Ellenzék, 1935. szeptember (56. évfolyam, 200-224. szám)

1935-09-15 / 212. szám

19 3 5 szeptember 1 5. E L L E N Z /: K Napjaim múlás ti Heggel behozzák postámat. Könyvek, folyóiratok, levelek, sok levél, kill földről, az ország különböző részéből, sürgős le­vél, ajánlott levél, közönséges levél s amint böngészgetek közöttük még álmos, szórakozott ujjakkal, egy más levelet is Mfúáilok, egy őszi falevelet, mely nyilván a levélhordó kezére pottyant vagy a tás­kájába s ö az iratok közé keverve be­küldte ide hozzám. A többi levelet föl se hontom. Csak ezt nézegetem. Hárslcvél, sárga hárslevél. Címzése nines. De ér­zem. nekem szól. Névtelen levél. Föladó­ja valószínűleg régi ismerősöm, a szep­tember. Kimondhatatlan szomorúságot közöl velem, röviden és tömören, a jó irók módjára, a múlandóságról s arra figyelmeztet, hogy arcom nemsokára oly élettelen lesz, mint ez a levél. Tudo­másul veszem, majdnem közönyösen. Aztán a hársfalevelet, a többi levéllel együtt, papírkosaramba hajítom. .4 helyiérdekű vonat igénytelensége szívfacsaró. Valaha Isten bizonyára szár­nyas gőzparipának teremtette. De köz­ben „történt valamiA szép reményű vonat, mely ifjú napjaiban a gyárban még arról álmodozott, hogy talán Páris és Berlin között száguld majd százhúsz kilométeres sebességgel, letett nagy rálátó ábrándjáról, megszürkült és elzüllött s most itt a környéken, a vidéken kocog, szerény gyorsasággal, kötelességét telje­sítve. Olyan, mint az a költő, aki hajdan csillagról-csillagra röppent, később azon­ban meg kellett alkudnia a szakmánybán körmöt, moziföliratokat gyárt. Akik benne ülnek, hasonlítanak hozzá. Szegény, beteg pesti emberek, többnyire nők, akiket a közeli üdülőtelepre utaltak ki,, hogy pihenjenek és gyógyuljanak. Ok már kicsöppentek a nyaralásból. .4 jobb helyeket azok foglalták el, akiknek nagyobb pártfogójuk, befolyásuk volt. Csak az ősz jutott nekik, afféle fájó őszi nyaralás. Váltig dicsérgetik a „balzsa­mos, friss, tiszta levegőt1a gyümölcsök évadját, lenézik a nyarat, mert egyebet nem tehetnek, vigasztalják, áltatják ma­ijukat. Egy sápadt, kis fekete asszony mérges- zöld ruhában, fekete kedapban ül velem szemben. Szegényke szorongatja kistás- káját s eszelősen szemmel tartja a bő­röndjét is. Elmondja, hogy néhány nap­pal ezelőtt a villamosban ellopták a kis- láskáját s Í3 pengő 70 fillér volt benne. .1 kocsi közönsége, a többi szegényember résztvevőén hallgatja történetét s csóvái­dat ja fejét. Ehhez a csapáshoz mérve semmi sem azoknak a newyorki banká­roknak a vesztesége, akiknek a tőzsde fe­kete péntekjén felhőkarcolóik, városré­EKTÉSZEK m SZŐLÉSZEK O nélkülözhete len segédkönyvei Horn János: Törpe gyümölcsfák, aiakfák nevelése és nyesése lei 36 Biró Géza: Szőlő metszése és mi- velési módjai — — — lei 36 Horn: Gyümölcsfák nyesése lei 36 Urbányi Jenő: Gyümölcsfák be­tegségei — — ‘ — — lei 36 Jécsay László: Hogyan készítsük el virágos kertünket — lei 36 Sántba L.: Szőlő kártevői lei 36 Horn-Jeszenszky-Kerekes: Gyii- mölcstermesztési és gyümölcsfa- védelmi rádió - tanfolyam lei 40 Pettenkoffer: Szőlőmüvelési rá­diótanfolyam lei 40. — Zajtay: Okszerű takarmányozás lei 40 Kaphatók az Ellenzék könyvosztál -a oun Cluj, Piaţa Unirii. Kérjen ingyenes gazdasági könyv- jegyzéket és iDgyen mutatványszámot a Nö­vényvédelem és Kertészetből. Vidéki rendelé­seket azonnar —■ soron k’vül intézőnk ! ! szeik, milliárdjaik semmisüllek meg Jul­iánotok a lati. Mindenki u csomagjára mered s ebben a riadalomban él, a vad erőszak és hihetetlen változás légköré­ben. Ezenkívül gyomorfekélye is van a sápadt, kis fekete asszonynak. Ezt is hosszan magyarázgatja üli társainak. Mérgeszöld ruháján barna gombok sora­koznak s a hetedik gombnál megtalálja gyomorfekélyét, nyomogatja a gombot, melyet oly jelentősnek érez, hogy talán szeretne helyette egy másszinü gombot odavarralni, a gyomorfekély jelzésére. Föl is áll, hogy jobban lássuk vala­mennyien. Mosolyog az arany fogaival, szeretetreméltóan, valami famjar, hideg­lelős mosollyal. Keserű is, édeskés is, mint a cukrozott mák. Ha valaki a ko­csiban a jegyére, vagy a vonatok érkezé­sére vonatkozólag érdeklődik, akár férfi is az illető, ő a tompa, fáradt hangocská­ján azonnal fölvilágosít ássa! szolgál. Is­meretségeket óhajt kötni ebben a bor­zasztó, idegen világban. Sohase láttam még a szenvedés, a megalázottság es a félelem ilyen eleven szobrát. Amikor leszállók s megemelem elölte kalapomat, szelíden báliul, isméi moso­lyog az arany fogaival, de utánam pillant gyanakodva, hogy nem vittem-e. el vélet­lenül a Icistáskáját vagy a bőröndjét. M Fekszem az ágyamban órák hosszáig, mozdulatlanul, bebugyolálva törzsemet, lábaimat sárga paplanommal. Bámulom ezt a téglaszerii tekercset, ezeket a hosz- szu csontokat, melyek tulajdonképpen engem jelentene]:. Megállapítom, hogy az emberi test koporsóalaku. A koporsó utánoz bennünket s mi is utánozzuk a koporsót, ügy látszik, mégis ez a legter­mészetesebb ékszertartó-tokja emberi mi- j voltunknak. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ. OPERA MOZGÓ SZOMBAT ÉS VASÁRNAP!! lil SZOMBAT ÉS VASÁRNAP A halál torkában! Fősz.: CLARK GABLE és MYRNA LOY. — Helyárak 10 és 20 lei Riport csodálatos magyarokról BUDAPEST, (szeptember). A csodálatos magyarokról akarok Írni, a fehéredő hajú, fehérbajuszu öre­gekről. Nem tudom mi történt, amióta reform jelszavakat zeng a nemzedékem s a sok szó tornyosul, elálmosit és öl, közelebb jutnak hozzám az öregek. Ér­dekel az életük, mely a nagy háborít előtt indult el az akarat és munkaerő szent rajvonalában, értelmesen és egy­szerűen éltek, okosan megkeresték a te­rületet. melyen munkálkodni fognak, felmérték és kiaknáztak az évek során annak minden áldását, minden lehető­ségét. Nem is sejtjük, mikor arra gondo­lunk, hogy nem pusztultunk még el. hogy vannak még mögöttünk lüktető erők, elindított gépek, megmunkált me­zők, asszonyok és gyermekek, nem is sejtjük, hogy a felszínen mozgó démo- nikus politika, amelyet nagybetűkkel je­gyeztünk és mesgyéknek jeleztünk az életünkben, semmit sem telt. Uk építet­tek láthatatlanul. A láthatatlan erők ismeretlen héroszai jönnek most felém, még csak el sem kell indulni, hogy felkeressem őket. Kórházban fekszem és ez, az óriási kórterem az esett emberek százait gyűjti, az ország minden osztályából, minden felekezetiéből és minden fajtá­jából. Gyógyulni, vagy meghalni. Itt találkoztam az én öregjeimmel is. AKINEK APJÁT MÉG SAVANYU JÓSKA ÖLTE MEG Bozsák Károlvnak hivták az elsőt. Nagy, bozontos bajusza alatt makacsul hallgató száj. óriási homlok, párhuza­mos ráncok. Szeme mosolygósán barna, csillogása útjait szarkalábak kisérik a halántékon. Nagy barna kéz. hatalmas kicserzell tenyér. Az arca is barna. Nemrég hozták az ég alól, ahol 60 esz­tendőt töltött el eddig egyensúlyban, rendes szívverésekkel és szabályosan mozduló tüdővel. Mikor bediktálja adatait a kortörté­net számára a sablonos históriákon túl mindny á jan odaf üle lünk. — Apám csősz volt Zalában. Savanyu Jóska ölte meg. — Miféle Savanyú Jóska? — A betyár. Az orvosokban és betegekben megáll a szó. A betyárromanlika kap lábra. Mindenki látni akarja. — Aztán csak úgy az ég alatt növö- getfem, minthogy az édesanyám előbb elhalálozott. . . Fekszik az ágyon, a menyezetet nézi, kezeit összekulcsolja a mellén. Zavarban van. Talán fél is. A mezők és kertek gyermeke nem szereti az orvosságsza­gol, a dereka fáj. a tarkója alatt is fá­jást érez. . Nyugtalanítja a sok fehér. Nem is szól, csak pislog, engedelmes és szelíd. Harmadnapon sikerül csak beszédbe elegyedni vele. S akkor megtudom, hogy kertész. Pestkörnyékén, a Balaton­nál és a Velencei tó partján a tisztvise­lőknek ülteti a gyümölcsfákat, ö csi­nálja a nyaralók környékén a virágos- kerteket. Elbeszéléséből megtudom, hogy negyvenöléves munkálkodása alatt 30 ezer gyümölcsfát ültetett, vagy ötezer virágoskertet gondozott, fiatalon nősült. Tizenkét gyermeket nevelt fel. Ezek kö­zül bárom esett el a harctéren, két fin él, a kisebbik kilencéves. Egyik lánya szülésbe halt. Ő neveli az életben ma­radt unokát. Nyolc élő gyermeke van tehát . . . Gyümölcsfát ültetett és kerte­ket rendezett. Itt benn sem volt nyugta. A párkonyokon sorakozó muskátlikról gondoskodott. S az ablakon át az eget nézte. Felhőket keresett. Azt hiszem nem azért imádkozott, hogy meggyó­gyuljon, hanem azért, hogy bő záporok öntözzék a földeket. Még nem gyógyult meg egészen, mi­kor hazament. Nem lehetett visszatar­tani. A TEJ-, VAJ- ÉS SAJTMESTER Fördös János bácsi 73 éves volt. 'Tör­pe ember és fürge. Eszes. Nikkelkeretü pápaszemén át az utolsó kis hirdetésig végigböngészte az újságot s olyan dol­gok érdekelték, amik erősen meggondol- koztatják az embert. Valaki az abesszin—olasz viszályról tudakozódott nála. mikor letette a napi­lapot. Legyintett. Ne ilyesminek örüljünk mi magya­rok. Inkább az érdekeljen bennünket, hogy a Bruxelles-i villágkiállitáson a magyar vaj nyerte ;tz első dijat. Máskor csodálkozva kiáltott fel. Mi a csuda! Dombóváron a tej ára ! fillérrel esett. Vagy: — Az egyiptomiaknak ízlett a magyar sajt. Meghiszem azt! Tej-, vaj- és sajlmesler volt. A sajt- mesteri vizsgál 10 évvel ezelőtt tette le kitűnő eredménnyel. Valami állásra pá­lyázott és kifogásolták, hogy nincs meg minden lejszakmába vágó oklevele. Hu­szonnégy órán belül kiállott a földműve­lésügyi minisztériumban összehívott bi­zottsága elé. S a vizsga nagyszerűen sike­rül!. ölvenötéves munkás múltja nagy­részt gazdasági kirendeltségek mellett folyt le. Evenkél legalább négy tejkur­zust vezetett különböző helyeken. Tej- szövetkezetekel szervezett és vez.etelt. egészséges tejkezelésre és többet jöve­delmező tejgazdaságra nevelte a pa­rasztságot. Több mini 200 tanfolyamot tarlóit. Háború után Majláth Gusztáv püspök radnóli birtokán is szervezett tejgazdaságot. De rövid ideig. A ható­ságok, mint irredentát kiutasították. — Akkoriban azt sem tudtam, hogy mi az irredentizmus. De a csendőr csak azt mondta, hogy irredent. .. irredent és bökdüsött a jjuskatusával. Senki sem mondta volna réila, hogy beteg. Korán kelt és sokat mozgott. ízes dunántúli nyelven mesélt el apró törté­neteket. Friss volt. gyors és üde. Mig itt volt. a legsúlyosabb betegek is moso­lyogtak. Csupa derű, csupa egyensúly és tisztaság. Veszprémben született a harcos magyarok utódja, aki békességet örökölt, szőlőhegyek helyett a tej tudo­mányát. De bátor volt mégis. Szemreb­benés nélkül nyelte a szondát, itta a biz- mutkását s mikor arra került a sor, nyöszörgés nélkül operáltatta meg ma­gát. Nagy és nehéz gyomormíilét volt. De Fördös bácsi életerején nem foglak ki a kínok, az elfolyt vér nem vette et a hitét. Mikor átmentem a sebészetre meglátogatni, minden fájdalmát lenyel­te, vastag fehér bajusza alatt mosoly nyílt és ragyogott a szeme is. — Most már biztosan tudom, hogy életben maradok, de úgy érzem hal el a jobbkarom. —- Szemébe egyszeribe könnyek gyűllek. —- Nem baj Fördös bácsi, az a jobb kéz még bénán is aranyat ér. És tisztes­ség mindenkinek. ha ugv halódon is megszoríthatja azt.. . A FÖLDSZERZü Szávay Márton nagyon odavolt. mi­kor mellém fektették. — Nemes ember? kérdezte valaki. — Miért irja ipszi- lonnal a nevét? Legyintett. — Apám igy irta, a gyermekeim is igy Írják. Hogy nemes vagyok-e? Én zsellérnek születtem. Sokáig nem szólt. Gépiesen vette be a gyógyszereket, engedelmesen cselekedett az orvosok utasítása szerint. Büszkeség öntötte el, mikor bárom napi csend után engem szólított meg. — Kedves fiam — mondta csendesen. Nagy fehér fejét felém fordította, mint a mesében. Napégette barázdáiban ki- nok lüktetlek, szeme fehérje sárga, pu­pillája szűk. szabadon leng a szivár- ványhárlya kékje, mint az egek kivo­nata. — Ne haragudjon, hogy megszó­lítom. de én úgy látom, nem segít raj­tam a tudomány. Meghalok . . . — Dehogy bal meg Szávay bácsi . . . Leint. Egészen felém fordul. Címeket diktál és megkér, hogy küldjék levelező­lapokat. Öt fia van. (Kettő ur. három gazda), két lánya, tizenöt unokája. Meg­írom a lapokat. Ugyanazok a szavak Beteg az öreg, látni szeretné őket . . Iskofcikönw, író és rajzszer LEPflüE-nál. Jó, olcsó! Budapest, IV., Egyetem-utca 5. sz. 100 modem, kényelmes szoba. Lif­tek. Hide§'[fieleg folyóvíz. Központi fűtés ERZSIM! KIRÁLYNÉ SZÁLLÓ Az étterem és kávéházban minden este szalonzene. Menü : 1-60 P. Er- zsébet-pincében egypincér rendszer

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents