Ellenzék, 1935. október (56. évfolyam, 225-251. szám)

1935-10-13 / 236. szám

8 BLL B N Z AK 1931. okíóbér 13. mm rom WM-iríN.-rmck nu'^tricló időtartamra mir mcţ;Ui kórunk a mi'lilió, isőt a milliárd at- UHVV/tél á k L;tl s, mim.in a/ c.rr cs tizezer .ítmos/tcraJvat mát úgyszólván Jci^yő/tük . .. Legyőz tűk a tizezer aunosziérát? — ..inutKmk cl. t lis. cn ez akkor a legmélyebb tengeriének uralkodó nyomásinál is riv­s/.erte ... Mim csodálkozik úgy? lágy óriási .;gvub.m, a kilövés pillanatában 3 -4000 at- mosz.téra ha írj a előre a torgó lövedéket. Ja­nes basset francia kollégám két esztendővel ezelőtt a5.000 atmoszféráig jutott, az ame­rikai Bridgcman pedig állítólag 40.ooo-ig. basset különleges hidraulikus sajtóval dolgp- . ik, én — itt rámutat a gyanús, csőszerű al­kotmányra — puskával „lövöm szorosra“ a gázokat s kapok ezáltal hiirniincnnlliárd at- inosziérút... Harniincmilliárd atmoszféra és százezer fok Elmagyarázza az. egyszerűségében is boszor- kinyos kísérleti eszközt. Egy lőfegyver csöve, amely szorosan össze van kötve egy légtüz- szerszám hengerében a dugattyút gyorsan le­nyomják, :i benne lévő levegő annyira lei- melegszik, hogy meggyujtja a hengerfenéken lévő száraz naplót. A dugattyút itt egy pus­kagolyó helyettesíti, amit a fegyvereséből lőnek a hengerbe. A hengert megtöltik a vizsgálat tárgyául szolgáló gázzal, belelövik a golyót, mire az irtózatos erővel összepré- .seli mag» előtt a gázt, úgyhogy annak nyo­mása és hőmérséklete fantasztikus méreteket ölt. Közvetlenül ezeket az adatokat lehetet­len lemérni, de megbizható számítások sze­rint, szénsav alkalmazása mellett ti készülék­ben a nyomás 30 milliárd atmoszféráig, a hőmérséklet pedig 100.000 fokig szökken­het. Az összepréselt gáz persze visszalöki a golyót a puskacsőbe, onnan az összenyomott evegő megint kitaszítja s tapasztalás '•zerint 24-szer hányódik ide-oda a lövedék a cső két vége között, míg végül megnyugszik. E kísérletek alatt a szénsavgáz, melynek litere rendes körülmények között egy grammot nyom, összesajtolt állapotban olyan sűrűvé válik, hogy egy liter belőle másfél kg súlyú volna. A gáz molekulái e szörnyű gyötörte - tés alatt sugarakat bocsátanak ki s ezek is megfigyelhetők, ha a cső falába apró ablako­st vágnak. Hihetetlen technikai nehézségek . rán ez a feladat megoldást nyert és alkal­mas filmvevőgéppel le lehet fényképezni, amint a szédületes gyorsasággal repülő löve­dék az ab.akócskák előtt elsurran. Ehhez azonban oiya-n felVevőkészülék szükséges, amely másodpercenként hatvannégyezer fel­vételt készít, mert csak így lehet a többszáz méter másodpercenkénti gyorsasággal vág­tató lövedéket megfigyelni azalat a rövid idő alatt, amíg a parányi ablakok előtt elröppen. A kutatások egyelőre még) túlságosan a kezdet kezdetén állnak ahhoz, hogy a tu­domány tisztán láthassa az e téren várható i ehetőségeket. Még kevésbé jósolható meg egyelőre, milyen előnyöket szőr majd le ez uj kutatási ág további fejlődéséből a gyakor­lat. Az kétségtelen, hogy a szokatlánuj nagy nyomások a technika, az ipar és az élettu­domány számára nem sejtett uj ösvényeket vágnak. Minél nagyobb a nyomás, aimál gyorsabban és élénkebben folynak le a vegyi folyamatok, ennek pedig a kémiai ipar látja nagy hasznát. A Haber-Bosch-féle airnnó- niákgyártás például, amely 535 fok C. hő­mérsékleten és 200 atmoszféra nyomás mel­lett zajlik le, 12 százalékos kiaknázás! hatás­rokka! dolgozik. Glaude francia tudós 500 atmoszférára fokozván a nyomást, 30 szá­zalék, 1000 atmoszférán pedig 42 százalé­kos hatásfokot kapott. Az anyagok ekkora nyomáson a szokásostól fantasztikusan el­térő tulajdonságokat vesznek fel. Levegő, pl. 5000 atmoszféra nyomáson, sűrűbb, mint a viz. Szilárd anyagok forráspontja teljesen megváltozik. 12.000 atmoszféra nyomáson „forró" jég is előállítható, mert a viz ilyen szörnyű szoritás alatt még 80 fokon is 'szi­lárd marad. Dr. Maohebeuf, a párisi Pasteur- intézet tagjának vizsgálatai szerint némely csirofajta könnyűszerrel elbír 3—4000 at­moszféra nyomást, míg másféléket, mint pl. a tuberkulózis kórokozóit a nagy nyomás egy-kettőre tönkreteszi. Tetanus- és diftéria- csirák mérge 13.500 atmoszféra alatt tartva, vesztett erejéből. Ez az eljárás egykor tailán uj gyógyszerek előállítására is vezethet. Más mérgek azonban, igy a rettentő erejű kobra- toxin, ekkora nyomás roncsodó hatalmával is dacolt. Most folynak ta kutatások, hogyan viselkedik a fehérje, az élő szervezet legfon­tosabb alkatrésze ilyen rémiiletes erejű nyo­mások közepette. Az „ultra-nyomások“ tu­dománya, melynek jelenleg Ramsiaiuer pro­fesszor egyik legeredményesebben dolgozó élharcosa, az emberiség számára még várat­lan és hatalmas meglepetéseket tartogat... r III TECHNIKÁVAL a ruhafestés, vejiytisztitás CZINK-nél nem drágább, csak jobb, mint bárhol. iHagy ünnepséggel üli meg Amerika a Carneg ie-cenáennáriumot Newyorkból jelentik: Egész Amerika nagy ünnepséggel készül megülni n közel jövőben u multimilliomos és nagy ember­barátnak: Carnegie Andrásnak centcnnáriu- mát. Carnegie századik születésnapjának megünneplését külön bizottság készíti elő, amelynek élén Morgan Pierpont áll. A selfmademmn amerikai szó, voltaképpen Carnegie mesébe illő karrierjével kapta meg a tulajdonképpeni értelmét. Ehhez a karrier­hez csupán Rockefeller John csinált hason­lót, aki ugyan csak saját erejéből lett azzá, ami: a világ egyik leggazdagabb és leghatal­masabb emberévé. De az aggastyán olajmág­nás még mindig kedvezőbb körülmények között startolt, mint annakidején Carnegie. Rocketeller ugyanis, mint egy hatalmas olaj- társaság kis hivatalnoka kezdte meg; pályá­ját. heti négy dollár fizetéssel, viszont Car­negie kifutót iu volt a Pennsylvania vasútnál és csak heti két dollár fizetést kapott. A fiatal Carnegie nagyon érdeklődött a táviró- készülékek iránt, amelyet a vasúttársaság központi irodájában látott és legboldogabb napja az volt életének, amikor megengedték neki, hogy munkája végeztével foglalkozha­tott egy ilyen Morse-géppel és tanulmá­nyozhatta azt. Rövid idő alatt óriási gya­korlatra tett szert a fiatal Carnegie a távira­tozás terén és nemsokára távi rósz lett a vasúttársaság irodájában. „Minden embernek életében egyszer fel­tűnik az elhatározó, nagy érvényesülési lehe­tőség, de csak kevesen tudják kihasználni.“ Ezt mondja Emerson, a hires amerikai filo­zófus. Ez a szerencse egy őszi esten közele­dett a fiatal Carnegie felé. Távirat érkezett azzal a hirrel, hogy az egyik vasúti csomó­pontnál felhőszakadás következtében várat­lan forgalmi zavar állott be. A főnök: Scott ur, akinek ily alkalmakkor intézkedni kellett volna, nem volt az irodában. A fiatal Car­negie nemcsak a táviratozást tanulta meg, hanem értett már a különböző üzemi titkok­hoz is és tisztában volt vele, hogy ebben az esetben gyorsan kell intézkedni. Intézkedett is saját szakállára. Amikor a következő na­pon befutott .1 távirat, hogy az intézkedések iolytán sikerült megszüntetni a forgalmi za­vart, Scott igen összebarátkozott a fiatal­emberrel, akinek zsenijét csakhamar fel­ismerte. Carncgicnek nagy tervei voltak ebben az időben. Megtakaritott vagy 1500 dollárt és ezt az összeget megtízszerezte az­által, hogy részt vett egy vállalkozásban. A véletlcnség összehozta egy Wodroow nevű emberrel. Bolondos ötletei voltak ennek a Wodroownak. Tervezett egy vasúti kocsit, amelyben aludni lehetett. Még a vállalkozó szellemű Amerikában is hóbortosnak találták ezt a tervet és senki sem törődött vele. Carnegie Wodroow-val és Scottal kis tár­saságot alapított ilyen hálókocsik építésére, amelyeket 'azután üzembe helyeztek a Penn- sylvánia-vasuton. óriási sikerük volt. A kis vállalat rövid időn belül óriási méreteket öltött és ez alapozta meg Carnegie hatalmas vagyonát. Innen egész „Amerika acéiki- rálya" címig, amivel honfitársai tisztelték meg, persze hosszú volt az ut. Időközben alapitást-alapitásra halmozott. Carnegie fel­ismerte, hogy a fából való vasúti hidak ide­jüket múlták és ő a lapította az első társasá­got, amely acél hidakat épített. Ezután tár­saságot alapított olajforrások kihasználá­sára, majd megszercze magának Amerika legnagyobb kokszüzemét. Csakhamar hatal­mas mennyiségű szénbánya került birtokába. A 900-as években többszázmillió dollár va­gyona volt. Carnegie nyugalomra vágyott. Átköltöz­ködött Skóciába, amelyet annakidején apjá­nak, a szegény, munkanélküli takácsnak el kellett hagynia. Pompás palotát vásárolt magának és a palota műkincseinek nem volt párja az egész világon. Vállalatait közben eladta félmiiliárd dollárért Morgannak. Rö­viddel a világháború után halt meg, de vég­rendeletében egész sor emberbaráti és tudo­mányos alapítványt tett, amelynek összege 200 millió dollárra rúg. Ezek a hires Car- negie-alapitványok őrzik meg örök időkre a legnagyobb amerikai selfmademon nevét. a Ma [tio én (Jberni tárnaBágát, kedvelte Músszál, bohóckodott Gao-val, u marini tannal, segédkezett Eé-nek a „panica" mli- ködtetÓBóben mulattatta a Szeni-t, a Bof- főrt. Csak engem nem sziveit. MorgÓBnak, fe­nyegetőnek mutatkozott közelodtemrc, majd nyíltan ellenbégnek. Éh mintha ellen­sége lenne ez a nÖBténymajom az egéBz női nemnek. Műszónak, a «zakóéinak fe­leségeire fogát vicsorgatta s hu beriszlilött nő közeledett felé, éktelen rikácsolásba kezdett. A szobákba szabad bejárása lévén, rendnek, csendnek, nyugalomnak csakha­mar vége szakadt. Kedvenc állataimmal sem tudott megbarátkozni. Bichette-tel, a cuclin nevelt mocsári antiloppal szemben előbb hllvős, később rosszindulatú maga­tartást tanúsított. Madarainkat sem sze­rette, két különös, kigyóvadászó gázló jel­legzetes kiáltozásait megpróbálta csufon- dárosan utánozni. Minu, a cicám vonzotta leginkább, de ha nem tévedek, Bubu ré­széről csupán érdekbarátságról lohet szó. A kis kandúr hátán lovagolva, jókedve nem ismert határt. Mikor először láttam, e nem mindau lovast, mondhatom nagyon megcsodáltam. Bolondosán ugrándoztak a lakásban s az akadályverseny végén utolsó két párisi vázámat s egy kristálytálat darabokban szedtünk össze. Hogyan felednék el egy ilyen napot? És a többit, amely ebhez hasonlít. Például, amikor Dahomey püspökét, Mons gnore Steimetzét vártuk ebédre é3 száz kilométer körzetből fehér kollegáin­kat, Buba a szépen diszitett asztalt össze- rombolta, megette az ananász-salátát, orr- fintorgatva szétcibálta az orchidea és hi­biscus csokrokat, s összetört tányérok, szétmart asztalkendők közepén diadalma­san trónolt az asztal tetején. Vagy: A kormányzó estélyéra készü­lünk. Csodaszép zöld estélyi ruhámban a tükör előtt állok s egyszer csak meglátom Bubu vigyor, ó ábrázatát. Talán már meg­szeretett, gondolom vigan, de hamar rá­eszmélek, hogy tévedtem. A hátamban éles fá dalmat érzek, Bubu rámugorva végig- hasitja a féltett toalettet. Nincs időm se, bátorságom se, hogy a kis bűnöst megfenyítsem. Férjem sürget a szomszéd szobából. Gyorsan átöltözöm, de előbb be kell jódozni a sebet és jó arcot vágni, hogy ne rontsam el a kedvesnek ígérkező mulatságot. Másnap aztán kitiltottam Bubut a la­kásból. Kikötöttük egy hosszú kötélre a baobab-fához, melynek ágain mulatságosan himbálózott. A benszülöttek kedves szó­rakozása volt bámulni bohóskodásaiL De ha valamelyik „musszo“ (asszony) köze­lébe merészkedett, akkor karmolt és ha­rapott. Éjjelre és napközben, amikor a tornádó közeledett, újra csak a lakásban maradt, ahol gyorsan a boyokra biztam. Egy esős napon a fürdőszobába zártuk, ahofa zuhany üres tartályán himbálózott, Meg is feledkeztem róla, idegfájditó volt a vihar és boldogan lélegzettem fel, ami­kor férjem hazaérkezett. Alig hogy kinyitja a fürdőszoba ajtaját, egy üvöltő furia ront ki onnan, egyenesen reám, hajamba tép, nyakamba harap. Ha egyedül vagyok, ki tudja, mi történt volna. Alig tudták letépni rólam és megfékezni. Sebesülésem, bár sok vért vesztettem, nem volt komoly, de Bubu végérvényesen kegyvesztett lett Még aznap elküldtük a part felé, egy nőtlen ültetvényes címére, ahol, mint hal­lom, kellemes otthonra talált. A beDszü- lött kereskedő, aki elvitte teherautóján, azt mondja, hogy útközben csendes, úgy mondjam, szomorú volt. Mussza, a szakács, akit három feleséges házasélete jóadag bölcsességre szoktatott, ezzel a klasszikus mondással zárta le Bubu nálunk való szereplésének fejezetét: — Ő van egy „musszo“. Sose elég, min­dig morcog, akarni lenni egy a „case“- bam Musszo rossz, de mégis jó. (A bölcs szakács azt akarta mondani: Bubu olyan, mint egy asszony. Soha nincs megelégedve, mindig haragos, ő akar ur lenni a házban. Az asszony rossz, de mégis jó.“ Az afrikai „kuku“ (szakács) nem is sejt., hogy önállóan a Fehér írótól, kifejezte at összes világtáj férfiainak meggyőződését : „Az asszony nélkülözhetetlen rossz“. LEFORT MÁRIA. Peiőli Összes köláeméíiyes könyvnapi kiadásban 55 fejéri ízléses kötésben, 430 oldalon. Egész vászon- kötésben, jobb papíron Í06 lej. Kaphatók az Ellenzék könyvosztályábau. Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre azonnal szállítjuk. Buba, a nősíénymatjom Egy vezető francia gyarmati tisztviselő, magyar származású neje küldi lapunknak francia Nyugat- afrikából az alábbi szin.es élet­képet. A kormányzóság hivatalos helyiségeinek piros-fehér-kék lobogós épületei egy keri- tésnélküli tér közül csoportosulnak, mely­nek közepén az égővörös bök rátájú „flamboyamt“ lombos árnyékával pihenő állomásul szolgál egész tömeg négernek, akik naponta idegyülekeznek, keresvén a fehér módok szerinti igazságot a komman- dant személyében. Van itt a „District“ és egész Daho- wey minden négertörzsének képviselője: Mavussa, Dzsedzsi, Mahi, Tem, Soumlea, Kas3elé, de főként barriba és pöhl. A I Meztelen, faháncsöves, vagy rövid „pány“-os félvadaktól, a fehér lepelbe burkolt tur- bános elefántcsontolvasóját pergető mara­buig. Egyik szundikál, másik a pipafüst­ben „palabre-t“ tartanak, hosszú szónok- latszerü eszmecserét. Afrika a Beszéd ha­zája s a Benszülöttnek szenvedélye e hosz- 8zu, szellemi csapdákat rejtő szónoklat. A moraj mind hangosabb, kétségkívül va­lami történt, ez nem a mindennapi meg­szokott hangzavar. És íme egy csoport közeledik is felém. A tömegből kiv lián Mamadu, a lövész brigadéros vörös feje, amelyben imponáló magatartással pávás- kodik. Már messziről szól. — Gyere látni Madám, van „types“, nem akarni fizetni adót. — Fojtott moso­lyából látom, hogy valami huncutságról van szó. Háta mögött a sok vigyoroó fe­kete, egymást tulbeszélve taszigálózik. És egyszerre a sokaság közül esdő, elnyúj­tott panasz töri át a jókedvet. U-u-u-u-u ! Minden emberi szenvedés, minden ön­tudatlan állati fájdalom benne van e meg­ismételt felkiáltásban, amelyet a fiatal zöld majom anyanyelvén felém zokogott U-u-u-u-u, próbálja sikerrel utánozni a hatalmas meztelen néger, az erdős hegyes Ata-Kora benszülöttje, belenevetvén ri- mánkodó foglya szomorú kis arcába. — Gúzsba kötött, csapdától sebzett kezecs­kéje tehetetlenül hull alá, szemeiben ott leselkedik a könny. Mamadu, rámutatva tolmácsolja mindnyájuk nevében. — ő nagyon furfangos. Ő nem beszél, hogy ne dolgozzon. — Jóizü kacagás har­sén fel e megállapításra. Egyedül a kis vádlott, aki furfangból nem beszél, hogy ne kelljen dolgoznia, nem lesz vidámabb. Barribáut szólok oda a meztelen vadász­nak. — Ana mini! (Közeledj), — s rámuta­tok a karján levő majomra. — Ama n’thima ! (add nekem.) Habozó pillantására nyomban hozzáteszek két varázsszót, egy barribát és egy franciát. — Tanga ! Cadeau ! (Pénz ! Ajándék !) — Do ! (Jó I) — Adora? (Eladni?) — Tho ! (Igen !) Mamadu parancsára megszabadítja sze­rencsétlen zsákmányát a bilincsnek szol­gáló láncától, mely belevág a megroncsolt végtagokba. Aztán a pénzzel, ajándékok­kal boldogan mosolyogva elvonul a töb­biekkel. A nap kintokozóan tüzelő sugarai már felszívták régen a trópusi Afrika jellegze­tes illatát, mely kora reggel árad az Afri­kai bozótból, a bronsséból, mikor a forró­ság perzselte növényzeten még csillog az éj gyenge harmata. A csodálatos trópusi virágcserjék káprázatos szinü virágfüzé­rekkel diszitik körül a „concessiojá-“t, ahol Bubunak ezentúl otthona lesz. Nevét úgy fogadta, mint ahogyan ad­tam : természetesen. Szelíden hivó sza­vaimra életrecsillanó szemekkel felelt, mialatt sebzett kezei mohón ragadták meg a feléje nyújtott banánokat. Csendesen tűrte, hogy sebeit gondozzam. Egézsége gyorsan helyrejött s ezzel együtt nőtt há­látlansága. Mintha valóban emberi ^lény lenne, mintahogy a feketék hiszik. Szol­gáim versenyeztek kényeztetésében és ő kedves volt mindannyiukkal. Szívesen fo-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents