Ellenzék, 1935. december (56. évfolyam, 277-300. szám)

1935-12-05 / 280. szám

2 BLLfíNZffK 1933 d0cemher 1, b IT ÍR A ROMÁN SAJTÓ London. Taks.ík. Erdély. CUREN IUL: \ parlament megnyit .ha után már hallani lehetett a réyi jelszót: „Botrány a kamarában!" Hadd mondjunk cl egjet-nust ez­zel kapcsolatban: Thomas Grecnwold, londoni újságíró írja le egyik cikkében, mit értenek az. «tagolok „Mister Speaker“ elnevezés ukur. 1678-ig A parlament elnökének igen nehez. volt J szolga- lata. Egyedüli képviseld vole, ki királlyá! érte­kezett s jgy .1 legkisebb hibáért is halállal '•»- kolt. Erőszakká! kellett ezért sokszor >zekélv ültetni, mert nem akarta elfogadni a részére tel- kini’t méltóságot. Ma mi- csupán annyi maradt > - ] igj ka iánál fogva tólják helyéhej s ugj tesznek, mintha erővel iktatnák méltóság íba. — Mcgválaszt-ia után a királyhoz megy és megujit- v. az. ősi nyilatkozatot, mely szerint a nép kép­viselője a királv előtt is szabadon beszélhet min­denkor, Ezzel kapcsolatban azonban szükség van bizonvos felvilágosításra. Egyetlen képviselőnek sincs jog. arra Angliában, hogy a legkisebb meg­jegyzést tegye a király személyére vonatkozóan. Ha ilyesmit tesz, az elnök nyomban rendre uta­sítja s fclhivja szavainak magyarázatára, vagy ar­ra, bogy cegyc !e mandátumát és menjen tméc választói elé pótválosztásra. A Korona és Nép együttműködését semmi sem akadályozhat ja. A képviselőt nem nevén, de az általa képviselt ke­rület nevén szólítják. Kihágást képez mis név használása. Végül minden képviselő köteles hü- ségesküt tenni a királynak. Épp ezért két ir kép­viselő nem lesz tagja a jelenlegi parlamentnek. — Pontosan betartják a régi szokásokat. Kalappal fe­jükön lépnek az ülésterembe s ha tárgyalás köz­ben felteszik a kalapot, ez annak a jele, Logy a házszabályokhoz kívánnak hozzá szólni. Ebben az esetben az elnök az ülést nyomban félbeszakít” ja és a szót megadja. S ez a szokás még derültség­re sem ad alkalmat. Nők is vannak az angol par­lamentben. akik szintén felteszik ilyen esetben kalapjukat. Ez a tradíció ereje. Ritkán halljuk, hogy ott „botrány“ volna. ADEVÉRÜL: Az 1930. évi közegészségügyi törvény különböző ur taksákat léptetett efc<be, amelyek a kereskedők és iparom!; kö­rében kedvezőtlen fogadtatásra találtak. A 337. paragrafus előírja, hogy üzletet nem lehet nyitni egészségügyi engedély nélkül. Ha ebből a szem- i pontból indokolható is e2 az intézkedés, az ezzel | járó taksa rendszeresítése általános elégedettek! J séget okozott. Előbb is megkövetelték ezt az en- ! gedélyt némely esetben, nagy taksát azonban nem kívántak. Annál nagyobb créllyeí alkalmazzák ma a törvénynek ezt a rendelkezését s 100 -lejtől 10 ezer lejig terjedő taksát vetnek ki a vállalatok­ra. Milyen alapon? Erről nincs szó a törvényben. S ha nincs valaki megelégedve a határozattal, fe- lebhezéssel sem élhet felsőbb hatósághoz. Fizetni keli, mert különben „visszaélés“ címén jönnek a kihágások. Ezenkívül még külön egészségügyi illetéket is kell fizetni évente. A törvény ezt sem szabályozza. így aztán a bérértéket veszik alapul a kivető hatóságok. Az sem tiszta, mely vállalatok ke-H fizessék ezeket a taksákat. Természetesnek látszik, hogy az uj rendelkezések csupán a tör­vény kelte után alapított vállalatokra vonatkoz­nak, Az adópolitika alapdve, hogy senkit sem le- 1 hét visszamenőleg megadóztatni. Ez ,az elv kü- I íönben benne van az alkotmányban. A sok telje- j lentés folytán az egészségügyi miniszter végre rendeletét bocsátott ki, melyben a taksák vissza­menő hatállyal vájó szedését eltiltotta. Úgy látszik azonban, hogy nem méltatják figyelemre ezt a rendeletét a vidéki hatóságok, Jó lenne, ha a í parlament alkalmat találna az 1930, évi törvény módosítására. DREPTATEA: A közigazgatás decentralizáció­ja Erdély követelései között szintén helyet fog­lal. Az erdélyi hitelélet feltámasztása nem egy­szerű bankkérdés. Nem lehet egészséges hiteléletet elképzelni anélkül, hogy az erdélyi élet is egészsé­ges ne volna. Az erdélyi bsnkügyekct tárgyalva, az egész tartományt kell szemügyre venni, úgy a mezőgazdaságot, mint az állattenyésztést, az erdő és bányatermelést, jpm és kereskedelmet. — Er­dély ráfizet mezőgazdaságára 5 a gazdasági ne­hézségek már a mustban ló vándorlásra bírták a gazdákat. Ma sem jobb a helyzet. Eredményt csupán a decentralizáció hozhat. SAIR-Df. DÉCEI: A SEX0ÁL1S ÉLET öt könyvre felosztott hatalmas uj mü, lexikon alak, vász nkötés \Ú LEPAGE-nál, CLÜL Postán utánvéttel. — Kérje az uj köny­vek teljes jegyzékéi LEPAGETÓL, Cluj. SOK TÍZEZER megelégedett vevő bizonyítja, hogy a '..ZEPHIR —i 11 inwwwwwMW kályha az összes kályhák között a la E O JO BBMÎ kilogram fával füt egy nor­mál szobát 13 ifSfc kilogram fával m If 'iTzollt £4 órán át. Gyárt ja r Szántó Dis Fia, sn*i Kapható mindenütt. — Kérjen díjtalan árjetfyr. he . C uj-i képviselőt „BARZBL* vas héroszodé», 1'. Mtlun V.U-.n-.i ) l. CT AZ ÓKIRÁLYSÁGBAN Be*elülünk a borunkba Ötször olyan drága a limonádé, mint a bor. — Találkozás magyar testvéreinkkel BUZAU. Az Ellenzék tudósítójától.) J Ahogy a vonat halad velünk a Kárpátokon tuli hatalmas síkságon, a földet nézzük, .1 gazdagon termő földet. Még igv ősszel, a betakarítás után is látszik a kopasz baráz­dák közül, milyen dús termés van itt min­den esztendőben. Ezt különben a nagy ol­csóság is bizonyítja, amit az ember rögtön tapasztal, mihelyt a Predeal hágón átlép. Az egyik székely fiú meg is jegyzi: — Az otthoni húsz hold földemet oda­adnám, ha innen hasítanának nekem három holdat. Hatalmas táblákon, ameddig a szem ellát a nagy síkságon, csak rozsda vörös száraz leveleket és indákat látunk a földön. Hiába találgatjuk, nem tudjuk mi lehet Az egyik utas aztán megmondja, hogy szőlő. Ez az a hires „direettermő“ szőlő, amely körül az. utóbbi időben annyi háborúság folyik mező- gazdasági körökben. Az óriási területek ön- tik magukból a termést, elrontják a piacot, kivitelre alkalmatlanok, mert nem nemesí­tették, külföldön csak rontják az elsőrangú nemes romániai szőlők hírét. Termésüket szinte ingyen osztogatják, tehetik, hisz jó­formán semmi munka nincs velük. Csak olyanformán kötözik fel nyáron, mint ná­lunk a paradicsomot szokták, ahogy lesze­dik ősszel a termést, jövő tavaszig nincs goiul vele, mert el sem kell födni őket téli­re. Valósággal vadon terem ez a szőlő, ne:n j csoda, ha a hegyes vidékek nemes szőlőinek ! termelői annyira rátámadtak. Csak egyetlen kérdés érdekli most ennek a vidéknek a lakosságát: a szilva és szőlő. Hétről-hétre tízezres tömegek vonulnak fel a városokban és tüntető gyűléseket tarta­nak, hogy rákényszeritsék a földművelés­ügyi minisztériumot követeléseik teljesíté­sére. Hihetetlen, mennyire leesett a bor és szőlő ára. A legfinomabb csemegeszőlő ára 3—5 lej, Foesani-ban egy lejért is vesztegetik, söl ha nagyobb mennyiségben vásárol valaki, 80 bániért is megkapja a szőlő kilóját. Hasonló a bor ára is. Az ujbort 2—6 lejig árulják, úgy hogy a regátiak kedvenc másik itala, az úgynevezett „sirop“, ameiy nem más, mint szénsavas piros limonádé, ötször olyan drága, mint a bor. Ha az ember szó­davízzel issza a bort, a szódavízért három­szor annyit fizet, mint a borért. Két deci limonádé 5 lej, egy liter jó bor négy lej. És amíg az ember ezt az olcsó bort issza a vendéglőben, elolvashatja körül a falakon a plakátok egész sorozatát, amelyeket a bor­termelők és. vendéglősök nem a közönség­hez írtak, hanem egymáshoz. Ezeken hívják fel egymást a közös harcra és összetartásra a bor ellen, amely ellenségükké vált. Mert mit lehet a négylejes boron keresni? Az em­ber szinte szégycnli magát, mikor a ven­déglős a borozgató társaságnak odanyujtja a számlát 16—18 leiről. Amikor 4—ö liter bort fogyasztottak! A gyászkeret a számlá­hoz a vendéglős arca, akit szinte sajnálni kell. Akik mindennap haza készülnek Buzău. Moldova és Havasalföld határán fekszik. Aránylag nagyváros, de az idegen­nek az a benyomása, hogy csak egy óriási falu. Földszintes házakból áll, apró kis há­zakból, melyeknek nagyrészt1 csak szoba- konyhából áll. Hiába szeldesik hatalmas sugárutak, csak a főtér körül van városi jellege, azzal a néhány ízléses középülettel, amely az utóbbi időkben épült. Főterét a múlt évben parkírozták, azelőtt olyan volt, mint a többi piactere, tele mindenféle kele­ties jellegű lim-lomrnal. Amerikai stihisu nagy vásárcsarnokot építettek mellette, amelyet közelebbről fognak átadni a hasz­nálatnak. Betévedünk a régi halcsarnokba, amely­ből messzire árad az erdélyi ember számá­ra szinte elviselhetetlen halszag. A kereske­dők mint németországi különlegességeket árulják a román vizekben fogott halakat. Azt gondolják, hogy igv inkább megveszi a közönség. Az utcák tele vannak mindenféle áruval, a kereskedők az üzletek elé rakják ki hol­mijukat. Általában minden olcsóbb, mint nálunk, ruhanemű és cipő majdnem félannyiba kerül, mint akármelyik erdélyi városban. Egész utcasorokat tenne ki a jellegzetes étel. a száritott juhhus. amely napokon keresztül ott hever u járdák szélén, hatalmas aszta­lokra rakva. Süti a nap szállja a por, lepik a legyek. Magyarokkal is találkozunk. Magyarok­kal mindenütt lehet találkozni. De most ép­pen a legjobbkor történt a találkozás, mert nem volt hova ellegyünk. A szállodákról nem a legjobb dolgokat hallottuk, úgy hogy nem volt kedvünk beléjük költözni, szíve­sen fogadtuk liát az ajánlatot, hogy men­jünk el az erdélyi testvérekhez. Aztán meg­tudjuk lassanként, hogyan kerültek ők is ide. Az asszony mentegeti magát a szegé­nyes berendezésért, nehogy azt higyjük, nincs egyebük, de mindenüket otthon hagy­ták. — ide úgy jöttünk a székelyföldről, hogy egy hónap múlva megyünk is haza. Az uram állami állásban van, ide helyezték. Már akkor nyomban beadtuk a kérvényt, hog}r helyezzék el innen, de nem volt mit lenni, le kellett jönni. És képzeljék el, hat év óta vagyunk itt! Azóta egyebet se csinálunk, csak állandóan készülünk haza. De most már igazán reméljük, hogy elsejére megjön az áthelyezés... Egy lányuk is van. Elfelejtett egy kicsit magyarul, hiszen folyton román beszédet hall, otthon is úgy beszélnek, mert nem jó, ha a szomszédok meghallják a magyar szót. Közben hazajön a gazda is, aki tréfásan jegyzi meg, mikor észreveszi, hogy lánya románul beszél velünk: — Beszélj az anyanyelveden, ha jobban tudsz. Az asszony folytatja a panaszkodást, mert nincs egyéb vágya, csak hogy visszakerül­hessen Erdélybe. — Képzeljék el, egy lábassal és egy fazék­kal jöttünk el otthonról. Ezt a néhány desz- kabutort itt csináltattam, de teszem a tűzre őket, amikor mehetek haza. Hat év óta itt is fizetek házbért, odahaza is, mert a laká­somat megtartottam, hogy bármelyik pilla­natban megyek haza, hát kész legyen otthon minden. — A megélhetéséit mindent el kell visel­ni — szól bele a gazda is. — öt évem van még a nyugdíjazásig, ha ezt nem nézném. régen il thagy tani volna az állásom. D< u, 1k>1 élünk meg akkor véliségünkre?- - Először azt hittem, hogy nem bir® ki mondja az asszony. Nem képzeli! milyen idő van itt télen. Látják, csak ziinj, la ablak, az is csak úgy lötyög a falira», Mikor idejöttünk, az ujjamat kidughatlak mindenhol az ajtó és ablakok mellett. Olyi szél sehol a világon nines, mint itt télen' Az orosz, pusztákról bevágtató szélviharok az állandóan dühöngő „crivat“, megpróbál ja annak az idegeit, aki nincs hozzászokva Ezen a síkságon, az apró házak felett úgy sivit, sivit, hogv az ember süketül meg belé. A csángó leány A magyarok közölt, akik ide messze ke­letre szakadtak, találkoztunk egy másik leánnyal is. Csak úgy egyszerűen bejött a szobába, mint aki régi ismerős és magyarul kezdett beszélni. Csángórmigvarsággal, mind­járt észrevettük. Elmondotta, hogy árván maradt kora gyermekségében. Felsorolta, hol hányódott-vetődött mostanig, hány gyárban dolgozott és mennyi fizetésért. Legutoljára Bacău-ban volt az egyik gyárban, dolgozott reggel hattól este nyolcig és harminc lejt kapott napjára. Aliból kellett élni, lakást fizetni, ruházkodni. Nem hirta, otthagyta. Most itt van Bnzău-ban, nincs senkije a vi­lágon, mindegy, hová vetődik. Szép lány volna, de n sok nélkülözés és szenvedés kissé egyiigyüvé tették. Az egyik napon arra mentünk haza, hogy a csángó leány tánc-lépéseket próbálgatott a szobában a házigazdánk leányával. Mikor ezt a szülök észrevették, lett nagv patába. Az anyja rálámadt — Tán csak nem táncoltál ezzel a leány­nyal? Nem ment el az eszed!? Kiderült, hogy csak éppen megtűrik, hogy a házhoz járjon. A csángó leány ugyanis egy fokkal lennebb csúszott s az egyik ro­mán családnál szolgál. így könnyebb az élet, csak azt nehéz elviselni, ahogyan az embe­rek ránéznek, akikkel eddig még barátság­ban állott. De ő kibirja ezt is, viseli a tekinteteket, eltűri, bőgj- kinézzék a szobá­ból, mégis ottmarad. Meri magyarok között szeret lenni. A néni ismét elkezdi tervezgetni, hogy hazajön és milyen boldog lesz itthon. A csángóleány ilyenkor szomorúbb lesz. mint máskor és azt mondja, hogy ő is elmenne szívesen valahová. Mindennap készülnek és mégis mindennap ottmaradnak. b. gy. FEJ-. VÁLL- ÉS AGYÉKRHEUMÁNÁL, is­cli iádnál, idegfájdalmaknál, szaggatásnál és z-sábá- nál a természetes „FERENC JÓZSEF“ keserüviz rendkívül hasznos háziszer, mert korán reggel egy pohárral bérévé, az emésztőcsatorna: alaposan, kitisztítja és méregteleniti. Egyetemi klinikákon szerzett tapasztalatok tanúsítják, hogy a valód: FERENC JÓZSEF víz gyors, biztos és kellemts hatása hugysavfelhalmozódásnál és köszvényroha- moknál is kiválóan érvényesül. Mozgószinházak műsora: SZERDA: CAPITOL-MOZGÓ: Világszenzációi KI VOLT JACK MORTIMER? Rendkívül szenzá­ciós bűnügyi film. Érdekes idegfeszitő téma. Főszereplők: Adolf Wohlbrück, Sibille Schmitz. EDISON-MOZGÓ: I. PONTRESINAI PARÁ­DÉ. Fiatalság filmje. Fősz. Walter Ril- la, Sepp Hiat. II. BOLDOGSÁG ÁLMA. Fősz. Bársony Rózsi, Halmai Tibor, Fritz Schultz. MUNKÁS-MOZGÓ: Dupla műsor: I. CSODA­BÁR. Főszerepben: Dolores del Rio, Kay Francisc, Al Jolson. II. A LÁTHA­TATLAN EMBER. Főszerepben: Claude Reins és Gloria Stuart. Előadások: fel ö, 6, fél 8 és 9 órakor. RÖYAL-MOZGÓ: Világsláger. A legújabb 3-ik CHARLIE CHAN (A kínai papagáj) Fősz. Warner Oland. Előadások 3, 5, 7, 9 órakor. SZÍNKÖR-MOZGÓ: Premier. BAKFISASZ- SZÖNY. Fősz. Paul Hörbiger és Jenny Jugo legújabb zenés vigjátéka. 3, 5. 7, 9 órakor. Műsor előtt a legújabb Világ- hiradó és Micky Maus. MOH TEUCHTWflRSERr fl római zsidó 522 lap, 2 kötet fűzve 99 Lei, vászonkötés­ben 158 lej. A zsidó háború 542 lap, 2 kö­tet fűzve J9 tej, vászonkötésben 125 lej LEPAGE-nál Clnj. Vidékre utánvéttel. — Kérje a könyvujdonságak ingyen jegyzékét LEPAGE-tók zsíros ruhákat speciálisan tisztit CZINK vegyészeti gyúr3 9 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents