Ellenzék, 1935. december (56. évfolyam, 277-300. szám)

1935-12-13 / 287. szám

fíLLfíNZtiK 'r:.&x’\Y.umaa

103(1 é ec ember 13

wmmmwmammmmmm,

r

Olt álltak miiül a kellőn a kocsive/eló mellett a villamosban és a sötetruhas. szimpatikus, szemüveges kiilioldi (mell biztosan külföldi voll) már eddig is mosolyogva figyel le Magdal, mikor a ve /élőtől azt kérdezte, hogy hol \an a Vígszínház és hol és hányszor kill át szállnia addig. És mikor a kocsive/.etü félkezével majdnem állandóan a csengőt ütögetve és figyelmesen előrenézve, türeleimnel felelgetett Magdának. a lányt azt mondta:

Bocsásson meg, de még sohasem inrtam arrafelé egyedül. Borzasztó ügyetlen vagyok.

Érre szólalt meg aztán a háta mögött a szemüveges és Magda örüli annak, hogy nem kell többet kérdezősködnie, hanem csak megy ezután az ur után. mint a bárányok a Jánosfalvi lton a vezérkolompos nyomában és vendben lesz minden.

Timárné elkísérte ugyan a villamos- megállóig és meg is magyarázta a ko- i sik számát, de azt lehetetlen volt megjegyezni.

 szemüveges férfi most újra megszólalt:

— Várják a Vígszínháznál?

— Igen — felelte Magda kurtán, mert azt hitte, hogy a szemüveges ismerkedni akar.

A férfi mosolygott.

— Magát Timár Gyuri várja a Vígnál mondta határozottan.

Magda tágranvilt szemmel nézett fel

rá.

Honnan tudja? — kérdezte és rettenetesen csodálkozott, hogy egy férfi a villamoson ránéz és mikor megtudja, hogy a Vígszínházhoz megy, már azt is kitalálja, hogy ki vár ott rá. Ez egyenesen hihetetlen volt.

— Végtelen egyszerű — mondta a férfi és nevetett. Nagyon apró, mélyen ülő kedves szeme volt — láttam, hogy egy idős hölgy ültette fel a villamosra. Ezt a hölgyet ismerem. Timár Alfréd gyárigazgatónak a felesége, akinek Gyuri nevű fia régi pajtásom. Tehát magát — mivel Timáréknak egyetlen fia van — kizárólag Gyuri várhatja a színháznál. Ezt nem volt nehéz kitalálnom.

— Nahát — nevetett Magda — sohse hitiem, hogy Pest is ilyen kicsi. Felszállók egy villamosra és a mellettem álló úriemberről kiderül, hogy barátja az én egyetlen pesti ismerősömnek.

A Gyuri barátja nevetett.

.— That‘s life — mondta — engedje meg különben, John Miller a nevem, magyarul is Molnár, de József.

— I am very glad. I am called Magda Röder — angolul. Magyarul ugyanúgy.

— Speak English? — kérdezte örömmel a férfi.

— Of course. Természetesen. I am studyng this language since four years

Mr. Miller.

Magda csakugyan már négy éve tanult angolul. Az iskolában kezdte és mikor kikerült onnan, szorgalmasan tanult <'•- olvasott tovább is. A gimnáziumban kedvence volt az angol tanárnőnek, mert pontosan letudta utánozni Miss Dew furcsa torok- és orrhangjait, tehát jó kiejtése volt. Öreg hölgy volt Miss Dew, nagyon és csodálatos pedagógiai érzéke volt. Meg tudta tenni azt, amire talán egyetlen iskolai nyelvtanárnő sem képes: tényleg a nyelvre magára tanította meg a tanítványait és nem egy csomó nyelvtani forgalomra, amit olyan nehéz szárazon bemagolni és még egy pohár vizet sem tud kérni velük az ember.

Miss Dew londoni volt és a legtisztább irodalmi angolsággal beszélt. Magii a az angolt választotta az érettségin a német helyett és olyan szépen beszélt Lord Byronról, hogy Miss Dew egészen boldog volt, ahogy ott ült a zöld asztalnál és bólongatott hozzá, szinte megtapsolta Magdát.

Nagyon drága, furcsa kicsi lady volt. csak franciául tudott pár szól és hogy Erdélyben hogy élte a maga mindennapi életét, az valóságos rejtély volt az emberek előtt. De azért tudott a tejes emberrel alkudni, tejfelt, túrót, mézet vásárolni és az üzletekben is akármit meg tudott venni. Magda első pillanattól

szerelle mikor bejölt. legelső órán, a kiesi kanárisárgn szvelterében, amitől télen -nyáron nem tudott megválni talán, meri a többi tanítványai csúfolták az apró, tipegő lépteiért és a félrchillen- telt fejéért.

Magda megérezte, hogy Miss Dew jó és okos és kulturáltabb, mint akármelyik tanárnő és még csak el sem mosolyodon. mikor a kiesi, öreg tanárnő a/l mondta:

— Put your longue between your teeth, my dear children: tli... 111... th... és végigjárta az osztályt, hogy megnézze. hogy a drága gyerekek tényleg a fogsoruk közé tett nyelvvel sziszegik-e a vitás „th‘‘ belül.

Pompás volt, hogy tudott angolul es most hálás volt Miss Dewnak, hogy beszélhetett Millerrel is. aki elmondta, hogy Gyurit nagyon régen ismeri, még diákkoruk óta, hogy együtt bliccel lek el az órákat és mindig pontosan ugyanabba a nőbe voltak szerelmesek.

Aztán átszálltak és Miller megkérdezte Magdát, hogy honnan ismeri Gyurit tulajdonképpen.

Sokáig leveleztünk — felelt Magda és úgy érezte, hogy az igazat kell megmondania, mert ha mást mond, Gyuri meghazudtolhatja — aztán Gyuri meglátogatott engem Erdélyben és most a szüleinek a vendége vagyok.

— Mielőtt leveleztek, ismerték egymást?

— Nem — szólt Magda és nyelt egyet, mert érezte, hogy ismeretlen emberekkel nem nagyon kellene levelezni.

— Én festőnő szeretnék lenni tudniillik — tette sietve hozzá — és levelezőlapokat akartam a témák miatt... Egy hirdetésből indult ki az egész. De nem apróhirdetésből. Nekem nagyon sok levelezőpartnerem vau, Gyuri is csak egy volt a sok közül.

Millernek megcsillant a szeme a vastag üvegek mögött.

— Tudja mit? — kérdezte és látszott rajta, hogy előre mulat a dolgon —, ha már igy összehozott bennünket a véletlen csináljunk egy remek tréfát Gyurival. Jó?

— Hogy?

— Én m|?sl nyári szabadságon vagyok és október elején megyek vissza Newyorkba. És most hallgasson ide. Azt fogjuk mondani Gyurinak, hogy én is írtam magának arra a hirdetésre és mi sokáig leveleztünk Amerikából. És hogy most összetalálkoztunk a villamoson. Képzelje el Gyurit, hog}7 milyen arcot fog az csinálni, mikor kedélyesen beszél getve megérkezünk — együtt — Szenzációs!

— Ugye remek lesz? Tehát: attention! Mindjárt megérkezünk. Ez már a Lipót körút. Tessék jól megjátszani a szerepét.

Mikor leszálltak a villamosról. Miller szépen lesegitette Magdát. Olyan kemény arcéle volt, mint egy született yenkinek. Amerika, ez a nagy, dühös tempójú, keménvöklü világ, pár év alatt tipikus Mr. Millert csinált a magyar Molnár Józsefből. Igazi amerikai lett, betartotta a mosolygás törvényét, a keep- smilling-et, amerikai volt az arca. az alakja, a gesztusai.

Már messziről észrevették Gyurit, aki a színház előtt sétált, kicsit izgatottan, mert az előadás hét perc múlva kezdődött és Magda még nem volt ott. Gyuri nem volt sötét ruhában, mint Miller, szürke utcai ruhája volt és látszott rajta, hogy az irodájából, vagy valamelyik kávéházból szaladt ide, hogy eleget tegyen vendéglátói kötelességének azzal, hogy meghallgat Magdával egy vigszin- házi előadást.

A jegyeket a kezében tartotta, a homloka fényes volt és a foga megint fájhatott, mert. nagyon rosszkedvű volt és öreg. Legalább tiz évvel látszott öregebb nek, mint Miller, mert Miller mindig jókedvű volt és Gyuri mindig halálosan komor. Még ha nevetett is, csak fanya.- rui elhúzta a száját, Magda sohasem hallotta jóízűen, szívből kacagni.

Most észrevette őket Gyuri. Egv kicsit elfelejtette becsukni a száját és egy kicsit kimeresztette a szemét. Elébük ment

és leírhatatlan csodálkozással kérdezte

meg:

11 át ti ismeritek ogyinááásl? é-> egyikről a másikra nézett, a kimeresz- Ifit. furcsa, kék szemeivel.

Hogyne felelt Millar könnyedén sokáig leveleztünk Magdával New vakból... Egyébként hogy vagy. Gyuri? Egy hónapja nem láttalak.

Várj szólt Gyuri és összeráncolt homlokkal gondolkozott hogy ti? Hát honnan ismertétek meg egymást7

Egyszerű. Képet cseréltünk. Hiszen tudod, te is leveleztél Magdával, nem?

Gyuri kedvlelenül rántotta meg a vállát.

Ez nem igaz - szólt ne ugrassatok. Ti vagy régen ismeritek egymást, vagy most ismerkedtetek meg a villamoson. Ebben az esetben mindkettőtöknek gratulálok.

Gyuri komor volt. Nem mosolygott. Nem szerelte az ilyesmit. Rosszkedvűen szólt oda Magdának:

Gyerünk be fiam, ha látni akarja az első felvonást.

*

\hogy ott ültek egymás mellett a földszinten, abban a gyönyörű, díszes kalitka ban, a zsongásban a lámpák lényében, a meleg színek között, ami a Vígszínház nézőtere, Magda odafordult Gyurihoz.

— Azt gondolom, hogy egy ilyen színházi nézőtér hangulatát nem pótolhatja semmi. Ez szép. Olyan ünnepélyes, olyan más, mint a mozi. lit húsból és vérből való eleven játékot várunk a színpadon. Élő szót. Nincs igazam?

Nincs igaza — mondta Gyuri dühösen és megszorította a Magda karját.

Aztán ugyanúgy kezdett beszélni, mint mult reggel a taxiban.

— Hát a villamoson ismerkedsz te bestia?

— Az nem volt ismerkedés — védekezett Magda — Miller útbaigazított, mert látta, hogy a maga édesanyja kisért el a megállóig.

Hallgass! Nem hiszek neked. Kis bestia vagy és pász.

— Nem vagyok bestia. Mi csak megbeszéltük, hogy megtréfáljuk magát...

— Na, ne mondd!

Gongütés. Sötét. A színpadon történelmi dráma kezdődik, nehéz, kosztümös darab. Magda lélegzetvisszafojtva figyel, hogy egyetlen hangot ne tévesz- szen el abból, amit hall és nézi azt a csodálatos asszonyt, aki királynő a darabban és az életben is királynő.

— A Gomba — súgja oda Gyuri fölényesen, mintha legalábbis unokatestvére lenne Gombaszögi Fridának és közben a vállával hozzádül Magdához, aki ezt szinte nem is veszi észre és később is gépiesen engedi át a kezét Gyurinak, aki elkezd flörtölni a Magda kezeivel és később a karjával is, ameddig a ruha ujja engedi.

Rengeteg fajtája van az ilyen színházi, ileltve a mozi-flörtnek, ahol a nő és férfi egymás mellett ül a sötét nézőtéren, nézi a játékot és közben fogja egymás kezét, esetleg csokoládét is eszik közben. De igy már hármas az élvezet.

Gyuri nagyszerűen értette ezt a kézzel való „főzést“, sok változatát ismerte és lelkiismeretesen igyekezett, hogy ne legyen unalmas egy pillanatra sem.

Először gyöngéden végigsimogatta a Magda ujjait, aztán a kezébe vette a kezét és teljes erejéből megszorította. Magda felszisszent, nem is tudta, mi történt, csak érezte, hogy7 fáj valami. Egész leikével figyelte annak a nagy színésznőnek minden szavát, ott fönn a színpadon, a furcsa, gyöngyöző nevetését, ezerféle skáláját asszonya és királynői hangjainak. Remek volt az előadás és Magda a többi hires vigszinházi színészt is megismerte, mind, mind a pesti képeslapokból. Szinte bosszantotta, hogy Gyuri minden egyes szereplő nevét külön-kü- lön belesugja a fülébe. Ez a Törzs — ez a Rajnay — ez a Makláry... Mire való ez? Ö már látott előadást a Vigben, látta működni ezt a remek gépezetet, ha nem is ismert minden egyes színészt színpadról eddig.

Gyairi is tovább működött a kezével. Most tördelni kezdte a Magda ujjait, aztán végigkarcolta a karját a körmeivel. És mikor Magda erről sem vett tudomást, megfogta a lány kisujját. felemelte a szájához és elkezdte gyöngéden rágni.

Magda hagyta, hogy7 Gyuri rágjon nyugodtan, ha ez jól esik neki. És azt is hagyta, hogy később a kezét is harap- ,

dúlja, de mikoi Gyuii áltért :i rmlil«'» jár», csendesen odaszólt neki

Vigyázzon, belelünk a fájós toga karköf öórámba

Gyuri azonnal abbahagyta a rágást pár percre megsértődön, aztan dőli öl kezdte az egészei, mert ráeszméli, bogba még ez.l sem csinálja, akkor igazán nincs sí ni'tini értelme, hogy Magdát a színházba hozta.

Mikor világos lett (váratlan, gyors függöny volt az dsö felvonásban) Gyuri lecsapta a Magda karját és ártatlan, sof unott arccal üli a helyén. Magda hobln gan és lelkesen tapsolt, de Gyuri már ro hant kifelé és bálra szólt, hogy éhes és telefonálni akar gyerünk már!

Magda tehát ment Gyuri után és köz ben nézte az embereket.

Nem mindenki volt elegáns nagyon, de volt közöttük egy pár ragyogó no különösen az egyik emeleti páholyban, csodaszép nyári bundában egy szikrázó szőkeség, két férfivel. Olyan gyönyörű volt az az asszony, hogy Magda legszive sebben elnézte volna egy darabig.

Gyerünk, gyerünk — szólt Gyuri mit néz?

Nézze, milyen szép asszony — o*l — az a fehé^bundás...

A Nnsi? Ismerem. Jóban vagyunk. Tényleg szép. csak egy kicsit mesterkélt. Na gyerünk, fiam.

A Nusi a Manci — ez a Gyuri minden pesti szépségei ismer, ugylál- szik. Es mindegyikkel jóban van.

A Imiiében Gyuri egészben vette a szájába a mignonnokat. Magdái is kínálta. de Magda csak egyet tudott megenni azalatt, inig Gyuri ötöt. Aztán a telefonhoz ment Gyurival, ahonnan ki lehetett látni az utcára.

Pesti villanyfényes, aranyos, jószága este volt odakiinn.

Mialatt Gyuri tárcsázott, Magda meg nézte a cigarettázókat. a kis hamutarlókat a falra erősítve és kereste szemeivel Millert, de nem látta sehol.

— Halló... te vagy az. Márti? — kérdezte Gyuri túlzott élénkséggel és intett Magdának, hogy menjen oda hozzá.

Magda odament, mert tudni akarta, hogy mit akar Gyuri tőle.

Gyuri nem akart semmit, csak kicsit átölelte a derekát (nagyszerűen lehetett, egész nyugodtan, a telefon egy eldugott sarokban volt: és telefonált közben:

— Halló Márti — te vagy? Drágám, mi van a lábaddal? Igen— tudod, hogy ez rettenetes? Pont most szerződés előtt... Megtudod kezdeni a turnét?... Jó., hívj fel drágám — igen... na ne mondd! Szóval rendben van...

Magda szépen kisiklott a Gyuri karjából. Diszkréten tovább ment és kinézett az utcára. Ugv érezte, hogy nem illik zavarnia Gyurit.

— Márti drága — folytatta Gyuri emelt hangon és nézte Magdát, aki olyan finom, keskenycsipőjü és szélesvállu volt a hosszú ruhájában —- igen... szóval mindenesetre tudni akarom, hogy mi kor... drága, vagy... örökké?... Nem hiszem!

Itt Gyuri mesterségesen lehalkította a hangját. Aztán csendesen, érzékien nevetett.

Magda dobolt az ajtó üvegén és nagyon ízléstelennek találta Gyurit, aki nem tudja másutt elintézni a nőügyeit, mint pont itt a Vigszinházban, mikor vele van. Ostoba. Azt hiszi, hogy nem tudja, hogy féltékennyé akarja tenni ezzel a Mártival. Milyen gyerekesen ostoba. De az még nem baj, ha valaki néha gyerekesen ostoba. Csak finom legyen. És ne legyen kiszámított és ízléstelen. Odahívja, hogy megölelje öt és miközben a félkarjával átfogja a derekát. a másik kezével a barátnőjének telefonál. Mert hogy ez a Márti a barátnője, az bizonyos.

Gyuri befejezte Mártit és odalépett Magdához:

— Mi az. miért szaladt el — kérdezte ártatlanul.

— Nem akatram zavarni a telefonálásban.

— Gyerek. Csak nem féltékeny?

— őrült. Igazán őrült.

— Drága, a Márti egy fiatal táncosnő — gyönyörű kis pofa — két évvel fiatalabb magánál és...

— Nagyon jóban vannak. Tudom — folytatta Magda, pontosan ugyanazon a hangon, ahogy Gyuri beszélt.

(F olytat juk)