Ellenzék, 1935. december (56. évfolyam, 277-300. szám)

1935-12-08 / 283. szám

X 1935 é&cember 8. DIVAT Rovatvezető: JULES'ERON ______ A téli divat kiegyen­súlyozott stílusa A divatban is, akárcsak -a nagy művészeti stílusok kialakulásában van eg}' bizonyos időtartam, nevezbetnok türelmi időnek, míg az elemek formát öltenek és létrejön a ki­forrott stilus. Ennek a fejlődésnek irányvo­nala rendszerint a leegyszerűsödés felé vezet, így finomul és alakul ki rövid néhány hét aJatt a divat már kiegyensúlyozott stílusa. Délelőttre még mindig az angol kosztüm .a legdivatosabb toalett, amelyhez olyan szí­vesen vesszük fel a világos selyem blúzokat, a meleg színes zsenipereket és az évtizedek óta még mindig divatos boát. A kabátok gyakran harangszabásnak, dus-an prémezet- tek. Nem egyszer a kabát ujja teljesen szőr­méből készüli. A szoknyák azonban mindig szükek, simák, oldalt feLhasitottak vagy ve- giggomboltok. Az idei tél meghozta a kosz­tümök divatját ;s vele a blúz valóságos rene­szánszát. A blúz adja meg igazán a kosz­tüm karakterét. S ha változtatjuk a blúzt, a kosztüm karaktere is megváltozik. Például a sötétbarna, lágy esésű szövetkosztümhöz koc­kás, angolos 'haftbluzt, vagy csíkos, tarka gyapjúszövetet viselnek délelőtt, délutánra szatént, vagy fémbeszövésü bársonyt. De nemcsak kosztümhöz nap palira, hanem estére is viselnek blúzokat. Az estélyi blúzok még mindig igen merészek színben és szabásban. Mielőtt estélyi toalettet választunk min­dig meg kell gondolnunk, hogy hová is me­gyünk. A tulöitözöttség éppen olyan kínos, mintha nem öltözködünk fel az alkalomhoz iilően. Zsúrra, vacsorához, színházba, kon­certre lehetőleg sötét .színű kis estélyi ruhát vegyünk fel;, amely ne Hegyen Hűl mélyen de­káit ált és ne legyen ujjatlan. Ennek dacára ez a ruha estélyi toalett benyomását keltheti, ha teljesen tőidig ér, derékban testhez simul és a szoknya térdtől kibővül. A legfonto­sabb azonban az, hogy ennek a kiseslélyi toalettnek az anyaga igazán szép és gazdag legyen egy sima, fekete bársonyruha, egyet­len óriási színes bársonyrózsával a vállon, vagy az öv mellett, elragadóan szép lehel. De ha operai díszelőadásra megyünk, fé­nyes hangversenyre vagy vacsora utáni es­télyre, úgy nyugodtan felvehetjük úgyneve­zett 'báli toalettünket is. A jól öltözködés nagyon fontos kiegészí­tője a kalap, egy jól megválasztott kalap emeli az eleganciát és eldönti a megjelenés sikerét. Ahogy nincs két egyforma falevél, úgy nincs két egyforma női arc sem. A ka­lapdivat ezért nincs solia uniformizálva. Idén a kalapdivat hétxől-hétre változik. Mindig újabb és szebb modelleket láthatunk, ami azonban még nem jelenti azt, hogy a ré­gebbiek divatjamúltak. Az újabb és újabb ötletek megkönnyítik az öltözködést, mert ha a ruha nem is a legújabb divntu. egy jól ELLENZÉK ■HM IS megválasztott kalap az egész megjelenést újjá varázsolja. Ma már a bunda éppúgy alkuimazociik a divat változásaihoz, akár a kabát vagy ru­ha. A szőrmék kikészítése is csodálatos fejlő­dést mutalt, a legkényesebb prémeket \s uigy preparálják és festik, hogy nemcsak .szebbek, de ,sokkal itartósabbak is. Hogy mi a divat­szőrme, nehéz eldönteni. Természetesen ve­zet a perzsa, klasszikus, mindig elegáns vi­selet, amely hosszú évekre megoldja a téli elegáns öltözködés kérdését. Mivel a perzsa- bunda kimondottan elegáns délutáni és esti ruhadarab ma i.s, amikor a háromnegyedes bunda a legdivatosabb, nagyon sok perzsa kabát készül teljes hosszban, vagy pedig csak körülbelül itiz centiméterrel rövidebb, mint a ruha. A hátsí.abás bő s a nyakmegoldás a leg­változatosabb. Szép.szabásu nagy gallérokat láthatunk, vagy pedig fiatalos herren fazo­nokat. Némely perzsabundának elől lágyan redőkbe omló gallérja van, vagy pedig kes­keny, oroszos pánt a nyaknál, átkötve, vagy gombolva alkalmazkodik az egyéni íz­léshez. Magda éhes volt, délben keveset evett és délután egy fagylaltot csak és két os­tyaszeletet. De ahogy ránézett az öreg­emberre és a szakállába folyó kompót- lére, meg a fogatlan, mohón majszoló szájára, úgy érezte, hogy már nem is olyan éhes, ahogy hitte. Gyuri szó nélkül leült, vajaskenyeret kent. sonkát vett, enni kezdett. Aztán eszébe jutott, hogy Magda is ott van a szobában és félig tele szájjal odaszólt neki: —- Egyen, nagyon finom. —- Köszönöm — mondta Magda és nézte Gyurit, aki a csillár alatt evett a félhomályban. Vera bejött. — Parancsolj — mondta Magdának — egy kis tésztát, jó? Ami itt van, az mind a tiétek. Babáék vacsora után jön­nek mindig. Magda kivett egy tésztát. Nagyon jó volt. Mazsola volt benne és olyan édes volt, mint a cukrásztészta. Három kis szeletet evett meg belőle és arra gondolt, hogy kár hogy olyan kicsi szeletekre van vágva, mert ha ez a mennyiség, amit megevett egy darabban lett volna, most még kétszer vehetne belőle leg­alább és az mégis csak három darab sütemény lenne. Ha pedig igy akarna ugyanannyit megenni, az már kilenc darab tészta és az lehetetlenség... — Kompótot? — kérdezte Vera. —- Nem-nem — válaszolt Magda ijed- emberre, aki kézzel nyúlt az üvegtá­nyérjába és most már az ujjat között is ragadós lé folydogált — hanem, nem mfutatnál be? — A bácsinak? — mondta Vera kedv- telenül és a gyöngysorával babrált — minek az? Aztán mégis az öregember mögé állt és rátette a vállára a kezét. Az. öreg megrezzent és kiejtette a szájából a fa­latot. — Mi, mi az — motyogta ijedten. Vera kicsit elpirult. Aztán bosszúsan kiáltotta: — Bácsi, ez Röder Magda, a Gyuri barátnője. Be akar mutatkozni neked. — Igen, igen — mondta a bácsi és a szemeivel kereste Magdát, aki pedig ott állt előtte. Aztán észrevette és kezet nyújtott neki. — Van szerencsém — mondta, úgy, mintha valahonnan a mélyből jönne a hangja. .Tóestét kívánok — szólt Magda hangosan és ránézett az elényujtott jobbkézre. A bácsi keze ráncos volt, mint egy múmiáé, kompótos volt és a körmei szomorúan gyászoltak. Mégis meg kellett fognia a kezét. Ragadósak lettek az ujjai a kézfogás­tól. és minden ok nélkül elpirult ő is. így érezte, hogy kell valamit monda­nia. ha már be akart mutatkozni.- Hogy tetszik lenni? — kérdezte és rögtön megérezte, hogy nagyon ügyet­len volt. — Lassan, lassan kérem — mondta a ‘ bácsi és hozzátette — hát Bözsike, hogy van? — Bözsike? — Magácska, nahát! — Én nem vagyok Bözsike, kérem- szépen. — Ugyan bácsi — szólt Vera bosz- szankodva — Bözsike az a Dollingerné. — Hát ő nem Dollingerné? — Nem hát, hiszen most látod elő­ször. — En azt hittem, hogy Dollingerné. Ne haragudj fiam, ne haragudj. És a bácsi bocsánatkéröen nézte Ve­rát. Aztán hirlelen észrevette Gyurit is, aki még mindig evett. — A, Gyurika, te itt vagy? — szólt I a bácsi örömmel — szervusz Gyurika! j — Jó estét — válaszolt Gyurika ba- | rátságtalanul. j Mióta vagy itt Gyurika? Gyuri intett a kezével és nem felelt. | — Hol van a menvasszonvod. Gyű- j rika? — Ugyan bácsi, nekem nincs meny­asszonyom. — Hát az a kicsi, fekete, akivel a múltkor itt voltál? Gyuri és Vera összenéztek. — En nem voltam itt semmiféle ki­csi feketével, bácsi... — Bácsi! — kiáltott Vera az öregre. — Az a Nándi volt, aki a fekete Strass lánnyal idejött — az nem a Gyuri volt. Aztán ellentmondást nem tűrő han­gon hozzátette: — Feküdjön le rögtön. Késő van. Az öregember morgott valamit. — Vehetek kompótot még? — kér­dezte és reszkető kezekkel rakta tele az üvegtányért a puha gyümölccsel, mi­közben egy pár szirup-cseppet a fehér abroszra hullatott. Aztán rosszkedvűen motyogta: — Akárhogy is küldesz lefeküdni, az a Gyuri volt... Ti négyen kártyáztatok azzal a barna lánnyal és a vőlegényé­vel és Gyurika a sezlonon ült a nappa­liban azzal a kis fekete nővel és szo­rongatta... — Bácsi — kezdte Guri dühösen. — Nekem hiába beszélsz. Te voltál Gyurika, bejöttetek a sötétbe és szoron­gattad. Én hallottam, hogy hogy kaca­gott a lány, olyan jó csiklandósan ka­cagott, — te pedig egészen kivörösödtél Gyurika, mikor kijöttél az ebédlőbe ci­garettáért... Az nem Nándi volt, Nándi nincs is Pesten... — Legokosabb 'lesz, ha lefekszik — mondta Gyuri és rettenetesen dühösnek látszott. — Megyek, megyek. Ne haragudj Gyurika, hogyha a kisasszonynak nem szabad volt hallani, — de nekem ne beszéljetek, hiszen azért, mert rossz a fülem, nem vagyok se vak, se ostoba, Gyurika... És a kis öregember roggyanó léptek­kel, kezében a telerakott kis üvegtállal, rengő ősz szakállal eltűnt a szomszéd szobában. * — Remélem Magda —. kezdte Gyuri gyorsan —, hogy látja, hogy a bácsi a második gyerekkorát éli és egészen be­számíthatatlan... Magda nem tudta, hogy mit válaszol­jon erre. •— Látja, :— folytatta Gyuri —, hogy magát is összetévesztette valakivel? — Igen — mondta Magda szórako­zottan — összetévesztett valakivel. 6. Vera ura kicsi ember volt és mosoly­gósán kövér és az volt a meggyőződése, hogy Culbertson nagyobb tudós, mint Einstein professzor és a bridget valami nagy és szent dolognak tartotta és ha valaki azt mondta neki, hogy nem tud briclgezni, ugv nézett rá, olyan meg- botránkozotl csodálkozással, mintha azt mondta volna, hogy nem ismeri a belü­ket. A munkája és a bridge között osztot­ta el az életét Ernő és ha nyomasztó álma volt, mert elrontotta a gyomrát kedvenc eledelével, a füstölt karmonád­AZ EGÉSZ CSALAD LEGKEDVESEBB SZERE* f % A Diana sósbarszesz az egész család leg­kedveltebb szere. A gondos anya tudja, hogy a Diana sósborszeszt a betegségek egész sora ellen használhatja; a bedörzsöléssel ele­jét veheti a meghűlésnek, elmulasztja a fejfá­jást, rendbehozza az elrontott gyomrot, esi - lapítja a lázt, zúzott sebeknél enyhülést, gyó­gyulási hoz. A fáradt testet felüditi, husit, c- meilett erősítő és fertőtlenítő hatású. *) SOSBORSZESZ a legkitűnőbb háziszer! lival, bridgeproblémákat látóit maga előtt, amelyeket nem tudott megfejteni. Ernő együtt érkezett a jegyespárral, akik szintén bridgeziek és sokkal job­ban, mint ő, aki csak imádta ezt a já­tékot, de sohse tudta megtanulni iga­zán. A .Vera által emlitelt Baba fiatal, barna kislány volt, fekete szemekkel és a szemöldöke kicsit össze volt nőve az orra felett. Sokat nevetett, mert tudta, hogy szép foga van és nagyon büszke volt a vőlegényére, mert az 20 évvel idősebb volt nála és nagyon okos és mü­veit embernek mutatta magát. Magda nem tudta megjegyezni a bemutatkozás­nál a vőlegény nevét, igy csak azt hal lotta, hogy Baba menyasszonyi gyön­gédségből Mucusnak szólította őt. Kü­lönben nagyon helyes lány volt Baba, karcsú, kisportolt és Gyuri majd Művel­te a szemeivel. — Ugye csinos? — súgta oda Mag­dának, ahogy ott ültek az asztal mel­lett és kibiceltek Verának. Magda intett, hogy nagyon és hirtelen olyan álmos let, hogy azt képzelte, hogy újra a vona­ton van — szinte hallotta a zakatolást... Mert Magda sohasem éjszakázott és mindig kiadósán és becsületesen ahidt. így nagyon megérezte a mult éjszakai álmatlan utazását és már tizenegy óra is lehetett és Veráék csak most kezdtek bridgezni és nagyon előkelőnek érezték magukat abban a biztos tudatban, hogy ők most társadalmi életet élnek. Mucusnak szürkés arca volt, kicsit petyhüdt bőre és kipárnázott válla. Apá­sán veregette meg néha a Baba szépen ápolt kezét és angyalkámnak szólította öt. Baba nevetett és a haja nagyon szé­pen csillogott, mert éppen a lámpa alá került. Ernő az első játszma után ma­gyarázni kezdett Magdának udvarias­ságból a bridgeről és elsorolta a Cul­bertson módszer összes előnyeit. Mag­da figyelni akart, mint mindig, ha azt gondolni, hogy most tanulhat valamit, de -nem sikerült egyetlen mondatot sem megértenie abból, amit Ernő beszéli, mert Ernő minden második szava szak- lcifejezés volt és ő álmos volt rettenete­sen. Künn néha-néha egy helyiérdekű ha­ladt el, az emeleten zongorázott valaki, a Chopin H-moll valeerét játszotta, na­gyon szépen, csak a futamoknál döcö­gött egy kicsit. De Magda visszaemléke­zett a zeneiskolára és arra, hogy a H mól keringő futamait ő sem tudta vala­mi fényesen, soha. Es eszébe jutott, hogy holnap zongoráznia kellene Timárék- nak, hogy lássák, hogy ö egészen szé­pen tud zongorázni, azért, mert most nincs zongorája... — Maga mindjárt elalszik — hallotta a Gyuri hangját közelről és mégis, mint­ha messziről jönne. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents