Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)
1935-08-02 / 174. szám
s BLLBTfT ÉK 1999 2. MIT IR A ROMÁN SAJTÓ Okos mór falom: — Pompát gyü- mólos. Fék. r«lc/.fkcl. l’RFZI N TÚL: S/mc' riportokban v/átnolnalc 'c *rró!, hogy 60 r/cr ember ment fi M lg la v it vlurilvsigbd; kö.-'Vgbc. hogy ott dw a helyet j.sssí, «hol Pftrache Lupu juhász ,,b<9/ólt az ls- funol." Nőni bit Áljuk a püspök cl [.írását, csxi- pin azt szögezzük. le. hogy a nép mellett van a helyük ilyen kérdésekben u papoknak. Ha a tömeg téred, a pap köteles helyes útra téríteni. Ha • /ónban minden jó utón hidad, abban az esetben a papok kötelessége, hogy ,i tömeghez esatlakoz- anuk. A püspök és a hatóságok ennek dacára a nép ellen foglaltak állást. A püspök nem akart részt venni a körmenetben, a hatóságok pedi^ teljesen tájékozatlanok voltak. Sem pozitiv, sem negatív álláspontra nem tudtak helyezkedni. Pedig most okos mozgalom indult a nép egyszerű fiai között. A juhász megeskette a népet: — ,.Ne csaljatok! Esküdjetek meg!“ — „Ne emel. jetek kezeteket a gyöngébbekre!“ — „Esküdjetek meg!“ — „Ne lopjatok!“ Esküdjetek meg!" Szerencse, hogy eszes ember ez a Petrache Lupu. Egyszerű dologról van szó, mely mégsem olyan egyszerű, mint amilyennek lárszrk. Jó volna, ha mígesketné a politikusokat is tanítására. PORUNCA VREMII: Va&ilescu reggelijétől mindazoknak asztaláig; «kik ennek az országnak miül irdalt megeszik — csak az ország külföldi tartozásai 27 milliárd lejt tesznek ki — egy hatalmas kaotalup-dinnyéhez érünk, amst „transz- fer“-neik ncvetnherünk. Tegnap» „Skoda“ volt, holnap ki tudja, m-i lesz 3 neve. A kanwlup ize továbbra is megmarad. Tessék megcsodálni ezt a pompás gyümölcsöt. Ebben vannak « milliárdos tartozásaink felhalmozva. A ki nem fasecett nyugdijak, fizetések, éhség és panasz. Ezt a gyű. mölcsöt azonban az egyszerű V.asilescu-féle ember csak akkor Ízlelheti meg, ha csal. A demokrácia minden hibája ebben a kantalupban van felhalmozva. Mióta megadták az általános választójogot, az emberek nem ismernek többé urat. A kantahip belekerül a választási urnákba, aztán kézről-kézre jár, Vas-lescu — Nacht Dóréi — Calatorescu — Tony és mások kezén át, mint valami szomorú meteor. Olyan asztalra kerül, amelyhez bennünket sohasem hívnak. ARGUS: Szomszédainknál, hol sokkal nagyobb szegénység van, kedvezőbb körülmények között fejlődik az élet s nagyobb az emberek bizalma. Megőrzik « közéletben a becsületességet, tiszte, ik a törvényt, az egyéni jogokat akkor is. ha nehéz sorban élnek jelenleg. Nálunk, a/nak' dacára, hogy a természeti kincsek segiten-ek a válság átmeneti idejének leküzdésében, hiányzik az erkölcs, mely alapja a népek gazdasági életének. A becsület hiánya s főleg az engedékenység a becstelenekkel szemben, a közerkölcsöc elpusztítja: A gyanúsítások már a legbecsületesebb em. bérig érnek, mert vannak még ilyenek is sorainkban. Az engedékenység következtében alig tesznek már becsületes ember és gazember között külömbséget. Pedig akármilyen politikáról van szó, demokrácia és reakció egyformán követeli a becsületességet, miután ez minden ország alapja. Ez tartja fenn a nép álital választott képviselők tekintélyét. Csak az képes másokat féken tartani, aki saját magát is korlátozni tudja. Korlátra, fékre van tehát szükség. Egy határra, melyet a törvények szabnak meg az emberek számára. Ez hiányzik, nálunk, amint a most leleplezett panama bizonyítja. ROMANIA NOUA: A Cluj-i egyetem egyik tanára hallotta Németországban tanuló régebbi tanítványától, hogy oct 10 ezer „kollekiv (több személyre szóló) fedezéket“ építettek egy vidéki városban s mindenkinek kijelölték helyét ezekben egy várható támadás esetére. Mikor fogunk mi is ide elérni? Jó volna, ha a lakók fedezék építését kérnék a háztulajdonosoktól, ha a tisztviselők s magánosok kérnék, hogy bombázás esetére védjék meg őket a hatóságok. Helyes volna, ha « gyárs munkások is előállnának ezzel a ké. réssel a gyárakban s jó lenne ha egy emelettel kevesebbet, de egy pincével s menedékhellyel többet építenének a háztulajdonosok. Jó lenne, ha e«c a kérdést törvényesen rendeznék s arra köteleznék a bérbeadókat, hogy 2—3 éven belül megfelelő fedezéket építsenek az udvarokban. Tudjuk, hogy a háztulajdonosok felzudulnak. Inkább egy gépkocsit vesznek, mint cementet s nem akarják észrevenni azt a háborús készülődést, amit tisztán látnak más országokban. PetoH összes költeményei köryvnapi kiadásban 53 iejérí ízléses kötésben, 430 oldalon. Egész vászonköíésben, jobb papíron 106 lej. Kaphatók az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre azonnal szállítjuk. tpitöipari propaganda kiállítást rendez §raJea-n az Építőiparosok Szövetsége ORADEA. (Az Ellenzék tudósítójától.) Tegnap tartotta meg rendes évi közgyűlését az Oradea-i Építőiparosok Szövetsége az ipartestük-! nagytermében, amelyet zsúfolásig töltött meg a helybeli épitöiparostái sadalom. A közgyűlés hosszasan foglalkozott az építőiparban beállott gazdasági válság kérdésével és kereste azokat a lehetőségeket, amelyek mellett újból fel tudná lendíteni az építkezési kedvet. Pintér István elnök bejelentette a közgyűlés tagjainak, hogy Katz Hermann nagyon életrevaló tervet nyújtott be, amelyben egy propaganda jellegű építőipari kiállítás lehetőségeit tárta fel. A bejelentés nagy lelkesedést keltett s elsőnek Cloanda munkaügyi felügyelő szólt a javaslathoz. A felügyelő elismeréssel adózott a felvetett tervnek és kijelentette, hogy a tervezett kiállítás ügyében n minisztériumhoz fordul és reméli, hogy komoly anyagi és erkölcsi támogatási ka [ihatnak. \ kiállításra vasúti kedvezményt is kérvényeznek és komoly, nagyszabásn mim Icát lehet folytatni. A közgyűlés tagjai nagy lelkesedéssel vették tudomásul a munkaügyi felügyelő bejelentését és ugy határoztak, hogy u kiállítás előkészítő munkálatait haladéktalanul megkezdik s a kiállítás dátumát később határozzák meg, azonban legkésőbb októberben a kiállítást megtartják. Pintér elnök hangsúlyozta, hogy a kiállításra az építőipar jut domináló szóhoz és a kiállításnak „propaganda építőipari kiállítás“ nevet adnak. Az Oradea-i 8000 ócska lakás tulajdonosai meggyőződhetnek a kiállításon - - mondta nagy tetszés közben az elnök, —- hogy milyen ósdi, elavult lakásban laknak. kivel mennyi alól bek/élgelett, tané' »kof</tt kettesben, hármasban l>e meg inkái el 61 m< leg i* van s évért ■em egv kö/lllllk autón etvâgîni néhány kilométerre s egy enemies kis nyári vendéglőben beszélget svövetséges társával. Egy magyar tehetség Mindenki el van foglalva, senki sem ér rá beszélgetni, fáradtan mosolyog reánk Monsieur Albert, aki a régi szállodában is amolyan mailre d'liotel szerepet töltött be s ma egy hatalmas íróasztal mellett ülve, állandóan két három telefonon beszélgetve, irányítja az érdeklődőket s a belső hivatalokból engedélyt kapva bocsátja fel a vándorló kiváncsiakat, az. ügyes-bajos feleket, az emeleteken elhelyezett ügyosztályokba. Milyen kevesen sejlik, hogy amikor Albert úrral kezet fogok, akkor magyarul köszönök neki ..jóestét ‘ s bár már több, mint busz éve külföldön él, mégis tisztán cseng a hangja, amikor visz- szafelelve néhány magyar mondatban sietve elmondja, hogy tele van munkával, mert hiszen, aki ide belépve, valamit meg akar tudni, a világ mindenféle nyelvén tőle akar fel világosi lást kérni. Az idegenbe elvetődön magyar fiú pedig szemkápráztató ügyességgel öt-hat nyelven negyedóra alatt négyven-ötven embernek ad felvilágosítást ■wiriHiniWi—ii —----------------Az Ellenzék genfi helyszíni tudósítása Béke, vagy háború?... EStisztitják-e az uj népszövetségi palota hörül felburjánzott romhalmazt, önzéstf hardcsörtetést és csatazajt ? — Békevirág •.. ? (VE'NPF, julius. Amikor utoljára bolyongtam ebbon az egykori szállodaépületben, akkor a gyűlés tanácstermét még az egykori szállodai bálterem alkotta. A leszerelési értekezlet megindulásakor az épület balszárnya mellé egy modern, szürke, geometriai síkokban összefutó termet emeltek, ahol valamivel több hely és több levegő van. a tanácskozó urak és szakértői kíséretük, a néhányszáz újságíró és néhányszaz érdeklődő közönség számára. Az uj. modern tanácsterem már sokakat nem lat viszont azok közül, akik egykor az elnöki emelvényen. avagv a tanácskozó székekben ülve, országok sorsa felelt döntöttek. A békevar megalkotójának. Wilson amerikai elnöknek népe sohasem vonult be a tanácsterembe. az örökké jókedélyü amerikai újságírók voltak a megfigyelők mellett az egvedüliek, akik ebben a teremben a tengerentúli fehér emberek államát képviselték. A régi tanácsterem elhagyottan áll. Az ajtó nyitva van. Bemegyek a terembe. Az asztalokon és székeken porréteg. Itt senki sem tartózkodott, itt már nem irányítják a béke sorsát. Egyik-másik széken még rajta van az egyes országok neve. Szinte kísérteties nézni az ottfelejteti cédulán a francia nyelvű felírást: Allemande és .lapone ... A népszövetségi tanácsülés jelenlegi ülésén a modern teremben már nem lesznek ilyen feliratú székek. Ez a két hatalmas nemzet most már nem vesz részt a Népszövetség életében, Ebben a teremben, mely a népszövetségi élet elmúlt fázisának temetőkertje lett, még ott felejtették a névjegyeiket. Ahogyan a poros asztalra rá támaszkodom, ujjaim a porban szinte önkéntelenül is odarajzolnak néhány nevet, akiknek viselői, mint a béke őszinte harcosai: Briand és Stresemann, a francia és a német egyetértés és kibékülés apostolai már örök álmukat alusszák. A politikai élet hamar változó forgatagából elémbetünnek egyes arcok, akik ezeken a székeken ülve, ezek mellett az. asztalok mellett tanácskoztak. Sir Austen Chamberlain, volt angol külügyminiszter markáns alakjára s hamisíthatatlan angol szokásaira még sokan emlékezhetnek, hiszen a Locarno-paklum szerzője még néha most is hallatja szavát. De vájjon ki emlékszik alig csak öt évvel ezelőtt. a népszövetségi ülések egyik legelegánsabb és legszebb férfi elnevezést kapott résztvevőjére: Zaleski egykori lengyel külügyminiszterre s társaik közül is mindazokra, akik egykoron itt helyet foglaltak. Az angol ember soha nem siető, mindig ráérő és barátságos típusát megtestesítő Sir Eric Drummond népszövetségi főtitkár helyén ma az olaszos nevű, de francia, folytonosan siető, szaporabeszédű, keveset mosolygó Avenol főtitkárral, a népszövetségi adminisztráció urával találkozhatunk folyosói sétáink közben. Folyton jön-megy, egyszerre két osztályvezetőnek is magyaráz, informál és tájékoztat s nem látszik meg rajta a nyoma azoknak a tanácskozásoknak, melyeket London és Paris külügyminisztériumaiban folytatott. Valami van a levegőben Az utóbbi évek népszövetségi ülései iránt meglanyhult az érdeklődés. A helybeli megszokta a Népszövetség jelenlétét s régi genfi családok, a pátriciusok közül még ma is sok van, aki sohasem ment el egyetlen egy ülésre sem. mert tradícióival össze nem egyeztethetőnek tartotta az ácsorgást és beszélgető emberekre való bámulást. A tavalyi jugoszláv—magyar iigv hozott újra élénkséget s uia teljes a roham az illető ügyosztály ellen, mindenki jegyet akar a jelenlegi ülésekre. A néhány genfi állandó távirati irodai tudósitó mellé most újra a régi nagy gyűlések hangulatát felidézve összegyűlnek a világlapok tudósítói, fotoriportertársaikkal együtt s már vigan elhelyezkedve, jobbra-balra szaladgálnak. de kevés az a politikus, aki ebben a különös helyzetben az időjáráson kivid bármi másról merne beszélni. Mindenki érzi a felelősséget s fél attól, nehogy egy félreirt szavával bonyodalmat kellemetlenséget okozzon. Valami újszerű van a levegőben . . . Újságírók A sajtó termeiben most teljesen modern a felszerelés. Hangtalan szinlámpák újra megtisztítva várják a percet, amikor jelzik, hogy beszél-e valaki, avagy csak az unalmasabb része folyik * gyűléseknek, mikor a mindenki kezében előre kiosztva megtalálható jelentést olvassák, avagy a forditók végzik fárasztó, de a közönség által meg nem becsült munkájukat. A piros, a kék és a zöld színek jelzik a sajtóteremben a munkaütem változását, a békekorék forgását. Zsibong az élet. A folyosók is megélénkülnek. Régi ismerősök, a világ sokféle tájáról egybegyiilt emberek beszélgetnek, sokan panaszkodnak. Kevés a lehetőség ma az újságíró előtt a rádió és drótnélküli táviró világában. Az igazi nagy politikai riporterek mellett, a nagy többség, ma már bizony csak robotosa mesterségének. A távirati irodai jelentések mellett kevés az, amit egy szürke, unalmas ülésről lapjának telefonon bemondhat. A délutáni órákban még üresek a fülkék. Kevesen beszélgetnek még. Mindenki várja az estét, hátha egy vacsorázó politikustól hallhat valamit, amivel társait lemarasztva, lapjában szenzációt csinálhat. Ez az egybe- gyüit társaság jókedvű és kedélyes, de azért mindegyikük féltékenyen őrzi a saját titkát. Ügyeli egyéni tippjét, melynek segítségével uj és eddig ismeretlen hirt akar az elzárkózott tanácskozásra egybegyűltekből kisajtolni. Az újságíró itt is a világ legbohóbb gyermeke . ., Diplomaták A tanácskozás urai megérkeztek, de alig mutatkoznak. Ha tanácskoznak is előzetesen egymás között, ezt nehéz megtudni, mert nem a rendelkezésükre álló népszövetségi megbeszélési termeket használják fel, egyfelől azért, mert itt folyton szem előtt vannak s ha egyebet nem, egy türelmes riporter órával a kezében pontosan leméri az időt, hogy a francia külügyminiszter, s közben zongoraművészt megszégyenítő ügyességgel játszik telefonkészülékei billentyűin. Az uj palota Zug a fejem, amikor kilépek az épületből. Fáradt vagyok. Sétálni indulok, önkéntelenül is kifelé a városból. Szinte önmagam előtt is meglepetésként hat, mikor az uj s kívülről már készen álló népszövetségi palota előtt az Ariana parkban állok. A falak körül már lebontották az állványokat. Az eddig csak fényképről ismert monumentalitás már kibontakozik. Az ablakokban már benne az üveg, most már csak belülről dolgoznak, a belső részt építik ki. Tiszta fehér az egész hatalmas épülettömeg. Körülötte még fel van túrva a föld. hatalmas gödrök, mélyedések, földhányások között eldobott ásó. ottfelejtett kalapács, maltertörmelék. tégladarabok éktelenkednek hegymagasságu csomóba nőve. De az egj’ik fehéres meszes halom tetején, néhány maroknyi földben megfogant egy tő s valami előttem ismeretlennevíi kis fehér virág nvi- lik. illatozik .. . A palotában csak akkor lesz élet, ha a béke lelkének lesz ereje oltisztitani a palota élete körül felburjánzott romhalmazt. emberi önzést, fegyvercsörgetést. meginduló csatazajt. Ha ez nem sikerül, akkor az öt hónap múlva teljesen készenállú palotát senki sem fogja véglegesen befejezni, oda senki sem fog beköltözködni s esetleg egykor odatévedő unokáinknak az idegenvezető szokott unott hangján mesélni fogja, hogy ez a romhalmaz az első nép- szövetségi időszak idöelött felépült palotája akart lenni, ahol senki sem dolgozott, melyet befejezetten tökéletlenségében nem is annyira az uj világháború gránátjai, mint önmaga tehetetlensége nyomatéka döntött romba. A romhalmaz tetején, egy maréknyi földben megfogant és kivirágzott egy szál fehér virág. Neve sokak előtt ismeretlent Békevirág. A földön békesség csak akkor lesz, ha mindenki lelke mélyére plántál belőle néhány gyökeret s ápolja, élteti, kivirágzáshoz segíti. A tanácskozásoknak is csak akkor lesz ereje, ha ezt az egyszerű s ma még sokak előtt ismeretlen, egyszerű kis fehér békevirág már-már elfonnyadó gyökérszálait öntoz- gelik. Kilyéni József. Zălau—Cluj 5.30 Cítij—Zălau 6.00 Zălau—Cluj 15.30 Cluj-Zălau 17.00 Almaş—Cluj 3.30 Cluj—Almaş 16.3
