Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)

1935-08-02 / 174. szám

s BLLBTfT ÉK 1999 2. MIT IR A ROMÁN SAJTÓ Okos mór falom: — Pompát gyü- mólos. Fék. r«lc/.fkcl. l’RFZI N TÚL: S/mc' riportokban v/átnolnalc 'c *rró!, hogy 60 r/cr ember ment fi M lg la v it vlurilvsigbd; kö.-'Vgbc. hogy ott dw a helyet j.sssí, «hol Pftrache Lupu juhász ,,b<9/ólt az ls- funol." Nőni bit Áljuk a püspök cl [.írását, csxi- pin azt szögezzük. le. hogy a nép mellett van a helyük ilyen kérdésekben u papoknak. Ha a tö­meg téred, a pap köteles helyes útra téríteni. Ha • /ónban minden jó utón hidad, abban az esetben a papok kötelessége, hogy ,i tömeghez esatlakoz- anuk. A püspök és a hatóságok ennek dacára a nép ellen foglaltak állást. A püspök nem akart részt venni a körmenetben, a hatóságok pedi^ teljesen tájékozatlanok voltak. Sem pozitiv, sem negatív álláspontra nem tudtak helyezkedni. Pe­dig most okos mozgalom indult a nép egyszerű fiai között. A juhász megeskette a népet: — ,.Ne csaljatok! Esküdjetek meg!“ — „Ne emel. jetek kezeteket a gyöngébbekre!“ — „Esküdje­tek meg!“ — „Ne lopjatok!“ Esküdjetek meg!" Szerencse, hogy eszes ember ez a Petrache Lupu. Egyszerű dologról van szó, mely mégsem olyan egyszerű, mint amilyennek lárszrk. Jó volna, ha mígesketné a politikusokat is tanítására. PORUNCA VREMII: Va&ilescu reggelijétől mindazoknak asztaláig; «kik ennek az országnak miül irdalt megeszik — csak az ország külföldi tartozásai 27 milliárd lejt tesznek ki — egy ha­talmas kaotalup-dinnyéhez érünk, amst „transz- fer“-neik ncvetnherünk. Tegnap» „Skoda“ volt, holnap ki tudja, m-i lesz 3 neve. A kanwlup ize továbbra is megmarad. Tessék megcsodálni ezt a pompás gyümölcsöt. Ebben vannak « milliár­dos tartozásaink felhalmozva. A ki nem fasecett nyugdijak, fizetések, éhség és panasz. Ezt a gyű. mölcsöt azonban az egyszerű V.asilescu-féle em­ber csak akkor Ízlelheti meg, ha csal. A demo­krácia minden hibája ebben a kantalupban van felhalmozva. Mióta megadták az általános vá­lasztójogot, az emberek nem ismernek többé urat. A kantahip belekerül a választási urnákba, aztán kézről-kézre jár, Vas-lescu — Nacht Dó­réi — Calatorescu — Tony és mások kezén át, mint valami szomorú meteor. Olyan asztalra ke­rül, amelyhez bennünket sohasem hívnak. ARGUS: Szomszédainknál, hol sokkal nagyobb szegénység van, kedvezőbb körülmények között fejlődik az élet s nagyobb az emberek bizalma. Megőrzik « közéletben a becsületességet, tiszte, ik a törvényt, az egyéni jogokat akkor is. ha nehéz sorban élnek jelenleg. Nálunk, a/nak' da­cára, hogy a természeti kincsek segiten-ek a vál­ság átmeneti idejének leküzdésében, hiányzik az erkölcs, mely alapja a népek gazdasági életének. A becsület hiánya s főleg az engedékenység a becstelenekkel szemben, a közerkölcsöc elpusz­títja: A gyanúsítások már a legbecsületesebb em. bérig érnek, mert vannak még ilyenek is soraink­ban. Az engedékenység következtében alig tesz­nek már becsületes ember és gazember között külömbséget. Pedig akármilyen politikáról van szó, demokrácia és reakció egyformán követeli a becsületességet, miután ez minden ország alapja. Ez tartja fenn a nép álital választott képviselők tekintélyét. Csak az képes másokat féken tartani, aki saját magát is korlátozni tudja. Korlátra, fékre van tehát szükség. Egy határra, melyet a törvények szabnak meg az emberek számára. Ez hiányzik, nálunk, amint a most leleplezett pana­ma bizonyítja. ROMANIA NOUA: A Cluj-i egyetem egyik tanára hallotta Németországban tanuló régebbi tanítványától, hogy oct 10 ezer „kollekiv (több személyre szóló) fedezéket“ építettek egy vidéki városban s mindenkinek kijelölték helyét ezekben egy várható támadás esetére. Mikor fogunk mi is ide elérni? Jó volna, ha a lakók fedezék épí­tését kérnék a háztulajdonosoktól, ha a tisztvi­selők s magánosok kérnék, hogy bombázás ese­tére védjék meg őket a hatóságok. Helyes volna, ha « gyárs munkások is előállnának ezzel a ké. réssel a gyárakban s jó lenne ha egy emelettel kevesebbet, de egy pincével s menedékhellyel többet építenének a háztulajdonosok. Jó lenne, ha e«c a kérdést törvényesen rendeznék s arra köteleznék a bérbeadókat, hogy 2—3 éven be­lül megfelelő fedezéket építsenek az udvarokban. Tudjuk, hogy a háztulajdonosok felzudulnak. In­kább egy gépkocsit vesznek, mint cementet s nem akarják észrevenni azt a háborús készülő­dést, amit tisztán látnak más országokban. PetoH összes költeményei köryvnapi kiadásban 53 iejérí ízléses kötésben, 430 oldalon. Egész vászonköíésben, jobb papíron 106 lej. Kaphatók az Ellenzék könyvosztályá­ban, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre azon­nal szállítjuk. tpitöipari propaganda kiállítást rendez §raJea-n az Építőiparosok Szövetsége ORADEA. (Az Ellenzék tudósítójától.) Tegnap tartotta meg rendes évi közgyűlését az Oradea-i Építőiparosok Szövetsége az ipartestük-! nagytermében, amelyet zsúfolásig töltött meg a helybeli épitöiparostái sadalom. A közgyűlés hosszasan foglalkozott az épí­tőiparban beállott gazdasági válság kérdésé­vel és kereste azokat a lehetőségeket, ame­lyek mellett újból fel tudná lendíteni az épít­kezési kedvet. Pintér István elnök bejelentette a közgyű­lés tagjainak, hogy Katz Hermann nagyon életrevaló tervet nyújtott be, amelyben egy propaganda jellegű építőipari kiállítás lehe­tőségeit tárta fel. A bejelentés nagy lelkese­dést keltett s elsőnek Cloanda munkaügyi felügyelő szólt a javaslathoz. A felügyelő elismeréssel adózott a felve­tett tervnek és kijelentette, hogy a tervezett kiállítás ügyében n miniszté­riumhoz fordul és reméli, hogy komoly anyagi és erkölcsi támogatási ka [ihatnak. \ kiállításra vasúti kedvezményt is kérvé­nyeznek és komoly, nagyszabásn mim Icát lehet folytatni. A közgyűlés tagjai nagy lelkesedéssel vet­ték tudomásul a munkaügyi felügyelő beje­lentését és ugy határoztak, hogy u kiállítás előkészítő munkálatait haladéktalanul meg­kezdik s a kiállítás dátumát később határoz­zák meg, azonban legkésőbb októberben a kiállítást megtartják. Pintér elnök hangsúlyozta, hogy a kiállí­tásra az építőipar jut domináló szóhoz és a kiállításnak „propaganda építőipari kiál­lítás“ nevet adnak. Az Oradea-i 8000 ócska lakás tulajdonosai meggyőződhetnek a ki­állításon - - mondta nagy tetszés közben az elnök, —- hogy milyen ósdi, elavult lakás­ban laknak. kivel mennyi alól bek/élgelett, tané' »kof</tt kettesben, hármasban l>e meg inkái el 61 m< leg i* van s évért ■em egv kö/lllllk autón etvâgîni néhány kilométerre s egy enemies kis nyári ven­déglőben beszélget svövetséges társával. Egy magyar tehetség Mindenki el van foglalva, senki sem ér rá beszélgetni, fáradtan mosolyog reánk Monsieur Albert, aki a régi szállodában is amolyan mailre d'liotel szerepet töltött be s ma egy hatalmas íróasztal mellett ülve, állandóan két három telefonon beszélgetve, irányítja az érdeklődőket s a belső hivata­lokból engedélyt kapva bocsátja fel a ván­dorló kiváncsiakat, az. ügyes-bajos feleket, az emeleteken elhelyezett ügyosztályokba. Milyen kevesen sejlik, hogy amikor Albert úrral kezet fogok, akkor magyarul köszönök neki ..jóestét ‘ s bár már több, mint busz éve külföldön él, mégis tisztán cseng a hangja, amikor visz- szafelelve néhány magyar mondatban sietve elmondja, hogy tele van munkával, mert hiszen, aki ide belépve, valamit meg akar tudni, a világ mindenféle nyelvén tőle akar fel világosi lást kérni. Az idegenbe elve­tődön magyar fiú pedig szemkápráztató ügyességgel öt-hat nyel­ven negyedóra alatt négyven-ötven em­bernek ad felvilágosítást ■wiriHiniWi—ii —----------------­Az Ellenzék genfi helyszíni tudósítása Béke, vagy háború?... EStisztitják-e az uj népszövetségi palota hörül felburjánzott rom­halmazt, önzéstf hardcsörtetést és csatazajt ? — Békevirág •.. ? (VE'NPF, julius. Amikor utoljára bolyong­tam ebbon az egykori szállodaépületben, akkor a gyűlés tanácstermét még az egy­kori szállodai bálterem alkotta. A leszere­lési értekezlet megindulásakor az épület balszárnya mellé egy modern, szürke, geo­metriai síkokban összefutó termet emeltek, ahol valamivel több hely és több levegő van. a tanácskozó urak és szakértői kísé­retük, a néhányszáz újságíró és néhányszaz érdeklődő közönség számára. Az uj. modern tanácsterem már sokakat nem lat viszont azok közül, akik egykor az elnöki emelvé­nyen. avagv a tanácskozó székekben ülve, országok sorsa felelt döntöttek. A békevar megalkotójának. Wilson amerikai elnöknek népe sohasem vonult be a tanácsterembe. az örökké jókedélyü amerikai újságírók vol­tak a megfigyelők mellett az egvedüliek, akik ebben a teremben a tengerentúli fehér emberek államát képviselték. A régi tanácsterem elhagyottan áll. Az ajtó nyitva van. Beme­gyek a terembe. Az asztalokon és székeken porréteg. Itt senki sem tartózkodott, itt már nem irányítják a béke sorsát. Egyik-másik széken még rajta van az egyes országok neve. Szinte kísérteties nézni az ottfelejteti cédulán a francia nyelvű felírást: Allemande és .lapone ... A népszövetségi tanácsülés jelenlegi ülésén a modern teremben már nem lesznek ilyen feliratú székek. Ez a két hatalmas nemzet most már nem vesz részt a Népszövetség életében, Ebben a teremben, mely a népszövetségi élet elmúlt fázisának temetőkertje lett, még ott felejtették a névjegyeiket. Ahogyan a poros asztalra rá támaszkodom, ujjaim a porban szinte önkéntelenül is oda­rajzolnak néhány nevet, akiknek viselői, mint a béke őszinte harcosai: Briand és Stresemann, a francia és a német egyetértés és kibékülés apostolai már örök álmukat alusszák. A politikai élet hamar változó for­gatagából elémbetünnek egyes arcok, akik ezeken a székeken ülve, ezek mellett az. asz­talok mellett tanácskoztak. Sir Austen Chamberlain, volt angol kül­ügyminiszter markáns alakjára s hamisít­hatatlan angol szokásaira még sokan emlé­kezhetnek, hiszen a Locarno-paklum szer­zője még néha most is hallatja szavát. De vájjon ki emlékszik alig csak öt évvel ez­előtt. a népszövetségi ülések egyik legelegán­sabb és legszebb férfi elnevezést kapott résztvevőjére: Zaleski egykori lengyel kül­ügyminiszterre s társaik közül is mindazok­ra, akik egykoron itt helyet foglaltak. Az angol ember soha nem siető, mindig ráérő és barátságos típusát megtestesítő Sir Eric Drummond népszövetségi főtitkár he­lyén ma az olaszos nevű, de francia, foly­tonosan siető, szaporabeszédű, keveset mo­solygó Avenol főtitkárral, a népszövetségi adminisztráció urával találkozhatunk folyo­sói sétáink közben. Folyton jön-megy, egy­szerre két osztályvezetőnek is magyaráz, informál és tájékoztat s nem látszik meg rajta a nyoma azoknak a tanácskozások­nak, melyeket London és Paris külügymi­nisztériumaiban folytatott. Valami van a levegőben Az utóbbi évek népszövetségi ülései iránt meglanyhult az érdeklődés. A helybeli meg­szokta a Népszövetség jelenlétét s régi genfi családok, a pátriciusok közül még ma is sok van, aki sohasem ment el egyetlen egy ülésre sem. mert tradícióival össze nem egyeztethetőnek tartotta az ácsorgást és be­szélgető emberekre való bámulást. A tavalyi jugoszláv—magyar iigv hozott újra élénkséget s uia teljes a roham az illető ügyosztály ellen, mindenki jegyet akar a jelenlegi ülésekre. A néhány genfi állandó távirati irodai tudó­sitó mellé most újra a régi nagy gyűlések hangulatát felidézve összegyűlnek a világ­lapok tudósítói, fotoriportertársaikkal együtt s már vigan elhelyezkedve, jobbra-balra sza­ladgálnak. de kevés az a politikus, aki ebben a különös helyzetben az időjáráson kivid bármi másról merne beszélni. Mindenki érzi a felelősséget s fél attól, nehogy egy félreirt szavával bonyodalmat kellemetlenséget okozzon. Valami újszerű van a levegőben . . . Újságírók A sajtó termeiben most teljesen modern a felszerelés. Hangtalan szinlámpák újra megtisztítva várják a percet, amikor jelzik, hogy beszél-e valaki, avagy csak az unalma­sabb része folyik * gyűléseknek, mikor a mindenki kezében előre kiosztva megtalál­ható jelentést olvassák, avagy a forditók végzik fárasztó, de a közönség által meg nem becsült munkájukat. A piros, a kék és a zöld színek jelzik a sajtóteremben a munkaütem változását, a békekorék forgását. Zsibong az élet. A folyosók is megélénkülnek. Régi isme­rősök, a világ sokféle tájáról egybegyiilt emberek beszélgetnek, sokan panaszkodnak. Kevés a lehetőség ma az újságíró előtt a rádió és drótnélküli táviró világában. Az igazi nagy politikai riporterek mellett, a nagy többség, ma már bizony csak robotosa mesterségének. A távirati irodai jelentések mellett kevés az, amit egy szürke, unalmas ülésről lapjának telefonon bemondhat. A délutáni órákban még üresek a fülkék. Kevesen beszélgetnek még. Mindenki várja az estét, hátha egy vacsorázó politikustól hallhat valamit, amivel társait lemarasztva, lapjában szenzációt csinálhat. Ez az egybe- gyüit társaság jókedvű és kedélyes, de azért mindegyikük féltékenyen őrzi a saját titkát. Ügyeli egyéni tippjét, melynek segítségével uj és eddig ismeretlen hirt akar az elzárkó­zott tanácskozásra egybegyűltekből kisaj­tolni. Az újságíró itt is a világ legbohóbb gyermeke . ., Diplomaták A tanácskozás urai megérkeztek, de alig mutatkoznak. Ha tanácskoznak is előzete­sen egymás között, ezt nehéz megtudni, mert nem a rendelkezésükre álló népszövet­ségi megbeszélési termeket használják fel, egyfelől azért, mert itt folyton szem előtt vannak s ha egyebet nem, egy türelmes riporter órával a kezében pontosan leméri az időt, hogy a francia külügyminiszter, s közben zongoraművészt megszégyenítő ügyességgel játszik telefonkészülékei billen­tyűin. Az uj palota Zug a fejem, amikor kilépek az épület­ből. Fáradt vagyok. Sétálni indulok, önkén­telenül is kifelé a városból. Szinte önmagam előtt is meglepetésként hat, mikor az uj s kívülről már készen álló népszövetségi pa­lota előtt az Ariana parkban állok. A falak körül már lebontották az állvá­nyokat. Az eddig csak fényképről ismert monumentalitás már kibontakozik. Az abla­kokban már benne az üveg, most már csak belülről dolgoznak, a belső részt építik ki. Tiszta fehér az egész hatalmas épület­tömeg. Körülötte még fel van túrva a föld. hatal­mas gödrök, mélyedések, földhányások kö­zött eldobott ásó. ottfelejtett kalapács, mal­tertörmelék. tégladarabok éktelenkednek hegymagasságu csomóba nőve. De az egj’ik fehéres meszes halom tetején, néhány ma­roknyi földben megfogant egy tő s valami előttem ismeretlennevíi kis fehér virág nvi- lik. illatozik .. . A palotában csak akkor lesz élet, ha a béke lelkének lesz ereje oltisztitani a palota élete körül felburjánzott romhal­mazt. emberi önzést, fegyvercsörgetést. meginduló csatazajt. Ha ez nem sikerül, akkor az öt hónap múlva teljesen készenállú pa­lotát senki sem fogja véglegesen befejez­ni, oda senki sem fog beköltözködni s esetleg egykor odatévedő unokáinknak az idegenvezető szokott unott hangján mesél­ni fogja, hogy ez a romhalmaz az első nép- szövetségi időszak idöelött felépült palotája akart lenni, ahol senki sem dolgozott, melyet befejezetten tökéletlenségében nem is annyira az uj világháború gránátjai, mint önmaga tehe­tetlensége nyomatéka döntött romba. A romhalmaz tetején, egy maréknyi föld­ben megfogant és kivirágzott egy szál fehér virág. Neve sokak előtt ismeretlent Békevirág. A földön békesség csak akkor lesz, ha mindenki lelke mélyére plántál belőle né­hány gyökeret s ápolja, élteti, kivirágzáshoz segíti. A tanácskozásoknak is csak akkor lesz ereje, ha ezt az egyszerű s ma még sokak előtt ismeretlen, egyszerű kis fehér békevirág már-már elfonnyadó gyökérszálait öntoz- gelik. Kilyéni József. Zălau—Cluj 5.30 Cítij—Zălau 6.00 Zălau—Cluj 15.30 Cluj-Zălau 17.00 Almaş—Cluj 3.30 Cluj—Almaş 16.3

Next

/
Thumbnails
Contents