Ellenzék, 1936. január (57. évfolyam, 1-24. szám)
1936-01-19 / 15. szám
Mondatok: emberek 1. „Az én időmben ilyesmi nem fordulhatott volna elő.“ Ezt mondja a volt lövészegyleti elnök, akit tehetetlensége miatt a felháborodott ellenség kibuktatott az elnöki székből. Roppant keserűen fogadta ezt akkoriban, azóta pedig mélyen megbántott méltósággal viseli sorsát. Az uj elnökről, aki pompásan együtt tartja a lövészegyletet, a tagokat odaszoktatta a pénteki vacsorákhoz és általában kitűnően működik, tartózkodóan, bár hűvös elismeréssel szokott nyilatkozni. De ha bármilyen kis zavar előfordul, azonnal kivágja a nagy mondatot, amely visszavonult napjainak egyetlen vigasztalása: az ő idejében ilyesmi nem fordulhatott volna elő. Ugyanezt a mondatot mondja az elvált asszony, akinek volt férje most remekül él, de véletlenül elcsúszik a járdán és kificamítja a lábát Ugyanezt mondja a divatjamúlt politikus, akit kibuktattak kerületéből s ott most két közéleti ember összeszólalkozván, párbaj tartja izgalomban a kedélyeket. 2. ,JNekem sohasem mondtak el semmit“ Ezt a szegény rokon szokta mondani, aki folyton a család nyakára jár, mindig zavar, hallgatja a bizalmas természetű telefonbeszélgetéseket és a kint felejtett leveleket elolvassa, mindenbe be- lebeszél és a család benső ügyeit szétviszi a nagyvilágba, de ha mástól hallja meg, hogy a családfő etadni szándékozik a Z.-uti telkei, mélyen meg van sértve. A családhoz költözött nagymama is ezt szokta mondani, aki már sok kellemetlenséget okozott azzal, hogy kényes családi dolgokat kifecsegett a kávé hátiban. A használhatatlan hivatalnok is mondogatja ezt, aki soha semmiféle ügyhöz egyetlen ötlettel sem járult még hozzá a vállalatnál. 3. „Rólam beszélhetnek, amit akarnak, én megyek felemelt fejjel a magam utján.“ így szól a haszontalan asszony, aki másfél évi házasság után máris ayyba- föbc csalja az urát, igen szigorúan szokott pálcát törni barátnőinek magánélete felett, de ha figyelmeztetik, hogy még sem helyes éjjel-nappal szakadatlanul a főhadnaggyal mutatkoznia, akkor gőgös arcot ölt és méltóságteljesen elmondja fenti jeligéjét. Ugyanezt használja a férj, aki már kétszer elkártyáz- ia a felesége hozományát. Ugyanezt mondja a panamista, akinek rossz szagu kis ügyeit kezdik kiír ni az újságok. h „Én Öt igazán szeretem, de...“ így kezdődik az a gálád megjegyzés, amelyet barátnő mond legjobb barátnőjéről és barát mond legjobb barátjáról, Akiről beszél, az természetesen nincs jelen. Ha felelősségre vonják, felháborodva tiltakozik. „Mindenki előtt mindig védtelek, mindig hangoztattam, mennyire szeretlek és most ez a hála “ í&& rtm U6& ’5. „Mindig mondtam neki, de sohasem hallgat rám,“ A tönkrement kereskedőről mondja ezt a barátja. A férjről, aki meghűlt a vadászaton, mondja a felesége. A színésznőről, aki csúnyán megbukott a nem neki való szerepben, mondja a visszautasított udvarló. A vezérigazgatóról, aki egy nagy üzletben ott hagyta a fogát, mondja a titkárja, aki különben ismert ostoba ember. Az elhagyott feleségről mondja a mamája, ugyanaz a mama, aki a legjobban erőszakolta a házasságot. Az autósról, akinek kocsijába beleszaladt egy részeg taxi, mondja a barátja. 6. „Én csak azt mondom eh amit hallottam, de nem hiszem, hogy igaz volna.“ A leggonoszabb pletykák ezzel a mondattal kezdődnek. Hogy a főorvosnál, aki két hónapja van férjnél, együtt látták a színésszel kettesben, budai kiskocsmában. Hogy az államtitkárék válnak. Hogy a szénkereskedő elsején nem tudta kifizetni hivatalnokait. Hogy a tábornoknak kezdődő nyelvrákja van. Hogy a tanácsos hosszabb szabadságra megy, egyébként ügyosztályában a mult héten rovancsolták. Hogy az uj színdarab próbáin négy főszereplő adta visz- sza a szerevet. Mindezt ő csak hallotta, de a maga részéről egy szót sem hisz belőle. Az igazság az, hogy ő nem hallott semmit, hanem mindezt, maga találta ki és útnak ereszti. Ha veszedelem fenyegeti, hogy rajtakapják a pletykán, húsz tanút tud állítani, akik igazolhatják: ö mindjárt mondta, hogy nem igaz. 7. „Ugy-e mondtam Ezt az emberfajtát, ezt az ugyemond- tam-tipust, nem is kell magyarázni. Ö az, aki soha előre nem mondott meg semmit, de akárkivel akárhol valami baj van, azonnal előlép jelentéktelenségéből és bölccsé avatja önmagát. Nem is beszélek róla többet. Legjobb volna Őt puszta kézzel megfojtani. Akkor végre először nem mondhatná. Apák és fiuk n Beszélgetések és vélemények a szülő és gyermek viszonyáról irta: T. THURY ZSUZSA END KÍVÜLI mindazoknak, akik most egy évre előfizetnek a T&RDÉRQ33ffK című legszebb képes magyar kéz:munk -újságra! Megjelenik havonkint egyszer. Évi élői zeté i dij 540 :ej. Minden el fizető kap egy u alványt, melynek ellenében tetsz se szerinti válás, fásban a Weisz & Co, timişoara! nagy kézimunka c goé , vagy annak bá melyik fiókjánál (Arad, Bucu est) 250 lei ■- rtékü ajándékot szolgának ki részükre. — Egybrn megkapja ingyen a cég 60 Tejes nagy képes árjegyzékét, mel bői tetszése rzerfnt választhatja ki a neki tetsző tárgyat. — Amennyiben drágábbat választ ki 250 lejnél, úgy a differenciát klszpé zben fize i. Llőfi- zetési dj: az Ellenzék könyvosztáyá- oz Cluj, Piaţa Unirii Nr. 9., küldendő Az ifjúság nem hisz semmiben, nem remél semmit, elérkezett a semmihez — — irta „Apák és fiuk“ cimü regényében hatvan esztendővel ezelőtt Turgenyev. A két generáció, apa és fiú szembeálli tása és harca azóta is állandóan jelen levő téma az irodalomban, de sohasem volt időszerűbb, mint ma. Turgenyev „nihilistái“ rubaska helyett sportol" tönyben, barna, fekete és vörös ingben legelevenebb kérdései ina is az irodalmároknak és a modern gyermeknevelés rohamosan terjedő népszerűsége folytán a nagyközönségnek is. Két világhírű francia színpadi szerző, Henry Bernstein és Marcel Achard darabjai foglalkoznak a mai ifjúság kérdésével. A két színmű egyidőben ér el sorozatos előadásokat két párisi színházban. Henry Bernstein nem először szerepelteti színpadon az apát és fiút. „Remény“ cimü, Európát bejárt darabjában is szembeállítja a két generációt. Coeur cimü uj színmüvében még élesebb az elválás apa és fiú között. Bernstein egyik nagy francia irodalmi folyóirat hasábjain így* nyilatkozik a kérdésről — Kétféle fiatalságot ismerek. Ar első az, amely jövőben vetett hiténél és szenvedélyénél fogva fiatal, ha nincs is megáldva a fiatalságnak külső tulajdonságaival. A másik rendelkezik a fiatalság minden külsőségével, bájával és kecsességével, de szerepe az életben a mozdulatlanság, a forradalndatlanság. Az első az igazi. Marcel Achard neve nem olyan ismert mifelénk, mint hazájában. Első nagy és komoly sikerét „Jean de la lu- ne‘‘ cimü vigjátékával érte el Bárisban. „Jean de la lune“-t — talán holdko- rosnak lehetne lefordítani. Aféle jó ember, a bárgyuságig önzetlen, gyengéd és megértő — és ugyanakkor önző. Mert minden jótulajdonsága negativ, az önmaga jóérzését szolgálja, elhárít magától mindent, ami fájdalmas, nem akar látni és hallani maga körül semmit, ami csúnya, mert kellemesebb jónak és gyengédnek lenni, mint ellenmondani és küzdeni Marcel Achard „Jean de la lune“-je az újabb színpadi irodalom legszebb és legpoétikusabb figurája. A darabot bemutatták Budapesten is, „Tökfilkó“ címen. A főszerep alakítására Hegedűs Gyulát kérték fel. A „Tökfilkó“ öt előadást ért meg. Ennek a századnak legnagyobb magyar színésze megbuktatta a közelmúlt legrernekebb színpadi munkáját. Mert Hegedűs orosz kisnemestől nagyhercegig, ligeti hintás- legénytől az Ördögig mindenben utólér- hetetlenül nagy volt,’Csak éppen a sápadt, finom, álomszerű „Jean de la lnne“ szerepében volt elképzelhetetlen. Marcel Achard uj darabja, amelyben a mai ifjúság problémájával foglalkozik, egyik nagy sikere az idei szezónnak és-I igy különös érdeklődésre tarthat számot, amit ő mond az ifjúság kérdéséről. — A mai fiatal semmit sem vesz komolyan. Előbb tanult meg kételkedni, mielőtt hinni tudott volna. Egyformán a végletet keresi politikai álmaiban és a szerelemben. Diktatúrát és kommunizmust akar és tökéletes szerelmet. Mindez azonban nem egyéb, mint menekülés. Mindent gúnyolnak, mindent kine vetnek, hogy ne érezzék kegyetlenül megbántottunk magukat. Életük kis kalandokkal szolgál csupán és ezeknek igyekeznek a nagyság izét adni. De a rideg, kegyetlen és Icihivó külső mögött az ifjúság szive nem változott. Nagyon nehéz ma fiatalnak lenni. Az ifjúság kérdésével foglalkozik egy német orvosnő érdekes cikke is. Az orvosnő szerint elsősorban maguk az anyák az előidézői az ifjúság hitetlenségének, kiábrándultságának és reménytelenségének. — Amikor a gyermek első lépéseit teszi a világban — írja az orvosnő —, tele van bizalommal az őt körülvevő minden személy iránt és feltétlen hittel tekint fel az édesanyjára. Az anya azután az első, aki megtépázza ezt a hitet. Például az anya este el akar menni hazulról. Kikészíti a ruháját, a kalapját. A gyermek látja az előkészületeket és megkérdezi, hogy elmegy-e otthonról. — Nem megyek — mondja az anya —, te csak feküdj le és aludj. A gyermek megnyugodva lefekszik és elalszik. Később felébred és keresi az édesanyját. Nem találja. Eszébe jut a kikészített kabát, kalap és a megnyugtató szavak. Mégis elment — gondolja —, becsapott... És elárad a keserűség a gyermek lelkében és felüti fejét a hitetlenség. Később lépten-nyomon érzi, hogy az emberek hazudnak, nem tartják be, amit ígérnek, semmi sem kielégítő, ami a felnőtt emberrel összefügg. És mindenki között első volt, aki őt becsapta és kijátszotta, az édesanyja. A kiábrándultság és csalódás érzésétől nem lehet megkímélni a gyermekeket — Írja az orvosnő —, de el lehet látni őt egy életre azzal a tudattal, hogy: mindenki csal és hazudik, csak az én édesanyám nem... Beszélgettem erről a kérdésről egy helyi orvosnővel, aki ezeket mondta: — Mindenben osztom a német kolleganő véleményét. A gyermeket senţ- mi körülmények között sem szabad ámítani, a felnőttekbe, általában az emberbe vetett hitétől megfosztani. Én például, amikor injekciót adok valamelyik kis betegemnek, mindig azt mondom: az injekció fájni fog, de csak egyetlen pillanatig. Úgy tapasztaltam, hogy a legtöbb gyermek készségesebben aláveti magát igy a kezelésnek, mintha azt mondják neki ne félj, egyáltalában nem fog fájni. Mert a gyerek már nem hisz abban, hogy nem fog fájni. A gye rek tudja, hogy az életben sok minden adódik, ami fájdalmas és keserű. A kérdésbe belevontam a nagyküzön séget is, egy háromgyermekes család anya személyében. — Én soha nem csaptam be a gyér mekeimet — mondja az anya —, még a legártatlanabb esetekben sem. Amikot gyermekeim kicsik voltak, még nem olvastuk az anyák gyermek-pszichológiá val foglalkozó müveket, nem voltak gyermekpedagógusok — neveltük a gyermekeinket jói-rosszul, ahogy tud tűk. Én ösztönszerüen irtóztam minden olyan fenyitési eszköztől, amelyel ma olyan nagyon elitéi a tudomány. Nem ijesztettem az ördöggel és gonosz szellemekkel a gyermekeimet, sem a rendőrrel. sem a kéményseprővel. Őszintén beszéltem és egyenesen cselekedtem minden velük való vonatkozásban. Ha azt mondtam, hogy otthon maradok este, nem szegtem meg a szavam, ha elmentünk az urammal, azt is bejelentettem nekik. És ma, amikor szinte emberszámba mennek a gyermekeim, sokszor arra gondolok, hogy érdemes volt-e? Csak egyetlen példát, mondok errevonaikozólag. Nagyon fia talon mentem férjhez, huszonkét esztendős voltam, amikor ott volt a szoknyám körül a három gyermek. Mint huszonöt éves fiatalasszony szilveszteri mulatságra készültem az urammal. Szépen felöltöztem, boldog és izgatott voltam. A gyerekek akkor körém sereglettek. Hová mész? Holnap újév, ma mindenki mulat — mondtam. — Hát mi mért nem mulatunk? — kérdezte a legnagyobb fiam. Nekünk ma is le kell feküdni nyolc órakor? És szomorúan nézte ünnepi ruhámat, készülődésemet. Én szó nélkül levetkőztem és otthon maradtam a gyermekeimmel. Ezután is minden esztendőben együtt töltöttük, ötön a Szilveszter-éjszakát. Édességeket vásároltam, kinyitottuk a rádiót, hallgattuk a kabaréelőadást — az elmúlt esztendőben már egy üveg pezsgőt is megittunk együtt. Ezidén tánciskolába járnak a gyermekeim. Egyik- társuk édesanyja szilveszteri mulatságot rendezett az egész társaság számára. Az én három gyermekem is kapott meghívót. Megrohantak, hogy enged jem el őket a mulatságra. — De hiszen mi itthon szoktunk szilveszterezni, együtt — mondottam én. -— Már elfelejtettétek? Nem, nem felejtették el. De olyan kitűnő mulatságra van kilátás. Együtt lesz az egész tánciskola... Kunyoráltak. követeltek, sírtak — és én elengedtem őket. De keservesen fájt a szivem. És azóta sem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy kár volt annyi esztendőt feláldozni értük. Hogy kár volt becsületesnek, egyenesnek és önfeláldozónak lenni, mert az első alkalomkor magamra hagyott mind a három... így hangzik egészen szubjektív véleménye az anyának, aki a maga tapasztalataiból szűri le következtetését a/ „apák és fiuk^-kérdésben, amit végső megfogalmazásában igy ad a mai fia talság szájába Henry Bernstein: — Hogy úgy szeressek, ahogy kell. ahhoz nincs időm, mert gyorsan kell élnem. N&VMMYY&DEIEM KERTÉSZE? dftemb rl szánta mind* frertgazdénak nétkÜSöz Nagy vad kártétele a íásnővényeken. Idő járás. A fakéregodu. A szőlő levélbetegsége Keleti gyíimölcsmoly. A talajforgaíásról. A burgonyagumó elfeketedése. Szárazgazdái kodás a szőlőben. Tanácsadó. Az öreg ősz; barackfákról. Milyen szobanövényt ne vásároljunk? Gyümőícsfavirágok megtennék nyűlése. Faültetés földlabdával. Naghin v:t' körte. Szőlészet. Gyümölcs-, zöldség-, vir.i,; kertészet. Színes miimelléklet: Naghin v körte. Egyes szám ára 40 lej, vidékre a pér. vagy postabélyeg beküldése ellenében 43 le ért küldi a romániai főbizományos: Ellen könyvosztálya, Cluj, Piaţa Unirii. Előfizeti- árak: negyedévre 100, félévre 200, egész. évr< 400 lej. Régebbi számból mutatványszám 6 lej bélyeg beküldése ellenében saivese . küldünk!
