Ellenzék, 1936. február (57. évfolyam, 25-49. szám)
1936-02-21 / 42. szám
ELLENZÉK I V .1 6 I c h r ii á r 2 1. jSSai? ' raw V' ^ NiiHHW i MIOF.V g I g A MÁSIK VILÁG r.. & Fordított*: PINTÉR LÁSZLÓ f* hhen a percben ugv érezte, ő a/ első ember, az vollen. a teremlős büszkesége. Nincsen mögötte I •ni. éli-itt* íiiiirs felelősség. Mélyen sóhajtott és mo- .ilygoll. Karját Astninah vállára foklelle. Az asszony ielnézett ra és megszólalt: .. I nán, ne szóljon mégsem a Tuan Besarnak minit Dinaliról. A Tnan Besar megbízik Irinában. Nem hinne l'nannak. Ma egy asszony kepes ura, hogy egy tértit ennyire befonjon, akkor a A ért i agvszem ltisz senki másnak...“ Pieter érezte, hogy az asszonynak igaza van. látásán pillantott rá. így legalább feloldja öt a lelo- sség. az esetleges késői bűntudat alól. Erezte, hogy Vsminah igazán mellette áll. Inkább. mint bárki elás, közelebb van hozzá, mint Biom... vagy Marie... Pasman után kiállton, lelnizatla a redőnyöket. Menjünk aludni, szólt oda Asminahnak. Bementek I hálószobába, egymás mellé feküdtek a hűvös .,gyra. Nem beszéltek, nem volt már mit mondaniok. Vsminah hamarosan el is aludt. Pieter nézte, ahogy fekszik, feje alá hajtolt karral. Hollandiára gondolt. Amsterdamra. A szülői házra. Csodalatosán távolinak érezte most ezekel a dolgokat. Elképzelni sem iudta volna, hogyan is tudna mégegyszer úgy élni. Ez lenne hát élete célja, hogy mégegyszer ott élhessen? Nem. most nem is látta ezt olyan szükség- szerűnek. Vágyai aludtak, nem érzett mást, mini söndes megnyugvást, végtelen belső békét. A szoba mennyezetén egy kis repedésen beve- iüdött a holdfény. Ezüstös fémcsíkjában elveszett a kis éjjeli mécses rötszinü derengése. Csendesen feküdt és figyelte a szobában lassan vándoroló keskeny fénysugarat. Nem érzett most semmi láradsá- got. Künn milyen fényes az éjszaka... túlságosan is fényes... felfigyelt a kutyák ugatására... messze, nagyon messze lehet... Most Asminahra pillantott, óvatosan felemelkedett, karjára támaszkodott és elnézte az alvó asszonyt. Inge felcsúszott, keblei csupaszok. Lassan, szabályosan lélegzett, keblei csendesen hullámoztak. A csalóka holdfénynél tettebbeknek látszottak, anyásabbaknak... Vájjon volt-e már gyermeke? Pieter arra gondolt, hogy milyen távol és mégis milyen közel áll ez az asszony életéhez. A gyengédség meleg érzése öntötte el. Hálát és finom ragaszkodást érzett. Egv asszony... az ő asszonya.. Asminab.. Vájjon lesz-e még egy ilyen asszonya? ., loléhajolt, ajkával finoman megérintette arcát. As- minah megmozdult álmában. Pieter pedig lassan visszaereszkedett. Vigyázott... most először történt, hogy figyelmes voll az asszonnyal szemben. Még egy ideig ébren volt, elfogódva meredt maga elé, egész lényét betöltötte a boldog elégedettség, gyöngédségének, jóságának érzése. Azután lassan elnehezedtek szemei, mély álomba merült... * Knechtmans számára kabint foglaltak le egy Európába induló hajón. Egyelőre ugv volt, beteg- szabadságra megy. Az orvosok nem tudták okát adni betegségének. Idegek. Máj. Gyomor. A hivatalos jelentés szerint: ismeretlen láz. Lesoványodva, fakó arccal, önmaga árnyékaként, összetörtén, megöregedve, egykedvű, komor hangulatban indult a kikötőbe. Saját autóján ment. Karta vezette a kocsit. Dinah elkísérte a városba, vele szállt meg a szállodában is. Mindent becsomagolt számára, mindent elrendezett, elkészítette az útra. Most, amikor tudta, hogy utolszor szolgálja ki, kétszeres gondossággal ügyelt mindenre és ez Knecht- manst meghatotta, kétszeresen szomorúnak érezte I távozást. Dinah megmasszirozta, felsegítette harisnyáit, cipőjét, mert Knechtmans már nagyon kimerült volt, egyedül nem tudott volna felöltözni. Most teszi be utoljára gombjait tiszta, fehér kabátjába. Knechtmans összeroskadva ült egy székben, szemével követte Dinah gyors, ügyes mozdulatait és az járt a fejébe, vájjon ki fogja mindezt elvégezni számára a hajón? Újra felmerültek a gyötrő gondolatok, melyek az utolsó napokon szüntelenül foglalkoztatták: El kell vinni Dinaht magával Hollandiába, el kell vinni magával a hajón. Majd megfizeti az útiköltségét. Fizet, amennyit akarnak. Akár «•gesz vagyonát odaadná. De Dinah megmondta, nem ludná itthagyni hazáját. Igaza van, erre nem tudott ellenvetést. És azután az orvosok, meg más hárulok is azt mondták, hogy ezt nem teheti meg, nem viheti magával a hajón házvezetőnőjét; ezt is megértette, de mégis egyre csak ez járt fejében. Hát ki fogja őt kiszolgálni? És azután Hallandiában... Dinah még az utolsó éjszakán is vele aludt. Knechtmans adott neki ezer forintot és az asszonynak ígéretet kellett tenni, hogy visszatér hozzá, ha Európából visszaérkezik. Dinah megköszönte a pénzt. És mindent megígért. — Persze, persze, ha Tuan Besar visszajön, ő már várni fogja. Tuan Besar csak Írjon és ő már ott lesz a kikötőben. Majd vigasztalni kezdte: Meg fogja látni Tuan Besar, milyen gyorsan meggyógyul a Fehérek Országában. Tuan Besarnak hideg kell. Minden fehér ember., aki a trónusokon él megbetegszik bizonyos ido nlím... I'a :t/.iil;m :i hajón? <>|| egész. biztosan nkad majd valaki, aki Tuan Ursari gondozásba veszi. Oh. iu1 is legyen erre gondja I nan Ursar nak. nc kino/za inasai. Egész idő alall, mig eze kel a hízelgő szavakal mondta és kncrlitmnnsra mo solygoll, Kariára gondolt. \z ezer lóriidból vehet ii ok eg\ szép kis bá/arskál maguknak a faluban, kis házal, kis darab földdel. Abból fognak megélni. Tud ám ö dolgozni, ba akar ha kedvére való a munka. Ivs Karla solTür lesz Mnsahi-nál a japán fényképésznél. Eélhónnpig még nem fog dolgozni. Iv/.alall az idő alall megveszik a házal és berendezik. Tmmiói kapóit még egy pár hulorl is. Tuan mindig jó voll hozzá, lielébolondull és alléd rellegell, hogy egyszer elhagyja. () azonban nem voll szerelmes Tuanlm. Hog\ is lehelne beleszeretni egy ilyen nagy darab, hájas, örökké izzadó emberbe? Es még hozzá egész más fajú emberbe, akinek fogalma sincs arról, hogyan kell egy asszonyt szerelni? () maga sem Halal már, de azért még takaros. Saját lajlájabeli férünk is gyakran megfordulnak még utána. Ili van például Musawi, az Írnok. Az is megmondta neki, milyen csinosnak találja... lés még vannak egérnél lányán. De néki csak Karla kell. Karlába szerelmes. Szerelmes szép. izmos, fiatal testébe, hetyke, kihívó modorába, lé/, igen. ez érti a módját, hogyan kell egy hosszú, holdfényes éjjelt kihasználni! Ez tudja mi kell egy maláj asszonynak! Testének nincs állandóan izzadságszaga, mini azoknak és nem bűzlik folytonosan sörtől és gintől. .Tói tudta, hogy Kurtát megkaphatja, ha Tuantöl megszabadul. Volt valami megtakarított pénze, mert azt is jól tudta, hogy magához hasonló korú nőt pénz nélkül nem venne feleségül Karla. Ezért is ment be a városba, az öreg dokimhoz, a javasasszonyhoz, aki már sokszor megsegítette tanácsaival Csak he kellett adni Tuannak a szerecskél. Kellett, hiszen sohasem engedte volna másként szabadon! Es mennyit leltékenykedett az öreg! üli, igy a legkényelmesebb. Most már nem kell lélni. hogy visszajön. Nyugodtan ígérhet neki bármit. Es most az utolsó napon mindenben kedvére járt. Hiszen végül is nem gyűlöli! Meg akar tőle szabadulni. ez az egész. Es talán, ha elér Hollandiába, talán nem is log meghalni. Nem akarta meggyilkolni. Csak azt akarta, hogy elmenjen. Elmenjen, messze, hazájába, elmenjen életéből. ..Ili a kalapja. Tuan Besar...“ Odanyujlolta a trópusi sisakot. Kncehtmans elvette és kezében tartotta. Elgondolkozva simogatta állát. ..Vegye fel a kalapját, Tuan. Kartei rögtön itt lesz a kocsival...“ Knechtmaus bólintott, de nem mozdult. Szomorúan nézett körül a szállodai szobában. Lassan, re- ménylvesztelten búcsút vett mindentől. Karta lépett be u szobába, jött a bőröndökért. Dinah esököpe- nyét és botját vitte. Hallotta, amint kinn a két ember beszélget. Nem mondtak semmi különöset. Tedd be a köpenyt a kocsiba. Jól megerősítetted a csomagot? Azután berregni kezdett a motor és Dinah bejött. ,,Minden készen van, Tuan.“ Knechlmans leisóhajtott. Fejére tette kalapját és felkelt. Dinah támogatta a szobán keresztül. A férfi mégegyszer körülnézett. Nem felejtett itt semmit? Nem, semmit. Dinah mindent jól elintézett. Hogy is tud majd meglenni őnélküle? A hajón... Es Hollandiában... L jra elővette makacs rögeszméje. Megrázkódott. No, vége, búcsút kell venni tőle. Hatalmas tenyerével erősen megszorította az asszony vékony karját. Egy pillanatra habozva állt meg a kocsi hágcsója előtt. „Nem szállna be, Tuan?“ Dinah gyengéden befelé tuszkolta. „Megyek már, Dinah, megyek...“ Ajka fölött iz- zadságcseppek gyöngyöztek. Keze remegett. „Hát a viszontlátásra, Dinah... vigyázz magadra... és ha visszajövök...“ „Persze, Tuan... igenis, hogyne...“ Dinah szeme elé tartotta zsebkendőjét. „Szerencsés utat, Tuan... kellemes szabadságot. . .“ Gyorsan megszorította Knechtmans duzzadt kezefejét, mely petyhüdten csüngött az autó peremén. Intett Kartának és az autó elindult. Az asszony egyedül maradt. Nyakán átvetett selyemkendőjét feje köré csavarta, ügyes mozdulattal bebújt magassarku, körülhimzett kis papucsába és behúzta maga mögött az ajtót. Végigment a kis kerten, ki az országúira, a vakító napsütésbe. Győzelmes öröm ujjongott benne, fekete szeme mosolygósán csillogott. Az ég felé emelte tekintetét, szinte magához ölelte a tüzes napfényben szikrázó mindenséget... * Van der Steeget nevezték ki igazgatónak Tanah Merahban. Egy uj főfelügyelő érkezett és egy sinkeh. „Maga költözzék be a második körzetben lévő házba“, mondta van der Steeg Pieternek és egy pillanatra mindketten arra gondoltak, miért nem mondja van der Steeg egyszerűen: Biom házába... „A maga házában a sinkeh fog lakni... aztán, hm, hm... igen, maga fogja betanítani a zöldfülűt.“ Délután már a sinkehvel járta körül Pieter az ültetvényt. Furcsa érzése volt. Ebben az örökké egyforma trópusi életben csak a szerepek cserélődnek ki időnként. Két évvel ezelőtt ő maga baktatott Biom oldalán. Önérzete hatalmasan megerősödött. Izgatott volt, fontoskodott, nem tudta tökéletesen megjátszani a tapasztalt ültetvényest. „Ne gondolja, bogy a mi munkánk gyerekjáték, ha még olyan egyszerűii'HfBniMiíirriiiBiwwftii—■—wn—ran———■wrrTT nek látszik is.“ A mi munkánk! IJgy érezte magát mintha a nagy szervezel egyik jelentős ./einélyisé lenne. A mi munkánk! \z övé és a Deli Biibher 'Iái saságé. A sinkeh udvariasan bólogatott. () még sem miféle véleményt nem alkotott a munkáról. Kidőli" sen, hogy olyan egyszerű lenne, azt igazán nem feltételezte. Iliszcn már órák óla gyalogolnak a nay fák között, valami titokzatos útvesztőben, ahonnan ö bizony nem igen tudna kiigazodni. Azután Pielei egymás után vágja fejéhez a különféle ismeretlen kifejezések óriási tömegét. A kulikra is valami ért heteden nyelven mordul rá. „Ebből ugyan nem sokai éri. Ugy-e“, nevetett rá Pielcr fölényeskedve. „Nem, Uram“ hagyta rá a sinkeh és magában azt gondolta: „Kiváncsi vagyok, mindenki ilyen nagy hókusz pókuszt csinál, mint ezV“ „No, hamarosan megtanul mindent, ne féljen , igyekezeti Péter bátorítani és atyáskodva nézett a sinkeh rózsás arcába. Azután újra nekiiramodtak. Pieter jó nagyokat lépegetett. „Ezt a tempót, ezt is megszokja majd. Megszokás dolga itt minden“. Jóleső elégtétellel vette észre, hogy a gyermek már fél- holt és csak ugv dűl róla az izzadság. „Fáradt, fiatalember?“ Arcán újra a fölénves mosoly, jóakaruluan nézi a kimerült fiút. „Kicsit fáradt vagyok, Uram,..“ „No. hát még felszaladunk arra a dombra, megnézzük a naplementét...“ Pieler az első napja óta nem volt a dómban. Sohasem érzett hozzá kedvet. Naplemente. Szép, az igaz. De láthatja még eleget, minden nap van. Biom is csak egyszer cipelhette magával... Most azonban meg akarta mulatni a sinkelinek, hogy ez a kis hegymászás mennyire semmi neki. Csak úgy felszaladt egy pillanatra, hogy láthassa a lenyugvó napot... Fütyörészve vágott neki a domboldalnak, mögötte a sinkeh. Felértek. Pieternek itt is volt még egy magyarázó szava: „Látja, ez a folyó határolja a...“ Egyszerre azonban bennerekedt a szó. Pontról-pontra ugyanaz a látvány tárult szeme elé, mint két évvel ezelőtt. Lenn a völgyben a kis falu, apró kunyhók a pálmafák tövében. A lomha folyó, vörösbama vize méltóságteljesen öleli körül a domb lábát. Szemben velük az őserdő, az óriás fák egész a viz színéig lenyúlnak. A széles ágakon, a dús lombok között majmok ugrándoznak. A folyó pariján ugyanott, ahol azelőtt, most is ott pihen a sampan, a karcsú csónak. benne mozdulatlanul áll egy férfi, hátul ül a gyermek. Felettük a végtelen égbolt, a lenyugvó nap halódó sugaraitól vörösre festve, a fák koronái között is felcsillantuk a lebukó nap. És az éj most is úgy szállott le, mint akkor. Ünnepélyes csendben, végtelen szelídséggel takarva be az egész tájat. Most is látta a dermedten megölő majmokat, a félelmesen megnőtt árnyakat. A faluban egy kunyhó előtt gondos kézzel tüzet csiholt valaki. Felszállt a füst és égett Jalevél és földszagot hozott feléjük. A férfi kihúzta a horgot és kigázolt a partra. A gyermek kimerte a vizet a csónakból, majd beugrott a vizbe és pacskolva, prüszkölve éviekéit kifelé. Már éjjel volt. A sötétség mindent eltakart. Az erdőből felhangzott az esti koncert. Pieter földbegyökerezett lábakkal állt a dombtetőn. A látvány elnémította. Biomra gondolt és hatalmába kerítette az emlékezés. Érezte, milyen kicsinyes, milyen nevetségesen hiú sok erőfeszítése, fontoskodása, hogy feltolja magát az emberek fölé. Egyszerre eszébe jutott a rengeteg apró gonoszkodás, melyekkel az emberek egymás életét keserítik és arra gondolt, hogy Biom mennyire fölötte állt mindennek. Most homályosan, zavarosan derengeni kezdett előtte valami abból, amit Biom ezen a helyen mondott neki: szabadnak lenni, igyekezni megszabadulni a gépekkel telerakott pusztaságból, melyet emberkéz alkot. Lassan a sinkeh felé fordult: „Valamikor egy barátommal álltam ezen a helyen... Biommal...“ Aztán egyszerre elhallgatott. Érezte, hogy úgysem tudna megmagyarázni semmit. A sinkeh udvariasan odafigyelt, majd kezével az őserdő felé iníve, valamit dörmögött: „Mekkora fák... és mennyi majom... csak úgy szabadon...“ Pieter rámosolygott. Ez azonban már másféle mosoly volt, mint az ültetvényen. „Most pedig induljunk hazafelé, legalább kipihenheti magát... első nap bizony magam is kutyamód fáradt voltam...“ A sinkeh csodálkozva nézett rá, szokatlan volt ez a hang. Pieter szerette volna megmondani: „Látja ... ilyen volt Biom ..De nem merte kimondani. Csak azt tette még hozzá: „Nekem meg költözni kell holnap“. Biom házára gondolt, melyben oly sokáig éltek együtt. Most egyedül fogja lakni. BÍorn háza... az ő háza... Most már Biom véglegesen eltűnik életükből. (Folytatjuk.) la síiért akar, hirdessen az Ellenzék-ben!
