Ellenzék, 1935. november (56. évfolyam, 252-276. szám)

1935-11-06 / 255. szám

A

1 3s2 •aiis»

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Calea Moţilor 4. Fi ókki adó hivatal és könyvosztály: Piaţa Unirii 9. «ám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80.

■VJ LVI. ÉVFOLYAM, 2 5 5. SZÁM.

MAGVA/? POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS

SZRRDA

Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évent* £40 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 23, évente 43 pengő. A többi külföldi államokba csak a portóküionbözettei :dbbw

1935 NOVEMBER 6.

az Országos Magyar Párt elnöke a Bánság fővárosában nagyjelentőségű beszédet mondott vasárnap. Kisebbségi helyzetünk szakadatlan romlása és az Országos Magyar Párt vezetőségének legújabb állásfoglalása foly- 1án ezt a beszédet a magyar kisebbségi közvélemény rég ideje szomjubozta és beharangozása után fölcsigázott érdeklődéssel várta. Bethlen György gr. dr. elnöki expozéja őszintén és szilárdan föltárta helyzetünket egész belső szövetében és kifelé való vonatkozásaiban. A jövőre nézve pedig kimondotta, hogy a párt vezérlete az eddigi utón marad, a súlyosbodott Bucuresti-i légkör ellenére Is az eddigi küzdelmét folytatja majd a törvényhozás mind a két házában. ,,Történelmi föladatunk pillanatnyilag a fenyegetett gátak megkötése, a partok megerősítés«“. Az elnök férfias beszéde semmiféle kétséget nem hagy e szerint. Bizonyára ezért is, de a mai nehéz helyzetben is leghelyesebb a régi álláspontunkat állnunk: a kisebbségpolitikai életünkben meddővé vált bírálat helyett legföljebb csak a vitának adni helyet. Azonban ezt is mellőzzük, holott szinte fölhív rá az elnök ez a sarktétele: „Ne felejtsük el, hogy mi nem párt vagyunk, hanem a romániai magyar nemzet szervezete, nemzeti autonómiája. Akarva, nem akarva mind ott kell találkozzunk. Láttam és látom a megtérő tékozló fiukat is“. Leggyümölcsözőbb különös magyarázat nélkül ismertetni az elnöki beszédet és Bethlen György bánsági kinyilatkoztatásának a lényegét Összefoglalva olvasóink emlékezetébe vésni.

Ezúttal rögtön a kisebbségi helyzet elfajulását helyezte az előtérbe s ehhez csak néhány egyéb elvet fűzött. Bethlen György röviden és velősen állapítja meg, hogy ma már a kisebbségi kérdés nem a román politikai pártigéretek játékszere többé, hanem „történelmi igazságtalanságok a magyar kisebbség rovására való jóvátétele“. Sajtó és közélet számára izgató anyag a kisebbség. A nyelvvizsgák általában a közalkalmazottak ellen érvényesített eljárás részletezése, minden, ami a nemzeti munkavédelem örve alatt folyik, mindent megmagyaráz. Ezek után a spiritus rektornak, a múltjáról megfeledkező Vaida Sándornak a numerus vala- chicusi mozgalma került sorra, melyet higgadt, Ízléses, de férfias hangon támadott. Megfelelő szavai voltak az életlehetőség megvonásának antihumánizmusáró! is. Természetesen a renegátság egyre növekvő jelenségéről, de viszont céltalanságáról se hallgatott. A törvényhozási sérelmek gazdag csokrából épp elég volt a közigazgatási törvény anyanyelvkiküszöbölő rendelkezését kiemelni. A helyzetrajz hü és hatásos volt. önkéntelen föl kellett vetni a pártvezérlet harcának értékelméletét is.

Természetesen az Önérzet és meggyőződés erejével védelmezte a magyar párt vezérletének és törvényhozási csoportjának a politikáját. Itt fűzte be a magyar—román közeledés fontos kérdését, amit az Ellenzék és számos követője röviden a „hidverés“ szavával fejez ki. „Át vagyok hatva attól a me?£yőződéstől, hogy az itten évszázadok óta együttélő népfajok szükségképen egymásra vannak utalva, hogy a világpolitikai erők jövőbeli küzdelmének és versengésének logikusan várható kimenetele arra kellene indítson, hogy kiküszöböljük a közöttünk fennálló vagy tényleges ellentéteket és hogy ezek helyett inkább az érdekközösséget keressük és találjuk meg. És most nem is azt mondom, hogy kezdje el a másik fél, hanem azt, hogy csak egyenrangú és csak egyenlő jogú felek között lehet becsületes és tartós együttműködést létrehozni. A számbeli többségből nem következik, hogy a másik kisebb számú a faji önérzetét föladja. A magyar sokat szenvedett és tűrt már a történelem során, de nem sülyedt le és ezután sem fog soha rabszolgává sülyedni. Sajnos, hogy a békét hirdető és kereső szavakat elnyeli eSY olyan hangzavar, amilyen a parlamentben is történelmi tényeket vél megváltoztatni, mely előtt például a higgadtabb ma- atartásra intő Iamandi miniszter is kényDe-Bono tábornok egész arevonaia támadta az abesszin frontot. «*» Londonban ulabb enyhülésről beszélnek az

olasz-abesszln viszonyban.

Olasz előőrsök Makalle előtt

Keletafrikai front eseményeiről tegnap közölt híreinket a mindenfelől érkező jelentések megerősítik. Vasárnap valóban megmozdult az egész olasz front. De-Bono északi arcvonala két nap alatt mintegy 15—18 kilométernyi utat tett meg nagy átlagban. A cél Makalle elfoglalása és az általa jelzett irányban az egész vonal kiegyenesitése. Makallet ugyan ma reggelig még nem foglalták el az olaszok, de az előőrsök már megérkeztek a város elé. Az abesszinek rövid harcok után tervszerűen és teljes rendben visszavonultak.

Az olasz jelentések szerint ezen a fronton most hosszúbb szünet fog következni, mert az uj területek katonai és ppMtţkai berendezése alapos és hosszú munkái igényel, másrészt most már rendkívül gifgerőeReí* és nehezen megközelíthető abesszin állásokat kell megtörni. Az úgynevezett keleti fronton a Mussa Ali hegyvidék körül lovas, teve és motorososztagok folytatják megkerülő mozdulataikat a Dzsibuti—Addis-Abeba-i vasútvonal ellen. A déli olasz arevonal, Graziani tábornok hadseregcsoportja, lassan szintén előrevonul az esőzések engedte szünetekben és jobbszárnyát a középafrikai angol területekig terjesztette ki és nyilván mind a két végen átkaroló mozdulatokat tesz. Az abesszinek az utóbbi napokban rendkívül megfeszített munkával építik ki a mostani arc- vonaltól mélyen bent fekvő veszedelmes állásaikat és az uj fegyverszállitmányokkal egyre nagyobb tömegeket fegyvereznek föl, amelyek megkezdték előrehömpölygésüket a különböző arcvonalokra. Az olaszok Is nagy utánpótlásokat menesztenek és tömegesen szervezik a benszülöttekböi az irreguláris csapatokat, amelyek a nehéz terep és éghajlati viszonyok között kitünően beválnak az előkészítő fölvonulásokban és harcokban.

A szombati feszültség Genfben és a világvárosokban lényegesen enyhült. Hoare és Laval nyilatkozatai megerősítették azt a feltevést, hogy a két nagyhatalom szilárdan a népszövetségi és megtorlásos politika szolgálatára egyesül, ezzel szemben Olaszország nem folytathatja sokáig a teljes ellenállás politikáját, ha nem akarja vállalni súlyos következmények felelősségét. Minthogy az olasz sajtó támadó hangját Angliával szemben az angol—olasz viszonyok romlása körül lényeges tényezőnek minősitetiék, az utolsó 24 óra alatt láthatóan kedvező fordulat következett be. Most az olasz sajló inkább a voii ellenségeket dicsőíti, amelyek a megtorlásos politika idején az olaszok iránti ro- konszenvüknek adtak kifejezést. Németország, Ausztria, Magyarország — mondja — érdemeseknek bizonyultak lojális magatartásukkal Olaszország meghatott köszönetére. Diplomáciai körökben az a meggyőződés és ennek az angol sajtó is hangot ad, hogy a békés erőfeszítések megint kedvező mederbe jutottak. A Daily Telegraph szerint küszöbön van egy újabb lybiai hadosztály visszavonása, mire Anglia a földközitengeri hajóraj nyomását megfelelően enyhíteni fogja. A legújabb olasz hírek ugyan cáfolják, hogy Itália részéről újabb engedményeket Ígértek, mindamellett tagadhatatlan az általános feszültség nagymérvű enyhülése. Minél inkább közeledik a megtorlások megkezdésének időpontja, annál mozgalmasabbá fog válni újra a diplomáciai küzdőtér.

RÓMA. (Az Ellenzék távirata.) Tegnap késő éjszaka az olasz hadvezetőség az alábbi \ jelentést adta ki: — Ma reggel 6 órakor csapataink az egész arcvonalon támadásba mentek át Zono és Makalle irányában.

PÁR IS. (Az Ellenzék távirata.) A lapokhoz érkezett jelentések szerint az olaszok északon 24 óra alatt 18 mérföldet haladtak előre dél felé, 'Makalle irányába.

RÓMA. (Az Ellenzék távirata.) A Stefani- ügynökség közlése szerint még nem lehet tudni, vájjon a Setit folyó körül tömörült rendszertelen abesszin csapatok megpróbálják-e fenntartani az olasz előnyomulást. Valószínűnek látszik, hogy ezek a csapatok felhasználva azt, hogy az olasz hadvezetőtelen volt meghátrálni“. Az ily szellemű magyar mozgalmakról nem szólt’ Bethlen György, azonban tiltakozott a magyar vád ellen, hogy „ nem vagyunk elég erélyesek, hogy gyávák vagyunk“. Szilárd önérzettel mondotta, hogy „csak a népünk sorsán való könnyítés célja indított arra, hogy sok olyan megaláztatást vállaljunk, aminőt saját magunkért soha sem viseltünk volna el“. Hivatkozott a törvényhozási csoport kis számára, a többségi szellemnek a törvényhozásban

! ség figyelme a Makalle-i offenzivára irányul, ellentámadásba mennek az eritreai határon abban a reményben, hogy kevésbé felkészült csapatokkal fogják szembetalálni magukat. Ami a Tana-tó környékén koncentrált abesszin csapatokat illeti, újkeletű jelentés szerint, legnagyobb részük elindult Seyum herceg csapatainak segítségére, Makalle irányában.

LONDON. (Az Ellenzék távirata.) A lapokhoz érkezett jelentés szerint 25 olasz repülőgép néhány ezer bombát dobott le Go- rahaira. Abesszíniái hivatalos jelentés közli, hogy a bombázásnak 30 asszony és 15 gyermek áldozatul esett.

való nyilvánulásaira. Röviden döntött a törvényhozásban való maradás vagy kiválás kérdéséről. „Ameddig a parlamentben való maradásunk helyesebbnek fog látszani, mindaddig nem hagyjuk fedezetlenül a választási paktumok nélkül, hűséges választóközönségünk bizalmából, nagy nehezen kiharcolt néhány helyet. A párt élén munkatársaimmal együtt továbbra is vállaljuk a nehéz küzdelmet... A szembenálló erőknek a mi terhűnkre való rendkívüli aránytalanJavult az angol—olasz légkör (?)

LONDON. (Az Ellenzék távirata.) A Reuter távirati iroda jólinformált körökből közli, hogy az olasz—angol viszonyban békülé- kenyebb légkör állott be. Fennáll a lehetősége annak, hogy teljesiteni fogják az olasz sajtó hangjával szembeni követeléseket s további egy hadosztályt elvonnak a lybia— egyiptomi határról s akkor körülbelül a hét végén szó lehet arról, hogy Anglia is visszavonjon néhány hadihajót a Földközi tengerről.

LONDON. (Az Ellenzék távirata.) A Reuter távirati iroda jelenti, hogy keddre — miután a francia tengerészeti delegáció már eltávozott — olasz tengerészeti szakértőket várnak az angol fővárosba a decemberi előkészítő flottakonferencia programján szereplő kérdések megvitatására.

GENF. (Az Ellenzék távirata.) A szankciós bizottság gazdasági albizottsága ülést tartott, amelyen Kanada azon javaslatát vitatták meg, mely szerint fel kellene venni az Olaszországtól elvonandó áruk jegyzékébe a petróleumtermékeket, a szenet, a vasat és az acélt. Úgy hírlik, hogy az albizottság magáévá tenné a javaslatot, ha a Népszövetségen kívül álló államoktól megnyugtató válaszokat kapnának. Később külön szakértő bizottság ült össze 4s számításokat végzett a kanadai javaslat várható kihatásai kérdésében.

Az olasz nép kötve van a megkezdett harcokhoz

RÓMA. (Rador) — A Stefani-ügynökség jelenti: A Duce résztvett a Santa Maria templomban a hazáért elesettek lelkiüdvéért tartott istentiszteleten. Jelen voltak még a törvényhozó testületek elnökei, a fasiszta párt titkára, a hadsereg és klérus képviselői, továbbá a király képviseletében a spala- tói herceg. A templomból kijövet a Duce a kormány tagjaival együtt, hatalmas ünneplés közepette, a Velencei-térre ment, ahol a haza oltára előtt, az ismeretlen katona sírjánál letérdelt, majd belépett a Venezia- palotába, amelynek erkélyéről beszédet intéztet a tömeghez. Kijelentette, hogy a Vittorio Veneto által 17 évvel ezelőtt elért győzelem nemcsak az olasz népnek, hanem az egész világnak hasznára volt. Az olasz nép mindenben kötve van a kezdetét vett harchoz és még egyszer teljes győzelmet fog aratni. Leírhatatlan lelkesedés fogadta a Duce szavait, aki azután visszavonult lakosztályába.

sága dacára is férfiasán helyt állunk“. Es utalt az összes kisebbségek kézfogásának égető szükségére. Változatlan maradt a kisebbségi hitvallás: „Mi nem türelemért kö- nyörgünk, hanem szerzett jogainkat követeljük, nem kiváltságokat, hanem teljes egyenjogúságot kívánunk. Ha pedig ezt tenni bármely okból elmulasztanék, valóban hitványul és megérdemelten pusztulnánk el a nemzetek sorából“.