Ellenzék, 1935. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
1935-10-19 / 241. szám
TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.163/19191. . Aha 3 lej y-t&i Sicrkesztős/g és k i a d 6 h i v a c a I: Cluj, Calea Morilor 4. Fiókkiedóhivetal és könyvosztály: P:ata Unirii 9. szára. — Tclcfonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA BARTHA MIKLÓS í flftU&EBbSB WÜBOÜDäÜBBtdS Előfizetési srak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évente S40 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, év étit- 43 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több. LVI. ÉVFOLYAM 241. SZÁM. SZOMBAT 19 3 5 OKTÓBER 19. jga«Bix-agqggaaig mmMámtaw LAVAL A KERESZT WMBWMBW—M—■—BBBBBW——BBBa—— Anglia újra határozott válaszi kéri a franciáktól: segítségére állanak-e, ha földközi-tengeri hajóraját az olaszok megtámadlak ? Lavaí még nem válaszolt. — Angoi-portugál-spanyol szövetség a láthatáron. — A Vatikán békítő kísérletéi váriák Szélső-kelsten is felfordulással fenyeget a helyzet Az afrikai hadsziatéren tegnap sem történtek döntő események, a háborús válsággal kapcsolatos viták területén azonban egymást érik a fontos lépések, melyeknek jelentőségét pillanatnyilag fel sem lehet becsülni. Laval újabb békítő kísérlete, minden jel szerint, nem csak hogy kudarcot vallott, de még inkább kiélezte a helyzetet egyrészt Olaszország és Anglia, másrészt a francia kormányban Laval által képviselt külpolitika és az angol külpolitika között. Olaszország, melyet mélyen bánt a londoni kormány hideg kijelentése, hogy a békekls^rleteknek nem London felé kell irányulni, mert most már a Népszövetség erre az egyedüli fórum, megint az európai háború rémét idézi a közvélemény emlékezetébe, Anglia viszont azzal válaszol, hogy újra. de ezúttal nagyobb és félreértést kizáró határozottsággal teszi föl Franciaországnak a kérdést, hogy feleljen igen-nel, vagy nem-mel: hajlandó-e támogatni katonailag is a föld- köz.itengeri angol haderőt, ha azt váratlan támadás érné? Laval számára, aki tovább szeretné vinni egyensúlyozó politikáját angolok és olaszok között, a lehető legkellemetlenebb ez a kérdés. Ha igen-nel válaszol, feladja az olaszokat, ha nem-mel, vagy esak kitérő választ is ad. kockáztatja a háború óta tradicionális francia—angol együttműködést. Emellett leküzdhetetlen belpolitikai nehézségei is támadhatnak, mert itten szintén a jobb és baloldal közötti egyensúlyozás Laval politikája. A jobboldal azonban dühösen olaszbarát, míg a közeledő választásokon nagy győzelmet remélő baloldal ragaszkodik az angolokhoz és gyűlöli a fasiszta rendszert. Laval egyelőre nem válaszolt, kormánya meghallgatása nélkül nem is válaszolhatott, de azt felelte az angol nagykövetnek, hogy könnyebbé tennék neki a választ, ha előbb csökkentenék az angol tengeri haderőt a Földközi-tengeren. Clark angol nagykövet ezt az indítványt leghatározottabban visszautasította. Mire Laval azt felelte, hogy egy-két nap múlva ad választ az angol kérdésre. Ez a válasz a háború óta talán a legsúlyosabb döntés elé állítja a franciákat. Laval békekisérletének sikertelenségével nem értek véget a hasonló kísérletek. Megbízható hírek szerint legközelebb a Vatikán fog békekisérletekbe kezdeni, esetleg XL Plus pápa fordul békeszózattal a világ népeihez. Tegnap este Roosevelt amerikai elnök is rádiószózatot intézett a világ népeihez, felszólítva őket, hogy legyenek segítségére a békét fenntartó minden erőfeszítésnek. Egyelőre azonban inkább a hatalmi szervezkedésé a szó. Ebből a szempontból nem marad észrevétel nélkül, hogy a portugál külügyminiszter éppen inast látogatott Madridba. Beavatottak szerint spanyol, portugál, angol szövetség megkötéséről van szó, melynek a brit birodalom szempontjából egyaránt nagy fontossága lehet úgy az óceáni, mint a földközitengeri vidékeken. Egy másik hír szerint az olasz kormány megkérdezte a francia kormánytól, hogy a Brenner-hágó felé irányuló északi támadás esetén számithat-e Franciaország segítségére. Ez a kérdés párhuzamos lenne az angolok Földközi-tengerre vonatkozó kérdésével és újra figyelmezteti a franciákat a német veszélyre. Rómából cáfolják a hírt, melyet azonban diplomáciai körökben nagyon jellemzőnek tartanak a helyzetre. Végül pedig, hogy a külpolitikai légkör feszültsége minden irányban teljes legyen, a Reuter-iígynök- ség azt jelenti Sanghaiból, hogy Japán katonai erővel is fel akarja használni a pillanatnyi helyzetet arra, hogy döntő befolyáshoz jusson Kínában. A kínaiak védekeznek, de általános a vélemény, hogy Japán ezúttal kikényszeríti az úgynevezett „kinai-japán gazdasági együttműködést“. Szélsőkeleten állomásozó amerikai és angol hadihajók már utasításokat is kaplak az események megfigyelésére. Angi ia leésayes kérdése RemdszepváÍiozás voit az eyjfik délszaki országban. Alapos söprést végzett a köztisztviselők soraiban. A győző lesi puskások a világért sem a fölösleges elemet rakták a: utcára, hanem a számszerű elemet, amely nem egyezik az uj közéleti hitvallással, vagy akadálya a friss érdekeknek. Szó se róla, ha ez, mint Angliában szokás a kormányváltozások alkalmával, amikor az összes bizalmi állásokat, még az uralkodó körüli kényes szolgálatot végző méltóságokat is fölváltja, eltávolít mindenkit, aki a diadalmas rendszer uralmát megkötheti vagy sietve megdöntheti. A délszaki változás azonban kiterjedtebb, túlságosan terjedékeny, mint a mérgesgáz. Mindenki ellen irányul, akinek a helyére egyszerűen szüksége van a hívek jitíalmazása címén. A célbavett akár ne is politizált legyen, vagy ha igen, a rendszert egyéb nagy munka címen akár ne fenyegesse. Világszerte minden érdektelent föl háborít, hogy itt 6S egyetemi tanárt bocsátottak szélnek eyszerre, mintha meg kellene változnia hirtelen a tudománynak és ha már megváltozott a politika és a régit fölváltotta egy uj rendszer. A tudomány műhelyeit, a kényes kórházakat el kell hagyni az eddigi tapasztalt vezetőknek, pedig szinte összenőttek velük és távozásuk a tudomány folytonosságát, előrehaladását, nyugalmát megakasztja, legalább is ideiglenesen. Természetesen a délszaki példa nem minta és nem újság. Ahol belső forradalmak játszódtak le, ott dúsan szolgáltattak példát erre a tudománytalan, nemtelen, díjas csereberére. Az úttörő volt a bolsevizmus Oroszországban, ahol eleinte a polgári jellegzetü tudósokat és írókat épp úgy üldözőbe fogták, mint a tudományos jelességük mellett is maradi, sőt visszaható szelemet képviselőket. Folytatta ezt a gyilkos üzelmet a két nagy jobboldali forradalom, és a tudomány nagy alakjaikat sértő eltávolítását ma is ügyelhetjük. Az eddig virágzó tisztviselő és egyéb menesztés pártharcoktól teljesen átitatott kis műveltségű országokban most aztán még jobban dúlhat e példák nyomán az egyszerű kormányváltozások esetén. Nemcsak a bizalmiaknak és számjeleit kinevezett elemnek, hanem bárkinek útilaput köthetnek a talpára. A kisebbségek ellen kiagyalt nyelvvizsgák sarkában a pártérdek hatásos eljárást, módolhat ki a kisebbségi elem rovására. Ezek a jelenségek a szabadetvüség nemes elveinek a gyöngüléséből vagy bukásából erednek. Az értelmiség és szellem öncélú ellenségei, akik az ösztönös lelkiséget követik, még a tudomány kiváló képviselőinek se tudja megbocsátani a lelkiismereti jogok szabad és független használatát. A jellem szilárdságot, mely nem a vezéri elv előtt hódol. Mert a mának a szabadság és szabadelvű ellenes rendszerei fegyelem és erő címen jobbágyi meghódolást és függést követelnek a politikában, sőt irodalomban és tudományban is, egyre fokozódó mértékben. Sőt a vallási meggyőződés szabadságát szintén korlátozni vagy egyszerűen eltaposni akarják. Érthető. A győzelemre kerülő rendszerek erős iökecsoportosulások segítségével győznek és a jelszók mellett tárgyi lehetőségekben bízó szervezetekkel verekednek. Ezt az előzetes pénzerőt és szervezeti erőt a diadal után meg kell jutalmazni. Mind a kettőnek érdeke, hogy az önrendelkezés, a független elhatározás, a belső szabadság híveit is eltávolítsák a jutalom lehetőségét megnyitó régi pártelem embereinek eltakarítása idán. Az uj rendszer nem elégelhet meg erkölcsi győzelemmel és az önként megnyíló anyagi lehetőségekkel. Nagyobb kenyeret és több jövedelmet lesnek hívei. Néha ki sem lehet elégíteni a mohó éhséget és szomjúságot, hamarosan bekövetkezik a zendülés. Ahova tekintünk a forradalmak ezen elhelyezkedési rendjét látjuk. Nem csodálatos, ha ezután kormány- és rendszerváltozásoknál is a zendülések és forradalmak eljárását növekvő mód utánozzák: a tisztviselők ezreit, a tudósok és írók százainak az elsep- rüzése követi. A középkor szelleméből egyre több érkezik vissza. iPÁRLS. (Az Ellenzék távirata.) Diplomáciai körökben nagy szenzációként tárgyalják a Paris felé irányuló újabb angol lépést, melyről Sir George Clark angol nagykövet tegnap hosszasan tárgyalt Lavallal. Clark kormánya megbízásából arra kérte a francia kormány fejét, aki egyúttal Francia- ország külpolitikájának vezetője is, hogy feleljen határozott igen-nel vagy nem-mel: hajlandó-e Franciaország azonnali segítséget nyújtani Angliának abban az esetben, ha a Földközi-tengeren az angol hajóhad ellen váratlan olasz támadás történne. Laval, kit ez az újabb határozott kérdés valószínűleg meglepett, azt felelte, hogy könnyebben adhatna igenlő választ, ha Anglia kész volna csökkenteni földközitengeri katonai erejét. Sir George Clark erre azt válaszolta, hogy a földküzitengeri angol katonai intézkedések megváltoztatásáról egyelőre szó sem lehet, mert az angol kormány a megelőző események miatt feltétlenül szükségesnek tartja. Laval erre kérte az angol nagykövetet, hogy a válaszra egy-két napig várakozzék, A francia államtanács programja Az angol kérdéssel kapcsolatban a jövő hét közepére tervezett államtanácsot valószínűleg már közelebbről megtartják. Ezen az államtanácson, amint hivatalosan jelentik, újra megvitatják a külpolitikai helyzetet és a London, Róma és iPáris közötti diplomáciai eszmecserék újabb szakaszát Politikai körök szerint az államtanácson nagy vitákra vau kilátás, mert a kormány angoibarát miniszterei Láváit határozottabb állásfoglalásba akarja kényszeríteni Anglia mellett. A p*"' i sajtó, mely nagyrészt jobboldali kezekben van, továbbra is Laval eddigi politikáját védi, az angol kérdés által kiélezett helyzetről azonban nagyon óvatosan ir. A Genfiben életbeléptetendő szankciók végrehajtásához — mondják a lapok — szükségtelen a nagyarányú angol földközi-tengeri flottaösszpontositás, a francia kormány ezért nem is ígérheti meg határozottan Angliának, hogy ebben a kérdésben segítségére lesz, mert az igenlő válasz egyenesen kihívás volna Olaszországgal szemben. Mi lesz az angol—francia barátSággal? LONDON. (Az Ellenzék távirata.) Az angol sajtó nagy egyhangúsággal helyesli a kérdést, melyet a londoni kormány Páris- ban föltett. Megállapítják a lapok, hogy már a népszövetségi alapokmány is kötelezné Franciaországot a föltételezett esetben való segítségnyújtásra. A párisi sajtó magatar tása azonban és a franciák vonakodása attól. hogy hatályos megtorló rendszabályokat hozzanak, szükségessé tette, hogy világosan tisztázzák a dolgot: számithat-e Anglia szükség esetén Franciaország segítségére, vagy nemi A Star szerint diplomáciai körökben az a vélemény, hogy az angol- francia viszony válsága pillanatnyilag szinte fontosabb dolog, mint az afrikai háború. Ha Franciaország nem változtatja meg ed digi magatartását, akkor az angol-francia együttműködésnek vége fog szakadni. Felháborodás Olaszországban RÓMA. (Az Ellenzék távirata.) Oltasz politikai körökben nagy fölháborodást kelteti Anglia magatartása úgy a Laval által kezek ni én vezeti- békekísértettel szemben, mint a szankciók kérdésében. Olaszország — írják a Lapok — cdjes erővel ellenáll minden kényszerítésnek és szükség esetén a legvégsőkig is hajlandó elmenni, ha -az így adót! helyzetből katasztrófa következik, Anglia fogja ezért a felelősséget viselni. Hivatalos körökből különben cáfolják az angol forrásból! eredő hint, amely szerint a római kormány tudatta volna a francia kormánnyal, hogy az adott helyzetben egyedül nem védheti meg a Brenner-határt és a franciák válaszét kéri, hogy északról jövő támadás esetén számithat-e francia katonai segítségre? Az olasz kormány — mondja a cáfolat — ilyen kérdéssel nem fordult Franciaországhoz. (Folytatása a 8. oldalon1.
