Ellenzék, 1936. január (57. évfolyam, 1-24. szám)

1936-01-26 / 20. szám

19S6 faunát 26. HARSÁNYI ZSOLT: BLLBIVZŰK flpfl&XpWtXSrX?". :7b. ■: ' USMÉik-n>. Vidéki uriháznál elém tették a ven* dégkönyvet, hogy a nevemet írjam be­le. Meg is tettem, de egyúttal lapozgat­tam benne. Nagyon mulatságos és ta­nulságos olvasmány az ilyen. Példának okáért ezelőtt négy évvel egy napon írta be a nevét két házaspár. Azóta mindakettö elvált, az egyik pár jérfi- tagja feleségül vette a másik pár hölgy- tagját. Akkor már megkezdődött kö­zöttük a dolog. Sőt az akkori mende­mondák szerint már nagyon értették egymást. Csak éppen mindakettö titkol­ta házastársa és a világ előtt. Úristen, mennyit kellett füllentenie mindkettő­nek otthon, négyszemközti faggatások közepette, míg aztán ki nem tört a bot­rány. Ebben a vendégkönyvben, amelybe a neve fölé mindenki beír valami, jó­kedvű megjegyzést, olvastam Szüllő Gé­za barátom egy mondatát. Hogy azt mondja: Az emberek sohasem hazud­nak annyit, mint választás előtt, házas­ság alatt és vadászat után. Igen bölcs mondás. És éppen a ha­zugságról szól, amelyről az ilyen ven­dégkönyv külön is meggondolkoztatja az embert. Eltűnődtem rajta, hogy voltaképpen folyton hazudik a legőszin­tébb és leg szókimondóbb ember is. Ar­ról nem is beszélek, hogy a köszönté­sek, meg egyéb idetartozó szóvirágok teljességgel távol állanak az igazságtól. Mert köszöntéskor oízí állítani, hogy ..alázatos szolgájaxt vagyok valakinek, egyáltalában nemi fedi meggyőződése­met. S ha az ellenfél ügyvédjének hű­vösen azt mondom, hogy „jó napot kí­vánok“, nem mondok igazat. Eszem ágában sincs neki jó napot kívánni. Sőt ellenkezőleg: nincs nagyobb és forróbb vágyam, mint hogy igen rossz napja legyen. De ezeken túl is teméntelen hazug­ságot tartalmaznak legközömbösebb mondataink, ha szigorúan patikamér­legre tesszük őket. „Rendelkezz velem“. — mondjuk annak, aki társaságban egy bizalmas szóra félrevon bennünket. Hogy rendel­kezzék velünk, az azt jelenti, hogy bár­mit mond, mi azt rögtön teljesíteni fog­juk. Vájjon mit válaszolnék annak, aki erre a mondatra azzal válaszolna, hogy azonnal hagyjam abba a dohányzást, mert a dohányzás öszerinte árt az egész­ségemnek? ő azonban szerencsére nem ezt óhajtja, 'hanem csak azt, hogy támo­gassam egy általa jól ismert ifjú mű­vésznő. törekvését, aki szeretne beke­rülni a Nemzeti Színházhoz. Mit felelek erre? Hogy a dolog, sajnos, majdnem kizártnak látszik, de „mindent el fogok követni“. Hát ez emeletes hazugság. Mert például egészen biztos, hogy nem fogok kihallgatást kérni a kultuszmi­nisztertől, nem fogok előtte zokogva térdre borulni és nem fogok revolvert szorítani homlokához, kérésem elutasí­tása esetén azonnali öngyilkossággal fenyegetődzve. Pedig ezt kellene ten­nem, ha őszintén és szóról-szóra min­dent elkövetnék. ..Érezd magad otthon:e, — mondom ugyanennek az urnák, mikor engedet- met kér, hogy a lakásomról hazatele­fonálhasson. No hiszen, mii szólnék, ha teljesen otthon erezné magát, bemenne a fürdőszobába és a fogkefémért nyúlna, kegy szájat mosson. Meghív csütörtökre ebédre. „Végte­lenül sajnálom — felelem —. már él­ig érkeztem máshováSajnálom? De­hogy is sajnálom. Sőt szívből örülök, mert egy nagyon kedves családhoz ígérkeztem, ahol mindig remekül érzem magam bolond volnék, ha sajnálnám. Pláne végtelenül. Egyáltalában, ha ..végtelenük* sajnálnék valamit, búsko­morságba esném és már szállíthatnának is befelé az ideggyógyintézetbe. „A nyakamat teszem rá, hogy nem. kapunk jegyet a mozibaSzép vol­na, ha megállapítanák a pénztárnál, hogy zsúfolt ház van ugyan, de éppen négy jegy maradt még, ennélfogva a kiküldött bizottság máris felkér, hogy menjek velük, visznek a vesztőhelyre lefejezni. mórák óta hívlak, de folyton más­sal beszélszÓrák óta? Hat perce. „Hallgassatok ide, milyen leírhatatlan jó dolog történt velem.“ Miért akarom le­írni, ha leírhatatlan? „Köszönöm, nem kérek többet, teljes lehetetlenség többet ennemJ* De a következő fogásból mégis eszem. Vagy egy levélrészlet: „Szünte­lenül rád gondolok.“ Akkor is, mikor keresztrejtvényt fejtesz? Vagy akkor is rágondolsz, mikor ott vitatkozol az ad ó fel szól ami ási bizottság előtt a kincs­tár képviselőjével? Ha meggondoljuk, senkisem állíthat­ja magáról, hogy nem hazudik. Én nem is állítanám a világ minden kincséért sem. i Illetve, várjunk csak, ez is hazugság. Mert tenne le csak valaki egy millió pengőt, nem is a világ minden kincsét. Szeretném látni, hogy mit nem állíta­nék érte. I * * * S Panaszkönyv a hangversenyekr Kamarazene őriá« terjedelmű esarsi&kohbím, — Â Furtwängler-est BUDAPEST, (január). Zenei eseményről «mi beszámolót tulajdonképpen illetlenség. Én részesülök valami rendkívüli élvezetben. £n éltem át indulatokat, érzéseket.' Kétség- ! beesést, megnyugvást, örömet. Hogy mond« j jam el annak, =ki ugyanezt nem élte át? A j lényeg, az érzéstartalom leírása nehéz is, ! céltalan is. Nehéz, mert, amit a zene kife- I jezeut, azt -a szó leiró nyelvére átszerelni í nem lehet. Céltalan, mert a leírás alapján i nem áll elő az az érzésállapot, melyet a zene teremt a hallgatóban. Olyan ez, mint amikor a [terített asztalt dicsőítik azok előtt, kik a lakomán nem, vettek részt. Talán ösz- szefut a nyál' az éhes ember szájában. De továbbra is üres és kielégítetlen marad. Ezért bosszantók a koncert uiáni, úgyne­vezett kritikák. Mit is mondhatnak? Ócsá­rolnak, vagy magasztalnak. Az uilóbbi még rosszabb. Soha annyi egettépő szópuffog­tatás nem történik, mint „zenéről’ írok“ ürügy alatt. Mintha „dicsértessék“ vezér­szóra a bámulat jelzői egyszerre önül énén ek ki a szótárból. Elöntik teljesen a mondani­valót. S milyen kincs lehet annak, aki nem volt ott a nagy zenei tornál, olvasni róla, hogy milyen isteni, tragikus, varázslatos, szédületes, utolérhetetlen, konzseniális, pá­ratlan, egyedülálló, gigantikus és mit tu­dom én mi volt... Azok számára tehát, kik nem voltak ott, inkább azt mondom el, ami nem dicsérnivalló. Panaszkönyvet Írok a hangversenyekről, Furtwängler remek dirigálása alkalmából. A budapesti városi színházba Furtwän­gler zenekari estjére elmegy ezerötszáz em­ber. Jól ápolt, kiöltözött tömeg. A Városi Színház számomra szörnyű hely. Nem tu­dom, mekkora. Adataim nincsenek. De ami j van, nekem éppen elég. A hangforrás, az 1 előadó, a hangszer tőlem elérhetetlen távol­ságban ködük. Elérhetnérn, ha példáuil az egypengőötvenes égierkély ülésen, szédítő perspektívát nyújtó helyemet, mondjuk húsz,pengős ülésre cserélhetném át. Sajnos, nem tehetem és igy továbbra is elérhetetlen marad a számomra az élvezet. Értéke le­száll litódik, elillan. Olyan az egész, mintha forró, illatos teát a kanna nyílásától száz­méternyire egy szalmaszálon át szüresölném. Se melege, se illata nem ér el hozzám. így hallgattam itt a Casals csellóját, Hübermann hegedűjét. Megtanultam, hogy nem lehet szólóhang­szert ilyen méretek melleit élvezni, leg- Jényegét befogadni, átélni. Nem is erre szü- j lettek az egyéni hangszeres müvek. E hang­szerek ellőadásai a polgárság fejlődésének első idejében nőttek túl a házi zenélés, szó­rakozás keretein. A szélesebb kört átható zenekultúra teremtett nagyobb hallgatósá­got. De ez még mindig, intim keret maradit. Kisebb termelt, párszáz ember befogadására tervezve. A zeneszerző ilyen keretek közé képzelte a szóló hangszerre irt müveket. Nem feledte el ezt a szándékot, ezt ez értelmezést senki. Nem azért játszanak most négyezer ember előtt finom, kicsi for­májú müveket, óriás teremben, vékonyan, árván hangzó hegedű vagy cselló-darabokat, — mintha ezt nem tudnák. Tisztában van ezzel rendező, előadó, közönség. De a ze­neprodukciókban nem a hallgató esztéti­kai és érze'mi kielégítése a céL Énem a cél teszi eszközzé az előadót az üzleti vál­lalkozás számára. A művészt ki lehet — ki kell használni. A hírnév, a kivételes mü- vészegyén produkciója, áru. Az áru teljes- * foku_ kihasználására az áruelheíiyezés összes I eszközeit segítségül hívja áss, ki e különö­I sen nemes áruval csinál üzletet. Fel kell fo­kozni a konicertvállal!hozónak, impresszá­riónak, a művész hírnevét, értékelését. Ez­zel födiokozza a művész iránti keresletet. Ugyanakkor a furcsa áru a művészi produk­cióra, is nagyra nő, égi magasságokig. Csak a fogyasztók arányos növelésével lehet be­lőle a vállalkozónak haszna. Ezért kell meg­tagadni a hangszer természetét. Ezért keli j művészi értelemben, kedvezőtlen feltételek I között muzsikálni. Négyszáz embernek ad­ható zene helyett négyezernek a zene illú­zióját adni. Akusztikailag még uralható te­rem helyett azért megyünk arannyal, vö­rössé! és fényekkel teremmé dekorált mutat­ványos bódéba. A zene beszéde itt pusztába kiáltó szó marad. Érzéseket felszabad tó, léiket megmozgató hatása elvész a prémek, ékkövek tömegében. Elfullad a bársonyosra kozmetikázott meztelen hátak, szmokingok, uszályok ezrei között. S csak most érkezem el Furtwängjérhez. Százhúsz bécsi fii harmonikussal jödt. Igen, ez már megszólalhat itt is. Ebben * nagy, csúnya álpompában. Ez a nagy zenekar megfelelő hangmennyibéget teremt, A hang­szerek sokasága, színe, mozgása, a nagy­zenekari mü, az való ide. Három nagy mü van műsoron. Schumann „Man£réd"-nyrtá- nya, egy szimfóniája és Beethoven hetedik szimfóniája. Átengedem a hivatott zenekri­tikusaknak az elragadtatás egész mámorát. Nem dicsérni jöttem, hanem elmondani, ami bántó az egész zenemüvelés körül. Bántó a zene kimérésének nagybani mód­ja, kapitalisztikus üzemszerüsége. A felvo­nulók tulparádéssága. Elmaradhatna v mű­sorból az elmés koncertrendező zenetörté­neti utasítása, hol Schumann sötét szenve- délyességérol. álomvilágáról és mesebeli bar­moméiról esik sok fölösleges szó. inkább állapítsa meg, hogy Beethoven hetedik szim­fóniája kerrársri szerint vaskos és trivális. A kortánsak gyakran tévednek. Lám ez a vaskos szimfónia itt fal rázott mindenkit. Gyávákba erőt önt. Szertelen optimizmust, bizalmat Harsogó utolsó tétele után szétárad, a lelkesség elszáll! a tüntetés fagyossága. Mindenki tombol és tapsol. Ele­inte suttogták egyesek, hogy „eljöttünk, de nem tapsolunk“. Miért? Mert Furtwän­gler kibékült a harmadik birodalommal s az előre hirdetett Mendelssohn lekerült a mű­sorról. Ott ugyanis nem békültek kg Men­delsohn hiányos árjaságával. Ezért kaptuk Beethovent. Nem tudom igy van-e. Ha igen, elvileg rosszallóm, de zeneileg nem bánom. Furtwänglert nézem. Elhiszem, hogy a zenélő ember egész teste a muzsikálás, a já­ték, szerve, eszköze. Hangszer nincs a ke­zében. Mégis belőle árad szét a Schumann B-dur szimfónia első tételének harsány, m'indent betöltő tavaszi varázsa. Az utolsó tételben egy népi d^lilam énekel. Elillan és visszatér újból. Hol gyorsabb lélekzetbon. hol lassabban. Álmodozón. DaloJgatva. A melódia alatt fut ezüstösen, mint két hold- fényből sodort fonal, hegedűk folydogáió fénysávja. Közbe toporzékol egy-egy népi tánc szilaj ritmusa.... a mező szénaillata be­surrant és átfütyörészet az egész szigorí­tott, párolgó tömeg födött. Koncert után elragadtatásomban arra gondoltam, amit a hosszúra nyúlt beve­zetésben elmondtam. Tó, hogy a zenélés ilyen magasfoku művészetté fejlődött, ló ezt élvezni1. Jó Tenne, ha ehhez az öröm­höz, ennek átélési lehetőségéhez mindenki hozzájuthatna. Négyezer ember az sok. Dr mindig ugyanaz a négyezer hallgatja Tos­canánk, Huberrnannt, Casalst, mindenkit. Ez kevés. A többi olvassa a neveket, vagy azt 9em. Ebből az örömből is kimarad. Jó volna valakié] megkérdezni: miért? Szeghc Julia. A PAJOR SZANATÓRIUM (Budapest, Vaj- utca 17.) UJ OLCSÓ KÓRHÁZI OSZTÁLYA. A Vas-utcai dr. Pajor szanatórium a gazdaság helyzethez alkalmazkodva, kórházi osztályt nyi­tott szanatóriumi ellátással, napi 3.— pengő ápo­lási díjjal. A különszobák árait is lényegesen le­szállította. Különleges gyógy tényezői: rádiumkr- zelések; bélfürdők (enteroclesncr, Darmbad) szív­betegeknek kímélő és pihenő kúrák (elektrocardi- hograph), szénsevas fürdők, stb. Nagyszabára viz- gyógy, zander és ortopäd gyógytermek, aszthma szobák, sebészeti osztály elsőrangúan felszer üt mütőtermeivel plasztikai sebészet, c ml őp laszti ki, orrkor*,,'kció, armegíiatali'ás, ránceitüntetéj) stb, urológiai osztályán a legmodernebb berendezés I és készülékek. Szülőosztály 10 napi legroérséke;- tebb átalányárban stb. — Tájékozást nyújt szí­vességből dr. Biró Géza gyógyszerész Cluj, Pia:a í Unirii. A föld legnagyobb teleszkópja Háromszáz év óta, az első teleszkóp meg­születése percétől kezdve a világ csillagá­szainak főcélja mind-g az volt. hogy mindig nagyobb és nagyobb csdüagvizsgááó birtoká­ba jussanak, amelynek segítségévei mindig tökéletesebben fürkészhessék ki a világegye­tem. titkai ft Gallüei legelső kicsi teleszkópja óta ezen a téren is hatalmasat haladt a világ. Hiszen ezt a legelső kis instrumentumot) könnyedén a kézbe lehetett tartani és azóta gigantiku­sak azok a csillagvizsgálók, amelyek a világ i különböző obszervatóriumiban fel vannak állítva és amelyeken keresztiül tudósok és lelkes amatőrök nézik és csodálják a csilla­gokat. A világ, jelenlegi legnagyobb teleszkópja a száz hüvelyk átmérőjű Wiilson nagy reflek­tor Kaliforniában, amelyet Hooker-reflek­tornak neveznek. Ez az a reflektor, amely a világ legnagyobb csillagászati refiektorja lesz, éppen készerese ennek. Lencséje 200 hüvelyk átmérőjű és befejezéséi és felállítá­sát sefziiit érdeklődéssel várják az asztro- nómusok, de a nagyközönségnek az a ré­tege is, amelyet érdekel a tudománynak ez az ága. Minden embernek első gondolata: mit fo­gunk látni ezen a hatalmas műszeren keresz­tüli? Milyen titkokat tár majd fel elöltünk, feletetet kapunk-e általa arra az Izgalmasan érdekes kérdésre, hogy van-e élet a többi bolygókon? A válasz alighanem csalódást fog kelteni a csillagászat kedvelőiben. Az uj teleszkóp más célból épül, mint ahogy legtöbben hi­sz k. A csillagászat- tudományának sokféle ága van s a legnépszerűbb ága — a hold és bolygóik vizsgálata — talán nem is annyira fontos, mint a legnagyobb probléma, a csil­lagászat legfontosabb kérdése: a világegye-' teán struktúrájának meghatározása. Azok is csalódnak, akik azt hiszik, hogy az uj teleszkóp fantasztikusan, soha nem ta­pasztalt nagyságban hozza majd a bámuló emberi szentnek elé az égboltozat csodáit. A tapasztalat azt mutatja ugyan s, hogy arány­lag kâcsâ. házi obszervatórium számára ké­szült teleszkópokkal éppen olyan jól lehet a holdat, a Mansot vagy Satu must megfi­gyelni, mint a Wi&son-hegy óriástel cszk óp- ján. Az uj teleszkóp mégis fontos szolgálatokat fog tenni a tudománynak. Mert a csillagá­szok a tér távolabbi pontjait fotografa hat­ják le segítségével, mint ez valáha is dkép­zelhető volt. Az éter ritkái, a bolygók moz­gása, távoli csillagok felfedezése lesznek lát­hatóvá az uj műszeren, amelyből e pillanat­ban egy 200 tonna súlyú szilárd üveglencse van csak készen s még azt sem tudják, hogy melyik hegyen fogják a tudomány szolgák­ban feiáUkani. Őszintén szólva...

Next

/
Thumbnails
Contents