Ellenzék, 1935. október (56. évfolyam, 225-251. szám)

1935-10-05 / 229. szám

/: / / / A f / A / '/ ) > <i k I O b I r .» Helys/ini közvetítés a Bucuresti-i Capsa-kávéházból Hogyan Iái jók a napi szenzációkat a nevető politikusok iiokv'pc I r;i f 111 i 11«y a/ «-llogadaM nvil.it kn/alnl aláirja' M i I' 11* * IH1111 boldogan unroll Ui ágyából. II' ili'C /1111; 111 y I t* !'*• s /1 «> 11 nyakába I iinios/obá |a Inni sza lói) ruhába olln/nll é s gépkocsi jliii a ininis/lei elnökségre Itiij l;i tolt. \ kaput /árva találta. Isii keres? fordult hozzá a szolgá­latban levő rendőr. Tătărescul! 'dili KI x l'l (\/ Kllen/rk tudósítójától.! SnU.m kiváncsiak arra. tniUcnl utazlak a kői inanv tagjai Himmirosti-lx"»l (.mislanla ha, hol Tataívsen miniszterelnök ncvc/cU’s Ih* s/cde elhangzott. \ palvaud'iir perionja megteli miniszterekkel. allamtilUarokkal, ke p \ is elök Ucl es s/cnali>ri>kkal. akik tiiiel vártak Tatftrcscura V epre 1« Itőnt a uiiiiJ'/Urelnok alakja ilju haralai kiserele- t n* 11 Kzek mindenütt olt vannak. A/ egvik irattáskat szorongat a hóna alatt, ltoppant i'i^vel. Nem csoda. Talarescu huszonnégy írógépeit oldalra terjedő beszédét őrzi tás­kájában. I jjel. mikor legjobban pihent, megszólalt leh'fon ja Halló' Ki Ites/el ' III Sibireann, a miniszterelnök szemé­lyi titkárai Miehelsohn nr . . Igen ' . \ miniszterelnökségről beszélek1 \ kopmány elhatáro/la. hogy egy kisebbségi alelnököt választ a szenátus megnyilása alkalmával és (híre gondoltak! Kifogadja0 Oh kérem!... Köszönöm barátom! Szíveskedjék nyomban a miniszterel­Kél nap óla nein láttam' Vadászaton van a Kárpátokban! Egész Bucureşti a jó tréfán kacag. Miehelsohn titokzatos ..barátja' pedig nem nyugszik. Tegnap éjjel cgv táblát akasztott a szenátor hatemeletes palotájára a követke­ző szavakkal: ,,Saját munkámba! és saját pénzemből épí­tettem ert a házat“! l'gv diák ceruzával hozzáírta: „C.sak leggen einher, aki elbigţ/je ezt a huncutságot!"--------------------------­Mit viszel Conslanla-ha? — kérdi az egvik képviselő. HUNYADY SÁNDOR — ITTHON... A hadüzenetei! válaszol Sibiceanu. a minis, terelnék személyi titkára és linóin lakk táskáját megsimogatja. A miniszterek vonata csöndesen gurul ki a Bucuresli-i állomásról. A politikusok az étkezökoesikba tódulnak, világért rólam nehogy irhatok édes Ham es/nek-isznak, inig Talarescu Ineulel An- gheJe.scu dr. bizalmasan tanácskoznak az egvik szalónkorsihan. Ezután miniszterta­nács következik, amely állilólag a következő­leg folyt le: Talároson felolvassa beszédéi s megindul a vita arra nézve, nincs-e szükség valami változtatásra. Nem tartom helyesnek mondja Fra- nasovici miniszter hogy ket csoportba osztottuk a pártokat. I gy Itinik lel. mintha utódainkat már kijelöltük volna. — Én ellentétes álláspontra helyezkedem — jelenti l>o Ineulel lrelügvminiszter. — Nem baj. ha megtudják, hogy nem kerülhet­nek kormányra azok. akik szélsőséges eszkö­zökkel dolgoznak. — Elfogadjuk: Elfogadjuk' — hangzik minden felől. — A kóla elkészült s mi énekelni fogunk! — fejezi l>e Ineulel a vitái, aztán kimegy a folyosóra. — Miről beszéltek kegyelmes uram? — érdeklődik egv újságíró. —- A Constantád gazdasági és pénzügyi viszonyokról — feleli a belügyminiszter — ezt akarjuk a helyszínén tanulmányozni. Az újságíró tovább áll s Titeanu belügyi államtitkárhoz szegődik. — Megtudhatnám, mit határoztak oda- l>enn? Becsületszavamra, nem árulom el a titkot! — Ellenkezőleg! — válaszolja Titeanu. - Csak akkor mondom meg ezt. ha tovább adja! A minisztertanács elhatározta, hogy a kormány helyén marad! A sorsdöntő óra Constanta-ban az Ovidius-piacon nagy tö­meg várta a minisztereket. Itt vannak a kör­nyékbeli összes tanítók és közigazgatási tiszt­viselők a magukkal hozott küldöttségekkel. Nehezen jön el a sorsdöntő óra. A Bucureşti rádió ugyan-is 11 óra 15 percre hirdette a közvetítés kezdetét. addig még egy félóra van. Tiţtarescu együtt türelmetlenkedik a hangszórók körül felsorakozott falusiakkal. Valakinek eszébe jut, hogy szórakozás kell a népnek s gramofon lemezekért szalad. A hangszóró belekezd egy bűbájos tangóba: ,,Holnap, távol tőled . . Érted óh kék- szemü asszony vettem fel kékbabos nyak­kendőmet' . . ..Fütyörészve sétálok az életen át . . Akkor kapcsolják be a rá­dióleadót. mikor a hőstenor ..Nincsen pén­zem“ . . . kezdetű dalt énekli a hangszóróba. — Hol fogunk ebédelni? — aggodalmas­kodik egv tanító, aki 1600 lej havi fizetést kap. — Milyen materialisták maguk! — szól rá az egyik képviselő. — Csak a gyomrukra gondolnak! A válasz . . . A nemzeti-parasztpárt központi végrehajtó bizottsága Tatarescu ismer! beszéde után zárt ajtók mögött tárgyalt. Bizonyára nem a Maglavit-i csodáról tanácskoztak. Bár egye­sek szerint Pan Halippa ezt is szóba hozta. Némelyek állítólag erre kacagni kezdtek. — Ne nevessetek! — figyelmeztette őket Besszarábia képviselője. — így lelt egy ál­lomásfőnök is, aki aztán megjárta! — Hogyan járta meg? — Kilógatta nyelvét s kacagás közben az­tán megnémult és úgy maradt! A jelek szerint a nemzeti-parasztpárt nem nagy jelentőséget tulajdonit Tatarescu táma­dásainak. A választ november 14-én akarja meg­adni. Az ellenségeskedések még csak a kezdet- kezdetén vannak. Addig pedig, — tovább kapjuk a hireket kinevezésekről, ál- szervezésről, válságról, ügyeljünk, nehogy úgy járjunk ennek során, mint Miehelsohn szenátor, aki csúnyán megjárta. — mondta ■0.1,IM. (Az Ellenzék tudósítójától.l Az I l jságiróklnhhan egy fal melletti asztalnál ül Hunyady Sándor és römizik. V terem ‘ túlsó sarkából nézem és nem merek oda­menni hozzá. Mikor Hunyady Sándor rö- mi/ik. akkor néni szabad odamenni hozzá. Aztán, persze, hogy mégis odamegyek. Bám- mnsolyog a meleg barna szeme. Cigarettát ad. hellyel kínál. Leülök melle és nézem, hogy hogy rakosgatja egymás mellé a s/i- nes röniiköveket. Annak az urnák, aki azzal biztatott, hogy a Hunyady-féle römipartinnk körülbelül éj­jel félegvkor les/ vége, nincs igaza. A rö- mipartinak igenis öt percen belül vége van. Hunyady Sándor kifizeti a nyolcvan lej veszteséget, lehet vele beszélgetni. Mondom, hogy az Ellenzék küldött inter­jú-féléért. mire rámnéz é.s olyan kedvesen mondja, hogy igazán fáj a szivem, hogy mégis megirom ezt a cikket: Nézd csak, édes fiam, ne írjál te ró­lam. a világért nehogy írjatok rólam. Sze­rény ember vagyok én. lelkem. Ott vannak Pesten a kollegák, akik éppen ugv robotol­nak a szerkesztőségben, mini én. aztán ol­vassák ezt a cikket és utálni fognak engem. — Csak azt mondja meg. hogy tényleg nem akar Amerikába menni? — Amerikába? Dehogy akarok. Ez az egész hollywoodi szerződés egy képtelen­ség. Tanuljak meg angolul, menjek el Ame­rikába és kizárólag nekik dolgozzam. .Majd dolgozom nekik hazulról. — Miért nem ment fel Bécshe a ..Lova- gias ügy“' premierjére? — Nem éreztem jól magam, meg aztán sajnáltain a költséget. Pedig nagyon kiván­csi vagyok az előadásra. — Uj darab?-------------------—— a hires iró — Egyelőre nincs. A legújabb munkám ez a novellakötet. A Naplóban megjelent novellák. Ami közben a harmadik kiadást érte el Pesten. De ezt nem Hunyadv Sándor mond­ja és persze ezt sem szabad megírni. Nem szabad ill megírni semmit a világon.) Hogy él a magyar fővárosban? Csak úgy fiam, ahogy itt éltem. Itt is he kellett inenni a szerkesztőségbe, ott is be kell menni a szerkesztőségbe. Borzasztó ám ez a megkötöttség. Meg bogy olyan ko­rán kell bemenni. Mikor Pesten voltam, egy délelőtt tiz óra felé kerestem Az Est szerkesztőségében és nem találtam ott. — Mert tizenkét órakor megyek be a Szi­getről. De most mór beköltöztem a városba. — Hol jobb. itt. vagy Pesten? — Itt. hát persze, hogy jobb itt. átmegyünk a Helikon asztalához, ahol Hunyady egy pár régi kollegája ül. Üröm­mel üdvözöl mindenkit, aztán Németor­szágról kezd beszélni, ahol nemrégen járt. Mindenről beszél, csak önmagáról nem. Végre megszólal valaki az asztalnál. Sándorkóm. mondj már valamit, ámít megírhassanak rólad. Erre felnéz Hunyady Sándor, összehúzza a szemét: Már mondtam, már kértem: ne írjatok rólam semmit a világon, mert azt nem sze­retem. Bocsásson meg Hunyady Sándor, hogy ennyit, legalább ilyen keveset mégis csak Írunk, mert innen indult el, mert a miénk s mert nagyon büszkék vagyunk rá és fő­leg mert nagvon. nagvon szeretjük. (M. L.) tfcBBdWWP———■■■ ■ Kinek a fi® Kenyeres -Kaufmann Miklós? ORADEA. (Az Ellenzék tudósi tójától.) X j budapesti Kenyeres-iKaufmann ügynek va- I lóságos irodalma van. Apja — a Beliu-i ■ rabbi — megtagadta s ezután nyugodt lé­lekkel állította a román hatóságok előtt, hogy a fiú nem az ő fia, bár a vallásos zsi­dók jól tud ják, hogy a rabbik nem vesznek más vallá.su gyereket házaikba. A Beliu-i rabbi fiának egyik iskolatársa: Bizám Endre O.adea-i mérnök most újabb adato­kat szolgáltatott egy újságírónak adott nyi­latkozatában Kenyeres-Kaufmann származá­sára vonatkozóan. — Beliu-ban, később Aradon is együtt jártunk iskolába — mondja Bizám Endre. — A kis Kaufmann pájeszt viselt, kitűnő eszű gyerek volt, nagyszerűen tanult s amint környezetében látta, sokszor valósá­gos hitvitákat rendezett az iskolában. — Volt üzleti érzéke? — Csokoládét és füzeteket sorsolt ki ta­nulótársai között. Tiz-tizenöt filléren vette azt, amit kisorsolt s egy koronát keresett néhány perc alatt. — Nem beszélt terveiről? — Azt mondta, mérnök szeretne lenni. Szeretettel foglalkozott villamossági kérdé­sekkel. Valahol arról olvasott, hogy a jeru- zsálemi templomban egy elkerített hely volt. hova nem tehette lábát közönséges halandó, mert a villám agyonsujtotta. Kauf­mann ezt úgy magyarázta, hogy abban *z időben ismerték a villamosságot s az elke­rített helyet biztosan árammal telt rézsod-j ronnyal vették körül. — Aztán sokáig nem láttam Mózest — mondja Bizám Endre. — 1913-ban vélet­lenül találkoztam vele Budapesten az Abáz- zia-kávéház előtt. Vallásos zsidó volt. Be­hívtam a kávéházba, azt felelte, hogy nem lép olyan helyre, ahol le kell venni a ka­lapot. Akkor már egyetemi hallgató volt. — Hogyan történhetett a nagy átválto­zás? — Sokáig kutattam s csak később talál­tam meg ennek magyarázatát. A háború után hallottam, hogy Kaufmann közelebbi kapcsolatba került egy közjegyzővel, aki Héjjas Iván környezetéhez tartozott. A köz­jegyzőnél lakott s feleségének — egy feltű­nően szép asszonynak befolyására elhagy­ta vallását s nevét Kenyeresre magyarosí­totta. A közjegyző halála után özvegye egy szénbányát vásárolt a felvidéken. így ma­gyarázom meg azt, hogy Kaufmann szakí­tott múltjával . — Miért mondta a rabbi, hogy Kauf- mann-Kenyeres nem az ő fia? Kinek van hát igaza? — Nekem is, neki is igaza van. Hiszen a rabbi fiának kitérése idején megtépte ru­háját. mintha eltemette volna. Tehát nem hazudik. Nincs fia. Kaufmann-Kenyeresnek háromszor kel­lett meghalni. Először az apa szivében halt meg, aztán Bajcsy-Zsilinszky Endre sebez­te halálra, végül erkölcsi halált halt. Egy ember, kinek három halál jutott. Mi vár rá most, hogy mégis életben maradt... (-) ÜJKŐNYV *5K A Hihtms ohíóltcrí ujúonsáőöt Egyenlet hél ismeretlennel Irta: David Krómé Fordította: Hornyánezky Krnürió Lady Diana Barett a homályos kapual­jak fakult számai közi keres él 1 zuhogó esőben. A kiil vár ősi utca ' opr ougyos, éhe:, nyomorult járókelő' között zokaflan Iá- vány az elegáns crini. Arcán félelem é kétségbeesés tükröződik. Az „S. & 1). Craikio“ felirásu eég pi zkos ajtaja előtt maga is érzi helyzet nők l a ázó voltát, önkéntelenül a pók és a légy borza.in;, harca ötlik eszébe és undor fogja el. Ver­gődő legyec-kek'-nt ill ine; a homályos hely ség ócska lirn-lomjai közt terpeszkedő vén uzsora • előli, akinek a hálójából nem tud szabadulni .. . Aznap este ismereten férfi holltesíét találják a Barei ékkel szomszédos elha­gyott villában. Az egyik Cr:; i kié-fi vért is­merik fel benne. A másikat is Ugyanúgy, homokzsákkal fejbeütve találják meg a kö­vetkező napon homályos üzletében. Kinek leheteti érdeke, hogy eltegye láb alól a két uz órást ? S ki tudja, nem fenyegeti-e hasonló sors a Craikie-család legiLabb nő­tagját is, akiről a nyomozó detektiveknek csak annyit sikerül megtudniuk, hogy va­lahol ismeretlep helyen nevelkedik?... A nyomozás szálai Lady Diana Barett házába futnak össze. Két árva fiatal ieany- nyai is találkozunk, akiknek napsugarus egyénisége körűi mind sötéíebb hálóba szövődnek a drámai mozzanatokkal teli események. Szivszorongva lessüu lesz-e, aki elhárítsa a inár-már reájuk is lecsapni készülő veszedelmet ? . . . A villamos feszültség állandóan kirob­banással fenyeget ennek a regénynek min­den sorában s ez a folyton növekvő iz­galom avatja elsőrendű olvasmánnyá ezt a történetet, mely a Palladis Felpengős Regényei között jelent meg. A íorditás Hornyánszky Ernöné munkája. HA FAJ A FEJE ÉS SZÉDÜL, ha telisig«, bélizgalmat gyomorégést, vérródulást, szorongást vagy szívdobogást érez, igyék minél előbb való­di „FERENC JÓZSEF* krserüvizet, mert ez a gyomor éj a belek működését előmozdítja, az epekiválasztást fokozza, az anyagcserét meg­élénkíti és a vérkeringést felfrissíti. MEGÖLTE ÚJSZÜLÖTT GYERMEKÉT. Bucurestiböl jelentik: Borzalmas gyermek­gyilkosság történt Brailában. hol egy papi­rosba göngyölt kicsiny hullát találtak dr. Osias Dobruskv orvos házának lépcsői alatt. A rendőrség megállapította, hogy Carania Paraschiva fiatal cselédleány a gyilkos, ki újszülött magzatát egy kemény tárgyal több­ször fejbe ütötte, majd megfojtotta. A hul­lát papirosba csomagolta s elrejtette a szom­szédban. ahol most rátaláltak. A gyilkos anyát letartóztatták és átadták az ügyészség­nek. Ára 53 lei! Athenaeum Kapható az „Ellenzék“ könyv oszt atyában, Piaţa Unirii

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents