Ellenzék, 1935. szeptember (56. évfolyam, 200-224. szám)
1935-09-26 / 221. szám
TAXA POŞTALĂ PLĂTITĂ ÎN NUMERAR No, 141.16^/1019. <3 §LEJ Szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Cluj, Str. I. G. Duca No. 8: Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaţa Unirii 9.-5^ szám. — Telefonszám: 109. — Leveleim: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA. BARTHA MIKLÓS Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre io, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több. a kisebbségi magyar népünk szerény hajléka, ott szemben a természet sétatéri szépségeivel, kitárja kapuit most és megkezdi az uj évadot. Végre! Lelkes és szorongó érzelmekkel készülünk erre a nagy jelentőségű vidám eseményre. A mult esztendőben több helyt véget éri belső és külső íertőzetekben hányódó erdélyi magyar színjátszás haldoklása; főleg itt nálunk, a mi székvárosunkban valóságos újjászületést pezsditett föl egy lelkes fiatal gárda néhány régebbi jelessel karöltve. Ha visszaemlékezünk erre s az újabb lehetőségeket latolgatjuk, keresztül fut rajtunk a meleg érzés... I>c vájjon folytatódik-e majd a tavalyi édes, gyors és sodró iram? A közönség kezdő megértése kitartó és komoly kötelességérzetté érlelődik-e idén, mint ahogy kellenék? Meghozza-e szellemi és anyagi gyümölcsét a nagy befektetés, mely a sivár betonépületet nagy áldozattal iskátyossá, derűssé, jól hangzóvá tenni, nézőterét és rivaldát villanyos áramok szoros egységével összefűzni? Lesz-e foganatja majd az irodalmi, művészeti és irodaiom-müvé- szet-poliíikai célkitűzéseknek, ameí bet derülátón hallgattunk nemrég? Sorsunk oly bizonytalan, tele vagyunk kétségekkel és ál- hatatlanságok vertek gyökeret bennünk. Az áldozni akaró közönség birja-e majd pénzzel a jövendőt és az áldozni tudók felébrednek-e már kötelességük egész tudatára, amit a múltban jogos és jogtalan címeken elmulasztottak? A bei és külpolitikai látóhatár- sötéten felíeges. Ki tudja, nem lesnek-e ránk uj, gonosz, mindent elsöprő megpróbáltatások a jövő csöndes, opálszinü ködében? Az erdélyi magyar színművészet belül még most is beteg, mióta egy uj korszak elején két színigazgató árulása nekilenditette a vészeket: a magyar szinészegyesület bomlását, az állandó be-sugást és vádaskodást, az igazgatási engedmények özönét és a városok kisebbségrontó magatartását? Ezek a szörnyű kérdések és gondok!... Azonban elhessegetünk minden borús gondolatot és föltevést. Átadjuk magunkat a perc édes izének. A kezdet varázsának. A reménység és bizalom meleg áramának. Akarjuk hinni színház és közönség újjászületését: az erők megfeszítését épp azért, mert minden irányban feszült a légkör és érzékien izgat rengeteg nyomás. Mert uj nemzeti és népi erők hasadoznak föl, mert mindenfelé mozgás és mozgalom születik. Mert az életigénylés oka, kötelessége és joga egy uj évtized nagy akarását és vállalkozásait sugallja. Annyi minden és annyi sok helye* önmagából próbál és akar megújulni, sőt már meg is ujul... maradhatunk-e tétlenül ml, a magyar kisebbség, amelynek küldetése van és e küldetésben egyetlen igaz, törhetetlen és elvehetlen fegyvere a közműveltség, kezdve a színpad messzehangzó erejével, a fosztóka és tengerihántás esti meséinek hangjáig. Érezzük, hogy az uj színházi évad kezdete ünnep, folytatása pedig harcos hétköznapi munka és küzdelem lesz. Valami önkéntelen jelzést érzünk abban a miivészi véletlenben és tudatos elrendezettségben is, hogy az uj évad éppen a Liliommal kezdődik. amely az alsó nép rétegekben élő szenvedélyes erőknek a példázata és egyben ösz- szeköti »a földet a menyországgal. Amely az üzletiéi» érdekből a lángészt elkufárkodó költő egyetlen örök értékű darabjaként megtanít, hogy csak egyenes utón érhetjük el a jó és becsületes célokat. Szól színháznak, közönségnek, politikának, népnek, nemzetiek» egész világunknak. Ebből is meg kell tanulni: mi a kisebbségi élet s mi a kisebbségi lehetőség? Nem azért vagyunk itt, hogy jól-ro»sznI végigéljük az életünket, liánéin hogy végigküzd iük ezt benső erőkkel, a magyar kisebbségi, az egész erdélyi, az európai s emberiség! eszmény diadaláért. Ebben az éietben és ezen a szülőföldön minden kicsi mint ahogy a nemrég meggyilkolt amerikai szenátor érezte: mindenki király és ahogy mi hozzátesszük: minden királyság. Ez a kis magyar színház íöbb, mint szórakoztató és pallérozó komédia: ez az uj erdélyi magyarságért és uj világ emberiségért folyó küzdelem egyik jó helye. Angisai birodalmi osszekotteteseit veds a Földközi-tengeren* nem ak ar ol^sz városokat bombázni. -— Holnapra Ühalasztoilák a népszövetségi tanács ülését. — Az olaszok tegnap tízezer emberé kaiidéelk Afrikába, Szuezbe százötven angol repülőtiszt érkezett 4 ' Genfben azt hiszik, hogy a következő két hét még tárgyalásokkal telik el Az olasz—abesszin háborús válság légköre mára határozottan enyhült. Ha nem volna az egész földrész sorsát veszélyeztető, súlyosan nagy dologról szó, talán gúnyosan lehetne megállapítani, hogy páros napokon javul a helyzet, páratlan napokon rosszabbodik. De a válságnak már ez az elhúzódása is arra mutat, hogy még mindig van lehetőség a háború nélküli megoldásra. Ezúttal i a London és Róma közötti feszültség*csökkent észrevehetően s ezzel legveszedelmesebb pontján enyhült a válság. A kezdeményezés a feszültség enyhítésére látszólag Londonból indult ki, bár valószínű, hogy háttérben a francia diplomácia keze működik. Ezt az enyhülést állapítja meg a tegnapi angol minisztertanácsról beszámoló Reuter-jelentés is, mely hangsúlyozza, hogy a minisztertanács megelégedéssel vette tudomásul, hogy az olasz—angol viszonyban bizonyos enyhülés állott be. Kulissza mögötti tárgyalások eredményére vall az is, hogy a népszövetségi tanácsnak az ötös bizottság jelentésével foglalkozó ülését, melynek tegnap este, vagy ma kellett volna lefolynia, holnapra halasztották. A fegyelmezett angol közvéleményben most, a kormány Róma felé hangsúlyozott békiilékenysége után, szintén előtérbe nyomultak a békés hajlandóságok. A tekintélyes Manchester Guardian föl teszi a kérdést, hogy valóban kiván-e az angol közvélemény erélyes szankciókat Olaszország ellen. A munkáspárt, melynek elnökei sorra mondtak le, mert a párt többsége a szankciók mellett foglalt állást, most odamódositotta álláspontját, hogy gazdasági és pénzügyi szankciók magukban is elégségesek lehetnek a népszövetségi határozatok érvényesítésére. Genfben az az általános vélemény, hogy a következő két hét tárgyalásokkal fog eltelni, mert Abesszíniában ugyan megszűntek az esők, de a feneketlen sártenger még legalább két hétig lehetetlenné teszi a hadműveleteket. Hogy a tárgyalások eredménnyel is fognak-e járni, az természetesen a jövő kérdése. Az angol minisztert;! náci LONlDON. (Az Ellenzék távirata.) A tegnapi minisztertanács két óra hosszat tartott. Beavatott körök szerint a minisztertanács nem hozott döntést, de mindenben helyeselte Sir Sámuel Hoare és Eden politikáját. A miniszterek megállapodtak, hogy mindannyian Londonban maradnak és azonnal tanácskozásra ülnek, amint ez szükségessé válik. Lehet, hogy erre még ma sor kerül, mert az a látszat, hogy az angol kormány bizonyos kérdésekre választ vár érdekelt külföldi fővárosoktól. Hivatalos jelentést a minisztertanács üléséről nem adtak ki. Az illetékes körökből informált Reuter-ügynök- ség azonban azt jelenti, hogy a miniszter- tanács nagy megelégedéssel vette tudomár sül Sir Sámuel Hoare jelentését, hogy af Olaszország és Anglia közötti viszonyban bizooyos enyhülés állott be. A kormánynak az az álláspontja, hogy’ a felmerült vita békés megoldására irányuló fáradozások még nem merültek ki és a kompromisszum reménye továbbra is fennáll. Nem szabad tehát semmi olyan lépéshez fordulni, mely a megegyezést hátráltathatná. Az angol kormány továbbra is ragaszkodik álláspontjához, mely feltétlenül szükségesnek tartja, hogy a népszövetségi alapokmány irányitó elvei érvényesüljenek. GBNiF. (Az Ellenzék távirata.) A genfi tárgyalások légköre tegnapra határozottan enyhült. Hogy van-e a légkör enyhülésének tényleges alapja is, vagy csak hangulati változásról van szó, azt egyelőre nem lehet megállapítani. Mindenesetre fontos dolognak tartják, hogy Sir Eric Drummond római angol nagykövet, aki mint a Népszövetség egykori és első főtitkára békítő tárgyalásokba már mesternek bizonyult, most Sir Sámuel Hoare angol külügyminiszter személyes kívánságára hivatkozva nyugtatta meg Mussolinit. Drummond hangsúlyozta, hogy i a Földközi-tengerre összpontosított angol S hadihajók leghatározottabban védelmi célokat szolgálnak. Anglia birodalmai összeköttetését akarják ! biztosítani, a népek békéjének a megóvása a céljuk és távol áll az angol kormánytól minden olyan gondolat, hogy olasz parti városokat, Nápolyt vagy Velcneét akarná bombáztatok Genfben tárgyalások folynak arról, hogy a csütörtökre halasztott tanácsülés milyen álláspontot foglaljon el az ötös bizottság jelentésével szemben. Újabb értekezlet Úgy hírlik, hogy ma az angol, francia és olasz főmegbizottak újabb értekezletet tartanak és megkísérlik egy olyan megegyezés létrehozását, mely a tanácsülésnek lehetővé tenné, hogy pozitiv lépéseket tegyen a békés megoldás felé. Az eddigi tapasztalatok után azonban a reménykedés arra, hogy ilyen irányban megoldáshoz jutnak, még mindig nagyon óvatos. Valószínűnek látszik, hogy a holnapi tanácsülésen úgy Eden, mint Laval felszólalnak és kifejtik kormányaik állását. De szankciók alkalmazására ezen az ülésen nem fog szó kerülni, ha csak váratlanul valami sulyos változás nem forgatja teljesen fel a pillanatnyilag békésebb hangulatú helyzetet. Az ötös bizottság jelentése Az ötös bizottság jelentését, mely részletesen számol be a lefolytatott tárgyalásokról és igy elég hosszú irat, ma teszik közzé. A jelentés három részre oszlik. Az első rész a genfi tárgyalásokról, a második rész a bizottsági indítványra Rómában adott válasszal, a harmadik rész Abesszínia válaszával foglalkozik. Genfben elterjedt hirek szerint áz olasz válaszban a római kormány érinti a lehetőségét annak, hogy a népszövetségi alapokmány bizonyos szakaszainak alkalmazása esetén ki fóg lépni a Népszövetségből. Bár a jelentés alapján a békéltető eljárás kiine- ritettnek látszik, Genfben mégis azt hiszik, hogy további fáradozások indulnak ebben az irányban és a jövő két hét minden valószínűség szerint újabb tárgyalásokkal fog eltelni. A jelenlegi helyzet (Politikai körök véleménye szerint egyelőre csak a légkör feszültségében állapítható meg enyhülés, de semmi sem mutat arra, hogy olasz részről lényegbevágó engedményeket tettek volna. De a közvéleményben a katonai szankciók elleni hangulat erősebben nyilatkozik meg, mint az előző napokon. Még a Times is, mely eddig a Iegerélvesebb állásfoglalást kívánta, most azt hangsúlyozza, hogy Olaszországnak békés eszközökkel lehetővé kell tenni természetes afrikai expedícióját. Az olaszok azonban — irja a nagy angol lap — szintén aláírták a népszövetségi alapokmányt és ennek rendelkezései rájuk is kötelezők. A Manchester Guardian fölteszi a kérdést, hogy miért szorítják olyan erélyesen vissza az olasz igényeket Északabesz- sziniából, mikor Anglia az 1906-os és 1925-ös megegyezésekben éppen ezekre a területekre ismerte el Olaszország igényeit. Egy másik nagy lap azt indítványozza, hogy a kormány bizonyos jellemző kerületekben kérdezze meg a választókat és akkor meg fog győződni, hogy az angol közvélemény egyáltalán nem nagy egyhangúsággal áll a katonai szankciók lehetőségének érvényesítése mellett. (Folytatás» a 8. oldalon) Enyhült a hangulat
