Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)

1935-08-11 / 182. szám

BL LENZ ÉK Z 193 5 augusztus 11. RIPORT A BALATON MELLŐL Most üli Keszthely fenniilÉsánah 700-ih évforduláját KESZTHELY. (Az Ellenzék tudósítójától.) Tenger! — szeretnék felkiáltani, — itt iga­zin magyar tenger a Balaton! A viz pereme a végtelenbe vesz s a född gömibölyüsogec érzékeltető láthatáron most bukkan fel egy fehér hajó. Minden tündöklik e pillanatban, a vakítóan tiszta hajó, a napsugaraktól szik­rázó víztükör s az öblöt körülölelő lombos lankák ... A kikötőgát messze nyúlik a Ba­latonba s visszafordulva a parti sétány gesz- tenyelombos árnya csak bájos előtér a varos fé'.lköraJaku látképe előtt. Karcsú templom­tornyok között egy mesebelien kecses tor- nyocska teszi jellegzetessé a keszthelyi város képét: a Festetács-kiastély gyönyörű Barokk- tornya . .. A Sókajok-Sétányán lassan sétálok a város felé. Milyen kedvemre való liget ez: mindig egy olyan parkba vágytam, me.ynek sem­erre sem látszik a vége . .. S a térré táguló fasorban találkozom az első keszthelyi nevezetességgel, egy oszlopos kupolával, a Helikoni emlékkel . . . És fákat ültettek az írók emlékezetére .. . 1817—19-% tartotta a keszthelyi helikoni ünnepeket gróf Festetics György, az írók buzdítására. Az ünnepekre hivatalos volt az akkori szellemi élet színe-java, de többnyire csak a dunámu lak jöhettek el, a közlekedési nehézségek miatt. Keszthely fénybe borult ezeken a napokon, szinielőadások, kivilágítás, irodalmi ünnepélyek, lakomák, hangverse­nyek, bálok emelték a helikoni napok fé­nyét. Festetics gróf tiszteletdijjal jutalmazta az írókat s a nap emlékére az irók egy-egy fát ültettek régi költők, Csokonai, Zrínyi, Gyöngyösi tiszteletére .. . Ezt a szokást elevenítették fel a helikoni ünnepek százados évfordulóján, 1922-ben (a háború s a forradalmait néhány évvel kés'éltették a századforduló megölését), miikor a ligetben a Helikoni emléket emel­ték. Felújították a faültetés hagyományát is s most azoknak a helikoni költőknek ültet­tek fákat, akik a Festetics gróf helikoni ün­nepén a régi magyar irók emlékezetére ül­tettek fákat. Mennyire érzékelteti ez az idő könyörtelen múlását, századok semmiségét... A Helikoni Emlék körül, a fiatal hársfák alatt a magyar halhatatlanok nevei között oly egységessé olvad a műit, Zrínyi, vagy Gyöngyösi, akik a heikoni ünnepek idején már régi költőknek számítottak, ma semmi­vel! sem távolibbak, mint a Helikon költői, Kisfaludy, vagy Bersenyi. Nyári lakok, gyógyházok, üdülők utcáján túl az iskolaváros kezdődik, apácák és szer­zetesek országoshirü intézetei. S beérek a fő­utcára, ahol a kisváros élete folyik, a vidéki élet kényelomszerető bájával. . . A kirakatok fővárosiak, az autóut pom­pás, — mi varázsolja mégis a városkát olyan 'kívánatosán vidékivé? Az, hogy itt sétálni mernek az emberek. Napernyős fiatal lányok jönnek szembe, vi­dáman udvaroltatva magúknak, — panama­kalapos bácsikák sétálnak együtt meg-meg- állva s mindehhez stílusos vidéki hangjáték a falragaszokat helyettesitő dobolás és az utcát szegélyező nyílt piac gyümölcs- és virágillatos tercieré je . . . A Balatoni Muzeum A Balatoni Muzeum ugyanolyan barokk- stilusbani épület, mint a Festetics-kasté.y, mert eredetileg a hercegség épületei közé tartozott s a herceg adományozta a város­nak. A muzeum jelenieg átépítés és rendezés alatt van, az előcsarnokban az oszlopok még vakolat nélkül meztelenkednek, a tárolók az asztalost várják s a balatoni vizimadarak szomorúan kuksolnak egy sarokban. De az üres termek és a becsomagolt anyag között is látszik, hogy szép és világos termekben nagy értékek és érdekességek lesznek itt lát­hatóak, ha az idő és főleg a pénz megengedi a muzeum befejezését. A Balaton növény- és állatvilága, — a balatonkörnyéki ősfoglal­kozások, halászat, pásztorkodás, népművé­szet, — s a dunántúli irók kéziratai feltár­ják majd a Dunántúl hangulatos világát. S itt helyezik el a sümegi Darnay-muzeumot is, a legértékesebb balatoni gyűjteményt. Mult, jelen, jövő ... Keszthely múltjáról Reischl Imre, aki szü­lővárosának, Keszthelynek immár huszon­ötödik éve városbirája, mesél: — Ezen a nyáron üli Keszthely, mint ma­gyar település, fennállásának hetszázadik év­fordulóját. Valószínű ugyan, hogy a telepü­lés kilencszázcves múltra tekinthet vissza, de ez még nincs tudományosan eldöntve. Ugyanilyen vitás nevének az eredete is. Né­melyek a Ca Stelláimból származtatják, — cn, a máig,am magyar neylvérzőkével1, úgy érzem, hogy a Keszthely Kezdőhely lehetett vala­mikor, mert itt kezdődött a Balaton s a népvándorlás idején ez volt az egyetlen je­lentősebb balatonparci település. Dehát ezt majd eldöntik a nyelvészek . . . Az bizonyos, hogy itt, illetve Keszthely közvetlen szom­szédságában, Fenékpusztán, ahol most Feste­tics herceg világhírű ménese legel, a rómaiak egy előre tolt vára, Mogentiana állott. — A Balaton akkor alacsonyabb lehetett, mert a rómaiak urnatemetője lassan egészen a víz alá került. Gyermekkoromban, emlékszem, hullámverés után százával találtuk a partra- sodort égetett agyag urnadarabokat és római pénzeket. A római pénzek előbukkanása ma is egyre tart, egy diák a napokban talált egy Diocletianus korából való aranyat, mely oly ép és finom, mintha most került volna elő a verdéből... — A népvándorlás viharai után a magyarok már Vér-Bulcsu vezérlete alatt letelepedtek Keszthely helyére. — 1386-ban fejezte be II. Laczkfy István nádor gyönyörü gótikus templomunkat, mely most országos műemlékké van nyilvánítva. — A kuruc-labanc időkben megerősített végvár volt Keszthely. De Keszthely városbirája nem időzhet a múltnál, szó'átja a jelen, sőt a jövő. A gép­kocsi előállott, az uj diáküdülő építkezésé­hez kell mennie. — Jöjjön velem — hiv — megmutatom, hogy mibe vágtuk most a fejszénket! . .. Mig a gépkocsi a Helikon-liget felé robog, megtudom a keszthelyi nyári egyetem két­éves történetét. — Nyári egyetemünk tulajdonképpen a pécsi Erzsébet Tudományegyetem nyári egyeteme. Tavaly nyolcvan hallgatónk volt, köztük huszonöt külföldi, német, osztrák és olasz. Az előadók között is több külföldi egyetemi tanár van. Most, hogy intézmé­nyesen biztosítsuk a nyári egyetem állandó jellegét, ötven személyes diáküdülőt építet­tünk. Miután megnézzük a befejezéshez közelgő szép, modern épületet (a földszinten van az ebédlő, az első emeleten vannak az előadó­termek és a másodikon a lakószobák), a Gazdasági Akadémiába megyünk. Európa eiső gazdasági főiskolájában... — Mikor giróf Festetics György 1797-ben megalapította a Georgicont, a keszthelyi gazdasági főiskolát, ezzel a lépésével egész Európát, talán az egész világot megelőzte. Tanították ugyan a gazdasági szakismerete­ket, — például nálunk is a nagyszombati egyetemen, — de csak melléktantárgyként. 7 OLCSÓ MAP a • Băile Episcopeşli Oradea mellett Augusztus 18-tól 25 I Victoria szállodában ... 840 lei Transilvania szállodában 940 lei Dácia szállodában ........ 1120 lei Hétnapi nyaralásban benn­foglaltatik: Lakás, háromszori kitűnő étkezés éllap szerint, naponta I. • . meleg vagy hul­lámfürdő, zene, gyógydij, borravalók. Kitűnő zene! A kursalonban minden este tánc, tom­bola. — 5) százalék vasúti kedvez­mény, visszautazás gratis. Kívánatra ortodox kóser ellátás ! Iszap-fürdő! Hullám-fürdő ! 1 ölesé nap éw&U s«ä$©n végéig garaniálgKiíí 1 Festetics szakképzett gazdatiszteket és gazdá­kat akart nevelni. Ha minden kezdet nehéz, úgy ez különösen nehéz volt! Az intézet egyetlen tanulóval nyílt meg es csak ösztön- tandíjakkal és kedvezesekkel tudtak több növendéket az intézetbe csalogatni. A gróf azzal is igyekezett a tanulók kedvét nőve ni, hogy a záróvizsgákat a helikoni ünnepekkel egybekötve tartották. A tanulás nyelve előbb német, majd latin volt. A tudományos gaz­dasági iskolán kívül a Georgicon paraszt­iskolára, erdész-vadász-ménesmesteri okta­tásra, — priste deumra (ahol az úrbéri jog­viszonyokat tanították), kertészeti, mérnöki és gazdasszonyi iskolára oszlott. Ennek a Georgiconnak, késői, fejlett le­származottja a mai Gazdasági Akadémia. Megnézzük az intézet gyűjteményeit, meg­tudjuk, hogy a növényegészségügyi tanszék egyben növényvédelmi körzetvezetőség is (ami annyit jelent, hogy folytonos, nehéz és sokszor meddő felvilágosítási munkát végez a balatonkörnyéki kisgazdáknál a permete­zés és a rovarirtás érdekében), megbámuljuk az időjárásje'entő megfigyelőállomás öniró műszereit, s közben alig várom, hogy elő­állhassak a kérdéssel: — Ugy-e, most, mikor küszöbön áll a te­lepítés, a falu felemelése, a mezőgazdaság és a kertgazdaság újjászületése, il.’etve megte­remtése, uigy-e, most erre a pályára özönlik í az ifjúság? 7 A DÚC HATE AU CSALAD A mc de Paradis enyhe szögben vezet az 1 állomás előtti tértől a Meuse partjáig. Jelleg­zetesen belga városi u-tca: magas és keskeny vöröstégla házakból áll; pár szatócsbok s egy-egy udvar mélyéről kidörmögő gyárüze­mek tarkítják. Nehéz, dübörgő társzekereket vontató termetes flamand lovak és zörgő teherautók járják reggeltől késő estig: itt vannak vámkraktárak. Egy ilyen keskeny, függőleges magánház- ban lakik a Duchateau-család. A csengetésre Madame Duchateau nyit ajtót. Szája vidám, örvendő mosolyra nyílik, mikor meglát. A megszokás — hisz nem először vagyok itt — csaknem megszépíti. Pedig förtelmesen rut. Sovány, mint egy mumia, ruhája zörgő csontokat takar. Bor- zos hajának sárgás-fehér színe van. Arcát vastag rózsaszínű festékréteg borítja. És ez a múmia hatvanöt éve dacára, úgy virgon- coskodik, mint egy bakfis, már tuszkol is befelé a szobába, abol a fia, Fernand várako­zik kézfogásra. Az asztal mellől kok fel, ahol most is ki­terítve fekszik a füzet, amibe vallásosan misztikus verseit és drámáit írja. Obiigát szavakra fakad, vógágsimitja sürü, deresedő üstökét, melyen az átélt világháború harmata fehérük ki a fekete hajszálak közül. Idege­sen ránt egyet felfelé kunkorodó bajuszán. Aztán nadrágzsebébe mélyeszti kezek és szórakozottan sétái! fel és alá a szobában. Ma is megkérdi, mint rendesen: — Ugyebár furcsa az élet? Nem gondolja Monsieur? .. — Igen, válaszolom, az élet tényleg furcsa... mint folyton halkuló viszhang | I — Furcsa, igen ... furcsa . .. nagyon is az ... Fernand Duchateau -zenészemben A há­ború előtt jó pár évet töltött Parisban, aho vidám tomboló napokat élt át. De ezeknek a szép napoknak emlékei egy erőszakos felej­tés homályába vesztek el. Az 'emlékezés bá­gyadt sugarainak sötétjéből csak a név ma­radit még. Paris. A többit, a szónak az igazi, mámoritóan szép értelmét, amire egy emberi élet szürke hétköznapjai támaszkodhatnak, a párisi fiatal' korral egybenőtt átéléseket, egy ször-nyü félhő üké meg. Fernand Duchateau 1914-ben bevonult ka­tonának. Teste elviselte .a legszörnyübb kí­nokat is, de kifinomult zenészidegei nem bírták a dolgot. Csődöt mondtak. Most há­borús rokkant: nem emlékszik semmire, ami vele történt és háború előtti élete is teljesen kiesett emlékezetéből. Ha a háborúról kérdem: — Őrültség volt, — feleli. A háború olyan ércfaJiá merevedett oenne, melynek legkisebb érintésére tompa rezo- nánciák indulnak meg lelkében, elnyelve az értelem legenyhébb megnyilvánulásait is. A háború csak a németek elleni gyűlöletében él, akikben a borzalmas lavinát megindító gom-olyagot látja. Nem egyszer kdüett meg,- nyugrassam, hogy nem vagyok német. Sokáig kérlelem. Erre odaül a pianínó elé és Debussyt, Grétryt és Griegiet játszik. Bütykös" ujjai erélyesen íutkároznak a billen­tyűk kopott zománcán, amiket az ablakon behulló fény még horpadtabbaknak mutat. Aztán hosszas kértidésre a saját szerzemé­nyeit játsza. Melodikus kis chanssonokat, dilettánskodó időtöltéseinek eme egyszerű, credetietiensegben senyvedő termékeit. Madame Duchateau, aráig; fia zongorázik, | fügével és datolyával kínál. Nyelve fürgén } pereg: az örökösen egy és ugyanaz a téma. A férje Duchateau ur, aki tiz évvel fiatalabb nálSa és egy a utolér ahat-garázs vezetője, egy régebbi perpatvarból kifolyólag, tizenöt éve nem beszél hozzá. Ő sohasincs a szobában jelen, de Madame Duchateau érzésvilágát mégis betölti teljesen. Minél közönyösebb iránta, annál szenvedélyesebben ragaszkodik hozzá és nem tud megválni ettől a bánatától egyetlen pillanatra sem. Én azt hiszem, hogy az életét is odaadná egyetlen szaváért, amit hozzá intézne és maradéktalanul az övé lenne. De Duchateau ur makacs, konok em­ber. Ha egyszer megmakacsolta magát, állja a fogadalmat. Délbe ha hazajön és felesége megkérdi (tiznöt év alatt egyszer sem mu­lasztotta el ezt megtenni) mi újság a garázs­ban, nem válaszol és csak ha azt kérdi, hogy hozhatja az ebédet, kap válaszul egy gyenge „igen“-t, mint valahányszor, mikor ez elen­gedhetetlenül' szükséges. így csal ki nagy­ritkán egy-egy éltető hangot ezekből a néma, csökönyösen zárt ajkakból. Va óságos para­doxonnak látszik ebből a tiszta-csont mu- miaszerüvé aggott asszonyból a férje felé áradó érzelmi melegség. A férje álftitóíag egy idősebb leánnyal csalja, aki az autólerakatban gépel. Madame Duchateau következetesen „chameau“-nak nevezi ezt a kövér szemüveges leányt, aki már jóval túl van az első virágzás korán és egyáltalán nem szép, de . . . de akivel még­sem veheti fel a versenyt. Nem egyszer pa­naszkodott, hogy a férfiaknak csak a jóltáp- iáltság a fontos, hogy a nő gömbölyű -egyen, a többi nem számit. Valóságos kémszervezete volt, -akiket a szomszédságból és pleytkaéhes , ismerőseiből rekrutált s ezeknek réven a férje és a leány minden lépéséről tudott. Sőt, egyszer — ez nagy esemény volt — odáig ment féltékenységében, hogy felkereste a leány szüleit és beárulta őket, de minden látszólagos eredmény nélkül. Egy másik nagy eseménye Duchateauné életének az a pár nap volt, amikor a férjét, aki egy nap biciklin igyekezett haza, el­ütötte agy autó s bár szerencsésen megúszta a dolgot, pár napig az ágyban kényszerült maradni. Madame Duchateau odaadó igyeke­zettel ápolta és nagy reményeket fűzött fel- gyógyulásához. Férje hálásnak is mutatkozott ezért a gondozásért, de azért, mikor megint talpra állt, minden maradt a régiben és két­ségbeesve látta, hogy ezúttal sem sikerült jobb belátásra birni urát. Többször megkérdeztem Madame Ducha- teaut, Hogy Fernand milyen álláspontra he­lyezkedik ebben az ügyben? Milyen viszony­ban van az apjával? A választ maga Fernand adja meg: — Mit tehetek én ellene? Beteg *mber vagyok. Apám egy gonosz ember. Duchateauéknak van még agy házas fiuk, aki Briixel ésben Lakik. Háborús rokkant. Dohánytőzsdéje van. Azonkívül nagy tiszt­séget visel: egy belga háborús invalidus egye­sület elnöke. A lakás egyik legfőbb dísze egy nagyított fénykép, amely azt a íenkölt pil a- natot ábrázolja, amikor egy parádén a ló­háton üllő Albert király kezet nyújt Duchu- teauék félkarú fiának. Duchateau asszony büszkén mutatja ezt a fényképet minden látogatójának. De erről a fiáról is csak eze­ket mondja: — Az apja vére. Nagyon távol esett tol­lem ő is. Alig vesz tudomást rólunk. Az apja és köztem fennálló dologró' ő is tud, de egy vállrándítással elintézi a dolgot. Már félhomály dereng. A villany.ampa egyenletes, sárga fénye gyűl ki a homá.v felett. Fernand feláll a zongorától. Rámutat a feje fö'ött a falon agy piros-sárga kastély­Fiatal nyári-egyetam és öfe§ gaidasági akadémia egymás mellett. — Síikén* lett & „Síecské^-ikől „YíacIttcStiSv

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents