Ellenzék, 1935. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
1935-10-02 / 226. szám
X J93S oKióher 2. 83MB——M ELLENZÉK futására vowaiokorö romfalát hatályát váratlanul felfüggesztették — Jugoszláviában, s a belgrádi kormán}' úgy intézkedett, hogy az elbukott kisebbségi tisz.tvsd.cik hdyükön maradhatnak. A szomszédos állom kormánya helyesen jár cl, midőn az alkotmányos éietbez való visszatérés utján a magyar kisebbség legfájdalmasabb sebét gyógyítja. Felmerül azonban a kérdés: — Mit tesznek nálunk ugyanokkor? Mit tesznek maguk a romániai kisebbségek szervezetei polgári középosztályunk megmentésére? ,,Egy éve tart az ujabbi vizsgarenddel folytán a kisebbségi tisztviselők ,,.,, .>n * \ s ezalatt «z idő alatt fájdalommal tapasztaljuk, hogy sem a kisebbségi magyar társadalom sem annak képviselete s ami még szomorúbb, a magyar sajtó sem nyújt ügyünk védelmében oly támogatást, ami- nőt reméltünk volna. Néha-néha megjelenik ugyan egy-egy rövid hír keretében némi ismertetés, olyan mozgalom azonban, mely ezt a kérdést szomorú komolyságába.! arányban állandóan felszínen tartaná s a* illetékes köröket megfeidő cwáekvésrc öscstönözné, — hiányzik. Pedig a «agyar középosztálynak életsorsáról van szó, akik hivatalnoki állásuknál fogva nem léphetnek s küzdőtérre panaszaikkal s nem fordulhatnak támogatás végett közvetlenül poétikai pártokhoz, *tst ezzd csak súlyosabbá ceszik sorsukat. Minden reményük tebác abban von, hogy a kisebbet ékéből eredő közös veszedelmek, — melyeknek oak egy csápja a vizsgi — önkéntes támogatású serkentik azokat, kik az égésé kisebbségi társadalom védelmére vonnak kivárva.“ Ezt halljuk m »dunna lan. Nean utad tjük vissza a korholó szavakat, hiszen jóhiszemüséggel intézik hozzánk ezeket a hozzánk tartozók, kik még hisznek a védelmükre szükséges összefogás lehetőségében tS áldásában- Kisebbségi testvéreink joggal kémek védelmet s nagyobb erőfeszátése az erdélyi kisebbség; élet élharcosaitól. Pueztuló középoszfiályimk üzeni, hogy mi i* eAveszünk, ha elfeledjük kötelességünket velük szemben, s átadjuk őket sorsuknak. Az áScuai lászrviselók ®z 1924. óvi „Soatocul Fuactkmaräor“ regulam ent jenek 31. paragrafusa érteknébea — mdyre. a kkdott vtzsgsrenddet ílkadósin hivatkozik — még 1924—1925. években mbsdonnyian átestek már a nyelvvizsgákon, bár énről * fdeaw hatóságok sok helyt elmulasztottak. bézonytványe adni. Akik az a ham nyelvét nem bírták, már akkor dtávoztok a hi- vacsAokbó! s csak ozok maradtak, kik mintaszerűen látták d továbbra, is szolgálatukat. A nyelvvizsga követeim éy cinek megfdelt magyar tisztviselő továbbra is díszére vált a hivatalnoki karnak. Pontos vök, túlórázott s munkabeosztása- ban, rangoszrílysthan legalább háromszor annyit dolgozott, mint kétszeranayi fizetést élvező angol vagy francia hívatalnoktársa, Mert a kisebbségi tiszt viselő a közjogi változás dső percétő-i kezdve boldogulását cssk a munkára alapkanta. Ezt a napról-napra folyó csodaiatramékó értékes munkást ocraaeszetesen csakis az áüam nyelvének kidégkő tudásává.] végezhették. Ki- Ikó bizonyíték* ennek, hogy az évekkel előbb román nyelvvizsgát tett tisztviselők nagy része többszőr dőlépett s kedvező „inkadrálást“ s még jobb minősítést nyert azóta. így a most nyelvvizsgára idézett tásztvisdőknek már szerzett jogaik vannak. Nem is a nyelvtudás körül van a haj, ez ma már nem jelent veszélyt erdélyi kisebbségi tssztvi- sclő szirmára. A nyelvvizsgákon ugyani* sokszor történelmi és irodalom-történeti tanulmányokat kivannak szakképesség és ehhez alkalmazkodó nyelvtudás helyett s nem akarnak tudni arról, hogy sem idő, s&m alkalom nincs az állandó murtkat)erhdó> miatt ennek alaposabb elsajátÍrására. Nem tiszovisdőinkben, de a szolgálat nehézségében von tehat a hiba. Jól tudják ezt a főnökök minden állami hivatalban. Nem is lenne baj, ha ebben a kérdésben a decentraizáció érvényesült vola. Ha> sorsuk fölött nem mérföldnyi távolságra fekvő hivatalos szobák párnáig ajtaja mögött döntöttek voln«, azok, kik az evezőknél sohasem dolgoznak. Mar a vizsgáztatók nem ismerik kitűnő szakembereinket, nem törődnek az egyéni teljesítményekkel, általánosítanak s tudományos kérdéseket adnak fel a nemzet napszámosainak, kik egész életükben egyebet sem tettek, mint réglát- r égiára rakek. A jórvló kisebbségi tiszviselő, a közjóért fáradó munkás máról-holnapra a „konszolidáció akadálya“ lesz, akit aztán nyugdíjjogosultságának elveszítésével tesznek ki hivatalából, annak dacára, hogy igényét szentesített törvény biztosítja,. Ebben a nehéz htelyzeben a független bíróságba helyeztük minden bizalmunkat, mely a fennálló törvények alapján nem egyszer meg is álkupi- totta jogukat. Hihetetlenül hangzik tehát az a hir, hogy a> kormány épp ezért világosabban sújtó uj, egyszakaszos törvényre gondolna. Tapasztalataink óvatosságra intenek s kellő időben való közbelépésre és összefogásra hívjuk fel kisebbségi társadalmunkat e jugoszláv eredményen felbuzdul*. (k. ia) Ororarf, Lemnoly SeHegeiés a nacionaSiimusfol, amely azért mégis ® zsiífióliiííBá! lyukad ki ___ TAR GU-MURES. (Az (Ellenzék munkatársától.) Az egész ügy komolyan indult. A „Tinerimea Romana“ nevii román ifjúsági egyesület, látogatott előadássorozatában már napokkal ezelőtt behirdette Nichi- for Crainicnek, a neves román költőnek és műfordítónak az előadását. A cim is semmitmondó volt: (Mi tulajdonképpen és mit akar a nacionalizmus — erről a témáról volt hivatva értekezni az előadó, aki különben bucureşti theológiai tanár is és nem ilyen minőségben ugyan, de egyik alvezére és irányitója a Cuza—-Goga-féle nemzetikeresztény pártnak. Akik az előadó személyét már hírből hallották, el voltak készülve arra, hogy az nem fogja elszalasztani a kedvező alkalmat, hogy egy theoretikai előadás leple alatt, meg ne mondja egy kicsit a véleményét a kisebbségekről és különösen a zsidókról, mert hiszen tulajdonképpen Cuza alvezére. így is történt. A „Gandirea“ cimü előkelő bucureşti irodalmi folyóirat költői lelkű fő- szerkesztője neki rugaszkodott és majdnem kétórás beszédben mondta el a véleményét mirolunk, amely mint alább megállapítható lesz, egy cseppet sem hizelgő. Igaz viszont, hogy az előadó sem tudhatja, hogy nekünk milyen véleményünk van róla... Mi a nacionalizmus...? Ebből a békés és kölcsönös megértésből kiindulva kezdte meg kétségenkivül szórakoztató és érdekes előadását. Nichifor Crainic, aki meggyőző szónok és kitünően tud hatni hallgatóságára. Előadásának első részében azt fejtegette, hogy a nacionalizmus tulajdonképpen két részt, programatikus és okmányszerü fogalmat ismer. Az utóbbi azt állapítja meg, hogy mik vagyaink, mig az előbbi annak körülvázolására szorítkozik, hogy mivé kell lennünk. Az autohton lélek fogalmáról értekezve megállapítja, hogy a román nemzet kétségenkivül autohton azon a területen, amelyet jelenleg birtokol, mert megjelenésének idejét okmányszerűen igazolni nem lehet. Ilyenformán megjelenését a természeti tüneményekhez hasonlítja. Más népek erre a területre való bejövetelét okmányszerűen és évszámok alapján lehet bizonyitani — állapítja meg Nichifor Crainic —, de a román nemzet csataterei mindig a románlakta területeken voltak és ez a tény azt bizonyítja, hogy erre a területre nem ő tört be, hanem neki kellett más nemzetek betörését elszenvednie és igy mint a legrégibb kereszté y népnek kizárólagos joga van ehhez a területhez. A román nemzet fajiságát és kereszténységét különben az ezután megírandó román történelmi filozófia lesz hivatva megállapítani. A nacionalizmus programatikus részére áttérve, egy jelmondattal definiálja ezt a szakaszt az előadó: Románia a románoké — mondja főnökével, Goga Octaviánnal együtt. Az alkotmány mindenkit román állampolgárnak ismer el — mondja és hozzáteszi —, hogy ez jogilag ugyan helyes definíció, de nem fedi a való tényállást, hiszen a kisebbségek maguk is tiltakoznak az ellen, hogy románok lennének és kulturális jogaikat végső erejükkel is megvédik. A nemzet, mint olyan — állapítja meg — az összes termelő osztályok egyezsége, a vér és származás jegyében. Ez a meghatározás modern és ellentétben áll az alkotmányos meghatározással, de fedi a valóságot. A felvetett problémákkal szemben, mi tehát a teendő — kérdi előadásában Nichifor Crainic, aki sajnos, válaszol is rögtön a feltett kérdésre, anélkül, hogy minket kisebbségieket megkérdezne. Az államapparátust minden iziben roma- nizálni kell — kivánja. A kisebbségeknek csak annyiban lehet az államhoz részük, amennyiben a nemzethez húznak és nem engedik saját fajuk külső centrifugális erőit érvényesülni. A hadvezetőségben és a fontos állami szervekben csak románok foglalhatnak helyet, szégyen, hogy zsidó tanárok tanítják gyermekeinket román nyelvre — mondja —, sőt még „horribile dictu“ román tankönyveket is Írnak. A zsidóknak a románság nem vette hasznát, állapítja meg méla rezignációval az előadó és egy merész állítást kockáztat meg. 35 ezer zsidó katonából — mondja — a habom végéig 9 ezer katona „dekkolt“ különböző irodákban, mig 26 ezer megszökött és eltűnt. Hogy az államkeretben a kisebbségek oly nagy szerephez jutottak — méltalankodik Nichifor Crainic —, abban egyedül a demokrácia bűnös — semmi más, amelyet a nemzetközi szabadkőművesség tart fenp* amely Juda érdekeit szolgálja. Hitler és Mussolini megszüntették a szabadkőművességet, megszűnt a demokrácia is az ő országaikban, de Franciaország még ma is nyög a szabadkőművesek igája alatt. A marxizmus, amely a tömegeket földi paradicsomba csábítja, kitünően megfér a szabadkőművesség mellett, mert mindkét mozgalom zsidó érdekeket képvisel, két kategóriában: a marxizmus a tömegekben, a szabadkőművesség a felső tízezerben hódit. A sziguranca és az igazságszolgáltatás tudná megmondani, hogy a kommunista vezetők 96 százaléka zsidó — állapítja meg az előadó. Gyökeres „rend“ a kereskedelemben és az iparban... Nichifor Crainic, aki még mindig nem lankad, ezután a kereskedelemre és iparra tér rá. Veszélyesnek tartja, hogy a munka- nélküli román ifjakat kisebbségi vállalatoknál helyezik el, mert ezzel, a kisebbségi ipar fennállását szilárdítják meg. Román ipart és kereskedelmet kell kreálni — kiált fel indulatosan — nemzeti szellemben. Azt a tényt, hogy az osztrák birodalom harmadrangú ipara a mai Románia területén óriásivá duzzadt, két körülménynek lehet tulajdonítani: a vám politikának és az állami szállításoknak. Az I állami szállításokat tehát nem a zsidó kézen levő romániai gyógyszer- és vasipar kezeire kell bizni, hanem azzal csak a román nemzeti ipart kell támogatni. A kartellek ellen nem lépnek fel elég erélyesen — panaszkodik a szónok — a romániai vaskirály zsidó, a román fogyasztó 3—4-szeres árat kell fizessen a kisebbségi nagyiparosnak az árucikkért, hol ’t a vámpolitika Columbus tojásához hasonlóan egyszerű lenne, ha jó kereskedelemügyi minisztere lenne az országnak. 184S-ban a céhek megszűnése után a kisipar a Galíciából bevándorolt zsidók kezeire került és ezért ennek megszüntetése érdekében, Mussolinihoz hasonlóan korporativ módon kellene megszervezni a kisipart. A kereskedelem nacionalizálása érdekében el kellene venni az üzleti jogokat és helyeket a kisebbségiektől és azokat románoknak kellene kiadni — és ez nem lenne barbarizmus, mert hiszen, sok földesurtól vették el a földjeiket, hogy a parasztokat megsegítsék. Azé az ország, akié a város — állapítja meg Nichifor Crainic és ezért addig kell a városokat romanizálni, amig a román elem túlsúlyba nem jut, illetőleg amig el nem foglalja népesedési arányszámának megfelelő helyét a társadalomban. A parasztot pedig nem úgy kell kezelni, mint ahogy azt a demokrácia tette, amely először dicsőítette előnyeivel és hibáival együtt és aztán üzletileg kizsákmányolta. Nem demokratának, hanem demofilnek kell lenni — mondja. .Kézen kell vezetni a parasztot, mint ahogy azt a nagy testvér, a kisebbik testvérével teszi. Meg kell szervezni a falusi civilizációt a munkanélküli intellektuelek segítségével. A nemzeti államra nézve az hasznos elem, állapítja meg végső konklúzióképpen a hallgatóság hangos ovációitól kisérve Nichifor Crainic — aki a nemzetből és a nemzetért jön és nem idegen. Rövid beszélgetés Nichifor Crai- niccal a kategóriákról... A lelkesedés már eltűnt, a közönség szétoszlott és hangosan boncolgatja az előadásról nyert impressziót, amikor nehány percig alkalmam van az előadóval beszélgetni. — Az ön pártja kategóriákat állított fel a kisebbségek számára — mondom -—, mik ezeknek a határai? Az első kategóriába a szászok tartoznak, akiit már bizonyítékát adták állami szempontból való megbizhatóságuknak és loyalitá.sukn»k — hangzik a válasz. Utána rögtön azok a kisebbségek következnek, amelyeknek határai a mi országunk határait érintik és igy módjukban áll irredentizmust űzni. Ezek a magyarok és a bolgárok. Harmadik kategóriába esnek a zsidók, akik között szintén két alkategóriát állítottunk fel Cuza elnökünk egyenes kívánságára: Az egyik alosztályba tartoznak azok, akik az impérium- változás idejében már itt laktak és akiknek joga ihat respektálni fogjuk, mig a másik alosztályba sorozhatók azok, ajcik Galíciából és Bukovinából kerültek ide hamis írásokkal és itt vagyont szereztek, úgyszintén azok a külföldi zsidók is, akik csak egy pár évre kötnek ki országunkban, hogy zsíros üzleteket csináljanak itt és aztán eltávoznak. Ezek ellen, ha kormányra fogunk kerülni, a leg- drasztikusabb szankciókat fogjuk alkalmazni. Késő van, a szangvinikus költő és politikus éhes és kimerült. Nagy energiára és szuggesztivitásra volt szükség, hogy sántító és sokszor fantasztikus okoskodásait elhitesse hallgatóságával. Ezért nem is vitatkozom. Nem is aktuális, mert előreláthatólag hosszú ideig nem lesz módjában programját beváltani .... (b. b.) |Ghibu tanár harca az újságíró ellen CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) A helyi törvényszék első szekciójának Andrei-ta- nácsa tegnap tárgyalta Onisifor Ghibu egyetemi tanárnak Demeter Béla kisebbségi újságíró ellen indított sajtóperét. A per anya- : gát Demeternek egy cikke képezte, mely még ; a mult évben jelent meg a Keleti Újság egyik S szeptemberi számában. Az inkriminált cikkben Demeter éles hangon irt Ghibu profesz- szornak a zalaui Wesselényi-kollégium ellen indított hadjárata ellen. Ugyanis Ghibu illetékes helyen lépéseket tett a kollégium elvételére azon a cimen, hogy azt annak idején a magyar állam építette s ennél fogva most is az államot illeti meg. Ghibu tanár ezen állítása annál is inkább kihívta a kisebbségek méltatlankodását, mert köztudomású, hogy a zalaui Wesselényi-kollégium örökidőtől fogva a református egyház tulajdona volt. A tárgyalás folyamán úgy Ciugudeanu ügyész, mint Ghibu tanár a hírlapíró súlyos megbüntetését kérték, Demeter viszont, aki ügyvéd nélkül jelent meg a tárgyaláson, az inkriminált cikkben foglaltak igazolására kérte a törvényszéktől, jelenleg éppen városunkban tartózkodó Pop Valér igazságügy- miniszter kihallgatását, kérését azonban a törvényszék visszautasította. A per tárgyalása egészen a késő déli órákig húzódott el. A törvényszék Demeter Bélát három hónapi elzárásra és 10.000 lej pénzbüntetésre ítélte. Az Ítélet ellen úgy az ügyész, mint a vádlott felebbezést jelentett be. ügyvédi kamarai 3 BUCUREŞTI. (Az Ellenzék távirata) A Bucuresti=i ügyvédi kamarai botrány ügyében Pop Valér dr. igazságügyminiszter Bentoiu államtitkárt bízta meg a vizsgálat levezetésével. Az államiit- kár rendelete folytán Procop Dumit- rescu Ítélőtáblái főügyész már hozzá- kezdett a vizsgálathoz. Bentoiu mindent megtesz, hogy a rendet helyreállítsa. A numerus-kiauzus hivei birtokba vették a kamara irattárát és a hivatalos helyiség kulcsait s oly határozatot hoztak, mely szerint az ügyvédi kamarában 99 százalék román és 1 százalék kisebbségi vehető fel a jövőben. Bucu- resti-i jogászkörökben nagy izgalommal tárgyalják az eseményeket. Petro- vici dékán kijelentette, hogy nem ismeri el érvényesnek a jogfosztó ható rozatokat. MAGYAR KÖZÉPISKOLÁSOK TANKÖNYVEIKET LEGELŐNYÖSEBBEN az Fă SS’S» ii mim Min 1 i’iiiri"r-rtiTTuT"i KÖNYVOSZTÁLYÁBAN. Cluj. P. Unirii szerezhetik bei
