Ellenzék, 1935. október (56. évfolyam, 225-251. szám)

1935-10-06 / 230. szám

1939 »ktibar 9. ELLENZÉK Művészi élei m széheíy fővárosban Három és fél évtized a művészeti pedagógia szolgálatában» — A városi képiár szerepe» — Nagy lehetőségek a művészeti oktatás terén J TG.-MURES. (Az Ellenzék tudósítójától.) A Teleki-Téka árkádjai alatt találkozom először Gulyás Károllyal, a gazdag könyv­tár őrével, a Református Kollégium nyuga­lomba vonult művész-professzorával. Több, mint bárom évtizedig állt az ősi kollégium szolgálatában Gulyás Károly, aki tanársága hosszú ideje alatt a képzőművészek egész sorát indította el pályáján. Tehetségek fel­fedezésében találta élete legszebb gyönyöreit. És bőven kijártak ezek az örömök. Székely diákjai közül mindig akadtak felbukkanó tehetségek, kiket igazi, mesteri szeretettel vezetett be a vonalak és színek világába. Tanítványainak festményei, rajzai, szob­raival teilt bolthajtásos szobájában folytatjuk tovább a beszélgetést. Egy egész kis mű- gyűjtemény légkörében él a jóságos arcú öreg ur. Arcán látszik és minden szavából kiérzik az öröm, melyet felfedezett és ma j már beérkezett tanítványai szereztek neki. Gulyás Károly Debrecenben született, majd Budapestre került a Képzőművészeti Akadémiára. Tanársága első éveit Kisújszál­láson töltötte, 1902-ben a székely főváros Református Kollégiumának lett rajztanára és itt működött, amíg a tavjaly nyugalomba nem vonult. Móricz Zsigmond Nevesebb tanítványairól érdeklődöm. — Nem az én szakmámban lett nagy- ember, de azért meg kell említenem, még pedig elsőnek, mert tanárságom első évei alatt volt tanítványom Kisújszálláson Móricz Zsigmond a kiváló regényíró. A VI.—VII. és VIII. osztályban volt tanítványom. —- Irt-e már akkor Móricz Zsigmond? — Nem. Még jelét sem adta annak, hogy évek múlva a magyar regényirodalom ve­zéregyénisége lesz. Nem irt, de viselkedésé­ben, magatartásában észre lehetett venni va­lami különösséget. A „Forr a bor“ ideje volt a középiskola két-három utolsó éve. Csak most, miután a regényt elolvastam, csodál­kozom azon a bámulatos megfigyélőképes- ségen, amellyel Móricz Zsigmond már akkor rendelkezett és amellyel most olyan hűen tudta visszaadni az egész középiskolai életet. Különben, magam is szereplője vagyok „Forr a bornak“. Könnyen magiamra tud­tam ismerni. Móricz Zsigmond kissé makacs, ele végtelenül intelligens és intuitiv ember­nek bizonyult már diákkorában. Gulyás Károly most is szeretettel gondol a nagy íróra, aki valahányszor Erdélyben járt, sose mulasztotta el felkeresni régi ta­nárát. Vida Árpád A székely főváros református kollégiumá­ban egész művészgárda tanítványa volt a már estéje felé járó mesternek. Hogy csak a icgkiválóbbakról essék szó: — Vida Árpádot kell időrendben elsőnek megemíiitenem. Kitűnő diák volt. Az orosz­lánkörmöket már felsőbbosztályos korában észre lehetett venni rajta. Szülei egyszerű polgáremberek voltak. Apja csizmadia' mes­terséget folytatott. Nem is akarta felsőbb oktatásban részesíteni fiát, Petel'ei Istvánnal, a kitűnő íróval együtt alig tudtuk meg­értetni apjával, hogy Áxpád fiát tovább kél taníttatni, mert hires művész lesz belőle. Kollégiumi tanulmányai után a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanul tovább, majd Becsbe, Parisba kerül, ahonnan Olasz­országon keresztül tér vissza a magyar fő­városba. „Minit az erdélyi talentumok, csupa 'lelke­sedés, tűz, komoly célokat kereső nagyratö­rés volt“. — A munka mámorában találta egyetlen boldogságát. Valami szörnyen lázas ambició fűtötte, akárhol tartózkodott Vida igazi mester, különösen az aquarel- j aek vöjt igazi nagy mestere. Cézanne, Degas, j Picasso, Renoir meg az angol Whistler méiiyérzcsü követőjét tisztelhetjük benne, j Az egykori kollégista Vida a maga mély- i tüzű festői előadásával a századelejei ár­tésiztikum olyan elsőrangúi képviselője, aki­hez fogható magyar piktor kevés akad. A legtisztább költészet lelke él cs muzsikál) ecsetje nyomán. Sajnos, mindössze öt esztendeig tartott ragyogó pályafutása, 1908-tól 1913-ig, az egyik dátum az Országos Képzőművészeti Csarnok budapesti kiállításának, a másik párisi, római, velencei sikereinek esztendeje. Pedig még sok, sok mondanivalója lett volna a legszebb reményekre jogosító fiatal tehetségnek, aki élete egyetlen szerelméért, a művészetért élt. De hiába. Hiába kálvá- riázta végig a Dawost, Abbáziát, a gyulai, a budakeszi szanatóriumokat, a halál kira­gadta kezéből az ecsetet és fiatalon, alig 31 esztendős korában el kellett fogadnia a Bu­dapest adományozta disz-sirhelyét, Bordy András — Egyik délután privát najzórát tartok növendékeimnek — folytatja Gulyás tanár) — Egyszer csak első gimnázista székely gó­bét hoznak be hozzám társai azzál a ször­HASZNÁLJON CSAKIS Primeros védőt, mert ez a .legfino­mabb és legbiztosabb ! - Óvakod­jon utánzatoktól! nyű váddal, hogy lerajzolta a kollégiumot. Megnézem a rajzot és az első pillanatban látom, hogy nem közönséges tehetségű gyer­mekkel állok szemben. Neve után érdeklő­döm. — Bordy András — héderfáji! — Megint egy székely — és örömömet alig tudtam leplezni. — Eddig miket rajzoltál? — Gyermekeket! — volt a komoly vá­lasz. — É te milyen öreg vagy! — Egy gipsz­fejet teszek elé, hogy meggyőződjem tehet­ségéről. Pár perc múlva megint előttem áll, készen a rajzzal. ■— Te, művész leszel — mondtam a sze­mébe, ahogy megnéztem az előttem készí­tett rajzot. A gyermeknek öröm gyűlt ki arcán, jól' esett a biztatás. És már, mint „felavatott“ művész komolyan kezdett mun­kához. Alig volt harmadik gimnázista és már árult kiállított képeiből, negyedikes ko­rában önarcképet festett nagy sikerre., hete­dik gimnázista korában már keresik a ké­peit, mint nyolcadik gimnázista 40 képből álló kiállítással vesz búcsút a kollégiumtól. Nagy örömmel figyeltem, irányítottam munkásságát. Csupán egyszer támadtak ag­godalmaim érette. Ugyanis harmadik gim­názista korában apja érette jött, hogy vigye haza.. — Már eléggé megerősödött arra, hogy segíteni tudjon egyetmást a gazdaságban — mondotta az öreg Bordy. Szerencsére sike­rült lebeszélni tervéről az édesapját. — További tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatta. Réti István tanítványa volt, ki a grafika terére szerette volna irányítani Bordyt. Ám a szin- álmok kergetője nem tudott megválni régi irányától. Kiment Párisba, hol vérbeli aquarelistának dolgozza be magát. Majd visszatér Budapestre. Elnyeri az Eszterházy pdlyadijat, megszerzi a Nemzeti Szalon ki­tüntetését és tagja Lesz a „Barabás Miklós“ céhnek. A székely ősmcglátás, brillláns szinkész- ség, mint Páris aquarclista mesterei között, úgy Budapesten meghozta számára a sikert. A pasztell, zsanér, olaj- és tájképek szinező- készsége is bámulatra méltó Bordynál. Az utóbbi időben, itthon festett aiquaré jei fel­teszik a kérdést az emberben: — hova fej­lődhetik tovább az a fiatal művész? — Mik a Bordy további tervei — kérdem. — Itthon marad közöttünkI Hazamegy a Kiikiiliő mentére. Szülőfalujában műter­met épittetett. A falusi csend nyugalmában teljesen a művészetnek kíván élni. És az utánuk következők — Meg kell még említenem Sipos Lászlót, ki Bucureşti egyetlen magyar üvegmozaik festőművésze. Már kis gyermekkorától fogva rajzol és egész fiatalon kezdett festeni. >— Barcsay Jenő tájképeivel, aquareljeivel és rézkarcaival szerzett külföldön is nevet magának. — Az egészen fiatalok közül a két Da- boczi fiút kell megemlítenem. Daboczi Mi­hály szobrász, Kisfaludy Strobl Zsigmond tanársegéde, József pedig dekoratív festő. Mindketten ígéretei a magyar képzőművé­szetnek. — Szomorúan kell megemlékeznem még a nagy lendülettel, pompás karakterérzékkel induló, de a tavaly tüdővészben elhalt, Má­tyás Andrásról. Egészen fiatal volt, még nem is határozott, hogy szobrász lesz-e, vagy festő. Távozom Gulyás Károlyról. Jóleső érzés­sel és boldogan. Igazi öröm, egy élete mun­kásságával megelégedett emberrel találkozni. Gulyás nem mondja ugyan ezt, — annál szerényebb, — de arcáról jól' le lehet olvasni. Elégett tett kötelezettségének és tanítvá­nyai sem maradtak háládatlanok. Értékes müvek teremtésével adóztak és adóznak mesterüknek, A városi képtárban Hogy a székely főváros képzőművészeti élete a mult és jelen dicsőségével ne érjen végpt, arról Aurel Cíüpe, a festőiskola professzora s a kufcurpal'otai képtár őre ke­zeskedik. Körsétát teszünk vele a képtárban. — Ez előtt három évvel — mondja a kitűnő festőművész — kronologikus sorrend­ben helyeztem el a> képtár festményeit, hogy a látogató közönség könnyebb áttekintést nyerjen a kÜönböző korú és irányú fest­mények szemlélésével. örömmel' kell meg­állapítanom, hogy képtárunk évről évre gaz­dagodik a művészi termékekben. Lotz Ká­roly, Pál László, Munkácsi Mihály, Pataki László, Feszti Árpád, Réti István, Ferenczy Káro'y, Vida Árpád Demeter Róbert és vagy száz más kiváló magyar művész képei mellett, a román festők képei is állandóan gyarapodnak. A Lapedatu miniszter aján­dékozta Grigcrcscu-kép igen értékes festmé­nye a képtárnak. Pociurea, a legnagyobb ro­mán szobrász: Szatir feje és Medrea: De- íavrancea és Goga büsztjes, Toka, Zamfiro- pol, Dan, Bunescu, Muhos, Năsturel, Coraca festményei szintén komoly művészi értéket képviselnek. — A képtár gazdagitásával kapcsolatos to­vábbi célom az, hogy az érdé yi román— magyar—szász festőművészek alkotásainak helyet adjak a képtárban, sőt egyenesen be­szerezzem a három nemzet nagy festőinek képeit a leendő erdélyi festőművészek kép­tára részére. Elismeréssel kell adóznunk eb­ben a tekintetben a polgármesternek is, ki ezúttal először a képtár támogatására 30 ezer lejt vett fel a város idei kö: tségvetésébe. A képtárnak égető szüksége van erre a mi­nimális összegre, melyből, ha értékes képe­ket nem is tudunk vásárolni, legalább az ajándékozottakat a helyszínre tudjuk szállít­tatni és be tudjuk kereteztem! A festőiskola és ígéretei — Három év óta működik a festőisko’ánk — folytatja Ciupe Aurel. — A növendékek átlagos száma 25, a művészi diploma meg­szerzéséhez szükséges idő y év. Szüksége van az erdélyi képzőművészeti életnek erre a festőiskolára, annál is inkább, mert a Baia­9 legolcsóbban Garantált príma minőség! 70 ezn* széles 3L©I 95 90 cm» széles IL©i Í27 120 em, széles L&i KEFELÁBTÖRLŐ prima kókusz Lei 99 legnagyobb választéki GYÁRI LERAKAT: FRITSCHNE I HAUTE COUTURE, BUDAPEST, IV., Párisi-utca 6. (Schmldegné öscsa flzletr) Eredeti párisi modell ruhák. — Trico, yersays costü mök éspulloverek. Cluj, C. Reg. Ferdinand 6. Mare-i évek óta vajúdik. Ez a város pedig szinte minden tekintetben megfelel egy festő­iskola akadátynélküíi működéséhez szükséges követelményeknek. A kultúrpalota könyvtára, helységei, a művészi ízlés kifejlesztésére igen alkalmas képtára olyan előnyei ennek a vá­rosnak, amilyennel talán egy másik erdélyi város sem rendelkezik. Csak. egy dolog hiányzik itten, ami azonban igen fontos kö­vetelménye a művészi é et fejlődési lehetősé­gének és a közönség ízlése fejlesztésének a kiállítási terem. Nincs a városunknak és nincs Erdély egyedien városának sem művé­szi tárlatokra alkalmas terme. — Mutatkozik-e utánpótlás? — Komoly Ígéretek tanulnak az iskolám­ban. Barabás István, Csomafáji Károly, Va­goné — tanítványaim a tavaszi Bucuresti-i tárlaton már komoly sikereket értek el. Covrig, Becsey, Savuiescu, Zoe mind sokat ígérő tehetségek. Úgyhogy az utánpótlás kér­dése nem ad aggodalom na okot. A Ciupe professzor által említett fiata­lokon kívül más tehetséges fiatalok is dolgoz­nak fe.fedezetiénül a székely fővárosban. E sorok Írójának alkalma nyílott betekin­teni egy ilyen autodikta, fiatal székely, igen szegényesen berendezett műtermébe, Kocsis Tibornak hívják a fiatal szobrász­művészt, aki komoly reményekre jogosít, de még sokat kell tanulnia, amíg a kezdet ne­hézségein túl jut s vésőjével maradék néki;1 tudja visszaadni önmagát. Szabó Lajos Párisi divat stagy őszi szám-r 20 lejért ! Tartalma: Prémes kosztümöle, köpenyek, gyönyörű délutáni ruhák, gyermekruhák. TI oldal kézimunka melléklet nagyított minta- iuvel. Szabjunk-varrjunk. Kalapdivat. Gom­bareceptek. Az. őszi konyha különlegességei. Anyai örömök, anyai kötelességek. Befőzés. Vidékre 25 lej pénz vagy postabélyeg bekül­dése ellenében azonnal szállítja az Ellenzék könyvosztálya, Cluj, Piaţa Unirii. Előfizetési árak: negyedévre 60, félévre 120, egész ér­re 240 lej. OBBAH FEST és TISZTIT

Next

/
Thumbnails
Contents