Ellenzék, 1935. szeptember (56. évfolyam, 200-224. szám)

1935-09-22 / 218. szám

SB E L L E N Z Ú K i Rochester véleménye BUDAPEST. (Szeptember hó.) Mindig nagyon szerettem 01vosokkal beszélgetni, az utóbbi hetekben aztán bőségesen v )Ü ré­szem benne. Most még bővebben faggat hal­iam őket orvosi dolgokról, mint máskor. '''Általában mindenkivel az ó szakmájáról szeretek beszélgetni, nem a magaméról. (Őri­zi álláspont, de tanulságos.) Akit megop - ráitak, annak úgyis főleg a mii ét körül fo­rog az esze. És áljaidban orvostudomány, kivált sebészet körül. Sok orvost megkérdeztem, ki a világ leg­híresebb sebésze. A túlnyomó többség olyan ! nevet mondott, amelyét eddig nem hallot­tam. Azt a nevet mondták, hogy Mago. Nem is egy ember ez a Mano, hanem egy egész dinasztia. A család alapítója maga is sebész volt, fiait sebészeknek nevelte, leányait sebészekhez adta feleségül s ab­Grósz tanárt, n hir°s szem szí is Johann tanárt, az Egészségű ni Intézet, fejéi.1' Majd ezt írja Adómról: „M • ' /' kölátni öl megerősíti azt a véleményemet, hogy benne együtt vannak a mesteri sebész ősz- szes tulajdonságai, s ezek közölt nem utolsó az az emberi gyöngédség, amely nemcsak betegeit, hanem egész környezetét magúval ragadjaHüllt Hűménél, Wintern its doh- torral és másokkal nem találkozhatott. Magyarországnak tizenegy sort juttat a névszerinti beszámoló, Ausztriának négyet, Németországnak hetet. Ebből van jogahnam, hogy egy tengerentúli t‘tiniéig hogyan ér­tékeli az éti hazam tudományát a többiek között. Arról is beszámol Mayo, hogy az európai orvostudósokai a súlyos gazdasági nehézségek kép.sten nehézségek ele állítják, ha tudományos kutató munkái akarnak foly­tatni. De vannak kivételes emberek, akik tengernyi nehézség, kínlódás és kiizködés közepette is nemzetközi fontosságú erei me­nyeket érnek el. Egy példát említ Ma go, ej ész Európából egyetlenegyet. Mire Ciliié­ben idáig jutottam, már nem is csodáihoz­Ne hanyagolja Ci Kérje mindenütt n Solvuy „SPhClAL* szóda bité Ár - honái eredeti kék c.oboz­Iucji . A Solvay „SPÉCI A Lu izódü bikarbóna étkezési céloV re. mint hu^lóf, tesz- lík ib. készítésére n ki­válóan alkalmas, mert lu ké/etcien tiszta! Ha gyomorégés! érez vagy Via éflezés tifán rossz a !<özérzefe, 'zedjen „SOLVAY" - „SPECIAL" SZÓDA BIKARBÓNÁT amely belföldi gyárlmány és jól elzárt kék fémdo­bozokban kerül fogralomba A SOLVAY „kPt.CIÁL* szóda bikarbónái minőségben egyetlen külföldi gyárt­mány sem múlja felül és hatékonyságát megtartja az utolsó adagigl iám, hogy ez éppeti a magyar dr. Benéze, akinek a vészes vérszegény s:gr i vona kozó önálló kutatásait o oly értékesnek tart. Ez a Mayo főkén a vastagbél sebészeté­vel foglalkozik, beszámolójának nagy része erről szót, s ezzel kapcsolatban sokat ír Angliától, mert ennek a specials szakmá­nak fötudósai ott dolgoznak. De egész ta­nulmányának legfon.ősibb mondata ez: „Aki külföldre megy orvosi tanulmányutat (enni, annak mm szabad elmúlt-iztania Bu­dapestet. “ Egyszóval kedves társaim, on ríttak és operalandók, légy ütik nijugoilak, jó kezek­ben vagyunk. HARSÁNYI ZSOLT. ból a kis szanatóriumból, amelyet az ame­rikai Rcchesterben alapilott, mostanra mar valóságos sebészeti város fejlődött rengeteg pavillonból álló telep mindenféle tudomá­nyos kísérleteket szolgáló laboratóriumok sokaságával a többezer beteg számára szol­gáló gyógyépüleiek k'zött. A rochesteri te- I lep igen értékes elméleti kutató munkát is folytat, amellett a Mayo-dinasztia tagjai ör- döngős ügyességül, mesterségükben háprá­--tr-rwrw"— zaios tudású sebészek. Jól van, ezt tudomásul vettem. Aztán azt is kezdtem firtatni, hogy a magyar sebészet milyen rangon áll a világ egyéb nemzetei­nek sorában. Erre már vegyes válaszokat, kaptam, a kérdezett orvos vagy orvosnő egyéni természete szerint. Voll, aki szeré­nyen vállat vont és mosolygott, mert olybá vette, mintha sajátmagát kellene dicsérnie a laikus előtt. Volt, aki keményen kijelen­tette, hogy a világ egyik legelső sebész-kul- turája ma a magyar. Engem pedig nagyon is érdekelt a kérdés: milyen rangot hord a világban az a sebészet, amely most az én porszemnyi kis életemet a kezében tartja. Ezek után egy fiatal orvos érdekes szak- folyóiraiot juttatott el hozzám. Egy ameri­kai orvosi szaklap nemrég megjeleni száma ez; tartalmazza a naqy sebész-dinasztia egyik tagjának, C. W. May ónak, európai ta- nulmányútjáról troli beszámolója!. A kő - le menynek elképzelhető érdeklődéssel estem neki: meg fogom tudni belőle, hoqg a világ­ié kiniélg milyen hangon beszél a magig ér­sebészetről. Ha ugyan Európát járván, ér­demesnek tartotta Magyarországra eljönni. Előbb elmondom, hogy egg amerikai szak­ember figyelmének mi tűnik fel legjobban az egész kontinens egészségügyéből. Ezt mondja: „Ami ezekben az országokban az egészségügy mai helyzetét illeti, azt igpn súlyosan kikezdte az a politikai és gazda­sági nyugtalanság, amelyet változó mének­ben, de mindenütt szembeötlőnek találtam. E nyugtalanság okainak taglalása nem ide­való, de következménye, amelyek végre is a beteg ember, a tudományos kutatás és az átlagos orvos anyagi és szellemi helyzeté­nek rovására mennek, rendkívül felkeltet­ték figyelmemet.“ Majd az egész korit nen- sen erősen fejlődő betegbiziosiiasró beszél Mayo és ezt fűzi hozzá: „Budapesten meg­látogattam a betegbiztosítás egyik épületét. Tele volt emberekkel, ezrek fordulnak meg itt naponta. A hibákat az idő bizonyára ki fogja javítani, az intézmény sokatigérő. Egy­előre bizony nem praktikus sem az ápolt szempontjából, sem az orvoséból, akin min­den teher nyugszik. Sok tehetség van elte­metve olyan állásokba, amelyek nem i.iv in­nak tehetséget. Specialista képzettségű or­vosok gyakran töltenek be olyan munka­kört, amely egészen kezdetleges tennivalót / ivén tőlük. így szakmájuknak sem művé­szetében, sem tudományában nem halad­hatnak. Mindez még nem a magyar sebészet ér­tékelése, amit kerestem. De aztán rábukkan­tam a beszámoló következő mondatára: „Egy orvos nem látogathat el a még tiszteiéi érzése nélkül olyan nagy országokba, mint Olaszország, Magyarország, Ausztria, Né­metország és Anglia, mert ezek mindég: ike olykor korszakalkotó lépésekkel viszik előre a belgyógyászatot is, a se’.észetet is.“ Ma­gyarország nagy ország? Ezt Mayo a te­rületi kiterjedésre aligha érthette. Az orszá­gok soriendjén nem változtattam, Mayo klasszifikalt így bennünket, Olaszországot számomra meglepően az élre rakva. De hal­lom magyar ervo októl is, hogy az olasz sebészei bámulatos lépésekkel halad előre. Később orsz.igonh ni felsorolja Mayo, hogy kikkü találkozóit. „Ritka' lehetőség voit ezen a kéruion a hír eves em' erek egész sorával beszélni és .ütni őket munka közben. Rómában Alessandri és Bastinelli tanárokat, Budapesten Verebéig tanait az első sebészeti klinikán, tíakay tanárt a má­sodikon és Ádárn tanárt a harmadokon, No, most már nem lesz semmi baj. Majd kitörik már a gyár nyakál. Meg az -expor­tőrökét. Mer az egészet csak azért csinál­ták, hogy a termelő megijedjen. Egy pengő a paradicsom? Ez kei nekik? Nem lesz már semmi baj, megalakult az uj szövetkezet. Négy- és fél fillér lesz az ár egész esztendő­ben. Róza a szemébe húzta a kendőjét s nem nézett az urára. Tegnap dél óta nem is lát­ta, azt se tudta, merre jár, mer az embörnek könnyű, az csak elmegy hazulról, a szegény asszonyt odahaza megeheti a kánya, a nem számit. Most is hogy jön haza, a szeme ke­resztben, kiveresedve, a hangja olyan, mint a kefe. — Mit akarsz enni? — Amit adsz. Csinálj egy teát. — Teát? Ambrus hallgatott. Látta, hogy a fele­sége haragszik, de nem törődött vele, az asszonyt nem szabad kérlelni. Az asszonyt magára kell hagyni, mig kifújja magát, mer aztán nagy követelőző lesz. — A fekete fődön mindakét vékást para­dicsommal rakom meg. Most mán érdemös. Kánahén lesz Nagykőrös. R-óza nem felelt. Tüzet rákot és feltette a vizet a teának. De nagyon megszurta, hogy az ura két vékás földet -akar beparadicso- moUná. Sose volt nekik f élvek ásná! nagyobb darab paradicsimuk, azt is elég volt neki megdolgozni, mert a saláta, ugorka, para­dicsom, szóval a kertészet az asszony dolga. Még az orrát se üti bele a férjem uram. Azt az asszony műveli meg s ő is adja el. Két vékás földet egy asszonyra rátolni, az aztán Isten eliten való­— Uj szövetkezet. Német tőkéve1. Azok nagyon tudják. Pénz van. A népek csak úgy rohannak aláírni a szerződéseket. Százhúsz vagonyt beírtak egy huszonnégy óra alatt, de még Isten tudja mennyi lösz. Én is be­írattam egy vagonyt. Száz mázsát. Róza felől beszélhetett, az oda se figyelt. Neki megvolt a maga baja. Lehajolt a spar- hethez, mer a tűz nem akart égni, fújni kel­lett. Úgy tett, mintha a füst csípte volna meg a szömit, ellébb a könnyet törüigette e, azután az orrát fuvogattak- Már két hónapja figyeli magát és retteg. Nem tudja, mit csi­náljon, nem valihatja meg, hogy baj van. Már hároméves házasok, de csak most van először igazán nagy bajba... Ambrusnak nem szólhat, mert Ambrus megmondta első nap, hogy addig, mig a tejbe aprítani való nem lesz, addig gyerekről szó se legyen... Külön­ben mehet, amerre szömive lát. Ambrus nem ügyeik a feleségére. — A saláta után paradicsom. Ezt vedd tudomásuk — Ugorka nem kel? Ambrus örült, hogy a felesége mégis meg­szólal. Egy kis pillantást vetett a párjára, aki úgy guggolt még mindig a tűzhely előtt, mint egy tőtött galamb. — Az ugor ka már nem cikk. Az ugorká­nak vége van, a mán csak szemét. Róza nem felek. Most már a tűz fellob­bant, lehetett nézni, hogy villog. A paradi­csommal még több baj van, mint az ugor­kával. Vájjon ha csakugyan baj van, fog-e tudni dolgozni?... — Ugorkát csak a kertbe teszünk. Elébb saláta, azután ugorka, azután megentelen meg kel. Így lösz. 2. A hideg idők egy-kettőre elmúltak. Áp­rilis tizedikére nagyon szép nap jött. Róza az ugorkamagot este beáztatta, betette a zacskóban az ágyba s az a meleg ágyban kedden estére szépen ki is kezdett csírázni. Nagykőrösön a századik napon szokás ős­idők óta elvetni az ugorkamagot: április ti­zedik napján. Ambrus folyton-folyvást futkározott. Si­került neki pénzt szerezni. — Az az elvem ,— mondta kedden este a feleségének —, hogy a paradicsomfődbe nem teszek sa’átát. Nem huzatom meg a fő­det. Hadd teremjen. Ha a palánta kész ltesz, kiültetjük. Egy vékásba kell kétezer szál, de én még magot is dugok, minden szál mellé. Tavaly jobban jártak, akik magot vetettek, mint akik palántáltak. Mer most még hide­gek az áccakák, fagy is lehet, a kész paianta hamar lefagy, de a magnak ott kell kicsi­rázni. Ha a palánta el találna, fagyni, min- gyán ott van a pótlék. Róza nagyot sóhajtott. A főd elkészítése az ember dolga. Az ő munkája akkor kezdő­dik, mikor már gondozni kell a növényt. Pedig inkább most bírná a munkát. Már biz­tos vöt benne, hogy négy hónap múlva ne­héz lesz a kapálás, hát még majd a sok sze­dés, cijeíés... —• Ha egy tőkén nem lesz több, csak há­rom kiló paradicsom, akkor is százhúsz má­zsa. Négy és fél fillérjével ez kitósz 540 pen­gőt. Miért, semmiért... De ha az Isten jó termést ad és nem három kiló lesz, hanem öt kiló egy tőkén, akkor már 900 pengő... De ha tiz kiló ;esz, akkor az négyszáz má­zsa, 1800 pengő... Mer mér ne lehetne tiz kiló is egy tőkén?... Az időjárástól függ... A németek már nagyon jól dógoznak, mán százötven vagányt írattak alá. Most kell csi­nálni, mikor egész város ebbe van... Az idén hatszáz holdnál többet ültetnek tele paradi­csommá' a határban. Róza egész összegűbbaszkodott. Négyszáz mázsát kell neki behordani taligán a piac­ra?... Mer az ember nem tolja. Azt csak a nőnek kell megcselekedni. De nem szólott még mindig az urának a dologról. Szegyeit, meg félt is. Neun lehat ilyen nagy szeren­csétlenséget csak úgy kikotyogni. 3­Róza egyre nehezebb napokat élt át. Már nagy ájulásai, szédülései voltak. Mikor a sa­láta a kerteken dagadni kezdett, lombosod- ni, már vágta, sokszor úgy járt, hogy le sem tudott hajolni, mert mingyán összeesett. Guggolva kellett neki dolgozni és verejték ömlött a homlokáról. Hajnalba elkészítette a taligát és tolta a nagypiacra. De mikor a Nagyvendéglő elé ért, sokszor azt hitte, kettőtörik a kereszt- csontja. De azért nem ez bántotta, csak az, hogy az ura meg ne tudja, hogy éppen a legnagyobb dologidőbe mivel van elrontva az ő teste. Tán még mag is taposná, vagy ki­kergetné a házból. Szegény embernek nem arra vaó az asszóny, hanem arra, hogy dol­gozzék. Azért néha csudáitkozott rajta, hogy ez az Ambrus semmit nem gyanakszik. Na­gyon el van foglalva terveivel, hogy nincs ideje néha ránézni a feleségére. Olyan, mint az őrült, csak a magáét fújja. Azt meg kell adni, azért Ambrus gondos­kodott, hogy legyen segítsége a feleségének. Élt még az apja, azt kirendelte a paradi­csommunkához. Kiég Rózának is megvolt az anyja, azt is kiparancsolta, hogy könnyítsen a lányán. De azért a legnagyobb munka mégis csak őrá maradt. Hiszen nem is szó­lana, minthogy nem is szól, tolja a hetipia­cokon a naigyfejü salátát a hosszú utcákon s mikor megáll, be is pillant a kerítéseken: minden udvari kert salátával van telte Nagy­kőrösön. Gyönyörűen diszlik a saláta ezen a fekete homokon. Társak is vannak, nem megy egyedül. Innen is, onnan is egy-egy asszony nyitja a kaput s vagy előtte, vagy utána, az is csak tolja a taligát. Egy-egy szóval beszélgetnek. Mi az ár, hogy nő a termény, ki veszi, hogy veszi. De ő igyek­szik úgy lépni, úgy menni, úgy tartani ma­gát, hogy senkinek fel ne tűnjön, hogy mi­lyen jó szinben van. Mert hiába dolgozik, mint az állat, egyre kövérebb, az arca majd kicsattan és a ruhái csudára szűkülnek. 4­Itt van a nagy nyár. Roppant forrósig aszalja a vetést. Már két hónapja nem volt eső. Jégverés is volt. Nem olyan szörnyű, mint a szomszéd Kecskeméten, de azért na­gyon megverte a paradicsomot. Szegény pa­radicsom, két fagyot is kapott. Üres is a piac nyár elején. Ambrus le van törve, nem lehet beszélni vele, mert rossz hírek járnak az uj szövet­kezetről is. Suttogni kezdenek, hogy nincs ezeknek egy fiiérjük sem. Mi lesz, ha nagy para dicsőm termés talál lenni es nem veszik át. Ambrus ki se szeret a piacra menni. Do­gozik ő is rogyásig a két lóval. Fuvaroz, annyit cepekedik, majd megszakad bele. Nincs ideje az asszonykával foglalkozni­Esténként elmegy a gazdakörbe. Vagy hozzájuk jönnek. Vagy a szülék, vagy a ro­konok s folyik a végtelen vita. A körösi em­ber betegsége, hogy nagyon is okos, nem győzi letárgyalni a gondolatait. A parlamentben nincs annyi vita, mint ebben az évben a városi kis házakban. Még nekik csak jó, mert jó magjuk van. Lukuí- lus-paradicsomjuk lett. De hallgatni a ko­mák panaszát, akik a jég után jobban bele­estek a kárba s vagy palántát kellett venni, vagy uj magot verettek s mindendéite silány paradicsomfajta fenyegeti őket. — No, Ferenc bátyám, kifogtuk a méne­teket— kell neki hallgatni a beszédet —, itt volt a nagy német kereskedő ezekkel, itt hallgatta három hónapig a magyar szót, so­ha el nem mosolyodott a legerősebb vicce­ken se, most Bálint bátyámnál kisült,.. Meg­IS. Elbeszélés Irta: MÓRICZ ZSIGMOND

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents