Ellenzék, 1935. december (56. évfolyam, 277-300. szám)

1935-12-29 / 299. szám

Szcfk<s2t5íég és kiadóhivatal: Cluj, Calea Morilor 4. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaţa Unirii 9. fxám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók So,

\1J_. ÉVFOLYAM, 299. SZÁM.

MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS

Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 1 to, félévre420, jvsat* §40 lej. — Magyarországra: negyedévre ic, félévre 20. éven» 43 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülÖnbozettei räbfe.

I VASÁRNAP

19 3 5 DECEMBER 2 9.

SMi^wMhvmzsx&7a*mKiBuimmMwm.ii

Reményik Sándor

hatalmas verskötetét adta karácsonyi ajándékul Erdély közönségének a Szépmíves Céh. Erdély költőjét, Erdély népének. A szenvedő, tiszta, erős szellemet, a meghason- lott, imbolygó talán már kivérzett kisebbségnek. Ismét adta, holott adhatjuk-e egyiknek a másikat, akivel összetartozik? Nemcsak ünnep alkalmából, hanem irodalom történeti jelentőségű ünneplés céljából is jött most ez a súlyos, komolyságában ragyogó és diadalmas kötet. Mint a szén, mely erdő volt, gyémánt vagy tűz lesz belőle. A nagy Reményik-kötet ugyanis a Szépmíves Céh századik kiadványa. Szóval jubileum. Fontos, emlékezetes, korszakos. Költőt, művészetet, kiadó szervezetet, irodalom-politikát, Erdély lényegének eddig legerőteljesebb és legszerencsésebb oldalát és vonalát nemsokára talán az utolsó fegyverek egyikét ünnepelhetjük most egyszerre. És ünnepelhetjük még tekintélyes erőtartalékok birtokában. Meddig? Valóságos szümpozion ez. Ami a legbensőbb élet egy magános árva emberben: isteni kegyből vagy szigorból megjutalmazva, vagy megbüntetve azzal, hogy a korszerűség és időtlenség szavait próbálja clzenélni a saját hurozatán és megszólaltatni népének — szülőföldjének titkos és néma lelkiségét, aztán a világ talán leggyötröttebb emberiségének magjáig, a sötét katasztrófa és alig pirkadó remény legbensejéig hatolni, mindenekfölött összekötni megint, amit mindennap annyi ima, amit százé er t százezer éve annyi sámán, bonc, pap, bölcsész, költő újra és újra kísérel, összekötni a földet az éggel, az életet az örökkévalósággal, a cselekvést az elnyugvással, igen a benső élet feszültsége kiárad dördülve, mint egy óriás palackból hab, ital, robbanó anyag. A Jákob lajtorjája épült újból e vak csillag s a: örök nagy háromszögű szem ismeretlen és végleten ege közt, a lélek mérhetetlen mélységei és megszámlálhatatlan lépcsőzetü magasságai közt. Üljünk le a szümpozionhoz és nézzük az eszmékből épült létra ködbe faló fokait . . .

..Romon virágé, ez a elme a Reményik- kötetnek és ez a cim sok mindent elmond, amit itt elkeltenék mondani nekünk, de amit nem tudok elmondani. Ki képes most az ilyen egész világot röviden megmarkolni, a költő, nép, emberiség összegezését? Ki vállalkozik az általános megrendüllség közepén, hogy az erdélyi magyar szólamokat pontosan hangjegyezze, ki tudna részletezni és értékelni az életünk lényegét, ahogy most a szépség füzérein cikkezik? Majd a cikkek és tanulmányok megteszik a magukét jól, rosszul. Mi csak egy pár szempontot akarunk hangsúlyozni, mikor az ilyen költő, az ilyen mü, az ilyen jubileum melleit meg kell átlőnünk egy pillanatra és futólag elgondolkoznunk az összesség nevében. Annál inkább, mert ez az ember, ez a mü, ez az ünnepi esemény nem önmagában, sui generis, áll, vall, eszméltet, világit, gyönyörködtet. hanem vezérel és útnak indít: a mi kisebbségi életünkkel való számtalan vonatkozásban, kiáradva mai korunk s a mai emberiség hányatott egész területére, hogy az örökös kérdések végtelen sokadalmában haljon el, mint egy végső akkord. Kimerjük hangsúlyozni e programra vezér szólamát: a mi különös íze, zamata, szerepe, jelentősége, értelme fontossága az igazi művészetnek, mert politikum és célzat, akkor is, ha időtlennek látszik. Sorsunk fordulóponthoz jutott. Érezzük, hogy 17 év után óriás csatát vesztettünk s helyzetünk ma rosszabb, mint bármikor. A sárkány torkában vagyunk. Uj utat, uj eszközöket, uj lehetőségeket kell kihasítani magunknak, mert különben elnyel a vész és nem leszünk egyéb, mint romon emlékezet, történeti adalék ama nagy eltűntek sorában, akiknek első sorozatát a történelem se ismeri névszerint.

Ki akarhatja ezt és kinek szabad ily pokoli merény? Igen, egy válság tetőpontján szédülünk és szédelgünk. Vagy megállunk vérverejtékezve és lebirva meredeket és szédületét, vidáman leszállunk a termékeny és éltető völgybe, vagy pedig örökre lezuhanunk q szakadékba, mint ja tárpéi szirtről c

Laval

isí így

leijesen Anglia mellé csatlakozott

Ifss francia kritika Olaszország magatartásával . —

Mára halasztották a tavai politikáim fölötti szavazást

Európai háború lehetőségéről ir az olasz sajtó

A francia kamara még nem döntött a Laval-kortnány sorsa fölött. Szavazásra előreláthatólag csak ma délután vagy este kerül a sor, addig a helyzet meglehetős bizonytalan. Laval, aki páratlanul ügyes parlamenti taktikus, tegnapi beszédében nagy erővel igyekezett leszerelni az ellene felhozott érveket. Kijelentéseiben félreérthetetlen határozottsággal állott az angol—francia együttműködés elé, eddig még egyetlen esetben sem tanúsított nyíltsággal vállalta a nyilvánosság előtt a kötelezettséget, hogy Angliát levegőben, szárazföldön és tengeren egyaránt támogatni fogja, ha a Népszövetség által elhatározott megtorlások következtében olasz részről támadás érné. Ezt a kötelezettségvállalást és a szigorú ragaszkodást az angol—francia együttműködéshez többször is említette beszédében, mely beismerte, hogy a párisi béketerv, amint már Baldwin megállapította róla: halott. Feltűnt a beszédben az, is, hogy valamivel hidegebb volt az olaszokkal szemben, mint Laval eddigi beszédei. A beszéd egyes részei nyílt szemrehányást tartalmaztak a római politikával szemben. Abesszínia idegenkedése, amelytől súlyos áldozatokat kívántak. még érthető — mondta LavaL — de az olasz kormány sem vizsgálta meg a párisi javaslatokat azzal a jóakarattal, ju Jyel francia részről joggal el lehetett volna várni tőle. Sőt — tette hozzá Laval egyenesen Mussolini pontiniai beszédére céloz rt* - - egy bizonyos beszéd igazán nem könnyítette meg a békét kereső francia és angol külügyminiszterek munkáját.

A francia és angol ellenvetések leszerelésére szánt bevezetés után Laval arról beszélt, hogy a párisi béketerv bukása nem menti föl Franciaországot, Angliát és n Nép- szövetséget attól, hogy a béke megteremtésére irányuló munkájukat tovább folytassák,

A békefáradozásokat azonban úgy kell irányítani, hogy a háborús viszályt megoldják, nem úgy, hogy ezt a viszályt még Európára is kiterjesszék. A Népszövetség szankciós rendelkezései Is elsősorban azért vannak, bogy, amint Austen Chamberlain mondta, a béke eszközei legyenek, nem azért, hogy az öncélú megtorlás politikáját érvényesítsék.

És ennél az okfejtésnél tért át Laval a párisi béketerv védelmére. Elmondta, hogy megbízható értesülése szerint a kőolaj-szankciók elrendelését Olaszország háborús lépésnek tekintené és el van szánva arra, hogy további lépéseit ehhez a fölfogáshoz alkalmazza. Ilyen körülmények között felelős államférfiak nem tehettek egyebet, mint amit ö és Hoare tettek. Közös müvük nem sikerült s fí nem Ls veszi rossz néven Angliától, hogy elvetette a javaslatokat, melyeket Párisban az angol külügyminiszterrel együtt dolgozott ki. Lehet, hogy további kísérletei is még eredménytelenek maradnak, csüggedni azonban nem fog, mert teljes erejével akar dolgozni, hogy a békét megvalósítsa. Ehhez kéri a francia kamara bizalmát.

A vita többi szónokai közül Lean Blum szocialista vezér arra hivatkozott, hogy Laval beismerte politikájának sikertelenségét, le kell tehát vonnia ebből a beismerésből a következményeket. Tniltinger szélsőjobboldali képviselő az olaszbarűt álláspontot képviselte beszédében hevesen. Különös feltűnést keltett Yvon Deibosnak, a radikál-szoeia- lista párt egyik elnökének beszéde, mely szintén a népszövetségi politikától való eltávo- Iodsissal vádolta Láváit és kijelentette, hogy pártja ilyen körülmények között nem szavazhat bizalmat a kormánynak. Ez a kijelentés előre îs súlyossá teszi a Laval-kormány helyzetét, mely azonban még nem tekinthető teljesen elveszettnek. A radikális szava- 1 zatok egy része ugyanis még ingadozik és Laval beszéde főleg ezeknek az ingadozóknak megnyerésére törekedett.

A francia kamarában elhangzott vitával egyidejűleg Kómából továbbra is a teljes elszántság harcias kijelentései szállnak világgá. A kormányhoz közelálló „Gazeita del Fopolo“ feltűnést keltő cikket ir „Európai háború lehetősége'* címmel. A cikk fejtegetései megismétlik a háborús fenyegetést az Olaszország elleni szankciók súlyosbítása esetére. Olaszországnak — mondja a Gazetta del Popolo — feltétlenül gyarmatokra van szüksége. Erre azonban csak három mód van. Vagy a nyersanyagokat szolgáltató gyarmatok újabb elosztása, vagy gyarmat szerzése olyan módon, ahogy Olaszország most kísérletezik, vagy gyarmatok szerzése európai háború utján. Az első megoldási lehetőségre a gyarmatokat kezűkben tartó nagyhatalmak nem hajlandók. A második lehetőség igénybevételével szemben Angiía felsorakoztatta Olaszország ellen egész Európát. Viszont ha ezt: az uíat elvágnák Olaszország elől, ekkor kénytelen a harmadik lehetőséget Igénybevenni és európai háborút indítani, mikor az alkalom erre kedvező lesz. Meg keli állapítani azonban — Írja a lap egyenesen Angliára célozva — hogy aki ezt az európai háborút elveszti, az elveszti a gyarmatait is.

Cáfolják a német—angol tengerészeti megegyezés hírét

LONDON. (Az Ellenzék távirata.) A Reu- íer-ügynökség hivatalos helyről legerélyesebben megcáfolja azt a hirt, hogy-i

háború esetén angol részről katonai védelem alá helyeznék Spanyolországot és Portugáliát. Ilyen irányú tárgyalások sem a spanyol, sem a portugál kormánnyal nem folytak és az angol kormánytól is távol áll minden ilyen szándék.

Hasonló hivatalos cáfolat jelent meg Madridba i is t>. spanyol kormány részéről. Az angol lapok közük a német hivatalos hír- ügynökségnek, a D. N. B.-nek cáfolatát francia lapok azzal a hi révei szemben is, hogy Hiller, Sir Eric Phipps berlini angol nagykövettel tárgyalást folytatott volna a német —angol tengerészeti megegyezés kiszélesítéséről kétoldalú légi védelmi szerződéssé. Ez a hír is elsősorban arra szolgál, londoni lapok szerint, hogy zavart keltsen a keletafrikai háborúval kapcsolatos külpolitikai helyzetben.

Laval védi politikáját

PARIS. (Rador) A külpolitikai vita a kamarában tegnap délután röviddel három óra után kezdődött. Az elnök jelentette, hogy az interpellációk száma nyolcra csökkent, hogy a vitát legkésőbb holnap délutánig befejezhessék. Ezután Laval kezdett beszélni.

— Kérésemre — mondotta a miniszter- elnök — a kamara úgy határozott, hogy megvitatja a külpolitikát. Most tiz napja mutattam rá ama körülményekre, amelyek között a francia kormány az olasz—abesszin konfliktus befejezése érdekében igyekezeti Nagybritanniával együtt megtalálni a lehetséges feltételeket. A kezdeményezés megfelelt a Népszövetség elveinek és szellemének. A párisi javaslatok elkészitéséből azonban súlyos események fakadtak. Hoare lemondott és az angol kormány — Baldwin kijelentése szerint — a párisi javaslatokat eliemetteknek tekbiti. Az abesszin kormány nem fogadta el a feltételeket. Az olasz kormány nem vizsgálta felül a kellő megértéssel és sulival a mi ajánlatainkat és egy bizonyos beszéd sem könnyítette meg a megegyezést és megértést, sem pedig a mi mars kánka t.

(Folytatása a iß oldalon,)

j halálraítélt. Ebben az óriás válságban íme J I jön ismét Reményik Sándor és durva utalás j nélkül eligazít a tenni valóban, „ahogy lehet''. Sötét mélabuval, lelkének benső kisértet eivel birkózva, testileg pusztuló félbe mégis diadalmasan áttör fekete ködön és tiltó záradékon út egyre nagyobb és nagyobb erővel a kisérteti szépség és való igazság csúcsai felé egyszerre, ö a válság tetőpontján tud újra és újra küzdeni, még erősebben szárnyalni. Meg kell tanulnunk ezt bármenynyire lecsepülnek saját véreink és leszólnak a „fölfedezésünkre“ jövő fiatal folyóiratoroszlánok és ha ostobán, tett helyett bűntudatban marcangoljuk is önmagunkat, ha ezerszer szövetkezik állami hatalom és népi fanatizmus szegényesünkre és vesztünkre. Igen, igaz, nekünk szintén ki kell törnünk a gyötrődésekből, sirámokból, a panaszokból, a terméketlen bosszúvágyból, oknélküli vitákból, titkos cselszövényekből és oda verekedni magunkat a népi erő és emberi szeretet gyakorlati tehetőségeihez. Meg kell tennünk uj kötelességeinket. Reméngik-módra. Aki kezdettől fogva, mai napig mindenkor ki bírta fejezni a magyar kisebbségi tranj szilvánizmus, a magyar kisebbségi életigen- I lés összes jó eszméit, amellett, hogy jó, tiszta, szűz embertestvér maradt. Mindennél erősebb, mindemül keményebb, mindennél erdélyibb és mindennél életakaróbb lírájával. Most megint figyelmeztet, jubileumi percben. Százados méretben> mik a kötelességek és mik a lehetőségek. Mikor a legnagyobb a felelősség, mikor az egyesnek épp úgy nem szabad megadnia magát, mint a sokaságnak. Itt a: írás olvassátok: olvassa tok és aztán tettre föl!

Rí