Ellenzék, 1935. október (56. évfolyam, 225-251. szám)

1935-10-04 / 228. szám

TAXA POŞTALA PLATTJA ÍN NUMERAR No. 141.165/1910.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Galea Moţilor 4. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaţa U nurii 9. szám. — Teleíonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80.

MAO VAR POLITIKA! NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS

Előfizetési árak: havonta 7c, negyedévre 210, félévre 420, évente Í.40 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókiilonbözettel több.

L¥J. ÉVFOLYAM, 2 2 8. SZÁM. PÉNTEK

1935 OKTÓBER 4.

Ilf 1 j$S| Igf M ÍN$j ill

í Ü iÉM Üúé É tó LA iá PÉI

olasz csaoi

la meoer

Mussolini

5

aáosiban bejeleaiisiié a iíilsziSh el©ti áüó háborúi.—©élűién esie 8-ig iizmiilió emberi mozgósított tüntetés képen ©laszofszág. — Edén ma Parisban tárgyal lavallal

Azonnali tárgyalásokra hívjá össze a népszövetségi tanácsot és a Népszövetség közgyűlését

Az olaszok tegnap megtették a döntő lépést a háború felé. Addis-Abebai

jelentés szerint át is lépték a határt Eritrea, a francia Szomáli és Abesszinia hármas határpontjánál, a Mustari hegység körzetében. Olasz részről ezt a hirt a leghatározottabban cáfolják és a csapatmozdulatokat, melyek Róma szerint még Eritrea területén folytak le, azzal magyarázzák, hogy az olasz haderő kedvezőbb, uj védelmi állást foglalt el. A határvonalak bizonytalansága miatt mindkét magyarázat lehetséges. Hogy azonban közvetlenül a háború megkezdése előtt állunk, azt Mussolini tegnapi beszéde után egy pillanatig sem lehet többé kétségbevonni. A Duce a fasiszta erők mozgósítására kiadott parancsával egyidejűleg, az olasz tömegek szenvedélyeit végletekig tüzelő beszédben jelentette ezt be. Az erős szenvedélytől fütött beszédben azonban tisztán föl lehet ismerni a diplomata óvatosságát is. Mussolini kétségtelenül tudja már, hogy a gazdasági szankciókat nem kerülheti el. Pár hét előtt még kijelentette, hogy Olaszország a gazdasági megtorló rendszabályokat is háborús lépésnek fogja tekinteni. Tegnapi beszédében már hangoztatta, hogy számit a holnap lehetőségével a gazdasági szankciókra komolysággal és áldozatkészséggel fog felelni. A holnap lehetőségei között három fokozatról is beszélt. Kijelentette, hogy katonai intézkedésekre katonai intézkedésekkel és a háborúra háborúval fog felelni. Felfogása szerint tehát a második lehetőség sem jelent még háborút. Az olasz diplomácia szerint igy megnyílik az ut arra, hogy az abessziniai háború európai súlyosabb következményeit elkerüljék. Mussolini patétikus hangon minden olasz nevében kötelezettséget is vállalt, hogy a szélső lehetőségekig elkerül mindent, hogy Olaszország jogos igényeiből ne váljék szörnyű világbonyodalom.

Most az a kérdés, hogy milyen választ ad az olasz lépésre Genf, illetőleg a Népszövetség mögött álló Anglia és Franciaország. Londonban tegnap az olasz támadásról szóló hir vételének pillanatában minisztertanács volt. Ennek a minisztertanácsnak határozatát a legszigorúbb titoktartással őrzik. Politikai körökben elterjedt vélemény szerint Anglia egyelőre ragaszkodik a Népszövetség keretében való közös föllépéshez. Ha pedig az olasz előnyomulás hire valónak bizonyulna, akkor angol felfogás szerint a genfi békítő kísérletnek többé nincs értelme s a népszövetségi tanácsnak azonnal össze kell ülnie, hogy megállapítsa a határ megsértését. A további lépések azután ebből a megállapításból fognak származni. Eden ma Genfbe menet Párisbait tárgyal Lavallal. Holnap mindketten Genfben lesznek és valószínűnek látszik, hogy késedelem nélkül összehívják úgy a népszövetségi tanácsot, mint a Népszövetség elnapolt közgyűlését. Az angolok számítanak azzal, hogy szükségessé váló megtorló lépésekben Franciaország is mellettük lesz. Francia részről viszont még mindig szeretnék elkerülni a megtorló intézkedéseket és azt hangoztatják, hogy úgy az olaszokkal, mint az angolokkal folytatott tárgyalásaik értelmében a szankciók egyelőre csak gazdasági és pénzügyi természetűek lesznek, aminek eltűrésére az olaszok már előre kötelezettséget vállaltak. Anglia és Franciaország viszont igyekezni fognak annyira le- tompitani a rendszabályok élét, hogy a Földközi-tengeri összeütközést kikerüljék és a most már elkerülhetetlen háborút Afrikára korlátozzák. A játék valósággal a késhegyen folyik és a francia diplomáciának minden ügyességére szüksége lesz, hogy az Afrikában megkezdődő háborút valóban Afrikára tudja korlátozni.

Nem ficiiöiici mt$ meg a csatározás®!!

Uj háború

esik a szó mindenfelé. Mivel rádió van mindenütt. valószínű, hogy éppen úgy beszélnek erről a Yukon-völgyi aranyásók Alaszkában, mint a vadkutyákat vadászó sivatagink Ausztrália közepén, az eszkimók a grönlandi upernavikban vagy a hererok Délafri- kában. Uj háború . . . vájjon igazán uj-e?

A ’em inkább a réginek uj lángra lobbanásá- ról kellene beszélni? Végetért-e a régi, mikor például ilyesmit olvasunk: újabb 1A0 mmán hadifogoly készül haza Oroszország csak Isten látta magányaiból és éppen most utalnak ki negyvennek a Nemzeti Bank utján költséget a hazatérésre, minthogy hál Istennek, most már helyreállt Románia és a Szovjet között a könnyebb forgalom. Menynyi bizonyíték rá. hogy még most is a régi háború sodrában leledzenek. Nemcsak azért, mert Clemenceau a Páris környéki békék aláírása után már szinte másnap hangoztatta ezt a tételt: a háború tovább folyik gazdasági eszközökkel, hanem azért, mert ami most a nagy kiilközéletben árad mint izgalmas politikai vita és mint hátborzongató hadi előkészület, az mind a háború folytatása és a háborúból eredő egyenes kövekez- mény. Oly szorosan kapcsolódik a háború még le nem zárt egységéhez, mint az alkatrész és a melléklet, nem pedig a fejlődés és folytatás szerteszórt forrongásában létrejött uj jelenség. Olaszország keietafrikai jogigényeinek alapját az 1915-ös londoni szerződésben látja, mert meggyőződése szerint ezt mai nap se hajtották végre. Igaz, ebben a szerződésben világosan kikötötték, hogy amennyiben Anglia s Franciaország német gyarmatokul szereznek a háborúban, Olaszországot megfelelően kárpótolni fogják Eritrea, Somáli és Lybia rendezésével, de a világért sem mondták meg ezt, hogy Abesszinia rovására teszik, amely a háborúban semleges maradt. Szóval, ami kezd háborúnak alakulni Itiopia felé, annak a fának rügye, virága, termése -— talán inkább vadhajtása, mii még 1915-ben oltottak a háborús antant vackor fájába.

De nemcsak Olaszország gyarmat és nyerstermék igénye gyökeredzik kiterjedten a háború vérrel öntözött és hullákkal trágyázott termőföldjében, hanem Németország egész mostani politikája is az állítólagos békeszerződésekbe fektetett melegágyakból burján- > zik elő. A hatalmak lefegyverezték őt és meg- ] fogadták, hogy ők is lefegyverkeznek: minthogy ez nem történt meg, Németország újra fölfegyverkezik és ezzel a háborús válság felé szorítja most már óhatatlanul az emberiséget. Nem is kell most már említeni, hogy a memeli kérdés szintén a háborút követő erkölcsi zűrzavarnak a következménye, mert a berlini politikától alapított független Litvánia csak évek múltán a franciáktól és csak n nagyköveti értekezlet méltatlan magatartása után szerezte meg puccsszerűen „Kla- peidát!í. Eszerint mindez a sok cselszövény a háborúból kinőtt. bolonditó csalmatokok szétömlesztett magjaiból eredt elő. Mennyi eldöntelen és mennyi vitás kérdés! Ha ezek nyomán háborús viszályok erednek most és majd reánk zúdulnak a fegyveres veszedelmek. akkor joggal tiltakozhatunk ellene, hogy ne uj háború rejtelmes születéséről beszéljenek, hanem a réginek nyilvánvaló és érthető újra lobbanásáról. Végső mivoltában ez csak hiábavaló szócséplés persze. Aki pórul fog járni a világ uj zándorodásá- ban, igazán nem törődik majd vele, uj vagy régi háborúnak köszönheti-e balsorsát? De erkölcsi és jogi szempontból még sem közömbös ez a kardél ,,finomságu megkülönböztetés'rí minthogy az emberiség még a legrettenetesebb jelentőségű kérdéseket is játékos gyermek módjára kezelgeti, az uj rendezésnél bizonyára fölvetül a kérdés, hogy ami békekorszaknak látszott eddig, nem volt-e tulajdonkép csak hosszú fegyverszünet és ami végső épületnek készült, nem-e volt-e csak alapja egy uj, nagy palotának, amelybe majd beköltözik a valódi béke, mint ahogy a genfi palotába csak ennek az úttörője: a Népszövetség költözik bele, ha ugyan *meglesz még, mikor a butorszállitó kocsik előállónak.

RÓMA. (Az Ellenzék távirata.) Hivatalos helyről legerélyesebben cáfolják az abesz- sziniai jelentést, hogy olasz csapatok tegnap már átlépték volna az abesszin határt. A hir onnan keletkezett, hogy Francia Szomáli közelében levő csapatok jobb védőállást foglaltak el.

Nem igaz az sem, hogy véres összeütközésre került volna a sor olaszok és abesz- szinek között.

Olasz részről azonban megállapították, bogy Abesszinia nem tesz eleget a Népszövetséggel szemben vállalt kötelezettségének, hogy

a határtól 30 kilométerre vonja vissza csapatait.

A világtörténelem leghatalmasabb mozgósítása

A fasiszta mozgósítás, mely 10 millió emberre terjed ki, tegnap a legnagyobb rendben folyt le és a gyülekezésre délután 3 órakor kiadott parancsot este 8-ig pontosan végrehajtották. Ez a mozgósítás, amint ; hivatalosan megállapítják, nem jelenti j egyúttal az olasz haderő mozgósítását is. [ A fasiszta fölvonulás, amint Mussolini be- i szédében kijelentette, a világtörténelem leghatalmasabb demonstrációjául szolgál arra, hogy Olaszország rendithetetlen akaratát megmutassa. Nem tekinthető azonban közvetlen háborús lépésnek. A rendeletet a mozgósításra

délután háromkor adták ki, félnégykor megszólaltak az összes szirénák, rövidesen Olaszország összes harangjai is zúgni kezdtek és szakadatlanul zúgtak félötig. üzletek bezártak, gyárakban meg- s~ürl a mánk a, a hivatalok bezárták aj- taikat és az utcákon sürü tömegben vonultak föl a mozgósítottak, buzdító fölirásu táblákat vittek maguk előtt.

Leggyakrabban szerepelt a „Duce, vezess bennünket Abesszíniába!“ fö'.irásu tábla. A fölvonulások alatt Olaszország valamennyi repülőgépe a levegőben keringett. A kép olyan impozáns volt, amilyenhez csak az Olaszország háborúba lépésekor lefolyt tüntetéseket, vagy a fasizmus Rómába vezető felvonulását, a vMar- eia su Roma“-t lehet hasonlítani.

A római központi gyülekezőhelyen következő felírást lehetett olvasni: „A mai olasz kormányrendszer nem múló állapot, hanem korszak. Itália többé nem hajlik meg senki fönhéjázása előtt és lépéseihez nem kér többé felhatalmazást senkitől“.

Este nyolckor a fasiszta párt titkára jelentette Mussolininak, hogy a mozgósítás teljesen befejeződött.

MimoSI&i beszéde

Közben a Palazzi Venezian többszázezres tömeg előtt Mussolini megtartotta nagy beszédét, melyet a rádió az egész világba közvetített. A rövid mondatokba, rendkívül erélyes hangon megfogalmazott beszéd hatalmas lendületével elragadtatásba hozta az óriási tömeget. Róma fölött ezalatt százával I keringtek a repülőgépek s a lelkesedés a ! Duce beszédének befejeztével leírhatatlan s arányokat öltött. A beszéd lényeges részeit

I következőkben adjuk:

— Olaszok, olaszok a begyeken túl és a hegyeken innen! Halljátok meg mindnyájon, amit most szólok hozzátok, ebben az ünnepélyes órában, amely most bekövetkezett az olasz haza történetében. Olaszország területén tízmillió ember gyűlt össze: a világtörténelem leghatalmasabb demonstrációja. Ezt a tízmillió embert azonos meggyőződés, azonos akarat és azonos elhatározás hozta egy tömegbe. Hatalmas megmozdulással, impozáns akarattal mutatjuk meg a fasizmus történelmi egységét és Olaszország rendithetetlen akaratát. A világ népei meg fogják ismerni az 1935. év fasiszta Olaszországát. Hosszú hónapokon keresztül tűrtük nyugodtan, amit velünk szemben elkövettek. Most végleg elfogyott a türelmünk és a sors kereke fordulóra ért. Nem egyetlen hadsereg fog felvonulni, hanem hadseregünkkel negyvennégymillió olasz menetel együtt.

(Folytatása a 10. oldalon.}