Ellenzék, 1935. december (56. évfolyam, 277-300. szám)
1935-12-04 / 279. szám
c* BLLfíNZfíK tmememmmam I V J 5 december 4 m v IRTA. MARTON 36-IK KÖZLEMÉNY r Magda lehunyta a szemét és az otthoni mosakodásokra gondolt, a/ óriási .dókádban, ahol előbb meleg vízben, durva ruhával dörzsölte le magát, uzlan a. édesanyja hideg vizet szokott a nyakába zúdítani. Így mosdott a nagyapa házában mindig, tökéletesen betartva a Müller-féle higiénikus lemosdás összes szabályait. De fürödni csak a gözfürdö- hen szokott, igy. végigfekve, hosszan el- omolva a vízben, ilyen jó, bágyadt, puha érzésben, mert (szégyen a \\. században mégcsak elgondolni is) a nagyapa házában nem volt fürdőszoba. 1 la önálló, sokat kereső ember lesz, eki lesz. a világon a legszebb türdőszo- ája. Gyékénnyel, tornaszerekkel, hatalmas káddal, hideg-meleg vízzel. Ott ogja kezdeni és végezni a napot és naponta háromszor is lefogja tussolni ma- ak Milyen öröm van a zuhogó vízben, a bö mosakodásban •— mikor nem kell ügyelni, hogy vizes lesz a padló —, a ^ok-sok szappanhabban, a kitáguló pólusokban ... A Timárék fürdőszobája folyosóra nyílt, ahonnan az ebédlőbe lehetett jutni. A közelben mozsárban törtek valamit. A konyha lehetett arrafelé. Majd megnéz mindent, hogy lelkiismeretesen beszámolhasson Ködömének. Hogy fog haragudni és csodálkozni a legelső levelén! Nehezen szállt ki a kádból. Legszívesebben elaludt volna benne. Mikor felvette a pizsamáját, Annie bekopogtatott hozzá. — Megmutatom a kisasszony szobáját — mondta. A szobát egyedül is megtalálta volna Magda. Az ebédlőből nyílt, kicsi szoba volt, ágy, íróasztal, tükrös szekrény volt benne. Egyáltalán nem volt férfiszoba. De ez a szoba a kisdiák George-é volt, aki Párisba került innen, aztán Afrikába. És most visszajött ide, őszülő halántékkal és rengeteg tapasztalattal és itt alszik ebben a fehér ágyban és itt írja a leveleit, ezen a kicsi íróasztalon. Igen, az íróasztalon, amelyen a Magda képe állott, a nagy, mosolygós képe. Istenem, milyen különös, hogy még van a világon egy Íróasztal, ahol ez a kép ott állt. Ugyanott, ahol itt Pesten, a középen. A Tamás szobájában, a Napidon, otthon... A szekrény tárva-nyitva, üresen állt. Az ágy frissen tisztába huzva, megvetve várta Magdát. — Rém guszta pizsamája van a kisasszonynak — szólt Annie elismerően és Magda értéke kétszeressé nőtt a szemében. Hogyne, vidéki lány és ilyen divatos pizsamát visel! Neki egészen más fogalmai voltak a vidéki lányokról. — Ha valamire szüksége van, tessék kettőt csengetni — folytatta Annie és mégegvszer szavakba formálta a pizsama iránti őszinte hódolatát. — Bizonyisten őrült sikkes — mondta és betette maga mögött az ajtót. Az ablak nyitva volt. Rács volt rajta. A kertben verebek veszekedtek. Villamos csil- lingelt az utcán. Valahol egy vonat fütyült. És Röder Magda egykori ismeretlen afrikai levelezőpartnere szobájában három és félóráig mélyen és nyugodtan aludt egyfolytában. IX. FEJEZET 1. — Hozassam az ágyba az ebédet? Vagy felöltözik? Magda álmosan dörzsölte a szemét. És elhatározta, hogy ő soha senkit sem fog felkölteni, hogy megkérdezze, hogy az ágyban akar-e ebédelni, vagy sem. — Nagyságos asszonyékkal szeretnék ebédelni — mondta és felült. Tintámé beszélni kezdett. Elmondta először is, hogy ö azt hitte, hogy Magda fenn van. Ugv hallotta. Aztán, hogy George még nincs itthon. Hogy az ura ellenben itthon van és megint nincs jól, mert agyondolgozza magát. Hogy a Vera telefonált és mikor megmondta neki, hogy a Magda itt van, kijelentette, hogy ma délután eljön. Aztán nagyon sok mindent mondott még. Hogy Magda szereti-e a gulyáslevest? Ők magyarosan főznek, a Gyuri él-hal érte, mennyit panaszkodott a leveleiben a külföldi koszira, különösen egy curry nevű gyalázatos eledelre. Ismeri Magda a curryI ; Es a borjuszelelel szereli-e, persze egész finoman kisülve? Igaz, hogy Erdélyben olyan tárkonyos dolgokat főznek? A dióstortái is szereli-e? Igen. Magda mindent szereteti. Es nagyon hálás voll. Es fel szereted volna öltözni. — Borzasztó meleg van mondta Timárné ha délután megyek a Lukács-fürdőbe. fel kell vegyem a kis szürke kompiéinál, az őszi kosztümömben meg fognék sülni . . . Tényleg meleg voll. Vénasszonyok nyara, igy. mondja Amália néni. Amália néni, Röderné, a Jánosíulvi-ut, milyen messze is vannak most tőle. De George mindjárt itthon lesz és ö még itt fekszik bekötött vizes hajjal, kócosán és csapzotlan. Gyorsan rendbe kell szednie magát. Milyen furcsa. Olyan boldognak látszik George, hogy itt van. Kedves fiú, hiába! De azért, illik e? Oh, ezen már túl van különben! Illik, nem illik... 11a Amália néni mondana ilyeneket. De ü, aki húszéves lesz maholnap és egyedül utazik és festőművész ... És különben sem lehel semmiről ... Milyen drága az édesanyja! Gondosan, szépen csomagolt, úgyhogy alig gyűröttek a ruhái! Ez a nagygalléros különösen egészen friss még. Ezt fogja felvenni. Bőven öntötte a kölnivizet a kezére. Bedörzsölte vele a karját, az arcát, a nyakát. Megfésülködütt. Rendbehozta magát. És mikor ott állt a tükör elölt, készen, frissen és kialudva, úgy találta, hogy megváltozott tegnap óta. George lakásán van és Georgeot várja haza. Ugv várja, mint férfit a nő várni szokta. Őérte akar illatos lenni, csinos lenni és őérte örül annak, hogy a szeme szokatlanul csillogó ma és hogy ez a ruha karcsúbbá és magasabbá teszi, mint amilyen valójában volt. És az életnek valami eddig nem érzett izét érezte, örömtelin és idegenül. 2. Később elnézte az ebédlőben az ezüst hamutálcákat a fayance és üvegbonbo- niereket, s a képeket a falon. Volt közöttük egy pár rettenetesen gyenge amatőrmunka. főleg csendéletek, Tímár Vera jelzéssel, a sarokban. Ezeket családi gyöngédségből tűrték meg bizon)ro- san. Annie jött be, fehér kötényben, kipirult arccal. Terített. Dúdolt. A gyár felől tompán, hosszan búgott a kémény. Dél volt — Tetszik az a kép? — kérdezte tőle valaki, aki megfogta a kezét forrón, erősen. George ott állt mellette a szobában. * Mikor Annie kiment, azonnal magához ölelte Magdát. — Jól aludtál? — kérdezte tőle. — Igen .. . Georgenak fénylett a homloka. Melege volt. A haja csapzottan lógott a homlokába. Egy székre ült le a rádiókészülék elé. Magda mellette állt és észrevette, hogy a férfi hajfürtjei zsíros csomókban tapadnak egymáshoz és kicsi, fehér pontokkal vannak tele. — Magának korpás a haja — szólt szinte akaratlanul —, hogy engedheti? El fog hullani. George hanyagul azt válaszolta, hogy ez egy trópusi betegség, amit Afrikában szerzett még. Aztán hirtelen rátette a tenyerét az arcára. — Fáj a fogam — mondta szenvedőén —, rengeteget kinlódok vele. Ugye sajnálsz drága? — Borzasztóan — felelte Magda és az épfogu emberek fölényével nevetett. — Bestia. Nem is sajnálsz. Pedig a mult héten is két fogamat, huzattam ki egyszerre. — Gratulálok — mondta Magda vidáman. Párásban rnotorbiciklive) uekimen tein egy autónak, örült karambol, :»/ összes alsófogaim kitörtek, az állkap csőm is megsérüli Ez mind fnlc.s mutatott aztán szinte büszkén az alsófogsorára. Magdának a/ a részvétion, komisz gondolata támadt, hogy Georgenak az összes még meglévő valódi logait ki kellene huzat ni, hogy egy se fájjon többé... Georgenak hamis foga van. hajbetegsége és egy csúnya sebe a vállán ... Tamásnak olyan a fogú, mint a farkas kölyöknek és a haja ápolt, fényes és sima. Miért jutott ez mos! az. eszébe ' Az ebédnél Timárné mindig Magdái kínálta meg elsőnek és Magda minden egyes fogásnál élénken tiltakozott. Egyébként a rádió szólt, s a témák, a szokatlan meleg, a Magda utazása és az ebéd körül keringtek ide-oda. fáradtan, kicsit döcögve, mint rendesen, mikor egy családi triumvirátusba idegen kerül. Aztán George egyetlen gyors lendülettel átugrott mindezeken és egy Ficht nevű úrról kezdett beszélni az öreg Tímárral és a Ficht nevű ur Lancia kocsijáról, amivel Ficht ur George szerint remek üzletet csinált. Tímár azt válaszolta, hogy az az üzlet minden volt, csak nem remek. Ö ismeri a Lanciát, hathengeres volt és testvérek közölt is dupláját érte meg, mint amiér! az a mafla Ficht eladta. — De papaaa — szólt George utánozhatatlan hangsúllyal és kimeresztette a szemét. Magda nem tudott beleszólni a dolgokba. Nem ismerte Ficht urat és a Lanciát. Hallgatott és sok minden! meg- jegyzett. Hogy a Timár-család akárkiről beszél, úgy emlegeti, hogy a Ficht, a Vera. Ez Pesten igy szokás — gondolta és ő is ugv mondta, hogy ne tartsák vidékinek: — Ugye a Vera biztosan átjön délután?. Nagyon szeretném megismerni! Az ebédel egy kis vöröshaju lány szakította félbe, aki uj porszivógépet jött bemutatni és Tímár György urat kereste. Tímár György ur erre — pardon — kiáltással felugrott az asztaltól és hosz- szasan tárgyalt a kis vörössel. Megnézte a porszivógépet, bekapcsolták és elkezdtek a nappaliban takarítani. A tortaszeletek félig kihűlve úszkáltak a borsató alatt és ők még mindig takarítottak. Timárné is kiment, anyai kötelességének tartotta, hogy minden iránta élénken érdeklődjék, arai a Gyurival volt kapcsolatban. Csak az öreg Tímár ült nyugodtan tovább és csóválta a fejét: — Mindig pont délben kell jönni nekik — mondta. — Kiknek? —- kérdezte Magda. — Ezeknek az alkalmazottaknak a háztartási-cikk üzletekből, a porszívó- géppel, meg a többi holmival... Egyék csak! — Megvárom, talán . .. — Sohse várja. I Timárné visszajött. Leült. Evett, ö is gyorsan, mint George. Magda alig tudott a Timár-familia expressz-kosztolásávai tempót tartani. — Mondom a Gyurinak — kezdte az asszony —, hogy hagyjon ezeket a gépeket. Ő rádiós és punktum. Magyarázólag fordult Magda felé. — Mi mindig akartuk, hogy a Gyuri legyen orvos, vagy mérnök, diplomás izé. Rém tehetséges fiú volt a Gyuri. Sok oldala volt neki. .. — Sokoldalú volt — szólt Tímár oktató hangon. — Sokoldala volt, mondom. És most ment ebbe a vállalatba, ö sem szereti nagyon, de muszáj. Nincs megelégedve vele, rosszul megy neki, mostan kezdeni egy vállalat, az borzasztó, tudja kisasszony. A társa se nem megbízható neki. Szóval most ki akarja bővíteni... — Remélem, hogy nem porszivógép- pel — diinnyögte Tímár csendesen és cigarettával kínálta Magdát. A lány rágyújtott. Nem szívta mélyre a füstöt, hogy ne köhögjön tőle. így ment valahogy. Annie feketekávét hozott. Pompás volt, forró, erős, George visszajött. Fogta az arcát. Nem kért feketekávét. Nem kért semmit. — Délután hozzátok el Magdát a Ncgrescoba — adta ki az utasítást az öregeknek — nekem sajnos, vissza kell mennem az irodába. Félhatkor találko/mik a Dunaparton. Futó kézcsók és George elszaladt Magda pedig félórai töprengés és pár kettészakított levélpapír után, levelet irt Modernének A levél hosszú hoesánatkéiéssel I ez liüdölt és ugyanígy végződött és ■/• voll benne egv elragadóan kedves ön :, hölgyről és öregurról, akiket szivén döfött volna az. a tény, ha ö nem marad a pesti tartózkodás alatt náluk. Délután átjött a Vera, magas, hajlott hátú, rossztartásu, simahaju, unott, spleenes fiatalasszony. Feliéi szvetterben voll, lenijjszruhá ban, lassan, nyújtott hangon beszélt. Magdát kéz nyújtáskor magát óléiielö döen letegezte, természetes volt, fáradt, hanyag Nem volt se szép, se csúnya, hosszú finom orra volt és tipikus Timár-szája. Huszonnyolcéves volt, dr huszonnégynek látszott, intelligens, ko moly szeme volt és hosszú szempillái. Kalotaszegi kézimunkákról kérdező1 ködötI Magdától, háziszőtlesekről, erdélyi specialitásokról, amikről Magda olyan keveset tudott és sajnálta, hogy nem adhat Verának bővebb felvilágosítást róluk. ismerős vagy Clujon? — kérdezte Vera és szórakozottan tépdeste az asztalterítő rojtját. Magda azt válaszolta, hogy ismerős. Vau ott egy barátnőm, elvált- asszony, Reviczky Mária a neve,a Ma- rianumban érettségizett. Van egv gyönyörű kislánya. Kató. Balettnövendék. A Str. Duca-ban laknak, a kéttornyu katholikus templom mellett. Nem ismered őket? Reviczky Katóról olvastam egy vizsgaelőadás kritikájában, hogy nagyon tehetséges gyermek. — Na te kis erdélyi! ..Gyermek”. — Hát nem gyermek? Nem hát! Hanem gyerek. M. nélkül. — Én azt hittem, hogy gyermek — mondta Magda elgondolkozva. Sohse volt az gyermek fiam, csak nálatok — jelentette ki Vera, a pesti ember kimondhatatlan fölényével. Timárné unta a fiológiai vitát. Kézimunkázott. A kicsi szeplős jobbkeze fürgén röpködött valami színes hímzés fölött. — Hogy van az Ernő? — kérdezte a lányától. Tulajdonképpen akkor is németül beszélt, mikor azt hitte, hogy ő most magyarul beszél. Azt mondta, hogy: ván és hogy: áz és a szófüzése tele volt germa- nizmussal. Mert mialatt magyarul beszélt, németül gondolkozott. És itt tanítják Magdát magyarul beszélni és leintik. ha azt mondja, hogy gyermek Csak tudná bizonyosan, hogy neki van igaza! — Az Ernő? — szólt most Vera és egy pillanatra abbahagyta az asztaite- ritő-rojtok tépegetését, sokat dolgozik, mint mindig, mama .. . — A vejem — mondta Timárné — ag5rondolgozza magát. Egy nagyon drága fiú . . . — Ezek még most is egy szerelmespár — tette hozzá és ránézett a görnyed- ten ülő Verára a feketekeretü szemüvege fölött, amit a varráshoz tett fel, folyton boxolják egymást. . . Magda még sohasem hallotta azt. hogy szerelmespárok boxolni szokták egymást. — Igen — mondta szórakozottan és kötelességszerüen mosolygott. Nagyon furcsán érezte magát a két idegen asszony között, akik közül az egyikkel legeződött és a másiknak azt mondta, hogy nagyságos asszony. És akik — érezte — nézik, lesik, figyelik őt, mint egy gyanús idegent, kalandor- nőt, vagy ilyesmit, aki kivetette a hálóiát az ö egyetlen szemefénvükre, büszkeségükre, a Gyurira. Igen, most egészen tisztán és világosan megérezte ezt, a kedvesség mögött a beszélgetésben, a négy asszonyi szem kereszttüzében. — Olyanforma volt az egész, mint mikor valaki belép egy homályos szobába, ahol alig tudja megkülönböztetni a tárgyak körvonalait. Aztán egyszerre lámpát gyújt valaki és minden világos lesz, tisztán látható és egyszerű. (Folytatják) A legnemesebb erdélyi hagyományt képviseli és szolgálja az Ellenzék.
