Ellenzék, 1935. december (56. évfolyam, 277-300. szám)
1935-12-20 / 293. szám
6 BLLENZfiK / 9 J 5 december 2 b. iCTdczeparaal teresen sei. Igen felölte boldog uicglepetésKár, hogy nem pesti mondta ;»/ iró —, de azért igy is meg lehet oldani a kérdést. Olcsón dolgozik? Ez most nálunk elsőrendű kérdés... Géza bácsi bólintott Magdának, hogy mondja: igen. — Igen, nagyon olcsón — szólt Magda és már kipirulva állt és észre sem vette Géza bácsit. Mámoros boldogság szállt rá hirtelen. Istenem, igaz ez? Milyen jó, milyen csodálatosan jó az Isten... — Cikksorozatokat kellene illusztrálni hallotta a kellemes, mély férfi hangot tovább — állandó rajzolónk Berlinbe költözött, szükségem van valakire, ;iki értelmes, tehetséges, gyors, olcsó és pontosan szállítja a rajzokat. Az iró ránézett Magdára. — Ha elvállalja, Forrav szerkesztő megmagyarázza a dolgot. Az órájára nézett. Barna bőrszíjon volt az óra a csuklójára téve. — Sajnos, most nincs időm — mondta — talán később, vagy holnap... — Igen — és nagyon szépen köszönöm főszerkesztő ur. — Isten vele! Szervusztok! Az iró elment gyorsan, ahogy jött. sietős, zsúfolt életének egy másik állomása felé. Valami megnevezhetetlen nagyszerűség volt benne, amiből most, mintha otthagyott volna az embereken, a falakon, a bútorokon valamit, ami tovább sugárzott rajtuk, mint egy láthatatlan ultraviolet sugár. A rendkivüliség, a tehetség, az ész fény volt talán, de nem lehetett megnevezni, legfeljebb megérezni lehetett. — Géza bácsi — szólt Magda és tele volt hálás szeretettel a fakezü ember iránt — olyan boldog vagyok. Géza bácsi. Erre Géza bácsi leült és az egészséges, meleg, élő balkezébe fogta a kezét. Ne legyen boldog — mondta okosan — és főleg ne legyen hálás. Itt nem történt semmi. Maga még nagyon kicsi és tapasztalatlan ember és nem tudja, hogy az életben nem történnek váratlan csodák és hogy senki sem önzetlen... Mindaz, ami magával ma történt — vidéki kis festőnő, nem is kész és egyszerre két jelentős pesti vállalatnál kap munkát, satöbbi — igy elmondva gyönyörű és büszke lehet rá. De ha a dolgok mélyére nézünk, be fogja látni, hogy milyen prózai és természetes az egész. Kicsit kiábrándítom lehet —, de ez a pálya, mint minden más, nagyon nehéz és verekedni kell benne. Ugy-e nem fog megharagudni, ha egy kicsit megfosztom az illúzióitól és megmutatom az igazságot, ugy-e? János zsebredugott kezekkel állt melleink. A szomszéd szobából irógépkatto- gás hallatszott és egy mély férfihang monoton diktálása. Géza bácsi folytatta: — A kiadó, akitől most maga valószínűleg el van ragadtatva, egyike a legnagyobb svindlereknek Pesten — persze ! köztiszteletben álló úriember, de azt mindenki tudja róla, hogy rengeteget tud még ma is keresni és Ő tud a legjobban sopánkodni és azt hires/teli magáról, hogy szegény ember és mecénás. • Ö boldog, hogy maga dolgozni fog neki, j meri maga olcsó és fiatal munkaerő, ! aki amellett nem is protekciós amatőr. A kiadó rengeteget keres azon a regény- sorozaton is, amit maga illusztrálni fog, de aránylag a szerző, a fordító a rajzoló — a munka igazi alkotói Keresnek rajta a legkevesebbel. De ez a világ rendje és nem szabad rajta kétségbeesni. A furcsa csak az, hogy a kiadó megjátsza, hogy magának valami óriási szívességet tesz azzal, hogy szerződteti ismeretlen név létére és ezzel előrelen- ! diti a pályáján. Es valóban nagy szi- j vességet tesz — de nem olyan nagyot, ahogy maga képzeli. Az igazság az, hogy kölcsönösen szívességet tesznek egymásnak —, de maga még hálás és boldog is, mert azt hiszi, hogy csoda tör téut. — Géza bácsi, túlsókat beszélsz. Légy tömör — mondta János, aztán kicsit nyújtózott megint és dúdolni kezdett egy divatos sláger dallamára: — Légy tömör — oh lééégy — tö- mööör... Géza bácsi nevetett és befejezte, j — Attól se legyen meghatva, hogy a Budapesti Újságnál munkát kap. Itt is szükség van egy jó rajzolóra és a főszerkesztő tudja, hogy maga olcsóbb, mint akármelyik befutott pesti ember, azért tárgyal magával. Csak azt nem szabad I hinni, hogy mi drágák vagyunk és jók, ' mert magát választottuk. Nem kell elra- j gadtatva lenni — maga egy édes kislány, de még nem elég raffinált — nem baj, majd meg fogja tanulni. Az első siker és az első szerelem után. — Meg fogom tanulni, Géza bácsi — szólt Magda és elkomolyodott —, de azt nem tilthatja meg nekem, hogy ne legyek hálás magának, ugy-e? — Megtiltom — mondta Géza bácsi. * Aztán Géza bácsi elmagyarázta a ) cikkillusztrációkat és egy csomó kéziratot adott Magdának gondosan becsomagolva. Gépelt másolatai voltak azoknak a cikkeknek, amihez rajzokat kellett készitenie. János telefonált és néha rámosolygott Magdára. Nemsokára búcsúzni kellett, j János azt mondta, hogy színházjegyet j szerez ma estére, Magda jöjjön el ve- I lünk, ö olyan boldog lenne akkor. Magda szomorúan mosolygott, mert tudta, hogy talán utoljára látja ezt a kedves, üde fiuarcot. ő mindig olyan volt, hogy örökre búcsúzott mindentől és mindenkitől, aki nem lakott a szomszédságában. Ha valami szépet látott, fájt a szive és búcsúzott. Ha valakit szeretett és az a valaki elutazott, meg volt győződ- i ve. hogy nem látja soha többé... Elbúcsúztak Jánossal meleg, hosszú kézszoritással, azután Géza bácsi elkísérte Magdát az Oktogon-térig, melegen rámosolygott és kérte, hogyha esetleg nem találkozhatnának többé, hívja fel öt Magda telefonon. Vagy menjen el a szerkesztőségbe. írjon nekem mondta Géza bá- c si ne felejtse el, hogy megígérte! Ls ha tanácsra van szüksége a rajzokra vonatkozólag, vagy azt akarja, hogy elintézzek valamit, akkor is forduljon hozzám... Kezet fogtak. Azután Géza bácsi megemelte a kalapját és otthagyta Magdát, aki hosszan nézett a bénakezü újságíró távozó barna kabátja után. Aztán megfordult és belépett az Abázzia-kávéház terniszára. 7. Tanácstalanul állt egy darabig az asztalok között és a szemével kereste Gyurit. Végigment az emberek között és megpillantotta végre, akit keresett. Ott ült Gyuri mogorván, dühös arccal egy pohár kávé elölt és láthatóan nagyon haragudott. Szinte félt tőle Magda, mint a fizikatanártól az iskolában, aki kérlelhetetlenül lesújtott a későn jövő növendékekre. Gyuri még nem vette észre öt és Magda nézte azt a redős, nagy arcot, a két mély vágást a száj körül, a fáradt, öreges, sokat élt vonásait, mert Gyuri fiatal volt, de többet élt, mint sok hetvenéves ember és a János fiatal, hamvas, fius- kifejezésü arcára gondolt. És arra, hogy János huszonhárom éves volt és dolgozott azokért, akiket szeretett — és hogy Vera szerint Gyuri gyűlölt dolgozni, csak élni szeretett, jól élni és szórakozni és ezekkel a harmincán felüli erős karokkal csak ölelni akart és nem dolgozni, magáért, másokért, erősen, keményen — ez biztosan nem hordott volna zsákot a Dunaparton... — Halló! — kiáltott most Gyuri szemrehányóan — ide-ide, itt vagyok! —Magda odament hozzá. — Fiam, egy és félórát megvárakoztatni — ez igazán... — Ne haragudjon. — Ezt nem lehet egy elintézni: ne haragudjon. Azt hiszi kellemes? — Tudom. De igazán fontos dolgokat intéztem el. — Mit? — Munkát kaptam a Budapesti Újságtól — ezt kellett megbeszélnem. * Kicsit szürkült már, mikor a Margitszigetre értek. És olyan gyönyörű volt a Duna, a Sziget, a part, hogy Magda elfelejtette a szerkesztőséget és Gyurit is, csak ment szépen mellette és nézte jobboldalon, lenn a nagy vizet, a csónakokkal, a hajókkal, a csöndes, nagy-nagy Dunát. Evezősök treníroztak a viz szélén, egy-egy hajó-sziréna búgott odalenn, a pesti parton lámpák gyultak ki egymásután. Fehérruhás lányok jöttek a vörös tenniszpályák felől, nevettek és lóbál- ták a rakettjeiket. Magda végigsétált Gyurival az utón. aztán bementek a Spolarichbe — pedig Magda inkább sétálni szeretett volna még. Timárék már ott ültek az egyik asztalnál, egy fiatal asszony és egy kisfiú társaságában. Magdát bemutatták a kisfiú mamájának, aki Gyurinak az unoka- testvére volt. csinos, barna, elvált asz- szony. Egy másik hölgy is volt ott még, negyven év körüli, azt mondták róla, hogy kozmetikus. Rokonszenves asszony volt és nagyon elegáns. Zene szólt, kitűnő jazz, páran táncoltak az emelvényen. A vászonkabátos pincér kávét hozott Magdának. Jól esett neki, mert éhes volt nagyon. A kisfiú, akit Sanyikának szólítottak, rajzolni kezdett a számolócédulán és mikor Magda megmutatta neki, hogy hogy kell két vonással cicát rajzolni, meg gólyát három vonással, nagyon hálás volt és rajongó csodálkozással dőlt oda Magdához és elmondta, hogy ő most megy az első elemibe és cserkész lesz, meg előtornász. Magda öi’ült ennek a kisfiúnak, mert nem nagyon tudott belekapcsolódni a társalgásba, mivel csupa idegenről volt szó, például a Gyuri unokatestvére férjéről. aztán a kozmetikusnő apósáról, meg a Vera lakáskérdéséről is. így csak hallgatott szépen és rajzolta a cicákat és a gólyákat és hallgatta Sanyikat. (Folytatjuk) ***** u*»*q<»fr**ww*»*g***w*r*ftiiwww**wv**ww*»w**gww MÄcr »MieTKVt KÖTVE 158*— Lei Kapható az ELLENZEK KONYVöSZTATYÁBAN, Ciuj, Piaţa Unirii No, 9, — Vidékre azonnal szállítjuk. Rabszolgatartók Mikor Abesszínia, a nagy olasz kaland színhelye a világ érdeklődésének közép pontjába került, hirtelen megteltek a föld újságjai a róla szóló felfedező cikkekkel. Megismertük ezekből n cikkekből Is a távoli titokzatos könyvekből) az abesszin föld félelmes hegyeit s az abesszin nép felelnie, babonáit. Abesszin közmondások, költői müvek s népszokások leírásával foglalkoztak és foglalkoznak az ember mindennapi szellemi táplálékának szállítói. Es a világ népei az ismeretlen föld megismerésével egyidejűleg felháborodva vették tudomásul hogy Abesszíniában szégyen leírni a huszadik században — még vannak rabszolgák s még vannak rabszolgakcreskedök és rabszolgatartók. Hiába dóit össze a római birodalom, hiába italt hősi halált Lincoln Ábrahám — 1935-ben embert adnak és embert vesznek, a rabszolgasors ma is ezreknek a sorsa. Minden jóérzésü ember sajnálja az abesz- szinek fekete rabszolgáit és fontosnak tartja, hogy felszabadítsák őket. A napokban egy társaságbelinek nevezett jómódú hölgy érzékenyen szónokolni kezdett römiparti után az abesszin rabszolgákról, akiket talán gályarabként képzelt el megláncolva, de minden esetre állati sorban. Ez az asszony meg volt győződve arról, hogy csak Abesszíniában vannak rabszolga tartók — pedig ő maga is rabszolgatartó. Ismerjük házvezetőnőjét. a negyvenéves agyondolgozott, valamikor úri sorsban élt özvegyasszonyt és ismeri a ház minden lakója. Ismerjük azonkívül a ház néhány háztartási alkalmazottját, akik felháborodva mesélnek a römizö hölgy tirannusi hajlamairól. A vele együtt dolgozó szobalány, aki maga is rabszolgája az abesszineket sajnáló hölgynek, meséli, hogy fél hatkor kelnek mindennap s éjfél után kerülnek az ágyba. Talán nincs a világon olyan asszony, aki annyi dolgot tudna adni alkalmazottainak. Soha egyetlen pillanatra sem hagyja pihenni őket, ebéd után berendeli házvezetőnőjét s mig ő a díványon szunyókál, vagy olvas, fehérneműt azsuroz- tat vele. Az elnyűtt, halálosan fáradt, soha magát rendesen ki nem alvó asszony egyszer, mikor látta, hogy munkaadója elaludt a földre, a szőnyegre feküdt le öt percre, hogy egy picit pihenhessen szegény. Igaz, itt miközöttünk is vannak rabszolgatartók. Szerencsére nagyon kevesen, de még- I is vannak. A testileg és szellemileg rabszolgasorsban tartott emberek pedig nem csak Abesszíniában élnek, hanem itt is, mindenütt, csak keresni kell egv kicsit őket. (M. L.) A karácsonyi könyvpiac szenzációja: Harsányt Zsoít: Magyar rapszódia (Liszt Ferenc élete) 4 kötet, több mint 1200 oldalon, fűzve 462 lej, vászonkötésben 726 lej. Kapható az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal szállit- juk. Kérje a könyvszenzációk ingyenes jegyzéké.! Kereskedő, vállalkozó, iparvállalat, bank, tisztviselő, orvos, ügyvéd, mérnök, tanár, magánzó, egyik sem nélkülözheti a . CHERES TESIU-iéíe nagy román szótári Leszállított árban a 4 kötet m csak 495"— Sei az Eiisnzék könyvasztáiyu: Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre a előzetes beküldése mellett tv.: mentesen szállítjuk.
