Ellenzék, 1935. december (56. évfolyam, 277-300. szám)

1935-12-29 / 299. szám

’december 29. BLL&nZWK műm A NEVE BOLONDJA Alacsony kis emberke, mélyenülő véraíá­— Kérdezze meg TÄlr, Kálija 6 tudja miért tartják bolondnak ... Egyszer eszembe jutott ez * tonici ér, vé­fúrásos szemekkel, torzon borz, vömenyes szakálM. Szeszéi)'« pdtaraatábím elémsodorta ,i végzet, amely úgy akarta, hogy sorsunk földi pályáján a város ugyanazon negyedé­ben lakjunk és pár hónapig ugyanazt a fa­nyar koszenporraä teikert levegőt .sripanrauk iüdŐnkre, vacsoránk«* a sarki szatócs, homá­lyos és déli tájakra emlékeztető füszeriJJalu helységében szerezzük be. Az első napokban, gondolom, ügyet sem veusuiünk egymásra. Ö legalább is biztosan nem véste emlékezetébe az arcot, amellyel az utcán vagy a fűszeresnél találkozott. Es ek­kor ez a MicheJiaogelórai emlékeztető fej sem «eieuttert sokkal főbbet számomra, amit érde­mes Jet* volna szemeimben megőrizni. De a gyakori találkozás felébresztette ér­deklődésemet. Nagyobb fajta városban az ember, ha lakást változtat, uj álBaimrend vál­tozott viszonyai közé kerül: uj háziasszonyok újszerű bogaraival vívja meddő küzdelmét, szemeibe még nem. látott tárgyak és lények vonalai, szánéi és meglepc-tésszerü sajátosságai köQiCÖznek, elmosva a magával hozott látvá­nyok éles körvonalait. Észrevétlenül egyszere csak az ember ott­hon érzi magát, az idegenségben. A hazafelé vezető utlcákban, Lakásához közel, benszülötí módra megbámulja az odavetődő idegent és találgatja léptó sorsát. Ismerős "falu fesz szá­mára a hely, a nagyvárosban. Az ismerős ar­cot megelégedetten, veszi tudomásul és né­mán, minden látható külső jel nélkül, kö­szönti önmagában. A rendel len szakáin öreget *s besoroztam hát abba a seregbe, amely sorfalat állóit szokásos utaimon. Hozzáírjartozott, mint sokan mások. Kerekarcu emberek, .semmit­mondó külsővel, akiknek biztonságos közép­szerűségben zajló életül,; csak elkönyvelést, de semmi figyelmet nem érdemel'. Legénységi állomány az emberiség seregében.... Nők, akik után érdemes voit és nők, akik után nem volt érdemes visszafordulni. Emberek, ■;kikkel jövet és emberek, akikkel menet le­hetet: (találkozni cs így tovább. Nemsokára a tejcsesnber lovát, a háziasszony beteges ka­náriját és a széles homloku ház. ablakában, naphos$za# magányosan heverésző fehér agára Js ismertem. Igaz, hogy ez a megismerés csak a külső­nek szólott és mélyre nem hatolt. Lassanként azonban ebből az ismerős vb !ágból is kivált néhány ember, .kiket nem engedeti át a közöny rostája és úgy kellett a saját „nyugalmon}“ érdekében áttuszkolni, A -gondoziatlan, sok vihart megért arc is ezds közé a megszoruät magvak közé tarto­zott, melyek & rostán maradlak fennakadva. .Az egyik komorfekefce középkorú férfi: egy­kori orosz mérnök, most önkéntes szám­űzetése óta vasgyári munkás. A sarki szatócs világosított fel: ez a szem is átment a rostán. Egy másikat akkor sikerült áterőszakolni a Közöny és az érdekli Otenség híg fényébe, amakor .megtudtam róla, hogy fegyvermas- ter (szakkörökben jól ismert specialista ele- tawtblő hatalmas puskákban) leánya, se szeri se száma udvariéinak és állítólag, bár még csak tizeahatéves és gimnazista, ledér élet­módot folytat. Egy másik csodaszép, csoda elegáns nő, aki hetenként kétszer-háromszor autón érkezett az utcába, a fáma szerint a Közeli gyár munkásiányaiit látogatta. Egykor ő B sorstársuk voit, de ,a gyár egyik főnöke kiemelte és az ő karján kilibbent a fényesebb ! viiaglxi. Később odakinn aztán továbbadták es moss furcsa visszavágyíss&i szabadidejében megérkezik, kibeszéli magát egykori társnői- veü, leadja nekik elárnulássai fogadott plety- kait az „úri" körökről, tanácsol kér szcrel- rm ügyeben egyiküktől, -akit megtartott bi­zalmában, aztán sietve visszászágú Îd a ma­rik világába... És mások még sokan, akik már kezdetben kihullottak. Utoljára' maradt az öreg. Órásmester de bolondnak tartják. — Miért? — kérdeztem. — Bolond, hangoztatták makacsul, anél­küli, hogy különösebb magyarázatát adták volna elme zavarának, vagy rendellenes jelen­ségekre hivatkoztak volna. Úgy tapadt rá ez a jelző, hogy semmiféle ellenérvvel nem lehetett róla levakarni. Ez a Felfogás lassan ként, csaknem észrevétlenül cs értelmetlenül oenncm is gyökeret vert. Loián akkor is így tett volna, ha előzőleg nem vitázom épelméjüsége érdekében. Küz­döttem ellene, de nem tehettem semmin. „Bolond“, ismételgettem magamban, — persze, hogy bolond, ha mindenki annak taraja, csak azt kéne megtudni még: mi-ért is az tulajdonképpen? Kétségtelen, hogy ez* ,i jelzőt nem aggatták rá és néni használják abban az érre), cm ben, ahogyan bizonyos fokú lenézést, vagy megvetést szoktok kifejezni, vagy ahogyan bárkiről, aki a legcsekélyebb különcséget, vagy ellenszenvet mutál ja, mon­danák. Az ő bolond volta a negyed lakói előtt pontosan és félreérthetetlcnül agyzavart jelzett. Most már csak az volt érdekes megtudni, lionnan ez a meg állapi tós, mi az alapja en­nek az összbenyomásnak? Miért bolond, ha normálisan viselkedik? Ha semmi ténnyel vagy porai asobb hírrel nem lehet ezt rábizo­nyítani? Lelkének és létéraok minősege* vök ez: megíeMebbezhetetlen szentem«. De, miért? Senkii sem tludott. arról, hogy a furcsa, kis Öreg vaialxa is őrültek házában vagy kórházi ideggyógyosztá 1 yon. járt volna. A külsőt is sorbaveszom. Az arc sovány, szakállas, sok ránccal. Felfelé tornyosuló, nnudeimapi orr, kidomborodó, ritka vöröses szőrzettel diszk tett homlok, ócska keménykalapba bujtatott, fej. A szem szürke és véraláfutásos, szomorú, megtört tekintetet sugároz. Ruháznia elba- nyagolít és kopottas. Az alak ... Semmi rendkívüli! Wagner ur, a sarki sza­tócs — aki egyébként szintén erősíti őrüite- voitát — bemutat neki, mikor megkérem erre. Kezet fogunk, pár percig beszélgetünk. Megtudom, hogy angol származású, de már szülei irt laktak. Kis órás üzlete van. egy tá­voli negyedben, ahova vil.nmoson jár ki. A szomszéd utcában pedig a kiugró zöld zsalu- káteres ház az övé. Úgy beszél, mint a több: emberek a városnegyedben. A szeme, igen, az furcsa, meglepő, érdekes szeme van. Sokáig izgatott ez a rejtély, elhatároztam, hogy nyitjára jövök ennek a dolognak. Éjje­lenként gondolkoztam felőle. Nappal, főleg, útközben kínoztam vele magamat. Hasztalan próbáltam kiverni fejemből a dolgot. Esztelensóg, ismételtem magamnak, ilyeneken törni a fejet és észrevétlenül me­gint csak ráterelődtek gondolataim. Már nem is mertem ‘tovább érdeklődni. A háziasszonyom egyszer még a legelején Egész .kötetei lehetne összeírni a viliim útjáról és a villám okozta balesetek furcsa­ságairól. Hertskó dr. szerint isméteken meg­vizsgáltak orvosok olyan emberéltet, akiket álmukban éri villámcsapás és semmi bajuk nem történt. Felső-Ausztriában 1924-ben négy egy szobában alvó embert ért egy vil­lámcsapás, az embereket kidobta az ágyúk­ból, a hajukat és bőrüket megpörzsölte, a házat felgyújtotta;. S a négy ember? Szorgal­masan segédkezett az égő ház eloltásánál. Lovas kocog viharban hazafelé s a ló va­jamétól hirtelen megriadva felágaskodik, de éppen ezért ugyanebben a pillanatban sál­iam éri. A lovas él még, a lova nem. Az pél­dául, hogy a vrliámsujtott ember pénztárcá­jában a réz- és ezüst pénzek összeolvadnak, vagy hogy éppen a rézgarasok beeziistöződ- nek anélkül', hogy az embernek baja esne — nem is különös. De hallottam már olyan, esetről is, hogy a villám kinn a mezőn egy fiatal nőt egyszerűen levetkőztetett. A nő el­ájult ugyan, hanem özén: minden tekintet­ben ér nteülen maradt. 1898. egyik őszi délutánján hat és félhet óra között nagyobb vihar húzódott át Bu­dapest fölött. A napi munka éppen ez'dő- tájt fejeződött' be és a gázgyárból és a többi üzemből kitóduló rnunkássereg a szemben lévő temető kerítésénél keresett és talált me­nedéket. A kőfalon húzódó iándzsasorszerü vaskerítés nemcsak kitűnő ülőhelyül szol­gált, hanem a kerítés belső oldalán végig vo- j nuló gazdag fasor meg is védte őket az eső­től. Villám ellen --tzonban a képzelhető leg­rosszabb menedék vak. A baj azután, még pedig tömeges baj, be is következett. E*y történetesen a Józsefvárosi rakodó feleit ki­sülő villám a vaskerítés végébe ütött és nem tudván a kőfal miatt leföidélődni, a kerítés egész hosszán végigrohant s az üldögélő, pi­pázó embersereget minden előzetes értesítés nélkül leseperte. Iszonyú riadal, futkosás, za­var s több, mint húsz ember fekve maradt. Mentők is jöttek, de az volt aztán a meg­lepő, hogy hordágyvakról halottnak Játszó emberek hirtelen leugrottak és ijedtük ben tova lutotuk,, viszont teljesen ép és egész­ségesnek látszó emberek hazaidé menet c*z­sail is elhatároztam, hogy megteszem. Nehezen ment, armg az dhaSározist, tett iß követte. Ma sem ércem, hogyan bírtam rá magamat erre a szemtelen merészségét meg­kívánó lépésre. Talán érthetetlen nyugtalan­ságomra kerestem gyógyírt. Tódén egy me­rész pillanat elszánt ötlete volt csupán. Barátságosan megszólítottam az urtcán, meginvitáltam egy pohár sörre a szomszédos vendéglőbe. Eleinte szabadkozol, pedig szí­vesen jött, rom szerette az kait. — Ne haragudjon, kezdtem, legyen. */ives mondja meg, miért tartják önről azt, hogy őrült... s a következő piiiaiMtóbon szégyen­kezve elhaUgöCtom. Arca elkomorodatt, szájaszéie já& látha­tóan megrándult, aztán lassanként elnéző mosoly jelent meg arcán: — Egyáltalán nem haragszom. Jói tudom, hogy ezek a bngrisok bolondnak 'tartanak. A boszantó csak az, hogy miért terjedt el rólam itten ez a közfelfogás. Engem ugyanis Madnek hívnak, ez a rendes családi nevem, ami angolul, lehet tudja, hogy őrültet jelent. Valaki annyit tudort angolul, hogy megértse ezt a szól, az terjesztette eQ. a dolgot. Ez a név higyje el az egyetlen alapja- őrültségem­nek. Különben már apám, akire először ol­vasták rá ezt a marhaságot, szintén sokat szenvedett emiatt. „. Hiába magyaráztam eleinte mi a helyzet... Úgy bánnak velem kíméletesen, mint egy normális emberrel, már mintahogy ez az őrültekkel szemben szokás ... Higyje el uram, már régóta elköl­töztem volna másfelé, ha a házam nem itt volna'... Nagyot korty in sou a pohár sörből, aztán intett, hogy menjünk. Másnap mindenki megerősítette, hogy tényácg Madnak, hívják. Mikor azonban a névvel való összefüggést magyaráztam, vá­lót vontak. Ma sem tudom, szegény Mad rényteg bo­lond vok-e, vagy7 sem? Nemsokára más utcába költöztem és az­után többé nem találkoztunk. Karács Andor szeestek és meglralcak. Mindez, a furcsaság azonban hovatovább érthetővé válik. A io­nizálód elmélet fejlődése és a váJamosság okozta balesetek tana ma már igen sok min­den* megmag)raráz. És számos okunk van feltételezni, hogy a viláasnosütés és a villám- ütés okozta baleseteknél egyformán keli el­járni. Fia van tetszhalál ott, úgy van tetsz­halál tót is. Ha pedig az élet egy'részében bi­zonyos fajtájú vilamos jelenség, a halál is az. És ezen a ponton, önkénytelenüi arra kell gondolnom, hogy a villámok okozta hálózati túlfeszültségek levezetésénél a szar­vas viililimháritók hálózati fele és a föld­höz kötött fele .között keletkezett íves zár­latok nemcsak a túlfeszültségeket, hanem igen gyakran iái működő generátorok ára­mát is föld bevezetik. Mit jelenthet esetleg ez? Esetleg azt is jelentheti, hogy' egy vil­lamos vagy villámütés nemcsak az élet elek­tromos folyamatáé zavarja meg, hanem a fentiekhez rokon módon az élet elek­tromos energiájából el is vonhat egy bizo­nyos mennyiséget. És az elvonás mértékétől függ az élet és függ a halai. Ha pedig ez igy volna, eljöhet még az az idő, amikor a vil- 1 ámsüt és okozta tetszhalál nemcsak a jelen­ben hasznait mechanikai módszerekkel old­ható fel, hanem elektromos eljárással is. Égi villám és földi villára, egy­más utján és egymásután Azóta, hogy a zsidók Salamon király tem­ploma előtt s az egyiptomiak III. Ramses rendeletére Thebe szentélyei mellett villán elleni aranyozott végű árbocaikat felállítot­ták (állítólag anélkül, hogy' a villám elektro­mos lényegét felismerték volna), Divsch Pro­kop (1754 Prendlz.) és Franklin Benjámin (1760 Philadelphia) kísérletein át a mestersé­ges villám legmodernebb német kísérletéig az emberiség generációi foglalkoztok a vil­lámánál. A villám szerkezetére vonatkozólag azonban Schonland Déi-Afrikiban végzett meg! gyolcséi voltak a legeredményesebbek. Schonland ugyanis íorgólencsct fényképe­ző gépeppel eszközölt számtalan felvételen át kétségtelenül bebizonyította, hogy' mm- doa viEásn több és egymást követő .kb. i*~ nevetve igy7 szók: Ä villám regénye Külöíiös balesetek. — Az égi villa ni és a föld villám, Viílc" mc saíorna 11 20 kisülésből' áll és többé kevésbé a legelső a 'legerősebb kisülés. A legfontosabb azon­ban az a megállapítása, hogy minden kisülés voltaképpen összetett kettős tünemény, amely: egy a felhőből a földbe csapódéi fényvonalból és egy második, de ugyanazon villámcsatomán haladó földből felhőbe vá­gódó fény vonalból áll. Számtalan felvétel azt ás megmutatta, hogy7 az első í én wo na. sem folytonos, hanem egy néhány deciméter bosszú villámszikra, kb. egyszázad másod • percig tartó lefeléh a! adásából származik • •amelyet csak az emberi szem iát összefüggő íényvonalraak. Ugyanilyen vili ám szikra moz­gásából jön létre a második fényvonal is. Ezek szerint, roppant érdekes, minden tö ­det érő ágii villámot kb. egyezred másodperc múlva egy föidvillám követ, csakhogy föld vili ám sebessége «okkal nagyobb, mint az égi villámé, ami érthető, mert a föld vil­lám a félbe-vili ám által már jól heionizák irton halad. A két villám-kisülés közötti idő­ben a fenti egyezred másodpercre ki is alszik a fényvonal, ám az emberi szem ezt sem veszi észre. P. Períewitz esete Ha összegezzük az eredményeket, megál­lapíthatjuk, hogy7 minden földet érő villám egyenáramú kettős lökő kisülés, amely nem raagyfrekvenciáju, de igen nagy7 feszültségű és áramerősségü fogamat és egy többé ke­vésbé jól ionizált v.-llámcsatornán keresztül halad a felhőből (negatív töltés), a földbe és a földből (pozitív töltés ?) a felhőbe. Hoz­zátehetjük még, hogy' egy nagyobb villám kisülési csatornája kb. 2—3 km. magas és egy négyzet cen tim éter keresztmetszetű cső­nek tekinthető. Ezek után már csak egy to­vábbi lépés volna villám csatornákat vafamt- lyem igen erős radioaktiv sugárzással ionizál­ni a född és a földet körülvevő levegőburok alkalmas pontja közé. A kísérteteket bizo­nyára az Egyenlítő környékén keltene végre­hajtani, ahol a villámcsapások száma órán­ként Ooco—8coo között váltakozik. Vonnak különben oly7an megfigyelések, hogy7 a leg­több villámcsapás válamcly olyan vonalon éri a földei, ahol két különböző réteg pl. szén és vas találkozik s föl lehet tételezni, hagy7 a .szapora villámcsapás abból szárma­zik., hogy a két különböző réteg taáálkozá - sónál valószínűleg l h ermoelek t ri kus uton létíejövő ion.záló folyamat a levegő ellen­állását lecsökkenti és v&lámcsatornák kelet­keznek. Egy ilyen kbériét' természetesen igen veszélyes volna annál inkább, mert pb egy négyszáz méter mélységben lévő bányamű­ben a munkások még érezték az elektromos vezetékben, hogy valahol a bányaközeiben i villámcsapás érte a földet. Ne milenne azon- j brm reménylöten. Eltekintve az ontennaháló ! kísérletektől gondoljunk csak arra, hogy Franklin Benjámin acéksucsos .sárkány kí­sérleténél (1752) már az esőtől átnedvesedett sárkánykötél is levezette a levegő elektro­mosságát. Az átnedvesedett kötél végéből ugyanis így alkalommal elektromos szikrák pattogtak át a földbe. Hasonló eset történt P. Perlewicz 1904 junius 4-i sárkány kisérie- ténéi (Deutsche Seewartse), amikor a sár­kányt tartó kb. 3000 méter hosszúságú fém­kötél a rajta áthaladó igen nagy7 ámpér erős- I ségii áramtól elégeti. H-arteten egy óriási csattaaás sé P. Perkrívkz már csak a drár felhőbevesző Izzófehé.- vonalit látta. Huber Győző. hiány-20 bélyegeit akarja beszerezni, ha bél vég - albumot akar vásárol­ni, ha CS erefüzetre, bé­lyegragasztóra, boríték H vagy bármely bélyeg- gyiijtési kellékre i'fln szüksége, ha szaktaná­csot akar, keresse fel személyese«, vagy le­vélben Erdély legna­gyobb, legdusabban felszerelt és legolcsóbb bélyeg - szaküzletét, az ELLEHZER 8ÉL¥BB3SZTÍL¥áT Cluj, Piaţa Unirii 9. szám. Román türnt-g- bélyeget legmagasabb árak mellett i'vszunk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents