Ellenzék, 1935. november (56. évfolyam, 252-276. szám)

1935-11-12 / 260. szám

1 1933 neveWBe? 77/ ' wli "iTi \ • ~ flWnWWt ■iftittvi’ffiiiiW igaBaaagaaBMM fdlavattah az criilpi Sdorasates EggitâiberftKt diakonissza-Inteleiének n| otthonát >* A* iái reálisan, aki vállalja az áldozatot“ Makkal püspök beszéde OL'UJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) Az Er­délyi (Református Egyházkerület (Diakonissza Intézete bensőséges ünnepségek keretében avatta fel tegnap uj otthonát. A felszente­lést a délelőtt folyamán dr. Makkai Sándor püspök végezte az otthon imatermében. Dél­után az alsóvárosi kéttornyú templomban tartottak templomi ünnepélyt. Az ünnepsé­geken résztvett Er. Hoch, a riehi diakonisz- szaintézet lelkipásztora is, aki az uj otthon felszentelése alkalmából a diakonisszainté- zetek egyetemes szövetségének meleg üdvöz­letét hozta el. A diakonisszaintézet terve Erdélyben már Nagy Károly püspök idejében felvetődött. Gyakorlati megvalósítása azonban dr. Mak­kai Sándor püspök nevéhez fűződik, aki 1928 június 1-én Tg.-Mures-en megnyitotta az intézetet. Öt év múlva városunkban fel­épült az intézet kórháza, a Református Kór­ház. A diakonisszaintézet 1933-ban ide is költözött át. iMostanáig azonban nem volt megfelelő otthona, ahol az intézet céljait, különösképen a kiképzést, kellőképen meg­valósíthatta volna. Ez év tavaszán megvásárolták a Reformá­lás Kórház mellett fekvő kétemeletes lakó­házat, melynek átalakításához azonnal hoz- záfogtak. Szeptember hónapban az épület — az intézet céljainak teljesen megfelelően át­alakítva — készen állott a diakonissza test­vérek befogadására. Még abban a hónapban beköltözött a kórházban szolgálatot teljesítő húsz lestvér. Október hónapban aztán kebe­lébe fogadta az intézet nyolc uj diakonissza­jelöltjét is. A tegnap tartott felszentelő ünnepségen az erdélyi református egyház intézményei teljes számban képviseltették magukat. A zsúfolt imateremben az ünnepség istentisz­telettel kezdődött. Az Igét dr. Makkai Sán­dor hirdette ,az Apostolok cselekedeteiről írott könyv 2€-ik részének 24-től 32-ig ter­jedő verseinek alapján. Az egyházfő kifej­tette, hogy a világ bolondságnak tartja, ha valaki Krisztusnak áldozza életét, mégis az lát reálisan, aki vállalja ezt az áldozatot. — Az. otthon, amelybe a diakonisszák jön­nek, a szeretet börtöne — mondotta beszé­dében. — A benne lévőket, mint Pál apos­tolt, a szeretet tartja fogva. A bilincs: a Krisztus szeretetének bilincse. A felszentelő ima után dr. Makkai Sán­dor püspök a diakonissza otthont átadta dr. Bene Ferenc egyházkerüieti főgondnoknak, a diakonisszaintézet kebli tanácsa elnöké­nek. Dr. Bene Ferenc beszédében kifejtette, hogy a diakonisszák milyen fontos munkát végeznek a mai világban. Isten áldását kérte erre az intézményre. Dr. Bene Ferenc beszéde végén köszöne­tét fejezte ki Fr. Hochnak, a svájci hittest­vérnek, hogy személyesen megjelent a fel­szentelő ünnnepségen. Megköszönte, hogy a svájci diakonisszák imádkoztak az itt élő diakonissza testvérekért és szereteladomá- nyokkal támogatták ezt az intézetet. Ezután Rozália testvér üdvözölte Fr. Hochot német nyelvű beszédében. Fr. Hoch meghatott szavakban fejezte ki a kaiserswärthi egyetemes diakonisszaszö­vetségnek és a svájci diakonisszaintézetek üdvözletét, melyet, általa küldöttek a váro­sunkban létesített diakonisszaolthon felava­tása alkalmából. Beszédében rámutatott arra, hogy a külföldi diakonisszaintézetek szolgálatuk által milyen fontos feladatot töl­tenek be az egyház éleiében. Végül Borbáth Dániel, a diakonisszainté­zet lelkipásztora olvasta fel Rahn zürichi diakonisszaintézeli igazgató és Kari Buxlorf svájci egyházfő leveleit, melyben Isten áldá­sát kérték az otthonban kifejtendő mun­kára. Délután 5 órakor a Református Nőszövet­ség az alsóvárosi református templomban a diakonisszaotthon felavatása alkalmából a gyermekek karácsonyi segélyezése javára templomi ünnepélyt rendezett. A „Szivemet hozzád emelem“ cimü zsol­tár eléneklése után a Református Földészek Dalkara Tárcza Bertalan vezetésével ének­számot adott elő. Vásárhelyi János püspök- helyettes ezután Pál apostolnak a róma- beliekhez Írott levele 15-ik részének 1—6. verseit olvasta fel. A gyülekezel biinvalló- imádsága után Albissy Margit mély átérzés- sel énekelte el a „Hallgass meg engem irgal­mas Isten“ kezdetű éneket. Borbáth Dániel diakonisszaintézeti lelkész egyházi beszédében párhuzamot vont a kül­ső és belső ember között. — A belső emberben a Krisztus él — mondotta a lelkész. — Nekünk a szeretet­dag gyümölcsöt tereéljen. Majd az Isten nagy szeretefére mutatott rá, aki úgy szerette a világot, hogy az 6 egyszülött fiát adta érte váltságul. Albissy Margit énekszáma után Bodó György VIII. gimnazista íReményik Sándor egyik versét szavalta el. A református kollé­gium énekkara Tárcza Bertalan vezetése alatt énekszámot adott elő nagy sikerrel. A templomi ünnepély kiemelkedő pontját F. Hoch németnyelvű beszéde képezte, melyet Borbáth Dániel fordított le magyar nyelvre. Fr. Hoch beszédében a diakonisszaintéze- tek történetét és hivatását ismertette. — Az első diakonisszaintézet 99 évvel ezelőtt Kaiserswártben alakult — mondotta beszédében. — Megalapítója Flidner Tivadar volt. Flidner idejében nagyon lenézték az ápolónőket. így történt, hogy egy kolera- járvány alkalmával az emberek százai pusz­tultak el minden segítség nélkül. Flidnert rendkívül megdöbbentette ez a helyzet és megérlelte benne a gondolatot, hogy kórhá­zat létesítsen, amelyben már diakonisszák végezték az ápolónői munkát. Ez 1836-ban történt. A kis Kaiserswärth városban sokat gúnyolták Flidnert. Kezdeményezése azon­ban rohamosan fejlődött. Ma már a diako­nisszaintézetnek kórháza, árvaháza, aggmen- háza van. Úgyszintén intézetet létesítettek az elesett és veszélyben lévő lányok számá­ra. Németországban ma már több mint 30 ezer diakonissza végzi rendkívül áldásos munkáját. — A diakonissza nem saját üdvösségéért dolgozik, hanem munkájával háláját fejezi ki Istennek a jótéteményeiért — mondotta a svájci lelkész. Az előadó rámutatott a diakonisszaott­hon. vagy anyaház fontosságára. Az otthon­BUCURESTI. (Az Ellenzék tudósítójától.) A Bucuresti-i sajtóban nagy vita indult Ga- fencu volt nemzetiparasztpárti kereskedelmi és ipari ál-miniszter beszéde körül, melyet az elmúlt héten tartott a Bucuresti-i rádióban. j A rádióleadó már nem egy meglepetésssel i szolgált az utóbbi hónapokban s mindenki i tudja, hogy a Pamfil Seicaru alatt álló ve- 1 zetőség jobboldali célok szolgálatába álli- ! totía ezt az intézményt. Gafencu ima még a nemzeti-parasztpárt tagja, mely Titulescut népszövetségi munká­jában fenntartás nélkül támogatja. így igen nagy feltűnést keltett Bucuresti-ben, hogy a volt alminiszter a Népszövetség munkáját a rádión keresztül kemény és szokatlan han­gon bírálta. Mi a teendő? — Nincs baj, haszon nélkül — kezdte Gafencu beszédét, — Csak le kell vonni má­sok szerencsétlenségéből a következménye­ket. Az olasz-—abesszin viszály gondolkozás­ra és megfontolásra késztet tehát bennünket. Pamfil Seicaru helyesen irta lapjában a Gurentul-ban, bőgj’ jó volna, ha a román ve­zérkaritisztek a helyszínen, Abesszíniában figyelnék meg, milyen hasznát veszik a mo­dern harci eszközöknek napjainkban. A dip­lomaták, politikusok szintén nagy figyelmet kell szenteljenek a most folyó véres háború­nak, mert ezzel nagy küzdelem indult itt is Európában. A Népszövetség nehéz megpró­báltatáson megy keresztül. Igyekezzünk tár­gyilagosan megvizsgálni munkájának ered­ményét. Végső Ítéletet ugyan csak a harcok befejezése után hozhatunk, mégis sok dolog akad, amit már most tisztázhatunk. — A Népszövetség körül csoportosult álla­mok összefogtak a béke biztosítására. A szankciók vitája során elhangzott beszédek célja az volt, hogy véget vessenek a háború­nak. Az összes államok bizalmukat fejezték ki a Népszövetséggel szemben s főleg Anglia tulajdonított nagy jelentőséget az igy elér­hető általános biztonságnak. így aztán úgy magunk, mint a kisantant kapcsolatát kimé- lyitettük Angliával. Azonos felfogásunk só­ban végzik a kiképzést. Itt győződnek meg arról, hogy alkalmasak-e a gyülekezeti mun­kára. Innen bocsátják ki munkára. Az ott­hon visel gondot a diakonisszákra. Betegség idején gyógyíttatásáról gondoskodik, az öregség idején gondját viseli. A diakonissza munkájáért pénzt nem fogadhat el. Az el­lenértéket az intézet kapja, amely viszont mint családtagról gondoskodik a testvérről. Örömét fejezte ki, hogy a helybeli diako­nisszaintézet is hivatása magaslatán áll. A rendkívül érdekes előadás után a refor­mátus földészek Bethlen Gábor dalkara énekszáma következett, majd Vásárhelyi János közvetítette a svájci vendégnek a hely­beli nőszövetség üdvözletéi. A templomi ünnepélyt áldás és gyüleke­zeti ének zárta be. hasem került még ilyen alapos s pontos meg­határozásra. Franciaország szintén hozzájá­rult a Népszövetség tekintélyének emelésé­hez. Ez nem annyira lelkesedésnek, mint a nemzetközi szerződésnek volt a folyománya. • Maga Itália sem hagyta el Genfet. így a Népsziövetség a világbékének továbbra is egyik fontos szerve maradt. — Ez azonban nem jelenti, hogy figyelmen kivül hagyjuk hibáit, melyeket nyitott szem­mel állapítottunk meg az elmúlt hónapok­ban. Kérdések... — A béke elrendezése nem egyeztethető össze a népszövetségi alapokmány rendelke­zéseivel. Az ötös bizottság azt ajánlotta, hogy a felek közül az egyik mondjon le politikai önállóságának és területének egy részéről. Lehet, hogy ez az indítvány politikai szem­pontból megindokolható. Ki tudja azonban, nem fog-e elkövetkezni az idő, midőn a Nép- szövetség a béke kedvéért még nagyobb elő­nyöket kényszerít ki Abesszíniától? Mi lesz akkor az alapokmánnyal, amely egyenlő biztonságot és jogot nyújt a Népszövetség minden tagjának? — De menjünk tovább. A népszövetségi j alapokmány szankciókat tartalmaz. Gazda­sági és katonai szankciókat. Amennyiben a gazdasági szankciók nem vezetnek eredmény­re, blokád következik. S itt jelentkezik a ve­szély. Az érdekelt állam ugyanis akként vé­dekezik ez ellen, ahogy lúd. Miután pedig Itália tud védekezni, kikerülhetetlenül be­következik a Népszövetség alapokmánya értelmében a háború. Nem afrikai, de eu­rópai háború, a katasztrófa. A sors iróniája az, hogy az uj háború mag­va éppen a Népszövetségi alapokmányban van el­vetve. Az államok bölcsessége főleg Franciaország munkája, megvédte a Népszövetséget a genfi veszélytől. Nemcsak a jogi kérdést, de a vita politikai részét is megvizsgálták abból a szempontból, hogy a szankciók nem vezet- , nek-e általános háborúhoz. így, a magyará­zatok révén meggyöngült minden állam biz­tonsága. Gyöngités — A nagyhatalmak diplomatái között le­folyt jegyzékváltások során történt magyará­zatok szintén hozzájárultak a Népszövetség tekintélyének gyengítéséhez. Bebizonyoso­dott, hogy Genf inkább az elvont és ideális békét vé­di s a „reális“ háborúval szemben nem nyújt kellő menedéket. Egyrészt meghosszabbította a tárgyalásokat, másrészt elkésett az alapokmányban foglalt rendszabályok alkalmazásával s megvilágí­totta, mennyire korlátozva van nemzetközi téren munkájában, Litvinov szerint a béke „oszthatatlan“. Ha ezt elfogadjuk, akkor sem tagadhatjuk, hogy több különböző olda­la van, melyet az országok különböző szín­ben látnak. Ezek ugyanis az általános érde­kek mellett, saját érdekeiket sem tévesztik szemelől. A helyzet — Ki hinné el, hogy a nagyhatalmak ka­tonai versengése közepette megvalósulhat mindaz, amit a népszövetségi alapokmány tartalmaz? Elég, ha felfigyelünk Baldwin, Hoare, vagy Edén beszédeire megállapítjuk, hogy a nagyhatalmai: egy irtás sál ellentétes ér­dekei miként szó por ódnak. Ugyanakkor Itália óriási erőfeszítését látjuk, midőn bámulatra méltó munkával és az olasz nép minden kockázatra és áldozatra kész lelkesedésével uj lapot akar irni dicső­séges történelmébe. Azt is látjuk azonban, mikén't összpontosítja tengeri erejét Anglia, hogy keresztül vigye akaratát. Anglia nem akar európai szomszédot a Nílusnál. Látjuk Franciaországot, melyet egyedül a német fegyverkezés és az európai béke foglalkoz­tat. Azt akarja, hogy mielőbb békésen nyerjen elintézést az af­rikai háború, hogy Olaszország ismqt visszarendelje haderejét Európába és An­gliával és Franciaországgal együtt itt a békét fenntartsa. Ez aztán nem maradhat hatás nélkül Német­országban. — Az olasz—abesszin háború kapcsán Anglia Genf nélkül tette meg intézkedéseit. Uj tárgyalások kezdődtek, mert a támadó fél megbüntetése az olasz fascizmus leromlását jelentené, ami uj világháborút okozna. Ez egyedül Franciaország és főleg Laval érde­me. ki a helyes mértéket nem tévesztette szem elől a vitákban. Ha a béketörekvések sikertelenek maradnak. Genf feleslegessé vá­lik, úgy Középeurópában, mint szélső Kele ten erőszakosságra lehel számítani. Védekezés — Meg kell adni Genfnek azt, ami az övé. Közben azonban nem szabad összetéveszteni a nagy színpadon játszó személyeket a ku lisszákkal. akármilyen jó is a rendezés. A nagy és kisnépek ma is, mint mindig, élni akarnak. A Népszövetség nem képes a gyű­lölködés! megszüntetni. Románia, maga kell gondoskodjék arról, hogy hajója, melyen a tengeren jár, egészséges és erős legyen .Ha nem tesszük, nincs az a genfi ,.komitét“, vagy „subkomitét“. mely veszély esetén meg­mentse az elsülyedéstől hajónkat. A külpoli­tikái csak az ország erkölcsi és anyagi ere­jén lehet felépíteni. Helyes pénzügyi politi­kára és jól fel fegyverzett hadseregre van te­hát mindenekelőtt szükség — fejezte be elő­adását Gafencu alminiszter. Az Epoca azt irja. hogy Gafencu előadása miatt a kormány a Bucuresti-i rádió vezető­ségét leváltja. „Az uj háború magva a népszövetségi alap- okmányban vateíefcleíre“ Vita Gtzleneu exmimszier rádióbeszéde körül

Next

/
Thumbnails
Contents