Ellenzék, 1935. szeptember (56. évfolyam, 200-224. szám)

1935-09-20 / 216. szám

a TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.163/1929­fj Szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Cluj. Str. I. G. Duca No. 8. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piata Umru 9. szám. — Telefonszám: 109. — Leveleim: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözcttel több. LVI. ÉVFOLYAM, 216. SZÁM. PÉNTEK 1935 SZEPTEMBER 2 0. A para tragédiája újra erősen időszerű Európában. Legnagyobb politikai válságok mögött sem nehéz igen gyakran megtalálni a paraszt- problémát. Ez a kérdés a mai Európa leg­nehezebben megoldható kérdései közé tarto­zik és minden arra mutat, hogy egész válság­anyagával újra föllángolni készül. Francia- országban a parasztfront adómegtagadásra izgat. A dániai parasztság „vahrtasztrájk^-já­rói mcd számában ad hirt az Ellenzék. Az olasz külpolitika békére nyugtalanító törek­vései mögött szintén ott rejtőzködik a pa- rasztkérdés, melyet Olaszország, gyarmati te­rületek biztosítása nélkül, mai kereteiben megoldani nem tud. Németországban csak a minden elégületlenséget visszafojtó fegyelem takarja el a parasztság panaszait, amely igy sem tud belenyugodni abba, hogy az általa drágáit előállított termékeket az állami sza­bályozás által megszabott, aránylag olcsó áron kénytelen eladni. A százmilliós orosz parasztság elégületlenségéről szintén sűrűn érkeznek hírek. Igg folytathatnánk tovább Európának majdnem minden országával kap­csolatban. A dániai parasztság „vatutasztrájk“-ja ar­ra akarja kényszeríteni a kopenhágai nemzeti bankot, hogy 30 százalékkal csökkentse a dán korona értékét, mert a parasztság csak igy találja meg számítását a rá nézve élet­kérdést jelentő kivitelben. Ez a követelés azonban élesen beleütközik a lakosság másik kétharmadának érdekeibe és valósággal osz­tályharc jellegűnek tekinthető. Franciaor­szágban a parasztfront azt kívánja, hogy tilt­sa be a kormány a külföldi mezőgazdasági termékek behozatalát. Követelése szintén a nemzet többi osztályainak érdekeibe ütközik és tűrhetetlenül megdrágítaná az omugirís nagyon drága életet. Kizárt dolognak lát­szik, hogy tekintélyével törődő kormány akár egyik, akár másik országban eleget tehessen ilyen követeléseknek. Viszont a követelések visszautasítása súlyos gazdasági és szociális következményekkel járhat olyan szilárd gaz­dasági föléprtésü országokban is, mini a pa- rasztválság föllángolásában most első sorba került Franciaország és Dánia. Azt sem lehet mondani, hogy súlyos sérelmei miatt elégü- letlenségében a parasztságnak ne volna igaza. És ha nem is jár helyes utón, mikor érde­kei megvédését más osztályok suluos meg­károsításában keresi, bajainak legtöbb okát minden esetre helyes ösztönnel I tt -a az ál­lamban, amely tűrhetetlenül magas kiadásai fedezésére olyan mértékben fölöz le minden termelési felesleget, hogy jövedelmet a ter­melésből mezőgazdasági vagy ipari termelő már alig várhat. Egy svájci közgazdasági folyóirat nemrég ijesztő statisztikát közölt arról, hogy mily er. árért termel ma a termelő és milyen árakat fizet ugyanő, mint fogyasztó. Az elsőrendű termékeket — élelmiszer, nyersanyag és tö­megipari termékek — a termelő ma az 1913-as áraknak átlag A0 százalékéiért adja el. Viszont mint vevő a legolcsóbb országok­ban is az 1913-as áraknuk átlag legalább 90 százalékát fizeti meg, de a legtöbb helyen, különösen az ipari termékekért az 1913-as árak 120, sőt 200 százalékát is A kétféle ár közötti tűrhetetlen távolság oka az állam, mely adóival, gazdasági intézkedéseivel, vám­rendelkezéseivel és bürokráciájával fölemész­ti az óriási árkülönbséget, anélkül, hogy leg­alább saját háztartását rendezni tudná. A svájci folyóirat „államparazitá“-ról mer be­szélni. Mi nem megyünk ilyen messzire. De aligha tévedünk, ha a parasztság ismételten föllángoló válságát súlyos figyelmeztető jel­nek tekintjük a mindent drágító állami be­avatkozás számára. A paraszt a világválság őrlő malomkövei közé került. Egyik oldalon a mezőgazdasági túltermelés, másik oldalon n világpiaci árak­nak az ö érdekeivel ellentétes alakulása. Köz- bül a háború utáni konjunktúra idején na­gyobb intenzitásra berendezett termelés. Le­het-e ezen az állami terhek szakadatlan fo­kozásával segíteni? jg'i'i I.» A hangulat ufrm reményíelenre fordult* — Parisban és Rómában szombaton 'lesznek a döntő minisztertanácsok, — Olaszország vissza akarja utasítani a genii faimsműoi Száznegyvennégy nagy angol hadihajó ál! a Fold- közi-tengeren minden eshefdsÉgre készen A változatosság kedvéért ina megint a legsötétebb reménytelenség uralkodik Géniben és Európa külpolitikai központjaiban. S a valószínűség amellett szól, hogy a gyorsan egymást követő hangulatváltozásokban ez a reménytelenség a megokoltabb. Különösen az ötös bizottság utolsó mentőinditványáról nyilvánosságra került adatok szólnak emel­lett. Az uj indítvány csak gazdasági téren próbálja kielégíteni az olasz követeléseket, Olaszország területi kívánságait későbbi megoldásra halasztja el és talán még kevésbé ellensúlyozhatja értékével az eddig hozott nagy olasz katonai áldozatokat, mint a bi­zottság előbbi indítványai. A párLsi külügyminisztérium sajtóorgánuma, a Temps már meg is állapítja, hogy „nem ringathatjuk magunkat többé ábrándokban, Róma biztosan el togja vetni ezt a megoldást, amely nem tartalmaz gyarmati megbízást Olaszország számára“. Szóval gyarmati megbízásról van szó, ekörül forog a vita, ez az, amibe Ang­lia nem megy bele, amit békésen nem lehet Abesszíniára rákényszeríteni s amit a Nép- szövetségnek nines módjában, az olaszoknakadományozni. Két népszövetségi megbízott, Litvinov orosz külügyi népbiztos és egyik skandináv állam képviselője igy is tiltakoztak már az ötös bizottság indítványa ellen, mely szerintük tűrhetetlen gyarmati állapotba sülyesztene egy népszövetségi tagot. Olaszország még nem válaszolt az ötös bizottság indítványára. Hivatalos jelentés szerint a szombati minisztertanács foglalkozik ezzel a kérdéssel. Aloisi főmegbizott Genf bői Rómába utazott, hogy Laval kérésére még a minisztertanács előtt tárgyaljon Mussolinivel. Laval Párisim tért vissza, ahol ugyancsak a szombati államtanács hoz újabb döntéseket Franciaország további magatartása ügyében. Az angolok várakoznak és közben olyan mértékben erősitik Földközi-tengeri stratégiai pontjaikat, mint még soha. Ez az előkészület, angol szokás szerint, a lehető legnagyobb csendben folyt le. Ma azonban Gibraltárból Szuezig az angol hadihajó-rajok képviselik a legnagyobb erőt. Egyik nagy római lap meg is írja, hogy London az olaszok számára börtönné akarja átalakítani a Földközi-tengert. A helyzet komolyságára jelemző. hogy a munkáspárt második parlamenti vezére, Ponsomby őrnagy ugyanúgy lemondott a pártelnökségről, mint Lansbury képviselő, meri a pártban vezető szerepet játszó szakszervezetek a koc­kázatok tekintetbe vétele nélkül megtorló intézkedéseket kivannak Olaszországgal szem­ben, ha ez megindítaná a háborút Abesszínia ellen. Az ötös bizottság javaslata GEiNF. (Az Ellenzék távirata.) Madariaga, az ötös bizottság elnöke ma átadta a bizott­ság legújabb indítványát Olaszország és Abesszinia delegátusainak. Az indítvány tar­talmáról mindkét delegátus már előre tájé­kozva volt, mert Lava! már előzőleg tár­gyalt ebben az irányban Aloisi olasz íődele- gátussal és Edén ugyanígy tárgyalt Hava- riste abcssziniai delegátussal. A javaslat tel­jes szövegét nem hozzák nyilvánosságra, amig az érdekelt kormányok választ nem adnak rá. Ez a válasz pedig aligha lesz meg szombat előtt, amikor római jelentés szerint az olasz minisztertanács foglalkozik a kér­déssel. Illetékes körökből nyert információ szerint azonban a javaslat nem ad területi engedményeket Olaszországnak, ezt a kérdést későbbi idő­pontban Olaszország és Abesszinia között lefolytatandó közvetlen tárgyalásokra akarja halasztani. Ezzel szemben kiterjedt gazdasági engedmé­nyeket biztosit Olaszországnak és Abesszinia pénzügyi, gazdasági és közigazgatási moder­nizálását kívánja népszövetségi irányítás alatt. A Népszövetség által kiküldött bizott­ság egy nemzetközi haderőre támaszkodnék, mely elég nagy lenne ahhoz, hogy a rendet az országban fenntartsa. Egyes hírek szerint az ötös bizottság javaslata sem a végre­hajtó tanácsosok, sem a haderő nemzeti­ségi összetételére vonatkozólag nem tesz indítványt, hanem ezt a kérdést nyitva hagyja. Más hírek szerint viszont azt indítványozza, hogy sem a reform végrehajtó bizottságá­ban, sem a nemzetközi csapatokban ne ve­gyenek részt olyan államok alattvalói, ame­lyeknek gyarmatai határosak Abesszíniával. Madariaga ötös bizottsági elnök sürgős választ kért a két főmegbizottnak átnyújtott javaslatra. Az abesszin főmeg­bizott állítólag már kijelentette, hogy kor­mánya valószínűleg belenyugszik a nép- . szövetségi indítványba. Aloisi olasz íődelegátus Laval kérésére elutazott Rómába, hogy személyesen adja át a javaslatot iMussolininek és további ma­gatartására utasítást kérjen. Olaszország visszautasítja a javaslatot Genfben az a vélemény, hogy az olaszok vissza fogják utasítani az. indít­ványt, mert minden olyan megoldás, mely neat ismeri el az olaszok kizárólagos jogát j arra, hogy Abesszinia belső reformját vég- i rehajtsák, ellentétben áll a római kormány minimális követeléseivel. Szombatig, ha a Mussolini temperamentuma nem robban ki újabb visszautasító kijelen­tésekben, szélcsend várható. Az abesszinek ; hir szerint egy heti haladékot kértek vég- ! leges válaszuk megadására. Laval Párisba I utazott, ahonnan hétfő előtt valószínűleg l nem tér vissza. Egyes népszövetségi körök- j ben, elsősorban a skandináv államok kép- 1 viselői között az az óhaj merült föl, hogy a népszövetségi ülésszakot mindaddig ne zárják be, amig az olasz -abesszin viszály ! nem nyer elintézést, tárgyaljanak mindaddig permanenciába to­vább, amig ennek az ügynek kapcsán a vi­lágbéke veszélyeztetve van. Készülődés a háborúra LONDON. (Az Ellenzék távirata.) Londoni politikai körök véleménye szerint a diplomáciai feszültség elérte a legmaga­sabb pontját. A szombati olasz miniszter- tanács határozatának döntő jelentősége lesz az események további folyására. Nem valószínű ugyanis, hogy az ötös bizott­ság olyan újabb javaslattal léphessen az ola­szok elé, mely további tárgyalásokat tegyen lehetővé. Az abessziniai esős időszak elhú­zódása késlelteti ugyan az olasz hadműve­letek megkezdését, nem lehet látni azonban, hogy ezt az időnyerést milyen alapon hasz­nálhassa föl a diplomácia békés lehetőségek fokozására. Katonai szakértők szerint Olaszországnak rövidesen 250 ezer embere lesz Kelet-Afrikában a hadműveletek meg­kezdésére. Ezeknek túlnyomó része Erit- reaban van összpontosítva. A hadműveleteket minden valószínűség sze­rint légi támadás fogja bevezetni, amelyre két támponton közel 500 repülőgépet össz­pontosítottak az olaszok. Abesszin intéz­kedések bizonyos fokig keresztülhúzzák azt a reményt is, hogy kezdő olasz katonai győzelmek és az olasz nemzeti érzésre nézve fontos Adna elfoglalása után a ha­talmak közbeléphessenek béketárgyalások megindítására. Az abesszinek ugyanis hir szerint kiürítették Aduát és a határvidék nehezebben védhető részeit. A magas hegyek között pedig az olasz nemzeti önérzetet kielégítő gyors győ- z.elemre nem igen lehet várni. Anglia mindenre készen áll... Anglia katonai felkészülése minden eshe­tőségre nagy erővel és az angolokra jellem­ző szívóssággal folyik. A Földközi-tengeren ma már óriási angol flotta van összponto­sítva. Gibraltár és Szuez között 144 nagy angol hadihajó úszik a hozzájuk tartozó ki­sebb egységekkel. iMég az angol közvéle­ményt is meglepte a hir, hogy a hazai ha jó­raj, melyről úgy tudták, hogy a skóciai vi­zeken gyakorlatozik, Gibraltár körül buk­kant föl. Gibraltárban lázas munka folyik, a stratégiailag fontos erődítmény olyan fel- készültségben áll, mint a háború óta soha. A gibraltári kikötők zsúfolva vannak. A vé­delmi tanács szüntelenül ülésezik. Egyiptom­ba is szakadatlanul érkeznek az angol hajók és csapatok. Tangeri hirek szerint ott tegnan egy ismeretlen nemzetiségű tengeralattjáró tűnt föl, mely Gibraltár felé haladt. Csak­hamar angol hadihajók jelentek meg a lát­határon, amire a buvárhajó nyomtalanul el­tűnt. Szueznél, amint londoni lapok jelentik, szintén megjelent egy olasz buvárhajó. A buvárhajó az eritreai partok felé haladt to­vább a Szuezi csatornán át. Amint azonban bejutott a csatornába, azonnal két angol tor- pedóromboló szegődött a nyomába és kö­vette mindaddig, amig kijutott a Vürös-tei - gerre. (Folytatása a 10. oldalon cngedmäiveket ofánl füf a legújabb népszövetségi békítő javaslat

Next

/
Thumbnails
Contents