nagy hibái vannak. Nem néztek utána, hagyták tönkremenni, most azután kétségbeejtő állapotban volt: a faiakról mindenütt lekopott a festék, a hangyák lyukakat fúrtak a deszka falba; mindenütt halomban állt a por, a gerendák már korhadtak. A fürdőszoba nyüzsgő hangyaboly. De végül is az ő háza, ur és parancsoló benne. Mialatt az ökrösszekérre várt, mely a bútorokat hozza Biomtól, körüljárta birodalmát. Szemügyre xette a kertet és elhatározta, hogy az utakat megtisz- tiltatja a gyomtól, a gyepet felfrissíti, a virágágyakat megtrágyáztatja és uj virágokkal ülteti tele. Pas- man vizhordó kulija, fogja megcsinálni. Bement az istállóba, megnézte a korhadó padlót, ahonnan néhány deszka hiányzott is, orrfin'torgatva vette tudomásul az áporodott ammóniák és ganéj szagot. Itt fog állni a lovam, az istálló előtt a kocsim, — gondolta. Bedugta fejét a szomszédos csirkeólba, megnézte a szolgalakást — két szobát, egyikbe Pas- man már be is költözött. Utánanézett Pasmannak is, aki sokhónapos lustaságban felgyülemlett buzgalommal söpörte a ház és a melléképületeket összekötő betonutat. Benézett a konyhába is, ahol egy kis feketére füstölődött tűzhely állt, és ahol már Pasman avas kókuszolajának bűze érzett. Lenézett a kútba, a szédítő mélységben megpillantotta vízben tükröződő képmását. Az én ktilain gondolta I <T* nesedrll és a ház mögötti hozol leié nézeti ahol i fiatal fákon liiige, szürke majmok ugiáltal. La sacskán ugv érezte, mintha minden, még az őserdő is, az. övé lenne. Megérkezett az ökrösszekér, lerakták a huloro kai. Gsipüre teli kézzel. kalapját lurkójára lob a ügyeli a munkára, ide oda járkált az. üres szobák ban, néha meg megállt az ahlak elölt és egy pillán tásl vetett az. őserdő, a keskeny ösvények vagv a ház előtt húzódó széles fehér ut és az ülfevény felé \z ulal alig használhatták, felületén lábnyomokat vett észre, melyek akkor vésődhettek belé, mikor esőtől puha voll és amelyek a szárazság alatt keméinivé merevedlek. Büszke örömmel tekintett végig bíródul mán és ujjongani tudott volna túláradó boldogsága ban. Saját otthona háza, bútorai, szolgái! Kasmanon is erőt vett a honfoglalás láza, fon loskodva sürgölődött a Juan dolgai körül és tekin helyesebbnek érezte magát, a többi közönséges ku 1 inál. Piszkos turbánját mélyebben húzta le mosdat lan fejére, sunyi arca aggodalmas, fontoskodó kifejezést nyert, valami koszos, rövid nadrágot és -.zenv- nyes, fehér kabátkái húzott magára. Buzgón futká rozott keresztül-kasul az egész lakásban, Pieter parancsait közvetítette a kulikhoz, akik a bútorokat cipelték. Megvető, parancsoló hangon ordított rájuk: ,,Az íróasztalt ide, a nappali szoba sarkába! Nem egyenesen, keresztben a sarokba! Alla-aah, micsoda hülye népség! Nem igv — igy, te ökör !1 Pieter csak nézte, csípőre tett kézzel. Pa.snian valahányszor hozzáfordult, hogy megkérdezze, hova tegyék a bútorokat, alább hagyott a kiabálással és alázatos hangon érdeklődött: „Jó helyen lesz itt a szekrény? Hová tegyük az ágyat?“ Az ágyat? Pieter most más szemmel nézet az ágyra. Most már lesz házvezetőnője is. szolgálója a háztartásban és ágyában. Homályos izgatottságot érzett. Ameddig házvezetőnőt talál, jó lesz valami asszony a telepről. Pas- man majd elintézi. A sóvár izgalmat hirtelen kitörő szabadság érzése váltotta fel. Azt tehetem, amit akarok, gondolta, szabad vagyok, azt teszek házamban, ami csak tetszik. Pasman csak úgy égett a nagy buzgalomtól, izgatott hangon kérdezte, vájjon megengedi-e neki Tuan, hogy elmenjen a kínai boltoshoz és megvásárolja a háztartásban nélkülözhetetlen holmikat... ő mindent tud. bízza rá nyugodtan Tuan, főzni fog. cipőjét és parafasisakját tisztán fogja tartani. Pieter a kuli ravaszul csillogó szemébe nézett és gyanakodva gondolta: „Ez ugv látszik, hülyének tart engem. Vagy tényleg ilyen alázatos, szolgálatkész lenne?“ A kuli tovább hajlongott: „Tuannak nincs jégszekrénye? Nem baj. majd segítek én ezen is; megtöltök egy ócska sörösládát fürészporral. az is egész jól megteszi majd“. Újra az a sunyi mosoly: de Pieter átlátott a szitán: Te itt önállósítani akarod magad, barátocskám — gondolta — no, ez nem fog sikerülni! Pasman kitalálta gondolatait és még sokkal alázatosabb lett: „Tuannak szerezni kell nosz- kitó gyertyákat is. Rengeteg moszkitó van itt.“ „Moszkitó?“ Most Pasman elemében volt. Élénk kézmozdulatok kíséretében hosszú magyarázatba fogott, erőltetett szerénységgel állandóan harmadik személyiien beszélve: „Borzasztó dolog az Tuan; a lápok felől "ajok- ban jönnek, milliók és milliók, undok, ronda férgek. Még Pasman, aki pedig csak egyszerű szerződött kuli, még ő sem tud miattuk aludni. És a majmok! Tuan nem is hinné, pedig úgy van, bejönnek még a konyhába is és ellopják a banánt, ha Pasimul kinn felejti. Éppen tegnap loptak el egy egész zacskó rizst. És a tigrisek, Tuan! Mikor a hold kerekre gömbö- lvödik, kijönnek az erdőből és a ház körül settenkednek; Allah sújtson halálra, ha nem mondok igazat! Bejönnek még a kertbe is, ezért nem szeret Pasman egyedül élni itt. Pasman boldog, hogy Tuan itt fog lakni a házban és többé nem kell félnie semmitől.“ Leszállt az est; megjöttek a moszkitók. Pasman nem hazudott, sőt nem is túlzott. Siirü rajokban jöttek a mocsaras őserdő felől és halára bosszantották Pietert, aki éppen vacsorájánál ült. Beleestek teájába. a vajba, rántottába. Felkapta tányérait és bemenekült a nappali szobába, ahol az ablakokon moszkitóhálók voltak, de még itt sem hagyták nyugodtan. valahogy bejöttek a szobába is, a fal és a padló repedésein keresztül. Befeküdt az ágyba, ahol sürü fátyol védte és merengve bámult a szoba félhomályába. A falon gyatrán világitó olajlámpa lógott. A párás esti levegő beszivárgott a tető hasadékain. A szúnyogháló külső felén ezerszám röpködtek és zümmögtek a moszkitók. Feszülten figyelt az erdő felől jövő esti koncertre. Majmok rikácsoltak, majd egyszerre vad hörgést hallott. Ez biztosan tigris — gondolta. Lélekzetvisszafojtva figyelt, de nem hallott mást, mint a mosogató Pasman edénycsörömpölését. Hamarosan elaludt. Most már voltak saját kulijai is: egy csapat csapoló és egy csapat nyeső kuli. Már nem kell Biommal járni az ültetvényt. Maga szabja mieg saját és emberei munkáját. (Folytatjuk.) W**AMM**m**0*m*0*lAfi0m0MN*0**llM****NM* Hirdessen az ELLENZÉK-ben!
