Ellenzék, 1936. január (57. évfolyam, 1-24. szám)
1936-01-12 / 9. szám
1936 január 12. ELLENZÉK 5 *&aI Mennyből az angyal... Az anya a varrásra figyelt. Rengeteg munkája volt, jön a karácsony. Annival, a nagyobb lányával, versenyt dolgoztak, nem is szóltak, hajtották a munkát. A kisebbik lány főzött, néha beszólt a konyhából es valamit kérdett, de senkinek sem volt ideje rá válaszolni. Évre a fiatal lanv duzzogva és csattogva vonult vissza. Berohant a srác: — Anya, anya, lemegyünk a térre focizni! — Nem mégy sehova, — kálfolta ra az anyja helyett a nagy nővére. — Első kiadás hallgasson, — kiáltott a fiú. Az anya nevetett s egy pillanatra odavillant a szeme a fekete fiúra. Mint a vas, mint a tűz. Most a kisebbik fiú rohant be lélekszakadva, kicsit selypítve beszéllt: — Anya, anya, anyaa, megyünk a térré rocizni! — Nem mentek, — kiabált a lány — ho van, nem lehet! — Már elseperték. — Azért mégse lehet. Mindig csavarogni, szemtelenek! A nagyobbik fiú ellenségesen nezett ra: — Már mondtam, hogy első kiadás hallgasson. — Szamár! • A gépek egy pilílanatra sem állottak meg. A varrógépek akkor is tudnak berregni, ha oda se néz a varrónő. Kintről besüvitett a villanyos csengése és rohanása. — Csak menjetek, — mondta a lány —, hogy el mázó! egyszer a villanyos. — Első kiadás hallgasson. Az anya kétszer ment férjhez. Első házasságából két lánya van, a másodikból két kis fia. A lányok szőkék, a fiuk feketék, vadak, temperamentumosak. —- Anya, lemehetek a térre? Anya, mehetek a térre? Az anya még meg sem szólalt, most is a lánya felesek. — ULjetek a feneketeken, örüljetek, hogy ékek. — Első kiadás snassz. Én második kiadás vagyok. _ — Második rendkivüli kiadás! — sikított a kisebbik. Az anya nevetett: Hadd menjenek le, legalább nem lármáznak, —• mondta csendesen a lányának. — Aztán szaladhatunk utánuk, ha egyszer baleset lesz. — Ilyenkor léjön mennyből az angyal, — mondotta az anya — vigyáz a gyerekekre. — A, az angyalok most a Belvárosban bámészkodnak. A két fiú abban a pillanatban zseb re vágta a burkolt engedélyt és üvöltve: — Gyerünk, gyerünk, vedd elő a labdát. A kisebbik fiú levetette magát a földre és az ágy alá bujt. Eiíőkolorta a labdát. —- Te mindent megengedsz nekik anya, de egyszer ki is törik a nyakukat. De már Jani, a kicsi, jött a labdával az ágy alól. A labda egy testszin harisnya volt, mely meg volt tömve keményen ronggyal s jól bekötve. Olyan finom labda vök, hogy csoda. —- Öltözzetek jól, — mondta az anya. — öltöztesd fel őket. — Akkor sose leszek készen. — Nem kell, magunk is tudunk. A fiuk felszedték a kis telikabátokat, egymást gombolhatták és a salt begyürték a kabát gallérja alá. A két nő csakugyan nem hagyta abba a munkát. Még álmukban is dolgoznak. & £ £ ===!?= * J* ELLEM MEVPALGINE JURIST Irta : MÓRICZ ZSIGMOND Mikor a sapkát is a fejükre húzlak, rohantak el, mint a szól. — Vigyázzatok egymásra! — Igen, anya. — És ne ordítsatok a folyosón, mert megesz a házmester. — Ebő kiadás hallgasson — és már kint voltak a lakásból. A harmadik emeleten végigrohantak, a szennyes lépcsőn le, a torkuk úgy dolgozott, mint a sziréna. Ki az utcára. Hideg szél volt, nem törődtek vele. Elő - rehajtották a fejüket és nekidültek a szélnek. A keskeny mellékutcában kevesen voltak, egy szusszants nélkül rohantak a főút felé. Annak a végében van a nagy tér. A kis lyukas kötött kesztyűt csak az utcán húzták fel, futás közben. Már az utcán karácsonyfát hoztak. Egy asszony elég nagy fácskát cipelt. Megállották, megnézték. — Buta — mondta Imri, a nagyobbik — Minek vesz ez karácsonyfát két nappal hamarább? Jani is addig nézett az asszony után, mig csak látta. — Szép fa, nagy fa. — Ilyenkor drága. Akkor kell venni, mikor már mindenki hazavitte a fákat. A maradék olcsó. Barátom, most tiz pengő is kell egy ilyen fáért, akkor ideadjak húsz riiícrert. Az asszony olyan messze gyalogolt a hosszú utcában a fával, hogy elunták a hidegben, hogy csak nézzék. Újra futni kezdtek a tér felé. Villanyos ment el keresztül az ucca nyilasában, megállották, nézték, ahogy elsiklik a szemük előtt. A villanyos tömve volt emberekkel. Nem szóltak semmit, újra szala- dásra vették. Kiértek a térre. A tultsó oldal már szabad volt. A főutca tele volt néppel. Mindenki sietett. Sokan csomagokat vittek. Kis csomagokat, seiyempap:rban. Mindenki fázott. A külvárosi téren gyengén vannak öltözve az emberek. Társzekerek mentek, taxik robogtak. A szürke, opálos ködön a nap alig itndott áttörni. A nagyobbik fiú egy pillanatra megállóit, önkénytelien utat adott a villanyosnak, látta, hogy nagy BUR-kocsi, ez a legveszélyesebb, menti igen erős kocsi és úgy rohan, mint a fene. — Várj itt, zónázni fogok. Már abban a pillanatban utánavetette magát a kocsinak és elkapta az ütközőt, hogy felugorjon rá, de nem sikerül a kesztyű miatt. A kis keze lesiklik s amint esett elfelé, elkapta az áramszedő kötelét. Ott lógott a lantkötélen s az húzta maga után, a térde kopogott a jeges köveken. De ahogy a kötelet lehúzta, ,a kocsi tetején kikapcsolódott az áramszedő lant és a kocsi megállóit. Az összes utas kinézett, mi történt, a kalauzok leugráltak s Jani jói összevert térdekkel és könyökökkel eredt futásnak. A kicsi csak nézte távolról a bátyja esetét. Mikor ,az emberek felészaladtak, megijedt s át akart szaladni a túlsó oldalra, hogv ő nem tartozik a csinylevőkhöz. Igen, dé jött a következő kocsi. Szerencse, hogy egy picii csendesített az előtte menő miatt, amelyik megállóit s csak most kezdeti, újra tovább menni. Janika nem is vette észre a második kocsit s csak azon rettent meg, mikor a kocsi balesetvédője kidobta őt az úttestre. Ott feküdt közvetlen a kerekek melleit. A lépcső majdnem elvágta, de két centi azért volt közte és a lépcső vasa közt s az első lépcső szerencsésen elhaladt mellette. Halálos ijedtségében feküdt a jeges köveken, akkor a második lépcsőn egy utas állott, a zsúfolt kocsin olt rekedt a lépcsőn, nem tudott feljebb jutni. Ez az utas ebben a villanásnyi időben zseniális ötletre jött; ledobta a lábát hogy a kisfiút kiguriüja távolabb a villanyostól. A kocsi rnég mindig tuigyorsan ment s ő ahogy a gyerek felé rúgott, a rúgás fa.il- erős volt és rettentően meg rúgta a gyerek véknyát. Jani csak egy Iáhat látott és az iszonyú fájda bnat érezte, aztán elájult. Imri valamit látott, hogy az öccse és a villanyos egymásnak mentek s megfordult és futott felé. Ott találta Janit a földön. Már akkor emberek siettek le a járdáról a gyerek felé. Jani létérdek az. öccse mellett, észre se vette hogy fáj a térde. — No, mi az? Mi az? Mi van veled? De a gyerek nem szólt, fehéren feküdt és ájult volt. Valaki felvette a fiúcskát az ölébe: — Kié ez — Mienk, — .szepogett Imrike. — Miféle gyerek ez?-—- Második... rendkivüli kiadás.. Vaitakj nevetett. No, ez elfogyott, ez a kiadás, — mondta. — Hol laktok? — Ilit az utcában. Egy munkásember karjára vette át a gyereket: — Majd én hazaviszem. Már nagy csődület volt körülöttük. Mindenki megállott. A karácsonyi csomagokkal az asszonyok különösen sopánkodtak. — Elgázolta a villanyos. öten is kisérték a kapuig a segélynyujtó embert. — Meg kellene az anyját büntetni, — mondta valaki, de Imrike kisérte az öcs- csét. Felmentek a harmadik emeletre. — Anya, anya, baj van! Az anya elsápadva állott fel a géptől. Ilyenkor az anyák is felállnak a legsürgősebb munkától. Ágyat bontottak, a gyereket levetkeztették, lefektették. Mindenki rémül volt. Sirás sok. Csak éjjel tért magához a gyerek. Vizet itattak vele. — Mi történt kisfiam? Iljsetymdf báli ruhákra i Taifoh sista és fémszál beszövéssel! francia Velour flonsseline! Láméb ■ Legdusabb választékát hozza a , SSL* 'J%La ^ ul. aj .3, Str. Gén. Neculcea 2. (,venner-pa!ota) p Janiika gondolkozott. Kis homlokát ősz- szehuzta: — Az angyal. — Milyen angyal, szivem? — A mennyből leadta a lábát és meg- rugot't. Az orvos csak most jött. Hatszor kellett menni az OTi-orvosért, de végre eljött: — Orvosság nem kell —, mondta nyugodtan feküdjön a gyerek, ha belső sérülése nincs, akkor nem lesz baj... Pár nap múlva újra ott fog ugrálni a villanyosra... Hogy nevelik maguk a gyereküket! Mennyben egy angyal megtörülte a szemét. Erre volt rábizva a két gyerek, de elbámészkodott a Belvárosban. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ NÉMET VERSEK DAL — R. M. Rilke — Te, akinek nem mondottam, hogy éjjel sírok az ágyon, te, ki bölcsőként ringatsz lassú kéjjel, ha vágyom, te, ki nem mondtad, hogy dúl szerte[széjjel, mit nem csókoltál rám. a csók: mi lenne, ha azt, mit vágyunk nem ér cl, c nagy pompáit elfojtanák és igy vágnánk útnak? Kérd. a szerelmesek, mihelyt a vallomásuk megesett, mindjárt hazudnak. Magányossá teszel. Mindennel elcserélnek. Kissé vagy, aztán zugás vagy, te lélek és illat is vagy. omlatag. Mind elvesztettem őket karjaimban, csak te születsz meg újra. mindig ifjan: mert sose fogtalak, szilárdul tartalak ORPHEUS-SZONEI T — R. M. Rilke — Tavasz van újra. A föld. mint a gyerí mek, ki verset tud, sok költeményt, olyan. Azért, amit lassan fejébe vertek, most álveszi jutalmát komolyan. I j Szigorú volt a tanítója. Kérdezd, miigen az agg fehér szakálla, nos mondd meg, hogy hívják a zöldet, a [kéket: mind tudja ő, úgy, hogy csodálatos! A szünidős föld játszik a sikító kisgyermekekkel. Megfogunk mi végre, vig föld s elcsípi őt egy kis holló. Mindazt, mire oktatta a tanító s nyomtatva van lenn törzsbe és gyö[kérbe. nekünk dalolja ki a földgolyó! ÖREG NEM KE — R. M. Rilke — kinek a mában az ősz hajú nénik fürkészve, kacagva, mit is hoz a holnap, kis gondjai kát szelíden kibeszélik s merengene magukba tűnődve latoinak, hogy miért, mikor is lesz ez erre s [miképpen és hallani néha: Jövőre —, ámde a néni a csipkezekében oly biztosan érzi, mi csalja, mi dőre a balga reménység s egyre csodád ja. És lelmnyatlik a kis, öreg álla a drága, fehérlő, ritka korádra, mellyel a salját tűzi meg ő. Egyszerre azonban a szeme szint vet, feltündököl ott két furcsa tekintet, mig vigad a többi, meglepi mindet és mutogatja mint csodakincset, mely régi fiókból villan elő. NŐK ÉNEKE A KÖLTŐHÖZ- R. M. Rilke Nézd, ez vagyunk: kinyit minden feléd, mert boldogság vagyunk mi legkivált. Mi egy állatba vér volt és setét, az nőtt bennünk lélekké és kiált mint lélek. És hozzád kiált, beszél. Te az arcodba lágyan fölveszed, mint tájat: nincsen benne szenvedély. S ezért azt hisszük, hogy nem is neked kiált ez itt. Ám mondd, van-e nekünk, kiben mi ily egészen elveszünk? Tudnánk-e másban jobban, szebben Mivélünk elmúlik a végtelen [élni? De légy te. száj, hogy halljuk is zenélni, te MinJcet-Mondó légy te: légy jelen. üí<ör-e Ön mesáer-SíeHí lenni? Most jelent meg legjobb magyar si-oktalő köny EgnBasBonHKSMMMMwaw MAGAZINER: Síelni nem boszorkányság! Szerző a leghíresebb sioktató és könyvét igen ügyes inul il- ságos ra zokkal illusztrál a. ÁRA: 80 LEI Kapható Kl(en-,B—H*kíair 'niinii»ii»«iM«inuj*i.um, zék könyvoszlá- lyábau.P. Uniri ViűéSire laiänviitel síáüiMih-----------------------------------TB—n—ii m Sportember legelső olvasmánya a* Ellenzék.
