Ellenzék, 1935. november (56. évfolyam, 252-276. szám)

1935-11-26 / 272. szám

MH ELLENZÉK I 933 november 2 f>. VALÓDI FRANCIA SELYEM BÁRSONYOK GALLIA ■Hál, CLU|, Str. Gén. Necutcea No. RIPORTSOROZAT A SZÉKELYFÖLDRŐL Látogatás Kodáros székely király laíujában Asszonyok s/oigos keze mení meg pusztuló natddokak Támogassuk a székely szövőipari! XIII. 2 Ml ÍR A ROMÁN SAJTÓ Sajtórcform Adók. Forgalom. Probléma. ADFVFRUL: A parlamenti ülésszakai meg n\':u> irónbes'.'vd uj sajtótörvény mikségtsségét h'n;.;.ui \ (>. i .\, amihez Gheorghe Brotianu azt a ircgjegvzf.N' tűzi. hogy a reform megszorít ja majd « >-,- hadságjogokat. Cili. Ifratianu felhívási i'téz képviselőkhöz, akiket arra kér, akadd* IvOivak .r.,v, a (ór\én\ tervezet megszavazását. Mi ha zna egv uj törvénynek? Nem tudjuk. Csak Gh. Bratiami figyv (meztet óét ismerjük n kor­mány ir.elokaiv.il szemben, melyek a következő­kén! szóln.lk: ..A tervezet összhangot létesít a > ,'bidságjogok 5 a felelősség kérdése között, ami mikul az irisszabads.ig állandó korlátozásnak van kitéve.“ A sajtótörvény reformjától az újságírói pálya kérdésének rendezését reméltük. Úgy látjuk azonban, hogy nem erről van szó és .illetékes helyen a. ir.Uszab.ids.ig ügyének elrendezésére gondolnak, liz aztán most is, mint mindig, reak­ciós célkítíizé eket takar. A cári uralom idején használt szavak közöt. gyakran szerepelt az „or- ganizálás“ és „harmónia“ kifejezés, melyet most r- hallunk a sajtóval kapcsolatban. Szeretnénk tehát a tervezetet n parlamentbe történi benyúj­tás előtt megismerni. Mert ez a törvény nemcsak az újságírókat, de elsősorban a közvélemény: ér­dekli. Tudni akarjuk, hogyan akarja « kormány a „harmóniát“ megvalósítani. DIMINEAŢA: Jó hirt kaptunk: •— nem eme­lik az adókat. Antonescu pénzügyminiszter maga jelentette ezt ki •« napokban. Szóról-szóra idéz­zük szívait: „Semmi sem igaz abból, amit az- adóemelésekkcl kapcsolatban írnok. Sohasem vol­tunk távolabb ettől, mint éppen ma. A fizeté­sekre vonatkozó adóemelés még fantaszta;usabb. Sohasem gondoltunk ily dologra“ Eddig, min­den rendben van. S örömünk teljes is volna, ha... Ha nem történt volna valam:, ami ezt megzavar­ja. Mert — mi lesz a hadielszrreiés céljára szük­séges áldozatokkal? Lehet, hogy s kormány kü­lönbséget tesz a két kérdés között s Antonescu miniszter szavai nem n hadfelszerelésre, de a jövő j évi rendes állami költségvetésre vonatkoznak. A j hadfelszerelésre kért áldozatot ugyanis a kor- J mány nem tekinti adónak. Az adófizetőket azonban nem érdekli a forma. Az ő szemükben nincs semmi különbség „áldozat“ és ,aadó“ kö­zött, a lényeg az, hogy pénzt kérnek és sok pénzt kell adjanak. Egyelőre elégedjünk meg azzal, hogy a kormány nem nyúl a fizetésekhez cs nem eme­li az adókat. Arr* kérjük azonban a pénzügymi­nisztert, egészítse ki nyilatkozatát 3z „áldozatok­ra“ vonatkozóan. UNIVERSUL: A külkereskedelmi kérdésekre vonatkozó vitában igaza lehet a pénzügyminisz­ternek is, ki a költségvetés egyensúlyát keresi és hiztositja. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy a megszorító ren­delkezések mennyi bajt, pusztulást és zűrzavart okoztak a gazdasági életben, ami végeredményben úgy a lej árfolyamának, mint a költségvetés egyensúlyának alapja. Ezért történt, hogy- illeté­kes helyen a forgalomszabadság, továbbá a rend­őri intézmények és az állami monopólium meg- , szüntetése érdekében szót emeltek s elég volt j egyetlen szó arra, hogy- az ország közvéleményét ! megmozgassa. Egymásután csatlakoztak Coscineseu | dr. indítványához az érdekképviseletek, melyek j hatalmas lépést látnak a forgalom szabadságának j visszállitása felé a kereskedelemügyi miniszter | elhatározásában. j ARGUS: A kereskedelemügyi miniszter és a i pénzügyminiszter harcában egyetlen lényeges | kérdés van.: — mennyi jut i kivitelből előálló j külföldi valutából az állam céljaira? A pénzügy-- j miniszter — kit a jegybank kormányzója is tá­mogat — mentői többet szeretne, hogy- az állam külföldi tartozásainak fizetését bizto­sítsa. — Azt mondja, hogy az állami érdekek, a magánérdeknél fontosabbak. A keres­kedelemügyi miniszter — ami természetes is — életlehetőséget követel e kereskedelem számára s tiltakozik minden oly teher ellen, amit ez elvisel­ni nem tudna. A.z a benyomásunk, hegy illetékes hely-en nem rendelkeznek kellő türelemmel cs megértéssel midőn errőí az annyira fontos kér­désről tárgyalnak. Nem fér kétség ahhoz, hogy az állam érdeke ; magánérdeknél fontosabb. — Nincs azonban szó élet-halál kérdésről az állam szempontjából, tehát középutat kell keresni, me­lyen az állam és kereskedelem is boldogulhat. A külkereskedelmet csak a régi. hagyományos utón lehet folytatni. A pénzügyminiszter más forrást keressen s hagyja boldogulni az állampolgárokat. Nem a kereskedelem a hibás azért, mert a vi­lágháború után kormányaink visszaéltek, az á:- l-am hitelével, kölcsönöket vettek fel és nem fi­zették ki azokat. Nem lehet telefonbeszélgetések­kel elintézni az ilyen problémákat. BÁRMILYEN HANGSZEREN JÁTSZIK, Lott as z ü ks égi el ét az Ellenzék zenemüosztálga utján szerezze be! Olcsó árak! Nagij raktár- készlet! Minden külföldi kiadóval közvetlen összeköttetés! OCNA DE SUS. (Az Ellenzék tudósítójá­tól.) Gyászos emlékű falu ez. Messziről fel­tűnnek vadonatúj vöröscserepes házai és amikor az ember közelebb megy. akkor lát­ja, hogy a falunak szinte fele uj házból áll. uj gazdasági épületekből. A sok tüzvörös cserép a veszedelmes vöröskakast juttatja eszünkbe, amely végigpusztitott vörös láng­nyelveivel ezen a falun. Ez a sok uj épület mind a négy év előtti rettenetes tűzvésznek a következménye, mikor a falu egész alsó része leégett, mig a lakosság az egyik szom­szédos faluban volt tavaszi vásáron. Több mint száz család maradt hajléktalanul és ezek a mostani szép uj házak a magyarság közadakozása révén épültek fel. Nagy Zoltán református tiszteletes úrral is elsősorban a falu állandó veszedelméről, a vöröskakasról beszélgetünk. —- A/ állandóan megismétlődő tűzvész­nek nem a lakosság hanyagsága az oka. Hiszen elég intő példa volt arra. hogy vi­gyázzon és valóban meg is tettek minden óvintézkedést. De ez a hegyes vidék rend­kívül szeles, minden kis szikra lángra lob­ban. Ez a völgykatlan, melyben a falu fek­szik a szomszédos Ocna de Jos-al együtl. rettenetesen huzatos. Olyan, mintha nyitott j ajtóju-ablaku szobában állanánk. A mult 1 század elején az alsófnlu egészen leégett, j kisebb-nagyobb tűzvészek egymásután for­dultak elő. A mi községünkben már három nagy égés pusztított ennek a századnak a folyamán. Az első 1910-ben volt, a második és legve­szedelmesebb 1931-ben, melynek nyomai ma is láthatók és volt még egy 1933-ban. de ez már kisebb és jelentéktelenebb, csak vala­mi 25—30 ház égett le ekkor. Előszörnyülködünk erre, hogy miképeu lehet jelentéktelennek nevezni ezt a tűz­vészt, amely 25—30 házat pusztít el, de a tiszteletes ur megmagyaarázza az. elszólás­nak tetsző meghatározást. Itt ugyanis hozza vannak már ahhoz szokva, hogy 80—100 ház ég le egyszerre, amint ez négy évvel ezelőtt is történt. A tűz terjedését régen megkönnyítette, hogy a házak szalmával voltak fedve. Ma mái* nines szál maf edel es ház, csak egy néhány csűr, de már ezeket is igy ekeznek cseréppel ellátni. Megszerveznék a motor- fecskendős állandó tűzoltóságot, amelynek vezetője egy állástalan diplomás fiatal­ember, az egyik helybeli tanító fia. így most már minden valószinüség szerint a jövőben ele­jét lehet venni az irtó tűzvészek pusztításá­nak. Az „égett emberek'6 sovány kenyere Ez a vidék egyike a legszegényebbeknek. A 2100 lelket számláló falu határának ki­terjedése 4000 hold és ez a határ a legszii- kösebben sem termi meg a lakosság kenye­rét. Aránytalanul sok a szegény ember, a falu negyedrésze olyan családokból áll, akiknek egyáltalában semmi vagyonuk nincs. ! Ez az ötszáz főnyi ember aztán agy tengeti j életét, ahogy tudja. Napszámosságra jár, de főként az erdőmunkát szeretik. Óriási távolságokra elmennek munka után, Sighisoara-tól a Gyergyói havasokig min­denhol meg lehet találni őket. A falu leány- sága Timisoara-n van, szolgál. Nagy dolog, hogy egyetlen faluban ötszáz ember legyen ke­nyér nélkül. Pedig mindenki dolgozik itt baromi módon. A leánykák mihelyt akkorára cseperednek, hogy megkonfirmálhatnak, nyakukba akaszt­ják az átalvetöt és már mennek el hazul­ról az idegen nagyvárosokba. Itt aztán ke­vés marad meg úgy, hogy el ne romolna. Es amikor már elviselhetetlenné válik az élet számukra, akkor az öngyilkossághoz fordulnak. Ez már mindennapos dolog. Eb­ben az évben már két leányt hoztak haza haldokolva, mert marólúgot ivott. Mind a kettő ott fekszik most a temetőben. Amikor a tiszteletes úrral beszélgetünk, a harmadik szerencsétlen leány van éppen út­ban hazafelé. Délelőtt már jelentették a szo­morú esetet, hogy hozzák az öngyilkos leányt és a pap várja a megérkezését. Ké­szül és azon töpreng, mit lehetne itt valami nagyot mondani az embereknek, mit lehet­ne csinálni, hogy megakadályozható legyen a további pusz­tulás. a lelkek és a fiatal székely leány­testek pusztulása. Közbirtokossága is van a falunak. 500 holdnyi erdő és legelő, de ennek sem lehet sok hasznát tenni. Mégis ez az egyedüli jövedelemforrás. A közbirtokosságtól évente mindenki megkapja a maga fenyővágterét, amiből aztán deszkát, meg zsindelyt fűré­szel és szekerekre rakva, eladja a Székely­föld más vidékein. Ebből a szűkös jövede­lemből pénzelnek a családok. Könnyen el lehet képzelni, mekkora ez a jövedelem, ha ötszáz holdnyi területről kell minden év­ben 2100 ember számára vágterületet ki­osztani. Pedig régen nem volt ilyen nagy szegény­ség ebben a faluban. A férfiak nagy fakiter­meléssel foglalkoztak, de most az erdővé­delmi rendelet és a kitermelés megtiltása kivette szájukból a kenyeret. A hatalmas erdők most is ott állanak körülöttük, az ő tulajdonuk, mégis az egyoldalú intézkedés következtében éhezniük kel!. Meg aztán ré­gen itt volt a szomszédban a hires Praid-i sóbánya, ahol szintén igen sok család sze­rezte meg a kenyerét. Mióta a bánya szüne­tel. ez a kenyér is elveszett Akik most próbálkoznak a föld­műveléssel ... Ezek a szegény „égett emberek“ bizony leégtek mindenféle tekintetben. A pusztu­lásnak ilyen szörnyű képe ritkán látható. A falu kénytelen volt szakítani ezeréves ősi életmódjával és uj foglalkozás után nézni. Földműveléssel nem igen foglalkoztak a múltban, csak éppen a legjobb helyeken. Nem arra való ez a vidék. Közvetlenül a Sovala-i havasok alatt terül cl. egész nyáron hűvös éghajlata van, szőlő vagy gyümölcs nem terem földjében. A hegyoldalak köve­sek, az eke csak úgy tud rajtuk haladni, ha minden szántás előtt először összehord­ják a köveket. Most mégis a földműveléssel próbálkozik mindenki. .Búzát vetettek bizonytalanul egy keveset, de a termés nem megfelelő. A ro­zsos buza már jobban sikerült. Főleg aztán zabot termelnek, meg kukoricát. Úgyszól­ván az egész falu puliszkával él. pedig a Székelyföld többi vidékén ez az élelmiszer már kiveszőben van az utóbbi esztendőkben. Értékek, melyeket « tllz n'mj puH/.titliatott el formátut temploma egyike aj legrégibbeknél, a .Székelyföldön. hőépithüi- a földe,/őri tűzvén/, között is megmaradt a magyarok nu-gkerev/.trlkedéséiiek e!*ő századától napjainkig. Oldalbejáratának portáléja egyetlen hatal­mas terméskőből van kifuragvn, arni igen régi munkára vall. Szopós Sándor festőmű­vész fedezte fel az elmúlt nyáron ezt a ritka kőemléket, amely a műtörténészek megálla­pítása szerint mindenben igazolta azt a száj­hagyományt. hogy ez n templom a legrégibb a Kisküküllő mentén. A nép hiten őrzi egy Kodáros nevű király emlékét, akiről a történelem ugyan nem sokat tud, de annál többet a szájhagyomány. Kodáros székely király volt, ide van elte­metve a falu határába és a rólu elnevezett barlangban állanak elrejtve a kincsei. Akad is mindegyre egy-egy székely, aki el indul, hogy kibányássza őket. Nem csoda, szűk világ van errefelé. De husvét napján ezért mégis vigad az egész falu. Régi szokás, hogy husvét hét­főjére virradó éjszaka senki sem fekszik le a faluban. Egész reggelig hangosak az ut­cák a jókedvtől, a muzsikaszótól, a liai- nalozástól“. Szomorú bokréta a halál virágaiból Tanulságos tolt átlapozni a falu anya könyvét és megnézni a népesedési adatokat. Évente átlag nyole-tizzel több a születések, mint a halálozások száma. De viszont nagy a gyermekhalandóság, az újszülöttek ogy- harmada meg is hal egy éves kora előtt. Kimásoltuk egy év halálozási krónikáját, az elmúlt 1934-ik esztendőét, mert a folyó évé még nem teljes. Eszerint ebben az egyet­len faluban: szívbajban meghalt 4 ember végelgyengülésben 10, bélhurulban 2. gyer­mekszülésben viszont csak egy asszony vesz­tette életét. Amint a tiszteletes ur elmondja, a gyermekszülés azért követel kevesebb ál­dozatot. mint a többi falvakban, mert itt van a szomszédos községben, Praid-on or­vos. aki végtelen sokat segít. De úgy látszik, inába van a közelben orvos, a tüdővész pusztítása ellen nem tud .sem­mit tenni. Ebben az egy esztendőben hét ember pusz­tult el tüdövészben, rákbetegségben egy*, agyhártyagyulladásban egy, vesebajban egy. gyomcrgörcsben kettő. Falusi viszonylatban rendkívül nagy szám balesetek miait egy évben öt halálozás. Ennek az oka főképen a famunka. Egy ember a nyomor következtében halt meg. Ennek a magyarázatát eléggé láttuk. Az egész faluban nem akadt naponta egy- egy darab kenyér, hogy megmentse ennek a szerencsétlen embernek az életét. Es végül, egy éven aluli gyermekekből ..veleszületett gyengeség“ miatt meghalt négy. Véget emlegettünk, de a befejezés csak most következik az öngyilkosságokkal. Az elmúlt évben kettő fordult elő. de az idén: már három. Lesújtó ez a kép. Orvosi segítséggel, népneveléssel ezeknek a haláleseteknek felét meg lehetett volna akadályozni. Mert ma falun csak a gyer­mekágyban vívódó asszonyhoz hívnak or­vost, ha közel kapnak. Az asszonyok munkája Nemcsak a férfiak dolgoznak minden ere­jük megfeszítésével a sovány megélhetésért hanem az asszonyok is. Otthon a házakban állandóan folyik a munka, csattog az oszto- váta. Xagy szövőipar fejlődött ki itt az utób­bi esztendők alatt és évről-évre híresebbé lesz. nagyobb piacokat hódit meg. Ma már nagy megrendeléseket kapnak városi üzle­tektől. mindez olyan szép eredmény pár év alatt, hogy az asszonyok szinte felülmúlták a férfia­kat az életlehetőségek megteremtésében. Nemcsak gyapjúból szőnek posztókat és a hires cserge pokrócot, hanem .,fejlőből“, azaz gyapotból is a legszebb dolgokat állít­ják elő. Különösen férfi ruhák számára sző­nek nagyszerű szürke, kék és csikós szöve­teket. Minden székelyföldi város ruhásüz- leíében meg lehet találni e falu dolgos asz- szonyainak a munkáját. Az öregasszonyok, a „régiek“ elővették a horgolótűt és szemelgetni kezdték az elfe­lejtett régi csipkéket, amelyeket valamikor leány korukban tanultak meg. Ezek az öreg­asszonyok most gyönyörű régi székely kézi­munkákat állítanak elő és megtanítják hor­golásukra a fiatalokat is. Gyönyörű varrot- tasokat készítenek a többiek régi minták után, vagy eredeti ízlésük szerint. Nagy Zol­tán tiszteletes ur készségesen vállalkozik arra, hogy szövet és kézimunkamegrendelé­seket közvetili és ezúttal is felkérjük a magyar kereskedő­ket és tehetős családokat, támogassák eze­ket a sokat szenvedett embereket. A falut sújtó csapások igv lesznek, uj élei­re serkentő erővé. Bűzödi György.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents