Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)

1935-08-03 / 175. szám

ELLEN 7 ÉK T f .7 S maşuntiut 3. soar«« Magunk szerelme \mit visszatartott leikéből :i művész. amit nem lesieti Nas/oura .1/ reset, amit nem Ind­iák visszaadni a s/inek, azt kipótoltam én. 1 Ihalmo/tain dísszel, pompával, hogy már nem hirta a/ ékszert. Tán női eszményed? Valóban uralja szobám, bár láthatod, remek festmények veszik körül. Tényleg, mesteri alkotás. De kissé el­fogult vagy. Nemde 1 Egyáltalán nem. Ismered a történetét? járt. I s ki tudja, nem vallju-e most is macáénak valaki ? \z antikváriust is, akivel együtt próbálta hajdan szerencséjét, csak anvugi haszon indította arra. hogy szóljon, mert tudta, hogy minden gomlolko /ás nélkül annyit fizet a képért, amennyit üzleti lelkiismerete kérni enged Mégis csalódtam. • llogv beláttad végre. — Mit? Hogy földig aláztad magad. Többel, llogv visszaéltél a művészettel. Tiltakozom! Megleheted. C.sak magam álmának hittem, lés bol­dog voltam, amig el nem árultad festmé­nyein titkát. Szóval mégis nőt eszményítettél benne? Védte magát. \ festőművész iránti rajongás készle IrtI arra, hogy szobám első helyére kerül jön a női tanulmányfej- C.sak művészi alko­tást akartam magaménak tudni. Enyhítő körülményeknek sem felelnek meg állításaid. Inkább valid be, hogy nőt magasztaltál a festményben. Nem, mert csak hús vér nőt ismerek akit nem lehet eszményi magasságba emel­ni aki lehet eszköz, de sose cél, aki indít­hat az eszményi nő elképzelésére. De ez. már nem ü. Ez a művészet szülöttje. Az üldözött lélek megértő barátja, jóakaró ide­genbe: ez a festmény mögött lévő Ideál. Szóival csak formája volt önmagad be­teges szerelmének! — Semmi más! És te durván összetörted. Szabó Lajos. Hogyne. Hol is láttam először? Igen, emlékszem. Egészen jól emlékszem. Ezelőtt tíz évvel a festő mii termében. Úgy látszik, hogs mesterének is drága képe volt. Sose vitte kiállításra. Még azután is meg akarta tartani, miután elárverezték műtermét, fest­ményeit. () is vett sorsjegyet, mint a szabó­legény. mint a kereskedősegéd, mint a mé­sz arosmester, mint az antikvárius, mint én. De hogyan nyerhette volna meg s hogyan nyerhettem volna meg akkor én is egy-egv sorsjeggyel, amikor a bankár, akinek szintén megtetszett a gyönyörű női tanulmányfej, kilencvenkét sorsjeggyel játszott. Persze, megnyerte. Az öreg festi), mint megrabolt apa összetörve nézte kedvenc képét. Szerette volna visszakérni, de önérzete nem engedte könyörögni. Én se tehettem egyebet, mint osztoztam a mester fájdalmában. — Ez volt az első találkozás? — Ez. — Tragikus. — Miért? A fájdalomban születik nz igazi szépség. A tragikumnak is van gyönyöre. — A beteg lelkek részére. Kissé gondolkozni kezdtem magamban. Mit akart ezzel mondani? Hogy beteg lélek vagyok? Vagy hogy csak a beteg lelkek ér­zik a fájdalmak szépségét? A festményre céloz? Megkérdem. — Tán nem tetszik, a kép? — Hogyne! Téged azonban sajnállak. — Nem értelek. Bizonyisten nem értelek. — Légy erős hát. Világos leszek. Egyebet nem tudsz a festmény történetéből? — De igen. El is mondhatom. Az antik­váriumból vettem. Dehát ez bűn? Vészit ezért az értékéből? — Nem, ez nem bűn. Nevezzük ezt az el­járást emberi cselekedetnek, vagy inkább emberi betegségnek. —.Megint rejtelmes vagy. — Vigyázz hát, őszinte leszek. Tudod mi történt az első és a második találkozásotok között? — Nem. — Akarod tudni? — Nem. — Akkor gyáva vagy! Hirtelen a képre pillantott. Valami ösztö­nös erő unszolta, hogy vegye le a falról. Vizsgálja meg. De vonakodott a kételkedés gondolatától. Sejtelmes félelme támadt. Ép­pen azért nem akart megtudni semmit. Érez­te, hogy rejtéllyel, titokkal áll szemben, melyet, ha megfejt, szörnyű lesz a veszte­sége: vászonra mázolt szürke folttá változik az eszményitett művészi alkotás. — Mondjam? — Ne! — Vak vagy! Reszketve levette a képet. — Nem csalódhattam ekkorát. Hisz is­mertem mesterét. Tudom, hogy művészi ér­ték. Legalább megnyugtatom magam és meggyőzöm barátomat. Lássuk hát! — Tépd le a hályogot a szemedről és csi- titsd el szivedet. Vizsgálta. — Nézd, hova lett a művész aláírása róla? Hiába kereste, nem találta. — Fordítsd meg! A vászon másik oldalán mindent megtudhatsz naplójából. Olvasta. — A bankár villájába vitt. És hosszú ideig látni sem engedett senkinek. Meggyalázott. Lekaparta mesterem nevét s letörölhetetle- niil rámirta: X. Y. tulajdona. De sokáig nem maradhattam a villájában, asszonyt kerített a pénz ura, akinek az volt első kí­vánsága, hogy távolitson el a lakásáról. Ele­get tett az asszony kérésének. Barátjának ajándékozott. Az uj tulajdonos azonban már csak hónapos szobába vitt s alig tudott na­pokig gyönyörködni bennem. Tovább adott hát ő is, barátjainak, kik egy-egy éjszakára szállodai szobájukat díszítették velem. Az­tán ök is lemondtak. Hova is kerülhettem volna máshova, mint az antikváriumba? Rettenetes volt a meglepetés. Alig hogy ki nem ejtette kezei közül a tanulmány­fejet. Ráadott díszei egyszerre lehullottak. Pompája elunt. Csak váz maradt, csak vá­szon, csak elmosódott festék. Igazat kellett adnia a napló feljegyzésé­nek. Valónak bizonyult minden adata. Az első találkozás óta hosszú évek tellek el és csak nem is látta. Valószínű tehát, hogy miut titkolt tulajdon, gazdától gazdához Cserkésztáborozás a Meresti-i barlang előtt Érdekes élmények az unitárius cserkészek kirándulásáról CLUJ. (.Az Ellenzék tudósítójától.) Most érkezett vissza városunkba az unitárius kol­légium cserkészcsapata, amely kü/el egy hónapon keresztül táborozott a Székelyföl­dön. A harmincöt diákból állói cserkészcsa­pat a szórakozásszóimba menő táborozáson túl olyan értékes munkát végzett, amilyen­nel nem sok cserkészcsapat dicsekedhetik Erdélyben. Az unitárius cserkészek a Har­gita alatt, Meresti község határában táboroz­ták Símén Domokos Meresti-i lelkész bir­tokán, pár kilométerre a hires almási bar­langtól, amelyet nem régen Orbán Balázs nevéről nevezlek el. A gyönyörű vidék ter­mészeti szépségei, a kitűnő hegyi levegő mind hozzájárult, hogy a fiuk a legjobb hangulatban töltötték mindvégig az. időt. A cserkészek miinkatúliora A cserkészcsapat csak két évvel ezelőtt alakult meg Lőrinczy Zoltán fiatal torna- f tanár és cserkész parancsnok vezetése alatt és máris Erdély egyik legjobban képzett csa­pata. Az unitárius cserkészeknek ez volt a második táborozásuk és a mult évi tapaszta­latok után az. idén azt az érdekes határoza­tot hozták, hogy táborukat munkatábor jel­legűvé alakítják át. Reggel négy órakor már megszólalt az ébresztő kürt és a cserkészek a földműves emberekkel egyszerre vonultak ki munkára napfelkeltekor. Sok esetben a cserkészek nótája ébresztette fel a falusi lakosságot. Csákánnyal, kapával és más útépítő szer­számmal felfegyverkezve vágtak neki a hegy­oldalnak. ahová pompás utat építettek rö­vid párhetes ottartózkodás alatt. Mintegy három kilométer hosszúságban építettek szekérutat a falu lakossága számára, ezen­kívül megjavították az Orbán Balázs bar­langhoz vezető ösvényt. Ez a hires termé­szeti kincs ugyanis mostanig úgyszólván csak a turisták számára volt megközelít­hető, mert a sziklák közötti gondozatlan ös­vényen a nem turista ember számára élet- veszélyes volt a járás. A cserkészek pompás ösvényt vágtak a sziklaoldalba, úgy hogy a barlang most a legkisebb veszély nélkül mindenki számára kényelmesen megközelít­hető. Énekszó mellett és ingre vetkőzve folyt a munka egész délelőtt, csak úgy zengett az erdő a jókedvtől, mig vissza nem vonultak a fiuk a falutól hét kilométerre lévő tábo­rukba ebédelni. De délután sem szünetelt a munka. A cserkészek a mezei munkában segitettek az atyafiaknak, szénát szárítot­tak, szekeret raktak. A falu lakossága elő­ször bizalmatlanul nézte a cserkészek útépí­tését és egyéb munkáját, de amikor meg­győződött, hogy komoly munkáról van szó, a legnagyobb szeretettel és hálával viszo­nozta. Orvosi rendelő a mezőn A cserkészeknek tábori orvosuk is volt. Bálint István orvosgyakornok, aki különben mint „öreg cserkész1 vett részt a táborozás­ban. Tulajdonképeni rendelési ideje a déli órákban volt, de ha a szükség úgy hozta, bármikor lecsapta a csákányt és a betegek­hez sietett. Betegei nem a cserkészek közül kerültek ki, mert itt tenyérfeltörésen kívül semmiféle betegség nem fordult elő az egész J táborozási idő alatt, hanem a falusi emberek köréből. Hamarosan hire futott az ingyen gyógyító orvosnak és a legkülönbözőbb be­tegségekkel keresték fel a földművesek. Az utóbbi héten már az egész vidék ismerte az ingyen gyógyító orvost, úgy hogy reggeltől estig egyfolytában kezelt és gyógyított. Alig győzte a hálálkodó köszönetekel elköny­velni. A tábor- A tábor bejáratát gyönyörűen kidiszitet- ték, csodaszarvas, csodapók, meg más sok cserkészkézügyesség remekelt a sátrak előtt. Minden este kigvull a tábortűz, amely mellé a falusi lakosság is kigyülekezett. Meghitt, belsőséges viszony fejlődött ki a városi fiuk ó-s a fölművesek között. Kiment esténként a tábortűzhez a környék intelligenciája is, a környékbeli unitárius papok pedig többen látogatták meg a tábort. Vz élelmiszert naponként hozta ki két cserkész a faluból. Tejet ott kaptuk a hely­színen. Eredetileg úgy volt a terv, hogy egy pár fejős tehenet hajtanak ki a kaszálóra, ott legeltetik és fejik, hogy mindig friss tej álljon bőven a rendelkezésükre. Erre azon­ban nem volt szükség, mert a falu lakossá­gólnak nagyrésze nyáron, szénaszáritás ide­jén a nagy távolság miatt amúgy is kiköl­tözik a kaszálókra 3—4 hétre és magával viszi fejősteheneit. Jellemző arra a nagy sz.eretetre, amellyel a cserkészeket fogadták, hogy a tábor ré­szére a kenyérsütést az. egész időre magára vállalta egy székely asszony. Jóformán nem is dolgozhatott egyebet egész nap, csak ke­nyeret dagasztott, mert a cserkészek renge­teg kenyeret elpusztítottak és neki naponta háromszor kellett sütnie. De végezte szíve­sen és nem engedte volna át senkinek sem­mi áron. Az utolsó tábortüzet Símén Domokos lel­kész udvarán tartották és ez alkalomból az egész tábor a tiszteletesur vendége volt va­csorára. Másnap Sulfureni-be mentek kirán­dulásra. ahol Kővári Jakab unitárius lelkész bivalytejes kávéval várta az egész hatalmas társaságot. Négy hét óta nem ittak kávét a diákok, elképzelhető az az étvágy, amivel a tiszteletesasszony uzsonnáját fogyasztották, egy-egy fiú négy csészével is megivott. Hazafelé jövet meglátogatták a cserkészek az I. G. Duca-i unitárius gimnáziumot gaz­dasági iskolát, az állami tanítóképzőt. Meg­látogatták a nyári női tanfolyamot, amint nevezik, a .,főzőiskolát*, amelynek vendégei maradtak ebédre. A diákok mindenről a legnagyobb elragadtatással beszélnek, hogy­ne, hiszen hetekig kristályos hegyi patakok vizében fürödtek, viz helyett állandóan bor- vizet ittak. Minden elismerés megilleti Lő­rinczy Zoltán tornatanárt és cserkészpa­rancsnokot, aki a legnagyobb szakértelem­mel és odaadással vezeti a cserkészek ügyeit. b. gy. MózgószinhezaK műsora: PÉNTEK: CAPITOL: A NŐK BARÁTJA. (Lady Killer.) Főszereplők: James Cagney és Mae Clark, a legszebb amerikai filmcsillag. Műsor előtt Világhiradó. EDISON: I. LÁTHATATLAN EMBER. H. G. Wells világhírű regénye filmen. Claude Rains és Gloria Stuart-al. IT. HOFF­MANN KISASSZONY MESÉI. Anny Ondrával. 3, 6, 9 órakor. MUNKÁS-MOZGÓ: I. BORNEOI KALAND. Fősz. Rosemary Ames (az uj Marlene Dietrich), Zassü Pitts. II. TÁNCOS HU­SZÁROK. III. -MICKY MOUSE. Szom­baton 6 és 9-kor, vasárnap 3. 6, 9. hét­főn 6 és 9 órakor. OPERA-MOZGÓ: AZ ORVOS. Az 1935-ös filmszezon legjobb alkotása. Főszerep­ben: Myrna Loy és Clark Gable. 3, 5, 7. 9 órakor. ROYAL-MOZGÓ: I. MOSZKVAI ÉJSZAKÁK. Fősz. Harry Baur és Annabella. II. CSAK ENGEM SZERESS. Angol vígjá­ték. Előadások: I. 3.20. 6.20. 9.20. II. 5, S, 10.30 órakor. SZÍNKÖR-MOZGÓ: ÖRDÖG ASSZONY. (Az asszony és a bábu.) Fősz. Marlene Die­trich, Lionel Atwill. Cesar Romero. — Előtte uj Mickey Mouse és Silly Sim- phonie. 3, 5, 7, 9 órakor. MIT ÍR A ROMÁN SAJTÓ Feketék. — Nyitott ajfókkal! — Fi ég roll... — Dumkrcacu, CURENTUL: Ay. ol«. / ifjúság önként jelent­kezett, hogy réír/.t vrf.yrn a/. Abesy/.inGb« inc ■> hadseregben. Az. egész orv/.íg Muvvohn \ '/<■ r mitől van áthatV« legnagyobb bizalommal * megállapítható, hogy a Duce mindent átütő ere jc nélkül nem kerülhetett volna .sor ez abt- rz. • niai hadjáratra. Ezúttal nem egyszerű k sé-ietrő’ van szó, mint annyiszor történt. Az. olaszok réz, megvetették lábukat Afrikában, kultúrát terjesz­tettek a barbárok között . európai tudással ki­aknázták azokat « területeket, melyeken az afri­kaiak semmire sem mentek volna. Abrtzin.a csak. nagy munkaterület az. olaszok számára. így tett John Bull Indiával é, Egyiptommal s a többi gyarmata val, minek következtében motr már Európában akarnak terjeszkedni. Az a fel­fogásunk tehát, hogy Európa jövő háborúját csak a gyarmatké'dés megoldásával lehet k kü­szöbölni. Abban az esetben, ha Németország és Itália minden évben kivhetnék ' z.aporulatukat, nullára csökkenne az. európai háború lehetősége. A feketék félnek a szappantól. Tudják, hogy hiába mossák őket, mégis csak felietek maradnak. DIMINEAŢA: A tábla helybenhagyta Ca!a- torescu letartóztatását. A közönség nagy ér­deklődéssel kíséri a 25 milliós csa!á> minden részletét s általában azt hangoztatják, hogy ,,a főbünösok nyerjék e! méltó büntetésüket!“ Egy egész világ küzd ma a válsággal. A nyomorúsá­gosán fizetett munkástól, a -cszáiiitott fizetésű kishi varalnok'g, a földművestől a birákig, min­denki a szegénység keresztjét hordja. S ebben az időben, egyes brfolyásos egyének mmdenbő! hasznot akarnak s fittyet hányva a nép nélkülö­zése re. ianta-ztikus összegeket keresnek csalá. sokka!. Ezért kiált ,a tömeg büntetésért, ma még inkább, mint valaha. Elsősorban ebben 2 25 mil­liós ügyben. Mert ez került szőnyegre az utób­bi napokban. Aztán a többi csalások következ­nek, amiről nyíltan és titokban beszélnek — Elégtételt keli adni a közvéleménynek. Véget kel! vetni a visszaéléseknek egyszersmindenkorra. Calatorescu chestorra! kezdték el a sort, most a többi következzen. A közvéleményt pontosan tájékoztatni ke ! arról, hogy kik a bűnösök. A vizsgálatot nyitott ajtókkal, mindnyájunk sze- meláttára kell folytatni. TARA NOASTRA: Elég volt a lopásokból. A román ember türelmének is van határa. Kö­zeledik a leszámolás ideje. A vádlottak padján néhány óriás: üz'et szereplői jelentek meg. „Tol­vajok, 2 börtönbe!“ Hamisan hangzik ez a jel­szó a bűnös politikusok szájából, hogy betakar­ják saját lopásaikat. Igen, — „Tolvajok, a bör­tönbe!“ — kiáltja a nép. melyet nyomorúságba taszítottak azok, akik támogatták a tolvajban­dákat. Semm : sem kiméltek, semmit sem tisztel­tek, semmit sem hagytak kihasználatlanul, sém­in* sem hagyta el a fekete-börze figyelmét, mert összeköttetésben voltak mindig az uralmon levő politikai pártok vezetőivel: Nemcsak a tolvajo­kat. de ezek támogatóit is üldözni kell. Tisztáz, ni keil végre azt a kérdést, hogy: „Miként le­hetséges az, hogy ez a gazdag ország, mely há­romszor ennyi lakosságot is eltarthatna, ilyen nyomorúságban szenved?“ Ha tízszer ilyen gazdag lenne ez az ország, a munkásember ak­kor is nyomorban volna s áldozatul esne azok­nak, akik milliárdokat harácsolnak. Közeleg a le­számolás órája. A munkásemberek kiáltják most már: „Tolvajok, a börtönbe!“ PATRIA: Dumitrescu csendőrtábornok nem egy-kettő-három katonát használt saját céljaira; hanem egész századokat. Nem egyszerű zöldsé­ges kertet létesített birtokán, de hatalmas palo­tát, amire büszke lehet az ország s amit el is le­hetne kobozni, ha bűnösnek találnák. De nem bűnös. Ez máig sincsen jogerősen megállapítva. Valami bűncselekményt követett volna el? Isten mentsen! Valami, rendeletet irt volna alá, hogv a csendőrök birtokára utazzanak? Dehogy! Az ezredesek, őrnagyok kapitányok küldték ezeket, kik a tábornokot kompromittálták! Különben sem szabad a téves rendeleteket végrehajtani s ha igy volt, miért hajtották végre azokat? Börtön­be velük! Dumitrecu pedig ártatlan s ki lehet nevezni bankkormányzőnak. Bankok, vállalatok, iparosok, kereskedők, szabadfoglalkozásúak részére nélkülözhetetlen a MA ÉRVÉNYBEN LEVŐ Egyenes adótörvény az 1935 április 1-i módosítások­kal együtt. Jegyzetekkel, össze­foglaló magyarázattal. Ára 75 lei Ellenzék könyvosztá­lyában, Cluj. Vidékre azonnal szállítjuk! !

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents