Ellenzék, 1935. szeptember (56. évfolyam, 200-224. szám)

1935-09-04 / 202. szám

A h I I H * r n * I y .i 5 a / e p i e in b c r / Íí/e^é$ke|)íe!en-e a milliós pénzbírsággal hünie^e^ I)<inkig«i7(i«iió? UUCl'RF.S l'l ( A/ Ellenzék távirata.) Leon Si)ix» 1 man bankigazgató, ;i kénvs/eiegyezség • lall al Io ( hii.soveloni hank voll ve/érigaz- •dóját egyik alkalmazottja adór.salás miall !eljelentette a pénzügyminisztériumban. A Ifi jelentés szerint lom Sillw'nnan 192ft Ittál. evekben hamis adóvallomásl Ictl s va­lódi jövedelinói eltitkolta. \ pénzügyminisz­ter vizsgalatot rendeli el a/ iigyl>en, mely a/.al a szenzációs eredménnyel járt, hogy o volt bankigazgiitát 2 millió ,183 ezer (100 írj pén:birsáyg<d sújtotta. A határozat kiadása után a/ óriási birság | behajtásához kezdtek a pénzügyi hatóságok, i Lnnék során természetesen végrehajtás alá i kellett volna vonni a volt vezérigazgató in­gó és ingatlan vagyonát és jövedelmét. A végrehajtók azonban hókét hagytak Silber- mannnl; s oly bizonyítványt csatoltak az iigydarabhoz, melyben megállapították, hogy a többszörös milliomos „fizetésképtelenség­be" cselt s igg a kincstár követelése behajt­hatatlan. Ezzel szemben tény az, hogy a éhrisovelőni-bank kényszeregvezsége után I con Silbermann olyan milliós üzleteket osi- ualt Bucurcstihen. amiből a milliós birság kifizetésére is bőven jutott volna. Hogy egyebet ne említsünk. a „Turcann“ nevű Bucuresti-i gyapjú-ipari üzem nagyrészben ma is az ötulajdona. A gyapjú pedig mindig egyet .jelentett az arannyal. A rejtélyes adó­csalás ügyében a pénziigvminisztérium az. el­járást megindította. Meg betegedtek Ráfi szigetién a nők, amikor fefötföztették őket Amszterdamból Írják: Báli szigete, amely a Szimda szigetcsoport legszebb és legszíne­sebb része a földnek. Szépségszigetnek is hívják Bálit, amelynek Kíunkung nevii vá­rosában végignézni egy vásárt, a legérdeke­sebb látványosságok közé tartozik. Ez a vá­sár az elképzelhető legtarkább képet nyujt- ja és az árusok kivétel nélkül nők, mert a térfiak száma elenyészően csekély. Az áru- sitűnök egészen övig meztelenek és emellett rendkívül szépek, akik csodálkozva néznek ■ nyugati országokból jött felöltözött höl­gyökre. Egyszer már kísérlet történt arra nézve, hogy Báli sziget félmeztelen szépeit ruhákba bujtassák. A singaradjai holland követ elha­tározta. két leánya kívánságára, akiknek alighanem hibás volt az alakjuk, hogy véget ^et a sziget benszülöttnői „botrányos“ öl- iözködésének. Az apa leányai kívánságára, parancsot adott ki, hogy a sziget hölgylakói ezúttal ruhával fedjék be mellüket. A pa­rancsnak engedelmeskedni kellett, noha ez valóságos kínszenvedést jelentett Báli szigete szépeinek. Eközben különös felfedezést tett egy ott élő holland orvos, aki egyébként az egészségügyi hivatal vezetője. Alig 2 évig vi­seltek ruhát a sziget benszülött női, amikor kiderült, hogy a ruhát viselő nők sűrűn megbetegednek tüdőgyulladásban, söl a tu­berkulózis is rendkívüli mértékben elterjedt köztük. Kiderült, hogy a nők, akik évszáza­dokon át nemzedékről-nemzedék re a ruhát- lansághoz voltak szokva, képtelenek voltak elviselni a ruházatot és igv azután csakha­mar fel kellett függeszteni a meztelenségi ti­lalmat. A különböző betegségek nyomban megszűntek és ma már újból nem illetlen­ség a meztelen felsőtest Báli szigetén. HA LAKÁST KERES, HA LAKÁSA KIADÓ, HA TELKE ELADÓ, a ME JÁRJON HANEM HiRDESSEN AZ ELLENZÉK APRÓ­HIRDETÉSEI KÖZT 3 RÖVID IDŐ ALATT EREDMÉNYT ÉR EL Apróhirdetések árait mélyen leszállítot­tuk. Már 20 lejért hirdethet (10 szó) az Ellenzékben. Állást-keresők szavanként csak 1 lejt fizetnek. (Dij előra fizetendői " 1 1 ” —■■ ------­mwöxzmrtum r Eszakolaszországi utinapló Budapest—Zille—Laibach—Postumián át a quarnerói öbölig VOLOSC.A (Carnavo) (A/ Ellenzék tudó- silójától.) Budapesten a Déli vasul pályáiul varán kevés, de messze útra készülő utas. A fülkében egy kábái, két táska egy üli nessosaire. Aztán felszáll a tulajdonosa a ka­bátnak. a táskának s az üli uessesairenek. Gumói magyar orvos. Hasznos és kelle­mes utilár.s. Orvossal utazni a legmegnyug­tatóbb. a legszerencsésebb. Ili nem lehel semmi baj ezen a bosszú utón. A doktor szemüvegei hord, kék a szeme és nagyon fiatal. Hazahívták Gumóba, mert lifus/jár- ván van Olaszországban s öl most csak egy öreg körorvos helyettesíti. Beteg édesanyját hagyta ill Budapesten. Mindez! csak akkor tudom meg, mikor a furcsanovii, színes kis balatoni weekendhá- zak mellett szalad a gyors. Vddig csak ciga­rettázunk és tudjuk, hogy mind a ketten Olaszországba utazunk s hogy az utazás tör­vényei alapján úgyis meg fogunk ismerked­ni. mert egv egész hosszú nap egy fülkébe hozott a sors. Komoly, értékes ember Dottore Krakovits Zoltán gyermekorvos, az egyetlen magyar orvos Gumóban, a nagy olasz, tómelléki vá­rosban. De néni csak olt. Az egész környé­ken. Sok mindent tud meg az ember tődé. Hogy az olasz nők remek anyák és jó feleségek. Még sok mindent tud meg az ember, inig sznlad-szalad a v onat és elmarad Csobánc és Tátika a kertek, a fák. a kedves villák, a vonatnak integető fürdővendégek s a kék Balaton, Jugoszlávián át Rakeknél lamíros-képii. szemüveges szerb | kalauz kéri a jegyet. l’ti társam cigarettát vásárol, Drina nevű enyhe, pompás jugoszláv cigarettát. Megvesszük az átutazó vízumot s hallgat­juk a cukorkát áruló kisgyerek lágy, szláv szavait. Aztán tovább megy a vonatunk, szelíd szántóföldeken sokáig. Majd megváltozik a vidék. V Mura völgyé­be érünk. Szép ez a vödgy, szép és idegen s ha ugyanazok is a fák s az egész növényzete, mint otthon, mégis más. mint egv erdélyi völgy. Ezt a különbséget nem tudja megma­gyarázni az ember, csak érzi, látja. Idegen, más a vidék. A Mura mindig szélesebb és mindig szebb és szebb lesz az elénk táruló látvány. Kalló­éi., bárkák, karcsú csónakok úsznak a vizen, barnáiasiill férfiak eveznek bennük. Egy nagy csónakban öreg ember és egv kis gyé­réi,. akii éppen behuz az öreg csuromvize­sen a csónakba. .ló lenne ill úszni egyel a/, ezüst vízben a nagy hegyek alalt. Pragerski Pragerhof. Ez ill Ausztria voll és a házak igazán nem is osztrákok, liánéin ó-németek. Mikor Zille melleit megy a vonat s egy hegy lehljéről Zillei Ulrich, a hires hős vára néz le a völgyre s a kis he­gyes tetejű, tipikus, furcsa házakra, mint­ha régi-régi képei látnánk magunk előtt. Ljubljana. Laihach. Ili leszállunk kicsit. Szép város, hires a rádió lendója. Nyílegye­nes utcák, villamosok, nagy modern emele­tes házak már ill az állomás környékén. Húsz perc és megyünk tovább. Aztán Lai­bach egy kedves negyede mellett szalad a vonat: csupa, csupa hegyes tetejű ház. mint sok kis kucsmás, egymás mellett álló törpe végtelen kedves látvány. Ggv képzeli az ember, hogy ezeknek a házaknak csupa bű­bájos nagymama és copios muskátlit önlöz- gt-tö kislány leivel a lakója. Még sokáig, sokáig kisér a Mura minket, a hti és kedves kis folyó, amely kallóéival I és bronz fiirdőzöivel indián folyóra emlé­keztei. A Kar szí ok — Hát ez a Karszt-hegység? — kérdezem és nagyon csalódott lehet az arcom, mert a doktor hangosan nevet. Ez — feleli. — Hát milyennek kép­zelte? — Szebbnek. Ez csupa szikla. De a nö­vényzet itt már más, mint lenn a völgyben. Igen. más a Kars/tok, mint a Mura-völgye, mint az erdélyi hegyek s a gazdag és regé­nyes Kárpátok is. Komor, sziklás, meszes hegység, amely között folyton kanyarog s nehezen lihegve s/alad a mozdony. Most megállunk egy kis állomáson, ahol a perron oszlopai közölt zöldesszürke ruhás, vállszíjas, idegen egyenruhás katonák álla­nak és olaszul beszélnek. \delsberg. Postumia Grotte. Igen, ez Olasz­ország. Villa del Nevoso, San Pietro, Matiuglia s a quarnerói öböl Cambio valute . . . Igen, legeslegelőször lírát vásárolunk, mert Mattugliánál autó­buszra ülünk, amelyen bizony pengővel és lejjel nem sokra megyünk. Doktor Krakovits hazaérkezett. Mennyire itthon van, hogy tud olaszul, mennyire bi­zonyítja, hogy aki dolgozik és tehetséges, egészen idegen talajon is biztosan megka­paszkodik. Vámvizsgálat nincs, egyetlen szó, mosoly, szalutálás. Vizűm nincs. Paradicsom ez. Villa del Nevoso. Parányi fények, távol a Monte del Nevoso. Innen indult el D'Anun- zio meghódítani Fiúmét. San Pietro del Carsonál át kell szállnom. A doktor beszél helyettem a hordárral, aki csak olaszul tud. tanácsot ad. hogy hol ve­gyek még Urát, figyelmeztet, hogy ne igyák forralatlan vizet, aztán elviszi a vonat Mi­lano felé s én ottmaradok San Pietroban az olasz hordárommal, a három bőröndöm­mel, öt olasz szóval, nagyon egyedül, fárad­tan és tele boldogsággal, hogy ez. a halvány- szürkeség a fejem fölött az olasz. ég. Két katona ül egy pádon — finanze, fi- nanze — mondja a hordár, akinek 70 cen- fesimot kell adnom, igv mondta a magyar orvos. Végre befut a vonat. A hordár nagyon meg van elégedve a 70 centisimoval, ragyog az arca, kétszer is elmondja: Grazie. Jó he­lyet biztosit, ami nem nehéz, kevés az utas. Velem szemben öreg-öreg, feketeruhás bácsi bóbiskol. Aztán még egy ur, külföldi szál­lodák címkéjével teleragasztott bőröndökkel, kezében a Corriere della Seraval, kis fekete bajusszal. Majd egv hölgy száll fel, fehér­ruhás, .osztrák, németül kiabál ki az abla­kon és rögtön szóbaál! velem. Elmondja, hogy Fiúméban van férjnél s hogy bizony szomorú ilyen messze lenni Bécstöl. Ich bin eine Wienerin . . . Fakó kék szeme van, ked­ves, meleg mosolya. Már este van. Kicsit fáj a fejem, jó a homlokomat a hűvös üvegre nyomni és arra gondolni, hogy ezeken a kopár hegyeken túl citrom és narancsfák és pálmák, sok, sok legyezőpálma van. Pedig ez szinte hihetetlen. Még egy óra és csakugyan délre érnék? Az öregur pilla­natonként érdeklődik, hogy a következő ál­lomás Mattuglia-e? Ásit és morog és csúnya, hosszú esernyője van. A bajuszos u!r zörgeti a lapot és olvassa az abesszin fejleményeket. Odakiinn pedig kő, kő. csupa szikla. Matiuglia! Kis állomás. Fények. Hivatalos alkalmazottak sorfala. Szavak repkednek a levegőben: Hotel Quarnero! Grand Hotel! Quisisana... Nagy autóbusz tetejére csapják fel a cso­magjaimat, nagy zöld corrierára. A kocsi belsejében estélyi ruhás kikészitett nők. egy elegáns, fehérruhás ur, gyorsbeszédü. Mel­lettem öregasszony ül, furcsa kis öregasz- szony, csipke kalapban. Olaszok mind. Megváltom a jegyem és ott ülök kormo­sán az ablaknál és nézem azt a völgyet, ami lassan elemtárul, ahogy rohan lefelé az autó­busz, hihetetlen gyorsan és ügyesen vezeti az elkülönített helyen ülő egyenruhás soffőr. Szinte lezuhan az ember a hegyről a völgybe, a meleg, délszaki völgybe, csak fényeket lát s az ut fehér alacsony korlátja alatt ciprusok karcsú árnyait s lenn a sötét vizet, amelyre rácsillannak ezek a fények. Aztán házak rajzolódnak ki az égre, ide­gen házak és legyezőpálmák csöndben bó- longató koronái. Es az ember elfelejti, hogy kormos és piszkos és fürödni szeretne és aludni. Gyor- san-gyorsan, vagy aludni, vagy fürödni, vagy egyszerre mind a kettőt s csak ül és bámul az ablaknál és boldog, mert telehold van éppen és ezüstös a tenger és távolról egy idegen város lámpásai csillognak a inéiig estében. Olyan szép mindez, hogy összeszorul az ember torka, picit sírni szeretne. Megérkeztünk . . . Marton Lili.----------- .— TU— — ■ Száz peres akta tűnt el a Toplita-i járás­bíróság Irattárából. Bucuresti-ből jelentik: Az Universul jelentése szerint száz ügycso­mó tűnt el a Toplila-i járásbiróság irattárá­ból. Az egyik polgári ügy tárgyalásánál ki­derült, hogy az 50 ezer lejes kötelezvény hiányzik a percsomóból. A járásbiróság ve­zetője nyomban elrendelte a vizsgálatot s egy hónapon át tartó eljárás során megálla­pította, hogy többszáz peres akta nincs he­lyén az irattárban. Nagy nehezen négyszáz ügycsomó előkerült, a hiányzó száz aktát azonban loan Marcovici irattáros nem tudta előteremteni. Az igazságügyminiszter a bű­nös tisztviselőt felfüggesztette állásától. Az eljárás megindult. m Több ügyeimet az autó buszok közönségével szembeni GU I. (Az Ellenzék tudósitójától.). Ma az autóbusz-forgalom térhódításának korában megelégedetten állapíthatjuk meg, hogy n vi­déki városokkal összekapcsoló autóbus: járó­tok számára annul. rendje és módja szerint, állomás létesüli, nmein a különböző járulni, ra jegyeket bocsájl ki és bizonyos rendszeri vezet el I be az előző idői,ben bizony nagyon is rapszodikusan közlekedő autóbuszul, éle­tébe. Az aulóbuszforgalom növekedése és rendszeresítése elégedettséggel kéne eltölt- sön mindenkit, aki időnként kénytelen igény­be venni e/l a nagyértékü közlekedési esz­közt, amely fontos szerepet játszik gyors közlekedésnél. Az autóbuszállomásnak azonban köteles­sége felügyelni a közönség kényelmére és fő­leg arra, hogy ne történhessenek visszaélé­sek. melyeknek az utazó közönség adja meg az árát. A vidéki autóbuszjáratok ellen beér­kező sok panasz közül most csak egyet em­lítünk fel. melynek megtörténtéhez nem fér semmi kétség. Pár nappal ezelőtt egy helybeli lakos pár órát igénybe vevő sürgős ügyeinek elintézé­sére Turdára kellett utazzon. Pár perccel 5 óra előtt kiment az aulóbuszállomásra és a pénztárnál jegyet váltott a Turda felé induló autóbuszra. Az utas ekkor kilépett a pénz­tár helységéből és odament a Turda—Aiud —<Alba-.Iulia feliratú autóbusz soffőrjéhez, akitől miután megkérdezte, hogy az autó­busz. tényleg Turda-ra megy, gyanútlanul helyet foglalt a kocsi belsejében. A felszállásnál nem kértek tőle jegyei. El­lenben körülbelül félúton. Cluj és Turda kö­zölt odament hozzá a jegyszedő — egyedül hozzá — és jegyét kérte, amelyről egy-ket­tőre megállapította, hogy nem érvényes erre az autóbuszra és követelte tőle, hogy uj je­gyet váltson. Az utas hiába érvelt azzal, hogy miért nem kérték tőle a jegyet a fel­szálláskor vagy mikor érdeklődött, hogv jó autóbuszra száll-e fel, ha Turdára akar menni. A jegyszedő hajthatatlan maradt s két lehetőség elé állitolta az utast, vagy megfizeti a viteldij árát, vág}’ pedig leszáll az autóbuszról? A nagyobb nyomaték kedvé­ért a soffőr azonnal megállította az autó­buszt és nem volt hajlandó tovább menni, ómig az utas meg nem fizette a második jegy árát is. Hogy az autóbusz személyzete tudta, hogy a póruljárt utas jegye más autóbuszra szólt és mégis engedte rossz autóbuszra felszáll­ni, ez. mint az utas is hangsúlyozta, abból is nyíltan kitűnik, hogy a jegyet menet köz­ben kizárólagosan csak tőle kérték. Tudták ugyanis, hogy ha Turdára érkezik az autó­busz, kissé nehéz dolog lesz a jegy árát még egyszer megfizettetni. Különben is a jegy­szedő figyelme még arra is kiterjedt, hog}’ a jegyet csak azután kérje, mikor már a Cluj—Turda közötti autóbusz, ahova az utas jegye szólott, elhagyta kocsijukat és igv le­hetősége sem volt arra, hogy leszálljon és megvárja az utón a másik autóbuszt. Eddig tart a póruljárt utas kálváriája, amely valóban nem nagy eset — mindössze harminc lej a kár! —, de mégis visszás fényt vet *a vidéki autóbuszközlekedés ren­detlenségére, amely ilyen visszaélésekre ad alkalmat. Az autóbusz állomási pénztár kö­telessége, hogy megtalálja a megoldást ezek­nek a szabálytalanságoknak a kiküszöbölé- * sére. Csak egy kis jóakarat kell hozzá (—) BÁRMILYEN HANGSZERES JÁTSZI x, kottaszükségletét az Ellenzék zenemdosziálg^ utján szerezze be! Olcsó árak! Nagg raktál* készlet! Minden kulfőMi kiadóval kâzBstîea összeköttetést A két kötet ára: 1452 lej. Az Ellenzék könyvosztályában Cluj, P. Unirii. Vidékre azon­nal szállítjuk, utánvéttel is, portó felszámítása nélkül Építészek, mérnökök nél­külözhetetlen kézi kön v v Dr. Möller Károly: Az építőipar teljes,tökéle­tes encyklo p diája.2kö- tet, 2300 old., SOOábra, töb- száz táblázat I

Next

/
Thumbnails
Contents