Ellenzék, 1936. január (57. évfolyam, 1-24. szám)
1936-01-10 / 7. szám
r I f Jé f mm aér ff. ELLEM AK r.'jflanvw Látogatás a ,9haláísorompónáV‘ í '«" ;: «Ds;u!il)c)ii ctdlóJoi^ cniíherefii eSdok^ál; inagiiÜól a* élezel '..1,1'.). (A- Ellem vk tudósitójától.) A sors kis. ainilhat:i 1 lan s/eszrlve igen gyakran olyan kudarcok dó állitja az embereket, amHvck índldt sokan nőin tudnak közönyösen továbbhaladni. Különösön a háború utáni időkben s aporodoü d azoknak a száma. akik adott pillanatban nem bírták elviselni az ólet keresztjét, összeomlottak a súlya alatt os a megsemmisülésbe menekültek. Az öngyilkosok aránys/ioua. sajnos, az. egész v i 1 á gon d sz a porod o 11. Hiába bizonyították be a bölcselők, hogy a halálba menekülés nem megoldás, mert a nehézségek megsemmisítésével az eml>er maga is megsemmisül, tehát mi az értelme'?... A vallás is tehetetlenül hadakozott az öngyilkossági járvány ellen, mondván, hogy az ember földi rendeltetése isteni eredetű és önszántából senkinek sem áll jogában eldobni magától az élet ajándékát. Ha sorba vesszük az utóbbi évben városunkban elkövetett ön- gyilkosságokat. megállapíthatjuk, hogy a legtöbb esetben nélkülözések, reménytelen szerelem és az életunalom késztették az embereket a döntő, megmásíthatatlan, szörnyű lépés megtételére. A nyomor miatt elkövetett öngyilkosság szaporodását magyarázni is lehet: a mai embernek fokozottabb igényei vannak, mint a régieknek. Azonkívül az idegek fokozottabban vannak igénybe véve, ami végül is a borúlátással az életösz.tön megkopnsához vezetett s az ellenállóerő hiánya az ismeretlen sötét mélységbe taszította a védtelen embert. A helyi öngyilkosságokkal foglalkozva mégis meggondolkoztaf: miért éppen az öngyilkosság legborzalmasabb módját választották legtöbben, mikor a halálba menekültek? Emlékezzünk csak vissza: pár hónappal ezelőtt volt egy időpont, amikor csaknem hetenként gázoltatták el magukat az emberek a ..halálsorompónál“, mely az öngyilkosok ..Eldorádója“ lett az utóbbi időben. Terepszemle a vonat elé és azok is, akik nem ügyelnek, 'agy „hencegnek" és ez életükbe kerül. De 'annak olyanok is, akiket balsorsuk ítél ilyen kegyetlen halálra. Két évvel •‘/előtt helyeztek ide a Hopsa Mica-i állomásról, ott történt egy ilyen szerencsétlenség. A sínek között ment egy oml>er a váltó közelében. Szembe vonat jött, mire átugrott a másik sínpárra, ahova ellenkező irányból akkor érkezett be egy másik szerelvény s ez poz- dorjává zúzta... Este voll, köd volt és a szembejövő vonat zakatolásától nem hallotta, hogy mögötte is vonat dübörög . . . Llzt a szerencsétlen emberi sohasem felejtem el. ahogyan 'érésén, darabokra tépve a sinek között feküdt, körülötte felesége és gver- mekei sírtak . . . A halál birodalma Melyik az a része a pályatestnek, hol legtöbben lesznek öngyilkosok? kérdjük. Itt végig, a Dermata-átjárótól a következő örházig, mely ide hatszáz méterre van. Itt is történik a legtöbb szerencsétlenség. Az ember hiába ügyel. Soha sem tudni, ki milyen szándékot forgat fejében. Pár héttel ezelőtt egy ritka szép diáklány sétálgatott nyugodtan az őrház előtt. Találkája san — gondoltam. Már tisztán látszott az érkező gyorsvonat, amikor két fiatalember és egy leány, a sétáló Irány barátai, futva megérkeztek és elvitték a sinek mellől. Valósággal viaskodni kellett vele. mert ki akarta tépni magát kezeik közül és minden áron a vonat elé akarta vetni magát. Miért éppen a vonat tetszik neki? Félévvel ezelőtt öngyilkos lett itt egy munkáslány, kinek nevére már nem emlékszem. Az újságok megírták, hogy a Hója aljában lakott. Mégis ide jött meghalni, ahelyett, hogy az erdőben akasztotta volna fel magát..« A halál cikíbril aku Talán az trt.\/ik nekik, hogy szembe s/allbaln&k a mozdonnyal, amely elgázolja «»kel? mondja keserűen. Ez az egyszerű ember valószínükig nem tudja, mennyire rádöbbent a dolog lénye gére. Az emberek szerelik a dekórumot, a teltűnést, még a halálban is. Ilyenkor sem tagadják meg önmagukat: hiúk, fantaszták kielégíthetetlenek . . . Ks számításba kell venni azt is. hogy az öngyilkosok főleg azok mik soraiból kerülnek ki, akik nem képesek vágyaikat kielégíteni. A vonat zakatolásának halotti indulója inellett akarják átlépni a halál küszöbét. Murai Sándor magyar író mesél önéletrajzában egy ilyen esetet. A kassai garni- zionban veszélyes öngyilkossági járvány ütötte lel a fejét. A katonai hatóságok csak hosszú tejtörés után jöttek rá a ..kórokozó bacillus“ mibenlétére. A katonasors sivársága elöl a rekrnták a parádés, katonában- dás temetés meg nem élt élményéért meneküllek elkeseredett pillanataikban a balál karjai közé. beszüntették a disz.es temetéseket és megszűnt a járvány. S a sorompóőr tovább mesél: Nem is az öngyilkosokra haragszom! Ezekért nem is vagyok felelős. De itt 'annak azok, akik tréfálnak a halállal. Tegnapelőtt is volt egy ilyen eset. Már közelgőit a Bucurcsti-i gyors, mikor egy elegánsan öltözött leány felemelte a sorompót és mielőtt még visszatarthattam volna, átszaladt a vonat előtt a síneken. Aztán lassú léptekkel sétált . . . Egy órán át lestem, mikor jön vissza. Szerettem volna elpáholni. Egv vásott gyermek tehet ilyesmit, de egv felnőtt ember? .. . A gyermekről jut eszembe, a múltkoriban az egyik a síneken állt és várta, mig a vonat közelébe ér. Beszorult a lába a vezetősín közé. Kétségbeesetten sikoltozni kezdett. Kiabált, integetett: a mozdonyvezető szerencsére észrevette és még volt ideje lefékezni. Jligyjék el kérem, nem olyan mulatságos dolog ez a szolgálat a halál küszöbénél — teszi hozzá elkeseredetten és kimegy az át- robogó vonat fogadására a sinek elé. Nem könnyű dolog a szomorú hirü sorompónál a meggondolatlan emberek életére vigyázni. (k. a.) KOSZTOLÁNYI DEZSŐ A VÁNDOR Tavaszias sárban gázolunk a ..halálsorompónak1' nevezett 328. számú örház felé. Bágyadtan pislogó napfény sugaraiban csillám- lik a vasútvonal nyílegyenes acélszalaga, melyen éppen most fut be a közeli állomásra a gyorsvonat. Háttérben a Dermata- iizemek épületei és az Iris-telep rendetlen házcsoportja rajzolódik fel. A város iparnegyede, a maga szövevényes elrendezésével. A vasútvonal töltése mellett, a fekete salakba vágó ösvényen emberek haladnak tova. Akaratlanul is, feldöbben bennünk a kérdés: Nincs-e most is olyan elkeseredett ember közöttük, aki a megváltó halálvonatra vár s élete utolsó perceit idegcsillapitó sétával tölti el? ... Nem. A gyorsvonat figyelmeztető sípjelére valamennyien megállanak, lehuzódnak az ösvény szélére és félreforditott fejjel várják. mig a vonat elrobog mellettük. A 328-as őrház Rátérünk erre mi is a vasúti töltésen haladó ösvényre, mely ki tudja, hány ember utolsó útját jelenti. Pár száz lépés és máris ott állunk az őrház előtt, a sorompónál. A sorompóőr, kucsmás, alacsony ember, épp most lép be hivatalos helyiségébe, egy desz- kabódé belsejébe, honnan beszélgetés zaja szűrődik ki. Mi is nyomon követjük. Elmondjuk, hogy újságírók vagyunk és mi hozott ide bennünket. A beszélgetés egyszeribe irányt változtat. Lapusan loan, a sorompóőr, hallgatólag tesz-vesz a bódéban, látszik, nem igen van a látogatás kedvére. Helyette egy fekete fejkendős asszony kezd mesélni kérdésünkre: — Látták azt az öregasszonyt, akit tegnapelőtt ütött el a vonat? Egyetlen csontja sem maradt épen! A ruháját foszlányokká tépte a mozdony . . . — Hogyan történt a szerencsétlenség? — Nem volt öngyilkos. A sinek mellett haladt s a ködben nem látott előre. Nem hallotta a vonat zakatolását sem. A mozdony pálvatisztitó vasa elkapta ruháját és maga elé rántotta. . '. Éppen reggeliztem, mikor jönnek és mondják, hogy egy öregasszonyt elütött a vonat. . . Az utolsó falat alig csúszott le a torkomon . . . Elég elvágott embert láttam, tudom mit jelent ez! . . . Most a pályaőr is megszólal: — A leváltás előtt pár perccel történt a szerencsétlenség. Mikor meghallottam, szándékosan később jöttem, hogy ne kelljen lássam a hullát. . . Nem mintha félnék, de ; irtózom tőlük ... A háborúban eleget láttam embereket darabokra tépve és most sincs nyugtom tőlük . . . Pár pillanat szünetet tari, aztán igy folytatja : •Sok bolond van az emberek között. Azt kell mondjam, megérdemlik sorsukat szók is, akik önszántukból dobják magukat Karácsony másodnapján érkezett n vidéki kisvárosba. Messze földről jött, cipőjén országoknak havával, feje fölött varjak fekete kíséretével. Sok száz kilométert tett meg gyalog. Éjszakánként pincegádorokban, padlásokon hált. Nem volt munkája. Minthogy \ pedig az ország északi részében nem akadt munkája, valami vak bizakodástól sarkalva azt hitte, hogy sok száz kilométerrel távolabb, az ország déli részében majd akad munkája. Amint végighaladt a ngárfasortól szegélyezeti főutcán, már tántorgott a fáradtságtól. Leült egy utcapadra, maga mellé dobta sovány batyuját és körülnézett. Éhséget érzett. De korgó gyomránál is jobban fájt a lába. Ahogy megállóit és már nem dagasztotta a sarat, egyszerre lüktetni, sajogni, égni kezdett a két alsó végtagja. Megpillantotta egy orvos tábláját. Bement hozzá. — Doktor ur — mondotta — messze fölről jövök, szegény vándor vagyok, nem tudok fizetni. — Vesse le a cipőjét — mondotta gépiesen az orvos. A vándor kihámozta lábát a toprongyos állati bőrökből. Maga az orvos is elhalt. Két sáros, véres csonkot látott, fekele, sárga és kék sebekkel. Azon tűnődött, hogy ma, a repülőgépek korában milyen alkalmatlan, idejét mult közlekedési eszköz a gyaloglás. — Van kérem errefelé munka? — kérdezte a vándor alázatosan. — Bizony nincs kérem — szólt az orvos éppoly alázatosan, mint szövetségesének. — Nekem sincs — tette hozzá. De clharapta szavát, mert eszébe jutott, hogy neki most végre van munkája. Kiszólt a ldscselédnek, hogy a konyhában melegítsen vizet £ hozza be. Addig pipára gyújtóit. Megkínálta a vándort egy cigarettával. Némán füstöltek. Hozták a vizet. 'A vándor bele áztatta a lábát. Aztán az orvos kezdte előkezelni. Ben- zinhel tisztogatta, itt-ott be is jódozta, leragasztotta a sebeket s az egészet csinos, fehér pólyába kötözte. — Majd pihentesse — tanácsolta, minden remény és meggyőződés nélkül. A vándor megköszönte az orvos szívességét, kiment a rendelőből, az udvarba, olt álldogált egy darabig, egy ecetfához támaszkodva. Sokáig észre se vették. Vidéken egy ember nem mindjárt tűnik föl. Csak egy óra múlva látta meg az orvosné, aki az udvarban iett-vett. — Ki ez? — kérdezte. — Valami vándor — szólt a kiscseréd. — Messze földről jött. — Ha akadna a ház körül munka — re- brytc a vándor. — Szerelném meghálálni a doktor ur jóságát. Az orvosné rátekintett. Értelmes embernek látszott. Kopott volt és sápadt, de szeme világitolt s szemén fekete j csont keretes szemüveg tündöklőit, az egyetlen, Isi fogást álon holmija, mely lenesé jét>el összefogta, élesítette okos tekintetét s mintáiig méginkább hangsulyozta fájdalmas értelmét. Közölte, hogy négy nyelven beszél. — Ért a varrógéphez is? — tudakolta az orvosné. .4 vándor bólintott s az orvosné lehozatta az udvarba a varrógépet, mely már tavasz- szol elromlott s azóta egyáltalán nem működőit. Odatettek az ecetfa alá, a vándor leült eléje, székre. Jól esett ülnie. Nézegette, vizs- gálgatta a gépet. Próbálta hajtani is, de az nem moccant. Alit, mint a cövek. Levette a kerék szíját, forgatta ide-oda a kezével, olajozta a csapágyakat, a forgókat, befűzött a tűbe, rázta az orsót, babrált. Sokáig babrált. Olykor háta mögé állt a kiscseléd, a kocsis nagy egy gyermek a házból s tudakolta. — Jár-e már? — Kell neki — szólt a vándor s csak piszmogott, nem sietve, az érdeklődök pedig tovább álltak, szintén nem sietve. Közben a: orvosnak vendégei érkeztek, azok a rokonai, akik minden karácsony másodnapján nála ebédelnek. Benn az ebédlőben megtérítették a hosszú diófaasztalt, patyolat fehér abrosszal, a tguklevest, a iyu- kot s a tegnapi becses maradékokat, egy óriás tálon a hideg pulyka mellett, a töltött káposztát, a pörköltet, a turóscsuszát, hogy egyébként szerény életmódjuk mellett ezzel a hagyományos dús lakomával üljék meg az ünnepet. Már a tésztánál tartottak, kirakták a dióst, a mákost, a fahéjas rudacskákat, a liunculkákcrt és a tortákat s egy uj gesztenyéstortát is megszegtek, amikor az orvos kitekintett az udvarba s megkérdezte: — No megjavította a varrógépet? — Reggel óta dolgozik rajta — felelt az orvosné nem türelmetlenül. A társaság néhány tagja leszállingózott az udvarba s ellentétes híradással tért vissza. Voltak, akik azt állították, hogy a varrógép most se mozog, voltak azonban, akik szerint mozogni ugyan mozog, de még mindig nem lehet varrni vele s voltak olyanok is, akik kereken kijelentették, hogy nem ért hozzá és vég kép elrontotta. — Nem lehet ezt elrontani — sóhajtott az orvosné. — El ixtn az már rontva régen. Valaki ezt tanácsolta: — Akkor hagyja abba. Egyse tud rajta segíteni. 0 — Én se tudtam segíteni szegényen — Esős és hideg évszakban SRIPPfl I REUMATIKUS FÁJDALMAK IDEGESSÉG, FEJFÁJÁS ELLEN csak a mMiQu 1 doboz 3 tablettával Lei 9% — Kapható minden gyógyszert rban szólt az orvos. — Bekötöztem. Dr holnap megint tovább kell majd vándorolnia. Adjanak neki levest. A vándort behívták a konyáéiba s egy nagy, mély tányérba tguklevest öntöttek neki. Később az orvosné néhány darab pulykamelleit tett egy tányérra s irtásitotla a kiscselédet: — Vidd le s add oda ne lei. De visszahívta a kiscselédet. .4 gesztenye- tortából is lekanyarrtott egy szeletet: — Ezt is. Így fejeztélz be a beteg utókezelését, aki véletlenül betévedt a rendelőbe. Ebben pedig valami türelem volt és közöny, mely hasonlít a bölcsességhez és irgalomhoz. Amig ettek s lenn a vándor is evett, szebben csillogott a karácsonyi boruk s jobban esett a falatjuk. ,,Csodák“ a színpadon Jegyzetek a „Vihar* próbájáról CLl .1. (Az Ellenzék tudósítójától.i A ma este szín rekerülő Shakespeare-v igjátek. a Vihar, azért lesz külön meglepetés a nézők -zá-mára, mert olyan trükkök és technikai ötletek teszik változatossá, amilyenhez a mi közönségünk nincs hozzászokva. A Vihar főpróbáján megcsodáltuk azt a hatalmai fából és vasból készített régimódi gályát, amely a darabban a tengeri orkán- han a hullámok valóságos labdája tesz. A hajó úgy 'ein megszerkesztve, hogy a hullámokon hánykolódá.s a maga föl és alá mozgásában tökéletes illúziót fog keltené. Van a darabbá« egy bűvös asztal, amelyet fantasztikus mesebeli lények terítenek meg az elhagyott szigetre jutott emberek számára. Az asztal ravaszul becsapja azokat. akik falatozni akarnak róla. A rajta levő Ínycsiklandozó falatok és pompás italok ugyanis, eltűnnek, ha emberi kéz érinti azokat és az asztal maga óriás fehér madárrá válva felrepül a levegőbe. Hatalmas balett teszi látványossá a regényes színjátékot. Faunok, tündérek és nimfák táncolnak a szigetre tévedt emberek előtt, Ceres istennő vezetésével. A zene valósággal álomszerűén szép. hiszen Beethoven és Mendelssohn legromantikusabb müvéből ártotta össze őket a színház karmestere. A próba szürkeségében a szereplők utcai ruhákban mondják szerepüket és mégis olyan hatásosan szép Sha- kespearenak ez a müve, hogy az a pár ember, aki ott volt, csöndben., lélegzetvisz- szafojtva hallgatta a nagynyom varázsló csodálatos szavait. GYOMOR- ÉS BÉLHURUT az emésztés hiányossága, erős bomlási és erjedési folyama" tok a gyomorbélhuzamban, bélbaktérium- és gyomorsavtultengés az enyhe természeté.0 „FERENC JÓZSEF“ keserüviz használata által legtöbbször rövidesen megszűnnek. A forró égöv országaiban észlelt orvosi tapasztalatok igazolják a" FERENC JÓZSEF viz rendkívül értékes hatását vérbasná! és olyan gyomorbetegségek esetén, melyek váltóJsázzal együtt lépnek fel. Kertészeti Egyesület közgyűlése Oradea-ról jelentik: Most tartott ^ rendes évi közgyűlését Ora.dea.n ,a Katolikus Kör termébe« a Romániai Kertérzeti Egyesület Erdély részi Fiókja dr. Borza Alexandru egyetemi tanár, a Cluj-i Botanikus kert igazgatójának elnöklete akit. — A közgyűlést Szigethy József Orídea.i _ ^ mükertész nyitotta meg, aki üdvözöke « megjelenteket és kifejtve o szervezkedés fontosságát, átadta helyét Borza tanárnak, aki lendületes megnyitótan fejtette ki annak szükségességét, hogy ne ország összes kertészei határozottá« reá vannak utalóvá taz Összefogásra, hogy érdekeiket megvédhessek és a mai nehéz közgazdasági helyzetben érvényesülni tudjanak. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta a vezetőség évi jelentését, valamint a pénztáros jelentését s részűkre a fd- mentvényt megadta. A jelentések után Boefcn tanár km er tette a kertészeti törvény tervezetet, melyet véleményezés végett^ a Timisoarv-i s az Oradea-j fióknak kisdo« .Gürtler Kornél alelnök ismertette a külföldi kertészeti szervezetek kereteit s többek közt a németországi állami felügyelet alatt álló termelési körzetek, valscMrit ,a belga és holland kertészeti szövetkezet fejlett szervezeteivel foglalkozott. Végül Ulimar.n Ferenc titkár a Kertészeti Egyesület és a „Flóra" szövetkezet munkájáról tartott értékes előadást és felhívta a kertészeket a szövetkezeti tömörülésre.
