Ellenzék, 1935. szeptember (56. évfolyam, 200-224. szám)

1935-09-26 / 221. szám

* h L I. l]N 7. fi K —imám rrirwMirin I 3 5 K x epic m her ' ó. Amerikai udvariasság Winfield Sh cell un nck, :i Eo\ filmgyár lo- Mis.ont elnökénelv, .leritza M.m.i I érjenek :;\ levele v m ;i kezemben, E/ ;i levél párat­lan e.M>il:i .1 maga nemében. A Gluj-i Eox ki- ie mlel lsei» vezetőjének, Bleyer Pálnak i rl.» ;i hatalmas gyár. hatalmas főnöke e/l a leve­lei. amelvben elbúcsúzik tőle nagyon mele­gen es kétívesen megköszönve az egviiltmiikö- tlést és remélve azt a napol, mikor a Cluj-i Eox főnök Californiába látogat vigv ö Sbee- lian jön (.híjra. Bámulatos dolog ez: Sheehan a leghire- sehh produeert'k egyike, akinek Winsheehan I.os Angeles névre százával mentek naponta a sürgönyök, aki a legnagyobb sztárokkal s a legnevezetesebb rendezőkkel dolgozott s aki Amerika egyik leghatalmasabb iparágá­nak egyik legelismertebb és legnagyobb te­kintélye elbúcsúzik munkatársaitól, akiket sohasem látott és akiket valószínűleg soha- '• m fog látni. Célja semmi más, minthogy szívesen emlékezzenek rá azok. akiket távol­iéi irányított, akik számára talán semmi más nem volt, mint egy hires, távoli és megfog­hatatlan név. egy nagy amerikai üzletember, businessman, milliomos neve. Körülbelül .100 Eox vezető van a világ miuden részén s mind a 100 megkapta ezt a levelet, ami nem nyomtatvánv. hanem ren­des levél, persze gépírásos, mert az amerikai kizárólag gépen ir. Mind a 100 névre szól s Sheehan sajátkezű aláírását viseli. Nem rö­vid.. sablonos köszönő sorok. Hosszú, kétol­dalas. sűrűn teleirva, amelyben a hires lilm- ember elmondja távoli munkatársának, hogy mért vált meg a Foxtól. ,,1'gy érzem ez volt a leghelyesebb, amit tehettem. Nem azért vá­lók meg a gyártól, mert fuzionált a 20-th Centuryval, hanem, mert a felosztott fele­lősség és autoritás úgy érzem ellenkezik a stúdió érdekeivel". Megírja, hogy büszke ar­ra. hogy soha sem gyártott piszkos sex fil­met. Elmondja, hogy legbüszkébb arra. hogy ö csinálta a Cavalcade-ot s hogy olyan sztár­jai vannak, mint Janet Gaynor és a pici Shirley Terapie. A levél maga is nagyon érdekes, filmmel foglalkozó riporternek csemege, de nem any- nv.ira a levél a fontos, mint a levél mögötti amerikai udvariasság. Képzeljük el egy eu­rópai gyár leköszönt igazgatóját. A leköszönt igazgató vagy haraggal megy el. vagy barát­ságosan. Ha haraggal megy el, nem búcsú­zik cl senkitől, legfeljebb a gépirökisasz- szonytól. .akinek gyöngédebb pillanataiban néha megcsípte az állát s akivel mégis csak a legtöbbet orditott. Ha barátságosan megy el. ál-bübájjal köszön el azoktól, akikkel egv irodában dolgozott s azok akiktől igy elbú­csúzik. összemosolyognak a háta megelt. mert leereszkedett és legalább egyszer kedves volt életében hozzájuk. Tisztelet azoknak a bizonyos kivételeknek, de általában a főnök ill mii nálunk tipikus főnök. Nincs meg benne kollegialitásnak, az együttdolgozók közös­ségének az az érzése, mint az amerikaiak­ban, a legkisebb Írnoktól a legnagvobb veze­tőemberig. aki mint Winfield Sheehan képes 100 levelet szétkiildeni a világba azokhoz, akikhez már semmi köze sincs. (M. L.) IDEGESSÉG, FEJFÁJÁS, ÁLMATLANSÁG, reggeli rosszuiíét, levertség, bágyadtság, szédülés esetében a természetes „FERENC JÓZSEF“ ke- serüviz az emésztőszervek hiányos működéséből eredő zavarok nagt' részét azonnal megszünteti, az étvágyat erősen fokozza s visszaadja s testnek és szellemnek, régi frisseségét. Orvosi szaktekinté- vek megfigyelték, hogy a FERENC TÓZSEF víz öregemberek betegségeinél és neuraszténiáik baljainál is mindig megbízhatóan és kellemesen hat. Néhány leiért kaphatja még rövid ideig: EGYETEMES MŰVE­LŐDÉSTÖRTÉNET l irta dr. Léderer Emma. Mintegy 400 oldalon összesiiritve kapja az olvasó kezébe azt, arni a gondolkozásban, világnézetben, társadalmi és gazdasági életben, politikai eszmék ala­kulásában a nagy népek életében jelentős volt. Nem adathalmazt, hanem az egyes ko­rok jellegzetességeit, azt, ami megkülönböz­teti őket, a megelőzőtől és a rákövetkező­től. Aki nyitott szemmel akarja látni az élet jelenségeit, aki nemcsak események külső­ségeire kiváncsi, annak ez a könyv nélkü­lözhetetlen olvasmánya lesz. ízléses vászon­kötésben könyvnapi áron 99 lejért még né­hány példány kapható az Ellenzék könyv­osztályában Cluj, Piaţa Unirii. Jíérje a könyvnapi szenzációk ingyenes jegyzékét f ÉRJm:Z MEGY A BÍRÓ LÁNYA.., Színes élmények a falu gondtalan napjáról Örömünnep, ahol az egész falu mulat TIKI I (Az Ellenzék tudósítójától.) .11 epe hupús országúton, kopár hegyek közöli Inda dunk. A/ ul s/.élén fehérek a vadrózsa és kökénybokrok a portól, a kukoricatáblák sárgán és I oiiiiyadtnii várakoznak a tengeri- szüretre. Időnként egy pirosló folt őszi lombok, szeptembervégi s/inck a kopárság- hnn és mindenek felelt a legtisztább, fel­hőtlen, nyári kék égboltozat. Nadaselnél megállunk és megszólítunk egv szekerest: Erre visz az ul Turei-be? Az ember érdeklődön megnéz minket. Menjenek egyenesen, azután térjenek jobbra, onnan halra. Es búcsúzóul vidáman vág a szemével, mint aki már mindent tud rólunk. Jobbra, majd halra, azután hegynek fel­felé megyünk, (lorbau-nál lassítunk es meg­kérdezzük az utón sütkérező asszonyt, mer­re forduljunk Turei felé? Menjenek ill egyenesen az állomásig. Hamiskásan kacsint: aha, lehál l'ureihe készülnek . . . Az állomásnál kis legény ücsörög. Pőrge kalapot visel, feszes fekete nadrágot, fehér inget és vagy hat esztendőt számlál. Kérde- zősködésünkre hatalmas kerek mozdulallal : átöleli hz. egész szemhatárt . Erre — mondja röviden. Így azután teljes bizonytalanságban átvn- j gunk a síneken, feltérünk az útra és elér­kezünk Tureibe. ..Ellenzék“ Gyurinál A falu eleje kihall. Ember sehol, csak az ul szélén kapargat néhány lyuk. Beljebb megyünk, a falu közepe táján, a hídnál, nagy csoport legény, leány és gyermek. Is­mét kezdetét veszi a kérdezősködés. — Hol lakik Szabó Gyuri? Egy legény válaszol: — A falu elején, a jegyző úrral szem­közt. Megfordulunk, elindulunk. Valaki utánunk kiált: — Kis Szabó Gyurit keresik? Nem. egyszerűen Szabó Gyurit — Akkor térjenek le itt a templom felé, harmadik ház a templomtól. Isméi fordulunk, de utunkat állják. — A katona Szabó Gyurihoz készülnek? Nem a katonához. Azt a Szabó Gyurit ke­ressük. aki mindennap bejár Cluj-ra dolgoz­ni és. . . Most már mindenki tudja, kiről van szó. — Ellenzék Gyuri! Mért nem mondták, hogv Ellenzék Gyurit keresik? Egyenesen fel, azután jobbra l>e. Nevetnek és jóindulatúan csóválják a fe­jükéi. Hál miért nem beszélünk értelmesen ' lla mindjárt Ellenzék Gyurii mondunk, nines a sok félreértés. Mert a faluban éppen hét S/abó Gyuri van. Aki a/, Ellenzék nyom­dájában dolgozik, a/ a/ Ellenzék Gyuri. Kü- lönhen mind a hét Szabó Gyuri a lakoda­lomban van. Ott van az egész falu apraja, nagyja. Oda készülünk mi is. A biró lánya esküszik Turri-ben. Kalotaszegi lakodalom. Hetedhét országra szadi)... Ellenzék Gyuriékal még otthon találjuk, fenn a dombon, a hosszú házban. Az első szobában üdvözöljük öreg Szabóékat, a má­sodikban az időseid) tini családjával, a har­madikban a fiatal Szabóékat. Fiatalasszo­nyok, lenszöke és fekete hajú kislányok tar­ka ruhájától virágos az udvar. Mi hárman vagyunk városink, fehér cipővel, ruhákban, amelyeket magunk sem becsülünk sokra, mert minden negyedévben cserélgetjük a divat szerint, éppen csak magunkra vesz- sziik. de nem adunk hozzá semmit magunk­ból. a kezünk munkáját, a szemünk világát egyszóval kissé- restelkedve rs elszontyo­lodva szemléljük a magunk olcsó pompáját. — Akarnak átöltözni? — kérdezi az egyik fiatalasszony. Igen. boldogan . . . Amig rakják ki a láda kincseit, egyre mondják: Legalább szellőznek a ruhák . . . Úgyis a napra akartuk vinni a ruhákat, mert meg­eszi a doh itt a ládában... Kék fersinget kapunk, fölé hímzett inget, a fehér, bő ujjakon piros hímzés, amely folytatódik a magas nyakon. Vzután a szok­nya, ropogós, apró berakásokkal, hímzett széllel. Kivarrott tarka kötény, nyakunk kö­ré színes gyöngy, az. ingre fekete, bárány- bőrrel béleli pruszlik. upré) öltéssel kihi- mezve. Ha éjjel-nappal dolgoznak rajta, há­rom hét alatt elkészül. A szoknya zsinórját hárman is szorítják a derekunk köré, nya­kunkon feszül a gallér, levegő után kapko­dunk. Tarka kendőt kötnek a fejünkre. Eny­hén tiltakozunk: a kendő talán elmaradhat­na. nagy a meleg, megfulladunk. Az asszo­nyok csodálkoznak: csak nem akarunk fö- detlen fejjel menni a lakodalomba? Végül teljes, pompázatos díszünkben mindnyájan leülünk a faragott padokra, az asztal köré. Kürtös kalácsot eszünk és gabonapálinkál iszunk. Azután elindulunk, hosszú menetben a Szabó-család és a városiak. A nap kétség- beejtöen forrón süt a szoknyák, kötény és háránvborpruszlikon át, fejünket égeti a kendő, ahogy megyünk lassan, fonó izzás­ban. riszáló derékkal, önkéntelen kénves- kedő léptekkel a lakodalmas ház felé. A lakodalmon A nagv udvar egyik oldalán a biró háza. 1 szemben vele hatalmas csűr, amit most tele- . raktak asztalokkal és padokkal. Az udvaron is szorosan egymás mellett a hosszú aszta- ! lók. zöld lombok sátra és emberek, asszo­nyok szorongó tömege. A ház mögött, a szé­naboglyák tövében is ülnek, a fák ágain gyermekek kapaszkodnak. Micsoda színek, milyen gyönyörűséges látvány! Sárga, piros meg kék hímzéséi ing, tarka pruszlik, fekete pompa az öregasszonyokon, tarka gyöngy- disz a legények kalapján — úgy szikrázik, lángol a napsütésben a falu, bogy tétován megáll a láb és káprázik az idegen szem. De már visznek, karon ragadnak, tessé­kelnek ,,oda az árnyékba teritettünk“-kel beljebb, a csűr felé. Kezek nyúlnak felénk, mosolyok köszöntenek: a biróné, a kisbiró, a pénztárnok, a koma, a sógor, az unoka­öcsém ... Az asztalok mellől egy-egy pilla­natra felemelkednek, megnéznek, ahogy el­vonulunk födetlen fejjel — a kendőt mégis­csak letettük — fehér cipőnkkel, városi ké­pünkkel. Azután napirendre térnek felet­tünk. A cigány muzsikál, egyik banda bent a menyasszonynál, másik az asztalok között sétál, meg-megáll, muzsikál, tovább megy és huzza szakadatlanul. A biróné — szép, fiatal asszony az örömanya — maga hozza asztalunkra a levest és a töltöttkáposztát. Szélesen, kényelmesen ülünk még a sültnél is, a tésztánál már tömörülünk. Egyre töb­ben leszünk az asztal körül, összébbhuzó- dunk, még a komának is szorítunk egy ke­véske helyet, meg a jegyző urnák is, meg a kisbirónak. Könyökünkkel a hátunk mögött ülőkbe ütközünk, vállunk összesimul a pad másik oldalán ülő nagybajuszos bácsiéval, a nap is utánunk lopózik a csűr felé. A kendő után a pruszlikot vetjük Je, zsebken­dővel legyezzük az arcunkat, de jó igy. Egy­re árad a jókedv, a biróné és a többi asz- szony lihegve száguld a tálakkal, férfiak borosüvegekkel, szódavízzel. Még mindig jönnek az utca felől vendégek fésztás batyu­val. egy-egy üveg borral. Újabb nagy, erős tenyerekkel parolázunk. széles, vidám moso­lyokul kap ondulált fejünk. Letelepednek, azonnal belekapcsolódnak a beszélgetésbe. Böinges, idősebb gazda mondja nekem: — Nálunk közvetlenek az emberek. Van­nak faluk, ahol félénk a parasztember, meg­áll az asztal mellett, csak hallgat és bámul és nem nyitná ki a száját. Mi nem vagyunk affélék. A gyermek sem afféle errefelé. Azt mond­juk a kerekképü, barna hajfonatos, szép­séges kislánynak: — Gyere ide, Kis Szabó Kati. A kislány hangosan, bálran, határozottan visszakiált: —- Nem megyek. Keményen szembenéz velünk, kis ingujja feszül, szoknyája meglebben, ahogy aprót toppant a lábával és újra mondja: — Nem megyek . . . Menyasszony tánc A kisbiró kemény ökle segít keresztül a csűrben szoros tömegbe verődött emberek gyűrűjén, a menyasszonytáncig. Talpalatnyi hely jut a menyasszonynak, itt forog, kering fehér ruhájában, félig aléltan egyik karból a másikba. Tizenhatéves, sápadt, barnaszemü leány. Fehér ruhát visel* fehér fátylat, csak a dereka köré van sárga kendő kötve. A hajfonafában aranyszálak, mint a kará­csonyfa ágain, csillogón hullnak lefelé. A csűr végében, hosszú asztal egyik oldalán iil a család. A vőlegény, az ürömapa, ro­konasszonyok, Az asztalon tányér, ebbe dobják a menyasz- szonytáncért járó pénzt. Egyik rokonférfi a vőlegény mellett füzetbe jegyzi a beígért ajándékokat — bárányt, malacot, asztalt, széket, selyemkendőt, amiket majd tavasszal kap meg a fiatalasszony. A biró mintegy '24.000 lejt költött leány* lakodalmára. A hatalmas kiadás nagyré /> már megtérült, a tányérban e/erlejes i* húzódik a sok szá/.lejes alatt és még min­dig forgatják a leányt. A ( igánybainla Olt kuporodik a esiii szélén és szünet nélkül muzsikál. Öregasszony tes/j kezét a menyasszony derekára. A leány nagyanyja. Forognak, topognak, repül a hő, lehér szoknya, azután az öregasszony két oldalról csókol nyom unokája arcára. \ tömegből katona tőr utal magának. Az öreg. asszony félreáll, a katona helyébe lép. Forog a menyasszonnyal, csettint az nijá- val és a télig ájult fiatul leány mintha összeszedné maradék erejét. Csendeset, aprót toppant a lábával, szoknyája suhog, fodrozódik, lebeg és ismét összeesik, ahogy cllép a katona. f iatalasszony veszi át a helyéi, a menyasz- szony harátnéja. \ két nő összekapaszkodik, némán nézi egymást. Mennyit álmodoztak erről a napról, szerelemről, vőlegényről. Már ill is van a menyegző Ott ül a vőlegény a nagy asztalnál, kényelmesen, kipihenten és nézi a tányért, az írást a báránnyal, malac­cal, egész kis vagyon. \ két nő elengedi egy­mást, a menyasszonv zsebkendővel törli ar­cáról a verejtéket és már újra forog a te­nyérnyi helyen, szédülten, ájultam Szól a nóta . .. Visszaültünk az aszla! mellé, az ismerő­sökhöz. akik az alkonyati ég alatt, az árnyé­kossá vált udvaron, kissé italosán, egyik a másik után meglepő kérdéssel fordulnak hozzánk: Mondja, mit gondol, mi lesz velünk? Mi vár ránk a halál után? Várakozón néznek rám, a városira, mesz- sziröl jöttre. feleletet várnak és én zavartan nézek el a fejek fölött. — Por és harttu — mondom hosszú gon­dolkozás után. Legyintenek. Jó, jó, de mi lesz azután? filet, vagy örök halál? Nem tudom. Erősen gondolkozom, felelni akarok, mondani vala­mi megnyugtatót, vigasztalót, emberit, vagy azon tulit. Belémfájdul a magam sok kér­dése. amire nincs megnyugtató felelet és szembenézünk egymással sok. töprengő kis ember, sürgetőn és feleletet várón. Azután odasereglik a cigány az asztal köré és a prí­más vigyorogva dalolja: — Piros kancsó, piros bor Esmét rám kerül a sor... Ebben megnyugszunk, összekoccintjuk a poharakat, iszunk és belekapaszkodunk a nótába: — Eladom a feleségem szoknyáját, Még az éjjel elmulatom az árát... T. Thury Zsuzsa. Heávenc^ezer fejes í&áiáériéési per egy fesza- cipősarokért CLUJ. (Az Ellenzék tudósitójától.) Külö­nös kártérítési per tárgyalását tűzte ki októ­ber 13-ra a helyi törvényszék. Az ügyben ismert helyi orvosnő és egy cipőkereskedés tulajdonosa állanak egymással szemben, az ok pedig, amiért egymással harcba kevered­tek: egy pár cipősarok. A bíróságnak azt kell eldöntenie, hogy szegezve, vágj- ragasztva volt az orvosnő cipőjének sarka, mert ettől függ a kárté­rítési per sorsa: ha a sarok ragasztva volt, fizet a cipőüzlet tulajdonosa, ha szegezve, akkor az orvosnő elvesztette a kártérítési pert. A felperes dr. R. orvosnőnek néhány hét­tel ezelőtt megtetszett a cipőüzlet kirakatá­ban közszemlére tett csinos külsejű cipő. Am valami hibája mégis volt. az. hogy kissé tul magas volt a sarka. Az üzlet előzékeny tulajdonosa ajánlkozott arra, hogy ezt a hibát kijavítja és uj sarkokat tétet a cipőre, így aztán meg is kötötték az alkut és az orvosnő hazavitte a cipőt. A parádés cipő, sajnos, komoly bajokat idézett elő. Mikor első alkalommal kiment vele az utcára, elcsúszott és abban a pillanatban mindkét cipőjének sarka leválotf, a földre zuhant és olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy hosszú időn keresztül beteg volt. A baleset után szakértőkkel vizsgáltatta meg a cipőt, akiknek állítása szerint a balesét azért következett be, mert a cipő sarka csak ragasztva volt és mikor elvesztette az egyen­súlyt és támaszkodni akart, a két sarok ki­ugrott alóla. Ezért az orvosnő hetvenötezer lej kártérítést követel a cipőüzlet tulajdono­sától. HORT DEZSŐ: UJ SZOCIALIZMUST! Szociológiai tanulmány a marxi gondo­latrendszer lényegéről és hiányosságairól. Most jelent meg! Ára 53- lej az Ellenzék könyvosztályában Cluj, Piaţa Unirii. Kérje a könyvszenzációk ingyenes jegyzéké:.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents