Ellenzék, 1935. szeptember (56. évfolyam, 200-224. szám)
1935-09-01 / 200. szám
BLLBffZßK *VM "li WIIK / 9 3 6 szeptember I. lOi'iu,' ölni. A tenger volt a távolba vezető ut •> szabul.s.i;;. A menőkülé.\ lehetősége a börtönből, úgy ,i' élet, mint az álmok szí- •tt.il.:. h e ;T s/inben tükröző vi igosság, •tnic vet senki > vehet el tőle, lelten halvák cs villanó lényok vigasztalása és bátorítása, .mehet nem lehet lezárni its elzárni. \ tenget volt év s a.adokon keresztül u mtigu ea . e nn sz ugges/ciójával örök cinkosa, --kos felbujtója, hits ég es barátja a ott nép- k minden vab.nl agos mozgalmában és hősi v a ialkozasábaai. A tenger hősi ábrándja benne -nckel a mai lett nép hétköznapi lírájában . Minden rossz a szárazföldről szakadt a lett .epre, még a svédek is Észtországon kereszté ■ jöttek és nem a tenger leől. Ez benne maradt az idegekben. Akik az ország belsőiében laknak, azok is folyton a tengerről álmodoznak. És ha eljön a nyár, akkor megindul a nép- vándorlás a tengerpart felé. Nem hiszem, hogy akármelyik déli népin iíyen kultusza volna a tengernek. Igaz az is, hagy maga a fürdés talán kellemesebb itt, az éghajlat kiegyensúlyozottabb, mérsékeltebb, nincsenek perzselő hőségek, viszont a Ralti-öbölI útját álja az északi szeleknek, egyenletes melegben tartja a vizet és a levegőt. Azt hiszem, nálunk kevesen tudják én se tudtam ■, hogy a balti Riviéra Riga strandját nevezik Így - világhírű és méltán. Fiz a strand vagy harminc kilométer hosszúságban terül el Riga előtt. Végig a parton a legszebb, legpuhább homok-szőnyeg, mint a Lido legszebb részein. És- a homok parc szélén szintén végigvonul a lenyvescrdő. Egyik fürdőhely a másik mellett. Nincs végük és nincs kezdetük, mert a villák ezrei kötik össze az egyes I iirdő hely eket. Riga négyszázezer iakoss.inak a fele itt él nyáron, szállodákban, villákban. (Egy villa egész nyárra, három szobás, tiszta, modern, lus kerttel kétszáz lets, körűibe!hl hatezer lej. A legszebb szállodában a legdrágább penzió 120—130 tej.) Százezer ember — persze eloszolva 30 kilométeren — áldoz itt nemcsak a nyaralás örömeinek, hanem a tenger misztikus tiszteletének is. A nap éis a víz gyönyöreit, a harminc kilométeres önfeledt kacagást .1 tengerpartján, úgy érzem, valami belülről is füti, valami, ami évszázadok mesz- szeségéből jön és virágzik itt ki gyönyörű nők szemében és erős férfiak szabadságos és friss lendületében, amint karjaikkal szelik a vizet ... B. L. Voiaatoíí és autón az Azúr-parton át Oníuáaios német a fülkéhez. — Maurice Chevatier a Síimen és a valóságban, — Kék ég, háprázó színek, boáiió iUatok és — francia nyárspoigár COTE D'AZUR. (Augusztus hó.) Elhagy tűk Cremonát, vonatunk Genua felé közeledik. A szénpor vastag adagokban fénylik elgyötört arcomon. A szemben .lévő -liléén olasz gyermek üvöh. Egyik utas a lábainkon keresztül öt percenkint az ablakhoz botorkál, hogy gyomorsavtöbbletét kiürítse a csodás éjszakába. Valahol egy hosszú német ;ószkeli be magát a fülke ajtaján és a száz- zázaiékos árja öntudatával, ellentmondást nem tűrő mozdulattal feldobja bőröndjét a csomaghálóba. A koffer azonban fellázad a brutális bánásmód ellen és bosszút sziszegve beveri a lámpát, majd a csilingelő szilánkokkal együtt visszazuhan gazdája kifogástalan sportsapkájára. A sapka alól fájdalmas „Herr- gott“-ck törnek a magasba. Jön a kalauz és rátámad a németre. A német nem tud olaszul, az olasz nem tud németül, de azért mindketten duhajul ordítanak. Később az egész nemzetközi társaság benevez a duóba: olasz, német, francia, 'spanyol szavak növelik az ákaános zűrzavart. Tombol a vihar, zug a fülke, bőg a gyerek és egy megrepedt tejes üvegből csendes kis sugárban folydogál a lé. Elhagyjuk Génuát, künn ezüstösen ring a tenger. Hiis szellő lebbenti meg, a fülke függönyét. Érzem a tenger sós illatát, de már elnyom az álom. Motoszkálásra ébredek, ujja- kat érzek a lábszáramon. Az olasz gyermek csokoládét majszol és a megolvadt krémmel ncoprimitiv alakokat mázol fehér nadrágomra. A művész anyja sértődöttnek látszik, hogy nem értékelem kellőképpen magzatja rajztehetségét. San Remo. Színes vilák között robog az express. Pálmák hajolnak a balkonok fölé. Kúszó geránium fonja be az árkádokat és világoszöld kaktuszok őrködnek a kőfalak tetején. Intenzív jázminszag vegyül a tenger sós leheletébe. Kék ég, káprázó szinek és hódító illatok fogadják az utast. Nizza'. Bronzbarna sztárok isszák vacsora- előtti aperitifjüket a Promenade des Anglais terrászain. Érzelgős dzsesz hangjai jajgatnak a piros emai iksz falak között, néha megcsendül egy pohár, könnyed eleganciával végig- raccsoit bókok röpködnek egyik cocktailos pohártól a másikig. A szokott hollywoodi filmhangu-lat. Cannes. Korai az idő, ődörögni megyünk egy kicsit — „nous allons flamer“ — a Boulevard de la Croiesctten. Jobboldalt azúrkéken ring a tenger, két jacht igyekszik a kikötőből a szigetek felé. Autógiiró röpül a part fölött. A gép fehéren csillog a ragyogó napsütésben. Mesébe illő palbták emelkednek végig a tenger partján: szállodák. Most kevés bennük az angol és amerikai — lásd gazdasági krízis —, többnyire párisiak lakják a fényűző lakosztályokat. A szállodai árak felére estek: 5 00. lej a napi penzió. Át szeretnénk menni a túlsó oldalra. Lehetetlenség. Tiz perce várunk már, hogy szűnjön meg kissé Grasse. A Bastille lerombolásának 146-ik évfordulóját ünnepik. Fáldyásmenettel találkozunk: tiz kürt, öt fáklya és egy sereg barnára sült csibész. Később a fedett vásártéren elkezdődik a tánc. A városi tanács ünnepélyes keretek között felöntöztette tűzoltókkal az aszfaltot, még a délután. A fél város oda volt nézni az érdekes hadműveletet. A fűszeres otthagyta boltját, pedig Mme Besnard éppen egy félkiló kockacukorért tért be hozzá és Durancléktól is átjött a gyerek, hogy kalácsot vigyen a vacsorához s hogy megmondja, hogy az anyja haragszik a cipőmadzag miatt, amelyet a múltkor itt vásárok s amely másnap már el is szakadt. A szemben Lévő kávéházból kicsődültek a vendegek és a személyzet, hogy jó vidéki szokás szerint megbámulják a pumpát. A rendőr is áthelyezi posztját az innenső sarcukra és érdeklődve figyeli parafa- sisakja alól az általános hűhót. Mert Grasse- ban csak egyszer egy évben öntözik a piacteret. Azért úgy ragyog minden, mint egy rendezett fővárosban: hulladékot az utcán eldobni tilos, lovak pedig nincsenek. A Cote d‘Azúron mindenkinek megvan a maga Citroenje vagy Renaultja. Az autó kt nem a gazdaság jele, egyszerűen csak háziállat. A zöíd-sóges kofa — Madmoi seile Médiáin — saját teherautóján hozza be áruját a vásárba. Természetesen, ő maga vezet. Ünnepnapokon a teherautó levecüi nehézkes formáját és főnix-madárként változik luxuskocsivá, amely szinte megjábja helyét Nizza vagy Cannes nyolchengeresei között is. Zsugorisággal vádolják a francia kispolgárt. Lehet, hogy igazuk van, de azért megbecsülendő bennük a szorgalom és az előrelátás. Megismerkedtem egy bi/.tositóinté/eti tisztviselővel, fr nulí'ió frankot mogilialladó bankbetétje volt, dr cselédet nem tartott, a felesége látott cl minden házimunkát. A francia különben megbízik bankjában, még akkor is, ha a ajtó -.orra hozza idegen országok tőzsdckrachjainak Iliiét. A pénz értékállandóságának ellenfelei ugatnak, de a karaván halad, a francia kispolgár tovább gyűjt, mert létének a .apja: az aranyalap. Különben unalmasok és fantázia nélkül valók. Monsieur Bourgois reggeltől délig keményen dolgozik, délután bőségesen ebédé, megissza minden ebédhez a maga egy-két liter borát, délután munka, este meleg leves, újabb borocska, azután esetleg egy kis séta Enagonard díszpolgár szobra körül és kilenckor takarodó. Egy este tiz óra tájban haladtunk át Grasse-on: mindössze egy sánta kutya bicegett el a partom gyár irányába, kivüle egy lelket sem láttunk. Még a rendőr is hazament aludni. Nézem a táncolókat a Bastille Lerombolásának évfordulóján. Zsirardikalapos emberke pereg el mellettem a párjával. Mozdulatain és „endimanche“ külsején látom, hogy valami nagy dolog történik itt: ez a boldog ország a szabadságot ünnepli a Bastille romjain . .. Gépkocsin folytatjuk utunkat. Kilencvenes sebességgel haladunk. Az ut kitűnő: öt méter széles, sima aszfaltsáv, gondosan olajozva, este olyan világos, mint nappal. Két oldalt kilométeres távolságra egymástól, színes benzinkutak csillognak. Nem is kutak, hanem paloták, c-.cmpí. fürdő zohávaJ, rádióvá italokkal íe -vrrelve. Kifizetődik. OLv/. jó falun robogunk keresztül, Cseréppel fa::v kőből épült hl/ak, / ./Jupiterrel a/ ,'> /o kon. A keskeny ajtónyitásokat ck-nk //.im gyöngyfüggönyök fedik. Fehér virágmr/.őke szel most át az ut, tavo abb pedig az alpot csúcsai alkotják meg a horizontot. Erős jáz minszag csap be a kocsiba, az egész Riviéra egy bóditó illat. lies de Lérim. Hajóra szálltunk és most kiköt ünk a kicsi szigeten. Pálmák és citromfák ringanak a parton és fügefa hajol hivo- gatóan a kikötőpalló fölé. A kis vendéglő ter- raszán mentőövek, régi jelzőzászlók és egy rozsdás srabíya lógnak petyhüdten a kíi kocsma falán. A sziget belsejében ciprusok és brekegő békák. He St. Honorat. Sziget, törpefenyőkkel ét óriás termetű szerzeteikkel. A szerzetesek a dohos vártorony tövében boltot tartanak és jó vörösbort árulnak. Egy vastag gerendán feliratot pillantunk meg: „Délivrance des ames du Purgatoire, inscription 1 Franc par personne“. Az imádkozó zsámoy mellett persely, kegyes adományok részére. A szerzetesek beszédes, kedves emberek. Amikor kis motoroshajónkon visszatérünk a partra, aikonyodik már. Hajónk fehér hab- sávot hagy maga mögött a vizen, felettünk sirályok keringenek. Egy másik motorcsónak szerelmes párt visz ki a tengerre. Itt minden csupa romantika ... Karácsony Ferenc Budapesten a a forgalom. Három sor autó mozog kifogyhatatlanul különböző irányokban. Később ismerősökkel találkozunk, betérünk a Palm- Beachbc. A legelegánsabb szál'ó. Maurice Chevalierva) érkezünk egyidőben. Kicsit már öreg fiú. Sárga sportinget visel és szürke posztósapkát, nem nagyon néz ki belőle az a Comte Daniio, aki az Északi sarktól a Déli sarkig döglesztette nemrég a női sziveket. A zenekar tangót játszik. Exotikus párok keringenek a parketten. A nők többnyire short- ban, a férfiak rövidujju ingben. Egy angol admiri is külsejű pincér fagylaltot szolgál fel. A fagylalt hideg é édes, egyéb semmi. Chevalier a közei! asztalnál whiskit iszik barátaival. Az angol zenekart argeniiniak váltják fel. Spanyol táncosnő tekergőzik a parketten. Az örökkék viz alkotja a hátteret. Hatásos színfal. A nő egy kicsit már ,,vieu-jeu“. Testvérek között sem ehet kevesebb negyvennél. Az admirális hozza a számlát. Öt fagylalt 100 frank. Nézem a könyörtelen papirost és I végigfut hátamon a hideg: szép kicsi összeg, kerek összegecske, de azért mégis . . . Szárazon nyelek és fizetek. A fekete fmk bolerót pattognak, amikor elhagyjuk a díszes terraszt. 1st fái Király Szállodában kaphat minden igényt kielégítő, MÉRSÉKELT ÁRUSZOBÁT VL Podmankz!áyau. 8. Teljes kényelem, központi fűtés, állandó meleg-hideg folyóvíz, lift, telefonos szobák. Telefon 202-43, 294-34 Rekorderek a természetben Az emberiség az utolsó két század alatt olyan technikai fel készültségre tett szert, amelyről évezredeken keresztül aligha álmodott. Az építkezés, közlekedés, ipar terén bravúros teljesitményeket értek eí. Szinte szédületes élmény végigjárni egy hajógyárat, vagy tanúja lenni egy felhőkarcoló, hid, vagy antennatorony építésén ek. Valami különös büszkeség tölti el az embert mindemez épületes dolgok láttán s magában titkon azt mondja: „íme, ez vagyok én, a teremtés koronája ás a hatalmas természet una!" A természet pedig csendesen hallgat és megteremti a fűszálat. A gabonaszál és az Eiffel-torony Az ember jogosan büszke felhőkarcolóira, mert az építkezés technikája ma valóban bámulatos. Mihelyt azonban azzal a mérnöki tudománnyal vetjük össze alkotásainkat, amellyel a természet konstruálja évmilliók óta mammut-fáit vagy akár a kukoricaszárat, bizony szerényen fejet kell hajtanunk. A háromszáz méter magas Eiffel-torony vasszerkezetinek csodájára járnak. Csodálatos biztonsággal.' áll ez a karcsú torony, pedig attól féltek eleinte, hogy valami forró napon a vasváz fófmétert is megnyúlhat, mégpedig egye- lőtlenül, s akkor baj lesz. És, íme, évtizedek óta büszkén áll a torony, hirdetve építőjének zsenialitását. A karcsú torony azonban gyerekes és kezdetleges alkotás ahhoz a szerkezethez képest, amellyel például egy gabonaszár van megépítve. Az Eiffel-torony súlypontja beleesik talapzatának területébe. Mihelyt annyira elhajolna, hogy súlypontja ezen kivül esnék, a büszke torony porba omlianék. Ezzel szemben az aránylag huszonötször karcsúbb, magasabb gabonaszár súlypontját a csúcs alatt viseli és a szélben ingadozva sem törik el. Ezt a technikát elsajátítani teljesen lehetetlen. A bögöly legyőzi a hidroplánt Nézzük a gyorsasági versenyt. Mindenki azt hinné, hogy az óránként hétszázkilenc kilométeres olasz hidroplánrekordot egyetlen élőlény sem szárnyalja túl. Hiszen a sas óránként mindössze hatvan, a postagalamb kilencven, a sólyom száz és a fecske száznegyven kilométert tesz meg. Még- a leggyorsabb vadkacsa is csak száznegyvenöt kilométeres sebességet tud kifejteni, de ezt is rövid ideig. Azonban korai volna, ha elbizakodnánk azzal a hétszázkí.énc kilométeres gyorsaságai. A pókfonál és a drótkötél E. Retzmann dr. közlése szerint igen érdekes a pókfonál és a modern drótkötél teljesítőképességének összehasonlítása. Az egy milliméter átmérőjű legfinomabb drótkötél tudvalevőleg a zongorahur. Ez a húr függőlegesen 380 kilogram megterhelést bir el. Egy elméletileg ugyanolyan vastag pókfonál viszont 900 kilogramos megterhelésnél sem szakadna el. Még érdekesebb az összehasonlítás, ha a kifeszitést vesszük alapul'. A legmodernebb lánchidalt Ívhossza sem haladja túl a 800 métert. Ezzel szemben a megfe e:'ó vastagságú pókfonalbói! olyan lánchidat lehetne építeni, amely Calaistól Dowerig érne. Az embernek tehát nagyon sok tanulni- valója van még, hacsak megközelíteni szándékoznék is a természetet. 1 A legyek közt például akad egy miniatűr repülőgép, amely a hozzáképest városnagysázu hidroplánt játszva lepipálja. Ez a légy a Cehenomva. Townsend iondoni professzor mérései szerint cik-cakkos repülésnél oyan sebességet ér el, amely teoretikusan óránként 1380 kilométernek felel meg. Ez a bögöly percenként 23 kilométert, másodpercenként pedig 38c métert volna képes repülni. Ezek szerint jóval megelőzi. js hangterjedés sebességét is. Négyezeréves mammutfák Az ember mai átlagkora ötvenöt esztendő. A papagály és a teknősbéka 240 évig' is elélhet. A föld legöregebb lakói azonban kétségkívül a fák. Amerikában 400c—5000 éves mammutfák élnek, s Mexikóban nemrég megállapították egy ciprus ágának lefürészelése- j kor, hogy a törzs felével azonos átmérőjű i galy három és félezer évgyűrűt mutat. A I ciprus törzse tehát 6—7000 esztendő óta áll I a helyén. A leggyorsabb sprint erek A klasszikus százméteres távon az ember (Paddock, Amerika) legjobb teljesítménye 10.4 másodperc. A mezei nyúl ezt öt másodperc alatt futja be. Az angol versenyagarak négy másodperc alatt futják meg a száz métert. A világ leggyorsabb futója azonban a kecses gazella; ennek 3.7 másodperc elegendő a százméteres távolság megfutására.
