Ellenzék, 1936. február (57. évfolyam, 25-49. szám)
1936-02-23 / 44. szám
8 Bt**« fílLPHMfK mmmBmr&mm* 19 3 6 f/trvir 23. vrici immiu vrók öltek volna. INcm őrült- I Amir ur, erre Ou.nitvv.kok meg :■ diá- kos.ii, hvv.y ilyen elemi dolgokkal idjjrniek ' is/tüni... A tanáruk fegyelmié/eci ltn;LkivuJ azonnal elfogták s megértették a dolgot s v.vU- ie.nnyi.-n héts/gbvr.-ve gondoltok arra» hogy - .-ony ók is a. vMiiuil békésének ebbe a hibi- u lu a pientis bankban egy kis kölcsönt tudunk s/er/'n'. Rögtön ruhát vesznek a gye- ■ ekeknek, meg a feleségnek, - már ha tenn- uarad r/lami .; kamatokon rul, amit a köl- v.kVnixSl elsősorban ki kcLl fizetni. Persze, hogy vagyon nekik is a pénz abban jv pille nutbaiy amint irt vagyon o .tenyerükben... Szerencsére a sógornő je, a háziasszony jelentette, hogy a vacsora kész. Bevonulltak s elhelyezkedtek. Megint a háziasszony melle került. Ö volt a nap hőse, m int peslM ember s mint aki déliben a kamarai eblöknél volt. Az előadását is csak .'.zért hallgatták «neg oly figyelemmel és minden, dknrmondáx nélkül, mert az elnökhöz ők solu nem juthatnak el. Hogy a csalóinak egy tagja ilyen kitüntetésben részevéit’-, azt az egész család dicsőségének tekingették és emiatt Bélát elfogadták beérkezettnek, sti;- azt is elhitték, hogy .talán igaza van abban, amit beszélt. Gyönyörű pontyok feküdtek a tálakon. Vajban sütve) vagy kipirul tan a borításban, az urak valamennyien ódákat kezditek zengeni a halról, hiszen erre minden joguk megvan, már Vörösmarty .méltónak tartotta a halat arra, hogy megenékelje. Béla hallgatott, nem akarta rontani a hangulatót, de miikor sógornője ajkán felhangzott a jelszó: — Tessék, vegyél még kedves, — hallatlan ingerültség fogta el, de nem szólt, csak ridegen elutasította a tálat. Másnap dobén aztán otthon ebédelt az édesanyjánál. Az édesanyja már hetvenéves öregasszony voöt. Előtte nem lehetett beszélni sem a lélek kérdéséről, sem a társadalmi ál lapotokról, sem a pénz filozófiájáról, arról kezdett emlékezne, hogy milyen szegénységben élt ő gyermekkorában. Hogy mennyi fájdalom raktározódott föl benne abban a legszebb korban, amit mindenki annyira tud dicsérni. A sértődéseknek egész. légjója támadt fel benne. A rokonok lenézték őket, mikor tönkrementek; m.nd-enki csak szúrta, vágta és sértegette az ő gyermeki érzéseit, hogy: „Miért nem spórolt az apád, most nem lennétek ilyen bajban.“ Hogy a tanárok is milyen kegyetlenek voltak hozzá. Történt, hogy egyezer meglátta, hogy az anyja személyesen vit- *•£ a péktől haza a kenyeret; ő egy tanárával beszéli; az utcán meglátta az édesanyját, otthagyta a tanárt és hozza szaladt és elvette a kenyeret s gyenge karjaival cipelte végig az atcán s másnap a tanár berendelte a tanári szobába s megmagyarázta neki, hogy egy középiskolai tanulónak nem illik nyílt utcán terhet cipelni... Az édesanyja megkérdezte, ki volt az a can ár s mikor megmondta, hogy Páter Belá- uyi voit, akkor felkiáltott: — A legjobb barátunk vak. Nem értem, fiam, inikel beszélsz te itt össze-vissza. Te úgy emlékszel a gyermekkorodra, mint valami kinzókamrara, én pedig úgy emlékszem, mint egy kedves, tiszta szép emlékre és csak szépekre, jókra tudok emlékezni... Ez nekem nagyon fáj, hogy benned minden édesség ke- serüséggé és méreggé vált. Miért keserítesz engem ilyenekkel? Szerencsére jött a vacsora. De annyi idő volt, hogy testvérei is megtámadják és megieckéztessék, hogy hálátlan a családdal izemben s ez muínd csak azért van, mert olyan jót sikerült felkapaszkodnia az uborkát ár a, de arra bezzeg sohasem gondol, hogy- a testvérein, meg azoknak a gyermekein segítsen. Béla nagyon komor .lett s mikor az asztalnál! az anyja mellé ült, ismét a baloldalra, mert a jobboldalon az egyik sógornője ült, kit az .anyja tüntetőén megbecsült, —- csak éppen annyit 'tett hogy a tegnapi bőséges étkezésektől, még mindig eltelve, keresett vet?! a esirkepaptikosból. Pedig tudhatta volna, hogy tél van és ítélen a csirke sokkal drágább, mint hegy egy özvegy édesanya megengedhesse magának. — Tessék még, egyél még, kisfiam — sürgette és békitgette az anyja-. Mire 6 dühösen szorította össze a fogait. Rettenetes ez a vidéki szokás, hegy az embert szakadatlanul k náiják. Mikor pedig az anyja belefáradt a kinál- gatásba a sógornő vette át a szót és mondta szorgalmasan és kiállhaiatlanul: — Tessék Béla, te nem is eszel. Nézd csak azt a combocskát r-* a kis mellhúsát, «át ©, azámyacskác... Kz nem volt elég, a húga is rákezd te, hogy-: Tessék Bél ácshám igazin semmit sem ettél. Miért nem veszni? Erre aztán végre tuilill vailok.it, akinek megmondhatta a magáért: Né/d csak Gi/.un. Mit kínáltok ti engem folyton? Mit jelene, ez?... Féltéseitek rólam, hogy nem tudom, liogy mennyi fér a gyónt romiba?... olyan csecsemőnek nézlek?... Hiszen a csecsemő is ki hány ja, ha többett dugtok bele, mint and kell neki... Vagy azt teszitek fal, hogy olyan hülye vary ok, hogy nem merek enni az édesanyám .i.vziu'án.ál? Nekrek kell engedélyt «ding hogy merjek? Az egész család megfagyott és megdermedt. Úgy néztek iá, mintha hirtelen kitört volna rajta az őrültség. Es JVéla maga is úgy érezte s ahogy végiggondolt, a nagy csöndben, azon., hogy miket Lx-o.élt 6 itt ebben u városban Olyan dolgokról, amiket Ő igaznak tart, de amit itt senki meg nem ért, akkor arra gondolt, hogy ő valóban egy szerencsétlen és nem sikerült ember: hát neki az a sorsa, hogy mindig és mindenkinek ersah kellemetlenséget szerezzen. Mindenesetre elhatározta, hogy nagyon sokáig nem jön haza, ebbe a városba. Pesten vendéglőben étkezik és a pincérnek nem jut eszébe, hogy kináLgassa. ö csak agy Olyan vendéglői pasas. Az élet elveivel* 1 is annyira magában áll, hogy neki igazán nem szabad társaságul életre vállalkoznia. Titkok a legszerényebb asszony életéből Szelíd kis szolgálóleány volt Mussolini felesége, az óla z asszonyok minták pe CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) Olaszország kelct.ifrikai háborúságával kapcsolatban a világ visszhangzik Benito Mussolini már fogalommá vált nevétől. Ma már mindönki tudja, hogy' a Duce, mint egyszerű kovács gyermeke kezdte és fáradhatatlan, lelkes erei Ivei jutott cl arra a sz.cditő csúcsra, melyen. Olaszországban fölötte már csak Olaszország királya: Victor Emánuel áll. De Donna Rachcle Mussolini a teljhatalmú diktátor neje a legteljesebb ismeretlenségben él, senki sem tudja róla, hogy mivel tölti napjait. Pedig a Donna csodák tor, asszony. Egyszerűségében csodálatos. Öt nem szédíti férjének hatalma, melynek jóvoltából Olaszország második asszonyaként becsülik — úgy él visszavonultan és szerényen, szelíd elrej- tőzködéssei, amilyennel csak a legegyszerűbb asszonyok tudnak k.tartam életrendjük megszokott körülményei között. Szerelmes kis cseléd Ezerkilencszáznyolcban, Predappióhan a falusi kocsmát vezette Donna Rosti Mussolini, a kovács özvegye. A kovács maga, ki .szerette az életet, zajt vitákat — meghalt és minden elcsendesült. A kocsma aztán csak néha-néha volt hangos. Ha vándorlegények tévedtek arra, vasárnapot ünneplő parasztok, de ez a lárma nem a mulat ások zaja, csak hasznot nem hozó szavak zengése s nem vidámuk tőle jómód a kocsma asszonyának életebe. Az anya három gyermeket neveit: Beni- tot, Armandot és Edwiget és nem volt egyéb jövedelme, csak a kocsma működésének gyér ■gyümöfose, s havonta iizennyoic űrit ki- revii tanítónői nyugdija. Szelid és szomorú volt ez az asszony, csendesen és észrevétlenül élt. Rachele a kocsma kis cselédje volt, — a hétköznapok apró szürke foltja —, még alig tizenöt éves gyermek. Dolgos, jókedvű, igénytelen, szegény parasztemberek gyem meke és — szerelmes. Szerelmes: Benitóha, a derék. Forró eszmék között élő legénybe, a tanítóba., aki már bejárta távoli országok földjeit. Szerelmes, mmt még annyi más lány a faluban s a szomszéd falvakban is abba, kit a falusi tanítónő is nagyon szívesen boldogítana. Igénytelen szerelem az övé, nem tolakodó, hanem elhúzódó, bánatos dalokban- élő s lemondó: — a kis cselédek nagy szerelme ez .. . Benitóban is szerelem fakad Aztán egy' boldog, napfényes napon elérkezett a fordulat. A kis cseléd mosott és Benitóra gondolt még akkor is bizonyosan. Eszében talán az-b forgatta éppen, mennyivel jobb lenne, hogyha egyszer Benito elhagyná a lázas eszmék, a politika iutóárkait és egyebet csinálna: muzsikálna esetleg, h szen olyan -szivbefájón tud hegedülni, mint senki más-. Talán épp erre gondolt és dalolt is — aztán a dal ra férfi hang felelt. Benito állít a lány háta mögött és nézte Rachelet szerelmesen. — Adsz egy csókot a fiatal urnák? —- kérdezte Rachelet. A lány csak hallgatott, de este már kart- karba fonva jártak az oi-ajfaliget fái között és már tudták, hogy szerelmük: az élet és senki másnak nincs hozzá köze. Szerették egymást és semmit sem irtott szerelmüknek, hogy polgári házasságuk és egybekelésük után két évvel léptek csak oltár elé. A politika * a családi éíet boriiban telepedtek le, egy kis munkáslakásban. Rachele a háztartást vezette, — mint ahogyan most is csak azt teszi, piacra jár és buzgón válogat, mint ahogy az jó háziasszonyhoz illik és az.után világra hozza Eddát, az első gyermeket, aki jelenleg Ciano gróf neje. Férje, mint szakszervezeti titkár százhúsz lirát kapott havonta: ebből az összegből kellett vezetnie az asszonynak a család háztartását. Bénítanak egy hetilapja is volt; az „Osztályfőire“, de ez nem hozott hasznot, inkább csak fogyasztotta még a gyéren, nagyon gyéren érkező pénzeket. Évek óta nem jelent meg ehhez hasonló könyv! I. E. LAWRENCE: A BÖLCSESSÉG HÉT PILLÉRE Az Intelligence Service legendás hiríi tisztjének »Arábia koronázatlan királyának“ egyedülálló emlékműve: felejthetetlen önéletleirása- — Kél kötet, HOU oldal, eredeti illusztrációkkal, 4 térképpel, az eredeti angol kiadás változtatás nélküli magyar fordítása. — Ára angol vászonkötésben Lei 316‘— az Ellenzék könyvnsztáiyában, Cluj, Piaţa Unirii. Vidéxre utánvéttel is szállítjuk . — Kérjen a könyvről részletes ismertető 'ti■-retet Benito egyre csak panaszkodott, lázadó, önmagát kiinzó szavakkal s az asszony csendesen ringatta Eddát, vigasztalásokkal próbálkozott, de a szavak csak jöttek, egyre jöttek: — Mi vagyok én Rachele... Ml vagyok?... Nem tudok az eredményekre várni. Politikát csinálok s nincs türelmem kivárni, míg az eredményig jutok. Rachele!... Itt már minden elveszett... — Türelmetlen vagy Benito, ez az egész! — beszélt ilyenkor a hallgatag asszony s mtagában bizonyára «számtalanszor gondolt arra., hogy milyen boldog élet lenne együtt- Létük, ha nem zavarná családjuk nyugalmait a polk Lka. ( y.) Néhány óra aiu8« megtanulhat könyvelni, ha megveszi és áttanühnányozza a Neuländer—Maroevich-féle „Útmutató a kettős könyvvitel gyors és könnyű elsajátítására“ könyvecskét. Kapható 30 lejért az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékiek 35 lejt küldjenek be pénzben vagy posta bélyegben. Apróhirdetések ma és 1840-ben Nem az újságok Apróhirdetés rovatának Adis-Vétel“, „Kiadó lakások“, vagy' „Állást kér i“ rerva tárói iesz szó — egyeseigyedül a iagrománc.ku saibb fajta apróhirdetésről, a „Levelezés“ — „Házasság* rovatról. Ez a műfaj mindig nagyon virágzott. Van -zdrcrn.es, érzelgős, de sokszor bizony nagyon ízléstelen .apróhirdető“ is, aki lep ezetlen őszinteséggel írja meg céljait. — Mulatságos olvasni őket mindenesére, mert az apróhirdetők általában szörnyen furcsa stílusban keresnek maguknak társat. Vagy magános, senki által meg nem értett csodálatos lelkek szegénykék, vagy titokzatos szépségek, akiket még nem fedezett fel senki. íme egy pár mai apróhirdetés: „Férjhezndnám feltűnő szép, molett, 40 éves özvegy húgomat párezerrel. Kor, gyermek nem akadály.“ Megszívlelendő ajánlat. Az özvegy szép, molett és hozzá párezerrel van megaranyoz- va. És nem akadály neki kor és gyermek. Más: „Magányos vergődésében, a szenvedés utján is boldogságáért áhítozó úriember, hasonló sorsú, fiatal, fess hölgy életébe szeretne belekapaszkodni. Levelei „Grano jeligére“ kér főkiadóba.“ A magányos vergődésü úriember a romantikus fajtához tartozik, aki gyönyörrel szeret .szenvedni, de lehetőleg fess és fiatal hölgy életébe kapaszkodva. Aztán: ^Moieties uriasszony megértő, jellemes ur barátságát keresi 25—45-ig- Házasság tehetséges“. Ez az uriasszony, aki nem molettnek, csak molettesnek érzi magát, 25-től; 45-ig keres jellemes urat, sőt nem bánja a házasságot sem, igazi átlátszó cellái: hirdet. De mindezek & modem hirdetők eltörpülnek a mult század szenvelgő stillusu apróhirdetési levelezői mellett, akik másképpen hirdettek ugyan, mini. késői unokáik — de azért ugyanazt akarták persze: A londoni Passing Show egyik legutóbbi számában Horace Newte apróhirdetéseket közöl a Times 184c—50-es évfolyamaiból. Rendkívül mulatságos és furcsa olvasmány ez a Viktória korabeli apróhirdetési rovat. Vegyünk egy' „meglátni és megszeretni“ következtében íródott „aprót“. Ma és 1841- ben. Ma: „Ismeretlen csodáiója kéri azt a flatai, zöldkosztümös hölgyet, .akinek az A. úri autóbuszmegállónál razsrudacskáiát fel} emelte a földről s ezért jutalomképpen egy elragadó mosolyt kapott, tisztességes ismeretség lehetséges-e? Fiatal sportsman jeligére.“ 1841-ben ez a Wdetés igy szólott: „Fia az az a hölgy, akit egy gentleman e hó 15-án az opera előtt kocsijába segített, ima a Spring Garden-i kávéházba és tudatva, hogy fér- jezett-é, avagy hajadon, megnyugtatná háborgó lelkét egy fiatal Nemes ifjúnak. A 1 eg tis z t del rem élt óbb szándékai vannak ezen ifjúnak, aki úgy találta, hogy e hölgynek minden női erénye és bája megvan, amit csak egy Nemes ur feleségétől! megkívánhat.“ Nem tudjuk, hogy e Nemes ur elvette a bájos hajadon- s hogyr az nem-e volt férje* zett, vagy ha hajadon volt, tényleg olyan erényes volt-e, amilyennek látszott. Mindenesetre szép és hatásos jelenség lehetett» ha ennyire beleszeretett. És iitlt egy' másik hihetetlennek hangzó „hirdetés" ugyancsak abból az időből: „Faust Harry. Oh, gyere vissza hozzám! Meghalok. Sajnáld szegény, elkinzott szivemet! Oh gyere! Oh gyere! Oh gyere! Sajnálj! Had, lássalak! Oh! Had' .ássalak! Megtört szivü Margarétád.“ Szegény Margit, milyen szerelmes lehetett ebbe a talán rég elporíadt Faustba. De áka- lábin a régi hirdetések között dominálnak a megtörtszivü, elhagyott szerelmes nők. Például: „Wilfrednek — Árnytól. Számtalanszor becsaptál HazudtáL nekem. Rosszul bántál velem. Mindennek dacára mégegyszer megbocsátok neked, minit ahogy a múltban is mindig megbocsátottam. Ha visszatérsz szerető hitvesedhez, aki mindennek ellenére szeret téged, mindene, ami a világon van, a tied, csak a tied. Megígéri neked, hogy sohasem tesz neked szemrehányást, sose említi szenvedéseit, amiket te okoztál érzéketlen viselkedéseddel 5 Vár téged szerető, kitárt karokkal!“ Szerencsés fickó volt ez a Wilfred. És milyen áldott és-szerelmes Amy. Végül a legkedvesebb, amelynek Igazán nem lehetett ellenállni: „Lavinának az ő csodáló C-iától: Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szerettek örökös-örökké. Te vagy lelkem csillaga, szemeim fénye. Kor és idő nem tudja megváltoztatni Irántad érzett hü szerelmemet. De műszál pénzt küldened, mert nem tudom kifizetői a ház- bé.-emeí.“ Msrtoa LBi. I
