Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)

1935-08-10 / 181. szám

fíl.l.BN Z ÉK ff 3 3 isi uif r«i 19. Regáti reformátusok A' utóbbi idtibeu uugyou sokat c.sépelták a ,,rrgriti kérdést'- a főiskolai körüklxMi. Min­denkit meghatott a messzire sodort magya­rok s/omoru sorsa. De meg jobban elsápad­lak a/ arcok, mikor azt haliottuk, hogy a regátban nemsokára románul kell prédikál­tunk a/ Igét. A mi tudatunkban eggyé ol vadt a magyarság és a reformátussá)» képe. Református csak magyar lehet, ez az érzé­sünk, bár tudjuk, hogy mi csak egy kis csa­patát alkotjuk annak a tábornak, mely ezt a bitet vallja. képzeletünk is megeredt az előadások rse- pergése után. Az elszakadt testvérek, kik nyelvüket is elfeledték, bozontos vad alakban meredtek ránk. akik meggörnyedt háttal vi­szik a becsomagolt haladást vissza a kez­dethez, Ázsia felé. Ezeken már nem is lehet segíteni, útjukat nem lehet megakadályozni. Ha segíteni akarunk rajtuk, utánuk kell, hogy menjünk és segítsünk visszacipelni a titokzatos haladás ládáját az óceán felé. De nem igv van! Nyári vakációnk feláldozása árán meg­győződhettünk a valóságról. A kolozsvári Főiskolás Ifjúsági Keresztyénv Egyesület megmozdulására a Református Teológia ki­küldött bennünket a regáti magyarok felku­tatására. Heten érkeztünk meg Bucurestibe. A református lelkészek utasítására megkezd­tük a főváros perifériáján összeírni a magya­rokat. Itt még senki sem járt az egyház ré­széről. Házról-házra járva érdeklődtünk. Un­dok ebek fogcsattogása közt tudtuk megköze­líteni a testvéreket, akik gyakran letagadták azt, hogy — magyarok. A 15—20 év óta itt élők és a vegyes házasságban lévők — el­vesztek. De ezeknek a szama mégis csekély. A nagyobbik csoport szemében ott pislog még a mult fénye, fülükbe cseng még a nagyapák meséje, a templom orgonája és ha­talmas, viharverte faláról visszhangzó üze­nete Istennek. Némán a semmibe mered sze­münk s érzem, hogy most hazaszökött mel­lőlem az elsodort testvér. Rövid nadrágban kergetőzik. pillangót üz, virágot sied az ősök határán. Két heti BucuresH-i bolyongás után Goni- tantára mentem Dávid Bandival. Három csa­ládnak tudtuk a cimét. Még csak sejtésünk se volt arról, hogy mennyi van még. Itt és a fővároson kivül minden városban, ahol csak élnek magyarok, békésebb és ba­rátságosabb a levegő. Ebben a keleti város­ban a sok idegen nyelvű ember megszokta, hogy természetesnek veszik. A sovinizmus le­szorult a közéletből, csak egy-egy rövid életű hulláma csap erre északról. így a magyarok is megélhetnek, ha jó munkások és élelmesek. Itt nem is láttam nyomort, pedig 14 napja állandóan járom a várost. Igaz, akadtam elkeseredett kommunistára is, aki azért nagyon becsületes ember. Ta­láltam rendíthetetlen hittel védekező szektás asszonyokat, de mindennek az oka, hogy ma­gukra voltak. Az anyagias gondok, a munka kényszere nem elégítették ki az ő életkiván- ságaikat.' A lélek is követelt! Az egyedüllét, a minden. testvértől távol levő élet, mint titokzatos s/.Örriy, ragadta magával az áldozatokat. Számtalan fájdalmas példát láttunk. Majdnem minden ember. lelkében ott lap­pang a könnyelműség, az élvezelhn jliúszás, a nagyravágyón kovásza. Magyar lányaink könnyen felülnek ezeknek buborék párnáira. A bárokban meghódították a parkettet és táncolnak a pénz zenéjére. Akik pedig csa­ládjuk tűzhelye mellett kuporodnak, remeg­ve várják az ajtó nyílását. Nem jön a magyar vőlegény! De jött egy sorsüldözött férfi. Felesége beteges. A lány megsajnálta és azóta vigasztalja. Most kon­firmálni akar. Egy ilyen bűnös! Más férjét öleli és mégis vágyik a tiszta szentség utáni Magukra voltak, neru volt magyar pap, románnál kereszteltek. Románnak irta a po- pu, de mi most visszakereszteljűk. A fiatalok megesküdtek polgárilag, de pap nem volt. aki megáldja őket. Most ránk vár­nak. Ezreket ajánlanak a kedves bácsik, csak csináljunk valamit. Mindezekben ott pislog láthatatlanul a veszély érzete. Csak az egy­ház tarthat össze bennünket, nélküle elpor- lunk, mint a szikla a dühös viharban. Da­rabonként hull szét és tűnik el a tenger vég­telenjében a nagy ház. Az utóbbi tiz év alatt szivárogtak ide a magyarok egyenként, egymásról semmit sem tudva. Ha találkoztak, románul beszéltek és bizalmatlanok maradtak. Nem volt semmi, ami összekapcsolja őket. A kocsmában, ha elkeseredésében valamelyik elkáromkodtu magát, ráismertek, hogy magyar. Mi fáradhatatlanul kutattuk őket s amikor vasárnap százan összegyűltünk a német lut­heránus templomban istentiszteletre, könny Ült az arcokra. A szent csend megújított mindenkit. Megéreztiik, hogy egyek vagyunk, hogy testvérek vagyunk. Ereztük, Hogy <‘RY erős puha kar összeüld és szeretet Csokorba köt. Az clidegenült ajkak Ivoldogan igyekez­ték kinyögni a liálnadó ének szavait. Van még számunkra is gondviselés, van erő, amely minket is összetarthat. Az istentisztelet végén körülállták a hívek és hálálkodtak, hogy gondoltunk rájuk. Mu- radjunk, vezessük őket, hogy ne vesszenek el az idegen tenger habjai között. Egyelőre csak 3 hétre jöttünk. Mindent megteszünk. Ha mi nem jöhetünk, jön más — vigasztaltuk őket, de a kétség belénk jaj- dult. Talán hiába ígérünk. Előadásokat lar- tani, jajgatni mások baján könnyű, de nehéz .segíteni. Mindenki a könnyebb utat választja, csak magára gondol. Mi felgyújtottuk a pásztortiizet. Sokszáz kar nyúl a meleg fény felé. Nem szalmaláng csapott fel, de mégis lassan kialszik, ha so­káig nem tápláljuk. Ez a kialvás pedig óriási­vá nyitná a kétségbeesés véres torkát. Itt nincs elijesztően szomorú helyzet, még lehet segíteni. Még minden gyermek ki tud­ja mondani, hogy fidrsanyám! — de ö már nem igv fogja tanítani gyermekét. Olyanokká kell lennünk, mint a zsidók és a szászok, viharedzettek és szívósak, hogy megmaradhassunk. Ez pedig csak úgy lehet­séges, ha mindenki megérzi ennek a jelentő­ségül. Ami puha, eltűnik, elmúlik « csak a .sziklaszilárd marad meg. legyünk sziklák, őrizzük meg azt, amink van. Állítsunk őrö­ket a pásztortüzek mellé. Kónya László ref. teológus. Egy szó ára 2 lej, vastagabb betűvel szedve 4 lej. Legkisebb hirdetés ára 20 lej. Állást keresőknek agy szó i lej, vastagabb betűvel nedve 1 Uj. — Caak vasárnapra feladott hirdetéseit úti*» íj Má­zaiéit felárat számítunk fel. Díj előra fizetendő. r,rjrr-‘i«ra>'KT^wg^.;QsrS:^ Tflft-y,» | 4 'TBT' 7tne*M^nTmWnMnHnnFlWtMWrM Házasság I CSINOS, gyermektelen fiatalasszony 300 hoki földbirtok, kétmillió készpénzhozominnyoí, 18 éves szép hajadon 400 hold földbirtok és kész­pénz hozománnyal férjhezmenne. Arcképet azon­nal megküldöm. Bizony Ferenc házassá gközve ti- tő irodája. Timişoara, Regina Maria 7. Gy. 1572 Apróhirdetések feladhatók: a kiadóhivatalban, helyi és vidéki bizományosainknál, bármely hirde­tés irodában. Csak viiaszbélycgss kérdezöskűdésre válaszolunk. Cimet tartalmazó hirdetésekre a vá­laszt közvetlenül a megadott c mre kell irányítani BIRTOKOSOK FIGYELMÉBE! Aki gazdasá­ga részére kitűnő arak.kéx>zett intézőt keros, ír­jon a következő dinre: Papp Sándor, Cluj, Piaţa Míhai Viteazul No. 40. Ko. 806 SZÉP SMYRNASZÓNYEG (6x4^=27 négy. zetméter) sürgősen, olcsón eladó. Regele Ferdi­nand 34., I., 15. __________________Ko, 797 VESZEK jókarban levő moctern ebédlőt. — Ajánlatokat „Ebédlő“ jeLigére könyvojztály To­vábbit ___________ Gy. 1579. ÜZEMKÉPES Chevrolet telierautó dadó Bognár és Szántó, cégnéi. Gy. 1577. URILE ANY «tereerte megismerkedni biztos egziszcenciáju, intelirgen* urrai házasság céljából. „Nem vagyok vagyontalan“ jeligére könyv osz­tályba. K. 31$ Átír : ■ ' I VESZEK keményíe, amerikai rendszerű, hasz­nált, de jó állapotban levő íróasztalt és könyv­szekrényt. Címeket az. Ellenzék könyvosztályá­ba. G. 833 ingatlan és lakás PARCELLÁK A HÁZSONGÁRDBAN: Hét darab olyan parcella, mely eddig nem volt el­adó, most leszállított áron kapható. Ezek a leg­szebb, legnagyobb parcellák, kitűnő termőfákkaJ: Emelkedett, kilátásos, sima helyen a Házson- gárd legszebb részén, építkezésre kiválóan alkal­masak. Értekezhetni Cluj, Str. N. Jorga 5. szám alatt. ____________________________________Gy, 1570 SZÉP központi szobához urileá*iy lakótársnőt keresek, „500 lej“ jeligére könyvosztályba.' G. 836 Országos amatőr iolókiállitás ésversenyaazáhely fővárosban rARGU-MURF.S. (Az Ellenzék tudódtójától.j A székely főváros egyetlen tiwiat«.egyesülete, az Erdélyi Kárpít-F.gycsület Marowrékj Ovztíly* mely mega!uláva óta igen intenziven foglalko zik a-* «marőr fényképezd fejJe«zié*évei s*, ez év novemberében rended meg a harmadik orazágo. fmóversenyét é* kiáKitását. Mint a megelőző években, úgy az idén is «b orzdg legjobb arai tőr fényképészei vesznek részt » versenyen, mely azonban az. előjelekből ítélve, messze felül fogja múlni az eddigieket úgy a képek minősége, mint mennyisége tekintetében. Érthetően kedvezően fogja befolyásolni a ver­seny sikerét az. a sok értéken díj, amelyben a nyertesek részesülnek. A rendezőség külön bő alkalmat fog nyújtani a kezdő fényképészeknek tudásuk bexnutatására. A verseny öt csoportra tigooódik és pedig: I. művészi hatású turista és tájképfelvételek. II. Zsanér felvételek. III. Különleges felvételek (mo­dem témák). IV. Arcképfelvételek. V. Székely, földi néprajzi felvételek csoportjára. Ezeken kí­vül külön csoportban, szabad témává Um ívni, vesznek részt 4 kezdők. A képsek beküldési határideje: 1935 november íj. A rendezőség örömmé] nyut bárkinek bő­vebb felvilágosítást Li. (G»me: Erdélyi Kárpát- Egyevület Ma rosszék i Osztálya, Tirgu. Mures, Str. Cogăln-iceanu 13.) Turistaság Az EKE kirándulásai. 1. Isrcnsaéke: Indulás »ucóbussza.1 augusztus 10-én, szombaton délután 3 órakor az EKE (Str. Meoei 4.) elől. Meghéláo Reghinul Săsesc-bea, aho] találkozó ran a Tg.- Mures.i és Reghinul S&sesc-i tagozatunk turis­táival. Másnap reggel 5 órakor tovább autó­busszal Dédáig, ahonnan 3H óra a gydogiás az Iatenszékére. Visszaérkezés vasárnap est« 12 óra körül. 2. Episcopia — Fdix-fürdők: Loduláfc 11-én, vasárnap reggel 5 órakor «utóbusszaL Ve­zető: Jikeli Lajos. 3. Járavize — Gergelyhavas. Indulás au tó vaj i gusztus 11-én, vasárnap reggd 3 órakor az EKE dől. Vezotő: Boldis Endre. 4. 4, Hója, Badu.i torok, Bongár-patak, Viaanävek, fürdés. Gyalogos kirándulás. Indulás reggel fél 7 órakor. Valamennyi kirándulásra jelentkezni le­het az EKE irodában, napiont a délután 5—8-ig, péntek estig bezárólag. Vendégeket szívesen lá­tunk. Az EKE ezúton is fellüvja tagjai figyelmét, hogy a természetvédelmi törvény szerint havasi gyopárt szedni nem szabad. A törvény edlen vé­tőket a csendőrség jco lejig megbírságolja. A Turda-i kirándulók figyelmébe! Az EKE tu­rista szakosztályának vezetősége értesíti azon ki­rándulókat, akik a Turda-i hasadékor kérésük föL hogy a Turda—Sindul—Turda-i hasadék közöt­ti utat kijavították s a menházig építették kJ. Ezen utón most autóbusszal és autócamionnai is lehet közlekedni. Akik tehát a menedékhávag akarnak jutni, a régebbi tervtől eltérőleg, nem a Peterd felőli bejárattól, hanem Sinden át jut. nak el hamarább. A poterdi útról nyi! mutatja az eltérőt Sind község felé. Kirándulás Uioara-ra. A Siékely Társasát Ifjúsági tagozata és az Unitas sportsegyesület r. hó ii-én autós kirándulást rendez az Uioara-i sósfürdőbe. Részvételi dij tagoknak 55 lej, vendé­geknek 60 lej. Indulás vasárnap reggel 6 órakor. Jelentkezni lehet péntek este 8 óráig, a Kovács- fodrászatban, Plata Carolina 8. Vendégeket szí­vesen lát a rendezőség. Turavezetők: Horam Vilmos és Vizhányó László. Kereskedő az EUcnxék-böi tájék*« zodik. Tarzan felébredt és kinyujtózott. Tele tüdővel szívta be a friss reggeli levegőt. Szeme mohón itta be az előtte elterülő táj szépségét. Közvetlenül alatta fe­küdt a Koruíul-gryf, imbolygó, hatalmas sötétzöld ko- roriáju fáival. Tarzan számára ez a kép nem volt sem borzalmas, sern visszariasztó — ez a dzsungel volt, az ő imádott dzsungele! Jobbra tőle idelátszof- tak „Jadbenotho Völgyénk“ alacsonyabban fekvő nyúlványai, kanyargó folyókkal és kék tavakkal tar­ifázva. Fehéren világi toltak a napfényben itt-ott el­szórt házcsoportok — a kisebb hodou törzsfőnökök feudális erődjei. Alurt, a „Világosság Városát“ nem láthatta, mert azt eltakarta előle a sziklahajlás. Néhány percig önfeledten bámulta a táj szépségét. Ekkor azonban korgó gyomra józanul kezdte figyel­meztetni. És Tarzan megint lepillantott a Korulul- gryfbe. Hiszen itt volt a dzsungel! Mire való a dzsun­gel. ha nem arra, hogy Tarzant táplálja ? A majom- ember lmosolyodott és elkezdett lefelé ereszkedni a szakadékba. Hogy veszély fenyegetheti? Sebaj! Ki ismerte jobban a veszélyeket, mint Tarzan? Tudta, hogy minden dzsungelben halál lappang és ahol az élet a leggazdagabban burjánzik, ott van a halálnak a legbőségesebb aratása. Tarzan még sohasem talál­kozott a dzsungelben olyan lénnyel, amellyel meg ne tudott volna mérkőzni — néha elegendő volt rendkí­vüli ereje; néha a puszta erővel az emberi ész ravasz­ságát is kellett párosítani. De Tarzan még soha életé­ben nem állt szembe a gryf-fel. .. Az előző este, miután álomra bajtolta a fejét, hallóit különböző ugatásokat a szakadék irányából és el is határozta, hogy reggel megkérdi Panatleet, mi­féle fajtájú vadállat az, amely ilyenképpen felveri a dzsungel nyugalmát. A szikla tövét elérte, egyenesen behatolt a dzsun­gelbe, ahol megáilott és éles szemekkel körültekintett. Érzékeny szimattal vizsgált minden légáramlatot, hogy nem sodorja-e orra felé valamilyen elejthető vad szagát. Sok mindenféle különböző illat úszkált a levegőben. Ezek közül egyeseket minden nehézség nélkül felismert, mások azonban idegenek voltak szá­mára •—• különböző vadak és madarak, fák, bokrok és virágok szaga, amelyek ismeretlenek voltak előtte. Egész halványan valami hüllő szagát is érezte. Ezzel a szaggal már számos ízben találkozott, amióta Pa- luldonba behatolt. Aztán hirtelen megütötte figyelmesen szimatoló orreimpáit Bara, az őz erős, édes szaga. A majom­ember gyorsan, óvatosan haladt előre, mert minden­nél jobban kedvelte Bara húsát. A zsákmány nem le­hetett messze és a vadász egyre közelebb hatolt hozzá, szorosan a fák tövében maradva, de állandóan ott érezte nyomában azt a halvány hüllő-szagot, amely valami hatalmas teremtményről beszélt szá­mára. Magát az állatot még sohasem látta, csak egy­szer érezte erősebben a szagát egy éjszaka a fák kö­zött. Ezúttal azonban ez a szag olyan elmosódott volt, hogy a dzsungel fia megnyugtató, biztos távolságban érezte magát tőle. Tarzan, ahogy nesztelenül lépkedett előre, most hirtelen megpillantotta Barat, amint békésen ivott a Korulul-grvfel átszelő patakok egyikéből, egy tisztáson, a dzsungel közepén. Az őz sokkal távolabb állott a legközelebbi fától, semhogy közvetlen támadást lehe­tett volna kockáztatni, igv- hát a majomember kény­telen volt egyetlen nyílvessző erejére és pontosan ta­lálatra bizni magát. A következő pillanatban az ijj megfeszült kezében, pattanó suhogás hallatszott. Bara felszökkent a levegőbe, majd nyílvesszőtől át­fúrt szivvel lezuhant a földre. Tarzan odarohant a zsákmányhoz. Bara mozdu latlanul feküdt. Amikor áronban Tarzan lehajolt, hogy az elejtett özet vállára kapja, hirtelen menny­dörgésszerű orditás ütötte meg a fülét. Olybá tűnt, mintha a hang közvetlenül a háta mögül jönne. Amint villámgyorsan megfordult, álmélkodó szemei olyan teremtményt pillantottak meg. amelyről eddig azt hitte, hogy csak az ősrégészek képzeletében élt, valaha, a Föld gyermekkorának leghomályosabb idő­szakában -—- egy gigantikus őslényt, amely dühös ha­raggal, vad ordítással vetette rá magái... ¥ Amikor Panatlee felébredt, első dolga volt kite­kinteni. hogy megkeresse Tarzant. A férfi azonban nem volt a tornácon. A lány felugrott és kisietett, majd letekintett a Korulul-gryfbe, jól sejtve, bogy a férfi valószinüleg arrafelé ment valami ennivalót ke­resni. Pillantása még el is fogta alakját, amint éppen behatolt a dzsungelbe. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents