Ellenzék, 1936. január (57. évfolyam, 1-24. szám)

1936-01-30 / 23. szám

) TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. Âm3 E.EI Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Calea Moţilor 4 Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaţa Unirii 9 «ám- — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók So, mini ■mmm min 11 ~ir-----rn------wa—iiiih'"T" LVII. ÉVFOLYAM, 23. SZÁM. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS CSÜTÖRTÖK Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évente S40 lej, — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 pengő A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több 19 3 6 JANUÁR 30. Hárommillió ember refl resit OM birMg temetesesi Az egész világ s*é$z,véáe főséibe utolsó uájá^si «a ti^a lk odói- — Esáéye iseiaéi gnegeleveoedeál síz élei az viîâgfcîroJalomban. — Eaiffépca vnsüiJen államában gyászisienfozáeletei ss ^emeiés napién V. György angol királyi éltéin ette Anglia. A gyász nagyszabású és meghaló kifeje­zése után, melyben résztvett az egész világ, estére már visszatért a pezsgő élet agy Lon­donba, mint az óriásbirodalom többi központjaiba. A temetés példátlan gyászpompa közepette folyt le. Hozzávetőleges becsli szerint csak Londonban mintegy hárommillió résztvevője és nézője volt a gyászmenetnek. A mentők hétezer esetben nyújtottak első segélyt. Százötven embert a kórházba szállítottak, akik közül egy meg Is halt. Az egész­ségügyi szolgálatot ötezer orvos látta el, ami már magában is fogalmat adhat a gyász- ünnepség hatalmas kereteiről. A londoni utcákon a temetést megelőző éjjel százezer- számra virrasztottak az emberek. Esős, ködös időben is a magúkkal hozott pokrócokra, matracokra és zsákokra feküdtek le, hogy a temetési menet elhaladásának pillanatá­ban helyükön lehessenek. A Hyde-park olyan volt, mint egy táborhely, családok és cso­portok táboroztak teáskannák, termoszpalaekok és élelmiszeres esomagok körül. A lon­doni temetési menet alatt szüntelenül szitált a jólismert hideg angol eső. A Westmin- síor-palota hatalmas körvonalai csak elmosódottan látszottak a ködben, ami a felcsil­lanó fegy verek és a katonaság színes egyenruhája mellett jellegzetes londoni képet adott a nagyszabású gyászümiepségnek. Ahol a menet elhaladt, az utcákon valóságos ember­fal fekeiéllelt s a hatalmas forgalmú London többi pontjain valósággal kihalt az élet. Majdnem az egész óriásváros résztvett a nagy temetésen a ez alatt az idő alatt a brit birodalomnak az egész világra szétszórt ter U tén szintén gyászünmepségek zajlottak le. Résztvett a gyászban a külföld is. Szinte mi mién nagyobb városban gyászistentisztelete­ket tartottak a temetés alkalmából György király lelkűid véért. A Rómában tartott gyászistentiszteleten megjelent Viktor Emanuel király és Mussolini is. A berlini gyász­istentiszteleten Hitler is jelen volt a résztvevők között. Bncsozib o líráig»! az angol nep Súlyos leh talán történeti fordulat valószínűsége ködlik Szüllő Géza csehszlovákiai magyar pártve­zér nyilatkozatában. A kitűnő politikus el­mondja Benes Edével, a csehszlovákiai köz­társaság elnökével kötött gentientmm agree- meid körülményeit és értelmét. Pontosan meg tudjuk, hogy az elnökválasztási harc utolsó jelenetéig Benes szinte azonos eséllyel küzdött később visszalépett ellenfelével s igy a mérleg nyelőét a magyar kisebbségi pártok tartották. A helyzet kisebb méretben hasonlí­tott az Áverésen—Goya utolsó választásához. Benes egy pápai kamarás utján a szlovensz- kói magyar pártokhoz fordult és ezekkel meg­egyezeti. A megállapodást fönntartotta és meg­erősítette, mikor Masargk óhajtására ellen­fele visszalépett és igy minden alku fölösle­gessé lett. Annak idején megemlékeztek erről a kétszeri egyezményről a világlapok is és természetesen megemlékezett minden kisebb­ségi újság elsősorban. De az értesülés csak laza és általános volt. A géni eman agreement szenemében egyetlen kézzelfogható részlet sem kerülhet napvilágra most sem, de leg­benső bb jellege és értelme mégis egészen megvilágosodott mindenki előtt Szüllő Géza nyilatkozata révén. Érdemes újból Idézni. A tárgyaló felei ugyanis előbb szóbeli megbe­szélésben minden kétértelműség nélkül tisz­tázták az egyezmény egész tartamát s azután — ez a fő — pontosan írásba is foglalták. A magyar képviselők összegezték a nemzet­közi szerződésekben és az alkotmányban kö­rülírt kisebbségi jogokat hajszálnyi pontoz sággcU és megállapították a mégis elkövetett kérelmeket, a köztársaság jövendő elnöke pedig ünnepélyesen és részletezve megfogad­ta, hogy a nemzetközi szerződéseket és belső törvényeket a megállapodásban lefektetett módon végrehajthatja és a sérelmeket teljes egészükben kiküszöbölteti. Ez az első valódi freuga Dei kisebbségi téren. Tudjuk, hogy Csehszlovákia, pár északi állam kivételével, a legszabadelvubben és leg- iürelmesebben kezeli a kisebbségi jogvédel­met, mint valóban demokrata köztársaság tisztában van vele — ezt búcsú szózatában Masaryk is újból hangoztatta —, hogy az ál­lamot csak azon erkölcsi és politikai elvek becsületes követése tarthatja fenn, amelyek létrehozták, már pedig az utódállamok léte a muH: nemzetiségi politikájának az elítélé­sével és a kisebbségi jogvédelem elfogadásá­val kezdődött, az utóbbi szoros politikai kap­csolatba kerülvén az önrendelkezési jogok szellemében alakult vagy bővült nemzeti ál­lamok de jure való elismerésével. A kisebb- ségi jog, ha nem történelmi, de kétségtele­nül politikai s jogi kategorikus imperativus. Ezek után föltételezhetjük, hogy Benes és a csehszlovákiai magyar pártok gentleman agreementje az eddigi kisebbség-jogi helyze­tet méginkább jemitja, megtestesíti, megtisz­títja, megnemesiti majd, szóval a nemzetközi békeakarat, a népszövetségi politika, az ott­honi alkotmány rendelkezései minden hátsó gondolat és minden fenntartásnélkül érvénye­sülni fognak és a totálitás rögeszméjétől sú­góit ujabbi visszafejlődés megszűnik. A ki­sebbségi sérelmek egyszer és mindenkorra leszorulnak a napirendről, különösen, ha Hodzsa Milán dunavölgyi politikája tért nyer, amelynek szintén föltétele a kisebbségi] nyu­galom. Eddig is magyarul beszéltek a ma- gyar törvényhozók Prágában és a községek­ben, a magyar nyelv használata kétségtelen volt a hatóságokkal való beadványokban, a bíróságok előtt és a 20 százalékos lakosságú helyek igazgatásában, az állam tartatta fenn az iskolákat, az állam nyelvét közlő néhány hetiórás tárgyon kívül tisztán a kisebbség nyelvén és kisebbségekkel. Most mindez ki­bővül, mindenütt megfelelő elhelyezkedést fognak nyerni a kisebbségek, zavartalanul élvezhetik az általános emberi és politikai jogokat. Ez a szellem csak megerősíti az ál­lamot, mely a maga öntudatát erő siti má­sokét is tisztelve. Talán ez „ragály ózni“ fog: e szellem, jótékonyan hátha szerteáramlik a Duna-völgyében, minden kisebbségtartó gaz­da-államban és társadalomban. LONDON. (Az Ellenzék távirata.) György király utolsó utjának szertartása egyes moz­zanatait a legtöbb európai rádióállomás köz­vetítette. Romániában déli 12-őf mutattak az órák, amikor Nagybritannia összes templomaiban meg­szólaltak a harangok és London utcáin be­láthatatlan embersürü várta a király hazn- i>ainak elvonulását. Azokon az utvcuwdaikon, ahol a halottas- menet elvonult, a tömeg térdrehullva, némán várta, amíg a királyok és fejedelmektől követett koporsó elhaladt. A Westminsterben a ravatalnál Mary özvegy királyné, Eduard király és fivérei, a világ különböző országaiból összegyűlt királyi, fe­jedelmi és hercegi vendégek, valamint a kül­döttségek állották. A halotti menet élén Mary királyné, Eduard király, a yorki, kenti és gloucesteri hercegek haladtak. A menetet a királyi: gárda diszszázadaii vették körül. Utá­na a királyi, hercegi és fejedelmi fogatok hosszú sora következett, majd az összes an­gol ezredek és a külföldi hadseregek tiszti küldöttségei léptettek. Az utcakereszteződé- oeknél a tömeg hangos sírásban tört üti, ami­kor az elhunyt király ágyufcalpra helyezett koporsója elvonult. A skót ezredek zeneka­rai gyászin du lókat játszottak, ami az egész város gyászos hangulatát még jobban alá­festette. Az angol királyt testvérei és Romá­nia, Norvégia, Dánia, Bulgária uralkodói, valamint Olaszország, Svédország trónörö­kösei, a franci^ köztársaság elnöke vették körül. Sortüz a halottnak Hyde-parkban a tüzérség percenként sor- tüzeket adott az elhunyt tiszteletére. A gyász- menet ekkor elhagyta Londont és Windsor felé vette útját, ahova délután 3 órakor ér­kezett és ahol örök nyugvóra helyezték, előd­jei mellé V. György angol király földi ma­radványait. A két kilométer hosszú gyászme­net hideg esőben tette meg útját, amely a temetésnek még szomorúbb színezetet adott. A Westminster előtti tér ködbe borult, az ég a gyászmenet elvonulása után tisztult Idssé és a nap nehezen törte át a Londonra eresz- I kedeU sürü felhőket. A halottas menet útja Amikor a menet Paddington állomáshoz ért, a zenekarok eliiailIgáitok és a koporsót mély csendben vállukra vették a testőrgár­da katonái és elhelyezték a királyi vonaton. A koporsót vivő kocsi után foglalt helyet a királyi1 család, majd a többi fejedelmi ven­dég. Az útvonalon Windsorig a halottasvona­tot a mezőkön sorfalat álló falusiak fogadták és utolsó üdvözletüket küldték a kripta fe­lé haladó királynak. 5 óra előtt valamivel ért a vonat a wiindsori állomásra, ahova idő­közben 5 különvonat szántotta az előkelő­ségeket. Wíndsorban ugyanazokkal a forma­ságokkal, mint Londonban, megaJakitotíák a gyászmenetet, a koporsót újból ágyutalpra helyezték és a városon keresztül a gyászme­net a kastélyba indult. A Szent György ká­polna előtt a Ganterbury-i érsek fogadta a papság élién a koporsót, amelyet bevittek a kápolnába. Itt Eduard király az egész ki­rályi családdal és a külföldi államfőkkel együtlt körülállták a koporsói. Istentisztelet után a kórus az elhunyt király kedvenc egy­házi énekét énekelte, majd az orgona gyász­indulót játszott. Ezután & király és három fivére az udvari vonatta! vissza ultiztak Lon­donba. Mary királyné autón tért vissza a fő­városba. Temetés után Délután 2 órakor az egész angol nép részt- vett a wlndsori temetési szertartásban, két percnyi hallgatással adózva az elhunyt ki­rály emlékének. Az utcákon minden forga­lom hirtelen megállt. Az autóbuszok vezetői leugrottak kocsijukról, a taxik soffőrjei fe­detlen fővel várták a két perc leteltét. Az ut­cán dolgozó munkások vigyázzba meredtek. A Fleet-streten, az újságok negyedében, ahol ebben az órában rendkívül nagy a tömeg, minden zaj egyetlen pillanat alatt elült. A gyászmenetből és közönségből 7000 egyénnek nyújtottak a mentők segítséget. 41 segélyhely volt feláll látva 0 különböző utcá­kon. 150 egyént kórházba szállitoltak. A be­tegek közül egy meghalt. A sok rosszullét oka az, hogy igen sok beteg és gyenge, kü­lönösen öregebb embereit elhagyták lakásu­kat és részt akartak venni1 a temetésen. A mentőszolgálatot 5000 orvostiszt és a Vörös Kereszt személyzete látták eL London a délutáni órákban visszanyerte rendes képét. 6 órakor az egész tömeg film­színházak előtt tolongott, ameflyek. már eb­ben az időpontban előadásokat tartottak. A lapok különkiadásai fél órával a menet el­vonulása után fényképfelvételeket közöltek. Az összes vendéglőket megrohamozták, úgy­hogy London kereskedelmi életének is igen kiemelkedő eseménye volt a temetés. A temetés részletei LONDON. (Az Ellenzék távirata., Az an­gol sajtó nagy részletességgel számol he a temetési szertartásról. Elmondja, hogy a te­metést megelőző éjjel, éjfél után, mikor el­hangzott az őrségváltás jele, a megszokott, gárdisták helyett négy ragyogó egyenruháju magasrangu tiszt állott őrnek a ravatal mellé. Az őrök a hagyományokhoz híven, lehajtott fejjel államait a koporsó körül és igy a szünte­lenül elvonuló közönség nem is sejtette, hogy az őrséget álló négy magasrangu tiszt nem más, mint az elhunyt király négy fia. Az egyik maga Vili. Eduard király, aki gárdaezredesi egyenruhát viselt, a másik a yorki herceg, a légihaderő aim aj- salijának egyenruhájában, a harmadik a gloucesteri herceg huszárőmagyi egyenruhá­ban, a negyedik a kenti herceg a tengeri had­erő ellentengernagyának diszegyenruhájá- ban. A király és három fivére félóra hosszat állottak igy őrt szabályszerűen, szoborszerü merevséggel. Félóra múlva, miután más őr­ség váltotta őket fel, a király autóján vissza­tértek a B uekingham - palotába, Mikor V. György király koporsóját a WTestminster-palotából kihozták és a hadi- tengerészek által húzott ágyutalpra helyez­ték, az egyideig tartó dobpergés után a ki­rály kedvenc skót dudásai játsztak mélabus gyászdalokat. Az ágyutalp mögé György ki­rály uralkodói lobogójának vivője helyez­kedett el és a lobogó mögött rögtön VIII. Eduard király következett teljes tenger- nagyi diszben. Mellette három fivére, a yorki, gloucesteri és kenti hercegek. Ezután következtek a külföldi uralkodóházak tag­jai. Elől öt király: iLipót belga király, Ká­roly román király, Haakon norvég király, Keresztélv dán király és Boris bulgár király. Utánuk a külföldi államok hivatalos gyász- küldöttségei haladtak, köztük Románia és Magyarország küldöttsége is. A külföldi fe­jedelmi személyiségek valamennyien gyalog lépdeltek a gyászmenetben. Közöttük lehe­tett látni az olasz trónörököst, Pál jugoszláv régens-herceget, Sahid herceg egyiptomi trónörököst és más fejedelmi személyisége- ket. A külföldi követségek hosszú sorai után következtek a királyi család női tagjainak hintói. Az özvegy királyné kocsiját fénylő aranykorona díszítette. A királyné mellett foglalt helyet Mary királyi hercegnő is. A következő hintóbán, melynek mindkét oldala üvegből készült, az özvegy királyné három menye ült. Ezután következtek a királyi csa­lád többi nőtagjai. A káprázatos arany és üveghintók mögött ismét katonai küldött­ségek haladtak gyászszalaggal borított zász­lókkal és lefelé fordított puskacsővel. A tisztek szintén lefelé fordították kivont kardjukat. A folyton szitáló esőben a gyász­fátyollal borított dobok tompa pergése egé­szen különös, gyászos légkört teremtett

Next

/
Thumbnails
Contents