Ellenzék, 1935. szeptember (56. évfolyam, 200-224. szám)

1935-09-01 / 200. szám

193 5 szeptember 1. ELLENZÉK 15 MŰSZAKI VILÁG Villamos balesetek Eg}^ tehetséges rendező. — Az elvarázsolt kötél­pálya. — Tanterv. — H. Zipp professzor esetei VIII. Kétségtelen, hogy a legtehetségesebb ren­dező az élet. Ott van pl. Dear Jessie esete. Ez a derék texasi asszony unalmában haris­nyát köt . a háza előtt és váratlanul' arra éb­red, hogy tűz van. És még hozzá micsoda tűz: egy vasdrót ég egy deszkakerítésen. Megálll az ember esze, egy vasdrót ég, de nemsokára a száraz fakerítés is tüzet fog­hat. Dear Jessie legalább igy látta és azért szenvedett halálos villamos balesetet, mert ezt a- tüzet a maga egyszerű módján egy vö­dör vízzel el is akarta oltani. Mi történt hát ezzel a különös szöges dróttal, hogy ott a száraz fakerítés fölött pirosán izzott és szik­rázott, sőt olykor apró lángocskák törtek fdí belőle, mint egy fiók vulkánból? Az egyik Cluj-i 'laptársunk szerint a vizsgálat azt állapította meg, hogy ez a szöges drót valahol egy nagyfeszültségű vezetékkel érinti kezett. Ez eddig a laikus olvasó számára rendben volna. Dear Jessiet ugyanis a szöges drótban lévő magasfeszültségű áram a viz- sugáron és a kezében tartott bádogvödrön át egy u. n. baleseti áramkörbe zárta. De r. tegyük fel, hogy valahol tényleg lesza­kadt egy nagyfeszültségű villanyvezeték és rá­esett a kérdéses szöges drótra, amely egy száraz fakerítésen húzódott végig és ennél­fogva éppen elég nagy ellenálláson át íölde- lődhetett. A szögesdrót tehát nem kerülhetett pirosán izzó állapotba és Dear Jessie nem is mehetett oltani. z. -Am tegyük fel, hogy ez a szögesdrót mondjuk valahol fémesen fö d'elődött, viszont a nagyfeszültségű hálózat íöldeletlen hálózat volt. A szöges drót szántén nem kívánt izzani és Dear Jóssá sem- kívánt tüzet oltani. Ha azonban ez a kiváltó hírnévre szert tett texasi nő valamikép mégis hozzáért volna a szöges­dróthoz, különösebb baja, némi vil'lanyozó érzésen kívül' nem történhetett volna. 3. Más a helyzet azonban egy földelt villa- nyoshálózattBi.- és Dear Jessie esetében éppen erre óhajtottuk felhívni a közönség figyel­mét. A földelt hálózatoknál ugyanis (3 fázis r földvezeték) egy baleseti áramkör létesii- lése jóval’ könnyebb és valószínűbb, mint a föl deletion hálózatoknál. Adva van tehát egy fakerítés és rajta ama bizonyos szögesdrót egyik végén a reászakadt kb. 220 Voltos váltóáramú vezetékkel s a J másik végén némi átmeneti el'onálláson át fémes földelödésseí. Hogyan záródik be itt a kör? Az áramkört itt a föld zárja be, job­ban mondva, ama földsáv ellenállása, amely a szögesdrót földelő pontja és a hálózat szabványos földelő pontja között van. S hogyha eme baleseti áramkör eredő ellen­állása nem több, mint négy Ohm pl. a ke­reskedelmileg megszokott szögesdrótok izzi- tásához szükséges ötven-hatvan ámpér maris meg van. Más A következő történetet némi humorral az elvarázsolt kötélpálya esetének is nevezhet­nék annál inkább, mert szerencsésen és neve­téssel végződött. Elmellékelve a körülmé­nyek pontos műszaki részletezését, a csupasz lényeg, a következő: qgy Észak-Amerika-i bányavároskában drótkötél-pálya volt. Amo­lyan körbemenő’s és kétköteles drótkötél- pálya, amelyen nemcsak bányatermékeket, de munkásokat is szállítottak. S ezenkívül1, fő­leg vasárnap, kirándulókar. A pálya mint­egy hat km hosszú lévén, létezett egy közép- állomás is. S a kocsikat a fdíső végponton elhelyezett villanyos motor hozta mozgásba. | Hogy történt, hogy nem: az egyik mozgó a célkötél j s a futóműn, a felfüggesztő kere­ten és tartón keresztül természetesen maga a kocsi is mintegy 300 Voltos feszültség a'a került. Erről azonban a kocsiban ülő kirán­dulók nem tudtak és nem éreztek semmit. Az áramkör ugyanis nem záródott. Ezen a napon a vidéket amolyan kedves hajnali eső öntözte végig s a talaj bizonyos fokig áram- veszéiVes volt. A kirándulók 'lábain persze igen jóképű szögesbakancsok s a középállo­másról a leggyönyörűbb kilátás . . . Egyszóval a mi utasaink a középállomáson ki óhajtot­tak szállá ni. Megindult hát az első emberünk, szaporán és vidám reggeli hangulatban, az egyik lába még a kocsi vaslépcsőjén, a másik pecíjg éppen a földre ér. Nagy kiáltás s a mi utasunk összeesik. Nagy nevetés, — rosz- szul lépett — mondja az egyik és megindul a második kiránduló. A kiszabás azonos fá­zisában ő is kiált' és ő is összeesik. A többiek hátul hülédeznek. A Mr. Gründet görcs fogta el? Hárman is futnak segíteni. Lépnek a lépcsőn lefelé, de — bűbájos egy kötél­pálya, — kiáltanak és persze ők is. Közben az első magához tér, tűnődik és a fejére csap: a villany. S máris' feláll, hogy vigyázat! A vaslépcsőről csak mindkét lábbal egyszerre szabad elugrom. És igaza volt. Az áramkör ugyanis ez eset­ben sem záródhatott. A balesetnek egyéb­ként a mintegy negyedórává később meg­induló zajos vidámságon kívül nem volt ko­molyabb következménye. Furcsa baleset. De majdnem 100 százalékos biztonsággal felte­hető, hogy az elektromotor csatlakozó ve­m zetóke szinten földelt hálózat volt s az egyik fázisa valahogy a mozgó kötéllel érintkezett. Hogy viszont a baleseti áramkör csupán a kocsin, illetve a kirándulók lábain át földe- Oődhetett, annak a kötélpályát tartó vasoszlo­pok rasszulvezető betonalapja volt az oka. Adatok a villamos balesetek oktatásához Szakma szerint a mérnök nemcsak a kü­lönböző előírások és szabványok pontos be­tartásán őrködhetik, hanem főleg a havi árammérő leolvasások alkalmával az üzeme­ket és a kisfogyasztókat is ellenőrizheti. Ezenfelül adatokat gyűjt, megoldja és műsza­kilag megmagyarázza az eseteket. Az orvos, mint iskolai orvos, taníthat a közép- és felső- iskolákban. Mint háziorvos a családoknál fejthet ki értékes munkát, eltekintve attól, hogy a röntgen és dia term ia stb. elektromos gyógyeszközök alkalmazásánál Önmagára és a betegeire is kell, hogy ügyeljen. Ugyancsak az orvos kötelessége volna még a szakmunká­sok' kiválasztása. Parádi dr. szerint például szakmunkásnak a nyilvánvaló tehetség mellett is csak olyan embereket volna szabad kiké- peztetni, ideértve természetesen a mérnökö­ket is, akik érzékszerveik teljes birtokában vannak, nyugodt és nem hirtelenkedő termé­szetűek, jó szivük van és nem szenvednek kéz- és lábizzadásban. Végül a tanár és tanító az elemi, közép és felső, valamint a különböző ipariskolák és tanfolyamok tantervén belül a tanitás már normálizált munkáját végezheti. Anyag lennie: X. a villany osság általános ismertetése; 2 baleseti lehetőségek, előzetes Védekezés; . 3. baleseti áramkörök modell szerinti fel­állítása földelt és íöldeletlen hálózatoknál; 4. utalás a rádióbalesetekre s ennek kere­tén belül az oszlopok, antenna, földvezeték jelentősége a viharok és villámütéssel kap­csolatban. Utalás' a modern vevőik szerkeze­tére. Egy modern vevő hálózati részében ugyanis a 2x350 Volt, tehát 700 Volt, sőt a 2x440 Volt, tehát 880 Volt gyakori feszült­ség. A laikus hallgatóközönscg ennélfogva igen jól teszi, ha a készülékét odahaza, főleg bekapcsolt állapotban nem nyitja fel; 5. a villamos üt és, a szervezetre veszélyes áramerősségek (o.ox — 1. Amp.) és következ­ményeik. A tetszhalál gyakorisága; 6. mentőszolgálat és pedig a baleseti áram­körből való kiszabadítás és a mesterséges lég­zés munkája gyakorlatokkal. Jelén cikksoro­zatunkban a mesterséges légzés keresztülvite­léről már többször irtunk. Tudjuk, hogy az eszméletlen áldozatnak valamilyen szilárd alapon, ha lehetséges asztalon, hanyatt kell feküdnie és a ruházatát, fő’ég a nyakánál és a hasa körül meg kell lazítani. A mestersé­ges légzés olyan tempóban történhetik, mint a természetes légzés. Az áldozat feje mögé elhelyezkedve alkarjait lehetőlég a könyök mellett megfogjuk és a mellkashoz oldalt, erélyesen odanyomjuk. Ez a kilégzés. Két má­sodperc muCva a karokat oldalt és magunk felé emelve, történik meg a belégzés. Nagyon fontos: a mesterséges iégzés eredményét, a levegő be- és kiáramlását hallani és a mellkas mozgásáról látni is lehet. Fia a be- és ki­áramlás nem észlelhető, ennek az oka az le­het, hogy a nyelv gyöke elzárja a gégenyilást. Általában a mesterséges légzés conditio sine qua non-ja a nyelv ePőrehuzása. Lényeges rész.e a mentőszolgálatnak a bal­eseti áramkörből való kiszabadítás gyors és célszerű keresztülvíte'e. A kiszabaditás mikéntje azonban a baleseti áram feszültségétől függ. Alacsony feszültségű áramköröknél a kisza­baditás elég egyszerű. A mentő pl. kihúz egy konnektor-dugaszt, vagy kiemeli a biztosíté­kokat, kesztyűs vagy vastagabb ronggyal bur­kolt kézzel leemeli, vagy csipőfogóval, esetleg drótvágóollóval levágja a balesetet előidéző vezetéket az áldozatról. S a baleseti áram­kör .már .meg van szakitva. jóval nehezebb a nagyfeszültségű baleseti, áramkörből való kiszabaditás. Ez esetben a mentő részére voltaképpen csak három lehe­tőség áll rendelkezésére: kikapcsolást operá­ciók vagy rövidzárlat előidézése a baleseti hely és az áramforrás között, azonban a bal­eseti hely közelében .természetesen. Végül1 a baleseti áramkör megszakítása. Egy baleseti vezetékre alkalmazott ideiglenes földelés vé­dőértéke még az esetben is kétséges, ha a föl­delővezeték keresztmetszete elég nagy, a föld elég nedves és az érintkezési, illetve a kap­csolódási pontok átmeneti eilend iása elég kicsiny. Nem fantasztikum H . Zipp szerint nagyfeszültségű berendezé­seknél bizonyos körülmények között meg­történhetik, hogy érintésre maga a földelő­drót is veszélyes lehet. Ugyanis a földelő­drót és talaj közötti átmeneti ellenállás a földáramok árammeítege, illetve a talaj foko­zatos kiszáradása következtében egyre no, amíg végül! is a fő ddel szemben a földelő­drótban lévő feszültség veszélyes mértékre emelkedik. Ismételten hangsúlyozzuk azon­ban, hogy ez az eset nagyfeszültségű beren­dezésekre vonatkozik, viszont semmi okunk H. Zipp professzor véleményében kételkedni, bár eddig a mi gyakorlatunkban hasonló eset nem. fordult elő. íme p . H. Zipp szerint a legkülönösebb baleseti lehetőségek egyike: helyezzünk el két rudformáju vaselektrodát nedves földben, félméternyi mélységben, egy- mástóO kb. tiz méternyi távolságban és kap­csoljunk ezekre az elektródákra 300—500 Voltos váltóáramot. Tehát az áramforráson, a két elektródán és a földön át áramkörünk lesz. Tegyük fel azt is, hogy a cipőnk egy kissé nedves. Ha ezekben a nedves cipőkben megindulunk az elektródák összekötő vona­lában, főleg az elektródák közeiében már 300 Voltos váltóáramnál' lábtól-lábig a testünkön át igen kellemetlen villanyos ütéseket érezhe­tünk. S most képzeljük el, hogy mi történne ötezer Voltos váltóáramnál? Kétségtelen, hogy a mindennapi életben ilyen baleset nem igen fordulhat elő, de meg^ történhetik kísérletezés, villamos erőtelepek, vagy rádióadó-állomás építésénél. Huber Gy. TARZAN A RETTENET Irta; Edgar Rice Burroughs Fordította: Gaál Andor. - 41. közlemény Az utóbbi kezét nyújtotta Tádén felé — amely kézmozdulat a világ minden részén a barátságos szándékok jele. Ugyanakkor közelebb jött néhány lépéssel, majd megállóit. Tádén, — aki biztosra vette, hogy ez az ember, aki annyira hasonlít Tarzan jad guru-ra, csak elve­szett barátja törzséhez tartozhatik — örömest fogadta a barátkozásnak e jelét, majd ö is közelebb ment a jövevényhez. — Ki vagy te? — kérdezte. Az idegen azonban csak megrázta a fejét annak jeléül, hogy nem érti. Jelek utján igyekezett megértetni a hodonnal, hogy a hegyeken túlról jön és Tádén mindebből azt a meggyőződést merítette, hogy ez az idegen Tarzan jad guru-1 keresi. Csak még azt nem tudta, hogy mint barát, vagy mint ellenség. Az idegen a maga részéről csodálkozva nézte a hodon furcsanövésü ujjait és hosszú farknyulványát — igyekezett azon­ban meglepetését elrejteni. Annál jobban örült viszont annak, hogy e különös ország első lakója, akivel ta­lálkozott. barátságosan viselkedik, mert bizony csak szaporította volna a nehézségeket, ha ellenséges or­szágon keresztül lett volna kénytelen kierőszakolni a keresztülhaladást, Tádén, aki eredetileg vadászni indult, elhatá­rozta, hogy elhagyja e szórakozást uj felfedezése kedvéért és majd elviszi az idegent Omathoz, akivel együtt majdcsak találnak valami módot rá, hogy a jövevény valódi szándékával tisztába jöjjenek. így aztán ő is'jelek utján megértette a másikkal, hogy kövesse s együtt haladtak lefelé Ómat sziklájának irányába. A vazdonok láttára, akikkel találkoztak, az ide­gen megállt és lekapta az ijját, Tádén azonban mo­solyogva megnyugtatta. És csakugyan, a vazdonok — noha kíváncsian köriilrajzották — még csak kí­sérletet sem tettek rá, hogy feltartóztassák és az ide­gen most már biztosra vette, hogy békés és barátsá­gos nép közé került. Amikor elértek a barlangokhoz, Tádén neki­indult a szög-hágcsóknak, remélve, hogy ez az idegen épolv könnyedén követni fogja tudni, mint Tarzan, a rettenetes. És ebben nem is csalódott, mért társa minden nehézség nélkül kapaszkodott utána, úgyhogy nemsokára mindkelten Ómat, a főnök barlangjának tornácán állottak. A főnök nem volt odahaza és csak délután érke­zeit meg, közben azonban sorban jöttek a harcosok, hogy szemügyre vegyék a látogatót, akinek minden egyes esetben újra, meg újra az volt a benyomása, hogy békeszerető népekhez került. — nem is sejtve, hogy egy vad és harcias törzs kellős közepébe csöp­pent, ahol Tádén és Tarzan megérkezése előtt soha meg nem tűrtek idegent maguk között. Amikor Ómat visszatért, a vendég ösztönösen megérezte, hogy a törzs vezetőjével áll szemben, Ómat szótlanul vizsgálgatta őt tekintetével, mialatt Tádén előadta találkozásuk körülményeit. — És én azt hiszem, Ómat, — fejezte be beszé­déi; a hodon, — hogy ez az ember Tarzant, a rette­netest keresi. E név hallaltára az idegen arca felgyűlt. — Tarzanl — kiáltotta. — Tarzan, a majom­ember! -—- Majd jelek utján igyekezett értésükre adni. hogy csakugyan ő az, akit keresett. Arckifejezéséből és egész magatartásából kivi­láglott. hogy barátságos okokból óhajtja a Tarzannal való találkozást — Ómat azonban előbb még bizo­nyosságot akart szerezni erre nézve. Rámutatott az idegen késére, majd Tarzan nevét ismételve, megra­gadta Tadent és úgy tett, mintha feléje akarna szúrni, majd rögtön rá kérdő tekintettel fordult az idegen felé. Az utóbbi hevesen megrázta a fejét, majd szivére tette a kezét a béke jeléül. — Ez az ember Tarzan jad-guru barátja, — ki­áltotta fel Tádén. Vagy barátja, vagy nagy hazug, — felelte Ómat. —- Tarzan! — szólt az idegen is. — Ismeritek őt? Él még? Oh istenem, csak érteném a nyelveteket! . .. Majd ismét visszatérve a jelbeszédhez, igyekezett kitudni tőlük, Tarzan tartózkodásának helyét. Meg­ismételte e nevet és különböző irányokba mutatott, a barlangokba, a szakadék felé, a hegyek irányába, le a völgybe — és mindannyiszor kérdően húzta fel a szemöldökét. Ómat azonban mindig csak a fejét rázta és szétterpesztette tenyereit olyan mozdulattal, amely világosan mutatta, hogy bár megérti a kérdé­seket. fogalma sincsen a majomember hollétéről. Aztán a fekete főnök próbálta megmagyarázni az idegennek — akit Jardonnak keresztelt el, ami a paluldoniak nyelvén ..idegen“-! jelent — Tarzan el- I ü n ésé n ek Kör ü lménye i t. Rámutatott a napra és igy szólt: „As“. Ezt né­hányszor megismételte, majd felemelte egyik kezét, szétterpesztette ujjait és mindegyiket külön-kiilön megérintve, többizben elismételte az „Adenen“ szót (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents