Ellenzék, 1935. december (56. évfolyam, 277-300. szám)
1935-12-25 / 297. szám
Milyennek lâi|a a lélektan az ismeretlen maijyar paraszá©á U| pszichológiai moínkaiefölel* mm  para kuiaáásának tanulmányai azért fogadja el tizadás nélkül, nzérc nem kiisénls meg, sorsinak javítását, mert hozzászokott, hogy egész élete, munkájának eredménye, sőt munkarend jenek beosztása ns fölötte álló tern részét] erőktől, az évszakoktól, az idő járás tót! függ. .őz alkalmazkodás második természetévé vált, annál is inkább, mert munkájába a parasztgyermek baleszü- letik, belenő. És éppen, mivel egész életét rajta kívül álló erők mozgatják, az alárendeltség, az alkalmazkodás, az igénytelenség legvégső foka kifejleszti benne a másik végletet1: » túlzott önérvényesítés vágyát. BUDAPEST. (Az Ellenzék tudósítójától.) Az uj utakat kereső magyar fiatalság mozgalmai ma két, élesen megkülönböztethető csoportra oszthatók: nehány egyénből kiló, zárt mozgalomra és nagy létszámú diákmozgalmakra. Főiskolás nagygyűlések egyik sokat vk»- rott kérdése éppen az, hogy melyik forma a helyes. Á kevés, de kiváló tagból álló munkaközösség hívei azzal érvelnek, hogy a terjeszkedő, téritő, az ifjúság mennél szelesebb rétégéit felölelni akaró diákmozgalmakban szükségszerűen elsekélyesedk az eredeti elgondolások mélysége. Nem tömegre, nem mennyiségre, hanem minősegmunkara van szükség. A terjeszkedő diákmozgalom hívei viszont síkra szállnak a fiatalság tömegeinek szellemi vezetéséért és hangsúlyozzák, hogy a közönyös, elhagyatott, tájékozatlan diákok lelki megmentése fontosabb minden szoba- rudósi tevékenységnél. Az igazság az, hogy mindkét fajta mozgalom jogosult. Szellemi vezetőgárdát' csak kevés, kiváló fiatal kutató-tudós alkothat — viszont nekik is szükségük van az öntudatos fiatalság széles rétegeire, akik hisznek bennük és elterjesztik uj eszméiket. Szellemi vezetőgárdának tekinthető például a Szegedi Fiatalok nehányéves mozgalma. A Szegedi Fiatalok meghallották az ismeretlen Alföld, az uttaian u/tak mélyén rejtőző tanyák néma segélykiáltását és életüket a tanyák népének megmentésére szentelik. Elgondolásuk alapja, hogy a szánalom, a részvét, egyesek megmentése nem javít a helyzeten, a bűnöket és betegségek kórokozóit kell kikutatni, ha a parasztság helyzetét ' érdemlegesen orvosolni akarják. A munkaközösségükbe tartozó fiatal kamtok a para sztélét ~ minden vonatkozását oontos munkamegosztás szerint dolgozzák fél. Székfoglaló & paraáztiélekrői * pszichológiai társaságban 4 Tömöri Viola doktor, aki most tartotta /ékfoglátóját a budapesti Pszichológiai Táraságban, a parasztiélek összetevőinek tudó- nányos tisztázását vállalta'. A gyakorlati élet embere könnyen feleslegesnek minőski ezt a vállalkozást. Mit ér vele a panasnzt, ha például megállapítják róla, hogy ,,mil ője elemeiről alkotott szemlélete erősen íiziognomiás.“ Ez azonban épp oly laikus felfogás, mintha valaki .a műszavakkal teletűzdelt orvosi szakkönyveket feleslegesnek tartaná, mondván, hogy nein .a betű a fontos, hanem az orvosság és a fájdalom enyhítése. Az egészséges gyakorlat tisztázott elméletek -gyümölcse. S hogy a földművelő réteg lelkivilágának ismerte gyakorlati szempontból milyen fon- ios, példa rá a praktikus Amerika, ahol a lélektani tanulmányok (legnagyobb része a farmerek lélektanával foglalkozik. Az ismeretlen magyar paraszt Pszichológiai Társaság fényesen kivilágított dísztermében szemüveges, tekintélyes tudósok között egy magas, szőke fiatailleány irui-prul. Ilyesmit ugyan taUán nem illik észrevenni egy tudós-nőről, de éppen a lányos, boldog izgalom teszi kedvessé, megcáfolva a régimódi felfogást, hogy a szakin- * dományok kiszikkasztják a női (lelket. Görögös, fekete ruhájában, mintha a tudományok papnője lenne... Székfoglaló beszédének (tárgya az ismeretlen magyar paraszt... Milyen is valójában? fukar, önmegxagadó, igénytelen, szűkszavú — avagy pazarló, dölyfös, falánk, vi- ságosheszédü? Babonás, vagy bátor? Vannak-e olyan lélektani törvények, melyek az egész parasztságra érvényesek — vagy csak típusokról és egyénekről beszélhetünk? Tömöri Viola határozottan állítja, hogy az egyénben a közösség lelke tükröződik s a parasztok legkülönbözőbb tevékenységeit is a közösségi szellem szervei, hozzák parancsol yó egységbe. A paraszt lelkének legjellegzetesebb vonása a belenyugvás, A társadalmi rendszereket, vagy a född nnnőségétvek adottságait Szélsőségesség ca a környezette! egybef orrás A paraszti]élek megértéséhez legfontosabb annak felismerése, hogy szélsőséges! A szélsőségesség magyarázza meg a parasztokról uralkodó ellentétes véleményeket is. Hétköznap, munkaközben teljesén elfojtja vágyait, igényeit, énjét — mivel azonban az önérvényesítés kitörölhetetílen emberi vágy — ün nepeken, 'lakodalmakon, halotti téron ön- érvényesiitési vágya nem ismer határt: ruhája pompázatos, ételben dúskál ás mindent elkövet, hogy felülmúlja, megvendégelje az egész falut! Ugyanez a szélsőség mutatkozik lakásában is, a lakószobául szolgáló konyha sivár» sága és a merev, gyönyörű tiszta szoba között. Vágyai mindig utat törnek maguknak! Mig a bonyolultabb lelkületű tanult emberek tel jetii leden vágyaikat feloldják, kiélik más irányban — u paraszt egyszerűbb, ősibb lelke indulatait mindig kiéli. Erkölos alatt nem a nemi erkölcsöt érti, mint a városiak, hanem a közösségnek hozott hasznot: a szorgalmat. Az erkölcsös,aki szorgalmas. A szép pedig az, számára, ami hasznos, célszerű. Ebből következik, hogy náluk a művészet sohasem öncélú, hanem díszítő jellegű, még a legit eh etség-esebb paraszti művésznek is van valami más, főfoglalkozása. Közvetlen környezetükkel annyira egybeforrtak, hogy az eseményeket sem időponthoz, hanem környezetük valamilyen változásához fűzik: árvízhez, szárazsághoz, uj- kenyérhez. Ugyancsak a környezettel való egybeolvadásból következik, hogy a legkisebb parasztháztartás is önellálásra törekszik, mert „idegen számára az a gondolat, hagy egy elvont elgondolás állapján berendezett s az életszükségleteket a fogyasztóhoz üzleti elosztás alapján juttató szervezetre bízza magát.“ Tömöri Viola előadása a parasztság lelki életének még számos árnyalatából rajzolja meg a klk.ismeretes tudományos képet s előadását azzal zárja: A vázait évszázados- közösségi szellem a panaszttársadalomban is bomlásban van. A város hatása zavart idézett elő az ősi életformában s ezért a város erkölcsi kötelessége, hogy a falu segítségére legyen egy uj, kiI egyensulyozottabb és egészségesebb élet kialakításában. $z. Wer ess Jolán. Forradalmi tanokat hirdetnek az európai tachnokratak Kik a csökkentett termelés jegyében, nemzetközi zsűrivel akarnak csak engedélyeztetni minden uj szabadalmat, hegy egy ember se dolgozhasson életében 30 évnél tovább s eljöjjön mielőbb az uj, osztalékot nemfizető részvénytársaságok kora(Beríkti munkatársunktól.) — Uram, egy példával fogom ön előtt rögtön megvilágítani, hogy miérit-van szükség a technokráciára — fojtja belénk <a szót az első európai technokrata egyesület elnöke —• felesleges kérdeznie, én úgyis tudom már mi érdekli magát. — Vegye kérem az alábbi példát. Mr. Smith mibvaukesi cigarettagyárában azelőtt egy „modern“ gép percenként 5—600 darab cigarettáit készített, ma ugyanezt a munkát egy auitomatagép percenkénti 2500—-3000 darabbal intézi cl. Vagy például: míg néhány évvel azelőtt a berlini villamossági telepen a 225.000 kilowattot előállító 100 kéziitüzelésii kazán táplálásához még; 200 fűtőre volt szükség, akik az izzó forróságu helyiségben fél mez! el eure vetkőzve lapátolták csurgó verejtékkel össze mindennapi kenyerüket, addig ma ugyanezt a munkát 2 főfütő és 4 legény intézi, lakik nyugodtan és patyolattiszta kézzel nem törődnek már mással, csak azzal, hogy az óránkénti 160 ionná szenet néhány fogantyú és szabályozókar beállításával jutassák el teljesen automatikus utón a kazánba. Ruha, mely 4 2-szer ellen áll óbb a gyapjúnál De még tovább megyek. Talán már hallott ön is a „romié“ csalánszövetről, melyet most akarnak az iparba vezetni. Ha ez megtörténik, úgy az egész selyem, -gyapjú és pa- mutipornak befelil'egezett. Ez az uj fonal, mely messze felülmúlja az összes eddigi 1ex- tilliát, fehér-ezüstös színezetű, salyem-simasá“ gu s igen könnyen festhető. A belőle előállított ruhák kétszerié tartósabbak a pamutnál és 42-szer ellenállóbbak a gyapjúnál. Vizes állapotban egyáltalában nem változ k meg s olyan papírt, lehet belőle előállítani, melyeit kézzel nem is lehet elszakítani’, viszont készítéséhez csak egy elenyésző törtrészre van szükség a mai gyártási időből s munkaerőből. Ezek azonban csak kiragadott kis példák abból a sokezer tényből amellyel az amerikai technokrácia a közfigyelmét magához ragadta, hogy reámutasson a helyieden vagy' (túlméretezett technikai fejlődés veszélyére. Mindezeket a jelenségeket 'tehát nem lehet géprorrubolási (tervekkel — amint az ma olyan divatos — elintézni, nem lehet értük a gépeket felelősségre vonni, hanem azt kell a probléma magjának tekintenünk, hogy a mai gazdasági én termelési formulák nem tudtak az idővel és haladással lépést tartani —- Bocsánatát, szabad talán egy kérdést... próbáljuk meg szerényen közbevetni... — Kérem, válaszolja udvariasan Dreusicke mérnök, tessék! — ön azt mondja, hogy a gazdasági formuláknál van a baj. Lenne olyan szives s ezt egy kissé jobban megvilágítani? — Kérem, ne írja úgy, hogy gazdasági formula, hanem mondjuk inkább igy: nem a termelésben von tulprodukció, hanem a vevőkészségben van hiány. Ennek oka pedig abban rejlik, hogy a termelt áruk elosztása s előállítása sem történik olyan racionálisan és helyesen, amint azt századunk megkívánná. Rögtön megvilágítom ezt is. Az áru előállításánál elsősorban is csalt szakmunká soknak szabadna működni, véget keli! tehát vetni annak a lehetői len. helyzetnek, hogy az asztalos !ószőrmatracot, a lakatos vizeszserrulyét, a lakatos cipőt, a mérnök pedig könyvbekötő táblákat gyártson; mindenkinek a maga posztján, van a helye. Az, aki pedig más munkájába kontárkodik, csak azért, merít más munkaalkalom éppen nem kínálkozik, az iegelsősorban tehet arról, hogy ő maga is munkanélküli, mert hiszen ugyanakkor az ő munkáját is egy másik, újabb s épolyan kontár —- rontja el, öreg napjaira jusson mindenkinek pihenés... Mi a mi ideálunk? — Jöjjön el az a kor, amikor ne legyen szabad serik'nek sem huszadik életévén alul és ötvenen felül dolgoznia, amikor mindenki ifjúságát tanulással töltheti el, a kifejlődött munkásgenerációnak pedig öregnapjaira kijusson a megérdemelt pihenés, melynek jegyében azután át is adhatja helyét a fiatalok nak. Ami pedig most már az előállított áruk helytelen, elosztását illeti, erre csak azt j mondhatom: a kartell és tröszturalmaknak véget kell vetni. Az áruk eladását minden szakmailag képzett kereskedőnek meg kell engedni, az árakat limitálni s erős felül v'zs- gáláts alá kell venni, éppúgy, mint minden jj újonnan kiadandó a gyámásra engedélyezett I szabadalmait, melynek enjgiedél.yezhet&sége s I újabb munkanélküliséget nem veszélyeztető \ újítása felett nemzetközi zsűri döntsön! I — Az emberiség egy bizonyos része a ívehmkáWn látja minden b»j én nyomé»' okát... — Ez igazságtalanság. Nem áll, hogy mi, mérnökök a technika „zsarnok“ uralma alá akarjuk hajtani az emberiséget, ellenben mi, ez uj irányzatú mérnökgeneráció, a „technokraták“ vagyunk éppen azok, kik megállapítottuk, hogy az emberiség ökonómiai felszabadulása az utóbbi évtizedekben olyan tem pót kezd felvenni, hogy az előállított javak száma már szinte imaginárius végtelenbe kezd átcsapni. Az áruraktárak és tárházak tele vannak eladatlan termékekkel, a munkanélküliség pedig dacára a soha meg nem álmodott könnyű termelési lehetőségeknek ma már szinte az emberiség molochja lett... ugyanakkor azonban a vásárlókészség viszont jóformán a zérussal egyenlő, mert mindenki csak a legfontosabbra — nem egy még arra sem — szorítkozik. Mit akar a technokrácia? —A technokrácia azt akarja, hogy a termelés fokozása csakis az esetben legyen megengedhető, ha a tömeg vásárlóképessége ezzel párhuzamosan halad. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha a tőke és munka között a haszonnak célszerű, uj megosztása követke zik be s ha a munkaidő kisebbedébe mellett sem csökken, legalább is lényegesen a munkás bevétele... még helyesebben mondva: : munkás vásárlókapacitása. — Nem a fontos, hogy egy részvénytársaság milyen osztalékokat fizet minden elsején, Iranern az a fontos, hogy az üzem önönmagát eltartsa, a kielégítő foglalkoztatása révén pedig maga is olyan vásárlóerő) képviseljen, mely lehetővé teszi, hogy személyzete — kezdve a vezérigazgatótól egészen az utolsó takaritó asszonyig is — mint saját magának s másnak is vevője léphet újból a piacra! ? .. . ? — Belátom s arcán látom, ezek az eszmék ma még kissé csakugyan forradalmiak, sőt amint azt már nem egyszer vágták szemünkbe: kommunisfarzüek. Pedig eltekintve attól, hogy mi is fontosnak tartjuk a különböző fizetésrétegek felülvizsgálását-, eszménk nemcsak, hogy nem destruktív, hanem kimondottan konstruktiv.,'. Valóban mérnökökhöz méltó minden fantázia és politikum nélküli, hűvösen s legreálisabban, átgondolt számítás. — A technikusok akarják átvenni a világ sorsának irányítását? — Isten ments! Sőt: a legmesszebbmenő együttműködést kívánjuk a közgezdaszok- kai, jogászokkal, orvosokkal, írókkal, pszi- hoilógusokkal... s egyszóval mindenkivel, ók: csak szivén hordozza egy uj, egészségesebb s boldogabb emberiség kialakulásának vá gyát... mi most egyenlőre még csak kísérletezgetünk, tanulunk, méricskélünk s majd csak azután, ha már látjuk, hogy tételeink be gazoiódnak, számításaink helyesek, akkor jön majd el az az idő, melyről ma is bátran állíthatom, hogy az emberi életforma uj korszakát fogja jelenteni — Milyen kapcsolatot tartanak önök fenn az amerikai mozgalom vezérével, Heward Scottal? — Természetesen a lehető ^szívélyesebbet. Scott, valamint főmunkatársai, mint Thorsten, Vehlen, W. H. Smith, ParmeJec és Hubert kéthetente cserélik ki velünk újabb munkáikat és megfigyeléseiket, nekik már rendszeres folyóirataik, előadásaik, rádió oktatóóráik is vannak Angliában, az amerikai csoportnak Fred Henderson — Henderson volt miniszter unokaöccse — és Frederick Soddy, Franciaországban vászon: a legutóbb ór.ási feltűnést keltő könyv „La grande relévé*' szerzője, Duboin vezeti ügyeinket. Megemlítésre méltó még Ausztriában Emil Jung és Victor Loos munkás ságsa is... amint látja tehát, nem is állunk már olyan egyedüli munkánkkal s nein is vagyunk olyan kicsinyek gárdánkkal. — Még egy utolsó kérdést: mit gondol, hogy fog kinézni a technikai világ jo év múlva? Drousicke mérnök moso’yogve suhogtatja meg a levegőben kinyitott logarlécét: — Remélem úgy, ahogy azt fentiekben bejósoltam,..! Doroe Ferenc. TÉR és FORMA épitőmílvészeti havi lap. Évi előfizetés L. 1122, Egyes szán; L 132. Korábbi mutatványszám 80’— Lei LEPiGE, Olaj. XL Kérjen ingyen szak jég}' zéket.
