Ellenzék, 1935. október (56. évfolyam, 225-251. szám)

1935-10-24 / 245. szám

t l. L l: /V / li A f 'V / 5 október 2 4. mammaem ■ m rs ****:: * .a somam :a tcntn* w**r?r.tk: g Dön* i4f ■ Idái•vizsriái')íi bizoit&ri<> A kereskedők is kötelesek iparigazoíváoyt váltani Győzött a városi tanács álláspontja Az értéhadó ügye a revíziós bizottság előtt Propagand;i taníolyamol ős állandó kiállítást nyit a/ antirevi/.ionista-liga városunkban i I IM I \. Fllen/ek tudósítójától I \ Ro luinia Nona j<* 1 »*ntt-v*> száriul az anlircvi/io uisln liga tanfolyam rendezését tervezi az egyetemen. \z ('lóadó tanárok a l'hij-i egye­tem tanári karából lobnak kikerülni s a tan- lolvam hallgatói azok lesznek. akik speciá­lis kiképzési óhajtanak nverni az antirevi/io uista propaganda Isin. Ezek aztán bizonyit- laiivl kapnak a tanfolyam Ih*\ég/ése alkál­imnál melyek alapján vag\ külföldre kül­dik ókot ösztöndíjakkal, vagy a Székelytől don holy r ik el okot a közigazgatásban. \ Romania Nona jelentése szerint nagy lot- /őssel fogadták a tervot s már is több üw véd, orvos, mérnök és egyetemi hallgató je­lentkezett a tanfolyam hallgatására, mely néhány hónapon át fog tartani. Az anlirevi- ionisla liga állandó kiállítását is megnyíl­ik a tanlolvam ünnepélyes megnyitásával kapcsolatban. Az egyetemi könyvtárban lévő ideiglenes kiállítást egymásután tekintik meg tanáraik vezetésével az iskolák növendékei s csoportosan érkeznek az állami tisztviselők is. A kiállításon minden délután 5 órakor a liga megbízásából K. Simlion tanár előadást tart. Szopós Sándor képkiállitása Hét ív óta nem rendezett kiállítást váro­sukban Szopós Sándor, ez a nagyon ismert és na­gyon becsült festőművész. Hét év hiányát pótolja nőst. vasárnap megnyílt k'-illitása. a Minerva he- yiségében, Str. Baron L. Top 5. szám alatt. A legutóbb négy év rerme!écénck egy részét diát?- ki Szopós Sándor. 55 képet: tájképeket, kompozíciókat, aktokat, figurális képeket, város­éi falu részleteket, olajban es ak vérebben. Szopni« Sándor . pikturájának alapvonása az egyensúly. Nincsenek nála zökkenések, kilengé­sek. ingolások és kialvások, hanem egyenletes, nyűgöd-, céltudatos miivesz' munkásság az öve. Nem kapkodik. hanem nyugodtan keres, soha­sem ideges, sohasem felületes, áh tăios, tisztelete a művészetnek és kötelességtudás jellemzi képeit. Nyugodt. komoly, józan és — ha ment is át szenvedéseken. — lelki egyensúlya nem billent meg, hanem még l'ehigadrabbá, még komolyabbá, még őszintébbé vált. Szopós Sándor egyik legnagyobb erénye az őszinteség. Póz nélküli, sallangmentes művészet jellemzi, amely előtt nem tátong-snak lelki ör­vények, élmények, vagy érzemek tűzhányó: sem. Aprólékos lehetett régebb, még most, a nagyvo­nalukig. a formai monumentalitás felé való tö­rekvéseiben is feltűnő a p>ontos kidolgozása, a részletekben való gondossága. De ez nem kicsi­nyesség, hu-nem művészi lelkiismeretesség, nagyon nagy kötélességtudás és az a nagyszerű najzrudás. amely annyira jellemzi Szopós Sándort. ' Másik erőssége kitűnő kompozicionális érzéke. Képei komp>ozic:ós szempontból kifogástalanok, olyiin egyensúly-érzése van, amely erősen érezteti nagy mesterének, Székely Bertalannak hatását. Szopós Sándor valaha impresszionista lehetett. Különösen akvarelljcin most is látszanak im­presszionista meglátások, főkép a színek felbontá­sában. De az impresszionizmus csak átmeneti ál- !ap>ot volt nafta. Nyugodt egyénisége, komoly természetig jongása, mély érzelmisége, kiegyensú­lyozott intelligenciája, gondossága, pontossága és 1 eikiismeretessége nem engedett a pillanat hatásá­nak és elfordult a könnyed báj, az üdítő, friss fe­lületességtől, a felületi leheEfetfönomságoktol. — Szopós Sándor pikturája naturalista talajból fa­kadó piktuna. Színben, formában egyszerűségre törekszik. Nem a téma a fontos nála, nem az, arait elmond. Öt nem kísértik látomások, ame­lyek megtesitesülésre várnak. Témáit a természet nyújtja, a mindennapi élet folyása, eseményei. Nem a mondanivalója a fontos, hanem „ahogyan“ elmondja azt: a stilus. A magyar népművészet szel­leméhez akar visszafordulni, sz nben és formában, j visszavinni a pi/kturát annak legigazibb forrásá­hoz: a magyar díszítő művészet forrásához. Egy stilustermelési folyamat forrongásában áll ma Szopós Sándor, amelyből győztesen fog kikerülni, annál is inkább, mert minden akadályt elgördit előle biztos rajztudása. Legszebb képei: Vihar előtt, Pihenés, Mese­mondás, Gigánytlány, Dej-i utoa, különböző stí­lusbeli felfogás, de mindig egy nagyon komoly művészi egyéniség kifejezései. Kiállítása, amely november 6-ig tart, figyelemre méltó művészi eseménye városunknak. Orbay Erzsébet. NŐI ŐSZI DIVATLAPOKAT Óriási választékban Ellenzék könyvosztályá­ban kaphat! (’.I .UJ. (\/ Ellenzék ludósitőjiilól.) Az 1 iparengedélyek körül évek óta elkrsercdelt 1 harc folyik az elsőfokú iparhatóság és az iparkamara, lielvcsehlvrn a cégliivalal közöli. Veidig ugyanis, amíg a cégtörvény a cégbe­jegyzésekéi nem utalta az iparkamara hatás­körébe, az összes kereskedők az elsőfokú iparhatóságnál iparengedélyt váltottak. V törvény életlxdéptolése után azonban ezl el­mulasztották, mert arra az álláspontra he­lyezkedtek, hogy a eégl>ejegyzés mentesíti őket az iparengedély megváltása alól és hiába való volt az iparhatóság figyelmezteté­se, kitartottak álláspontjuk mellett, mert az iparkamara is úgy vélekedett, hogy a cégjegyzési törvény hatályon kívül he- lye: minden más törvényt s iyy 11: ipar törvénynél' ama rendelkezése is elévült, amely a kereskedőket is iparengedély vat­tására kötelezik. Eveken ál csak elöcsalározások voltak az iparhatóság és iparkamara között, most aztán közelharcra került a sor. Az elsf oku iparhatóság kihágás miatt megbüntette Fe­liér József helyi kereskedőt, aki a cégbejegy­zéssel egyidejűleg nem váltotta meg ipariga­zolványát. A kereskedő sérelmét előadta a Kereskedők Tanácsának, amely magáévá tel­le az ügyel, minthogy nem egy, hanem többszáz kereskedő ügyéről van szú. akik bár cégűiét bejegyezték és üzleteiket meg­nyitották. még sem vált ott ak iparigazol­ványt, mert feleslegesnek tartották és mert nagy kiadást jelent. \ kereskedők tanácsa, illetve Fehér József az elsőfokú iparhatóság dön­téséi megfelebbezték a városi tanácshoz, mint az illetékes felebbezési hatósághoz. A tanács a városi főügyész, véleménye alapján I elutasította a felebbezési és megállapította, I hogy az elsőfokú iparhatóság helyesen járt el, amikor a fcleblxzöt megbírságolta, meri a fentállá törvények értelmében a céybe- jegyzés senkit sem mentesd a: iparenge­dély megváltása átüt. A kél egylndiangzó határozni ellen Fehér József a helyi felülvizsgáló bizottsághoz élt felfolyamodással, ahol azzal érvelt, hogy az elsőfokú iparhatóság és a városi lanáes ál­láspontja helytelen, meri a kereskedő már a régbe jegyzés alkalmával igazolja mindazokat a kellékekei, amelyeket az iparengedély ké­réséhez igazolni kell. a cégbe jegyzés helyet­tesíti az iparengedélyt s az csupán felesleges utánjárás és pénzfecsérlést jelent. A feleb- Ix'zö kereskedőnek azonban Így sem volt sze­rencséje, meri a felnivizsgáló bizottság tagjainak is a: volt n véleménye, ami a helyi hat óságoknál; és a panaszt elutasította. A kereskedők tanácsa, hogy elvi döntést ér­jen el, a helyi felülvizsgáló bizottság döntése ellen a központi felülvizsgáló bizottsághoz felebbezett. Bucurestibcn fog tehál eldőlni, hogy vájjon kötelesek-c a helyi kereskedők iparengedélyt váltani vagy, hogy a cégl>e- jegvzés helvetlositi-r az iparengedélyt. Az első esetben az iparhatóság tömeges kihá- gási eljárást vezet he mindazok ellen, akik a cégtörvény életbeléptetése óta üzletet nyi­tottak anélkül, hogy iparengedélyt kértek volna, másik esetben a város jelentős jövede­lemtől esik el, mert egy-egy iparengedély ki­váltása közel 1000 lejbe kerül s többszáz kereskedő mulasztotta el az engedély kivál­tását. (A/ Ellenzék IiiiJómlkjátólJ A/ ói •«• k:Ií 1 ó kőiül már sok )i:ii'<a folyt le ;i víiiosi 1:111 :'n• s i-s ;i g;i/d:isáf/i éni< kdtságck között. A/ időközi I>i/o11* ág :i többi románi.'ii váró sok példajár.t, minden ;i városi»:» érkező i'-s innen kiszállított áru után két c/.i'clékes értékűdé»! 1 <• |) 1«-1#*11 életbe .izéit hogy ;i város IM*vr• f(-1i forrásait I léisbilse. A helyi gazda sági érdekeltségek már ;i vonatkozó sz:»l>á 1 y- rendeletet is megtámadták a helyi felülvizv gálé» bizottságnál, ;I/<>111>:111 eredménytelenül, mert a s/al»ályrendeletet a belügyminiszter is helybenhagyta. Igv minden ellenkezés el­lenére is az érlékadól városunk Inin bevezel- ték. Alkalmazása során azonban súlyos sáp-l­mok merültök föl különösön azoknak a ke­reskedőknek rószóröl. akik nem osak árut hoznak lm u helyi jiiaora. hanoin o/.t a/, árul itt elosztva, ki is szál­lítják a városhó»). Mini például a Disli ihulia Bucureşti-i ben­zin ős pelróilounikoreskcdö cég is. Ennek a cégnek jelentékeny mennyiségű áruja érke­zik városunkba: benzin és petróleum, amely­nek egy részéi ugyan itt árusítják el, na­gyobb részét azonban innen továbbszállit- ják. így aztán előáll az a helyzet, hogy ami­kor az áru befut a vámokon, kifizetik érte a kél ezrelékes érlékadól és ugyancsak két ezrelékes értékadót kell leróni akkor is, amikor az. árut a város területéről kiszál­lítják. De minthogy Erdély többi városai­ban is érvényben van ez az érlékadó. az itt elosztott és elszállított árut hasonló» módon mindenütt megadóztatják, úgy hogy vég­eredményben a benzint és petródeumot nem két ezrelék, hanem két százalék értékadó terheli. Erre való tekintettel a Distribuţia dr. Hlaga Aurel ügyvéd utján panaszt adott be a revíziós bizottsághoz, amelyben annak megállapítását kérte, hogy a két ezrelékes értékadó csak egyszeri hatállyal és a beér­kezés alkalmával terheli az árul. akkor, ha innen tovább szállítják, már nem szedhető. A felülvizsgáló bizottság tegnap tárgyalta az ügyét és a panaszt elutasította azzal, hogv a döntésre a központi felülvizsgáló bizott­ság illetékes, minthogy városunknak, mint törvényhatósági városnak, a belügyminiszter a felügyelőhatósága. Érdekes, hogy egy másik, teljesen hasonló esetben a felülvizsgálati bizottság éppen el­lenkezőleg döntött. Ebben az esetben Sighi­şoara város tanácsa által életbeléptetett ér­tékadó elleni felebbezés ügyét tárgyalták, ahol szintén a beérkezés és'a kiszállítás al­kalmával szedik a két ezrelékes értékadót. Ebben az esetben, minthogy Sighişoara csak rendezett tanácsú város és legfőbb gyám­hatósága a megyefőnök, megsemmisítette a megyefönök által elfogadott szabályrendele­tet. illetve ezt úgy módosította, hogy a két ezrelékes értékadót csak egyszer, az áru be­érkezése alkalmával szabad beszedni.-------- ■ Mi«iimnT!3t3stnsu»i<i.i. --­Filmbemutató „CALÍENTE“ (Bemutató a Selectben.) A ,,Manhattan Madness“ című newyorki ké­peslap szerkesztője, Larry (Pat O'Brien) azt írja kritikájában egy hires spanyol táncosnőről (Do­lores de! Rio), hogy nem tud táncolni, olyan mint egy csontváz s hogy az egész produkciója a hagymaleveshez hasonló, amelyben nincsen hagynia. A szellemes kritikát roysz. hangulatban irt'i Larry szerkesztő ur, akinek az az áldott jó szokása van, hogy holtrészegen jár a színházak­ba, ahonnan kikerülve, aztán mindent és min­denkit levág lapjában. Larry-nek van egy szőke menyasszonya (Glende Farvell) s egy barátja (Edward Everett Horton) és az utóbbi megszökteti őt, az előbbi nő. meg a whisky-s palack elől Mexikóba.. — Ugyanis Larry-nek az iszákosságon kivül az a jó szokása is van. hogy egy hónapban átlag 3—4 mennyasszonya akad, akik házassági Ígéret be nem uartása miatt rengeteg pénzbe kerülnek az ■ifjú újságszerkesztőnek­Hogy hogy á'Tfl bosszút a táncosnő Larry-n a kritikáért — erről szól a gyenge meséjü film, amelyben Vannak bonyodalmak és humor is, melyet a kitűnő Horton és Leo Cariliio, ez e ti­pikus spanyol színész szolgáltatnak. De a film magja egy remek, látványos revü-jelenet — olyan, amelyet csak Amerikában tudnak meg­rendezni. Van aztán egy táncos-pár — hihetet­len, amit produkálnak, olyan könnyűek, mintha súlytalanok lennének. A festői mexikói felvételek és Dolores del Rio csodaszép Lgurája tesz: érde­kessé ezt az uj amerikai f: vet, amelyet látva arra gondolunk, hogyha az amerikai szerkesztők olyanok, mint az ordító, :vó, hadonászó Pat O' Brien, a bájos kis Larry, akkor hálát adunk a sorsnak, hogy Európában vagyunk újságírók. (M. L.) BÁRMILYEN HANGSZERE# JÁTSZI Sl, íotlaszűkségiefét az Ellenzék zenemöosttáljs utján szerezze be! Olcsó árak! Nagy roüi?“ készlet! Minden külföldi kiadóéul kősetíh 2 és* ze köttetési Select Mozgó JÖN!! JEANETTE MACDONALD legjobb operettje: PAJKOS HERCEGNŐ, part ere : Nelson Eddy. MA!!! CAUENTE. — Fős’.-bei: CO ORES DEL RIO. Vidéki vnEinkások el városunkat és a keiyiseli munkások elöl vetfíék el a kenyerei GLU.T. (Az Ellenzék tudósítójától.) A vá­rosi mérnöki hivatal legutóbb kiadott jelen­tése szerint az építőipar helyzete Erdély ve­zető városában évtizedek óta nem volt olyan kedvező, mint most. Közel egymilliárd lejt fektettek be ebben az évben köz- és magán­épületbe, annak ellenére, hogy az építőipari anyagok árai meglehetős magasak voltak. Kedvező munkaideje volt lehat ebben az évben az építőiparnak és az épitőmunkások mégis panaszkodnak. Volt bőven munkaalka­lom — mondják —. de tisztességesen mégsem kereshettünk, mert a vidékről be­özönlött építői pari munkások —. akik semmivel sem járulnak hozzá a városi közterhekhez — elették elölünk a minden­napi kenyeret. A vidéki épitőmunkások beözönlése nem uj jelenség városunkban. Csakhogy mig az. előző években csak a közeli vidék munká­sai rontották a helyi munkások kereseti le­hetőségeit, most Erdély legtávolabbi váro­saiból is idesereglettek, mert a numerus valachícus bevonult az építő­iparba is. Az építési idény kezdetén a helyi építő­ipari munkások emlékirattal fordultak a vár­megye prefektusához, a város polgármeste­réhez és a városi mérnöki hivatal vezetőjé­hez és ebben felhívták a figyelmet az idegen munkások beözönlésének súlyos következ­ményeire. Rámutattak arra, hogy az idegen építőipari munkások keresetüket nem itt köl­tik el, nem járulnak hozzá a városi közter­hekhez és azt az összeget, amit az építőipari idény alatt megszereztek, azoktól a helyi mun­kásoktól vonják el, akik közel liz éve nem keresnek és ennek ellenére a közterheket minden évben megfizették. Úgy a prefektus, mint a polgármester jó­indulatukig kezelték az épitőmunkások kéré­sét és ennek’ volt következménye az, hogy Ciortea városi főmérnök nemcsak, hogy nyo­matékosan felhívta a magánvállalatok fi­gyelmét a helyi munkások alkalmazásának a szükségére, hanem olyan irányú tanácsi ha­tározatot hoztak, hogy a városi építőipari munkáknál csak helyi munkásokat alkalmaz­hatnak a vállalkozók. A város tanácsa tehát megtelte a kötelességét, araiért az épitömun- kások hálásak is. Nem igy azonban a nagy- vállalkozók. akik többmilliós állami munká­kat hajtottak végre. .4 Nemzeti Színház átalakít ásónál és az élettani intézet építésénél például nem foglalkoztatnak egyetlen helyi munkást sem azért, mert állítólag a helyi építőipar­ban nincs megfelelő számban képviselve a román elem. Az építőipari munkások szervezete, ahogy értesült arról, hogy a kél vállalkozó idegen munkásokat akar foglalkoztatni, nyomban j fe1 emelte tiltakozó szavát. A munkakamará- I hoz fordult védelemért, amely a tiltakozást j továbbitolta az érdekelt vállalkozókhoz. Az i idegen munkások, hogy foglalkoztatásukat I biztosítani tudják, sokkal rosszabb feltételek , mellet! vállaltak munkát, mint a helyi épi- j töipari munkások. Napi 8 óra helyett 10 I órai munkaidőre vállalkoztak alacsonyabb I órabérekkel, mint a helybeliek. Az építőipari I munkások szervezete hiteles adatokkal iga- I zolta. hogy városunkban az. épitőmunkások i :;8.6 százaléka román és igy az idegen mun- j kasok alkalmaztatása igazságtalan. A vál- ; íalkozók azonban behunyták szemüket és to­vábbra sem vettek fel egyetlen helyi munkást sem. A két nagy építkezésnél a habareshor- dó napszámostól az építés A'ezetőjéig mind vidékiek. Miután az épitőmunkások látták, hogy itt nem érnek el semmi célt, kérésükkel a mun­kaügyi miniszterhez fordultak orvoslásért. A miniszter aztán röviden végzett velük. Közöl­te, hogy nem áll módjában a vidéki munkások fog­lalkoztatásánál állást foglalni, mert az ki­zárólag a vállalkozókra tartozik. Az épilöipari munkások mozgalma ez év­ben tehát meddő maradt. Egész nyáron dol­goztak, de azért a télen mégis sötét napok következnek, mert a vidéki munkások fa­lánksága következtében csak annyit keres­hettek a nyáron, amit családjaikkal együtt már el is költöttek.

Next

/
Thumbnails
Contents