Ellenzék, 1936. február (57. évfolyam, 25-49. szám)

1936-02-20 / 41. szám

7? I IF. N 7 PK 19 36 t ehr uAr 2(1. Több, mini egy évig iarianalí az uj angol király megkoronázásának előkészületei Kord ekes részleiek a koronázás formaságaiból MIT ÍR A ROMÁN SAJTÓ ]Viw, Termés, M3niu, 1 Óié­ul. Szavazat l N1VERSU1.: „Nem ceten; három naPH. s. ;i ,í'.\>mon ellopták a cipőmet. iftV 0 C^1 kellős k vf|vn mezítláb maradiam N*nc\ semnai ,rc- n.. y m, n;\ ön^vilkoss.ii’Ot követek e' "" *'J?* lvu-om n.ipp.1 i kW' Chirii Soli uz Orhci-i Ulrto. Sn;ü >;azcks;ici iskolát vészért tKiukmber svutel­nek, mikor l.tsi-i sz-áH;..sin öngyiU«*sáspt köve- tett d. Minden ainu; kopogtatott a hakil küsvö- b, i- s mindenütt ugyanazt a verset hallotta, _ smj a/t.in e'4'ette kedvet az élettől. A gazdasági is­kolát végzett fiat•'■!ember öngyilkossága vsuk crv kis láncszeme a mai ifjúság tragédiájának. 1 o|v- ton I élsz inén tartottuk ezt a kérdést, de nem h; Ugattak meg bennünket, mert a kormány po­litikával van elfoglalva. Rámutattunk -tj. hogv gazdastgi iskolák növénytenyészete csak o hivatalos szobák érdéként szolgaija s dlkimi hi­v.iLalnokok, nem hivatásos gazdák lesznek a ta­nítókból A gazdasági válság nem újság. Iz.ze ,í izmokban is találkozunk. A különbség esak a2, hogy oi; mindent megtesznek cnyhité. sére Három napon át nem evett Cliirila Sol­tú?. Ugyanakkor Orghidan — a kereskedelmi és iparkamarák országos szövetségének k épen ­sclőpe — azt á 1 i*t)*. hogy csak 3 millió 6oo ezer lelt fordítottak segélyezésre a 1 8 millió 7'1 Jyjc" leire rugó munkanélküli .napból, mert megala­pították. hogy nincs munkanélküliség Romániá­ban. le'4 a többi pénzt más célra fordítottak. Az egészségügyi miniszter tagadja Orghideán állí­tását. Bármit is mondanak, tény ez. hogy van pénz, csak nem használják fe! -j nép boldogot.!, si ra DIMINEAŢA: A termények világpiaci ára a te méskilátásoktól és meglevő készletek nagysá­gától függ. Európára a? orosz termés döntő, s tengeren ud. pedig az amerikai, kanadai, argen­tina; és ausztráliai termés a fontos. — e rt csőié- .síink szerint legnagyobb készletek a mult évről voltak fölhahnozv., ezeket ?. készleteket azonban amerikai mulJmok vásárolták meg az utóbbi hó­napokban. Úgy látszik hogv az uj termés g Ka­nada minden készlete kifogy. Romájában a ve­rések helyzete sokat javult a hóesés ^óra. — Ha nem lesz szárazság, bőséges cvre számíthatunk. Ez azonban nem elég. Jó piacokról, fő árró! is kell kellő időben gondoskodni. Az utóbbi na­pokban kedvező hírek érkeznek az árak kiala­kulásáról. Úgy látszik eljön az. idő végre, mely­re gazdáink oly régóta várnak. PATRIA: A Duce tagadó politikája, mely főleg Franciaország ellen irányult. megakadá­lyozta a dunai-államok összefogását. Csak most látszik tisztán az olasz külpolitika gyászos hatá­sa, midőn módot keresnek Tardicu tervének megvalósitására Maga Őfelsége, Károly kirá>y dk élére ennek a mozgalomnak. Ez a helyzet súlyosságát bizonyítja s szükségessé teszi Maniu ten-ének megra lórira sár Büszkeséggel tölt el, hogy egy ily fontos nemzetközi kérdésben pár­tunk volt elnökének terve jelöli meg c helyes utat. Két lángeszű államférfi találkozik ezen az oton. őfelsége szabadon és bátran teszi meg a kezdeményezést, melynek sikere tekintélyét nem­csak az országban; de mindenütt ai világon emel­ni fogja. Tiszta szívből teljes sikert kívánunk uralkodónknak. — A terv minden nemzeti erő igénybevételét kívánja Most már egyedül csak sikerről lehet szó. Az ország és e Korona érdeke, hogy a román diplomácia ne veszíts: el a Jia-r. cot. Minden eszközt fel kel! használni. A leg­első feladat az, hogy minden politikai intrikát elhárítsunk utunkból. Maniu közreműködésének igénybevételéhez nem szükséges az, hogy a kor­mányelnöki széket elfoglalja. Értékes cs nélkü­lözhetetlen az ő munkája, mikor a dunai terv legnagyobb akadályának. a budapesti ellenállás­nak leküzdéséről van szó. Ki tudná őt pótoln4? Ki ismerné nálánál jobban a magyar politika látható és nem látható oldalait s a gyöngébb pontokat? Ki ismerné jobban a magyarság lel­két s a budapesti gondolkodást, a tradíciókat? RAZA: Dan Zahar ia tengernagy maga îs részt vett a Mehedinti-i választásban s tiltakozó táviratokat küldött a belügyminiszternek, csend- őrfőfeKigyeiőségnek és Vartolomeriu püspöknek. A három táviratban banditáiénak, gonosztevőknek nevezi Plostina község vezetőit. Két dolog tükrö­zik ezekben c táviratokban: r. Visszaéléseket követnek e] a községek vezetői, z. A bojárok által használt szavak látnak napvilágot. Nem kételkedünk Zahsria tengernagy szavaiban M: is ismerünk pnmárokat. akik átkozott dolgokra vetemednek választások alkalmával. Ez a kuitu. ra és polgári önérzet hiányát bizonyítja. A ten­gernagy a csendőrmestért és a falu papját is megvádolja. Az inteliektuelek sokszor elvesztik helyes itélőképecsségüket s elfelejtik, hogy a nép. nevelés még nem ment végbe a falvakban. Dől. goznunk keli, begy eljussunk a nyugati színvo­nalra. A Plosítírna-i primare csendőrt és papot neveim, gyógyítani kel; elcsapás helyett. Ők a ötéteség rabjai s jó szóval kel: őket világosság­hoz szoktatni. A nép orvosainak jó idegekre, fegyelemre és megértésre szükségük A három teltétel nélkül demokrata v«zéer nem Hhnr el­képzel ni. ARGUS: Nincs elég idegen valutánk! — hang­zik míndennünen s különböző megoldási módot ajánlanak. A legkönnyebb az: vegyük e! e pénzt másoktól és ne fizessük ezt vissza. Bár pénzt csak munkával lehet keresni, a háború után mégis arra törekednek, hogy munka nélkül jus­sanak vagyonhoz, i-şis-ban — a háború előtt — a nagybirtok idejében 418 millió 936 ezer arany-lej értékű mezőgazdasági terméket exportált Románia. A háború urán aztán tizenkét évvel — . /30-ban — midőn t:z év telt cl a földreform végrehajtás-.;tó! kezdve: s az ország a magyar éléskamrákkal gyarapodott;. 288 millió no ezer arany-lejre, esett a kivitel értéke, hogy aztán 248' millió 9T 5 ezer arany-lej legyen 1931-ben, 166 millió 4C2 ezer aranv-lej 1932-ben és végül 24 millió 650 ezer craip'.lcjre zsugorodjon a mc- z-őgazdasági termékek kivitele 1935-ben. Az érték lej zürichi árfolyama szerint van aranyleire átszámítva. Ha nincs export, nincs idegen valu­ta. A fő az, hogy szavazat legyen. yáiaszráson. LONDON |A? Ellenzék tudósítójától.) Az udvari ékszerész mér léket vei! Vili. Eduard király fejéről, hogy n birodalmi korona lielsö karimáján a szükséges akikilásókat elvégez ze. A koronázást valószínűié# 1937 májusára tűzik ki. Etáim a király Ediughurghba (Skó­cia). BelLustba (Északi Írország) és (kimar vonba (Walesi látogat el. majd Indiáim uta­zik, hogy Delhiim; ünnepéiyosen India csá­szárává koronáztassa magát. A koronázás előtt a lordkancellár ősi alkotmányos szo­kás szerint összehívja a titkos tanácsosok l»ól ós az ország legfőbb biráiból álló „ud­vari igén ybiró.sá got', amely « koronázás körüli szerepekre vonatkozó igényeket dönti cl Síkúig vitás volt, hogy Newcastle herce­ge vagy Shrewsbury grófja nyujtja-c n ki­rálynak a kesztyűt, vagy, hogy melyik fő­CLUJ. (Az Ellenzék tudósitójálól.) A vá­ros liázsongárdi részén elterülő utcák lakói között óriási az elkeseredés a vizmiiigazga- tóság önhatalmú rendelkezése ellen, amely- ivei három utcában cs pedig a Marinescu, Vâ­nătorilor ás Zorilor-on lezáratta a vizet és ezáltal télni: idején minlegg 150 családot hagyott viz nélkül. Érdekes a rendelkezés előzménye. Tudni illik <az egyik utcában valaki — szándéko­san-e vagy véletlenül, még nem bizonyos •— megrongálta a főcsapok A vízmű igazgatósá­ga vizsgálatot indított az ügyben, de ez mindezideig még nem vezetett eredményre. Amikor 0 víz nélkül maradt lakosok tilta­kozni próbáltak a vízműnél, ott egy Giurgiu RÓMA. (Az Ellenzék tudósitójálól.) A na­pokban kezdődnek a pontusi mocsarakban az ujabb kiszáritási munkálatok. Eddig már három várost alapítottak a mocsarak lecsu- polása és kiszárítása utáii nyert földeken; a most meginduló munkálatok egy negyedik uj város megalapítását teszik lehetővé. A vá­rosnak ,, Apríllia“ lesz a neve. és még az idén meg akarják kezdeni építését. Előre eiké-zi­LONDON. (Az Ellenzék tudósítójától.) A skót hatóságok nagyobb csendőrtőlönitményt vezényellek ki a Stirling közelében fek­vő Doune városkába, hogy véget vessenek a Strathcarron kereskedő temetése óta feldúlt békéjü városban szakadatlanul folyó zavar­gásoknak és egyelőre kiszabadítsák rabságból a szabadságától ncpitélettel megfosztott járásorvost. Hat embert, aki tettlegességekro ragadtat­ta magát az elmúlt napokban, letartóztat­tak. John Strathcarron 58 éves kereskedő már hosszabb ideje betegeskedett. Dr. Glawyn körorvos, aki betegsége alatt kezelte, egy Iléttel ezelőtt megállapította a halál beáll­tát. A körorvos kiállította a lraJottlevelet és a temetést kitűzték. A megállapított időben a kisvárosnak csak­nem egész lakossága megjelent a temetőben, hogy elkísérje utolsó útjára a köztisztelel- ben álló kereskedőt. A temetés rendjét azon- | ban megdöbbentő jelenet zavarta meg. Ami- i kor a temetői -szolgák, a koporsót éppen a sir mélyébe akarták ereszteni, kopogás hallatszott a koporsóból. \ szolgák úgy megrémültek, hogy elejtették a koporsót, amely hangos robajjal zuhant a sir fenekére. A temető közönsége körében pánik tört ki. Egy-kél férfi azonban nem veszítette el hidegvérét, gyorsan kiemelte a koporsót a sírból és felnyitotta a fedelét. Ekkor kísérte­ties jelenet játszódott le. ,4 ,,halottfelült a koporsóban, majd ki­mászott belőle. rend játsza a koronázás alkalmává] av ud­vari borkóstoló, a főélé.sknmrainestcr, vagy az ez üst nemück őrének szerepét. A mennye­zetet valószínűleg az öt Kikötő Bárói fog­ják a király feje fölött tartani. Nem utjitják meg az udvari fösolvinász. továbbá az illatszerliintö (aki illatos füveket .szórt a király elé) és az udvari löbnjnok (King's Champion) méltóságát, aki a koro­názási lakomán élet-halál párviadalra hivott ki mindenkit, aki kétségbe vonta a király jogait. A canterburyi érsek helyezi a király fejére a koronát, aki a Westminster ajátság ősrégi koronázási székében ül, amely a tör­ténelmi emlékű „Gondviselés Kövén“ áll. Eblxrn a székijén koronáztak meg minden an­gol királyt llitvnlló Eduard óta. nevezetű mugasrangu tisztviselő szószerint a következőket jelentette ki nekik; A inig nem tudom meg, hogy ki ron­totta el a csapot, nem adok vizel! Mindenesetre elég különös, hogy egy em- ]>e.r miatt láO család szenved és egy sereg háztulajdonos, akiktől busás vizdijókat sajtot ki a vizmüigazgatóság. A'em is beszédünk arról, hogy Isten tudja, mi történnék egy esetleges fűz esetén. amikor a tiizoltókocsik a síkos, meredek utón nem tudnának felkapaszkodni ezekben az utcákba és a tűzoltáshoz a vizet egy kilométer távolságról4 kellene lvordaniok az emberek­nek. Ezen az állapoton sürgősen változtatni kell. Így kivánja a polgárság érdeke «« a vizmü tekintélye is. tett tervek szerint építik fel az egész vá­rost. A kiirt tervpályázatna tizenhat pályá­zat érkezett be. amelyek közül egy e célból alakult vizsgálóbizottság már ki is válasz­totta a győztes tervet, amelynek alapján csakhamar felépül a negyedik város is a pontusi mocsarak helyén, a lecsapolt és ki­szárított ingoványon. A feliér halotti ingben lévő halálsápadt ember láttán a temetés résztvevői teljesen elveszítették fejüket és rémülten elfutottak. Egy perc múlva Strathcarron, aki 1 szó szoros értelmében az utolsó pillanatban féri vissza az életbe, cg vese gyed ül állott a te­mető kellős közepén és meztelen lábbal, gyalogszerrel indul! el ha­zafelé a havon. Aki szembetalálkozott vele, a rémület ki­áltásával futott el. Végül is a városka lelké­sze és orvosa, Glawyn vette gondozóba. Amikor beszélni akartak Strathcarnmnaí, nem kaptak összefüggő választ. Családját sem ismerte fel többé az élőhalott. Azalatt a néhány másodperc alatt, amely tetszhalottságából való feléledése és a ko­porsó felnyitása között ellelt, a szerencsétlen megőrült. Folyton azt hajtogatta, hogy átment a tisztitótüzön és harmadik személyben, mint ,,a halott emberről“ beszélt önmagáról. Amikor dr. Glawyn a feldúlt család házá­ban megjelent, hat férfi megtámadta, véresre verte és bezárta a pincébe. A helyi rendőrség ncrn tudta kiszabadíta­ni, mert gyengének bizonyult a tömeggel szemben, amely hangosan helyeselte a család eljárását. A környékből érkezet! csendőrság most kiszabadította az orvost, de a hatóságok előtt kell majd igazolnia, hogy szabálysze­rűen megvizsgálta-e 3 bet^e* f b44do' >vé’ kiállítása előtt. AÍKTKET hajszol a mindennapi kenyér gondja s éjjel-nappal azon verejtékeznek hogy a lefölözött tejbe holmi apritanivalól szerezzenek, azoknak kitűnő tanáccsal szol gálhutiink arra nézve, hogy legalább a hol nap aggodalmától megszabaduljanak. Ku tassanak fel egy dobra kerülő szeszgyárai amint azt egy jónevü részvénytársaság tette, árverésen vegyék meg hitelbe, keressenek egy olyan járásbíróságot, mely a vételár ki­fizetése nélkül a tulajdonjogot átkebelezi; a többi aztán gyerekjáték. Akár hozzáfog­nak a szesztermeléshez - ugyancsak hitel­be, akár felparcellázzák a gyár földjeit s áruba bocsátják — de ezt már készpénzért; a számításuk nem fogja cserbenhagyni. * Í1ÖVID SZÜNETET kérek Hölgyeim és Uraim abban a lázas munkában, melyet arra pazarolnak, hogy az illatterhes találká­kon egészen stílusosak legyenek, hogv a kártyacsatákra kellően felfegyverkezzenek, hogy a járommá vált rózsalánctól könnyeb­ben és hamarább megszabaduljanak. Nem azért kérem ezt a szünetet, hogy azalatt meginterjúvoljam önöket forró gőzös élmé­nyeik felöl, hanem csak azért, hogy e pár percnyi pihenő alatt újból bemutassam az „Elvált gyermekek“ intézetéi. Olyan cseme­ték ezek, akik elvált szüleiktől vannak el­választva. akikről a melegszívű riporter könnyfakasztó részvéttel irja, hogy „a Ma­mának is van valakije, a Papának is van valakije, csak éppen nekik nincs senkijük4'. Akiknek a gyermekei ott vannak, másnemű, fontosabb elfoglaltságuk közepette is pillant­sanak be a világnak ebbe a legszomorubb intézetébe s kérdezzék meg, hogy azok az árvábbnál árvább teremtések mi után sirán­koznak nappal s miről álmodnak éjjel; hogy az utolsó jelenet, melyet még „otthon“ lát­tak, miképen marcangolja megriadt lelkű­ket. Gondolják meg, hogy ki, vagy mi képes kitörölni azt a rettenetes képet, mely a gyer­mekszívben az intézet rideg, lélekölő falai között kialakul. És nézzenek be ide azok a gyermekes stülők is. akik válni készülnek s csak azután menjenek ügyvédhez... De végét is szakítom már a szünetnek, nehogy valakinek a lelkiismeretét ok nélkül meg­piszkáljam. fiivégre vannak ennél kelleme­sebb dolgok is, meg talán hely sem volna a további tetemrehivásra, mert az a válóperek szines.leirását várja, mely ennél kétségtele­nül kedvesebb olvasmány. Majd egy másik szünet alatt folytatni fogjuk, ha az érdekelt szülők — ugv kívánják. • AZ ÚGYNEVEZETT „sikerült“ házasság előfeltételének biztosítása mindig komoly feladat tárgyát képezte s csak örvendünk azon. ha e kérdéssel olyan világhírű lélek­búvár is foglalkozik, mint dr. Alfred Adler. A sok jó tanácsa között azonban van olyan is. melyet nem találok célravezetőnek. Azt mondja többek között a bécsi tudós, hogy egy leánynak sohasem szabad azzal a céllal férjhezmennie, hogy a férfi megmentse őt és eltartsa. Én pedig éppen ezt találom az eszményi hááhssSg egyik pillérének. Termé­szetesen olyan nőről van szó. akit érdemes eltartani. Az ilyen feleségnek ugyanis a csa­ládi életben mindig van annyi dolga, hogy ne jusson ideje „mellékfoglalkozásra“. Fi­gyeljük csak meg, hogy milyen az a házas­ság, melyben a nő is keres (hogy ne is említsük az olyan házaséletet, melyben ho­zomány. vagy egyéb kereset révén kizárólag az asszony a családfenntartó). A kitűnő professzor ama szenzációs megállapitása, hogy a szerencsétlen házasságok főoka: mindkét fél kapni akar, anélkül, hogy’ adna valamit, — nagyon is helytálló, csak egy kicsit — régi igazság, mely néha bonyolult képletekben éli ki magát, amint az egy leg­frissebb esette] bizon3rithaló. A vőlegény ugyanis az esküvő előtti órában kámforrá vált s mikor buzgó keresés után rátaláltak, azzal védekezett, hogy menyasszonyának havi 240 pengő keresetet hazudott, holott a valóságban csak 80 pengőt izzad ki s ráadá­sul a szertartáshoz szükséges ruhával sem rendelkezik. A menyasszony erre gombostű- pénzéből megvetette a megfelelő számú dísz­ruhát s tüstént elküldötle a vőlegény laká­sára. a frigykötés végső akadályát pedig az örömapa tüntette el a 80 pengő „megfeje lésével“. A menyasszony tehát uj nevet ka pott. de ez egy rend ruhába került; az após vőre tett szert, de egyelőre a leányánál is többet fizetett érle; a vőlegény hozzájutott az asszonyhoz is, meg a hozományhoz is-, de a legnagyobb árat is ő adta: bátor őszinte­ségét. Hogy aztán ez a több ismeretlennel teletűzdelt harmadfokú egyenlet boldog, vagy boldogtalan házasságot hoz-e ki, azt valószínűleg csak Alfred Adler tudná meg­fejteni. Omikron. NŐI DIVATSZALONOK divatlapjaikat leg­olcsóbban és legnagyobb választékból az Ellenzék künvvosztályában. Cluj. P. UntriJ vásárolhatják, Bünket a vizmiiígazgalóság... Százötven dalából voniák meg az fiiéi — az ismeretlen károkozó miatt Felépül a negyedik város a pontusi mocsarak hely én striáüan liitörc®, megtttttt cs feazoTABszeréett a tefsziialoíí I m

Next

/
Thumbnails
Contents