Ellenzék, 1935. szeptember (56. évfolyam, 200-224. szám)

1935-09-08 / 206. szám

19 3 S szeptember 8.

ELLENZÉK

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ

Névcsere

Nyelvrokonainknak, a votjákoknak van egy fölöttébb különös szokásuk. Amikor gyermekük beteg és úgy érzik, Ijogy semmi mód sincs megmentésükre, mir télén megváltoztatják a nevél. Aki eddig Pista volt, abból Gyuri lesz. a Jancsiból pedig Józsi. Régi nevüket sutba vetik és újat adnak nekik, mintha ezzel másik lestet és másik életet is adhatnának.

Nem tudom milyen gyógyító eredménnyel dicsekedhetnek a votjákok. libben a babonában azonban van valami mély, lelki igazság is. Meg kellene próbálni nekünk, felnőtteknek is. Micsoda felszabadulás lehet elhárítani használt nevünktől, melyhez a kudarcok és sebek emléke tapad s az egész élet szennye, mint valami ócska ruhához a friss és szűz nevet ölteni, mely egyelőre semmire se kötelez, de önállóságra és bátorságra sárira), hogy újra nekivágjunk az élet nagyszerű kalandjának, járatlan ösvényen, egyedül.

'.FEBRUÁR

Hah árny ezüst füst futja be a fákat.

A téli reggel éles, zuzmarás.

Olykor, mikor lehúzzak téli kesztyűnk belénk harap a fagy s mi sírni kezdünk, mert fáj a seb, mint a farkasmarás.

PÁRBESZÉD A FORMÁRÓL ÉS LÉNYEGRŐL

— Magyarázd meg. miért beszélsz mindig a formáról, amikor egy műalkotást bírálsz? Folyton a mondatok arányával, a talpraesett vagy suta jelzőkkel, az ütemekkel foglalkozol.

— Hát mivel kellene foglalkoznom?

— Azzal, ami a lényeg, a tartalommal. Nem a külsővel, hanem a belsővel: a szellemmel és lélekkel.

— Nézd kérlek, én azt tapasztaltam, hogy akik ilyen nagy szavakat vesznek szájukba, többnyire elcsépelt szólamokban feneklenek meg. Mit mondhatsz a szellemről és lélekről? Azt, hogy magas vagy alacsony, hogy őszinte, vagy nem őszinte. Ha akarom igy van, ha nem akarom, nincs igy. Mindegy ellenőrizhetetlen.

— Vájjon a külső ellenőrizhetőbb?

— Azt legalább érzékelni és mérni lehet. Ennélfogva nem enged meg nagy hazugságokat. A forma a szellem és lélek

.megtestesülése. Testi mivoltunkban valamennyien szellemek és lelkek vagyunk. Ha egy jó regényíró kellő helyen, szűkszavú bölcsességgel úgy jellemzi alakját, hogy mozdulatai tétovák, vagy, hogy arca sápadt, érezzük, hogy a szelleme is fáradt, a lelke is beteg. Magam is igy teszek a műalkotásokkal.

— Gőgből?

— Talán szerénységből. Olyan igyekszem lenni, akár az orvos, aki miután végig kopogtatja, megtapogatja, átvilágítja betegét, nevén nevezi baját, noha tudja, hogy voltakép minden szellem és lélek s a beteg leste és lelke végzetes kapcsolatban van egymással. Nem ilyesmit állapit meg tehát róluk: „lelki válsággal küszködik“, hanem ilyesmit: „vérszegény“, elrontotta a gyomrát“, „hascsika- rása van“. Bírálatomban, melyet költeményekről mondok, hasonlóan tartózkodóin afféle általánosságoktól, hogy „szárnyfalának“, inkább azt próbálom kimutatni, hogy verslábaiknak hol a lúdtalpuk.

CSÖNDÉLET A KÓRHÁZBAN

Egy hang kiált belőlem: élni, élni, s egy másik is a semmibe átélni, már látom a partját csillámlani, elülnek a gyötrelmek és a láznak rémképei s fejembe fölcikáznak a morfium arany villámai.

MEGJEGYZÉS A RÍMRŐL'

Egyáltalán nem kell rímelnetek. A rímet egy francia költő barbár ékszernek, szerecsen csörgettyünek nevezte. Gyermekes holmi, annyi bizonyos. Én sok olyan költőt szeretek, aki sohase rímelt, még kötött formákat se használt. De ha már rímmel éltek, ne szégyéljétek csengését, ne legyetek észszeriiek, maradjatok egészen kisdedek, akik játszanak. A ti rímeitek hibája csak az, hogy elalszom mellettük. Kopottak és keresetlenségük- ben is egyénietlenek. Higyjétek el jobb azokat ócskapiacra vetni és eladni — tízezrével — egy fillérért. A rim ékesség. Olyan, mint a nyakkendő. Ha valaki nyakkendőt hord. megértem. Ha valaki egyáltalán nem hord nyakkendőt és csupasz nyakkal jár, nyitott ingben, szintén megértem. De, ha valaki nyakkendő helyett — következetesen egy katángkórót, vagy egy törlőrongyot biggyeszt nyakába diszül, attól megkérdezem egyszer — nem többször —, hogy miért viseli ezt...

A legnemesebb erdélyi ha'jyoaiAsryx; képviseli é.s szolgálja az EUenzeiL.

HA TISZTÁBAN VAN A BÜRKRÉM TUDOMÁNYOS SZEREPÉVEL, ÚGY CSAKIS

EUKUTOL

f...

,r jé

A

KREMET HASZNÁL

bőrkrémnek, ha valóban jó és hatékony

bőr pórusaiba, egészen a DERMÁIG, az epidermisz alatti rétegig, hogy azt táplálja és ezzei erejét, frissesegét megtartsa. Ha bőrkrémet választ, egészen különös figyelemmel kell lennie annak összetételére, mert különben óriási mennyiséget minden eredmény nélkül használhat el.

EUKUTOL olyan krém, amely tudományos alapon készül. A zsiros anyagok, amelyeket tartalmaz, organikus eredetűek, nem mesterségesek. Ezért hatékonysága a bőr bársonyosságának és egészségének a fentartása szempontjából felülmúlhatatlan.

HUNYADY SÁNDOR

ZB W S' S’ na «îi jf /a

Az oroszlamorenymögött

A Margitsziget egyik éttermében dolgozik Kasza Tekli, a ,,kávé főző török’". Szép, piros fez van a fején, piros bugyo- gőt, arany hintés keleti köntöst visel. Csak a cipője és a gallérja európai és a nyakkendője van igazi, pesti sikkel megkötve. A benfentes publikum és a pincér kollégák röviden Tommynak hívják a törököt, aki nem is török, hanem abesz- szin, amint meg is írták a lapok néhány héttel ezelőtt, amikor a hazája a ,,háborús válság“ kezdetekor érdekessé lett. Mi maradhat titokban ebben a városban az agilis riporterek szeme előtt-?

Szávai Tommy nak van egy bizonyos kis híressége. Sole cikket olvastak föl neki, amelyekben meg volt írva, hogy huszohkilencéves, az apja katonatiszt volt, ő maga az abesszin postánál szolgált huszonnégy év es koráig. Akkor elfogta a vágy, hogy világot lásson. így került Budapestre, kávéfőzőtöröknek egy luxushotel éttermébe.

De nem akarjuk mi újra megír ni Kasza Tekli Tommy kalandjait Addisz Abebától a Margitszigetig. Inkább a jelenlegi helyzetét, a lelkiállapotát találom érdekesnek. Mit érezhet belül egy ilyen színes ember a fehérek között, amikor távoli hazáját akkora veszedelem fenyegeti éppen egy fehér nemzet részéről? Bizonnyal nem örül a dolognak, bár olyan szerény és csöndes, hogy nem igen beszél az érzéseiről. Miért fontos a hatalmas fehéreknek az ő lelke? Olyan ragyogó, barna szeme van, mint a diókom pót, a süni. barna zulcban. Erre a kék porcellánba foglalt, szép sötét szemre egy kis bánatos felhő borul, amint Tommy halkan, szinte félénken bevallja, hogy irt haza a családjának és a hatóságoknak. Megírta, hol van? Küldjenek neki behívót, ha kell, ö is hazamegy harcolni és meghalni.

Ebből a levélből két dologra következtetek. Először, hogy az abesszin hadseregben van valami a modern szervezettség körvonalaiból. ,,Behívó“, „mozgósítás“. Ezek nagyon is európai fogalmak. Másodszor, hogy Tommy hazafias természet, aki nem akar elbújni a háború veszedelme elöl.

Hazafias természet! Mennyire belül lehet, Tommy szivének legmélyén ez a hazafiasság. Mert ez a csinos, keskeny- arcu, elegáns csontu, sötét fiatalember, oly szelíden kozmopolita, mint egy galamb. Nesztelenül jár az asztedok között, teli udvarias alázattal, mint egy rabszolga.

Néha ugrálják a pincérek:- Nézd, Tommy, az az ur ott az ablaknál olasz. Ne merj mérget tenni a kávéjába.

Tommy egy sebzett madár érzékenységével néz rá az ugratóra:

— Mit lehet róla ő és mit tehetek róla én, ha háború lesz?! — sóhajtja lemondóan, kifejezve ezzel, hogy nézete szerint. az egyénnek mily laza kapcsolata van a világpolitikával.

Odamegy az olaszhoz, akinek szintén

Ponty tanár ur névnapja

Irta: MATOL AAr GÉZA

Már hetekkel a névnap előtt nagy sugdoló- zásban volt az egész osztály. Uj ötletet keresett mindenki, akár a modern operettirók, mart Ponty Kelemen tanár ur névnapját nem lehetett közönséges módon megünnepelni. Mindenképpen valami újat, eredetit és főleg mulatságosat akartunk kiokoskodni.

A múlt évi nagyszerű névnapon is túl akartunk tenni, ami pedig nem volt egyszerű do- ;og. Tavaly ugyanis két vásári festett bádogtányér díszlett a zöld térítővé! letakart tanári asztalon, mint ajándék, s az egyik tányérban sült krumpli párolgott, a másikban pedig vir- zsinia szivarok ágaskodtak.

Mondom, a tavalyi remekül sikerült névnap után, nehéz volt valami m égered étibbet és ötletesebbet kitalálni, pedig kelért, kellett! Okvetlenül kellett, mert különben nem érdemeljük meg, hogy Ponty Kelemen legyen tanárunk.

És, mert kelltett, az uj, nagyszerű, utolérhetetlen ötlet meg is született két nappal a névnap előtt. Rozsnyay Feri agyából pattant ki a szikra, amely azután csaknem lángba borította két nappal később a tantermet. A szikra, —- sőt mondhatnám, isteni szikra — ■amely Rozsnyai Feri agyából kipattant, egyetlen szóba fog*alva ez volt: TŰZIJÁTÉK!

Csak ez kellett! Ez. Az első, egyetlen szó, az ötlet, amelyet azután a diákfantázia a következő tízperces szünetig valóságos filmrendezői készséggel formált hatalmas, a gimnázium tanári névnapjainak történetében egyedül álló, ünnepi tervvé.

És két nap múlva megvalósult. . .

Amikor a névünnep napján az ajtó kulcslyukán át lesik elő dő Cseke Jóska megadta az első vészjelt, a középső ablaknál ülő Bárdos Pali sietve összekötötte a három ablakfüggöny zsinórját egy vékonyabb spárgával, amelyet balkezére csavart, majd előhúzta zsebkését és azt mondta:

—- Most már jöhet! Gyufákat előkészíteniI

Egyszerre mintegy negyven gyufaslkatulya zörrent meg annak jeleként, hogy az osztály készen áll fogadtatására.

Az ajtónál álló őr megadta a második vész- ■jd.it:

— Itt van!

Azzal már be ik ugrott helyére a padba. Két pillanattal később mqgjelent az ajtóban Ponty tanár ur zömök alakja, amelyet az elmaradhatatlan kávébarna pellterin takart, fején pedig ott piroslott a fez-formájú bojtos háósapka. Amint az osztályba lépett az öreg, azon nyomban a jóleső érzés derűje ömlött el az arcán, mert látta, hogy névnapjáról nem feledkeztünk meg, s a katedra felé vetett pillantásával még láthatta, hogy az ünnepi zöld térítővé'.! betakart asztalon, mint ajándéktárgy, hatalmas ébresztőóra díszeleg. Mondom, 'ezt még láthatta, de legfeljebb csak néhány másodpercig, mert Bárdos Páli elvágta az ablak- függönyök zsinórjait tartó vékony madzagot s a nehéz barna vászonfüggíönyök hatalmas robajjal! leszakadtak.

Koromsötét lett. Ponty Kelemen ezért nem gyönyörködhetett tovább az ünnepi díszben pompázó asztalban s az azon álló ébresztőórában. Nem láthatott semmit, ellenben annál inkább hallhatott. Orkánszerü háromszoros „éljen“ remegtette meg az ódon falakat, amteynek elükével uj hang rikácsolt bele a sötétbe. Az ajtó felől jött a kiáltás:

— Márkák! Fíuzzátak tel a függönyt!

Ehelyett azonban - egyszerre húsz-harminc

gyufa lobbant lángra, amelyeknek legnagyobb része felfelé igyekezett a magasba. Látni lehetett, hogy többen a padra áltiva a széttárt karú gázlámpák fele nyúlnak az égő gyufákkal, s a következő pillanatban a középső lámpa rudján sziporkázva gyűlt ki az első csillag- szóró.

Utána egyre-másra lobbantak az apró tűzijátékok, puffantak a rakéták, sercegve forogtak a csiülagszórók, s nehéz szagot árasztva öntötte piros, zöld és lihbkék fényét az ablak- párkányon sorakozó sok görögtüz kupocska.

— Marhák! Mit űsúnákok? — kiáltotta elnyújtott éneklő hangján Ponty bácsi. — Ffagyjátok azonnal.. .

Torkán akadt a szó, mert most indultak éppen cikkázó, durrogó útjukra az ugráló kis tüzbékák. Egyenesen feléje pattogott vagy három is.

— Marhák! — rikoltotta ijedten, s pefflle- rinjét a térdén összekapva, hihetetlen fürge szökkenéssel ugrott fel a katedrára.

Ott megállt, szembe fordult az osztállyal s heves gesztikuláíás közben követelte, hogy azonnal hagyjuk abba a pazar tűzijátékot, ami most már neon is ütközött komolyabb nehézségbe, mart clpuffantak az utolsó rakéták is, az osztályban pedig olyan szörnyű fojtó füst terjengett, hogy alig vártuk már azt a pillanatot, amikor ablakot nyithatunk.

A függönyöket egymás után felhúztuk, az ablakokat kinyitottuk s kabátjainkat fel-lte lobogtatva a levegőben, igyekeztünk kihajtani a süni, nehéz füstöt. Amint a felkavart levegővel gomolyogva kitódult a füst és már tűrhető látási viszonyok uralkodtak a tanteremben, hirtelen riadalom támadt.

— Tűz van! — kiáltotta valaki1. — Ég a pad!

Szerencsére nem volt nagyobb baj, mindössze tenyérnyi helyen szenesedett meg az egyik pad feső része és alig krajcárnyi folton fogott tüzet. Toperczer Sándor nadrágja, de az is olyan helyen, ahol a tűznek az égő felületre való ütéssel történő oltása valósággal csábítóan kínálkozott mindannyiunknak. A tüzet busz-huszonöt jólirányzott tenyércsapással sikerült Toperczer Sándoron tökéletesen eloltanunk. A fiú nadrágja nem égett többé, a nadrágon belül azonban annál inkább. Panaszkodott is miatta bárom napig . . .

De ez a kis incidens nemhogy megzavarta volna, hanem még fokozta az ünnep nagyszerű hangulatát. Ponty tanár ur is megnyugodott, amikor látta, hogy milyen kitűnő i munkát végeztünk és most már az ünnepe.t- hez illő, méltóságteljes pózban helyet foglalt a díszbe öltöztetett asztal mellett.

Elkövetkezett a nagy pillanat: a padok I előtt megjelent az első szónok.

I — Mélyen tisztelt, szeretett Tanár ur! — í kezdte nagyhatású beszédét. — Mély megille- I tődéssel és büszkeséggel tölt e? az a tudat, ! hogy nekem, jutott a szerep, szeretve tisztelt