Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)
1935-08-04 / 176. szám
1 93 S augusztus 4. ELLENZÉK Statisztika Valami kalendáriumot lapozgattam, abban a jól ismert képszerű statisztikát láttam viszont: kicsiny ember áll egy óriási hordó mellett, majd az ö termeténél háromszorta nagyobb szivar mellett látható. Ezek az ábrák azt mutatják, hogy mennyi bort és mennyi szi- ^ vart fogyaszt el az ember az átlagos életkor folyamán. Csak a legkezdetlegesebb anyagi fogyasztás cikkeiről beszélnek ezek az ábrák. Cukorról, szénről, húsról, vízről, sörről, tejről. Ha már nagyon nagy az ilyen statisztikai ábrák képezelete, akkor olyan embert ábrázolnak, akinek szakálla három méteres uszályban söpri utána a földet: ennyit lesz ki az a szakáll, amelyet átlagos életkorunk alatt leborotválunk magunkról. Pedig van ez tovább is, ha elgondolkozom rajta. Mert, hogy például csak a dohányzásnál maradjuitk, az eldobott cigarettában még van egy kis dohány. Túlzás nélkül a cigaretta huszadrészére lehet becsülni. Aki napi húsz cigarettát szív, az abból hasznavehetetlenül eldob egy egész cigarettát. Negyven év alatt eldob tizenötezer darabot. Filléres cigarettát véve alapul, ez azt jelenti, hogy megvett és készpénzzel kifizetett, aztán eldobott hétszázötven pengő ára dohányt. Abból a feketekávéból, amit a csésze alján hagytál, szintén kijön vagy egy hektóid er. S vájjon hány ezer pengő jönne ki egy életen át a főpincéri ceruza apró tévedéseiből, ha összeadnák őket? Hányszor történt, hogy a lépcsőházból visszafordultál, mert otthon felejtettél valamit? Ha ezt a pár lépést — oda és vissza — sokszorosan egymás mellé raknák, vájjon meddig lehetne eljutni ezzel a hiábavaló gyaloglással? Milyen magasságig jutnál a sztratoszférában, ha egymás tetejébe tennéd azt a sok-sok emeletet, amelyre egész életeden át felvitt a lift? Hány napot venne el életedből, ha egymás mellé raknád azokat a perceket, amelyeket a villamos, meg az autóbusz megállójánál várakozásban töltöttél? Mekkora lángoszlop volna az, hegyeknél is magasabb, ha összetennéd gyújtószálaid és öngyújtód valamennyi fellobbanását, valahányszor életedben rá- gyujtottál és másoknak tűzzel szolgáltál? Ha egyszerre kapnád a kezedbe azt a villamossági erőt, amelyet életeden Keresztül elhasználtál, mikor megnyomtad a csengőt, szénné válnál egy szem- pillantás alatt. És ha azt a sok csomagot, ernyőt, kabátot és egyebet, egyszerre raknák reád, amit udvariasságból átvettél a hölgytől kisérés vagy séta közben, milyen rettenetes erővel lapítana agyon azonnal egy élet apró udvariasságainak terhe. Mennyi munkaerőt fejtettél ki teljes életedben azzal, hogy köszönéskor leemelted a kalapodat? Ha ezt összeadnák, nem a kalapodat, hanem Várhegyet tudnád megemelni félkézzel. Mi volna, ha egyszerre jelennék meg rajtad az a sok szunyogcsipés, amelyben egész életed alatt részed volt? Szörnyű elgondolni. Attól tartok, hogy ez már az életveszély határát érinti. Az a városi por, amelyet összesen belélegcz- lél, kitenne egy jókora homokbuckát, s az a városi füst, amely tüdődet eddig megjárta, bizonyára felér egy hadseregnek való gáztámadással. Gáztámadás? Ha az ember egyszerre kapná szobájába azt a virágillatot, amelynek egész élete folyamán örült, az alighanem a biztos halált jelentené. Es halál származnék abból is, ha ösz- szeraknók azt a sok gyengéd szorítást, amellyel kedvesed vállát magadhoz vontad. Összetörve rogyna össze szegény és sohasem panaszolhatná többet, hogy kevés gyengédségben van része. Hányszor kérdezted már életedben valakitől, hogy szeret-e? Hányszor kaptad rá válaszul, hogy igen, szeret? Képzeld el ezt a kérdéést és ezt a feleletet egyetlen alkalomba süritve. — Szeretsz? — harsogna keresztül a világegyetemen egy óriási dörgésü, titáni szózat. — Szeretlek! — felelne rá egy csillagokat megrendítő, rettenetes erejű hang forró rengése. Mennyi volna ebben a kozmikusán mennydörgő, irdatlan párbeszédben az l zn jól ápolt haj mindig BRUNETAFLOR Speciol Shampoo sötét haj számára, a sötét szinü haj legjobb szépítő és ápoló szerét Hequil-t tartalmaz. őszinteség és mennyi a hazugság? De őszinteség és hazugság elveszne egyaránt egy soha nem látott szélviharban. Ha összetennéd életed minden sóhaját, mi lenne abból? Micsoda fergeteges i orkánja a bánatnak, lemondásnak és reménytelenségnek! Úgy sodorna magával világot, életet, földet, csillagokat, mint az őszi szél viszi a többé semmire nem való faleveleket. HARSÁNY1 ZSOLT KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: MADÁCH IMRE írót arckép i S59 február 17-én kezdte írni Az ember tragédiáját. Lehetséges-e, hogy ebben a pillanatban tudta vagy sejtette, mi történik benne. Alig képzelhető éli. A Commodus, a Nápolyi Endre, a Férfi és nő s annyi más, fiókjában heverő, sikertelen drámai kisérlete után egyszerűen egy újba kapott. A remekművek sorsa a papiron dől el, millió és millió véletlentől. Ha valaki azzal az elhatározással ül le, hogy most megírja élete főalkotását, mely nevet majd századok múlva is fönntartja a világ előtt, akkor toka azonnal megbénul a felelősség tudatától s egy betűnyit se halad előre. Ahhoz, hogy egy remekmű létrejöjjön, könnyűség és könnyelműség is kell. Úgy látszik, ez vitte, röpítette őt előre. Harmincnyolcéves volt. Mögötte a levert szabadságharc, egyévi raboekodás a pozsonyi Vizi kaszárnyába és a pesti Újépületben, aztán házasságának botrányos, megszégyenítő fölbomlása. Körötte a magány, a szokott környezet, a vöröstornyos alasó- sztregovai kastély négyszögletű sarokterme, egy fülkében függönnyel elrekesztve az ágya, előtte az íróasztala, a tintatartója, a „fekete tenger“, a tekeasztal s a falakon az angó metszetek. Itt élt eddig is s később, nem is oly sokára, három év múlva, negyvenéves korában, majd itt ravatalozzák föl. Mellette ugrál kedves madara, a csókája, melyet azért választott, mert hosszúéetü és nem kell megsiratnia. A kéziratosomé gyorsan, álomszerűén nő. Egy világot teremt, de csak játszik vele, mint az istenek. Gondolat, ötlet, érzés, eszmemenet, szókép egymást támogatja, végzetes szövetségesként. Utána a Mózes című drámáján sokkal többet dolgozott és sokkal többet várt tőle, mint ettől, i860 március 20-án már be is fejezi Az ember tragédiáját. Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen.“ Egy év, egy hónap és kienc nap alatt. Mindez úgy hat ránk, máit valami csoda. A cim is csoda: „Az ember tragédiája“. Olyan tömör ez a cim, oly ősi és megrázó, mintha már örök időktől fogva meglett volna. Honnan is való? Szontágh Pállal, az ő gunyoros földbirtokos-barátjával, aki Lucifer mintaképéül) szolgái, egyszer valami csónakkiránduláson voltak s amikor Madách kiszállt és a tópartra lépett, elbukott, besározta fehér nadrágját. „íme az ember tragédiája“ — kiáltott Szontágh Pál, Madách pedig kijelentette, hogy keresve se találhat jobb címet készülő kö reményének. Ilyen módon szolgálja az örökkévalót az esetleges. De csoda, a csodák csodája a vezérgondolat is, a szellemes, tiimlöklően-átt-etsző, leleményes szerkezet, az az alapeszme, hogy az easő ember álmában végigzarándokol a történelmen s csalódások, bukások során egv előrevetített s mégis visszatekintő, önelemző körúton ismeri meg önmagát. Ö a történe- em szelleme. Az ember, aki cl, voltaképpen a történelem álmát álmodja. Ez is o*v ősi és megrázó' elképzelés, mintha már örök időktől fogva meglett .volna. Szinte hihetetlennek tetszik, hogy amióta költők és gondolkozók alkotnak, Madách eőtt még nem tűnt föl. Beszélhetnek korszerű hatásokról, Goethéről és Byronról, kimutathatják itt-ott a Faust és Káin nyomait, észre vehetik, hogy Lucifer olykor Büchner könyvéből szedegeti érveit az „Erő és anyag“-ból vagy Schopenhauerből s hogy Az ember tragédiáján Spinoza is érzik és egyéniscg-tisztelete Car.yle hős-tiszteletén alapul, mindez semmit se változtat a költemény iényegbeható eredetiségén, bátor távlatán, titáni összefogó- erején, kisértetes világosságán. Madách egy- izben, amikor a költői teremtés titkairól értekezett, védelmére kelt az értelemnek, „a meztelen, logikai váznak“, ntdy annyira nem lehet ellensége a költőnek, mint a matematika, melyből a zene támad. Csakugyan az ember tragédiájának biztos alaprajzából szilárd építéséből, gyönyörű arányaiból valami magasabb zene csendül ki. Hegel rendszerét, történelembölcseletét látjuk itt megtestesülve, kö tőivé emelve és magasztosává, aki az emberi gondolkozást három tagozásban szemlélteti: a teteiben (thesis), az eüentéte:- ben (antithesis) s végül az ellentéteket megbékítő összefoglalásban (synthesis). Ádám .1 tétel, Lucifer a tétel tagadása, az ellentétel s Éva, a nő, a mámor, a családi öröm, a termékenység, az értelmen túl való összefoglal Ín cs kite jesedés. Furcsálhatjuk, hogy Madách, aki annyii sebet kapott a nőtől és gyermek- ifjúságától fogva ösztönösen „nógyülölő“ volt, éppen a nőben találja meg a végső megoldást. De kicsoda más gyűlöli a nőt. mint az, aki sokat vár tőle? Ö is a legtöbbet követelte a nőtől, hogy eszmény legyen, aki még a sírt és a múlandóságot is „glóriával ákaléipi“. Költeménye nemcsak részleteiben hegeli. Jelenetei, színei értelmi alapon, mint léte és ellentétel követik egymást, de az e.é'.'bl'i egyszerre az érzelmek főn séges egysége bontakozik ki, mint összefoglalás (synthesis). Ádám a hős. Madách teremtett más óriásokat is, Herakles» és Mózest. De Ádám .1 legnagyobb. Ö az ember, minden diszitő jelszó nélkül, az ember a maga meztelen kétségbeesésében. Vannak o yanok, akik hisznek a lélekvándorlásban. Szerintük a lélek folytonosan más és más testbe költözik, abban éli át mindig megújhodó életét. Amit előbbi életében tanult, szenvedett, annak hasznát látja a tökéletesedéseit való küzdelmében. Ádám efféle boyongó és vándorló lélek a/ egymásra következő korokban. MindegyIk szin álmának egy-egy szakasza. Ezekre ; álomszakaszokra homályosan visszaemlcki A legszebb nő szépsége is hatástalan, ha ápolatlan. Es ép a legszebb nők tudják a legjobban, hogy milyen fontos a helyes hajápolás. Ha Elida Shampoo -val ápolja haját mindig illatos, puha, csodálatosan szép és fényes lesz. Hajót kedve szerint, könnyen rendezi el és a hullámok tovább tartanak. KAMILLOFLOR Special Shampoo szőke haj számára, a hegyikamilla virágkivonatának felhasználásával készül. Hetvenszeresen sűrített tömény kivonat.
