Ellenzék, 1935. november (56. évfolyam, 252-276. szám)

1935-11-24 / 271. szám

1935 november 24.

ELLENZÉK

Eszébe jutott egy régi történet, amit az édesanyja mesélt el egyszer a szép, halott nagynénijéről, akinek a fényképei az ebédlőben állottak. Mikor Klára néni tizenhétéves kislány volt, egyszer az édesanyja rajtakapta őt, amint a szoba közepén áll, egy kialudt szivarcsutkával a szájában.

— Hát te szivarozol? — kérdezte tőle nevetve.

De Klára nem nevetett.

— Ezt a szivart a Dani szívta — válaszolt komolyan — és mikor a szájamba veszem, az az érzésem, mintha újra megcsókolna engem ...

A fiatal lány, RÖderné, akkor Összecsapta a kezét és Magdának ugv magyarázta meg a szép Klára néni furcsáé fiatalkori tettét, hogy akkor Klára éppen egy Kerekes Dániel nevű fiatal jogászba volt halálosan szerelmes és különben is szegény Klára néni mindig halálosan szerelmes és szenvedélyes és boldogtalan teremtés volt.

Magdának George távozása után hirtelen eszébe jutott ez a dolog. Az Íróasztalon, a hamutálcán ott feküdtek George félig elszívott cigarettái.. . Körülnézett. hogy nem látja-e valaki? Egy cigaretta maradványt a szájába vett. Várt. Nem érzett semmit. Megpróbálta maga mellé képzelni Georgeot. Semmi. Végül lecsukta a szemeit is. Újra nem érzett semmit a világon. így sem. Tehát fogta a hamutálcát és bedobta a tartalmát a kályha belsejébe.

— Ugylátszik, még sem vagyok szerelmes — gondolta magában.

£

— Maga megváltozott — mondta Magdának az Erdélyi Hírek szinkriti- kusa egy délután a szerkesztőségben.

— Én?

— Persze, hogy maga. Megszépült. Érettebb lett, öntudatosabb. Más a tartása, a járása. Maga nagy lány lett Magda.

— Természetes, hogy nagylány lettem. Novemberben 19 éves leszek.

— Nem az számit. Hanem, hogy nem olyan kislányos többet Magával történt valami. Vagy — tudom már —, valaki felfedezte magában a nőt. Igazam van?

— Nincs!

— Lehetetlen! Én nagyszerűen értek az ilyesmihez.

Magda tényleg megváltozott. Akaratlanul, öntudatlanul. Állandóan érezte, bog}’ „van valakije'1. Egy férfi, aki a fényképeit az Íróasztalán tartja, aki rágondol, aki látni akarja, aki valósággal könyörög, hogy újra láthassa őt. Aki feleségül akarja venni. Aki azért dolgozik, hogy hamarabb célhoz érjen. És ez a cél: Ő maga.

De hiszen Tamás is ... Pár napos ismeretség után mindjárt, erről beszélt. És azóta is, habár megmondta neki, hogy csak úgy marad a barátja, ha „erről soha többet nem esik szó“ — mindig, ha csak teheti vele van és ugyanaz a gondolat bujkál benne, mint két éve, mikor megkérte a kezét. Állhatatos, kitartó, de sohasem agresszív. Inkább csöndes, udvarias, kimért. Egészen másfajta ember, mint George. Ö sohase merné azt, amit ez, a maga „afrikai tempójával“ olyan kíméletlenül, olyan hirtelen, mert vele szemben. Az egész város tudja, hogy Lészay Tamás szereti őt. A szerkesztőség, Németnek, a Mester, mindenki. Sokszor már kínos, terhes és kellemetlen. Pedig Tamás olyan jó hozzájuk! Az édesanyjának elintézi az adóügyeit. A legelső szőlőfürt, a legelső érett őszibarack a szőlőjéből — az övék. Ha Röderné véletlenül annyit mond, hogy: jaj, már megint elromlott a kapun a zár, másnap jön valaki, aki megcsinálja és borravalót nem akar elfogadni, mert: i A mérnök ur már elintézte, kezitcsóko- lom.

Tele van figyelmességgel, a gondolataikat is kitalálja, de úgy. hogy az sohasem bántó és sohsincs terhűkre.

Tulajdonképpen nagyon komisz volt mindig Tamáshoz. Egyidőben rendesen használta az autóját, sofförrel együtt, amiket rendelkezésére bocsátott egészen. Mindent elfogadott tőle. És sokszor minden ok nélkül úgy kezelte, mint egy régi ellenséget. Utálatos volt hozzá vagy

bántóan hűvös. Egyszer arra kérte öt Tamás, hogy tegezedjék vele is, mint Andrással. Ezt sem Jette meg. Nem tett meg soha semmit amire kérte. Az édesanyját se látogatta meg egyetlen egyszer sem, mióta Tamás Clujon van. Pedig kétszer is járt azóta a Nap-utón.

Talárt ha olyan lenne, mint George, kicsit vad, kicsit erőszakos, de nagyon határozott. Úristen, micsoda erős akarata van Georgenak! Ha Tamás is. mondjuk este. mikor hazakisérte az autóban, vagy mikor színházba vitte vagy hangversenyre, ha egyszer megcsókolta volna úgy. ahogy George. De Tamás nem ilyen, őrá nyugodtan rábízhatnának egv gyönyörű, tizenhatéves bakfist, épugy, mint egy hathónapos csecsemőt. Egyiknek se történne semmi baja.

Magda jól emlékezett arra, mikor egyszer nagy társasággal kirándultak a Királyhágóhoz. Három napot töltöttek égbenyuló hegyekben, amelyeknek a csúcsain örökké szürke viharfelhők gomolyognak. Sötétzöld fenyők és vízesések közöli éltek, felséges csöndben. Menedékházban aludtak és reggel az erdei madarak hangos, szemtelen koncertjére ébredtek fel. Magda állandóan Tamással volt. szamócát szedtek együtt az erdőben, sokat beszéltek és mindketten meglepő gondolatokat fedeztek fel egymásban. Valahogy közelebb kerültek egymáshoz, mintha egy láthatatlan fal omlott volna össze közöttük csöndben, észrevétlenül.

Egy este sétálni mentek. Julinyáj baktatott előttük a hegyoldalon. A karámig értek, ott lihegve megálltak. Tamás tejet kért.A barnára égett arcú pásztor bőven merítette a sajtárt a habzó fehér itallal és puha. barna, magasiilötte kenyeret adott mellé, ropogoshajut. Magdának még soha életében nem esett ilyen felségesen semmi, mint ez a juh te j-vacsora, amelyért a pásztor nem akart pénzt elfogadni semmiképpen. Ellenben megmutatta a szobáját, a magasra vetett ágyát, a virágos kancsóit és a feleségét, aki kisgyermeket ringatott a karjaiban és szelíden és kicsit bután mosolygott a városi vendégekre. És mikor Tamás óvatosan, hogy a férje ne lássa, egy bankjegyet csúsztatott a barna kezébe, kivillogtatta a sok fehér fogát, amely felett a rózsaszín, egészséges innyéböl is kilátszott egy darabka és úgy köszönte meg az ajándékot, hogy az nem is köszönet volt, hanem valami boldog alázat.

Aztán hűvös lett, késő és haza kellett indulniuk. Szótlanul lépkedtek egymás mellett a keskeny ösvényen a sok szépség közepette. Elgondolkoztak. A juh- pásztor kunyhója pici ponttá vált a fejük fölött, a fák koronái nagy, örök suttogással zúgtak a szélben, lilavirágok nyíltak a lábaik alatt. Csönd volt. Magda megborzongott. Tamás levetette a kabátját és az ő vállára terítette. A lány ránézett a barna arcra, a sötét hajra, amelynek egy tincsét a homlokába fújta a szél. Szép volt Tamás, olyan szép és komoly, mint egy sudár fenyő. Erdélyben, amelynek a fia volt.

És most megremegett Tamás. Furcsa, megmagyarázhatatlan mozdulatot tett. A két kezével végigsimogatta a levegőt Magda két karja körül, ahogy ott állt vele szemben. Szinte észrevehetetlen volt a becsukott szemű mozdulat. Aztán mélyen lélegzett.

Elindultak. Közömbös dolgokról beszéltek egész utón, de valami idegenség feszült közöttük. Kimondhatatlan, megfoghatatlan, mint egy csodaszép, drága üvegházi virág.

Ha akkor Tamás nem leit volna csupa áhítat, gyöngédség és szelídség, akkor most — talán — őhozzá készülne Magda olyan boldog várakozással, mint most George Tanneurhöz Budapestre.

3.

Mert Magda készült. Elhitette magával, hogy neki tényleg fontos és halaszthatatlan dolgai vannak Pesten. Be akarta beszélni Rödernének, hogy igy — ha nem mozog — pontosan ezer évig rajzolhatja a sportkarrikaturáit az Erdélyi Hírek vasárnapi mellékletébe, minden

m

tanom

11

eredmény és a karrier leghalványabb reménye nélkül. Hogy neki tulajdonképpen már régen fel kellett volna mennie időnként Pestre, ahol kiadók vannak, nagy lapok, eshetőségek.

Érted anyám: es-be-tö-sé-gek, amit csak személyesen lehet kiaknázni •

I becsületszavamra .. . j Röderné erélyes volt. j — Eddig nem jutott eszedbe — j mondta —, hogy csak Pesten érvénye- j sülhetsz. Inkább külföldre vágytál. Mit j akarsz te Pesten? Hova fogsz szállni?

I Van pénzed az ülni?

I — Fesz. Az Erdélyi Hírek tartozik nekem és előleget is kérhetek. És ti* kér- j dozed, hogy mit akarok Pesten? Hát az j édesanyám vagy. vagy egy közömbös J idegen? Ki akarok jutni ebből a szegény- j ségből, ebből a reménytelenségből ma- I garatért. és teérted! Hires akarok lenni,

I dolgozni akarok! Nem emlékszel, hogy j mit írtak rólam tavaly? „Erős illusztratív tehetség, bő fantáziával“. Kitűnő ! könyvillusztrációkat tudnék csinálni, ér- j zem, csak alkalmam volna, egy kis sán- j szóm, szerencsém . . . El logok menni I Pesten az összes kiadókhoz, kilincselni i fogok, szemtelen leszek és meglátod, j nem jövök haza eredmény nélkül. ..

— Arra nem feleltél, hogy kihez száilsz Pesten.

— Nézd. felhasználom az alkalmat, hogy Geórgeék hívnak. Miért ne legyek egyszer én is üzletember?

— Nem Geórgeék hívnak. George hiv. Es ne beszélj nekem kiadókról.

— Jó. Nem beszélek kiadókról. Pedig ez az igazi oka, hogy Pestre akarok menni. De te nem hiszed. Rendben van. Akkor, mondjuk, hogy George kedvéért mennék. Megismerném a szüleit, meglátnám az otthonát. Egy hétig fönn Tennék Pesten. Kicsit szórakoznék és rengeteget szaladgálnék a saját ügyeimben. Ez lenne minden. Hát mondd, olyan rettenetesen nagy dolog az egész?

Röderné hallgatott.

— Borzasztó vagy anyám — fakadt ki Magda •—, liát modern anya vagy te? Azt megengeded, hogy fiukkal kiránduljak. Megengeded, hogy tizenegykor jöjjek haza a teniszpályáról és ha azt mondom, hogy mostanáig bridzseztiink a klubházban, egy szó megjegyzést sem teszel. Hátnélküli fürdőtrikom van és te csináltad meg, hogy ne legyen háta, mert azt mondtad, hogy az egészséges és különben is szép hátam van. Mostanáig azt hittem, hogy rendes modern anya vagy. És most egy ilyen kis útra...

— Az nem vitás, hogy az ut kicsi. Maga a pesti tartózkodás kérdése képj telénség. Ha George nő volna és a barát- j nőd. Vagy ha férfi is, rokonod lenne,

; vagy a vőlegényed. Vagy mondjuk, hogy egy ismerős családhoz szallnál és azért találkoznál vele. Akkor szó nélkül elengednélek. Szegénykém, tudom, vágysz egy kis változatosság után. De megbocsáss, én sem sokat törődöm az emberek véleményével, de valakinek a meghívását elfogadni, aki teljesen idegen . . .

— De ő nem idegen és különben is . ..

Magda hirtelen elhallgatott.

— Különben is? — kérdezte Röderné fáradtan, mert ezek a folytonosan megismétlődő vitatkozások halálosan idegessé tették.

— Különben is —folytatta elszántan Magda '—. George neked is. nekem is világosan megmondta, hogy mi a szándéka. Addig nem beszélhet komolyabban, mig a szülei nem ismernek engem. Azt akarja, hogy ők is szeressenek. Mert ő annál sokkal jobb fiú. hogy olyasvalakit vegyen feleségül .. .

— Ha te komolyan erre gondolsz — vágott közbe Röderné elkeseredve — ha le, aki komisz vagy egy Lészay Tamáshoz, mert szeret téged és képes lennél ehhez az emberhez feleségül menni, ha te erre gondolsz és erről beszélsz, akkor én semmit se mondok. Menj fel Pestre, Csinálj amit akarsz. Én nem szólok bele többet a dolgaidba .. .

Magda azt mondta, hogy igy is jó. Ha nem mehet el simán, elmegy haraggal. De megy, mert a világ legnagyobb ostobasága lenne itthon maradni, mikor egy egész hetet Pesten tölthet, mikor George hívja és minden levelében az édesanyját is úgy kéri, hogy ne támasz- szón nehézségeket az ö utazása elé.

Aztán rajzokat visz fel és pár vázlatok Hátha sikerül valami? Es akkor hazajön tele büszke eredménnyel és azt mondja: Látod anyám, érdemes volt.

Es meglóg Röderném-k bocsátani.

Közben persze színházba fog járni tőnként és a Margit-s/.igetre és sétálni fog Georgeal, aki azt irta, hogy még a Balatonra is leviszi weekendezrii egv nagy társasággal. Istenem, a tündééi kék, nagy magyar tengerre, amelyet sohase látott! Még külföldről is sokan utaznak Magyarországra, hogy megfii- rödhessenek a simogató vizit tóban (■ őt nem engedi az édesanyja erre a rövid, gyönyörű útra, amit váratlanul kap a sorstól...

O, csak ne lenne olyan szegény! A szegénység nem szép, kínos, terhes, szomorú. A legszebb álmainkat, terveinkéi, vágyainkat teszi prózaivá, hiúsítja rueg.

; Magda megszokta már, hogy erről is, j arról is le kellett mondania. Pedig olyan I könnyesen, olyan fájóan talán senki sem tudott vágyakozni, mint ö gyermek- • korában. Hogy szeretett volna egy sok- íiókos íróasztalt. Esténként, mikor le feküdt, gondolatban berendezte a fiókokat a képzeletbeli asztalban. A legfelsőbe-, lette az iskolai könyveit, a füzeteket. A két oldalon a bélveggyüjtemény állt, ;i képeslapok, a szótárak, a kézinyomdája. Következő este pedig gondolatban .srí I pen átrendezte a fiókokat: Ez a nyomda j nincs itt jó helyen. A festékpárna össze i piszkolhatja a Schidlof angol szótárt. .

I Az édesanyja sokáig, titokban gyüj J lőtte az itt-ott elcsipett kis pénzeket az j íróasztalra, de mire végi-e megvásárol- I háttá, olyan sok idő telt el, hogy Magda J vágya elhalványult és nem telt semmi különös öröme benne.

Ha ő most gazdag lenne! Vagy csak pár ezer leje lenne valahol, egy bűvös skatulyában! Elutazna Pestre. Georgeot nem értesítené. Panzióba szállna — utóvégre a pesti tartózkodás is csak pénzkérdés — és az édesanyja is szívesen elengedné igy. Elintézné a dolgait és egy délelőtt szépen felülne egy villamosra — dehogy, ba már pénze lenne, akkor taxira, mert ott nem kell annyit kérdezgetni, hogy hol kell átszállni — és szépen bemondaná a soffőmek George Hajó-utcai irodája cimét.

Fölmenne az emeletre, bekopogtatna a négyes számú ajtón. Tímár urat keresem — mondaná. Milyen ügyben -- kérdezné a gépirókisasszonv. Privát — válaszolná Magda fölényesen. És akkor kijönne George és örömében biztosan felkapná öt a levegőbe, ott, mindenki előtt. Aztán akkor ö mosolyogva azt mondaná: A mai estém szabad, ha akarja elmehetnénk együtt valahova.

Milyen szép lenne! Átmenőének Budára vacsorázni, két felnőtt, önálló, független ember. Aztán George hazakísérné őt, taxin vagy gyalog. Átjönnének valamelyik nagy hídon, néznék a lámpákat, a sötét Dunát a kis propellerekkel, George karonfogná őt. Ő körülnézne és mikor látná, hogy senki se figyeli őket hozzátenne egy kicsit az arcát a George arcához, mint egy buta, szerelmes bak- fis. De az olyan drága, megfoghatatlanul jó, álmositó érzés. Igen ám. de akkor George megint megcsókolná őt? Úgy, ahogy nem szereti, amitől idegenkedik és nagyon fél...

Valami világosság derengett fel hirtelen előtte. Bizonyosságféle. Talán ezért nem engedi öt az édesanyja! Hogy erre nem gondolt eddig!

Hiszen George itt. mikor a szomszéd szobában tudta az „öregeket“, milyen merész volt. miket megengedett magának !

Nem. Ővele nem történhet semmi. Okos. felvilágosult, józan. Semmit sem fog megengedni Georgenak. Szelíden, kedvesen, komolyan kikéri magának, ha szerelmesen közeledik majd felé. Természetesen. És nem fog történni semmi. Egyetlen csók sem.

De akkor, érdemes-e egyáltalán felmenni Pestre?

4.

Elhatározta, hogy az egész dolgot i megírja a nagybátyjának és megkérdezi j tőle, hogy mi a véleménye róla. És ennek az alapján fog dönteni. Nincs sok vesztegetni való ideje. Legkésőbb szeptember tizennyolcadikén Pesten kellene lennie.

Magda nagybátyja, akit ö egyszerűen í „l)átyó“-nak hivott, Röderné huszonhat- I éves öccse volt, akit Magda az összes j közeli és távoli rokonok között egyedül j szeretett.

(Folytat Juki

Sportember legelső olvasmánya az i Iziienzék.