Ellenzék, 1936. január (57. évfolyam, 1-24. szám)

1936-01-28 / 21. szám

BLLWNZé KJ Erdélyi utón Hetek óta itthon járok a s/ékrlyek között. S ckelv hegvek es székely Iáink vesznek kerül es valami nyomasztó hangulat nelie •éjik . un. V otthon nem adja meg a nyu­galmai es a lukét, a s/ékeh otlliou inkább nyugtalanságot ad. Tegnap beszéltem egy öregasszonnyal. <R gvermeke van es ő öregségére egyedül lakik i.loha/a. egyedül él már évek óta. Azt mond­ta. jobb volna már. ha meghalna a férje titán, de azért nem akar még meghalni. 'Lát­ni akarja előbb a gyermekeit, akik közül egy Amerikában van, kettő Magyarországon, a két leánya pedig városon keresi meg a kenyerét. Először még látni akarja egyszer, bár egvszer mind az öt gyermeket. Leginkább azt. aki Amerikában van. mert tiz. eszten­deje. hogy elment és tiz esztendeje, hogy nem látta. Búcsút szeretne venni magyar­országi fiaitól is. mert ok is messzi vannak nagyon, a temetésére sem jöhetnének el. A gyermekei tartják benne az életet. A gvermekei. akiknek életet adott, de megél­hetést nem adhatott. 'Tudja, hogy az ame- rikás fiát már soha nem fogja meglátni, de azért várja, hisz szörnyű az a gondolat, hogv ha már nem találkoznak többé, any- nvi. mintha már nem is élne, mintha tiz évvel ezelőtt halt volna meg. A fia számára tiz évvel ezelőtt halt »11% amikor elváltak utoljára, de a többi gyermekei számára is meghalt ilyenformán már rég. két éve. négy­évé. öt éve. Rettenetes ennek az asszonynak a tragédiája, ki a gyermekeit várja, mert feltámadna a látásuktól és a gyermekei nem jöhetnek. Emberekkel találkozom az utón. lovakkal, szekerekkel, összetartoznak, egymáshoz van láncolva a sorsuk. Meszes székelyek jönnek. , borvizesek, szenesek, deszkások, fazekasok. Nyakukba akasztották a világot, az ország­úton élik le az életüket. Hol az otthon, hol a boldogság? — hiába kérdeznék tőlük. Körül párát, ködöt pipál­nak a hegyek, az utakon pedig döcög a sárban egymásután a sok szekér. Közben olvasok itt-ott. amikor időm van. A pihenőket erre használom fel. Szlovák költők versei kerültek véletlenül a kezem­be. ..Hegyország hangja". Már a cim is olyan, hogy erre felé önkéntelenül is ki­nyitja az ember és elolvassa. Egy másik hegyországnak a hangja egy másik nép ajkán megszólalva. Szinte féltem, hogy az a hegyország szebb lesz. mint a mi hegyországunk, ezt nagyon fájdalmas lett volna elviselni. Mert mindenki szereti a ma­ga országát és annál jobban szereti, minél több szenvedése volt benne. Szerelik a szlo­vákok is. Az egyik költő elmondja, hogy két bátyja egy ősszel elment Franciaországba, mert. otthon nem volt miből megélni, sokan vol­tak és keskeny volt a földjük. És az egyik bátyja azóta meghalt az idegen földön. Har­madik bátyja örök rabszolgasorsot él egy bányában. Rózsaarcu öcsém hajtja tutaját Mig elnyeli egyszer majd a sárga Vág. Milyen egyforma a sorsuk a hegyországok lakóinak. Hány rózsaarcu öcsénk van ne­künk is, aki tutaj helyett hajtja a szekerét, mig el nem pusztítja valahol a pálinka és el nem nyeli a sárga föld. És a legifjabbik szlovák testvér most néz szét, hogy drótosnak induljon-e, vagy abla­kosnak? . . . Megrázó a hegyország fiai sorsának ez a találkozása! ... A szép hegyország mostohán bánik a gyermekeivel, mint a szép asszony, akinek csak szépségére van gondja, mert ez az egyedüli értéke. A szlovák költő felsóhajt, hogy van-e még a világon olyan zord sors és olyan szomorú ének. mint az övék. Hány­szor sóhajtunk mi is fel és hányszor kér­dezzük ugyanezt, anélkül, hogy feleletet kap­nánk rá. Itt a mi hegyországunkban hallva a másik hegyország panaszát és sóhaját, feltör vala­mi nagy7, egyetemes fájdalom a hegyek mé­lyéből, az a fájdalom és az a szenvedés, amely testvérré tudja tenni az embereket és a hegyeket. És ebben a nagy fájdalomban még ezerszer jobban szeretjük ezt a mi mostoha, silány földünket, amely egyedül a mienk. Olyan ő is, mint az édesanya, aki kény­telen elküldeni gyermekéi, de feltámad, ha gyermekei visszajönnek. Bözödi György, BÁRMILYEN HANGSZEREN JÁTSZIK„ kottaszükségletét az Ellenzék zenemüosztálga utján szerezze be! Olcsó árak! Nagg raktár* készlet! Minden külföldi kiadóval közvetltn összeköttetési Történelem és kutatás Csendes berlini beszélgetés úr. József Ferenc herceggel tudományról s régmúlt időkről, az elkedvtelenedö alko­tásról, az élet titkairól. — Zrínyi történelmi alakját akarja színpadra vinni a „Columbusz“ történelemszeretö szerzője, ki az uj kutató-nemzedékben a magyar szellem jövőjének legszebb ígéretét látja BERLIN. (A/ Ellenzék munkatársától. \ poros/ egyetemi város legjellegzetesebb ut raján, a Dorotiu-enstrasscn magas, szürke- kabátos. puhakalapos ur siel aktatáskát a kezében szorongatva, a Collegium jBulgari­en in palotája felé. A gyalogos ural senki ill nem ismeri, az emberek közönyösen halad­nak el mellette, a sarki újságárus is mindig egyformán harsány hangján kínálja a leg frissebb déli lapot s csak amikor a guruló latniban elmerült, siető járókelő már régen be is fordult a közeli palota ajtaján, dugja csak vissza a vastag kütegbe lapját a szen­zációk jótorkn kalmárja; arca kiesi! Ikiss/.us o\ hogyne; siető emberek nem jó ujság- vásárlók . . . A gyorsléplü fiatal férfi pedig: József •Ferenc dr. magyar királyi herceg, ki né­hány napra elhagyta hosszú évek után is­mét Magyarországot, hogy Németországban tudományos kis*'-Heteinek szenteljen egy rö­vid tietet. Az aktatáska pedig, melyet olyan gondosan szorongat kezében a minden kisé­ret nélkül. Berlinben egyedül járkáló elő­kelő vendég, csupa apróbetüs. laikus előtt titokzatos s érthetetlen, de tulajdonosa szá­mára annál értékesebb jegyzetekkel van tele. A papírlapok között egy vaskos könyv fek­szik még az üveggyártás titkairól, néhány füzei az alomkutatásról. de 1 Imiben ..Kolum­bus"' könyve is helyet talál ebben a nehéz aktatáskában... Mintha csak egy fiatal egye­temi hallgató sietne haza a könyvtárból a csendes diákszoba magányába, igen... olyan ennek a táskának tartalma, de éppen olyan lelkesen tér is „haza** a legnépszerűbb ma­gvar főherceg, ki észre sem veszi, az utcán öt felismerő hírlapiról s ki éppen olyan pon­tosan igyekszik gyalogszerrel a koradélutáni órára megbeszélt kis találkozóra, mint a taxin siető, meghívott újságíró maga. Feni azután a Collegium Hungaricum niárványlépcsös első emeletének egyik ki sebb könyvtárszobájában találkozunk egy­mással össze. A táska tartalma ekkor azon ban mái gondosan kicsomagolva fekszik az egyik dolgozó asztalon, mellette frissen be gye/etl ceruzák, betiinyelésre váró, érintet­len s tudománnyal már jóllakott jegyző- tömbök serege, felettük pedig a nagy siet­ségtől kicsit még kipirosodva, de szívélyes mosollyal tekint a kiváncsi látogatóra a „házigazda“. József Ferenc főherceg nem ismer ceremóniái, nem engedélyez, semmi mentegelödzést, de épp úgy távol áll tőle a tudósok ridegsége is, melyet nála egy egyet­len spontán szívélyes közvetlenséglK-n fel­oldott őszinteség helyettesit, amikor munká­járól, ideáljairól s céljairól beszél. Ilyenkor kigyulladnak szemei, lelkesen, fiatalos lendülettel magyaráz, interpretál s vitatkozik, életre kel szavaiban a tudomány s a Iegelvontabb tézis. Tisztelő elismerésében igy számol be Jó­zsef Ferenc főherceg a dahíemi Kaiser il- helm intézetben tett látogatásáról: Megrendített az a szorgalom, asz k éti - kus kutató vágy, mellyel ennek a világhírű intézetnek neves s névtelen katonái a szebb életért s boldogabb jövőért tudományos har­cukat vívják. Elismerésre késztethet csak ez a mindenkit megszégyenítő lemondó sze­rénység. mely egyetlen buzditója a kutatók­nak. Azt hiszem a tudományos kutatás tem­pója erősen megnőtt a háború utáni évek­ben. dacára annak, hogy sajnos általános jelenség a világon, a kutatáshoz rendelke­zésre álló összegek kegyetlen összezsugoro­dása s melyhez csak a műszerek finomo­dása s a felhalmozódott kísérletek bő ská­lája nyújt némi vigaszt. Hiszek a géniuszban !... — Beszélhetünk a tudományos lélek, vagy az alkotók ..elkedvetlencdéséről“? — Nem! Hiszek változatlanul a kutatók csillapít halat lan tudományszomjában, hiszek az akadályt nem ismerő géniusz­ban s az emberi agy sohasem elfáradó, | mindent megismerni, felfedczniukurusá- litin... hiszek, mert hit nélkül nincsen semmiféle élet, hit nélkül nincsen emberi jövő s a kutató hite csak kicsike kis alkatrész lehet még igy is csak azon az óriási, tovább épülni soha meg nem szűnő művön, melyet ..jövő dnek hívunk. — Uralni fogja majd a tudományos tech­nika a jövő életét? — Aligha, mert az életnek meg vannak a maga számtalan olyan Íratlan szabályai s szabad megnyilvánulásai, amit sohasem he­lyettesíthet, de nem is szabad majd sohasem uralnia, még kevésbé elnyomnia a tudo­mánynak. így itt van legelső sorban is maga a természet, melynek egész játékát s örökségét, tökéletességét sohasem fogja tud­ni még a legtökéletesebb s leg-„befejezet- tebb“ tudomány sem uralni s melynek szin­te titokzatos tökéletessége már egyedül is felül áll minden törvényen! — Mivel magyarázza Fenséged azt az egy­formán mély érdeklődését, mely az elvont tudományok problémáiban épp úgy aktiv munkásságra ösztönözte, mint akár az iro­dalom legmüvészibb kérdéseiben? — Azt hiszem azzal, hogy keresem az élet titkát. Keresem a tudományban, hogy7 ma­gyarázatot találjak a szerves s szervetlen világ titkaira, keresem az irodalomban s történelemben, hogy7 megismerjem az em­ber lelkét, felmérjem az élet értékét. Viszont ez éppen az a pont, hová azt hiszem, min­den kutató azután előbb-utóbb eljut, amikor csüggedten áll meg egyszerre munkájában, mert mindig csak újból s újból arra kell ráeszmélnie, hogy7 milyen kicsi s gyenge is az emberi ész. mily nagyok a világegyetem kifürkészhetetlen titkai s mily hozzáférhe­tetlenek, egyszerűen; ismeretlenek azok az eszközök, melyek e titkok megismeréséhez szolgálhatnának. Harc az anyaggal — A ,,Columbus“ figurájában is látjuk a kutatásnak s keresésnek ezt a lázát. De lát­juk a Columbusban a küzdelemnek és harc­nak is elemeit; vájjon mennyire van meg a kutatásban is tehát ez az alkotórész: a harcnak eleme, mely nem elégszik meg pusz­tán az adódó eredményekkel, hanem „ki­harcolja^ azokat? — Én azt hiszem legalább is — annyira. Higyje el. a tudós küzd az anyaggal; nap­nap után. óráról-órára és percenként vívja meg vele újból harcát. Az anyag szívós s ravasz, az anyag ellenáll s csalóka, aki meg akarja hódítani, annak tehát súlyos fegyve­rekkel kell ellene a küzdelmet felvenni: a jó kutató éppen ezért nem elégedhetik meg sohasem a csak ..adódó" eredményekkel, ha­nem ki kell azokat valóban kényszerítenie, mert csak az igy elért sikereket tudja azután igazán is céljai szolgálatába állítani. — Biztosítva van Magyarországon a fel­növő. fiatal kutató nemzedék szellemi veze­tése? — Igen, panaszra itt nincsen ok s csodá­latraméltó a magyar fiatalság az a töret­len tanulnivágvása is, mely7 még a legszo- moruhb perspektívák dacára is lelkes mun­kára tudja ösztönözni a mi fiataljainkat, igy7 azt hiszem bizalommal tekinthetünk mind­annyian a magyar szellem jövője elé, mely­nek nem egy szép ígérete vált már eddig is he. Sajnos, éppen a közelmúltban újból Lambrecht Kálmán halála is igen nagy vesz­tesége a magyar tudománynak s a legtragi­kusabb kérdés Lambrecht halálánál is, hogy vájjon a vezér nélkül maradt, eddig az ő keze alatt felnövő fiatal kutató nemzedék most. majd milyen uj kezekbe kerül s váj­jon bele ludja-e majd az utód is képzelni magát az eltávozott mester gondolatvilágába, be tudja-e majd fejezni azokat a vizsgálato­kat, melyek eszméjét nem egyszer csak egy- egy odavetett szócskából álló jegyzet rögzí­tett le? Ez igen nagy kérdés s a kutatás egyik örök nagy problémája, a tudomány pedagógiájának pedig egyik legnagyobb ne­hézsége. Nekem könnyű volt, de a többiek? — Tudomány és pénz ? . . .-— Sajnos, az e kettő közötti kellemes ösz- szefüggésről csak a legritkább esetben be­szélhetünk. Ma nem éljük a mecénások ko­rát s az államok pénzszekrényei is majd mindenütt üresek. Sajnos, hiányzik azon­felül még a tudósba s munkájába vetett bi­zalom is, mert ma már csak „praktikus“ dolgokat akar a közönség s pénzember, az atomok, elemek, sugarak és coszinusok pe­dig túl elvont, pénzbefektetésre nem mindig alkalmas dolgok az ö szemükben ... A ma kutatójának ezért csak egy igazi tőkéje van: az önbizalma, kamatot is pedig csak egyfélét ismer: tudásának aprólékos kínnal összehor­dott eredményét. — Sokszor gondoltam már arra, hogy nekem tulajdonképen könnyű volt laborató­riumomat berendezni s könnyű is volt tudo­mányos könyveket vásárolnom, de milyen nehéz lehet ez annak a sok száz és ezer fiatalnak, kiknek ez az anyagi függetlenség HTtr /mmaár 2H. Végreiitasegiíség JAWQL az egyetlen biztos hatású szer a reumatikus bánhal­mák, idegesség grippa 6s hüJés elten. — Kapható minden gyógyszertárban! doboz 3 tablettával, lei nem adatott meg s kiknek talán nem egy­szer még a száraz kenyérre is csak alig lelik! Ekkor győződtem meg újból s újból, mily kevés is itt még a legnagyobb pénz s meny­nyire nem lenne sohasem, akár egy egész ország áldozatkészsége sem elég a tudomáiiy- szoinj oltására . . . pénzbe, rengeteg pén/lxe kerül a tudós munká ja, de egy egész nemzet dicsősége is lehet azután viszont a befektetés gyümölcse. A kutató nehéz s csaiódásteli éle­tének ilyenkor van az. örömünnepe s ilyen­kor teszi el kezéből a műszert végre egy pillanatnyi pihenőre a laboratóriumok fá­radhatatlan embere. — E szavakból ujból kiérzik a munka szépségének dicsérete — min dolgozik most Fenséged? Tudományos munkámról e percben nem kívánok nyilatkozni, irodalmi téren pe­dig: újra irom s egy befejező játékot szer­zek a ,,Columbus“-hoz, azonkívül színpadra próbálom hozni Zrínyi Afiumút, melyben Magyarország küzdelmes múltjának egyik legérdekesebb, egyben legtanulságosabb fe­jezetét állítom az előtérbe. Nagy magyarok tragédiája — Zrínyi alakja? — Hérosz a szó leggörögibb értelmében, de egyben tragikus hős is. kinek legnagyobb tragédiája az. hogy a magyarság nein érti meg. Zrínyi: örök tanulság a magyarság nagy történelmében, mely épp úgy, mint a legtöbb nép múltja, már oly sokszor nem, vagy csak túl későn ismerte fel legnagyobb fiait, de inlő példa is. melyből egy egész nép okulhat, ha boldogabb jövőt akar. mint amilyen volt a múltja. Úgy érzem, Zrinyi életében még sok momentum felderítetlen, igvekezni fogok tehát ott, ahol a megbízható históriai adatok elmosódnak, szivemmel megérezni azokat a hiányokat, melyek pót­lása ennek a férfinak alakját azután ujból hiánytalanul varázsolja elénk a maga töké­letességében. Szekfii történelme hü útmuta­tóm már is ebben a törekvésemben. Szekfü munkája különben is. nézetem szerint, a magyarság egyik legjobb tükre, mert őszinte s igazságos — ez pedig a jó történész leg- érvelőbb fegyvere ■.. * (Or. József Ferenc főherceg elgondolkoz­va veszi újból kezébe Houben szürkefedelü Kolumbusát, lapozgat benne, majd halkan visszateszi az atomkutatás vaskos kéziköny­ve mellé. . . Történelem s kutatás látszik ebben az önkéntelen gesztusban egyesülni, a tudományok nagy és diadalmas egymásra- találása, mely mellett még a legnagyobb elme is csak az interpretátor hálátlan sze­repéig tud eljutni. Történelem és kutatás. . . visszaidézése le­tűnt évszázadoknak, keresése a továbbiak­nak: mult és jövő, melyben a legszebb jelen is csak egy futó pillanat, egy átmenet ma­rad ... Az egész múlt, jelen és jövő, mind­ez pedig egy fáradhatatlan örök változás a világ óriási homokórá ján . . . soha meg nem szűnni akaróan, titokzatosan s megcáfolha- tallanul azonban csak az élet áll mindenek felett .. az élet maga.) Doros Ferenc. januári nagy száma 20 lejértîl Tartalma: Legújabb estélyi ruhák. Egy­szerű és díszes jelmezek. Blúzok. Bársony* ruhák. Nappali ruhák. Gyermekruhák. 13 oldal kézimunkamelléklet, nagyított minta- ivekkel. Beküldött receptek. Kipróbált étel­receptek. Anyai örömök, anyai kötelessé­gek. Modern szépségápolás. Egyes szánj ára 20 lej, vidékre a pénz, vagy postabé­lyeg előzetes beküldése mellett 35 lejár" küldi az Ellenzék könyvosztálya Cluj, Piaţa Unirii. Előfizetési árak: negyedévra 00» fél­évre 120, egész évre 240 lej.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents