Ellenzék, 1935. szeptember (56. évfolyam, 200-224. szám)
1935-09-08 / 206. szám
A ^ I L ä /V A fí K / *i J Ü H /. t i> t t ni brr H. mmmmmmmmmummmmmmmrnm s PAM JÖli VASÁRNAPI RIPORTJA Feltörő új magyar tehetségek eljövendő világsikeréről beszél Marton Sándor, aki harminc év alatt százötven magyar írónak ezernél több darabját vitte diadalra az egész világon és akinek ma is abban telik legnagyobb örömef Ita aj tehetséget fedez fel a kulisszák világa számára Mt» TMT> APUST. HW.r> szeptember »'lején: Vájjon van-e magyar Író, \agv vau-e s/inigaz gató e/en a világon, akt ne ismerné Marion Sándor dr. nevel 1 Bízvást Iölelhetem erre a kérdésre, hogv nincs. A Marton Sándor dr. Bécsi-utcai irodájából harminc ev alatt tenget eg tehetség indult i'l diadalmas utján, sokan jöttek fel ide kopottas, szürke ruha ban, télszegen és dadogva, sokan szorongatták hónuk alatt az álmatlan éjszakák csöndjében fogant sorokat és sok ismeretlen és névtelen ember váll világhírűvé az aktacsomókkal telerakott régimódi íróasztalok egyhangú birodalmában. Marton Sándor dr.: hivatalos néven ...színházi kiadó1', a mestersége az. hogy magyar irók színdarabjait közvetíti külföldi színpadok számára. Szinte hihetetlen rutinnak Omaga mondja nekem: — Minden évben elolvasok üt-hatszaz darabot. Minden kéziratot, ami a kezeim közé jut, végigolvasok. Rendesen éjszaka és az ágyban. Az ötödik, vagy hatodik oldalnál tudom már. hogy a beküldött munka erle- kes-e avagy sem. ha aztán kiesillanó, kirobbanó) tehetségre találok, akkor az. éjszaka az én számomra még ma is örömünneppé válik. Az ilyen darabot nem tudom befejezetlenül letenni az éjjeli szekrényemre, végigolvasom és másnap reggel első dolgom, hogy összekerüljek a szerzővel. Sürgőnvzök neki. , vagy telefonon hívom fel. ha nincs pénze, ellátom útiköltséggel, én nemcsak üzletet, hanem hivatást is látok abban, hogy minden tehetségnek a hóna alá nyúljak. Büszke vagvok rá. hogy én fedeztem lel a s/.inpad számára Fodor Lászlót. Vajda l.r- nöt. Lakatos Lászlót. Hnnyady Sándort, en hozattam fel Cluj-róÍ Imiig Ottót, aki most két üj darabon is dolgozik, a harminc év alatt, mióta hivatásommá vált magyar darabok elhelyezése a külföldön, alig volt év, hogy ismeretlen, de tehetséges Írókból ne ajándékoztam volna meg egynéhánnyal a színházakat és a publikumot. Megkérdezem tőle: — A nyárnak vége van. következik az uj színházi szezon, ön kedves doktor ur, a nyáron sem pihent. Talált most újra olyan tehetségeket, akikről azt hiszi, hogy ma még ismeretlen nevüket egy év múlva öles hetükkel nyomtatják majd le a színházak színia pjain? .. . Alkonyodon a Margit-szigeten. A Palatínus szálló virágos terraszán álomszerű toilettekben tangót jártak a párok. A zene aztán Kálmán Imrének egyik nótáját játszotta. Marton Sándornak eszébe juthatott az idő, amikor Kálmán Imre zenebirálatot írt a Pesti Napló régi redakciójában és hajnal felé a Piccolo kávéház márványasztalát firkálta tele kottákkal. — Az első operett — mondja elgondolkozva — amit a külföldre vittem, pontosan harminc évvel ezelőtt, Jacobi Viktor és Martos Ferenc nagysikerű „Sybill“-je volt. Az első dráma egy horvát iró munkája: Voj- novich Ivó gróf ,,Napraforgó“-ja. Gombaszögi Frida ebben aratta első nagy sikerét. Azután jött a „János vitéz“. — És azóta több mint ezer egész estét betöltő magyar darabot vittem sikerre a külföldön. Százötven magyar iró nevét ismerte meg a világ. Vannak közöttük, akik az első nagy átütő siker után nem tudtak ú jat produkálni, vannak közöttük, akik bal- sikerü kezdet után jutottak el a hir csúcspontjára, akadtak közöttük, akiket megrészegített a siker és vannak olyanok, akik a sikertől nem bódultak el. — És most? — Egész csomó uj magyar tehetségről adhatok hirt az Ellenzék olvasóinak. Valamennyien fiatalok. Mindegyiknek csillog a szeme. Egy csomó pesti, a legtöbbje vidékre való. Barabás Pál, aki innen van még a harmincon, nemrég még az egyik pesti kórháznál volt napidijas. Az én protekciómmal aztán bejutott az egyik hetilaphoz. Félve hozta fel hozzám első darabját, ennek a címe: „Könnyű a férfiaknak“, a darabot egy éjszaka alatt elolvastam, egy hét múlva elfogadta már előadásra a Magyar Színház és közben a fiatal iró darabját megvette Amerika is. Barabás azóta még két darabot irt, a „Szökőév“ a Kamaraszínházban, az „Osztriga“ az Andrássy-uti színházban került színre. Nagy jövőt jósolok neki és ugyancsak nagy jövőt jósolok Felkai Ferencnek, akit nemrég még Fendriknek hivtak, a Felkai nevet az én tanácsomra vette fel, mindössze huszonhárom éves, újságíró Zalí> egerszegen és akinek „Jó asszony szeretnék lenni“ cimü darabja kétségkívül slágere lesz a Vígszínház elkövetkezendő szezonjának. Vidéki fiatalember Meskó Barna is, aki Debrecenből fVfislán küldte el ho/./ám egy pa ras/tjátékát. A cinic: „Hátrább az agarakkal“. nagysikerű kitűnő, elsőrangú munka. Délután kaptam a kéziratot, reggel már sür- gönvözlciu a szerzőnek, hogy azonnal jöjjön Pestre. Van aztán még egy fiatalember. Bénii Bélának hív ják és f> sincs még harminc éves. Fgv nagyobb fővárosi bank ki sebh kői nti fiók jánál még kisebb tizeléssel dolgozik. Nem tudom .szálunkat ir e a pénztárnál rubrikába, vagy pisiig ö címezi e a borítékokat, amikben a feleket arról értesítik. hogy mennyi pénz folyt be a folyószámlájukon. Bizonyos, hogy nem lelik el sok idő, amikor Bérdi Béla is ilyen levele két fog kapni. Vigjálékál a Pesti Színház fogadta el. közben azután megszületett egy második darabja is. ennek „Egy fiú egy herceg“ a ebne. Fz a munkája talán még kiforrottabb, mint az első. tele vau uj ötlettel és nem fér kétség hozzá, hogy nagy sikert ér el majd a külföldön. Beszámolhatok azután arról is. hogy a komponisták világában ragyogva szikrázik egv uj csillag: egy aradi uriasszony. dr. Barnchné I nger Boris, aki Szilágyi László ..Riqnelte" vinni operettjét zenésitelle meg. Ez a zenés darab vagy a Royal Orfeumban, vagy a Városi S/inházhnn 1 érül bemutatóra. A felsoroltakon kiviil említhetnék még egv egész sereg uj nevel, pesti, vidéki, erdélyi. szlov enszkói szerzők neveit. Lzt csak azért nem teszem meg. mert a darabjaik bemutatói ügyében a tárgyalások még folynak. De nyugodt lélekkel mondhatom, hogy az irodalom berkében megvan a teljes utánpótlás. Ragyogó tehetségek törnek elő. FrABBAZIA. (Az Ellenzék tudósítójától.) Az abbáziai Victoria panzióban lakom, azért írom. hogy az ahbáziaihan. mert Lovraná- ban is van egy Victoria. Az én Yictoriám a Lakatos szanatórium mellett van, nagy, kétemeletes fehér ház, hatalmas, erkélyes, oszlopos épület. Kert közepén áll. A kertben banán, citrom, narancs és pálmafák, furcsa virágok, van egy fajta vérvörös sötétkékkel, hosszú porzókkal, percekig el tudom nézni, olyan különös. Muszáj a Victoriáról cikket irni, egy külön cikket. Külön élete van ennek a hotelnek. ennek a hotel panziónak, kedves, gondtalan, gyönyörű élete. Első reggel, mint egyetlen magános női utas, hófehérabroszos egyszemélyes asztalt térit nekem Mária, a feketeruhás, molett Mária. Jönnek sorban reggelihez az emberek, főleg családok, nagy-nagy családok, házaspárok s magános férfiak. Úgy odabólintanak nekem kicsit, merthát én is a családhoz tartozom. És báróm nap múlva már mindenkit ismerek és mindenki ismer és tudom, hogy ki kap jamet és ki kap mézet a kávéjához. Tudom, hogy ez a nagy család Rómából jött és Sarracino a neve. A családfő Cavaliere Alfredo Sarracino ezredes, az élénk, kedves, barna hölgy, aki mindig kézimunkázik, a felesége, a szép. édeshangu Clara s a kis Marissá, akit megszűrt a tengeri sün, no meg Valeria a lányai s Mario a fia. A másik két Sarracino, a kékszemü fiatal repülőtiszt mérnök: Marcello és húga, a komoly Adriana unokaöccs, illetve unokahug. Úgy szeretik egymást, olyan kedvesek, me- legsziviiek, igazi olasz család. A kövér hölgy, signora Marzano, szintén Rómából, operaénekesnő. A gyönyörű ősz ur igazi firenzei Borgia. Felesége Elena Cumbo Borgia Foligno hires hangversenyénekesnő volt, most iparművész. Lányuk az egyik firenzei könyvtár vezetője, csellokon- certeket ad. A szőke, -magas hölgy magyar, pécsi, négy éves lánya, Klári, a panzió kedvence. Hogyne, mikor csárdást táncol, mentőövével mesz- sze beúszik a tengerbe, olyan bátor s mindenkinek a nyakába ugrik. A nászutaspár is magyar s aztán az a miskolci hölgy is a kis Zsuzsi lányával természetesen. , i dekos, hogy valamennyi az életből meríti a témáját, a darabok kivétel nélkül hogy úgy mondjam napjainkban játszanak, a szerzők nem keresnek elvont témákat és nem kalandoznak el exolikus tájakra. A mai élet problémái csendülnek lel mondataikban, olyan problémák, amik mindenkit izgatnak és mindenkit érdekelnek Régebben azt mondották az ilyen darabokra, hogy „szalondarabok". én inkább azt mondom, hogy amit ezek a fiatalok papírra veinek, az az igazi elet. néha szalonok nélkül, de lélekben gyökeredző élei, ami ott tombol körülöttük és amiben benne élünk mi is. akár mint nézők, akár mint szereplők, akár mini tapsolok, akár mint statisztái az élet hangtalan drámáinak. . . . Lassanként kigyulnak a Margitsziget lámpái. A zene elhalkul, uj melódiák váltják fel a régieket, az esti világításban csillog minden, de legjobban csillog itt. szemben énvelem a .Marton Sándor dr. két szeme, az a két szem” amelyik tízezernél több magyar darabot olvasott el harminc év alatt és amelyek könnybelábbadnak az örömtől még ma is. ba gyűrött kéziratcsomóban ötletes sorokat talál meg a pihenésre rendelt éjszaka csöndes óráiban ... Három ur olasz, egy öreg pár, testvérek, németek s az osztrák hölgyek, persze osztrákok, mik is lehetnének mások ezzel a kiejtéssel ezekben a hímzett grenadinruhák- ban. Sokan-sokan vagyunk, nem lehet mindenkit felsorolni, a névsorolvasás unalmas nagyon. kis itt van a két testvér Mmo Bobinec, igazi grande-dame, aki minden nyelven beszél, mindenkivel külön törődik ö. a hotel bejegyzett tulajdonosa, no meg nővére. Signora Felice Per- j sici és Persici kapitány, aki negyvenéves és akit mindenki szeret, mert olyan vidám, mint egy iskolásfiu, karcsú és magas, csupa élet. Egy nap a Victoriában Gyönyörű a kilátás az ablakomból. Igen, ezért a kilátásért érdemes volt útlevelet váltani és utazni és valutát szerezni és — mindent érdemes volt. Kubelik hegedűművész villájára néz az ablakom, az egyik, a másik a pálmaker- tünkre. Tengerre mind a kettő, Fiumére s a begyekre. Nem tudok délután aludni, mert minden percben az ablakhoz ugróm, hogy nézzem a kilátást. Hajnalban automatikusan ébredek, tudat- alatt nem akarok aludni, hogy lássam, mikor felkel a nap a hegyek közül és első sugarával ezüstre festi a tengeri. Hogy lássam, hogy hogy lesz a hajnali ibolyaszinből ezerféle zöld, kék és rózsaszín és sötétvörös. íMegbolonditanak a színek, fáradtan se merek aludni, mert elszalasztok valamit, ebből a színjátékból. Első reggel hátnélküli pizsamában mertem reggelizni, mert a Fekete tengernél is igy mentem, minkenki igv ment. sőt fürdőruhában, sőt félmeztelenül, két szál kendőben. Signore Persici egy jóságos atya mozdulatával letakarta a hátamat. — De hiszen ő is — modtam és rámutattam egy hátnélküli hölgyre. — Várjon — szól a házigazda. Várok. S a hátnélküli elővesz egy pici blúzt és felkapja az ajtóban magára. Ez itt igy szokás. Megdöbbenve ülök a reggelim előtt. Hány embernek hozták ezt a temérdek vajat, süteményt? Lehetetlen, hogy nekem. De nincs tévedés, az asztal egy személyre van teritve. Tízórait viszek magamnak. Tizórait a i I Bade-mastcr fiának, a iialvadásznak, mert a kisfia nem halássza hanem döfködi a halakat. Aztán lemegyek a plázsra, saját külön plázsunkra, a Bagno Parenzo-ba. A kabinból kihoz az öreg osztrák egv hosszú heveröszeket s ráteszi a legszebb szikla mellé. Meleg a tenger, már reggel és kristálytiszta. Néha egy-egy hal siklik benne s odatapad a sziklák mellé a vízben. A Bagno Parenzoban strandol a Lakatos szanatórium s egy csomó villa lakója. Két francia ur. egv szép barna asszony, anyaszült meztelen, amoretto-szerii kisbabájával, a pesti Borszem Jankó szerkesztőnője. Molnár Jenöné és még nagyon-nagyon sokan. A magyar Évi, aki remekül tud olaszul is. itt van villája a szüleinek, ö egy kicsit hozzánk tartozik, a Victoriához, mindig lelünk jön. mikor tizenegy felé megérkezik Signore Persici a yacht jóban. Ez a legreinekebb, ez a yacht. Repülünk a vizen, ba szél van s ha nincs — nem repülünk. Signore Sarracino. vagy Mario evez, de leginkább signore Persici. Mindenkit bedobnak a vízbe, aztán udvariasan létrát nyújtanak a yaehtból a lábaihoz. Kimegyünk Volosca, vagy Lovrana felé, de mostanában nem mélyen, meri cápa van, igenis cápa van az öbölben. Két embert evett meg, ez benne volt a Corriera della Sera-ban és a Corriera Milanese-ben is. Később kifogták a cápát és felvágták — piros ruhafoszlányokat leltek benne, az egyik csónakázó, szerencsétlen nő piros ruhájának darabjait. Aztán napozunk a sziklán és tanulunk olaszul. A viz meleg, a viz hideg, a levegő jó. szikla, strand, hajó — ilyeneket tanulunk. Minden félórában jön-megy a fiumei hajó. olyan közel jön, hogy megszámoljuk rajta az utasokat. Ilyenkor hullám is van, nagy hullám, a hajó miatt. Visszavisszük a yachtot a Tomasseo csónakkikötőbe. aztán fel a lépcsőn a pálmák között az ebédlőbe. Pizsamában, shoríban, de betakart háttal persze. Elképesztő mennyiségű és gazdagságú ebéd, előételek és saláták és hús és gyümölcs és tészta és spaghetti. Nem tudjuk enni a spaghettit mi, magyarok, a horvát házaspár se tudja. Nevetnek rajtunk az olaszok, mert a villánkra csavart, paradicsomos, sajtos, hosszú tésztarud mindig lecsúszik. Ügyetlenek vagyunk és huták. Délután alszunk és sétálunk és tennisze- zünk és sportversenyekre megyünk. Vacsora. S aztán ki a kertbe, mindenki a saját heverőszékébe és beszélgetünk. Sarracinoék tanítanak olaszul, a lányok kijavítanak, Mario nevet. Cattivo Mario — rossz Mario. Brutto e cattivo — csúnya és rossz, mindig kineveti az embert. Sarracinoékat szeretem és a házigazdánkat. Életemben nem láttam ilyen panziósokat. nem is panziósok ezek. angyalok. Egész valószínűtlen igy most este a pálmakertben. a sós levegőben, hogy az embernek egy más élete is van, otthon messze s hogy az az igazi élete. Most itt semmi más nincs, mint olasz barátaim, a kert. a kiszűrődő zongora és ének (signore Marzano énekel benn), nevetés, csillagok, holnapi program: Brioni-i kirándulás, úszás, evezés, öröm, Clara angyali nevetése, Marcello komoly kék szeme. Kis csönd s azt mondja Adriana: — Nemsokára megkezdem a tanulást. Valeria: — Én is. Signore Marzano: — Iskolába kell íratnom Marinot. — Lejár nekem is a szabadságom — mondom én is. És Marcello: — Én pedig nemsokára résztveszek a nagy hadgyakorlaton. Künn végigdübörög egy corriera s mi nagyon-nagyon csöndben vagyunk. Marton Lili. Az ELLENZÉK a baladást szolgálja. § kisebbségi és emberi jogok elShareos* Északolaszországi utinapló A Pension Victoria, amelynek regatta kapitány a vezetője. — Riport egy o!asz-r;vierai pensióról, az életről s a vendégekről . IV.
