Ellenzék, 1935. december (56. évfolyam, 277-300. szám)

1935-12-20 / 293. szám

A

BLLBKZßK ■I—iFiiniii mini ii iiiiinnw

19 3 5 december 2<J.

Ahol szeretet és béke honol...

Színes feljegyzések a kórházi életről a beteg újságíró meglátáséiban

Reményt és hitet öntenek a betegek telkébe a Zsidó- kórház orvosai. — Újjászületést jelent a felgyógyulás

<1.1,1. \/ Ellenzék tudósítójától.)

Kórház! . . .

Valami komor, kicsit idegesítő csöngése vau címek a s/óuak. Első pillanatra kicsit nyugtalanító. Önkéntelenül olyasféle érzés fut át az emberen amint ezt a szót kiejtjük. mint annak a villanyésengönek a hangjára, amely egymásután többször elnyújtva, élesen, türelmetlenül megszólal éjszakánként a csöndes folyosón, hogy valamelyik kórterembe hívja az inspekciós orvost, vagy ápolónőt. Az ember önkéntelenül, ösztönöstül irtózik ettől a .szótól. De csak egy pillanatig. A következő gondolat már megnyugtató. könnyű és jóleső: itt enyhülést nyerhet a szenvedés, gyógyulást találhat a beteg, itt mindenki jó. itt közelebb van egyik ember a másikhoz, mint bárhol.

Kétség és remény . . . élet és halál ölelkezik ebben a szóban:

Kórház!...

*

Aki egyszer kórházban élt. hacsak egy hétig is. bizonyára tapasztalhatta, hogy egész külön kis világ ez. Egy elkülönített, szuverén állam, amely óramű pontossággal működik, mint valami nagy gépezet, külön törvényekkel, külön állampolgárokkal. Az ember azt hinné, hogy ennek az. elkülönített világnak a falai között örökös béke és csend honol. De ez csak látszólagos. Volta- képen itt dúl a legádázabb, legirtózatosabb háború, az a szakadatlan harc. amelyet a tudomány folytat évezredek óta a Halál ellen. Az abesszin frontról özönével jelennek meg haditudósitások — az újságíró, akit sorsa egy hétre a kórházba vezényelt, a helyszínen készült pillanatfelvételeiről az alábbi naplószerii feljegyzésekben számol be. *

Zsidókórház, 1935 december hó. Milyen jó úgynevezett ..könnyű betegének lenni, az ember legalább jól megfigyelhet mindent, ami körülötte történik. Ez itt a 8-as szoba a földszinten. II. B. osztály. Tiszta, rendes hely. Egyik szomszédom egy 20 éves nyurga fiatalember. Neumann Sándor. Súlyos gyomormérgezéssel hozták be. Kél nappal ezelőtt még 40 fokos láza volt. de már jobban van. Türelmetlen, mint egy fiatal csikó. Minden pillanatban menni szeretne. Intelligens, rokonszenves fiatalember. Hamar ösz- szebarátkozunk.

— Jó, jó. hazamegy. . . csak még egy erős próbainjekciót kap — mondja kedvesen mosolyogva a rendkívül megnyerő modorú Faragó doktorkisasszony. A másik szomszédom egy Rosenfeld nevű 45 éves Bistrita-i kereskedő. Súlyos gyomorfekélye van. Operálni kell. Rendkívül izgatott, de ezt leplezni igyekszik önmaga előtt is. Halk. néma hősiességgel tűri betegségét. Ül az ágyán magábaroskadva és dr. Róth Marcell sebész- professzort várja.

— Nyugodtan rábízhatom az életemet — mondja s a hangja már nem is remeg. És igaza van. Róth Marcell, a nagytudásu, biz- toskezti sebész a lelke a kórháznak. Annak az osztálynak áll az élén. amelytől mindenki retteg: a mütő ura. És milyen ez a mütő! Modern felszerelésével, szinte káprázatosán vakító habfehérségében úgy ál! ott, hogy az ember önkéntelenül is percekig bódultán nézi. Operáció . . . operáció — erre a gondolatra kicsi! végigfut mindenki hátán a hideg. Valami ösztönös irtózás ez — a késtől. Nem csoda, elvégre az ember bőréről van szó. De amint ránézünk a sebésztanár- ra. elmúlik minden félelem. Biztatón mosolyog, mintha azt mondaná: Semmi az egész! így áll most is ott a gyomorfekélyes Roser.- feld ágya mellett és azt mondja:

— Szóval . . . holnap reggel. Rendben van? IJgy mondja ezt. mintha arról lenne szó. hogy holnap moziba mennek. És a betegnek már nem vacognak a fogai. Kicsit bágyadtan mosolyog ő is és valami csodálatosan nyugodt önmegadás van abban, ahogy feleli:

— Rendben van.

Ezzel a Róth tanárral szeretnénk egy rövid kis expresszinterjut. Milyen lehet egy sebésznek a gondolat, lelki és érzésvilága abban a percben, amikor sterilen beöltözve az operációhoz, késsel a kezében a műtőasztalon fekvő beteg fölé hajol. Száz és száz kérdés zsong fel az emberben, de az interjú ezúttal elmarad. A sebészorvos elzárkózik. Röviden és határozottan:

— Nagyon kérem, semmit se írjon rólam.

Most az újságíró mosolyog: Rendben van.

Azt azonban nem tilthatja meg Róth Marcell, hogy meg ne írjuk róla: nemcsak orvos. de százszázalékos ember is, aki sohase kérdi meg a műtétre jelentkező betegtől, hogy van-e pénze? Ez ... ez . . . több mini az, hogy egyetemi magántanár.

Pár perc múlva dr. Weinberger Zsigmond főorvos lép he a 8-as szobába. A kiváló ortopéd szakorvos ezúttal e sorok Írójának a kezelőorvosa. Közvetlen modorú, rendkívül rokonszenves és — nagyon ismeri az ember lábát, ügy ismeri, hogy nem lehel eltitkolni előtte semmit. Nem lehel szimulálni.

llohó barátom, ezzel a lábbal még nem lehel kimenni!

Próbálom a haragost adni:

Na de doktor ur . . . egy újságírót ágy- fogságra Ítélni!

Nem használ összeráncolt homlokom, nem használ a hnragszomrád. ö csak mosolyog:

— Nem haj — igy legalább nyugodt va- gyok. hogy nem passzolja el a kezelést. Egyébként a gyógyulás megér egy kis ágyfogságot.

Igaza volt. Megérte.

*

A második napon ,.cuváksz“-ol kapunk. Remutatkozik: Szilágyi Ferenc magántisztviselő. Diagnózis: gyomorfekély. Műtétre jött be. Természetesen szigorú diéta: tej, tea. tejbegriz. és krumlipiré. Az egész 8-ns szoba diétás. Tessék most elképzelni azt a pillanatot, amikor ápolónőnk, a rendkívül szorgalmas Elza nővér megkérdi kezelőorvosomtól. hogy nekem is diéta jár-e és Weinberger főorvos kiadja az utasítást:

— Mindent ehetik. akár dupla adagot is!

Szegény diétás, tejbegrizes társaimnak a

nyála csorog s amikor Lina néni behozza a jó finom párolgó sültet, egyenesen forradalmi hangulat uralkodik a szobában. Ezt a iLina nénit se lehet egykönnyen elfelejteni. A Neumann mindig megkérdi tőle. va- • lahányszor bejön: Miért hoz nekünk mindig j tejet?

j — Hogy megszépüljenek az urak! -— j mondja Lina néni és ezt elmondja minden- I nap ötször.

A ,.cuváksz<: Szilágyival is hamar össze- barátkozunk. Kedves, jóhumoru hivatalnok. A kórteremben is megmarad könyvelőnek: szeretné már előre elkönyvelni az egész operációt. Csuda jókat mond. Tízszer is el- ismétli:

— Tessék megérteni kérem . .. nem félek ... legalább is az agyam nem fél. de a húsom ... az bizony irtózik.

*

Este kilenc óra után mindnyájan felvesz- szük a fülhallgatót. A rádió operettelőadást közvetít. A ..Bécsi tavasz“-t. Tíz perc múlva Rosenfeld leteszi a hallgatót. Egy ideig mereven maga elé néz, majd felül az ágyban és levelet ir. Jíusz perc múlva Szilágyi is abbahagyja a rádiózást. Aludni próbál. Igazolni akarja, hogy nyugodt. Pedig nem tud aludni. Sem ő, sem a Rosenfeld. Reggel a műtőbe viszik őket. Ki tudja mire gondolnak? Pillanatra összenézünk a Neumannal. A kórteremben félhomály van. A nagy fali égőt leoltották s csak a kis crnyős villanylámpa ég. Az ajtón nesztelenül benéz az éjszakai ápolónő. A folyosón élesen végig- sivit a villanycsengő: valamelyik beteg az inspekciós orvost hívja.

Ali Íven fojtó, milyen nehéz, milyen különös itt az éjszaka és milyen lassan telik az idő . . . milyen cammogón . . .

ifi

. . . A reggel . . . oh, a reggel az egészen más a kórházban. Megnyugtató. Jóleső. Mintha most kezdődne az élet. Az első napsugárral egyszerre elmúlik a fojtó, komor éjszakai feszültség. Aki éjszaka még lázas volt. most megcsendesedik. Alegindul a mun- t ka minden vonalon. A műtőben, a szülészeten, a röntgenen, a laboratóriumban, az irodában, a konyhán. Igen, a konyha! Szinte el is felejtettük. Pedig micsoda fontos szerve ez a kórháznak. Innen bonyolítják le a közel száz beteg élelmezését. Rendesen, tisztán. gondosan. A menü változatos és kifogástalan. Az élelmezés, a gazdasági ügyek vezetője, a gondnoknő: Weiszburgné. Ő a konyha diktátora. De nemcsak a konyhát vezeti, ö ügyel fel a rendre és tisztaságra is. Amikor végigsétál mindennapos ellenőrző kőrútján a folyosókon, sasszemeit semmi sem kerüli el. Benéz minden kórterembe. (Pontosan tudja, hol milyen beteg van.) Jobbra-balra érdeklődik, hogy kinek van valami kívánnivalója? Hatalmas kulcsköteg

■ ,

tnm

arácsonyi olcsó vasárunkon

naponta — a pénzhiány dacára — sok száz vev/í vásárol,

►Mert:

még a szokásos olcsó árainknál is olcsóbban árulunk

Ön is legolcsóbban találja meg azon ajándékot, amivel tényleg (’írómét szerez.

Heller és Molnár

női divat nagyáruháza Cluj, Calea Regele Ferdinand 15.

csörög az oldalán. Rendkívül tevékeny, mint egy nagy gazdasági uradalom intézője. A Székelyföld volt hosszú ideig az otthona. Ott született valahol a Hargita tövében és a székelyeket nagyon megszokta, nagyon megszerette. Ennek egyébként beszédes bizonyítéka is van.

Tessék megnézni — mondja — az. egész konyhaszemélyzetem székely. Szeretem, mert tiszták, rendesek és megbízhatók.

A felvételi irodában pufókarcu, köpcös kis kifutógyerekkcl találkozunk. Az is székely.

Gyógyulás! Milyen nagy. milyen drága szó ez. milyen mindennél több. Megerősödve, újból egészségesen sétálni a napfényes utcán. összetalálkozunk a volt szobatársakkal. Egy pillanat. . . és az ember előtt önkéntelenül megelevenedik a kórházi kép: a lázas munka, ami a falakon belül folyik, a cammogó lassúsággal múló hosszú éjszakák. a biztató reggelek, sorban felvonulnak az ismerős arcok — a halkszavu, komoly Küppieh doktor, a .sebészasszisztens Wohl- heimer doktor, a Vájná doktor, aztán a

besötétitett termében fáradhatatlanul dolgozó röntgenológus, Herschkovits doktor, a laboratóriumi magányában meghúzódó szorgalmas és tehetséges Walter doktor, valamint a bőrgyógyászati teendőket lankadatlan buzgalommal és kiváló szakértelemmel irányitó rokonszenves Lobi doktor és Feni- cliel igazgató főorvossal élén a többi fehér- köpenyes lelkes harcosai a tudománynak, akiknek nevét hosszú volna mind felsorolni. És az orvosok mellett felbukkan az ápolónők arca, az Elza nővér. Ida nővér, a Bajor Gizire megdöbbentően emlékeztető Zsuzsa nővér és a többiek, a többi névtelen közkatonája annak az. emberi szenvedéseket enyhítő, gyógyító lelkes hadseregnek, amely- ügy itt. mint a többi kórházakban szerteszét a világon — az Emberért harcol.

...Künt .a hatalmas márványtáblán a kór- házalapitók hosszú sorának élén egy név áll:

Dr. .Sebestyén József. Sokat tett és tesz ma is a kórházért. Nagyon sokat. Helyszíni közvetítésünkben utolsó helyre került a neve. A kórház márvány tábláján az élen áU. Arany hetükkel a legelsők között. Megérdemli. Grădinar Aurél.

BUDAPESTI LEVÉL

A „Szentivánéji álom“, ahogyan Reinhardt álmodja ..

BUDAPEST, december hó. Meghalni, elszunnyadni s egy álommal elvégezni a .szív minden keservét . . . Meghalni, elszunnyadni s aludni; de talán álmodni is. Ez itt a bökkenő, mert, hogy milyen álmok jönnek a halálban, ha majd leráztuk mind a földi bajt — ez vissza döbbent.

Ezft mondja Hamletben Shakespeare. A haláltól, az álomtól egyformán fél. Egyet jelent a számára a kettő. A halál véget nem érő álom. A tudat fénye kilobban. Az álomban életre kelnek az clhallgattatott tilos vágyak. Az álmodót szorongás lepi meg, kiáltani nem tudó szörnyű, fojtott félelem. Szociális énünk biztosítéka: az éber lelkiismoret ilyenkor lefegyvérzetten alszik őrhelyén. A lélek vergődik.

Shakespeare a Hamletet apja halála után irta ... A visszajáró szellem, az özvegy királyaié és a betöltetlen trón birtokáért daló küzdelem mind felzaklatott kedélyének lidér- cei. Apja elvesztése fölötti gyász és fájdalom, eltemetett, ellenséges érzések és indulatok sebeit szakítja föl. önvád, lelküsmeret- furdalás igy nyTer kifejezést művészi formában. Pszichológusok igy értelmezik Hamlet félelmét — álomtól, haláltól . . .

Mily7en más álom ez a szentivánéji! Hamlet 1602-ben Íródott, a Szentivánéji idom 8 évvel előbbi mü. Ez még a boldog gyermekkor, az ifjú álma a szerelem mindenhatóságáról. Ily7et álmodik az anya meleg szivén s a szerelem újból megtalált szárnyak alatt a gyermek — az álomban mindig gyermekké ébredő ember. A világ átszépiil. Szerelmes királyok lakják. Nemes kisasszonyok, tűnd érkirálynők. Az időt. a valóság súlyos bilincsét itt játékos manók szövik arany7 szövetté. Éggel összefonódó csillagos ut lesz belőle. Thezeus palotáján örök fény ragyog. S a derűs görög világ fölött az a kék ég, örök mosoly-, amelyet iskoláinkban tanítanak. E fényárban eltűnik a rabszolga sötét ámyít. Talán ő is álmodik a valóság korbácsütései után, ha pihenőre tér? A vágyak szárnyat adnak a nyirfa fehér törzsének, szerelem-ébresztő varázserőt a virágkehelynek. Ezüst csillogást a pók fonalának, gondtalan, játékos kedvet a faragatlan kézműveseknek. Sóhaj suhan át az erdőn. Minden boldog és könnyű. A veszélyek csak kergetőző tündérek tréfái. A szerelem a szamárfejet is megkoszorúzza s a torzból, ostobáiból igézetest varázsol.

Ezt álmodja a Szentivánéji Alomban Shakespeare. E betelő vágy édes izét költi zenébe Mendelssohn.

E:t álmodja most képre, filmre, Reinhardt is. Együttes kifejezői a közös álomnak, amelyben egy vágy szólal meg: legyen a természet, az erdő. a rohanó patak, az élet ezer ize, minden ami van, a mienk, mindenkié.

Ez az álom. amig álom marad, örök, el- mnlhatatlan. Ezért időszerű a film. A csúf valóság ragyogó, költői ellentéte. Fejünk fölött összecsap a nyomor árja. A nincsen-kiut bénultságában most újból eldobunk egy céltalanul elhullott esztendőt a végtelen idő folyamába. És most boldogan ülünk egy film előtt. Menekülünk a csúf valóságtól.

De Reinhardt alig hagyott még valamit saját képzeletünk tevékenysége számára. Előttünk járt a boszorkány-seprűjén, minden gondolatot végigrepült. Minden nagy, grandiózus. fény-lő, ragyogó, tündéri! Minden igazi! A csillogás, szikrázás, örvénylés és lebegés. Ködfátylakon földgömböt átfutó tiin- dérsereg, a tő hullámain felszálló sellő és a hajnalt köszöntő csalogányének. minden két- ségbeejtően, hamisítatlanul valódi ... Ez a reinhardti áldín oly-an tökéletes, hiánytalan, csorbítatlan; minden fény oly-an valódi. •— hogy éppen az álomszerüség miatt — kevesebb, szinte több tenne.

A zenét Korngold módosította. Toscanini dirigálta, a newyorki filharmonikusok játszották. Mégis gépies zene leit belőle. Mendelssohn édes, felejthetetlen, mosolyt fakasztó melódiáit szétporlasztja e nagy felkészültség. A szellőben szélillan., gyermekláncfüpe- hely- könnyüségü, anyagtalan, tündéri ritmusú zene volt ez. Gyors szívdobogás, nyugtalan, majdnem kerepelőszerii, gépies zene lett belőle. A dallam tisztaságára itt-ott árnyék vetődik. Az emberi hanghoz a közvetítő any-agok belerezgő zavarása vegyül... Különben is elnyeli a zenét a kép káprázata, sokasága, — az angol szöveg s egyidejűleg a képekre vetített. Kosztolányi által újból lefordított, gazdag, ékes magyar verssorok.

A rendezés állítólag rengetegbe kerüli. Hogy nullairásibeli járatlanságomból hamis adatok ne származzanak, kiirom betűvel: egymilliókétszázezer dollárba. Lejben le sem tudnám írni.

Szeg hő Júlia